NA - 12. Lépés - 12.1. fejezet


Tizenkettedik Lépés:

„E lépések eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk, próbáltuk ezt az üzenetet más függőknek elvinni, és ezeket az elveket minden megnyilvánulásunkban gyakorolni.”


12.1. LELKI ÉBREDÉS

Ha eljutottunk eddig a pontig, megtapasztaltuk a lelki ébredést. Bár ébredésünk természete ugyanolyan egyéni és személyes jellegű, mint amilyen az a lelki út, amelyen járunk, tapasztalataink hasonlósága megdöbbentő. Tagjaink szinte kivétel nélkül arról számolnak be, hogy szabadnak érzik magukat, idővel egyre vidámabbak lesznek, többet törődnek másokkal, és folyamatosan nő az a képességük, hogy önmagukat felülmúlva teljes értékű életet éljenek. Mások számára ez egészen elképesztőnek tűnik. Akik ismertek minket aktív függőként, amikor gyakran visszahúzódónak és dühösnek látszottunk, azt mondják, hogy más emberek lettünk. Valóban, sokan úgy érezzük, mintha egy második életet kezdtünk volna élni. Tudjuk milyen fontos emlékezni arra, hogy honnan jöttünk, így erőfeszítéseket teszünk, hogy ne felejtsünk, de minél hosszabb ideje vagyunk tiszták, annál furcsábbnak tűnik a régi életünk és azok a dolgok, amik motiváltak minket.

A bennünk lévő változás nem egyik napról a másikra történt. Lassan és fokozatosan alakult, ahogyan a lépéseken dolgoztunk. Apránként tértünk magunkhoz lelki értelemben. Egyre inkább természetessé vált számunkra, hogy spirituális elvek szerint éljünk, és egyre kényelmetlenebbnek éreztük azt, hogy jellemhibáink határozzák meg a tetteinket. Mindamellett, hogy néhányan egy erőteljes, hatalmas élményt is átéltünk, lassan és lelkiismeretesen építettük fel kapcsolatunkat egy nálunk hatalmasabb Erővel. Ez az Erő, legyen akár saját legnemesebb és legkiválóbb bensőnkből fakadó, vagy rajtunk kívüli, a sajátunkká vált, megérinthetjük bármikor, amikor akarjuk. Irányítja cselekedeteinket és ösztönzőleg hat folyamatos fejlődésünkre.
Milyen átfogó tapasztalatot szűrtem le a lépéseken való munka eredményeként?
Mihez lehetne hasonlítani a lelki ébredésemet?

Milyen hosszantartó változás valósult meg lelki ébredésem nyomán?

NA - 12. Lépés - 12.2. fejezet


12.2. Spirituális elvek

Minden alkalommal, amikor átküzdjük magunkat a Tizenkét Lépésen, más és más tapasztalatot nyerünk. Minden egyes spirituális elv jelentésében finom különbségek lesznek láthatóak, és rájövünk, hogy ahogyan megértésünk fejlődik, mi is fejlődünk új módon és új területeken. Kibővülnek azok a módszerek, amelyek segítségével képesek vagyunk például őszintének lenni, mert megértjük, hogy mit is jelent őszintének lenni. Megtapasztaljuk, hogy az őszinteség alapelvét saját magunkon kell gyakorolnunk, hogy képesek legyünk másokkal is őszintének lenni. Megtapasztaljuk, hogy az őszinteség saját személyes integritásunk kifejezése lehet. Ahogyan a spirituális elvek egyre érthetőbbé válnak számunkra, úgy mélyül el lelki ébredésünk.

Melyik spirituális elv melyik lépéshez kapcsolódik szerintem, és ezek hogyan járultak hozzá lelki ébredésemhez?

Mit jelent számomra az a kifejezés, hogy „lelki ébredés”?

NA - 12. Lépés - 12.3. fejezet


12.3. Próbáltuk elvinni az üzenetet

Sokan emlékszünk arra az időre, amikor először hallottuk ezeket a szavakat: „Soha többé nem kell használnod, ha nem akarod.” Legtöbbünkre ez az üzenet sokkolóan hatott. Talán azért, mert addig sohasem gondoltunk a „használni kell” kifejezésre, és meglepetéssel tapasztaltuk, hogy mennyi igazság rejtőzik ebben a megállapításban. Na persze, - gondoltuk - a droghasználat számunkra már régen nem választás kérdése. A lényeg az, hogy meghallottuk ezt az üzenetet, akár tiszták tudtunk maradni ezután, akár nem. Valaki közvetítette azt felénk.

