FEOL.hu – Régen a kábítószerek rabjai voltak, ma már ők segítenek azokon a drogfüggőkön, akik józanná szeretnének válni.
Az Egészségdokk Drogambulancián olyan embereket is alkalmaznak, akik pár évvel ezelőtt szintén rendszeres drogfogyasztók voltak. Valaki önkéntesként, más pedig teljes állásban tevékenykedik ott.
Bozóki Vilmos munkaköre abból áll, hogy fogadja a klienseket, kicsit elbeszélget velük, illetve a ház körüli teendőket is ő végzi. A 25 éves fiatalember 12 évesen próbálta ki először a tudatmódosító szereket.
– Azt tudni kell, hogy összesen három fázisa van az anyagozásnak: a „buli van”, a „baj van” és a „végem van” fázis. Nekem 11 év kellett ahhoz, hogy beteljen a pohár. Az évek alatt elvesztettem mindent, még a családomat is. A legvégén már hajléktalanná váltam. Nem vettem magam emberszámba. A fennmaradásért pedig loptam, csaltam és hazudtam – avat bele a múltjába Vilmos, aki végül 23 évesen ment el rehabra:
– Érdekes volt az én esetem, mert úgy kértem először segítséget, hogy nem akartam leállni a droggal teljesen. Úgy gondoltam: Oké, bejövök a rehabra, felszedek pár kilót, s csinálok mindent tovább, ahogy régen. Ám amikor megkaptam a megfelelő segítséget, akkor döbbentem rá, hogy jobban megéri józannak maradni.
Bozóki Vilmos és Fülöp Frigyes megjárták a poklot, de sikeresen talpra tudtak állni. A fiatalemberek jelenleg is a székesfehérvári Egészségdokk Drogambulancián dolgoznak.
Vilmos szerint sokkal többet ér, amikor a függők az orvosok és pszichológusok helyett a volt droghasználókkal konzultálhatnak. Az azonosulás így sokkal egyszerűbb, emellett a most már józan tanácsadók hitelesebbek is a segítségre szorulók szemében. Hasonlóképpen gondolja ezt Fülöp Frigyes is, aki terápiás munkatársként dolgozik a drogambulancián. Egyéni konzultációkat, drogprevenciókat, iskolai előadásokat tart, emellett azon támogatott lakásokkal kapcsolatos ügyeket intézi, amelyekben már a szerről leszokott személyek laknak. Sőt, anno még a drogambulancia kicsinosításában is óriási szerepet vállalt. Frigyes 13 éves korában próbálta ki először a speed-et. A volt függőt érdekelte anno a kábítószerek világa, emellett a szülei sokat dolgoztak.
– Jött egy törés az életemben. A baráti társaságomból három srác megölt egy embert. Természetesen emiatt engem is bevittek a rendőrségre, de hamar kiderült, hogy semmi közöm az ügyhöz. Miután kikerültem a rendőrőrsről, még inkább súlyosbodni kezdett a helyzet. Heroinfüggő lettem. Egy ideig tudtam titkolni otthon, de rendőrségi ügy lett belőle, így a szüleim is megtudták. Eleinte anyukámék próbáltak segíteni nekem, de nem jártak sikerrel. Egy népszerű doktor azt tanácsolta nekik, hogy dobjanak ki otthonról, így majd megbánom a bűneimet, hát nem így lett. Felköltöztem Budapestre egy díleremhez, s 15 évig drogoztam.
Frigyes több alkalommal is bajba került, bűnözött, három évet töltött börtönben, a legvégén pedig ő belőle is hajléktalan lett. A függőségének utolsó 3-4 évében már próbált tudatosan leállni a szerekről. Több rehabilitációs központban is járt, de voltak olyan egészségügyi intézmények, ahol elzavarták, mert heroinista volt.
