(Az első 9 lépésről)

Ha fejlődésünk e szakaszában elég kitartóak vagyunk, akkor rácsodálkozhatunk a már megtett útra. Új szabadságot és boldogságot ismerünk meg. Nem bánkódunk a múlton, de nem is kívánjuk rácsukni az ajtót. Megértjük, mi a derű, és megismerjük a békét. Akármilyen mélyre süllyedtünk, meglátjuk hogy tapasztalatunk mások javára szolgálhat.

A hasztalanság és önsajnálat érzése eltűnik. Nem érdekelnek többé az önző, csip-csup ügyek, egyre jobban érdekelnek viszont embertársaink.

Az önzés a múlté lesz. Egész életszemléletünk és magatartásunk megváltozik. Az emberektől és az anyagi létbizonytalanságtól való félelem eltávozik tőlünk. Ösztönösen tudjuk, hogyan viselkedjünk olyan helyzetekben, amelyek azelőtt zavarba hoztak bennünket. Váratlanul ráébredünk, hogy Isten megteszi értünk mindazt, amit mi nem voltunk képesek magunkért megtenni. Túloznak ezek az ígéretek? Úgy gondoljuk, nem. Mind beteljesülnek körünkben - hol gyorsan, hol lassabban. Mindig megvalósulnak, ha dolgozunk értük.
[Anonim Alkoholisták, 78. old.]

Többé már nem kell küzdenünk minden és mindenki, még az alkohol ellen sem. Ekkorra ugyanis már visszatért józan eszünk. Ritkán mutatunk érdeklődést az ital iránt. Félünk tőle, mint a tűztől.

Ésszerűen és normálisan reagálunk, és azt fogjuk tapasztalni, hogy ez automatikusan történik. Azt fogjuk látni, hogy az ital iránt új magatartás adatott meg nekünk, és részünkről egyáltalán nem volt szükség ehhez fejtörésre vagy erőfeszítésre. Egyszerűen csak jön! Éppen ez a csoda benne. Nem harcolunk ellene, és a kísértést sem igyekszünk kerülni. Úgy érezzük, mintha semleges, biztonságos és védett helyzetbe kerültünk volna. Még fogadalmat sem tettünk.

Ehelyett a probléma tűnt el. Már nem létezik számunkra. Nem fölényeskedünk, nem is rettegünk. Ezt tapasztaltuk. Így reagálunk mindaddig, amíg csak lélekben erősek vagyunk.
[Anonim Alkoholisták, 79. old.]