Néhányan hittünk abban, hogy az NA-ban tiszták tudunk maradni, de amikor a felépülésre került a sor, úgy tűnt, hogy az egy rajtunk kívül álló dolog. Önbecsülésünk visszanyerése, barátságok kötése, arra való képesség, hogy kisétáljunk a „való világba” anélkül, hogy nyilvánvalóvá válna, hogy függők vagyunk, - mindez többnek tűnt, mint amit ténylegesen elvárhattunk az NA-tól.

Azon a napon, amikor elkezdtünk hinni abban, hogy ez a program többet nyújt számunkra a puszta segítségnél ahhoz, hogy tiszták maradhassunk, egy új hang jelent meg, egy fordulópont következett be a felépülésünkben. A remény érzését kaptuk, mintha valaki értelmet adott volna a hitünknek. Lehet, hogy valaki a gyűlésen megosztotta az érzéseit, akivel nagyon különleges, személyes módon tudtunk azonosulni. Talán sok függőtől hallottuk ugyanazt, hogy a felépülés lehetséges, és ennek nagy hatása volt ránk. Lehet, hogy szponzorunk feltétel nélküli szeretete és szelíd ragaszkodása ahhoz, hogy igenis képesek vagyunk felépülni, volt a kulcs.
Akármilyen úton-módon hallottuk is meg, ez volt az üzenet és ezt valaki eljuttatta hozzánk
Néhányan sokáig tiszták tudtunk maradni, és örömünket leltük a felépülésben. Azután történt valami tragikus. Tönkrement egy hosszantartó, elkötelezettségen alapuló kapcsolat, vagy meghalt egy szerettünk. Egy NA-s barátunk visszaesett, talán meghalt, vagy csak nyomorúságosnak találtuk az életünket. Az is lehet, hogy egyszerűen csak rájöttünk, hogy más NA tagok sem tökéletesek, megbánthatnak minket. Bármi is volt a krízis oka, rájöttünk, hogy elvesztettük a hitünket. Nem hittük már el, hogy az NA megoldást jelent számunkra. Kötöttünk egy alkut, amelyről úgy gondoltuk, hogy ha betartjuk, és mindig helyesen cselekszünk, akkor tiszták maradunk, és boldogan élünk.

Nos, ez az alku megtört, és mi ott maradtunk újra és újra azon tűnődve, hogy mi is a célja az életünknek. Azután megint elkezdtünk hinni. Talán valaki, aki pont hasonlókon ment keresztül, kinyújtotta felénk a kezét, és segített, ahogyan azt senki más nem tudta volna megtenni. Valaki megint eljuttatta hozzánk az üzenetet.

Milyen különböző módokon tapasztaltam meg azt, hogy az üzenet eljutott hozzám?

NA - 12. Lépés - 12.3.1. fejezet


12.3.1. AZ ÜZENET

Az üzenet nagyon egyszerűen leírható. Lényege, hogy tiszták tudunk maradni, fel tudunk épülni, és hogy van remény. Ha visszaemlékszünk azokra az alkalmakra, amikor személyes találkozás révén hallottuk meg az üzenetet, ezzel részben válaszolunk is arra a kérdésre, hogy miért kell most nekünk továbbadni azt, de van még más okunk is ezen kívül.

„Csak úgy tarthatjuk meg amink van, ha továbbadjuk.” Ez a mondás talán kifejezi azt a legjelentősebb okot, amivel az üzenettovábbítást magyarázhatjuk. Ennek ellenére sokan tűnődünk azon, hogy pontosan hogyan is működik ez a fogalom. Tényleg nagyon egyszerű. Megerősítjük felépülésünket azzal, hogy megosztjuk azt másokkal. Amikor valakinek azt mondjuk, hogy azok az emberek, akik rendszeresen járnak gyűlésekre, általában tiszták tudnak maradni, ezzel nagy valószínűséggel alkalmazzuk ezt a gyakorlatot a saját felépülésünkben is. Amikor azt mondjuk valakinek, hogy a válasz a lépésekben rejlik, nagy valószínűséggel mi is ott keressük azt. Amikor egy újonnan érkezőnek azt mondjuk, hogy keressen magának szponzort és vegye igénybe, nagyon valószínű, hogy mi is kapcsolatban maradunk a saját szponzorunkkal.