– Sok negatívum ért, például a függőségem vége felé beletörtem a jobb kezembe a fecskendőt. Majdnem le kellett vágni a karomat, ezért öt vagy hat alkalommal műtöttek meg. Miután tiszta lettem, üldöztek a régi bűnügyeim, az egészségi állapotom is megromlott, leálltak a veséim, bevérzett a gyomrom. Egy nagyobb tartozásomat a mai napig fizetem. Hiába 15 év drogozást nem lehet csak úgy semmissé tenni – meséli Frigyes, aki most már jól van.
A drogfüggőség egy komplex dolog
Balcsik-Tamás Zsolt, az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány elnöke szerint a szenvedélybetegség egy olyan komplex problémacsomag, amely érinti a függő teljes egzisztenciáját, azaz az anyagiakon kívül az egészséget, a pszichológiai állapotot és a szociális kapcsolatokat. Akkor lehet igazán segíteni a betegeken, ha a problémacsomag minden részére jut egy szakértő. Az orvosok, pszichológusok, jogi tanácsadók, s szociális munkások mellett korábbi függők is tudnak hatni a kliensekre. Írta: Laci Patrícia
FEOL.hu – Hogyan jut el odáig az ember, hogy a heroin az egyetlen barátja, és mi veszi rá, hogy visszataláljon a való életbe? – A Felépülünk című dokumentumfilmben elhangzó, brutálisan őszinte interjúk választ adnak többek között ezekre a kérdésekre is.
Ferecz Attila harminchárom éves, friss házas, egy reklámirodánál dolgozik. Gönczi Gábor két gyermek édesapja, házasember, az Egészségdokk Drogambulancia vezetője. Kiss-Lukasik Tímea a negyvenhármat töltötte és jelenleg a Megálló Csoport munkatársa – olyanok ők, akár mindenki más: családjuk van, szeretteik, munkájuk. Viszont az út, amin idáig eljutottak, rögösebb a legtöbbünkénél. A huszonéves Wenhardt Gáborral és a harmincas Józsa Péterrel együtt ők valamennyien megjárták a poklok poklát. Drogfüggők voltak.
Illetve – ahogy azt Novák Kristóf, a Felépülünk című dokumentumfilm rendezője, megálmodója is elmondja – a mai napig azok. Mert ebből nem lehet kigyógyulni, a legtöbb, amit a függő tehet, hogy nem használ több drogot.
– A Felépülünk film célja többrétű. Egyrészt szerettem volna a ma is aktív droghasználóknak megüzenni, hogy nincs olyan helyzet, amiből ne lehetne felállni. Másrészt az interjúk nem titkolt szándéka, hogy árnyalják a függőkről kialakult képet. A köztudatban nagyon végletesek a drogozásról kialakult nézetek. Mondhatjuk, megbélyegzi a társadalom a szerhasználókat. Abban is reménykedem, hogy a filmet prevenciós célokra is lehet majd használni, az igazság ugyanis – véleményem szerint – a legtöbb, amit megmutathatunk egy tinédzsernek – magyarázza Kristóf, aki maga is meglepődött a film készítése közben, milyen őszintén mesélnek interjúalanyai a múltról és osztják meg vele felépülésük történetét. Csúsztatások, szépítés nélkül.
Tímea – ez a felvilágosult, érett nő – arról vall, hogy szexszel manipulálta a férfiakat, hogy anyaghoz jusson. Gönczi Gábor sikkasztott, lopott, rabolt, ha azt kellett tenni. Más a barátja lakásába próbált betörni, kábítószer hatása alatt, egy képzelgés miatt. Okoztak balesetet, nem kívánt terhességet, halmoztak fel tartozásokat. Volt, akit fegyverrel fenyegettek, más egy lépcsőházban töltötte az éjszakát, a lábtörlőkből csinált magának fekhelyet, miközben tudta, az egyetlen társ, aki megmaradt az életében, az a heroin.
A kiváltó okok egészen különbözőek: van, akinek a szülei alkoholisták voltak, mást a szeretetéhség taszított a mélybe, de olyan is akad a társaságban, akinek mindent szabad volt. És persze az okok között ott a kíváncsiság is. A legtöbben hagyományos drogkarriert futottak be: fokozatosan jutottak el a könnyebb szerektől a kemény tudatmódosítókig.
