Új drogok, új kihívások, állandó kamaszproblémák. Hogyan lehet odafigyelni egy fiatalra? Mit érdemes tenni, ha már kiderült, hogy baj van? Interjú.

 fotó: Gilicze Bálint

– Mik a legjellemzőbb kamaszproblémák ma?

– Jelenleg drog miatt keresnek meg legtöbben. Ezen belül is a dizájner drogok okozzák a legtöbb ptoblémát, illetve azok a viselkedési változások, amit ezek kiváltanak. Dühkitörések, ingerültség, nem jár suliba, kezelhetetlen. Elsősorban problémás kamaszokkal foglalkozom. 12-13 éves gyerekektől 18-20 éves korig. Elsősorban valamilyen függőséggel, szenvedélybetegséggel szoktak megkeresni. Ez lehet drog, alkohol, Internet, játékszenvedély, vagy magatartásbeli problémák, dühkitörések, agresszió. Nem tanul a gyerek, nem jár suliba, kimarad a suliból. A problémával általában a szülő keres meg, őt fogadom és meghallgatom. A kamaszok ritkán kérnek maguktól segítséget, és nem akarnak „orvoshoz” sem menni.

– A tapasztalataid szerint veszélyeztetettebbek-e a mostani kamaszok, mint például tíz évvel ezelőtt?

– Mindenképpen. Gyorsabb a világ, nagyobb a válság, nagyobb a stressz a társadalomban. És egyre több az olyan inger, amiben azt sulykolják, hogy „te vagy a fontos”, csak az a fontos, hogy jól érezd magad. A drog gyors kielégülés, instant boldogság. Beveszem, benyalom, beszívom és rögön jó. Arra a rövid időre, mert hosszú távon nyilván nem.

– Vannak-e jellemző családi körülmények, ami miatt fokozottan veszélyeztetett lehet egy kamasz?

– Nem feltétlenül lesz drogos a gyerek, de veszélyeztetett, ha elváltak szülők, a kétkeresős családmodell, a középső gyerek, az önállótlan életvezetés. Azt látom, hogy kevéssé nevelik önállóságra a gyereket, és ez a melegágya az anyagozásnak. Sokszor a szülő képtelen meghúzni a határokat. Azért mert így kompenzálja azt, hogy sokat dolgozik, nincs elég ideje a gyerekre. Ezért lelkiismeret-furdalása miatt sok mindent megenged neki. És ha túl sokat játszik, túl sokat szív, akkor meg az a baj.

 fotó: Gilicze Bálint

– Hogyan lehet segíteni?

– Egy segítői kapcsolaton keresztül. Fontos, hogy szimpatikus és hiteles legyek neki, különben nincs értelme. Szoktam mesélni a saját életemről, hogy én is ex-anyagos vagyok. Elindul egyfajta bizalomépítés a srác és köztem, hogy egy idő után el tudja mondani a problémáit, meg tudjon nyílni. Azt feltételezzük, hogy aki valamilyen anyagot használ rendszeresen, és nem csak buliból próbálja ki, akkor valamit pótol ezzel. Amit esetleg otthon nem kap meg. Mindig fellelhetők ilyenkor a családi problémák, elvált szülők vagy kétkeresős családmodell, ahol kevés idő jut a gyerekre. Szoktak lenni feldolgozatlan traumák, krízisek egy-egy család életében. De általában jól szituált, normális családok keresnek, ahol a szülők sokat dolgoznak, és többet kéne foglalkozniuk a gyerekkel.

– Tapasztalataid szerint mi a hatékony?

– Kialakítok vele egy segítői, bizalmi kapcsolatot, és ezen a kapcsolaton keresztül tudok neki tanácsot adni, helyzetekbe belevinni. Viszem őket pecázni, kalandparkba, olyan helyekre, ahol lehet terápiázni. A jó része beszélgetés. De vannak feladatok, tesztek is. A segítség a segítői kapcsolaton keresztül valósul meg. Nagyon sok helyzetben együtt él a család, mégsem tudnak beszélgetni. Van, amikor ilyen alapdolgokra kell megtanítani őket, hogy esténként üljenek le öt percet beszélgetni, és hallgassák meg egymást. Csúcspont, mélypont, mi volt jó aznap, mi volt rossz.

 

– Hogyan kell figyelni egy kamaszra?

– A kamaszkor problémákkal telített időszak. Az ember próbál kapcsolatot teremteni, hormoningadozása van, ismerkedik a világgal, próbálgatja a határait. Ha egyáltalán nem beszélünk drogról, akkor is lehet, hogy dührohamokat kap, érzelmileg nagyon szélsőséges, lóg a suliból. Ha emellett drogozik is, akkor ez még jellemzőbbé válik. Ilyenkor a kortárshatás a legnagyobb. Amit a kortársak tesznek, az a jó, stílusban, öltözködésben, viselkedésben. A mai világban abszolút benne van a pakliban, hogy bárki kipróbálhatja a kábítószereket, akár az én gyerekem is. Nincs abszolút védettség a kíváncsiság ellen.