Az üzenet továbbításának legalább annyi módja van, mint amennyi a felépülésben lévő függők száma. Üdvözölni az újonnan érkezőt, akivel először az előző esti gyűlésen találkoztunk és a nevén szólítani őt, - óriási jelentőséggel bír, és hihetetlenül jól esik a függőnek, aki nagyon egyedül érzi magát. Egy új gyűlés megnyitása meggyőző bizonyítéka annak, hogy igenis van helye a továbbítandó üzenetnek. Bármelyik szolgálat elvállalása segít abban, hogy maga az NA tovább működjön, és nagyon sok jót tehetünk azzal, ha a közösség szolgálatát gondos, szerető és alázatos módon végezzük. Más függők szponzorálása életre hívja annak a segítségnek a gyógyító hatását, amelyet egyik függő adhat a másiknak.

Milyen szolgálatot vállalok annak érdekében, hogy továbbítsam az üzenetet?

NA - 12. Lépés - 12.3.2. fejezet


12.3.2. AZ ÜZENETÁTADÁS FORMÁI ÉS NEHÉZSÉGEI

Az üzenet továbbítása időnként nagy kihívást jelent. Az egyén, akivel szeretnénk megosztani az üzenetet, látszólag nem képes azt meghallani. Visszaesőben, hanyatlóban van, vagy inkább a destruktív magatartás mellett dönt. Ha ilyen emberrel találkozunk, könnyen azt hihetjük, hogy erőfeszítéseink hiábavalóak, és jobb lenne egyszerűen feladni. Döntésünk előtt azonban át kell gondolnunk minden enyhítő körülményt. Mondjuk, hogy a szponzoráltunk sem követi mindig az útmutatásunkat. Hiába adunk neki írásbeli feladatot, többet nem hallunk róla egészen addig, amíg egy új krízishelyzetbe nem kerül. T

eljes lelkesedéssel megosztottuk vele saját tapasztalatainkat azzal a helyzettel kapcsolatban, amellyel szembe kell néznie, részletesen elmagyarázva neki, hogyan mutatkozott meg betegségünk az adott helyzetben, és hogyan használtuk a lépéseket arra, hogy eljussunk a felépüléshez, de a szponzoráltunk újra meg újra ugyanazt a romboló viselkedést folytatja. Ez rendkívül frusztráló lehet, de mielőtt feladjuk, emlékeznünk kell arra, hogy választásunk nem abban áll, hogy továbbítjuk-e az üzenetet, vagy nem, hanem abban, hogy hogyan továbbítjuk.

Saját egónkat el kell távolítanunk az útból. Nem lehet minket sem dicsérni, sem hibáztatni valaki más felépülésével kapcsolatban. Mi egyszerűen csak átadjuk az üzenetet, olyan pozitívan, ahogyan csak tudjuk, és elérhetőek maradunk arra az esetre, hogyha segítséget kérnek tőlünk. Jusson eszünkbe az is, hogy lehetetlen tudni, mi megy végbe egy másik ember fejében, vagy lelkében. Lehet, hogy látszólag nem hagy nyomot az általunk közvetített üzenet, de az is lehet, hogy csak jelenleg nem kész rá a másik, hogy meghallja. Az is lehet, hogy az általunk kimondott szavak hosszú időn keresztül a hallgató egyénnel maradnak, és pontosan a kellő pillanatban újra felbukkannak.

Ha végiggondoljuk, mindannyian tudunk visszaidézni olyan dolgokat, amiket NA tagoktól hallottunk újként, és amik csak évekkel később bukkantak fel az emlékezetünkben, okot adva arra, hogy reménykedjünk, vagy megoldást találjunk egy éppen jelenlévő problémánkra. Továbbítjuk az üzenetet, szabadon megosztjuk, de soha nem kényszeríthetünk egy másik embert arra, hogy meghallja az üzenetet. Az elv, amely a nyilvánossággal való kapcsolattartásra vonatkozik – inkább vonzással, mint propagandával – nagyon jól alkalmazható az üzenet átadására vonatkozó személyes erőfeszítéseinkre is.

