NA - 3. Lépés - 3.1. fejezet


Harmadik Lépés
„Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondjaira bízzuk.”


3.1. AZ ELHATÁROZÁS FOLYAMATA

Szponzorunkkal dolgoztunk az Első és a Második Lépésen – megadtuk magunkat, és hajlandóságot mutattunk arra, hogy kipróbáljunk valami újat. De ha nem váltjuk ezt a hajlandóságot tetté most azonnal, akkor el fog tűnni, és ugyanott leszünk, mint az elején. A Harmadik Lépésen való munkához tettekre van szükség.
A Harmadik Lépés legfontosabb cselekedete a döntés. Megijedhetünk, ha arra gondolunk, hogy döntenünk kell, különösen, amikor azt nézzük, hogy mit döntünk el ebben a lépésben. Sokan és régóta semmiről nem döntöttünk. Mások hozták meg helyettünk a döntéseinket – a függőségünk, a hatóságok, vagy egyszerűen nem döntöttünk, mert nem akartuk vállalni a felelősséget, hogy bármit is eldöntsünk a magunk számára. Ráadásul ha elképzeljük, hogy életünket és akaratunkat valami olyan gondoskodására bízzuk, amit ezen a ponton még nem is értünk, azt gondolhatjuk, hogy ez az egész túl sok nekünk és elkezdünk könnyebb utat keresni a programban. Ezek a gondolatok veszélyesek, mert ha lerövidítjük a programot, rövidre zárjuk a felépülésünket is.
A Harmadik Lépés döntése egyszerre túl nagy falat lehet számunkra. A Harmadik Lépéstől való félelmeink, és az a gondolkodásmód, amihez ezek a félelmek vezetnek, enyhíthetőek, ha kisebb, különálló egységek sorozatára bontjuk ezt a lépést. A Harmadik Lépés csak egy része a függőségünkből való felépülés útjának. A Harmadik Lépés döntéshozatala nem azt jelenti, hogy hirtelen, és teljesen meg kell változtatnunk az egész életünket, vagy az életmódunkat. A döntő változások az életünkben fokozatosan következnek be, ahogyan dolgozunk a felépülésünkön, és ezekhez a változásokhoz a mi részvételünkre is szükség van. Nem kell attól félnünk, hogy ez a lépés valami olyat tesz velünk, amire nem állunk készen, vagy ami nem fog tetszeni nekünk.

Nagy jelentősége van annak, amit e lépés ajánl: akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodására bízzuk. Ezek a szavak különösen fontosak. Azáltal, hogy a Harmadik Lépésen dolgozunk, azt engedjük, hogy valaki, vagy valami gondoskodjon rólunk, nem azt, hogy irányítson, vagy helyettünk intézze az életünket. Ez a lépés nem azt ajánlja, hogy üresfejű robotokká váljunk, akik nem képesek saját életet élni. És nem segít abban sem, hogy felelőtlenül éljünk. Ehelyett, egyszerű döntést hozunk, hogy irányt váltsunk, ne lázadjunk tovább az életünk eseményeinek természetes és logikus folyása ellen, döntést hozunk, hogy nem akarunk mindent pontosan úgy, ahogy mi elképzeltük, ezzel is csak fárasztva magunkat. Elfogadjuk, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő jobban tud gondoskodni akaratunkról és életünkről, mint mi magunk. A felépülés spirituális folyamatát folytatjuk, miközben felfedezzük, hogy az „Isten” szó mit jelent számunkra.

Ebben a lépésben mindegyikünk elérkezik valamiféle következtetéshez azzal kapcsolatban, hogy mit jelent számunkra „Isten”. Felfogásunk nem kell, hogy teljes, vagy kész legyen. Nem kell olyannak lennie, mint bárki másé. Talán egészen biztosak vagyunk abban, hogy mi NEM Isten, de azt nem tudjuk, hogy mi IGEN, és ez rendben van. Az egyetlen dolog, ami nagyon fontos, hogy megkezdjük a keresést, ami lehetővé teszi, hogy felépülésünk folytatásával továbbvigyük ezt az elképzelést. Istenről való elképzelésünk úgy fog fejlődni, ahogyan mi fejlődünk a felépülésünkben. A Harmadik Lépésen végzett munka segíteni fog nekünk felfedezni, hogy mi az, ami a legjobban működik számunkra.

