Végh Anikó

Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakember, terápiás önismereti csoportovezető

Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő szakemberként végeztem a SOTE-n, pszichodráma asszisztensként a Magyar Pszichodráma Egyesület képzésén.

Alapvégzettségem szerint diplomás ápoló vagyok, jelenleg az egészségügyi vonalból kilépve elsősorban terápiás önismereti csoportokat vezetek, főleg relapszus-prevenció, asszertivitás, viselkedési addikciók témában. Csoportjaimon gyakran élünk a pszichodráma non-verbális csoportterápiás módszerben rejlő lehetőségekkel, felhasználva és beépítve ezeket a felépülés érdekében. Ezen felül egyéni esetvezetés, segítő beszélgetés útján próbálok hozzájárulni ehhez a változáshoz, fejlődéshez.

Kifejezetten kedvesek számomra a szervezési, tervezési feladatok, amik főleg az intézményünk arculatával, kapcsolatteremtéssel, szakmai kapcsolataink ápolásával függnek össze.

Hét éve dolgozom az intézményben, legfőbb feladatomnak azt érzem, hogy átadhassam azt a megtapasztalásomat, hogy van remény, és érdemes küzdeni, megdolgozni a változásért, még ha az egy élethosszig tartó projekt is.

Az önismereti munkában nagyon sokat jelent az Istenismeret, a magunkról alkotott, vagy mások által ránkaggatott negatív kép átírásában, valamint elengedhetetlen segítség a komfortzónánkból, rabságainkból való kilépéshez.

A munkahelyi szerepemből kilépve az anyaiban pihenek meg, és fordítva. Szeretek feltöltekezni jó beszélgetésekből, kirándulásból, sportolásból, de egy-egy jó film, vagy olvasnivaló is inspirál. Leginkább a természet közelsége és a vízparti üldögélés kapcsol ki.

Kovács Beáta

Szociális és mentálhigiénés munkatárs

Végzettségem szerint teológus-szociális munkás és addiktológiai konzultáns.

Feladatköreim a terápiás csoportfoglalkozások tartása, gyógyszerrendelés, leltározás, sütési projektfelelős munkakör.

Már a főiskolára is isteni elhívásra jelentkeztem, mert segíteni szerettem volna az embereken. A munkában eltöltött évek alatt teljesedett ki, hogy a társfüggőségről, a kognitív téveszmékről és a személyes határokról szóló foglalkozásokban van a helyem.

Szabadidőmben szívesen olvasok sok-sok könyvet. 

Kialakulóban van egy új projekt is, rendezvényekre süteményeket sütünk. Mivel ez még nagyon gyerekcipőben jár, így sok szeretettel azon dolgozom, hogy működjön.

Kecser Valéria

Ápoló, és terápiás munkatárs

Általános ápoló, asszisztens, szenvedélybeteg-szakgondozó és gyógyfoglalkoztató képesítéseim által töltöm be a feladataimat. Ezek a háztartásvezetés, tudatos életmódra nevelés, kreatív foglalkozások vezetése és énektanítás.

Bandzsál Ágnes

Szociális gondozó és ápoló, terápiás munkatárs

Feladatköröm az általános gondozói tevékenységen és mentoráláson túl a kerti munkák vezetése, valamint érdekes, tanulságos filmek felkutatása, felhasználása az önismeretben, és a helyes értékrend kialakításában. Soha nem vágytam szociális, pláne nem egészségügyi területen dolgozni. Pályakezdőként úgy gondoltam, kertész leszek, fát nevelek…. mert azok nem dumálnak, és békésen elbújhatok a jóindulatú növények közé, mindenki hagyjon békén…. Aztán jött a fordulat, 22 évesen Jézus felforgatta az életem, és a maga különös módján adott meg mindent, amiről álmodni sem tudtam, felhasználva azon képességeimet, melyekről magam sem tudtam.

Teljes szívemből hiszem, amit Jézus önmagáról állított: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet…”, és, hogy „Akié a Fiú, azé az Élet, akiben nincs az Isten Fia, nincs benne Élet.”

Na! Ez az elhívásom, szívesen megosztom bárkivel, akit érdekel, és hálás vagyok, hogy olyan munkahelyen dolgozhatok, ahol ez nem hátrány, hanem előny.

Szabadidőmben előszeretettel vagyok szabad !