Az is előfordulhat, hogy nem mi vagyunk a legalkalmasabb személyek arra, hogy valakit szponzoráljunk. Mindenkinek mások a szükségleteik, és különböző módokon tanuljuk meg a dolgokat. Néhányan fejlődünk egy bizonyos szponzor segítségével, de akinek eltérő a szponzorálási stílusa, azzal nem érezzük jól magunkat. Néhány szponzor sok írásbeli feladatot ad. Néhányan előírják a szponzoráltjuknak, hogy hány gyűlésen vegyen részt. Vannak, akik nagyon előrelátóak, „proaktív”-ak, míg mások egyszerűen csak reagálnak szponzoráltjuk kifejezett szükségleteire. Egyik típus sem jobb, vagy rosszabb a másiknál. Csupán csak különböző.

Nagyon nehéz lehet még az üzenet továbbítása akkor, amikor nincsenek túl pozitív érzéseink az élettel, vagy a felépüléssel kapcsolatban. Az első gondolatunk valószínűleg az, hogy elmegyünk egy gyűlésre és kiborítjuk az összes problémánkat, kitakarítva saját bensőnkből. Az NA gyűlések azonban azért vannak, hogy helyet biztosítsanak az üzenet átadásának. Problémáink kiteregetése anélkül, hogy hozzákapcsolnánk őket a felépüléshez, vagy anélkül, hogy megpróbálnánk nyilvánvalóvá tenni, hogy miben áll maga az üzenet, nem segíti elő csoportjaink elsődleges céljának megvalósulását. Azzal is továbbíthatjuk az üzenetet, ha rámutatunk arra, hogy szörnyű problémákkal küzdünk, de ennek ellenére mégsem használunk, részt veszünk a gyűléseken és szeretnénk dolgozni a felépülésünkön.

A legtöbb esetben azonban az üzenet továbbításának a legjobb módja az, ha az újonnan érkezőkre fókuszálunk a teremben, és elmondjuk nekik, miért jó a felépülés a Narcotics Anonymous közösségében. Jó, ha észben tartjuk azt is, hogy néha – bármilyen hosszú ideje vagyunk is tiszták – meg kell hallani az üzenetet, és ha csendben ülünk a gyűlésen és hallgatunk, jó esélyünk van arra, hogy ez meg is történik.

Milyen különböző módokon lehet az üzenetet továbbítani? Melyek azok, amelyekben személyesen részt veszek?
Milyen a személyes szponzorálási stílusom?
Mi a különbség vonzás és propaganda között?
Mit jelent számomra az üzenet továbbítása?
Hogyan kapcsolódik össze az Ötödik Hagyomány és a Tizenkettedik lépés?
Mi az, ami engem mindig visszahoz, és miért bízom az NA programban?
Mit jelent az önzetlen szolgálat? Hogyan gyakorolom?

NA - 12. Lépés - 12.3.3. fejezet


12.3.3. FÜGGŐKNEK

Miért írja a Tizenkettedik Lépés, hogy továbbítsuk az üzenetet a függőkhöz? Miért működött nekünk az NA, amikor semmi más nem működött? Majdnem mindegyikünk esetében volt valaki – egy tanár, egy tanácsadó, egy családtag, egy rendőr – aki elmondta, hogy a drogok megölnek minket és lerombolnak minden számunkra fontos dolgot, és ha egyszerűen távol tartanánk magunkat a használattól, vagy valahogyan korlátoznánk a drogokhoz való hozzáférésünket, képesek lennénk megváltoztatni az életünket. Többségünk nagy valószínűséggel még egyet is értett ezzel egy bizonyos szintig, ha csak nem voltunk teljes tagadásban. Akkor miért nem találtunk megnyugvást addig, amíg meg nem ismertük meg a Narcotics Anonymous-t? Mi volt az, amivel más NA tagok rendelkeztek, és ami miatt elhittük, hogy a felépülés lehetséges?