NA - 3. Lépés - 3.1.1. fejezet


3.1.1. DÖNTÉSHOZÁS
Ahogy már beszéltünk róla, többünket elbátortalaníthat a nagy döntéshozás gondolata. Bátortalanul és megbénítva érezhetjük magunkat. Talán félünk az eredményektől, vagy a sugallt elköteleződéstől. Azt hihetjük, hogy ez a dolog örökre szól, és félünk, hogy nem jól csináljuk majd, vagy nem lesz lehetőségünk rá, hogy újra megtegyük. Ugyanakkor akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodására bízni olyan döntés, amit újra és újra meghozhatunk, akár naponta, ha szükséges. Sőt, valószínűleg rendszeresen meg kell majd hoznunk ezt a döntést, vagy a felépülésünket kockáztatjuk az önelégültség miatt.
Fontos, hogy szívünkkel és lelkünkkel döntsünk. Bár a „döntés” szó úgy hangzik, mint ami főleg az agyban történik, el kell végeznünk a szükséges munkát ahhoz, hogy túllépjünk az intellektuális szinten, és belsőnkké váljon a választásunk.
Miért van központi szerepe a döntéshozásnak ebben a lépésben?
Meg tudom hozni ezt a döntést csak a mai nap? Vannak félelmeim vagy fenntartásaim ezzel kapcsolatban? Mik azok?

NA - 3. Lépés - 3.1.2. fejezet


3.1.2. TETTEK
Rá kell jönnünk, hogy döntést hozni tettek nélkül értelmetlen. Például eldönthetjük egy reggel, hogy elmegyünk valahová, majd leülünk, és nem mozdulunk ki a lakásból egész nap. Ez a korábbi döntésünket értelmetlenné tenné, ugyanolyan jelentéktelenné, mint bármely felmerülhető kósza gondolatunkat.
Milyen tett követte a döntésemet?
Életem mely területeit nehéz átadnom?
Miért fontos, hogy mégis átadjam őket?

NA - 3. Lépés - 3.1.3. fejezet


3.1.3. ÖNFEJŰSÉG
A Harmadik Lépés különösen fontos, mert olyan sokáig cselekedtünk önfejűségünktől vezérelve, kihasználva a jogot a választásra és a döntéshozatalra. Mi is az önfejűség pontosan? Néha totális visszahúzódás és elszigeteltség. A végén nagyon magányos és önemésztő létezésben élünk. Néha az önfejűséggel cselekedeteinkből kizárunk minden más megfontolást azon kívül, amit mi akarunk. Nem veszünk tudomást mások szükségleteiről és érzéseiről. Átdübörgünk, keresztülszáguldunk mindenkin, aki megkérdőjelezi, hogy bármit csinálhatunk, amit csak akarunk. Tornádóként süvítünk át családunk, barátaink, akár idegenek életén is, fel sem fogva a rombolást, amit magunk mögött hagyunk. Ha a körülmények nem felelnek meg az ízlésünknek, akkor bármi áron megpróbáljuk azokat megváltoztatni, hogy elérjük a céljainkat. Saját akaratunkat próbáljuk érvényesíteni bármi áron. Annyira el vagyunk foglalva érzéseink agresszív követésével, hogy teljesen elveszítjük a kapcsolatot tudatunkkal és Felsőbb Erőnkkel. Ahhoz, hogy dolgozni tudjunk ezen a lépésen, azonosítanunk kell, hogy milyen módokon cselekedtünk önfejűségünktől vezérelve.
Hogyan cselekedtem önfejűségemtől vezérelve?
Milyen hatással volt ez az életemre?
Milyen hatással volt önfejűségem másokra?

