Legfrissebb

 

Kiss-Lukasik Tímea vagyok, tapasztalati segítő, szociális munkás, 1997 óta ápolom a józanságomat. Kedvenc területeim a színház- és zeneterápia, művészetterápia, rizikóterápia. Hobbim a fal- és sziklamászás, valamint nagyon szeretem az állatokat, az élővilágot, imádok túrázni, sátrazni, viszont félek a mély vízben. Ezen még dolgozom…

 

 

Kapitány Krisztián vagyok, addiktológiai konzultáns, református diakónus. 2015 óta dolgozom az MRE KIMM Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában mentálhigiénés munkatársként, ahol számos szenvedélybeteg életútba betekintést nyerhettem az egyéni konzultációk és terápiás csoportok facilitálásai alkalmával. Mélyen hiszek abban, hogy nincs olyan élethelyzet, melyből ne lehetne kiutat találni, ne lehetne a szenvedésen enyhíteni.

Esetkezelő mentorként megtanultam, hogy nem vállalhatom át a klienseim életének főbb döntéseit, nem javíthatom ki egyedül életének főbb elakadásait. A közös munka során egy elfogadó atmoszféra megteremtése és a gondolkodás serkentése által azonban közelíthetünk az egyre nagyobb mértékű felelősségvállalás és a valóság elfogadása felé. Afelé a valóság felé, mely az én életemben sem volt mindig alapértelmezett. Súlyos szerhasználati zavaromból, céltalanságomból hosszú önismereti út és különböző terápiák sorozata jelentette a kiutat. Ma boldog házasságban, helyreállt önértékeléssel és reális célokkal nézek a hátralevő életem kihívásai elé, nem feledve a múltam tanulságait, erőpróbáit.

Szabadidőmet szívesen töltöm önfejlesztéssel, olvasással és sportolással. A rendszeres szupervíziós alkalmak mellett a hegyikerékpározás és az úszás nagymértékben hozzájárul a lelki egyensúlyom fenntartásához, mely nélkül számomra elképzelhetetlen a hiteles segítségnyújtás.

 

 

A szenvedélybetegek gyógyítása mindig külső segítséget igényel, egyedül nem lehet kilépni. Függőségből felépülni könnyebb olyan személy segítségével, aki maga is megtapasztalta a gyógyulás nehéz, de sikerrel végződő útját.

16 évig éltem drogfüggőként az életem, ha ezt az időszakot egyáltalán életnek lehet nevezni. 2013-ban elvégeztem egy 13 hónapos, bentlakásos rehabilitációs programot, amely során egy mentor segítette a felépülésemet és új életet kezdtem. 2015-től 2019-ig dolgoztam az MRE KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon felnőtt részlegén, majd 2019 óta a Fiatalkorúak (Tinirehab) részlegén vagyok esetkezelő mentor.

Feltettem az életem a hozzám hasonló szenvedélybeteg  felnőtt emberek és a deviáns viselkedési formát mutató tinédzser srácok életének megváltoztatására. 2021-ben szereztem meg a diplomámat, így már hivatalosan is Szociális munkásként dolgozom a Misszióban. Szeretek a srácokkal együtt focizni és kertészkedni.

 

 

Jónás István vagyok, esetkezelő mentor. Jelenleg PTF-en hallgatok teológiát és pasztorálpszichológiát. Kétgyermekes családapa vagyok. Tíz éve tértem meg, a zenés dicsőités, az igehirdetés és bizonyságtétel fontos része a munkámnak.  „Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez…” (Efezus 2,8)

 

 

Egy fél éves Dél-kelet ázsiai hátizsakos túra után döntöttem el, hogy szeretnék csatlakozni a Tini rehab stábjához: 2017-ben kezdtem el önkénteskedni az Otthonban. Ezzel párhuzamosan a Drogmisszió által üzemeltetett kávézóban az ADNA Caféban kaptam lehetőséget, hogy programszervezőként segítsem a csapat munkáját, ahol kulturális eseményeinken keresztül végeztünk indirekt prevenciót a környék gimnazistái és egyetemistái körében.

2019-ben végeztem mentálhigiénés segítőként a Károli Gáspár Református Egyetemen, a diploma megszerzése után teljes állásban csatlakoztam a Tini rehab stábjához. Munkám során kiemelten fontosnak tartom a fiatalok érzékenyítését a tudatos médiahasználatra, a közösségi médiában felépített személyiség felülvizsgálatát valamint saját képességeik és korlátaik valós megismerését.

 

2. oldal / 3

csakamainap.info

Iratkozz fel a hírlevelünkre új tartalmakért és frissült információkért

Kategóriák

VideóTár

Könyvtár

Intézmények