– Az egyik kezemben egy tálca felest vittem, a másik markomban pirulák voltak. Egy ilyen este után egyenesen anyámhoz vittek a detoxikálóból. Hónapok óta az volt az első pár óra, amikor nem volt bennem semmi. Sírva könyörögtem, hogy segítsen – vall Wenhardt Gábor a filmben az egyik ébredéséről.
Az első tiszta hetek mindenkit megviseltek. Volt, aki nem tudott aludni, epilepsziás rohamok gyötörték. Az elvonási tünetek – mint mondják – mindig embert próbálóak.
– A gyógyuló függők mindennap szembenéznek a múltjukkal. Van, akinek az egész élete e körül forog, azok, akik már 10-20 éve tiszták, csak pár percet vagy órát töltenek a huszonnégyből azzal, hogy visszagondolnak. Folyamatosan épülnek.
De hogyan? Erről is mesélnek. Elbeszéléseikből kiderül, a visszaesés kockázata még hónapokkal az elvonó után is magas.
– Információt átadni gyorsan is lehet. Értéket közvetíteni, önismeretre tanítani az embert – ahhoz kell minimum egy év – magyarázza Gönczi Gábor, aki ma szakemberként foglalkozik sorstársaival.
A visszaesés esélye persze még ez után sem alacsony: egy teljesen más környezetbe kell visszamenni, hogy az ember új lappal indulhasson, ne emlékeztesse minden a szerre.
Vannak, akik a hitből is erőt merítenek. Sőt, a terápia alatt, amikor senkinek érezték magukat, végül az a gondolat segített kitartani, hogy van, aki megbocsásson, Isten.
– A film múlt héten debütált, és azóta rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Az egyetlen, amire a nézők furcsán reagáltak, az a hit kérdése volt. Pedig ezt nem lehet kihagyni a történetből. Van, amelyiküknek még mindig ez adja az erőt, része folyamatos gyógyulásuknak – vélekedik Kristóf, aki reménykedik, hogy a film eljut mindazokhoz, akiknek segíthet. Akár a felépülésben, akár abban, hogy felelős döntést hozzanak, amikor először kínálják őket kábítószerrel.
Gönczi Gábor, az Egészségdokk Drogambulancia Fehérvár szakmai vezetője is úgy kezdte, mint a kliensei: kétségbeesett szenvedélybetegként.
Hogyan válik valakiből drogfüggő és miként sikerül kikecmeregni a gödör legaljáról?
Gönczi Gábor története könyvekbe illő válaszként szolgál erre a kérdésre. Ahogy ő fogalmaz: hagyományos drogkarriert futott be és közben mégsem, hiszen neki sikerült, ami sokaknak nem: tisztának maradni, fejlődni. Most felesége van, két gyermeke, és az a hivatása, hogy segítse a hozzáhasonlókat. Hasznosnak érzi magát, van önbizalma és képes az alázatra. Az út idáig viszont hosszú volt, és finoman szólva sem könnyű.
– A sztorim Budapesten kezdődik, egy lakótelepen, ahol leginkább gyári munkások és családjaik éltek. Az apám szobafestő volt, ennél fogva kötelezően alkoholista. Az anyám meg azért kezdett el inni, mert nem bírta a lelki terrort, a veszekedéseket. Sokáig nem tudatosult bennem, hogy ez így nincs rendben, hogy gáz, ami otthon van. Egyrészt mert ebben nőttem fel, másrészt a telepi gyerekek többségének szülei is így éltek. Nem emésztettem magam ezen, vagy legalábbis azt hittem, nem emésztem. Aztán amikor tizenkét évesen elkezdtem én is inni – azt gondolva, hogy úgysem leszek alkoholista – az agresszió előtérbe került. Ha ittam, olyan voltam, mint egy őrült – mesél Gábor. Mint mondja, nem haragszik a szüleire: az apját kifejezetten jó embernek tartja és biztos benne, ha akkoriban nincsenek annyira elfoglalva a saját gondjaikkal, talán azt is észreveszik, ami vele történik.