NA - 3. Lépés - 3.1.5. fejezet


3.1.5. FELSŐBB ERŐNK VELÜNK KAPCSOLATOS AKARATA
Ha újak vagyunk a programban, és csak most kezdünk el dolgozni a Harmadik Lépésen, akkor valószínűleg azon fogunk tűnődni, hogy mi lehet Isten velünk kapcsolatos akarata, azt gondolva, hogy e lépés azt kéri tőlünk, hogy erre rájöjjünk. A Tizenegyedik Lépésig konkrétan nem összpontosítunk Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos akaratának felismerésére, de a Harmadik Lépésben megkezdjük a folyamatot, ami eljuttat minket ehhez a ponthoz.
Isten velünk kapcsolatos akarata az, amit fokozatosan ismerünk fel, ahogyan dolgozunk a lépéseken. Ezen a ponton levonhatunk bizonyos nagyon egyszerű következtetéseket Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos akaratáról, ami jó szolgálatunkra lesz egy ideig. Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos akarata, hogy tiszták maradjunk. Felsőbb Erőnk akarata számunkra, hogy olyan dolgokat tegyünk, melyek segítenek nekünk tisztán maradni, mint elmenni a gyűlésekre és rendszeresen beszélni a szponzorunkkal.
Leírom, amikor az én akaratom nem volt elég. (Például nem tudtam saját akaratomból tiszta maradni.)
Mi a különbség az én akaratom és Isten akarata között?

NA - 3. Lépés - 3.1.6. fejezet


3.1.6. AKARATOM VISSZAVÉTELE
Felépülésünk egy pontján úgy találhatjuk, hogy amikor saját akaratunkat a Felsőbb Erőnkével egy szintre próbáltuk hozni, valamiképpen elmozdultunk afelé, hogy önfejűségünk vezéreljen minket. Ez olyan lassan és finoman történik, hogy alig vesszük észre. Mintha akkor lennénk különösen kitéve az önfejűségnek, amikor jól mennek a dolgok. Átlépjük a keskeny határt, ami elválasztja a célok alázatos és őszinte elérését a finom manipulációtól és erőltetett eredményektől. Úgy találjuk, hogy talán túl messzire megyünk egy beszélgetésben, hogy meggyőzzünk valakit az igazunkról. Azon kapjuk magunkat, hogy kicsit túl sokáig kapaszkodunk valamibe. Hirtelen azt vesszük észre, hogy már egy jó ideje nem kerestük a szponzorunkat. Halk, majdhogynem tudatalatti kényelmetlenséget érzünk, ami ráébreszt minket erre a finom eltolódásra a felépülésünktől – ha hallgatunk rá.
Voltak olyan idők a felépülésemben, amikor úgy találtam, hogy finoman veszem vissza akaratomat és életemet?
Mi riasztott fel?
Mit tettem, hogy újra elköteleződjek a Harmadik Lépés felé?

NA - 3. Lépés - 3.2.1. fejezet


3.2. A saját felfogásunk szerinti Isten
3.2.1. NEGATÍV ELKÉPZELÉSEK, ELŐÍTÉLETEK
Mielőtt elmélyülünk a folyamatban, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodására bízzuk, azon kell dolgoznunk, hogy túllépjünk lehetséges negatív elképzeléseinken, vagy hasztalan előítéleteinken az „Isten” szóval kapcsolatban.
Kényelmetlen érzéssel tölt-e el az „Isten” szó, vagy maga az elképzelés? Mi a kényelmetlenség forrása?
Hittem valaha, hogy Isten szörnyűséges dolgokat okoz nekem, vagy hogy büntet engem? Mik voltak ezek a dolgok?

