Akit itt látsz, és amit itt hallasz, amikor elmész, hagyd itt! – Anonim szenvedélybetegek önsegítő csoportja működik a társszékesegyház plébániáján

Akit itt látsz, és amit itt hallasz, amikor elmész, hagyd itt! – Anonim szenvedélybetegek önsegítő csoportja működik a társszékesegyház plébániáján

Alkoholisták, drogfüggők – szenvedélybetegséggel küzdő embertársaink, akik komoly segítségre szorulnak. Nekik nyújt kapaszkodót és támogatást a Névtelen Drogfüggők Nyíregyházi Önsegítő Csoportja, akik minden kedden 18 órától találkoznak a Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébániáján, azzal a szándékkal, hogy minél több függőhöz eljuttassák az üzenetet, hogy van kiút – ahogy ők nevezik – a pokolból: az alkohol és a kábítószer rabságából. A csoport egyik alapító tagja beszélt kendőzetlen őszinteséggel arról, hogyan éli meg több mint egy évtizede a tünetmentesség állapotát, a sorstársaknak segítés fontosságát, valamint a közösség gyógyító erejét és az Istenben való hitet.

– Akit itt látsz, és amit itt hallasz, amikor elmész, hagyd itt! Ez a feliratú tábla fogadja minden kedden a Névtelen Drogfüggők Csoportjába érkezőket a társszékesegyház plébániájának egyik félreeső helyiségében. A 2014 óta működő csoport életében kiemelt szerepe van a névtelenségnek, ugyanis a betegség sajátossága, hogy a szenvedélybeteg szégyelli beismerni függőségét, ezért a csoport által nyújtott anonimitás biztonságérzetet ad számára. Hogy tudják biztosítani a névtelenséget a gyakorlatban?

– Én úgy szoktam fogadni az újonnan érkezőt: „Szia! Én János vagyok, alkoholista és drogfüggő." Ilyenkor kicsit meglepett arcot látok, nem tudja, mit feleljen, de hát mind a ketten tudjuk, miért keresett meg. Esetleg finomabban fogalmaz, és azt mondja, neki „csak" alkohol- vagy drogproblémája van. Én erre azt válaszolom neki, hogy „függő vagy", és átölelem, erősen, hogy érezze az ölelésből, hogy szeretettel fogadom. Mint amikor a régen nem látott jó testvérek újra találkoznak hosszú idő után. Ez azért nagyon fontos mozzanat, mert a függők legtöbbször távolságtartók, gyanakvók, félénkek. Nem engednek közel magukhoz senkit, mert úgy gondolják, hogy ha megnyílnak, sebezhetővé válnak. Többségük rengeteg bántást és sérelmet kapott már eddig is az élete során. Mi a gyűléseinken nem kérdezünk semmit a tagoktól, vagy az újonnan érkezőtől, nem érdekel, hogy mit dolgozik, honnan jött. Csak az érdekel, hogy mit akar kezdeni a függőségével. A csoporttagság egyetlen feltétele a szerhasználat abbahagyásának vágya. Tehát elegendő a vágyakozás a tudatmódosító szer rabságából való szabadulásra. Ez azért fontos, mert sok társunknak, köztük nekem sem sikerült első nekifutásra szabadulni! És akkor sem történik tragédia, ha valamelyik társunk visszaesik a függőségbe. Kicsit cinikusan hangzik, de azt mondjuk olyankor, hogy „köszönöm, hogy helyettem ittál és nekem nem kellett innom"! Tudom, hogy egyszer majd ő is ugyanígy meg fogja köszönni valakinek. Nem teszünk szemrehányást a visszaesőnek, hanem bíztatjuk, hogy nekünk sem sikerült elsőre, sőt a visszaesés a felépülés része. Azt a fájdalmas sóvárgást a szer után, amit a függő él át akár még 12 év felépülésben eltöltött idő után is, azt csak egy másik függő tudja átélni és megérteni.

– A csoport alapítójaként az Ön élete és több mint 12 éve tartó tünetmentessége erőt adhat és bizakodást jelenthet a „gyógyulás" útjára lépett függők számára. Hogy tudnak nekik segíteni, mi a csoport célja, feladata?