Ez egy szóval kifejezve: a hitelesség. Tudtuk, hogy a többiek is ugyanolyanok voltak, mint mi, abbahagyták a használatot és új utat találtak az élethez. Nem érdekelte őket, hogy nekünk mi mindenünk volt, vagy nem volt. Még azt is elmondták a felolvasott szöveg segítségével, amit a gyűlés kezdetekor osztottak meg velünk, hogy nem számít mit, vagy mennyit használtunk. Legtöbben nagyon hálásak voltunk, amikor kiderült, hogy megfelelünk a követelményeknek. Tudtuk, hogy eleget szenvedtünk, de azt akartuk, hogy elfogadjanak minket. És elfogadtak. A függők, akik ott voltak és elérhetőek voltak számunkra, mikor elkezdtünk gyűlésekre járni, azt éreztették velünk, hogy szívesen látnak minket.

Felajánlották telefonszámukat és biztosítottak arról, hogy bármikor hívhatjuk őket. De amit igazán fontosnak találtunk, az az azonosság volt. Azok a tagok, akik ugyanúgy használtak, mint mi, megosztották tapasztalataikat arról, hogy hogyan lettek tiszták. Személyes tapasztalatuk révén tudták, hogy mennyire magányosnak és elszigeteltnek érezzük magunkat, és látszólag ösztönösen tisztában voltak vele, hogy egy egyszerű, szeretetteljes ölelés az, amire szükségünk van. Úgy tűnt, mintha az egész csoport tudta volna, hogy pontosan mire van szükségünk, anélkül, hogy kérnünk kellett volna.
Gyakran mondogatjuk egymásnak, hogy szerencsések vagyunk, amiért a sajátunknak tudhatjuk ezt a programot; ez lehetőséget kínál számunkra, hogy megbirkózzunk az élettel, és az élet feltételeivel.

Amikor már egy ideje tiszták vagyunk, rájövünk, hogy a Narcotics Anonymous elvei tulajdonképpen egyetemesek, és ha mindenki alkalmazná őket, akkor valószínűleg a világ is megváltozna,. Talán az is eszünkbe jut, hogy miért nem nyitjuk meg az NA-t mindazoknak, akik valamilyen más problémával küzdenek? Ahogy azt elődeinktől tudjuk: akkor lehet leginkább segíteni egy másik függőnek az azonosulásban, ha csupán egyetlen kitűzött cél létezik. Ha az NA megpróbálna minden másban segítséget nyújtani, akkor az a függő, aki besétál és tudni szeretné, hogy hogyan hagyjon fel a használattal, nem találna senkit, aki ezt tudná.

Miért volt képes egy NA tag oly módon megszólítani engem, ahogyan soha senki azelőtt? Írd le tapasztalatodat!

Milyen terápiás értéke van annak, hogy az egyik függő segíti a másikat?
Miért annyira fontos az azonosulás?

Mindenkihez nem szólhatunk; még csak próbálkoznunk sem érdemes ezzel. De ez nem jelenti azt, hogy nem oszthatjuk meg felépülésünket másokkal. Sőt, ezt nem is leszünk képesek nem megtenni. Amikor éljük a programot, a következmények életünk minden területén megnyilvánulnak.

NA - 12. Lépés - 12.4. fejezet


12.4. Ezeket az elveket életünk minden megnyilvánulásában gyakoroljuk

Amikor arról beszélünk, hogy a felépülés elveit életünk minden megnyilvánulásában gyakoroljuk, a kulcsszó a „gyakorlás”. Arról van szó, hogy folyamatosan próbálkoznunk kell a spirituális elveket alkalmazni, nem pedig arról, hogy minden helyzetet tökéletesen kell megoldanunk. A lépéseken való munkának köszönhető lelki haszon az erőfeszítéseinken alapul, nem azon, hogy mennyire vagyunk ebben sikeresek.