Merthogy, dolgok bizony történtek: – A piától ön és közveszélyes lettem ezért egy idő után átálltam a fűre. Közben a csapattal elkövettünk kisebb-nagyobb svindliket: betörések, lopások, rongálások… Később ezeket már nem „brahiból” csináltuk, hanem azért mert kellett a pénz drogra. Szinte mindent kipróbáltam – vallja be Gábor, aki azt is hozzáteszi: akkoriban zenész szeretett volna lenni, játszott is több helyen. Így jutott el végül is a legkeményebb drogokig.
– Szereztem egy barátot, aki súlyos heroin függő volt. Amikor először intravénásan beadta nekem az amfetamint, azt mondta: Te drogos leszel! – ez a mondat megmaradt bennem, leginkább azért, mert akkoriban meg voltam róla győződve, hogy én soha.
Aztán eljött a pont: a heroin is felkerült azoknak a szereknek a listájára, amit Gábor kipróbált. Elismeri: akkoriban nem volt rossz sorsa: párkapcsolat, jó munka, kocsi, fedél a fej felett: mindene meg volt. Aztán szépen lassan minden el is tűnt, ő pedig az utcára került.
Gönczi Gábor jelenleg is száz dolgot csinál egyszerre: tanul, dolgozik, tárlatot vezet. Mint mondja: ez segít neki abban, hogy ne égjen ki, abban hogy a munkájában még nagyon sokáig kedvét lelje
– Jó időnek el kellett telnie, mire összekötöttem a kettőt: a problémáimat a függőségemmel. Ez egyébként a legnehezebb a munkánkban is, megértetni a szenvedélybeteggel, hogy azért megy minden tönkre körülötte, mert függő – hangsúlyozza Gábor, majd azt is hozzáteszi: olykor vannak tiszta pillanatok, amikor tudatosul az emberben, hogy nem frankó az, ami most van. Ő egy ilyenben ébredt rá arra, hogy segítség kell!
– Amikor először elmentem egy ilyen konzultációra, leült velem szembe egy lány és azt mondta: nyissam ki szavakkal, érintéssel az ökölbe szorított kezét én meg kicsavartam. Aztán megkért, hogy én is szorítsam ökölbe a kezem, megpróbálja a saját módszerével én pedig azt gondoltam: Na anyukám, ezt soha nem nyitod ki! – erre megsimogatta a kezem és azt mondta: Szeretlek! Rögtön elolvadtam és elkezdtek potyogni a könnyeim. Kedves volt velem én meg az idejét sem tudtam, mikor voltak velem utoljára kedvesek.
Gábor persze nem gyógyult meg azonnal. Részt vett egy rehabon, élvezte, hogy tiszta, azt hogy ő is képes valamire, majd visszakerült a nagybetűs életbe és az rendje és módja szerint rá is szakadt.
– Azt várták tőlem, hogy felnőtt legyek, de nem voltam az. Rengeteg mindent nem tudtam, mert anno mindent droggal „oldottam meg”. Más módszert nem ismertem – tárja szét a kezeit a Doki – ahogy az ambulancián nevezik – majd rögtön hozzá is teszi, a visszaesés szinte garantált volt és meg is történt.
Második alkalommal már úgy ment elvonóra, hogy most figyel is arra, mit mondanak neki.
Célt az életének, értelmet a mindennapjainak végül az adott, hogy elkezdett főiskolára járni: szociális munkásnak tanulni.
– Ráébreszteni egy drogost arra, hogy képes megváltoztatni az életén elképesztően nehéz, hiszen csak rossz tapasztalatok vannak a háta mögött. Nekem hasonlóan nehéz volt elhinni azt, hogy képes vagyok befejezni a főiskolát – a nehézségek ellenére Gábor nem csak a főiskolát fejezte be, de elment egyetemre, megcsinált egy mesterképzést és azóta számos tanfolyamot és még most is tanul: jelenleg családterapeutának, miközben ő a Drogambulancia szakmai vezetője és mondhatjuk: emberi történeteket ír át azzal, hogy segít. Mint mondja, olykor nehéz eldöntenie mivel is segít pontosan: azzal, ha ad, vagy azzal, ha nem ad. De hangsúlyozza: nem kell egyedül cipelnie a terhet. Az, amit megtanult az az, hogy segítséget kérni szabad és kell, és hogy vannak dolgok, amikkel nem nekünk kell foglalkozni: elég, ha tesszük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint!
