Bill így látja több száz idézetet tartalmaz irodalmunkból, melyek az A.A. életstílusának szinte minden vonatkozását érintik. Úgy érezzük, hogy ez az anyag segítheti az egyént elmélkedésében, a csoportokat pedig eszmecseréjükben, és irodalmunk kiterjedtebb tanulmányozásához vezethet.
Az elmúlt huszonöt év folyamán abban a kiváltságban részesültem, hogy megírhattam a következő A.A.-könyveket: az összekötő és bevezető szöveget a Névtelen Alkoholistákhoz, a Tizenkét Lépést és Tizenkét Hagyomány, Az A.A. felnőtt korba lép és a A Világszolgálat tizenkét elve c. kiadványokat és a Harmadik Hagyaték kézikönyve c. könyv utolsó részét. Sok szemelvényt havi folyóiratunk, az A.A. Grapevine számára írtam, és mindig is kiterjedt levelezést folytattam.

Ezek a kiadványok a jelen kötet fő forrásai. Minthogy az idézetek nem az eredeti kontextusban szerepelnek, a jobb érthetőség kedvéért szükséges volt időnként egyiket-másikat átírni.
Természetesen az itt összegyűjtött idézetek személyes véleményemet fejezik ki az A.A.-életstílusról. Ezért szükségképpen korlátozottak és nem tökéletesek. Ennek ellenére, remény van arra, hogy a jelen kiadvány igazi igényt szolgál.

Gyakran mondják az A.A.-ról, hogy tagjait csak az alkoholizmus érdekli. Ez nem igaz. Abba kell hagynunk az ivást, hogy életben maradjunk. De mindenki, akinek közvetlen kapcsolata van az alkoholista személyiséggel, tudja, hogy mélyreható személyiségváltozás nélkül egy részeg sem hagyja abba az ivást véglegesen.

Visszatekintve belátjuk, hogy mióta Isten kezébe ajánlottuk magunkat, jobban mennek a dolgok, mintha mi magunk terveztük volna.

Depresszióm elviselhetetlenné vált, és végül úgy látszott, hogy a szakadék fenekén vagyok. Akkor csak egy percre, kevély makacsságom utolsó nyoma eltűnt.

Azon fogtam magam, hogy felkiáltottam:

„Ha van Isten, mutassa meg magát! Kész vagyok bármit tenni, bármit!”.

Hirtelen vakító fény töltötte el a szobát. Belsőleg úgy éreztem, hogy hegytetőn vagyok, és nem szél, de a lélek sugallatát éreztem. Aztán ráébredtem, hogy szabad vagyok. Elragadtatásom lassan elmúlt. Feküdtem az ágyon, de egy ideig egy más világban voltam: a tudat új világában. Egy csodálatos Jelenlétet éreztem önmagamban és körülöttem, és ezt gondoltam: „Hát ez a papok Istene!”.

Őszinte barátsággal,
1967. áprilisában
Bill W.

Bill így látja

Olvasás:

Új EPUB verzió:

Régi PDF verzió: