Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.0.

A továbblépés érdekében szeretném megosztani veletek, hogy én hogyan tettem meg a 4. lépést:

Még egyszer átnéztem az első 3 lépésem anyagait
Megerősítettem magamban két fontos döntésemet:

1. Hajlandó vagyok Istenre bízni életem alakulását
2. Gondolkodásmódomat kell megváltoztatnom

Elolvastam újra a Nagykönyvben a 4. lépés anyagát (60-67. o.)
Elolvastam a 4. lépést a 12/12 könyvünkben
Sok olyan gyűlésen vettem részt, ahol a 4. lépésről volt szó
Sokat beszélgettem a szponzorommal a 4. lépésről

Végül:
4. ALAPOSAN ÉS BÁTRAN ERKÖLCSI LELTÁRT KÉSZÍTETTEM MAGAMRÓL.
Ennek részeként:

1. Túlléptem azon a gondolaton, hogy a jellemhibáimat az ivás okozta volna, és hogy az ivástól eltekintve semmi gond nem lenne velem.
2. Túlléptem azon a gondolaton, hogy bajaimat mások okozzák.
3. Fölleltároztam nehezteléseimet (harag-lista).
4. Megbocsátottam saját magamnak.
5. Megbocsátottam anyámnak.
6. Megbocsátottam minden embernek.
7. Megbocsátottam minden csoportnak, hivatalnak, intézménynek.
8. Elkezdtem felismerni a rossz érzéseim mögött lévő negatív érzelmeket.
9. Fölleltároztam félelmeimet, szorongásaimat (félelem-lista).
10. Elkezdtem beazonosítani a negatív érzelmeket körülvevő negatív gondolatokat.
11. Elkezdtem elengedni a negatív gondolkodásmódot, attitűdöket.
12. Ráébredtem, hogy nem vagyok azonos a gondolataimmal – a gondolatok csak jönnek-mennek, nincs jelentőségük.

A következőkben részletezem majd ez utóbbi pontokat.

<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.0. lépés-részhez:
4. Alaposan és bátran erkölcsi leltárt készítek magamról
Mindenekelőtt:

- Nézd át még egyszer az első 3 lépésed anyagait!
- Erősítsd meg magadban a következőket:

1. Szándékozod-e gondolkodásodat alapjaiban megváltoztatni?
2. Hajlandó vagy-e Istenre bízni életed alakulását?

- Olvasd el újra a Nagykönyvben a 4. lépés anyagát (60-67. o.)!
- Olvasd el a 4. lépést a 12/12 könyvünkben!
- Vegyél részt olyan gyűléseken, ahol a 4. lépésről van szó!
- Beszélgess a szponzoroddal vagy társaiddal a 4. Lépésről!

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.1.
4.1. TÚLLÉPTEM AZON A GONDOLATON, HOGY A JELLEMHIBÁIMAT AZ IVÁS OKOZTA VOLNA, ÉS HOGY AZ IVÁSTÓL ELTEKINTVE SEMMI GOND NEM LENNE VELEM.

A negyedik lépésbe belekezdve, és a 4. lépést a Lépéskönyvben újra elolvasva elhatároztam, hogy először is feltérképezem, hogy mik azok a tényezők, amelyek akadályozhatnak abban, hogy megtegyem ezt a lépést. Milyen kifogásokat kereshetek, hogy ne kelljen leltárt készítenem magamról?
Azt írja a könyv: "Büszkén fogjuk hangoztatni, milyen jó életünk volt, mielőtt az alkohol leterített minket. Azt fogjuk állítani, hogy jellemhibáinkat - ha egyáltalán bevalljuk, hogy akadnak - főképp a nagyfokú italozás okozta. Ebből viszont azt következtetjük, hogy - először, utoljára és mindenkor - csakis a józanságra kell törekednünk. Azt hisszük, hogy amint abbahagytuk az ivást, egykori feddhetetlen jellemünk új életre kel. Elvégre, ha az ivástól eltekintve derék emberek voltunk, miért is kellene vájkálni a múltban most, amikor már józanok vagyunk?"

Az első három lépés megtétele során már beláttam azt, hogy a legfontosabb feladatom az ego-centrikus gondolkodásmódom megváltoztatása. A lelki fejlődés. Erre kell törekednem. Nem elegendő csak a nem-ivásra törekednem. És nem is célszerű, mivel:

1. Lelki fejlődés nélkül a nem ivás nem igazi józanság, csak szárazság. Ezt hallottam másoktól is az AA-ban.
2. Életem szinte minden problémáját az ego-centrizmusom okozta. Az alkohol csak hab volt a tortán. Egy olyan szer, amivel megpróbáltam elfedni az egómból eredő problémáimat.

Végül igazat adtam azoknak a társaknak, akik azt mondogatták: "Ha a problémáimat egy méternek veszem, abból 10 centi az alkohol. A többi én vagyok!"
A "feljózanodáshoz" tehát lelki fejlődés kell. Ahhoz pedig elengedhetetlen a 4. lépés, a leltározás.

<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.1. lépésrészhez:
4.1. Túllépek azon a gondolaton, hogy a jellemhibáimat az ivás okozta volna, és hogy az ivástól eltekintve semmi gond nem lenne velem.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Milyen ürügyeket találnak ki az emberek, hogy elkerüljék az önvizsgálatot?
· Neked voltak-e hasonló kifogásaid, amelyek hátráltatták a leltározást?
· A te problémáidat kb hány százalékban okozta az ivás, és mennyiben az egód?
· Vajon a lelki fejlődés általában elvezet-e a lelki békéhez?
· Vajon a lelki fejlődéshez szükség van-e önvizsgálatra?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Az én-központú gondolkodás több problémát és szenvedést okoz, mint maga az ivás.

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.2.
4.2. TÚLLÉPTEM AZON A GONDOLATON, HOGY BAJAIMAT MÁSOK OKOZZÁK.

Azt írja a Lépéskönyv a 46. oldalon, hogy:

"A leltározás elkerülésére más mentséget is találunk. Szorongásainkat, bajainkat nyilvánvalóan mások okozzák: ők azok, akik igazán rászorulnak az erkölcsi számvetésre! Mi magunk szentül hisszük, ha velünk különbül bánnak, minden jóra fordul. A vétkesek nem mi vagyunk, hanem ők."
A gyűléseken azt hallottam, hogy ne a másik ember 4. lépését csináljam, hanem a sajátomat. Másokban könnyű hibát találni, de valószínűleg bennem is van bőven.

Azt is mondták a gyűlésen, hogy amikor a másik emberre mutogatok, hibáztatva őt valamiért, akkor rá egy ujj mutat, míg három ujjam visszamutat rám. Elgondolkodtató...
Jézus is valami ilyesmit mondott, hogy "Miért nézed pedig a szálkát, a mely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, a mely a te szemedben van, nem veszed észre?" [Máté 7:4]

És a nagykönyv 59. oldalát - amit a 3. lépésben már feldolgoztam egyszer - újra elolvasva, megerősítettem magamban azt a gondolatot, hogy:
"Önzés - én-központúság! Úgy gondoljuk, ez minden bajunk gyökere. [...] tehát bajainkat tulajdonképpen magunk okoztuk, belőlünk fakadnak."
Hát, ha a bajaim belőlem fakadnak, akkor a mélyére kell ásnom a dolognak. Neki kell állnom a leltározásnak.

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.2. lépésrészhez:
4.2. Túllépek azon a gondolaton, hogy bajaimat mások okozzák.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Mi bizonyítja azt, hogy mások több hibát követnének el, mint te?
· Mi támasztja alá azt, hogy mások hibái súlyosabbak lennének, mint a tieid?
· Lehetséges lenne-e, hogy a te hibáid senkinek semmilyen gondot nem okoznak?
· Igaz-e, hogy saját gondjaid inkább következnek mások hibáiból, mint a sajátodéiból?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Bajaid leginkább belőled fakadnak.

