Lépéskönyv - 3. Lépés:
"Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket - a saját felfogásunk szerinti - Isten gondviselésére bízzuk."
(részlet) - I.

A harmadik lépést megtenni olyan, mint egy zárt ajtót kinyitni. Csak kulcs kell hozzá, és elhatározás ahhoz, hogy kitárjuk. Csa egy kulcsa van: hajlandóság a neve. Ha a zárban a hajlandóság kulcsát megfordítjuk, az ajtó már szinte magától nyílik. Résében egy ösvényt látunk ezzel a felirattal: "Erre vezet a gyümölcsöző hit útja". Az első két Lépés során csupán mérlegeltünk. Láttuk, hogy nincs hatalmunk az alkohol fölött, de felfogtuk azt is, hogy valamiféle hit - ha csupán az A.A.-ba vetjük is - mindenki számára lehetséges. Tettre nem volt szükségünk, csupán e tény elfogadására.
A hátralevő Lépésekhez hasonlóan, a Harmadik Lépés kifejezett cselekvést kíván, mert csupán tettekkel nyírbálhatjuk le a felburjánzó akaratot, amely Isten - ha úgy tetszik, egy Felsőbbrendű Erő - hozzánk vezető útját zárta el. A hit szükséges, de egymagában nem elég. Lehet hitünk, de mégis kirekesztjük Istent elménkből. A kérdés most az, mi az az eszköz, amelynek révén bebocsáthatjuk Őt? A Harmadik Lépés az első kísérlet erre. Valójában az egész A.A.-program eredményessége azon fordul meg, milyen jól és komolyan próbáltunk arra az elhatározásra jutni, hogy "akaratunkat és életünket - a saját felfogásunk szerinti - Isten gondviselésére bízzuk".
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 35. old.]


(részlet) - II.

Minden világias és gyakorlatias beállítottságú kezdőnek ez a Lépés nehéznek, sőt lehetetlennek tűnik. Akármennyire is szeretne próbálkozni, hogyan lehet képes arra, hogy saját akaratát és önnön életét egy Isten gondviselésére bízza - bárki vagy bármi legyen is az. Szerencsére mi, akik éppen ilyen gyanakvással próbáltuk meg, tanúskodhatunk arról, hogy bárki belekezdhet ennek megvalósításába. Hozzátehetjük még, hogy csak az szükséges, hogy belekezdjünk: bármilyen szerény legyen ez a kezdet. Amint a hajlandóság kulcsát a zárba tettük és az ajtón rést nyitottunk, azt tapasztaljuk, hogy könnyebben kitárul. Bár konokságunk miatt ismét becsapódhat - ami gyakran meg is történik -, mégis újra megnyílik abban a pillanatban, amint a hajlandóság kulcsát ismét használjuk.

Mindez talán távolinak és titokzatosnak hangzik, akárcsak az Einstein féle relativitás vagy egy magfizikai elmélet. Egyáltalán nincs így. Nézzük mennyire praktikus. Mindenki, aki csatlakozott az A.A.-hoz és meg is akar maradni körében, már tulajdonképpen megindult a Harmadik Lépés útján, még ha nincs is ennek tudatában. Nem igaz-e, hogy elhatározták: az alkohollal kapcsolatos minden gondjukat-bajukat az A.A. gondviselésére, oltalma és irányítása alá helyezik? Ezzel máris valamiféle hajlandóságot mutatnak arra, hogy alkoholproblémájukról való saját elgondolásukat elvessék és az Anonim Alkoholistákéval cseréljék fel. Minden új tag, akiben megvan a készség, az A.A.-ban sejti élete hányódó hajójának biztos révét. Ha ez nem akaratunk és életünk rábízása egy újonnan felfedezett Gondviselésre, akkor micsoda?
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 36. old.]


(részlet) - III.
Mégis, feltételezzük, hogy ösztöne fennszóval tiltakozik:

"Alkohol dolgában alighanem rászorulok az A.A.-ra, más tekintetben azonban meg kell őriznem függetlenségemet. Senki nem fog belőlem egy nagy senkit faragni. Ha életemet és akaratomat egy Valaki vagy Valami gondviselésére bízom, mi lesz belőlem? Olyan leszek, mint csőben a lyuk."
Természetesen ebben a folyamatban az ösztön és logika mindig az önzést szítja, hogy útját állja a lélek kibontakozásának. Az ilyen okoskodásnak az a hibája, hogy nem számol a valósággal. A valóság pedig ez: minél hajlandóbbak vagyunk függeni egy Felsőbbrendű Hatalomtól, annál függetlenebbek vagyunk. Ezért az A.A. gyakorolta függőség valójában az igazi lelki függetlenség elérésének eszköze.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 37. old.]


(részlet) - IV.