Székesheférvár.hu – Október 7-én nyitotta meg kapuit az Egészségdokk Közhasznú Alapítvány és a Köztes átmenetek Nonprofit Kft. közös szervezésében megvalósuló drog prevenciós kiállítás a Fehérvári Civil Központban. Az interaktív kiállítás szerzője, Hay Éva nemcsak az érzékszervekre és az érzelmekre hat, de el is gondolkodtatja a látogatót. A folyamatosan kattogó falióra, a szobák színvilága, berendezése és a hely kisugárzása szinte agyonnyomja a belépőt.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft támogatásában megvalósuló kiállítás 130 nm2-en megújult látvánnyal, virtuális effektek, fények, titkos ajtók, hanghatásokon keresztül mutatja be a hazai drogfogyasztás bonyolult problémáját. Az utazó kiállítás magánkezdeményezés eredménye, sem hazánkban, sem Európában nem közelítették meg hasonlóan ezt a problémát. Egy év alatt 7-8 helyszínre látogatnak el, ahol négy hétig várják az érdeklődőket. Egy nap hat csoportot tudnak fogadni, egyszerre maximum 15 fővel indulnak. A tárlatot drogterápiával foglalkozó szakember vezeti, mintegy százhúsz percben, ezt követően lehetőség nyílik egyéni tanácsadásra is. Évente közel 15 ezren keresik fel a kiállítást. Hay Éva művészekkel, fotósokkal és operatőrökkel dolgozott együtt, hogy az általa elképzelteket látványosan és hitelesen mutassák be.
„Nem az elrettentés a cél – az nem lehet megfelelő eszköz a drogok elleni harcban –, hanem érzékeltetni az utat, a lehetőségeket, és megtalálni a fiatalok kábítószer-használatának okát.” – emelte ki Hay Éva, a tárlat rendezője. Véleménye szerint a legnagyobb probléma, hogy nincsenek megfelelő és hatékony eszközök sem a társadalom, sem a pedagógusok, sem pedig a szülők kezében. Nyitrai Imre szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntötte a megjelenteket. Beszédét azzal kezdte, hogy a program több mint egy kiállítás, ez egy inspiráló dolog. Idézett egy graffiti feliratot is, amelyet a kiállítás is tükröz: „A drog nem a világot változtatja meg, hanem ahogy látod és hallod azt.” Nyitrai Imre öt olyan, a nemzeti drogstratégia cselekvési tervébe is belefoglalt pontot sorolt fel, ahol a kormányzat igyekszik beavatkozni a kábítószer-fogyasztással kapcsolatban. Elsőként fontos, hogy aki még nem próbálta ki a drogot, ne is tegye. Másodjára aki már kipróbálta, az ne szokjon rá. Harmadikként említette, hogy aki rászokott, azt meg kell menteni a megbetegedéstől. Következő lépcsőként aki már megbetegedett, annak az életét kell megmenteni. Végül pedig a drogterjesztők területén – bűnüldözési oldalról – a kínálat csökkentése a cél. A helyettes államtitkár arról is beszélt, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma közel 25 millió forinttal támogatta eddig a kiállítást, ami magáért beszél. Végezetül a maga által feltett kérdésre válaszolva, miszerint „Kinek jó ez a kiállítás?”, Kosztolányi Dezső soraival adott választ: „Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán – s megérted!” Nyitrai Imre köszönetet mondott a városnak, hogy befogadta a kiállítást, és sok sikert kívánt hozzá!
