Karafiáth Orsolya és az alkoholizmus

Karafiáth Orsolya költő, fordító, publicista 10 éve nem fogyaszt alkoholt, ez azonban nem volt mindig így. Hogy miként találta meg az utat felfelé? Erről szól Egyszer lent podcast sorozatunk hatodik epizódja. Orsolya beszélgetőpartnere Lovas Rozi, a Radnóti Miklós Színház színésznője volt.

Karafiáth Orsolya és az alkoholizmus

Ma Magyarországon becsült adatok alapján legalább egymillió alkoholista él – bár a téma nem kifejezetten tabu, a szégyenérzet miatt, vagy a betegségtudat hiányában a legtöbben hallgatnak problémájukról. Így az, hogy hányan élik mindennapjaikat az alkohol diktálta beosztásban, nehezen mérhető. Mindenesetre a körülbelüli számok alapján

MINDEN CSALÁDRA JUT LEGALÁBB EGY EMBER, AKINEK GONDJA VAN AZ ITALLAL.

by Author

Karafiáth Orsolya családjában több szenvedélybeteg is volt

Aki nem alkoholt ivott, az morfiumot szedett. Aki nem morfiumot szedett, az szerencsejátékozott. Karafiáth Orsolya első, alkoholhoz kapcsolódó emléke hét éves korából való. Az persze csak később tudatosult benne, hogy ezek súlyosan alkoholos emlékek.

Orsolya élete első hét évében együtt lakott az anyai nagyszüleivel, nagymamája pedig nagyon súlyos alkoholista volt. Ez különösen nehéz volt, mert az asszonyt egy életmentő műtét miatt rászoktatták a morfiumra, aztán az alkoholra. "Az állandó program volt, hogy a Mama visz engem délután az étterembe – de az ott a Kodály Köröndön egy iszonyú kocsma volt. És míg ő szeretett egymagában inni, mert mindenkit lenézett és prolinak tartott, addig nekem meg az életemet kellett magamnak megoldanom.

ÉS EGY KISLÁNYNAK EZ AZ ISZONYÚ TRÓGER KÖRNYEZET, MEG AZ UNDORÍTÓ WC-K ÉS EZ AZ EGÉSZ MILIŐ, BORZALMAS VOLT.

És én nem tudtam, hogy mi a rossz ebben, csak állandóan szorongtam és rosszul éreztem magam. Közben imádtam a nagymamát, meg az egész így volt természetes, ebbe nőttem bele, de azért mégis csak egy kemény dolog volt."

Egyszer lent: A sötét gyermekkor mindig borús felnőttkorhoz vezet?

Noha ez az emlék Karafiáth Orsolya gyerekkorából való, bárki múltjában fellelhetők hasonlóak az ivás természetességéről. Az alkoholfogyasztás tulajdonképpen

• a közműveltség része,
• mérföldkő a felnőtté válásban,
• robbanómotor a társasági élet tragacsában.

Az alkohol olyan, mint egy univerzális gyógykészítmény, lelki, testi bajokra egyaránt jó: hidegben felmelegít, melegben lehűt; inni kell, ha ünnepelsz és inni kell, akkor is, ha szomorú vagy.

Az első igazi berúgás 13 évesen

Szigorú szülei megbüntették, mert nagy volt a rendetlenség a szobájában és így nem mehetett el bulizni barátnőivel. Alkohol pedig mindig volt otthon, és mivel felmenői gyakran buliztak, így ő is könnyen hozzáfért.

BOSSZÚBÓL FELNYITOTTA A BÁRSZEKRÉNYT ÉS 2-3 ÜVEG SÖRT LEHÚZOTT

és ezzel teljesen kiütötte magát. Nem is értette, hogy mi a jó abban, ha valaki ennyit iszik. Szülei ivása és bulizása végigkísérte az életét, az állandó házibuliknak folyamatos elszenvedője volt. Egy bódult vendégség közepette szülei egyszer még egy kezességi szerződést is aláírtak egy barátjukkal, akiről utólag derült ki, hogy nemzetközileg is körözött bűnöző.

Ennek a következménye az lett, hogy pár hétre rá végrehajtók tették ki őket lakásukból és egy lepukkant albérletbe kellett költözniük. Karafiáth Orsolya édesanyja ekkor vált igazán alkoholbeteggé és csak az ivásról szólt minden.

Ahogy családja, úgy az ő életébe is szépen lassan begyűrűzött az ivás. "A gimiben az volt a menő, hogy eljárkálunk együtt inni, hogy trógerekkel barátkozunk, meglógunk fesztiválokra. Hogy bosszantsuk az embereket a metrón rágyújtottunk és piáltunk, tehát ez a teljesen lázadó hülyeség, amire 17-18 évesen a lányok képesek. És

AZ VOLT A MENŐ, HOGY KI TUD TÖBBET INNI ÉS KI RÚGOTT BE JOBBAN A HÉTVÉGÉN, MINÉL TÖBB BALHÉD VOLT, ANNÁL MENŐBB VOLTÁL.

Karafiáth Orsolya: alkoholizmus az egyetem alatt

Orsi az érettségi után elköltözött otthonról és egyetemre ment. Ezzel egy új fejezetet kezdődött alkoholtörténetében:

• bűzös talponállók,
• mért italok,
• nagy sztorik és
• irgalmatlan mennyiségű szesz.

Talán bele sem gondolunk, de ez teljesen természetesnek tűnik. Mintha a világ rendje lenne, hogy az egyetemisták isznak, buliznak, és züllött helyeken váltják meg a világot; mintha a legalizált mámoros pillanatok a jövő boldogságát garantáló sztoriautomaták lennének, amelyekből az egyetemi évek alatt illik annyit kiszedni, amennyit csak bír az ember. "Órákról lógtunk meg iszogatni. A Kazinczy utca és környéke, akkor nem a mostani bulinegyed volt, hanem iszonyat talponállókkal volt teli, ahol kondérokból merték mérőpohárral a szörnyű lőréket, Már délután kettőkor, háromkor szép állapotban voltunk. És

AKKOR EHHEZ JÖTT, HOGY ÉN KOLLÉGISTA LETTEM ÉS OTT MEG, HÚ… AZ AZÉRT KEGYETLEN VOLT."

Karafiáth Orsolya ezután bekerült az egyetemi irodalmi laphoz, ahol fiúvá avatták, hiszen annyit tudott inni. Aztán a későbbi munkahelyén is mindig volt alkalom az ünneplésre, bárkit az asztal alá tudott inni. A helyzet fintora, hogy mindeközben Orsi teljesít.

• Cikkeket ír,
• tárcákat,
• kritikákat,
• recenziókat publikál folyóiratokban,
• elvégzi az egyetemet,
• két szakon is diplomát szerez,
• díjak ismerik el teljesítményét és mindeközben
• megjelenik első kötete, a Lotte Lenya titkos éneke is.
• 
  

Orsi a kortárs irodalom ismert és népszerű alakjává vált és alkoholbetegsége intő jelei elvesztek az ezzel járó történések forgatagában.

Karafiáth Orsolya életében is idővel eljött a pillanat, amikor az ivás már gondokat okozott – neki és környezetének is. Eleinte azzal áltatta magát, hogy akkor hagyja abba, amikor akarja. Észrevette, hogy ez nem sikerül, így saját magával kezdett el alkukat kötni arról, hogy egy napon belül, hánykor kezdhet el inni. Végül az önmagával kötött alkuk is csődöt mondtak, egyre több munkáját veszítette el, teljesen befordult és depressziós lett.