– Az szoktam mondani, hogy mi magunk vagyunk az élő példa, hogy sikerülhet, ha te is akarod! Önzetlen szeretettel fogadjuk az újonnan érkezőt, mert a csoportban ő a legfontosabb személy. Sokszor önmagunkat látjuk benne… Amikor megosztjuk vele történeteinket, rádöbben, hogy nincs egyedül a problémájával, sőt még olyan is van köztünk, akinek talán az övénél is tragikusabb a sorsa, és mégis sikerül szer nélkül élnie. Nagyon fontosnak tartom a közösséghez tartozást! A közösségünknek van egy csodálatos, megtartó ereje. Mostanra eljutottunk odáig, hogy közös családi programokat szervezünk. Miután megalakult az Névtelen Drogfüggők Nyíregyházi Csoportja, egy évre rá a feleségem megalapította a függők hozzátartozói csoportját, az Al-Anont (Alkoholisták hozzátartozónak és barátainak közössége). Őszinte leszek, nem tudom, hogy működik-e még az országban valahol ugyanabban az épületben és egy időpontban (természetesen külön teremben) függőknek és hozzátartozóknak egy-egy csoportja. Egyik terembe a függő, a másikba a hozzátartozó megy be épülni. Mert az is tény, hogy a függő megbetegíti a környezetét. Lelki beteggé teszi a közvetlen hozzátartozóját, aki sérül a függő mellett, nem is kicsit! Ezért fontos, hogy a hozzátartozó is tudja kezelni a kialakult helyzetet. Nálunk a feleségem hamarabb kezdett el járni hozzátartozói csoportba, mint én a függőkhöz. Akkor még én is szerhasználó voltam, és úgy gondoltam, hogy a feleségem a nem normális, járjon csak csoportba ő. Tipikus függő gondolkodás… A hozzátartozó általában hamarabb felismeri a problémát, mint a szerhasználó, mivel saját bőrén tapasztalja a következményeket. Szó szerint… Az Al-Anon csoport is nagyon jól működik, és fontos szerepet tölt be a függők életében is. Nagyon sokszor a hozzátartozó helyes hozzáállása menti meg a függőt a visszaeséstől, ha tanulmányozza mit is jelent, az alkoholizmus betegsége vagy a drogfüggőség. Nagyon fontos hogy tudni kell jól segíteni!

– A Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébániája ad otthont a csoport megalakulása óta a találkozás alkalmainak. A plébániai környezet azt jelenti, hogy katolikus keresztény lelkiségű embertársainknak nyújtanak segítséget? Egyáltalán hogyan reagálnak rá nem hívő szenvedélybetegek, hogy hívő környezet, a falon feszület fogadja őket? Előfordul, hogy a csoportba járókra a tünetmentességen túl a hit ajándéka is rátalált? Másként megfogalmazva a kérdést, a hit segít-e gyógyítani?

– Természetesen a hitnek óriási gyógyító ereje van, az én életemben biztosan. De hozzánk vallási, politikai hovatartozástól, nemi identitástól, bőrszíntől függetlenül csatlakozhat bárki. Őszinte leszek, nem is érdekel, hova tartozik, csak az, hogy bajban van és segítenem kell. Az NA honlapján (nahungary.hu) a telefonszámom mellett fel van tüntetve a helyszín, így, hogy római katolikus plébánia, és ha a szenvedélybeteg testvéremet nem érdekli, hogy miért éppen ez a helyszín, ahova érkezik, akkor tiszteletben fogom tartani az ő hitét vagy hitetlenségét, természetesen addig a pontig, amíg ő sem sérti az enyémet. Az NA belső szabályzata szerint ugyan nem vallásos program szerint működik, de azért szeretném csendesen meg jegyezni, hogy óriási szerepe van az én és mások felépülésében is az Úristennek! Minden találkozó kezdetén csendben kérem az Isten áldását a jelenlevőkre, a végén pedig a lelki béke imáját mondjuk, ami így kezdődik "Istenem, adj lelki békét…". Ugyanakkor tiszteletben tartom azoknak a társaimnak is a meggyőződését, akik a felszólalásokban az Isten helyett felsőbb erőt mondanak. Az a tapasztalatom, hogy ezek az emberek is hosszabb idő elteltével kezdik felismerni életükben az Isten gondviselését. Így valóban van egyfajta üzenete a helyszínnek, nem véletlenül esett a helyválasztás öt évvel ezelőtt a plébániára… Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az alkohol-, drog-, gyógyszerfüggőség egy gyógyíthatatlan betegség, viszont teljes absztinencia mellett, hosszantartó, teljes értékű életet lehet élni. A saját példámat alapul véve, hiába nem használok tudatmódosító szereket már több mint 12 éve, ha meginnék egy sört, rögtön szabadjára engedném a függőségem, azaz napokon belül ugyanott lennék, vagy még lejjebb a függőségem mocskában, mint aktív szerhasználásom idején. Ezért én azt vallom, hogy akkor fogok meggyógyulni a függőségemből, amikor – jó esetben – az Úristen magához fogadja lelkem. A függőségből csak szabadulás van és az én szabadítóm Isten. Józanul élek, örülök az életemnek, a családomnak, Isten kegyelmének, észreveszem az élet apró örömeit és örülni tudok annak, hogy süt a nap, csiripelnek a madarak…

– Országszerte és Nyíregyházán is több szervezet vezet különféle rehabilitációs foglalkozásokat szenvedélybetegek számára. A Névtelen Drogfüggők Nyíregyházi Önsegítő Csoportja hogyan illeszkedik bele ebbe a struktúrába, illetve mi az, amiben Önök többet vagy mást nyújtanak?