Östör Annamária, Székesfehérvár egészségügyi tanácsnoka kiemelte, hogy a városban három éve szervezték újjá a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumot. Elmondta, hogy a város aktuális drogellenes stratégiája és cselekvési terve célul tűzte ki a szakemberek képzése mellett a minél szélesebb körű tájékoztatást. A tanácsnok hangsúlyozta, hogy számos alkalommal szerveznek börzéket és workshopokat a középiskolák igazgatóinak, ifjúságvédelmi felelőseinek és az iskolai drog prevencióban résztvevő pedagógusainak. Ezeken a programokon a KEF drogprevenciós tevékenységet folytató szakmai szervezetei mutatkoznak be saját, iskoláknak szánt szakmai programjaikkal. Ugyancsak üdvözölte a résztvevőket Molnár Tamás civil és ifjúsági tanácsnok. Fontosnak nevezte, hogy Székesfehérváron és az egész országban a civil szervezetek olyan feladatokat látnak el, melyeket az egészségügyi ellátórendszer és az önkormányzatok önmagukban nem tudnak megoldani. Ezek közé tartozik a drogprevenció is, ahol a lehető legnagyobb erőbedobással kell dolgoznia minden szereplőnek. „Úgy vélem, Székesfehérváron a szakemberek nagyon jól tudnak együtt dolgozni, velük együtt igyekszünk felvenni a kesztyűt és mindent megtenni a kábítószer-ellenes harcban.” – hangsúlyozta a tanácsnok.
Drogélmény százhúsz percben
Ötteremnyi szorongás. Leginkább így lehetne tömören összefoglalni a kiállításon szerzett élményt. A folyamatosan kattogó falióra, a szobák színvilága, berendezése és a hely kisugárzása szinte agyonnyomja a belépőt. Hay Éva nemcsak az érzékszervekre és az érzelmekre hat, de el is gondolkodtatja a látogatót. Az első stációt egy középosztálybeli család nappalija jelenti. Központi eleme egy televízió, ahol egy film pereg: a történet szereplői szenvedélybetegséggel küzdők, akik magukról és azokról a körülményekről vallanak, amelyek miatt az anyaghoz vagy az alkoholhoz nyúltak. A tévé előtti asztalon két fotóalbum hever: két, ugyanabban az évben, ugyanazon a napon született ember életútját követhetjük végig képekben és személyes tárgyakban húszéves korukig. Egyikük olimpiai ökölvívóbajnok, másikuk heroinista lett. Ezúttal pozitív a történet kicsengése, az utolsó fotón rehabilitációs központ látható, előtte a gyógyult pácienssel.A második termet bizarr fények és formák uralják. A tárlatvezető a legális és illegális drogokról mesél. A falakon antropomorf alakok szimbolizálják a felsorolt tudatmódosítókat.
Néhány lépéssel később egy kaleidoszkóp segítségével kisfilmeken az LSD, a heroin, a speed és a fű hatásait élheti át a látogató. A negyedik szoba a mélypont: falain játékok, óvodás kori rajzok, kézzel írott levelek. Alkotóik már nem élnek. Herointúladagolásban haltak meg, huszonéves korukban. Sikátorban haladunk tovább. A házfalakon egyre szűkülő ablaknyílások, az ablakokban szobrok láthatók, amelyek a szerhasználók folyamatosan beszűkülő életterét és kapcsolatait jelképezik. Azt, hogy az emberek elfordulnak egymástól, érzéketlenné válnak mások problémáira.Az utolsó szobát a feketeség uralja, padlója, mennyezete és falai is ébenfeketék. Rajta az aktuális drogtörvény szövege, egy leállt heroinista fiú üzenete, a kivetítőn pedig a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos adatok, statisztikák olvashatók. A teremből nem lehet tovább haladni vagy kijutni, vissza kell hát mennünk arra, ahonnan jöttünk. Aki ugyanis gyógyulni akar, annak vissza kell mennie az úton…
Fehérvári Hírek – Az EGÉSZSÉGDOKK Közhasznú Alapítvány egy olyan szervezet, mely a szabad, tiszta, értékközpontú és szermentes élethez segíti a fiatalokat. Drogambulanciájuk és nappali intézményük a Vasútállomással szemben, a Mártírok útja 2. szám alatt található.