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.3.
4.3. FÖLLELTÁROZTAM NEHEZTELÉSEIMET (HARAG-LISTA).

Azt írja a Nagykönyv a leltározásról a 61. oldalon:

"Az üzleti leltár lényegében egy tényfeltáró és ténymegállapító folyamat. Arra irányuló erőfeszítés, hogy kiderítsük, mi a helyzet a készlettel. [...] Mi ugyanezt tettük életünkkel. Becsületes leltárt készítettünk. Először is számba vettük jellembeli fogyatékosságainkat, amelyek kudarcainkat okozták. Meggyőződvén arról, hogy az "én" különféle megnyilvánulásai győztek le minket, áttekintettük ezeket a megnyilvánulásokat. A neheztelés volt a "főbűnös". A legtöbb alkoholistát főleg ez teszi tönkre, jobban, mint bármi más. Belőle nőnek ki a lelki bajok, hiszen nem csupán mentálisan és fizikailag voltunk betegek, hanem lelkileg is. Amikor a lelki betegségtől sikerült megszabadulnunk, akkor erősödtünk meg mentálisan és fizikailag is. Nehezteléseinkről listát készítettünk. Fölírtuk egy papírlapra azokat az embereket, intézményeket vagy elveket, amelyekre nagyon haragudtunk. Föltettük magunknak a kérdést, hogy miért vagyunk mérgesek rájuk. Az esetek többségében azt találtuk, hogy önértékelésünket, anyagi helyzetünket, ambícióinkat vagy személyes – beleértve szexuális – kapcsolatainkat sértették vagy veszélyeztették. Ezért voltunk megsértődve, ez „húzott fel” minket annyira." (Bocsi a hosszú idézetért, de ez nagyon kell ide!)

Meg is csináltam a táblázatomat, úgy, ahogy az a Nagykönyv 62. oldalán szerepel. Most – személyiségi okok miatt – nem másolom ide, de a lényeg, hogy érdekes módon éppen azok az emberek szerepeltek rajta, akik közel álltak hozzám. Anyám, aki "folyton irányítani akar". Volt feleségem, aki "nem volt elég megértő". Volt főnököm, aki kirúgott a munkahelyről. Volt üzlettársam, aki nem fizette ki egy munkámat, stb. És persze én magam is szerepeltem a saját listámon, hiszen saját magamra is volt miért neheztelnem.

A harag-listámon szereplő emberek főleg az önbecsülésemet sértették meg. Rontották az önértékelésemet. Azaz – gyakorlatilag – az egóm érezte megtámadva magát. Az én-központú gondolkodásmódom az, ami a haragot táplálja bennem.
De hogyan is tudnám elengedni a nehezteléseket? Szponzorom azt mondta: Hát, megbocsátással!

Erről írok majd a következőkben...

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.3. lépésrészhez:
4.3. Fölleltározom nehezteléseimet (harag-lista).
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Kik azok az emberek, akikre leginkább neheztelsz?
· Melyek azok a szervezetek vagy intézmények, amelyeket legszívesebben megszüntetnél?
· Melyek azok a társadalmi jelenségek, ideológiák, világnézetek, amelyeket ki nem állhatsz?
· Milyen (anyagi, erkölcsi, társadalmi) károkat okoztak ezek neked?
· Mely kapcsolataidat rontották meg vagy tették tönkre?
· Mely terveidet hiusították meg vagy veszélyeztették?
· Mivel sértették meg az önérzetedet, az önértékelésedet, az egódat?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· A bosszúvágy (bárha édes is) nem megoldás.
· A harag megmérgezi a lelkedet.
· A neheztelés szenvedést okoz. És főleg neked.

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.4.
4.4. MEGBOCSÁTOTTAM SAJÁT MAGAMNAK.