Krivickijné M. Krisztina

Teológus, pasztorálpszichológiai szakreferens, mentálhigiénés lelkigondozó

A terápiás csoportfoglalkozásaim fókusza az én-ismeret és a személyes Istenkép feltárásán keresztül, az Istenhit és a személyes Istenkapcsolat mélyítése. Én magam közvetve találkoztam a függőség rabságával.
Alkoholbeteg családban nőttem fel, így testközelben éltem meg mindazokat a lehetetlen élethelyzeteket, történéseket, őrületeket, ami ezen a betegségen keresztül bekerülhet egy ember, és rajta keresztül a család életébe.
„Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a
bűnösöket a megtérésre." (Máté 9:13)
Ezek Krisztus szavai, amelyek csodálatosan kifejezik mindazt, amit a rehabilitáció során tehetek a bentlakó nőkért.

Nagy Barna Gizella

Agrármérnök, gazdasági munkatárs

Végzettségem szerint agrármérnök – ökonómia gazdasági szakirány.

Az intézményben gazdasági munkatársként dolgozom, feladatom pénzügyekkel kapcsolatos teendők ellátása.

Olyan nők segítése az elhívásom, akiket a társadalom, a világi szemlélet kitaszítottnak, értéktelennek, elutasítottnak tart és értékel. Magam is több alkalommal megtapasztaltam ezt az elutasítottságot. A talpraállásban nem a világ sietett a segítségemre, hanem Jézus, akit az életem legmélyebb pontján ismertem meg. Egyedül voltam, elutasítottan és magányosan, szinte egyetlen ember sem nyújtotta felém a kezét. Ekkor kopogtatott a szívem ajtaján Jézus, és én beengedtem Őt.  Az életem megváltozott. Engedtem, hogy megmutassa a szeretetét, gondoskodását, és engedtem, hogy felépítsen. Megértettem, hogy nem attól vagyok értékes, hogy mit csinálok, hogy van-e munkám és mi a végzettségem, hanem attól, hogy Isten csodálatosan megalkotott teremtménye vagyok.  Jézus értem is meghalt a kereszten, az én bűneimet is elhordozta.

A János evangéliumában (10:10) azt mondja, hogy Ő azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk, Lukács evangéliumában (14) pedig az áll, hogy hirdessük a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a szemük megnyílását. Segíteni szeretnék a bajban lévőknek, mert hiszem, hogy Jézussal van új élet és szabadulás bármilyen fogságból és mélységből.

Egyedülálló anyaként neveltem fel lányomat, aki diplomát szerzett, férjhez ment. Szeretek kirándulni, utazni.

Dévényi Erika

Terápiás munkatárs, ápoló

Ápolói munkakörben, terápiás munkatársként dolgozom az intézményben.

Tanulmányaim között szerepel keresztény lelkigondozói végzettség, valamit a keresztény közösségben végzett több éves lelkigondozói gyakorlat, ami alapjául szolgál az otthonban végzett feladataimnak – csoportfoglalkozások vezetésében és a személyes mentorálásban.

Ezen kívül a kiadványszerkesztő végzettségem és az újságírás területén szerzett ismereteimet is tudom kamatoztatni kiadványok, szórólapok, meghívók készítésében.

A kreatív munkákban is szívesen részt veszek.

Amit még nagy értéknek tartok, hogy a személyes gyógyulásomban átélt megtapasztalásokat tudom átadni itt másoknak.

Nekem is szembe kellett néznem korábban egy problémával, aminek neve: kényszerbetegség. Mindent tisztátalannak, koszosnak éreztem. Féltem, összetörtem, majd bezárkóztam. Tudtam, hogy segítségre van szükségem. Gyógyulni akartam, nem beletörődni vagy túlélni. Ekkor egy keresztény barátnőm elvitt egy alkalomra, ahol a lelkipásztor arról beszélt, hogy lehetnek az életünkben régi sebek, fájdalmak, amelyek mélyen meggyökereztek bennünk, és olyan keserű gyümölcsöket teremnek, mint az én félelmeim is. De azt is elmondta, hogy Istennek van megoldása ezekre: el kell vágni ezeket a gyökereket, és akkor nem terem több rossz gyümölcs. Megértettem, hogy az ismeretlent, amitől félek, nem tudom megváltoztatni, de meg tudok változni én magam azáltal, ha megnyitom Isten előtt az életem és beengedem Őt. Minden fájdalmamat, és az elutasítottságomat átadtam Istennek, mert megértettem, hogy ezek csak letakart, de nem begyógyult lelki sebek. Ezután szabadultam meg a félelmeimtől is, mert rátaláltam Istenben az igazi szeretetre.