Nem nyújtunk többet, mint a hasonló tevékenységet folytató alapítványi csoportok, ugyanakkor mi teljesen önellátók és önfenntartásúak vagyunk. Alapszabályunkban szerepel, hogy nem fogadhatunk el külső hozzájárulást, mindent vissza kell utasítanunk. Mert a pénz, a hatalom, a tekintély eltéríthetnek minket valós célunktól. Ugyanakkor azt mondom, hogy nincs két egyforma csoport, még két NA sem, pedig ugyanazon tematika szerin működnek, de mégis más-más a csoportot meghatározó légkör. Szerintem a csoportalapító személyisége határozza meg a csoport arculatát. Én azt szoktam mondani függő társaimnak, ha nem érzi jól magát nálunk, keressen fel egy másik csoportot is, mert lehet, hogy az testhezállóbb neki. Nem az a fontos, hogy hol épül fel a függő, csak épüljön és teljes értékű életet éljen. Szeresse családját, azok meg kapják vissza apjukat, anyjukat, egykori szerető férjeiket. Én átéltem ezt és tudom milyen fontos.
A legfontosabb a találkozásainkon, amikor körbeülünk egy kis asztalt, aminek a közepén egy gyertya is ég, amely számomra Krisztust jelképezi, aki mutatja a helyes irányt a függőség sötétjében. A csoport végén körbe adunk egy kis kosarat, ki mennyit tud bele tenni 50-100 Ft-ot. Veszünk belőle üdítőt, némi rágcsálnivalót és tortát. Mert megünnepeljük az újjászületésünk napját, amikor abbahagytuk a tudatmódosító szer használatát. Én ebben is szerencsés vagyok, mert kétszer ünneplek egy évben. 2006. október 6. óta nem iszok alkoholt és 2007. február 15. óta nem használok kábítószert. Minden évfordulón tortával ünnepelünk, aki betöltötte az évet a felépülésben. Elmondjuk mindenkinek, hogy nagyon fontos az a dátum mióta nem használ szert. Ekkor tényleg újjászületik a függő.

– Tudnak-e a függők és a felépülés útját járók magukon segíteni vagy szükséges terapeuta segítségét igénybe venni?

Nálunk nincsenek terapeuták, orvosok, ha csak nem maguk is függők. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem járunk orvoshoz. Természetesen minden segítséget igénybe kell vennünk, ami a felépülésünket segíti. Magunkon csak annyiban tudunk segíteni, hogy felismerjük alkohol- vagy drog problémánkat, amivel képtelenek vagyunk mit kezdeni, és merünk segítséget kérni! Ez az első és egyben a legfontosabb lépés a felépülés útján, amikor beismerem Istennek, önmagamnak és embertársaimnak, hogy függő vagyok, és tehetetlen vagyok a függőségemmel szemben. Felépülésünk elején kőkeményen meg kell küzdenünk a démonjainkkal, óráról órára, napról napra. Igaz, az idő elteltével egyre könnyebb, de még 12 év felépülésben eltöltött idő után is vannak nagyon erős kísértések. Volt például olyan időszak, amikor több hónapja egyedül ültem a csoportban, sőt olyan is volt, hogy egy ideig ját valaki aztán eltűnt és visszaesett, amiért magamat is hibáztattam, hogy valamit rosszul csinálok… De azt tanultam, hogy ha csak egyetlen egy embert tudok megmenteni a csoportban és az én, saját magam vagyok, akkor már megérte, nyertem. Az, hogy hány emberhez tudjuk eljuttatni az üzenetet, az csak rajtunk múlik. Én öt éve minden kedden itt vagyok, és amikor csak tudok itt is leszek. Már eljutottam odáig, hogy felvállalom azt, hogy függő vagyok,és hordozom az üzenetet.

– Hogy vehetik fel a kapcsolatot a Névtelen Drogfüggők Nyíregyházi Önsegítő Csoportjával, akik felismerték, hogy segítségre szorulnak, vagy felismerték, hogy közeli hozzátartozójuk segítségre szorul? Hogy jutnak el Önökhöz anonim módon?

A Narcotics Anoymous honlapon keresztül (nahungary.hu) vagy közvetlenül az alábbi elérhetőségeken:

János (függő NA) Tel.: 20/3732-822, email:nanyiregyháThis email address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Angéla (hozzátartozó Al-Anon) Tel.: 20/9180-916