A saját magamnak való megbocsátás gyakorlatilag az első 3 lépés megtétele során már megalapozódott.

Az 1. lépés megtétele után megszűnt bennem a Szégyen:

- Előtte ilyeneket gondoltam: "Őrült vagyok. Selejt vagyok."
- Utána ilyeneket: "Tehetetlen vagyok. Beteg vagyok. De kegyelmet kaptam!"

Az 2. lépés megtétele után megszűnt bennem a Bűntudat:

- Előtte ilyeneket gondoltam: "Beteggé tettem magam. Tönkretettem a környezetemet, a családomat."
- Utána ilyeneket: "Betegségemnek sem én, sem más nem az okozója. A Felsőbb Erők tudják a miérteket."

Az 3. lépés megtétele után megszűnt bennem az Önsajnálat:

- Előtte ilyeneket gondoltam: "Tönkretettem az életemet. Mindent elvesztettem. Nincs több lehetőségem. Nem úgy lett, ahogy akartam."
- Utána ilyeneket: "Nem az a fontos, amit én akarok. Nincs igazi veszteség az életben. Mindig lehet újra kezdeni! Isten gondomat viseli, a lényeg, hogy lelkileg fejlődjek."

A 4. lépésben tovább erősödött bennem a hit, hogy nem vagyok bűnös. Követhetek el hibákat! Soha nem kell többet szégyent vagy bűntudatot éreznem. Soha többé nem kell neheztelnem saját magamra!

<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.4. lépés-részhez:
4.4. Megbocsátok saját magamnak.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Érzel-e még szégyent múltbeli cselekedeteid miatt? Akarod-e a kegyelmet?
· Érzel-e még bűntudatot? Hogyan tudnád feloldani?
· Hogy állsz az önsajnálattal? És milyen a viszonyod Istennel?
· Gondolod-e azt, hogy a bűnök megtorlást követelnek?
· Úgy érzed-e, hogy még nem bűnhődtél eleget?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Mindenki követhet el hibákat. Te is.
· A hibák jóvátehetők, tehát nem kell bűnhődni miattuk.
· A te hibáid is jóvátehetők, tehát neked sem kell bűnhődnöd miattuk.

Gyakorold a következőt (vagy valami hasonlót):

· Istenem, bocsásd meg hibáimat, és segíts abban, hogy én is megbocsássam őket magamnak!

Amikor eszedbe jut egy hibás cselekedeted, mondd magadban a következőt:

· Nem bánkódom azon, hogy ezt tettem...
· Akkor jó ötletnek tűnt…

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.4.
4.4. MEGBOCSÁTOTTAM SAJÁT MAGAMNAK.

A saját magamnak való megbocsátás gyakorlatilag az első 3 lépés megtétele során már megalapozódott.

Az 1. lépés megtétele után megszűnt bennem a Szégyen:

- Előtte ilyeneket gondoltam: "Őrült vagyok. Selejt vagyok."
- Utána ilyeneket: "Tehetetlen vagyok. Beteg vagyok. De kegyelmet kaptam!"

Az 2. lépés megtétele után megszűnt bennem a Bűntudat:

- Előtte ilyeneket gondoltam: "Beteggé tettem magam. Tönkretettem a környezetemet, a családomat."
- Utána ilyeneket: "Betegségemnek sem én, sem más nem az okozója. A Felsőbb Erők tudják a miérteket."

Az 3. lépés megtétele után megszűnt bennem az Önsajnálat:

- Előtte ilyeneket gondoltam: "Tönkretettem az életemet. Mindent elvesztettem. Nincs több lehetőségem. Nem úgy lett, ahogy akartam."
- Utána ilyeneket: "Nem az a fontos, amit én akarok. Nincs igazi veszteség az életben. Mindig lehet újra kezdeni! Isten gondomat viseli, a lényeg, hogy lelkileg fejlődjek."