NA - 3. Lépés - 3.2.2 fejezet


3.2.2. POZITÍV ELKÉPZELÉSEK
Basic Text-ünk javaslata, hogy olyan Felsőbb Erő felfogást válasszunk magunknak, ami szerető, gondoskodó és nálunk hatalmasabb. Ezek az egyszerű irányvonalak annyi Isten felfogást foglalhatnak magukban, ahány NA tag létezik. Senkit nem zárnak ki. Ezek az irányelvek arra is passzolnak, amikor az „Isten” szó a program erejét jelenti. Az irányelvek arra is passzolnak, amikor az „Isten” szó alatt a program spirituális elveit értjük. Az irányelvek arra is passzolnak, amikor „Isten” szó alatt egy személyes erőt, vagy lényt értünk, akivel tudunk kommunikálni. Szponzorunk mérhetetlen nagy segítséget tud nyújtani ebben a folyamatban.
Milyen elképzelésem van a nálam hatalmasabb Erőről ma?
Hogyan dolgozik Felsőbb Erőm az életemben?

NA - 3. Lépés - 3.2.3. fejezet


3.2.3. A FELSŐBB ERŐVEL VALÓ KOMMUNIKÁCIÓ
A saját Felsőbb Erő kialakításánál is fontosabb, hogy ki tudjunk alakítani vele egy kapcsolatot, bárminek értelmezzük is ezt az Erőt. Ezt különböző módokon tehetjük meg. Először is valahogyan kommunikálnunk kell a Felsőbb Erőnkkel. Van, aki ezt imának hívja, mások másnak nevezik. Ez a kommunikáció nem kell, hogy formális legyen, de még verbális sem.
Másodszor, nyitottnak kell lennünk Felsőbb Erőnk kommunikációja felé. Ezt tehetjük úgy, hogy figyelünk érzéseinkre, reakcióinkra, és hogy mi történik bennünk és körülöttünk. Vagy lehet egy rutinunk, ami segít kapcsolatba lépni a nálunk hatalmasabb Erővel. Lehet, hogy Felsőbb Erőnk NA-s társainkon keresztül beszél hozzánk, vagy rajtuk keresztül segít látni a helyes dolgot.
Harmadszor, meg kell engednünk, hogy érzéseink legyenek a saját felfogásunk szerinti Istennel kapcsolatban. Lehetünk mérgesek. Érezhetünk szeretetet. Félhetünk. Érezhetünk hálát. Rendben van, ha az emberi érzelmek egész skáláját megosztjuk Felsőbb Erőnkkel. Ez lehetővé teszi, hogy közelebb érezzük magunkat az Erőhöz, amire számítunk, és segít, hogy kialakuljon a bizalmunk ebben az Erőben.
Hogyan kommunikálok a Felsőbb Erőmmel?
Hogyan kommunikál velem a Felsőbb Erőm?
Milyen érzéseim vannak a Felsőbb Erőmmel kapcsolatban?

NA - 3. Lépés - 3.2.4. fejezet


3.2.4. ELKÉPZELÉSEINK VÁLTOZÁSA
Ahogyan többen már tiszták vagyunk egy ideje, azon dolgozunk, hogy kialakítsunk magunknak egy elképzelést Istenről. Fejlődő elképzelésünk tapasztalatainkat tükrözi. Addig fejlődünk, amíg olyan istenképzetünk nem lesz, ami lelki békét ad nekünk. Bízunk Felsőbb Erőnkben, és optimisták vagyunk az élettel kapcsolatban. Kezdjük úgy érezni, hogy az életünket megérintette valami, ami értelmünket meghaladja, örülünk, és hálásak vagyunk, hogy ez így van.
Ekkor valami olyan történik, ami kihívást jelent mindazzal szemben, amit eddig Felsőbb Erőnkről hittünk, esetleg egy az egyben megkérdőjelezzük ennek az Erőnek a létét. Lehet egy haláleset, igazságtalanság, vagy veszteség. Bármi is az, úgy érezzük magunkat, mintha hasba rúgtak volna minket. Egyszerűen nem értjük.
Ezek azok az idők, amikor a legjobban szükségünk van Felsőbb Erőnkre, bár valószínűleg ösztönösen eltávolodunk. Felsőbb Erőről alkotott elképzelésünk jelentős változáson fog átmenni. Továbbra is kérnünk kell Felsőbb Erőnk segítségét, elfogadást - ha nem is megértést - kérve. Kérnünk kell az erőt, hogy tovább mehessünk. Végül újralétesítjük a kapcsolatot Felsőbb Erőnkkel, bár valószínűleg más alapokon.
Nehezemre esik megváltoztatni felfogásomat a Felsőbb Erőmről? Írd le!
Jelenlegi felfogásom a Felsőbb Erőről még működik? Miben kellhet, hogy változzon?
Ahogyan felfogásunk a Felsőbb Erőről növekszik és fejlődik, úgy fogjuk találni, hogy másképp reagálunk arra, ami az életünkben történik. Képesnek találhatjuk magunkat bátran szembenézni olyan helyzetekkel, amik régebben félelemmel töltötték el a szívünket. Talán méltóságteljesebben kezeljük a frusztrációkat. Képesek lehetünk arra, hogy megálljunk és átgondoljunk egy helyzetet, mielőtt cselekszünk. Valószínűleg nyugodtabbak leszünk, kevésbé kényszeresek, és még inkább képesek leszünk túllátni a pillanat hevén.