Ide látogatott el a város polgármestere, dr. Cser-Palkovics András és Molnár Tamás ifjúsági tanácsnok, önkormányzati képviselő. A találkozó célja a figyelemfelhívás volt – különös tekintettel a június 26-i Drogellenes Világnapra -, hogy a szenvedélybetegségekkel, drogproblémákkal küzdők városunkban is szakmai segítséget kaphatnak a gyógyuláshoz.
Az EGÉSZSÉGDOKK Közhasznú Alapítvány 2013 óta a Székesfehérvári Kábítószerügyi Egyeztető Fórum tagja, Drogambulanciájuk és nappali intézményük pedig másfél éve működik Fehérváron, a Mártírok útján. Drog-, alkohol-, játék- és más egyéb függőségekkel küzdőknek nyújtanak segítséget. Ahogy Gönczi Gábor szakmai vezető elmondta, egy évtizede még a 25-35 közötti korosztály fordult hozzájuk leginkább, addig ma már a 17-20 év közötti fiatalok köréből érkeznek a legtöbben és nagy szükség lenne a gyermek-addiktológiai szolgáltatásra is. Az alapítvány fél éve vette fel a kapcsolatot Székesfehérvár Önkormányzatával, hiánypótló szolgáltatásaik jelentőségét elismerve a város az idei költségvetésből kétmillió forint támogatást biztosított az Alapítvány működéséhez és székesfehérvári addiktológiai tevékenységek megvalósításához.
„Az, hogy egy nagyváros életében erre a szolgáltatásra szükség van, mindenki számára nyilvánvaló” – mondta a város polgármestere. Az intézmény hosszú távú stabilitását az OEP-finanszírozás oldhatja majd meg, amelynek körébe várhatóan jövő évtől lép majd be ez a szolgáltatás. Dr. Cser-Palkovics András szerint az önkormányzatnak is van feladata ebben, így a várható OEP-finanszírozásig a város saját költségvetéséből segíti a működést az év végéig. A több mint négymilliós támogatásról szeptemberben, egy költségvetés-módosítás során dönt majd a város képviselőtestülete.
„Nagyon örülünk annak, hogy van egy olyan szakmai bázis, akik ezt a feladatot felvállalták. Remélem, hogy a város az anyagi támogatással nem csak az év végéig tartó működésben, hanem hosszútávon is segíteni tud. A 21. század elején sajnos mondhatjuk azt, hogy alapfeladatról van szó, hiszen sok családot és fiatalt érint a probléma. A város életében szükség van erre a szolgáltatásra és szeretnénk, hogy ha hosszútávon is stabil lenne a működés” – emelte ki dr. Cser-Palkovics András.
Az EGÉSZSÉGDOKK Közhasznú Alapítvány a város egyik legautentikusabb prevencióval foglalkozó szervezete, mert segítői, munkatársai között számos gyógyult, korábban szerfogyasztó dolgozik, akik saját tapasztalataikat is beépítik szakmai munkájukba. Egyre több oktatási intézményben vesznek részt egészségnapon, ezzel prevenciós, egészségfejlesztő munkát is végezve. A mindennapok során a nappali ellátást nyújtó intézményt keresik fel a hozzájuk fordulók, ahol mindenféle szenvedélybetegséggel foglalkoznak és a szakmai segítség mellett fürdési, mosási lehetőséggel várják őket, valamint internetezni és telefonálni is tudnak innen. Támogatott Lakhatás című programjukban pedig a gyógyuló-gyógyult szenvedélybetegek számára nyújtanak segítséget az önálló, új életvitel kialakításához az EGÉSZSÉGDOKK Közhasznú Alapítvány által fenntartott lakásokban.