Az önteltség életszemlélete nem fizetődik ki. Nyilvánvaló, hogy romboló erő, amelynek végső kimenetele a pusztulás. Éppen ezért mi, akik alkoholisták vagyunk, áldhatjuk szerencsénket. Hajszál híján kerültük el az összeütközést ezzel a pusztító önfejűséggel, ami annyira megkínzott bennünket, hogy hajlandók voltunk valami jobbat keresni. Bizony, inkább a körülmények kényszere, mint erényességünk kergetett az A.A. körébe, ahol beismertük vereségünket, magunkévá tettük a hit elemeit, és most azon vagyunk, hogy akaratunkat és életünket egy Felsőbbrendű Erőre bízzuk.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 38-39. old.]


(részlet) - V.

A "függőség" szó éppen olyan rosszul cseng sok pszichiáter és pszichológus, mint egy alkoholista fülében. Éppen úgy, mint a szakemberek, mi is tudjuk, hogy vannak rosszul rögződött függőségek. Sok ilyet tapasztaltunk életünkben. Meglett embernek például nem tesz jót a szülőktől való erős érzelmi függőség. Az anyatejről már régen le kellett volna szoknia. Ha pedig nem, akkor ideje, hogy ráébredjen. Ez a rosszul rögződött függés sok dacos alkoholistát arra a következtetésre indít, hogy minden függés, kivétel nélkül, tűrhetetlenül káros. De az A.A.-csoporttól vagy a Felsőbbrendű Erőtől való függés soha nem vezetett káros következményekre.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 39. old.]


(részlet) - VI.
Mégis, hogyan bízhatja valaki akaratát és életét egy Felsőbbrendű Erőre, még ha hajlandóság is van benne? Mint láttuk, már meg is kezdte ezt, amikor bizalmát alkoholproblémája megoldására az A.A.-ba vetette. Ekkor már valószínűleg meggyőződött arról, hogy az alkoholon kívül más problémái is vannak, és ezek nem oldhatók meg csupán személyes határozottsággal és bátorsággal. Ezek a problémák egyszerűen nem tágítanak; reménytelenül boldogtalanná teszik, sőt újonnan megtalált józanságát is fenyegetik. Barátunkat még mindig lelkiismeretfurdalás és bűntudat kínozza, amikor a múltra gondol. Továbbra is keserűség önti el, ha azok fölött rágódik, akiket gyűlöl vagy irigyel. Anyagi biztonsága szinte beteggé teszi, és vakrémület szállja meg, ha elgondolja, hogy az alkohollal biztonságának hány hídját égette fel maga mögött. Hogyan kászálódhat ki ebből a kínos helyzetből, amely elválasztotta őt családjától és megfosztotta ragaszkodásuktól? Bátorsága és akaratereje egymagában nem elég. Nyilvánvaló, hogy támaszát Valaki vagy Valami másban kell keresnie.

Ez a "valaki" először alighanem legjobb A.A.-barátja lesz. Az ő biztatásában bízik, hogy számtalan gondja-baja is megoldható, bár azok most - hogy nem tompítja őket szesszel - még inkább nyomasztják. Szponzora persze hozzáfűzi a vigaszhoz, hogy barátunk élete, még ha józan is, még mindig kormányozhatatlan, hiszen az A.A. felépülési programjának csupán a kezdetén jár. Igaz, hogy józansága, ami alkoholizmusa beismerésének és néhány gyűlésen való részvételének eredménye, igen üdvös; de a tartós józanság és a megelégedett élet még messze van.
Itt van szükség a többi Lépésre. Nem kevesebb, mint ezek folyamatos gyakorlása - amíg nem válnak életmódjává - hozhatja meg a remélt eredményt.
Ezután elmagyarázzák neki, hogy az A.A.-program többi Lépését csak akkor lehet sikeresen gyakorolni, ha a határozottan és állhatatosan megpróbálja a Harmadik Lépést.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 40-41. old.]


(részlet) - VII.
Akaratunkat akkor használjuk helyesen, amikor Isten akaratával hangoljuk össze. Ez mindnyájunk számára minden képzeletet felülmúló kinyilatkoztatás volt. Minden bajunk forrása akaratunk helytelen használata volt. Csupán akaratunkkal feszültünk neki a problémáknak ahelyett, hogy megpróbáltuk volna akaratunkat Isten reánk vonatkozó akaratával összehangolni. A Tizenkét Lépés célja ezt lehetővé tenni, és a Harmadik Lépés az, amely megnyitja az utat.
Mihelyt egyetértünk ezekkel az elvekkel, igazán könnyű a Harmadik Lépés gyakorlását megkezdeni. Érzelmi forrongásaink vagy határozatlanságunk közepette megállhatunk, nyugalmat kereshetünk, és lelkünk csöndes magányában mondhatjuk:
„Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok; bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok; és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget. A Te akaratod legyen meg, ne az enyém.”
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 41-42. old.]