NA - 3. Lépés - 3.3.1. fejezet


3.3. Átadni akaratunkat és életünket
3.3.1. GONDOSKODÁSÁRA BÍZNI
Fontos, hogy miként készülünk akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodására bízni. Sokan úgy találtuk, hogy tulajdonképpen a lépés sorrendjét követjük: először átadjuk akaratunkat, majd fokozatosan adjuk át életünket. Úgy tűnik, számunkra könnyebb megfogni az önfejűségünk romboló természetét és belátni, hogy át kell adnunk. Következésképpen, általában ez megy először. Az, hogy át kell adnunk életünket és maga az átadás folyamata, nehezebben megfogható. Ahhoz, hogy nyugodtan engedjük, hogy Felsőbb Erőnk gondoskodjon életünkről, bizalmat kell kialakítani. Függőségünk átadása talán nem okoz gondot nekünk, de életünk megmaradó részét továbbra is mi akarjuk irányítani. Esetleg a munkánkat rá tudjuk bízni Felsőbb Erőnk gondoskodására, de a kapcsolatainkat nem. Talán partnerünket Felsőbb Erőnk gondoskodására tudjuk bízni, de a gyerekeinket nem. Talán biztonságunkat rá tudjuk bízni Felsőbb Erőnk gondoskodására, de a pénzügyeinket nem. Sokunknak nehezen megy teljesen elengedni. Úgy gondoljuk, hogy életünk bizonyos területeit rábízzuk Felsőbb Erőnk gondoskodására, de amint megijedünk, vagy a dolgok nem úgy mennek, ahogy szerintünk kellene, azonnal visszavesszük az irányítást. Fontos, hogy megvizsgáljuk a mi folyamatunkat az átadás során.
Mi jelent nekem az, hogy „a gondoskodására”?
Mi jelent nekem az, hogy életemet és akaratomat a saját felfogásom szerinti Isten gondoskodására bízni?
Hogyan változhat az életem, ha meghozom a döntést, hogy életemet és akaratomat a saját felfogásom szerinti Isten gondoskodására bízom?
Hogyan engedem a Felsőbb Erőmet működni az életemben?
Hogyan gondoskodik a Felsőbb Erő az akaratomról és az életemről?
Volt olyan, amikor képtelen voltam elengedni, és Isten gondjaira bízni egy bizonyos szituáció kimenetelét? Írd le!
Előfordult, hogy el tudtam engedni, és Istenre tudtam bízni a kimenetelét? Írd le!

