
Â
1. Mivel kevés egészséges kötődésünk van, szexuális kalandokba keveredünk és/vagy érzelmi viszonyba bonyolódunk ismeretlenekkel.
Â
2. A magánytól és az elhagyatottságtól való félelem miatt fájdalmas, romboló kapcsolatokat tartunk fenn, vagy minduntalan visszatérünk ezekbe a kapcsolatokba. Függőség-igényünket önmagunk és mások előtt is titkoljuk, egyre jobban elszigetelődünk és elidegenedünk barátainktól, szeretteinktől, önmagunktól és Istentől.
Â
3. Az érzelmek és a szex hiányától való félelmünkben kényszeresen keressük és hajszoljuk egyik kapcsolatot a másik után, olykor egyszerre több szexuális és érzelmi kapcsolatunk is van.
Â
4. Ă–sszekeverjĂĽk a szerelmet a kĂvánással, a testi Ă©s szexuális vonzĂłdással, a sajnálattal, Ă©s/vagy azzal a vágyunkkal, hogy valakit megmentsĂĽnk, vagy Ĺ‘ mentsen meg minket.
Â
5. Üresnek és „fél embernek” érezzük magunkat, ha egyedül vagyunk. Annak ellenére, hogy tartunk az intimitástól és az elköteleződéstől, folyamatosan keressük a társkapcsolatokat és a szexuális kalandokat.
Â
6. Szexszel vezetjük le a stresszt, a bűntudatot, a magányt, a haragot, a szégyent, a félelmet és az irigységet. A szexualitást és az érzelmi függőséget a gondoskodás, a törődés és a támogatás pótlékaként használjuk.
Â
7. A szexualitást és az érzelmi kötődést mások manipulálására és kontrollálására használjuk.
Â
8. Romantikus vagy szexuális megszállottságunk vagy fantáziálásunk súlyosan hátráltat vagy cselekvésképtelenné tesz bennünket.
Â
9. Oly módon kerüljük el az önmagunkért való felelősségvállalást, hogy érzelmileg már elkötelezett emberekhez vonzódunk.
Â
10. Az érzelmi függőség, a romantikus szerelmi viszonyok, vagy a kényszeres szexuális tevékenységek hálójában vergődünk.
Â
11. Annak érdekében, hogy elkerüljük a sebezhetőség érzését, távol tartjuk magunkat minden intim viszonytól, összetévesztjük a szexuális és érzelmi „anorexiát” a felépüléssel.
Â
12. Másoknak varázslatos kĂ©pessĂ©geket tulajdonĂtunk. ElĹ‘bb idealizáljuk Ă©s ĂĽldözzĂĽk Ĺ‘ket, utĂłbb szemĂĽkre hányjuk, hogy csalatkoznunk kellett velĂĽk kapcsolatos elkĂ©pzelĂ©seinkben Ă©s remĂ©nyeinkben.
Â

Â
Mi, az S.L.A.A. tagjai, Ăşgy gondoljuk, hogy a szex- Ă©s szerelmi fĂĽggĹ‘sĂ©g progresszĂv betegsĂ©g, ami nem gyĂłgyĂthatĂł, de más betegsĂ©gekhez hasonlĂłan megállĂthatĂł. Számos formát ölthet, ilyenek lehetnek – (bár nem kizárĂłlag ezek) a kĂ©nyszeres szex-szĂĽksĂ©glet, a szĂ©lsĹ‘sĂ©ges fĂĽggĂ©s egy (vagy sok) embertĹ‘l, Ă©s/vagy a romantikával, a szerelmi ĂĽgyekkel vagy fantáziákkal valĂł kĂ©nyszeres foglalkozás. A szex- Ă©s szerelmi fĂĽggĹ‘sĂ©g jelentheti a társadalmi, szexuális vagy Ă©rzelmi törĹ‘dĂ©s/gondoskodás nyĂşjtásnak Ă©s elfogadásának kĂ©nyszeres kerĂĽlĂ©sĂ©t is. Az intimitásnak ezt a kerĂĽlĂ©sĂ©t az S.L.A.A.-ban „anorexia” (koplalás) nĂ©ven ismerjĂĽk.
Â
Úgy találtuk, hogy léteznek olyan kényszeres és megszállott késztetések, amelyek mentén a kapcsolatok és a szexuális tevékenységek egyre rombolóbbá válnak a munka, a család és az önbecsülés vonatkozásában. Az ellenőrizetlen szex- és szerelemfüggés egyre rosszabbodó következményekhez vezet.
Â
Az S.L.A.A.-ban megtanultuk elfogadni azt a tĂ©nyt, hogy ez a  mi fĂĽggĹ‘sĂ©gĂĽnk, Ă©s lemondtunk arrĂłl a tĂ©vkĂ©pzetrĹ‘l, hogy pusztán akaraterĹ‘vel sikeresen kontrollálhatjuk. SzemĂ©lyes tehetetlensĂ©gĂĽnk beismerĂ©se rĂ©vĂ©n felhagyunk fĂĽggĹ‘ viselkedĂ©sformánkkal, egy nálunk nagyobb ErĹ‘ kezĂ©be adjuk az irányĂtást, helyrehozzuk azokat a károkat, amelyeket másoknak okoztunk, Ă©s testileg, lelkileg, spirituálisan Ă©s Ă©rzelmileg rendbe hozzuk az Ă©letĂĽnket.