Molnár Tamás, Székesfehérvár ifjúsági tanácsnoka is ott volt az Egészségdokkban, aki képviselői keretéből is segíti a Drogambulancia működését, programjainak megvalósítását. „Napi szinten egyre többször lehet találkozni az ún. dizájnerdrogok megjelenésével. Egy százezres nagyvárosban szükség van olyan drogambulanciára, mely képes segítséget nyújtani a fiataloknak. Ehhez biztos működési háttér kell, ezért segíti Székesfehérvár Önkormányzata azokat a szervezeteket, köztük az EGÉSZSÉGDOKK-ot, akik ebben a tevékenységben segítséget nyújtanak a város közösségének” – emelte ki Molnár Tamás.
Elhangzott, hogy mivel összetett problémáról van szó, így a segítség is többféle és többküszöbű, integrált szolgáltatásokkal valósul meg. Ezek között van egészségügyi, szociális és rehabilitációs jellegű is, amelyek megvalósításához szívesen fogadnak segítséget. A csütörtöki találkozó résztvevői is azt kérik, akinek lehetősége van támogatni tevékenységüket, vegye fel a kapcsolatot az EGÉSZSÉGDOKK Közhasznú Alapítvánnyal.
Heves Megyei Hírlap – Egyre fiatalabb ügyfelek fordulnak meg a Mártírok útján lévő, az Egészségdokk közhasznú alapítvány által működtetett drogambulancián és nappali intézményben.
Az Egészségdokk közhasznú alapítvány egy olyan szervezet, mely a szabad, tiszta, értékközpontú és szermentes élethez segíti a fiatalokat. Drogambulanciájuk és nappali intézményük a Mártírok útja 2. szám alatt található. Ide látogatott el a város polgármestere, Cser-Palkovics András és Molnár Tamás ifjúsági tanácsnok. A találkozó célja a figyelemfelhívás volt különös tekintettel a június 26-i Drogellenes Világnapra , hogy a szenvedélybetegségekkel, drogproblémákkal küzdők városunkban is szakmai segítséget kaphatnak a gyógyuláshoz mondták el a politikusok és vendéglátóik.
Az alapítvány 2013 óta a Székesfehérvári Kábítószerügyi Egyeztető Fórum tagja, Drogambulanciájuk és nappali intézményük másfél éve működik. Drog-, alkohol-, játék- és más egyéb függőségekkel küzdőknek nyújtanak segítséget. Ahogy Gönczi Gábor szakmai vezető elmondta, egy évtizede még a 25-35 közötti korosztály fordult hozzájuk leginkább, de ma már a 17-20 év közötti fiatalok köréből érkeznek a legtöbben és nagy szükség lenne a gyermek-addiktológiai szolgáltatásra is. Az alapítvány fél éve vette fel a kapcsolatot a városi önkormányzattal, amely az idei költségvetésből kétmillió forint támogatást biztosított működésükhöz és a helyi addiktológiai tevékenységek megvalósításához.
- Az, hogy egy nagyváros életében erre a szolgáltatásra szükség van, mindenki számára nyilvánvaló - mondta a város polgármestere. – Az intézmény hosszú távú stabilitását az OEP-finanszírozás oldhatja majd meg, amelynek körébe várhatóan jövő évtől lép majd be ez a szolgáltatás. Cser-Palkovics András szerint az önkormányzatnak is van feladata, így saját költségvetéséből segíti a működést év végéig. A több mint 4 milliós támogatásról szeptemberben, egy költségvetés-módosítás során dönt majd a testület.
Az alapítvány a város egyik legautentikusabb prevencióval foglalkozó szervezete, mert segítői, munkatársai között számos gyógyult, korábban szerfogyasztó dolgozik, akik saját tapasztalataikat is beépítik szakmai munkájukba. A mindennapok során a nappali ellátást nyújtó intézményt keresik fel a hozzájuk fordulók, ahol mindenféle szenvedélybetegséggel foglalkoznak és a szakmai segítség mellett fürdési, mosási lehetőséggel várják őket, valamint internetezni és telefonálni is tudnak innen. Támogatott Lakhatás című programjukban pedig a gyógyuló-gyógyult szenvedélybetegek számára nyújtanak segítséget az önálló, új életvitel kialakításához az alapítvány által fenntartott lakásokban - hangzott el.