NA - 3. Lépés - 3.3.2. fejezet


3.3.2. KINYILATKOZTATÁS
Ahhoz, hogy életünket és akaratunkat a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodására bízzuk, bizonyos fajta tettekre van szükségünk. Sokunk számára az működik a legjobban, ha rendszeresen valamiféle formális kinyilatkoztatást teszünk. Esetleg a Basic Text egyik idézetét használjuk: „Vedd el akaratomat és életemet. Vezess a felépülésemben. Mutasd meg, hogyan éljek.” Ez kifejezheti a Harmadik Lépés lényegét. Ugyanakkor természetesen szabadon megválogathatjuk a saját szavainkat, vagy a tett egy kevésbé kötött formáját. Sokunk szerint azzal, hogy minden nap tartózkodunk a droghasználattól, vagy amikor elfogadjuk a szponzorunk javaslatait, a döntést gyakoroljuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodására bízzuk.
Mit teszek, hogy átadjam? Vannak olyan szavak, amiket rendszeresen mondogatok? Mik ezek?

NA - 3. Lépés - 3.4.1. fejezet


3.4. Lelki elvek
Amikor a Harmadik Lépéshez tartozó spirituális elvekről beszélünk, akkor először a megadásra és a hajlandóságra koncentrálunk. Majd megnézzük, hogyan alakul a remény hitté és bizalommá. Végül, meglátjuk, hogyan kapcsolódik az elköteleződés elve a Harmadik Lépéshez.


3.4.1. MEGADÁS
Könnyű a megadás elvét gyakorolni, amikor minden úgy megy, ahogy mi szeretnénk – gondoljuk. Pedig éppen akkor a nagyobb a valószínűsége, hogy azt hisszük, miénk az irányítás, amikor simán mennek a dolgok, ehhez pedig nem kell „megadás”. Lelkünkben a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodásával, akkor is létfontosságú életben tartani a megadás elvét, amikor jól mennek a dolgok.
Mit teszek annak érdekében, hogy megerősítsem döntésemet, miszerint hagyom a Felsőbb Erőmet gondoskodni életemről és akaratomról?
Hogyan teszi lehetővé számomra a Harmadik Lépés, hogy az Első és Második Lépésben kialakított megadásra építkezzek?

NA - 3. Lépés - 3.4.2. fejezet


3.4.2. HAJLANDÓSÁG
Általában közvetlenül a megadás után érezzük a legnagyobb hajlandóságot. Sokszor hajlandóság követi a kétségbeesést vagy az irányításért folyó harcot is. Persze már azelőtt gyakorolhatjuk a hajlandóság elvét, mielőtt szükségessé válna, ezáltal megspórolhatunk magunknak némi szenvedést.
Eddig milyen módon mutattam hajlandóságot a felépülésem során?
Van valami, amivel harcolok a felépülésben? Szerintem, mi történne, ha hajlandóvá válnék és hagynám, hogy a felépülés életemnek azon a területén is jelen legyen?


NA - 3. Lépés - 3.4.3. fejezet


3.4.3. REMÉNY, HIT ÉS BIZALOM
A Harmadik Lépés egy spirituális fejlődési folyamat: reményből hit, hitből bizalom lesz. Ahogyan elkezdjük a Harmadik Lépést, magunkban hordozzuk a remény érzetét, ami a Második Lépésen való munka során született meg bennünk. A remény abból a tudatból ered, hogy életünk tele van lehetőségekkel – kőkemény bizonyosságok még nincsenek, csak a várakozás suttogása, hogy esetleg valóra válthatjuk szívünk legmélyebb vágyait. Ahogyan a remény hitté válik, eltűnnek a nehezen múló kételyek. A hit tettekre sarkall minket. Az emberek, akikben hiszünk, elmondják, mit kell tennünk ahhoz, hogy elérjük, amit akarunk, és mi épp ezt tesszük. A Harmadik Lépésben a hit megadja nekünk a képességet, hogy ténylegesen döntést hozzunk és a döntést tetté váltsuk. A bizalom azután jön a képbe, miután alkalmaztuk a hitet. Valószínűleg jelentős előrehaladást mutatunk céljaink megvalósítása felé, most megvan a bizonyítékunk arra, hogy életünk menetét befolyásolhatjuk a pozitív cselekedetek által.
Hogyan vált a remény, a hit és a bizalom életem pozitív hajtóerejévé?
Milyen további tettekkel alkalmazom a remény, a hit és a bizalom elvét a felépülésemben?
Mi a bizonyítékom arra, hogy nyugodtan megbízhatok a felépülésemben?