Itt most olyan embereket segíthetek a munkám során, akik hasonlóan egy olyan probléma szorításában élnek, amelyet nem tudnak egyedül megoldani. Tudom, milyen átélni a szégyent, a magányt, az elutasítást. Hiszek abban, ha nekem sikerült megtalálnom önmagam és az igazi szabadságot, akkor másoknak is sikerülhet.

Ma már sokkal boldogabb feleség, három fiús anya, és nagymama is vagyok. 

Szeretem a természetet, a kreatív dolgokat, és a jó filmeket.

Barabás Katalin

Ápoló és terápiás munkatárs

Végzettségem szociális munkás, ápoló és egészségügyi operátor.

Feladatköröm az adminisztratív munkák, egészségügyi ellátás, óraadás, lelki vezetés és mentorálás.

Elhívásomat Istentől kaptam, arra, hogy hitemmel, legjobb tudásommal és személyes élettapasztalatommal segítsem azokat az embereket, akiknek szükségük van erre, és ezt el is fogadják.

Kupai Szilvia

Intézményvezető, okleveles szociális munkás, komplex művészeti terapeuta

Korai éveimtől mély hatással volt rám – teljes lényemet foglalkoztatva és lefoglalva – egy mély benyomás, ami kérdéssé vált később: hogyan történik a folyamat, hogy valaki végtelenül tökéletlenből, romlottból, selejtből, feleslegesből, használhatatlanból egy transzformáció folyamán értékes, termékeny, működőképes élet, egy csoda lesz. Az életemben ez egy nem halogatható, megválaszolandó kérdéssé vált, újra és újra, a mai napig is.  Kezdetben azt kerestem, én, mint a függő apám legmélyebb megvetése, és én, mint a függő anyám legmélyebb szégyene, mit kezdhetek magammal. Azt választottam – a legkevésbé sem tudatosan -, hogy úgy teszek, mintha nem léteznék, láthatatlan leszek, rejtőzködök. Ez egy idő után nem sikerült, ezért elhatároztam, és úgy döntöttem, most már tudatosan, hogy akkor mostantól nem érzek semmit. Ez többé-kevésbé sikerült. Közben én is függő lettem. 

Zsenge kamaszkorom idején világossá vált számomra, hogy Isten létezik, és az, hogy kapcsolatba lehet kerülni vele. Éreztem és értettem, hogy szeret, hogy elfogad. Rájöttem, hogy kéri az életemet. Igent mondtam, megtértem. Ezzel együtt megértettem, hogy Istennek a legmélyebben köze van ahhoz, amit keresek, Ő az, „aki megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket”, újjászül, újjáteremt. Hogy van kegyelem. Ezzel kezdetét vette egy életen át tartó kaland, vele együtt a keresés, hogy én kivé/mivé válhatok benne, és hogy mivé nem. A folyamat tart. 

Istennel és önmagammal való, sokéves beszélgetéssorozat után, illetve ihletet adó emberek segítségével kristályosodott ki bennem a segítővé válás szándéka, illetve a szenvedélybetegek konkretizáció. Ennek csúcspontja az volt, amikor főiskolai éveim alatt kezembe került David Wilkerson Kés és kereszt című írása. Innentől tudta minden sejtem, porcikám, hogy ezt akarom. Egyidejűleg mély szomorúság fogott el, mert lehetőséget nem láttam erre. De a „véletlenül” kezembe került Wilkerson könyv után pár évvel „véletlenül” kezembe került egy álláshirdetés, és „véletlenül” pont enyém lett az állás, azon a helyen, amely Wilkerson ihletésére alakult meg, és várja a segítséget kérő szenvedélybeteg nőket immáron 1985 óta. 

A történetemhez hozzátartozik egy hosszú folyamat, egy felépüléstörténet, aminek még közel sincs vége – amíg a gravitáció hat rám, nem is lesz. Magasságok és mélységek, amelyeknek része az önismeret, az önkifejezés, mindemellett pedig a végtelen hit abban, hogy Isten a nagy helyreállító művész.