Próbáljuk például az együttérzés alapelvét életünk minden helyzetében gyakorolni. Valószínűleg elég könnyű együttérezni egy olyan jelenleg is használó függővel, aki – legyen bármennyire ellenséges, vagy inkább segítségre szoruló – csak most sétált be első NA gyűlésére. De mi a helyzet azzal, aki épp most tért vissza egy visszaesés, esetleg többszörös visszaesés után? Mi van akkor, ha besétál és az NA-t hibáztatja a visszaeséséért? Mi van, ha lazán besétál a terembe, és úgy viselkedik, mintha a felépülés teljesen természetes lenne? Mi van akkor, ha ez a személy a szponzoráltunk volt? Úgy érezhetjük, hogy az együttérzés elvét alkalmazni nem is olyan könnyű, mint ahogyan azt megszoktuk. Nem érzünk részvétet az adott személy iránt, de mégis gyakorolhatjuk az együttérzés elvét.

Csupán annyit kell tennünk, hogy folytatjuk az üzenet – feltételek nélküli – továbbítását. Szponzorunk segíthet megtanítani nekünk az együttérzést anélkül, hogy azt a látszatot keltenénk, hogy számunkra a visszaesés elfogadható. Imádkozhatunk és meditálhatunk, kérve Felsőbb Erőnket, hogy segítsen együttérzőnek lennünk.
Ez a lépés arra szólít fel minket, hogy minden megnyilvánulásunkban gyakoroljuk az elveket. Sokan szeretnénk elkülöníteni a munkahelyi környezetet, a személyes kapcsolatokat, vagy az élet más területeit ettől a követelménytől, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy megkapjuk, amit akarunk, ha a spirituális elveket a gyakorlatban kell alkalmaznunk.

Például ha a munka terén kompromisszumokat kötünk az elveink alkalmazása kapcsán, az nyilvánvaló sikerhez és plusz pénzhez is vezethet. Megkérhetnek minket arra, hogy tartsunk be egy olyan termelés határidejét, ami profitot hoz a vállalat számára, de egy rossz minőségű terméket eredményez, ami veszélyezteti a terméket megvásárló emberek biztonságát. Most akkor mit tegyünk? Gyakoroljuk a felépülésünk spirituális elveit. Valószínűleg sok különféle lehetőségünk van arra, hogy konkrét lépéseket tegyünk elveink betartása érdekében. A fontos követelmény csak az, hogy elveink szerint cselekedjünk.

Mi a helyzet az NA-nak végzett szolgálatokkal? Elég furcsa, hogy néhányan közülünk az NA-nak végzett szolgálatunkat olyan lehetőségnek tekintjük, ahol elfeledkezhetünk elveinkről. Elfeledkezhetünk megadni a bizalmat azoknak, akik egy adott szolgálat kiadásánál felmerülő kétségekkel bírnak. Nyíltan vádolunk másokat cselszövéssel, és gonosz dolgokat mondunk, mert nem gyakoroljuk a kedvesség alapelvét. Lehetetlen eljárásokat dolgozunk ki azoknak, akiket kiválasztunk a feladat végrehajtására, mert nem gyakoroljuk a bizalom alapelvét.

Önelégültek, ellenségesek és szarkasztikusak leszünk. Ironikus, hogy úgy tűnik, azokat akarjuk leginkább támadni, akikre a felépülési gyűléseken saját életünket bízzuk. Észben kell tartanunk, hogy a spirituális elveket minden gyűlésen gyakorolni kell, legyen az szolgálattal kapcsolatos, vagy felépülési gyűlés. A szolgálat sok lehetőséget nyújt számunkra a spirituális elvek gyakorlásához.

Nehéz felismerni, hogy mely spirituális elvet gyakoroljuk egy adott helyzetben, de általában épp az ellenkezőjét annak a jellemhibánknak, ami szerint normális esetben cselekednénk. Például, ha azt érezzük, hogy egy adott helyzetet muszáj teljes kontroll alatt tartanunk, gyakorolhatjuk a bizalom elvét. Ha egy bizonyos helyzetben szokás szerint önelégülten viselkednénk, gyakorolhatjuk az alázatosság elvét. Ha az első impulzusunk visszahúzódás és elszigeteltség lenne, helyette nyithatunk mások felé.