NA - 3. Lépés - 3.4.4. fejezet


3.4.4. ELKÖTELEZETTSÉG / ELKÖTELEZŐDÉS
Az elkötelezettség elve a Harmadik Lépés spirituális folyamatának kibontakozása. Újra és újra meghozzuk az „add át” döntését, akkor is, amikor a döntésünknek láthatóan nincs pozitív hatása, de erről szól ez a lépés. Úgy is gyakorolhatjuk az elköteleződés spirituális elvét, hogy rendszeresen megerősítjük döntésünket és továbbra is cselekszünk, ami tartalmat és értelmet ad a döntésünknek., például dolgozunk a többi lépésen.
Mit csináltam mostanában, ami a felépülés és a programon való munka iránti elkötelezettségemet demonstrálja?
(Például: Betöltöttem valamilyen szolgálati pozíciót az NA-ban? Igent mondtam egy másik felépülő függő szponzorálására? Tovább jártam a gyűlésekre, függetlenül attól, mit éreztem a gyűlésekkel kapcsolatban? Akkor is folytattam a munkát a szponzorommal, amikor valami kellemetlen igazságot mondott rólam, vagy olyan irányítást adott, amit nem akartam követni? Követtem az irányítását?)


NA - 3. Lépés - 3.5. fejezet


3.5. TOVÁBBLÉPÜNK
Ahogyan készülünk a Negyedik Lépésre, talán összegeznénk, hogy mit kaptunk a Harmadik Lépéstől. A továbblépésre való felkészülés során, minden egyes lépésnél leírjuk, mit értünk alatta. Ez segít abban, hogy magunkévá tegyük a kapcsolódó spirituális elveket.
Vannak fenntartásaim a döntésemmel szemben, hogy életemet és akaratomat Isten gondjaira bízom?
Úgy érzem, most készen állok, hogy rábízzam?
Megadásom az Első Lépésemben hogyan segít nekem a Harmadik Lépésben?
Milyen „cselekvést” tervezek, ami döntésemet fogja követni? Hogyan illik ebbe a többi lépésen való munka?


Harmadik Lépésünk munkáját emelkedett szintű szabadsággal zárjuk le. Ha alaposak voltunk ezzel a lépéssel, akkor mély megkönnyebbüléssel döbbenünk rá, hogy a világ vígan megvan a mi beavatkozásunk nélkül is. A felelősség, hogy minden a mi kezünkben van, óriási teher, és boldogok vagyunk, hogy letehetjük. Az vigasztalhat, hogy egy szerető Isten gondoskodik életünkről és akaratunkról, aki finom módszerekkel hozza tudomásunkra, hogy a jó úton vagyunk. Régi elképzelésünket teljes valójukban láttuk, hajlandóak vagyunk elengedni őket és hagyni, hogy bekövetkezzen a változás életünkben. Még az is lehet, hogy hajlandóak vagyunk olyan kockázatot vállalni, amit azelőtt sosem mertünk, mert biztonságot ad a tudat, hogy Felsőbb Erőnk gondoskodik rólunk.


Vannak, akik megállnak, mielőtt fontos döntéseket hoznak, és saját spiritualitásuk talajából táplálkoznak. Erőnk forrásához fordulunk, Felsőbb Erőnket kérjük, hogy működjön az életünkben, és amikor már biztosan a jó vágányon vagyunk, akkor mozdulunk előre. Most egy másik olyan lépést kell megtennünk a felépülés útján, ami valóssá teszi a Harmadik Lépésben hozott döntésünket. Itt az ideje, hogy alapos és félelemtől mentes erkölcsi leltárt készítsünk magunkról.