– Mit tehet a szülő?

– A legfontosabb része az, hogy milyen a kapcsolat a gyerekkel. Az az ideális, ha őszinte, nyílt kapcsolat van köztük. Ez viszont nagyon szubjektív, hogy mit nevezünk annak. A szülőnek éreznie kell, hogy mikor kezd félrecsúszni a dolog.

– Milyen a nyílt kapcsolat?

– Azt nem kamaszkorban kell elkezdeni felépíteni, akkor már elég késő. Szépen lassan meg kell ismerni a gyerekemet, ahogy felnő, kisgyermekkortól kezdve. Mit szeret, mit nem szeret, milyen személyiségű. Gyorsan illeszkedik-e be egy közösségbe vagy lassan, visszahúzódó vagy nyitott-e. Kikkel ismerkedik, kikkel van szívesen, mi érdekli. Ha ez folyamatosan megy, akkor mire 15-16 éves lesz, már nagyjából fogom tudni, hogy milyen a gyerekem.

– Miről lehet konkrétan felismerni, hogy egy fiatal rendszeresen kábítószert használ?

– Ha valakinek lóg a gyereke a suliból, az ne rohanjon rögtön a drogambulanciára. De ezek lehetnek az első jelek, a romló tanulmányi eredmény, az érdektelenség. Régen, a kilencvenes évek végén mindig azt mondtuk, hogy a pupilla árulkodik, vagy nagyon szűk, vagy nagyon tág, de ezeknél a dizájncuccoknál már nem így van. Inkább a viselkedésre érdemes figyelni, a nagyon nagy hangulatingadozásokra. A pénzkezelésre is érdemes odafigyelni. A családon belüli lopásokra, ami jellemző, hogy a pénztárcából eltűnnek kisebb-nagyobb címletek. Heti szinten, vagy sűrűn előfordul, ez is jellemző jel.

fotó: Gilicze Bálint

– Az alkohol mennyire jelent problémát a mai tizenéveseknek?

– Örül a szülő, ha csak alkoholizál a gyerek. A drogokkal kapcsolatban pedig az a legnagyobb félelem, hogy ezeket az anyagokat nem ismerjük. Az már most látszik, hogy a rendszeres használat sokkal hamarabb leamortizálja a srácokat, mint a mi időnkben. Míg egy heroinista azért évekig tudta úgy nyomni, hogy a végén nagyon gázul nézett ki, most egy 4MEC-es srác két-három hónap alatt nagyon durván néz ki. A kontrollvesztés még erőteljesebben jelentkezik. Egyre hamarabb és egyre gyakrabban használják.

– Az, hogy hogyan szerzik be a cuccot, mennyiben változott a régebbi drogozáshoz képest?

– Ez sem úgy működik, mint régen, hogy vannak a dílerek. Hanem minden második harmadik srác árul is. Egymás közt terítik, mindenki egy kis díler is. És ezek jórészt a dizájn anyagok, biofű, spice, füstölő, 4MEC, F1, M2, MDPV, van ötven-hatvan fajta. A klasszikus drogok abszolút visszaszorultak. Talán az amphetamin és a fű megy még.

– Ha a kortárs hatás ennyire erős, és mindenhol ott vannak ezek a szerek, akkor hogyan lehet figyelni rájuk?

– Mivel fiatalok és későn érnek, ezért vágynak a biztonságra, a szülői védettségre, a családi kényelemre. Könnyen rehabilitálhatók ebbe a családi védettségbe. Ezek a cuccok nagyon ijesztően lepusztítják őket, ijesztőek a fizikai és idegrendszeri tünetek. „Ráparáznak” mindenre, elfelejtenek mindent, összezavarodnak. Mivel fiatalok és szeretnek élni, szeretnének jól kinézni, ez lehet visszatartó erő. A családi védőháló a legfontosabb. A szülőknek mindig van befolyásoló ereje, csak lehet, hogy rosszul közvetítik. A szülőnek is össze kell szednie magát, és akkor vissza tudja hozni a gyereket.

– Egy keresztény, stabil értékrenddel bíró család védettebb a drogoktól?

– Azt hinné az ember, hogy sokkal védettebb, de nem feltétlenül így van. Volt már olyan tapasztalatom, hogy hívő, sokgyerekes családból érkezett a kliens. A keresztény nevelés alatt általában vallásos nevelést szoktak érteni, ami főként a külsőségekre koncentrál. Kamaszkorban kevesen térnek meg, inkább a kereső fázis jellemző és a kitörési vágy. Hosszú távon biztos nagyobb védettséget nyújt, de mindenhol lehetnek kisiklások. Minden azon múlik, mennyire őszinte a kapcsolat a gyerekkel, mennyire ismeri a szülő a gyermekét, mennyire értik meg egymást.