A munkák, amit a Hetedik Lépésben végeztünk azért, hogy rátaláljunk jellemhibáink ellentétes jelentéseire, és amit ennek a lépésnek az elején végeztünk azért, hogy azonosulni tudjunk az előző lépés spirituális elveivel – nos, ezek a munkák további elképzeléseket nyújtanak nekünk azokról az elvekről, amelyeket gyakorolnunk kell. Bár legtöbbünk nagyon hasonló listával áll elő a spirituális elvek tekintetében, az a figyelem, amelyet ezek közül bizonyos elveknek szentelünk, tükrözi saját, egyéni igényeinket.

Hogyan tudom gyakorolni az elveket életem különböző területein?
Mikor érzem úgy, hogy nehéz az elveket gyakorolni?
Melyek azok a spirituális elvek, amelyeket különösen nehéz a gyakorlatban alkalmazni?

NA - 12. Lépés - 12.5.1. fejezet


12.5. Lelki elvek

Még a lépésen belül is, amely azt kéri tőlünk, hogy gyakoroljuk a spirituális elveket, vannak jellegzetes elvek, amelyek magához a lépéshez kapcsolódnak. Fókuszáljunk most a feltétel nélküli szeretetre, az önzetlenségre és az állhatatosságra.

12.5.1. FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET

A feltétel nélküli szeretet elvének gyakorlása a Tizenkettedik Lépés szerint nélkülözhetetlen. Senkinek sincs nagyobb szüksége feltétel nélküli szeretetre, mint egy szenvedő függőnek. Nem kérünk semmit azoktól az emberektől, akiknek megpróbáljuk átadni az üzenetet. Nem kérünk tőlük pénzt. Nem kérjük tőlük, hogy hálásak legyenek. Még azt sem kérjük tőlük, hogy maradjanak tiszták. Egyszerűen csak saját magunkat adjuk.

Mindez nem jelenti azt, hogy nem kell ésszerű óvatossági intézkedéseket tennünk. Ha úgy érezzük, hogy nem biztonságos egy szenvedő függőt otthonunkba vinni, akkor nem kell ezt tennünk. A Tizenkettedik Lépés hívásokra mindig egy másik NA taggal menjünk. A feltétel nélküli szeretet elve sem kívánja meg tőlünk, hogy bántásnak tegyük ki magunkat. Néha a szeretet és a segítség legjobb módja az, ha megakadályozunk valakit abban, hogy lehetősége legyen használni.
Hogyan gyakorolom a feltétel nélküli szeretet elvét azokkal a függőkkel kapcsolatban, akiken segíteni szeretnék?

NA - 12. Lépés - 12.5.2. fejezet


12.5.2. ÖNZETLENSÉG

Miért továbbítjuk az üzenetet? Nem saját magunk hasznára, bár mi is élvezzük az előnyeit. Továbbítjuk az üzenetet, hogy segítsünk másoknak is megszabadulni a függőségtől, és egyéni fejlődést elérni. Nem értettük meg a Tizenkettedik Lépés lényegét, ha a szponzoráltunkat valamiképpen a tulajdonunknak tekintjük, és azt hisszük, hogy az élete szétesik, ha nem irányítjuk minden egyes mozdulatát, vagy hogy nélkülünk nem is tudna tiszta maradni. Nem várunk elismerést szponzoráltjainktól, vagy amiért jól teljesítenek. Nem várunk elismerést azért, hogy szolgálatukra vagyunk. Azért csináljuk ezeket a dolgokat, hogy véghez vigyünk valami jót.

Nagy ellentmondás, hogy az önzetlen szolgálat legbensőbb énünk kifejeződésévé válik. Az előző lépésekben végzett munkánk során kialakítottunk egy tulajdonságot, amelyik engedi a Felsőbb Erőt dolgozni rajtunk, sokkal inkább, mint hogy az elismeréssel és dicsőséggel törődjünk. Felfedeztünk egy olyan ént, amelyet jobban érdekelnek az elvek, mint az, hogy saját személyiségünknek kifejezést adjunk. Mint ahogyan a betegségünk is gyakran kifejeződik az én-központúságban, felépülésünk is gyönyörűen kifejeződik önzetlen szolgálatunkban.

Hogyan viszonyulok a szponzoráláshoz?
Bátorítom-e a szponzoráltjaimat arra, hogy saját döntést hozzanak, és ezzel fejlődjenek? Adok-e tanácsokat, vagy megosztom tapasztalataimat?
Hogyan viszonyulok a szolgálathoz? Nélkülem is túlélne az NA?
Hogyan gyakorolom az önzetlenség elvét annak érdekében, hogy mások szolgálatára legyek?

NA - 12. Lépés - 12.5.3. fejezet


12.5.3. ÁLLHATATOSSÁG

Az állhatatosság elvének gyakorlása azt jelenti, hogy mindig meg kell próbálnunk a lehető legjobbat kihozni magunkból. Még akkor is, ha kudarc ért minket, és saját elvárásainktól is messze kerültünk, muszáj újból elköteleznünk magunkat a felépülés felé. Az állhatatosság megvéd attól, hogy egy rossz reggelt, vagy egy rossz napot olyan minta kövessen, ami visszaeséshez vezethet minket. Ez az elkötelezettség biztosítja, hogy folyamatosan gyakoroljuk programunk elveit, függetlenül attól, hogyan érezzük magunkat. Akár örülünk neki, akár unjuk, akár undorodunk tőle, vagy teljesen frusztráltak leszünk miatta, mindig meg kell próbálnunk dolgozni a programon.
Elkötelezett vagyok a felépülésemmel szemben? Mit teszek annak érdekében, hogy fenntartsam?
Gyakorlom-e a spirituális elveket függetlenül attól, hogy érzem magam?

NA - 12. Lépés - 12.6. fejezet


12.6. TOVÁBBLÉPÜNK

Mielőtt túlságosan is elragadtatnánk magunkat attól a gondolattól, hogy befejeztük a Tizenkét Lépést, tisztában kell lennünk azzal, hogy nem fejeztük be, és kész. Nem csak, hogy továbbra is megpróbáljuk majd mind a Tizenkét Lépés spirituális elveit gyakorolni, amit sokan úgy hívunk: „éljük a programot”, de a gyakorlatban – vélhetően még nagyon sokszor életünk során – újra és újra elővesszük mindegyik lépést. Néhányan akár azonnal újra nekifognak a lépések kidolgozásának felhasználva azt a távlati lehetőséget, amelyet eddigi utunk során nyertünk. Mások egy ideig még várnak, esetleg a lépések egyes szempontjaira összpontosítanak.

Akárhogy is csináljuk, a lényeg az, hogy ha bármikor tehetetlennek érezzük magunkat függőségünkkel szemben, valahányszor még több hiányosságunk kerül napvilágra, még több ember, akiknek kárt okoztunk, a lépések ott vannak nekünk, mutatják az utat a felépüléshez.
Van rá okunk, hogy jól érezzük magunkat az elvégzett munka miatt. Sokunk esetében életünkben először fordult elő, hogy végigcsináltunk egy folyamatot, elejétől a végéig. Ez igazán lenyűgöző eredmény, valami, amire nagyon büszkék lehetünk. Valójában az NA programon való munkálkodásunknak egyik eredménye, hogy önbecsülésünk jelentős mértékben növekedett.

A társadalom tagjává válunk. Olyan dolgokat teszünk meg, amik azelőtt meghaladták a képességeinket: üdvözlő szót váltunk szomszédunkkal, vagy egy árussal a helyi piacon, vezető pozíciót töltünk be közösségeinkben, társadalmi eseményeken veszünk részt olyan emberek társaságában, akik nem tudják, hogy függők vagyunk, és nem érezzük magunkat „kevesebbnek náluk”. Valójában a múltban lenézéssel tekintettünk az ilyen dolgokra, mert úgy éreztük, soha nem leszünk képesek beilleszkedni. Most már tudjuk, hogy képesek vagyunk rá. Megközelíthetővé váltunk. Talán még tanácsot is kérhetnek tőlünk, konzultálhatnak velünk szakmai kérdésekben.

Amikor arra gondolunk, honnan jöttünk és mit hozott a felépülésünk az életünkbe; eláraszt minket a hála érzése. Ahogy a „Működik” említi: a hála nyújtja az erőt minden cselekedetünk alapjához. Saját életünk is lehet hálánk kifejeződése: minden azon múlik, hogyan éljük azt. Mindegyikünkben van valami nagyon különleges és egyedi, amit hálából felajánlhat.
Hogyan fejezem ki hálámat?