A 4. lépésben tovább erősödött bennem a hit, hogy nem vagyok bűnös. Követhetek el hibákat! Soha nem kell többet szégyent vagy bűntudatot éreznem. Soha többé nem kell neheztelnem saját magamra!

<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.4. lépés-részhez:
4.4. Megbocsátok saját magamnak.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Érzel-e még szégyent múltbeli cselekedeteid miatt? Akarod-e a kegyelmet?
· Érzel-e még bűntudatot? Hogyan tudnád feloldani?
· Hogy állsz az önsajnálattal? És milyen a viszonyod Istennel?
· Gondolod-e azt, hogy a bűnök megtorlást követelnek?
· Úgy érzed-e, hogy még nem bűnhődtél eleget?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Mindenki követhet el hibákat. Te is.
· A hibák jóvátehetők, tehát nem kell bűnhődni miattuk.
· A te hibáid is jóvátehetők, tehát neked sem kell bűnhődnöd miattuk.

Gyakorold a következőt (vagy valami hasonlót):

· Istenem, bocsásd meg hibáimat, és segíts abban, hogy én is megbocsássam őket magamnak!

Amikor eszedbe jut egy hibás cselekedeted, mondd magadban a következőt:

· Nem bánkódom azon, hogy ezt tettem...
· Akkor jó ötletnek tűnt…

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.5.
4.5. MEGBOCSÁTOTTAM ANYÁMNAK.

Nem vagyok bűnös. Követhetek el hibákat! Soha nem kell többé szégyent vagy bűntudatot éreznem. Soha többé nem kell neheztelnem saját magamra! – szóval itt tartok, amikor nézem a harag-listámat, és látom rajta első helyen anyámat. (Apám meghalt 17 éves koromban, ő csak a listám vége felé szerepel.)
Anyám van a listám első helyén, aki veszekszik velem, irányítani akar, elszívja az energiámat a negatív gondolkodásával. Aki minden mondatát úgy kezdi, hogy "Fiam, hát mérnem...!"

Hát, hogyan is tudnék neki megbocsátani?
Azt már nem gondolom, hogy az alkohol-problémáim kialakulásáért őt okoljam. A 2. lépés óta tudom, hogy ezért senki nem tehető felelőssé, még én magam sem. „Fent” tudják, miért volt ez jó nekem.

Azt sem kell gondolnom, hogy szándékosan akarna ártani nekem. Ha végiggondolom azt, hogy őneki az anyai szerepéből kifolyólag milyen szándékai, gondolatai lehetnek, akkor egy kis empátiával be kell látnom, hogy sosem tett mást, csak jó anya akart lenni.
Az, hogy néha rosszul gondolkodik? Hát, ki nem? Ki az, akinek nincsenek beteg gondolatai? Beleértve saját magamat is?
Bűnös az én édesanyám? Nem!

Követett el hibákat? Minden bizonnyal!
Kell ezekért neheztelnem rá? Semmiképp!

Hát, mit tegyek, hogy ne legyen feszült a viszonyunk? Megpróbálok nem reagálni az irányítási szándékaira. Elkezdtem gyakorolni, hogy elengedem a fülem mellett a megjegyzéseit, a "ménem" kezdetű – irányítási szándékú – mondatait. Az elején még erősködött kicsit. Akkor mondtam neki:
"Anyám, a MÉNEM kezdetű kérdésekre egyszerűen nem tudok válaszolni! És nem is akarok!"

Egy idő után elkezdett javulni a viszonyunk köszönhetően annak, hogy tiszta szívemből megbocsátottam neki, miután beláttam, hogy valódi kárt valójában nem is okozott nekem. Azt mindig én okoztam magamnak, de főleg csak lelkiekben.

A megbocsátás elősegítése érdekében elkezdtem összeszedni magamban anyám jó tulajdonságait. Elkezdtem ezekért szeretni. Esténként leültem az ágy szélére. Becsuktam a szemem. Őrá gondoltam, és láttam magam előtt, ahogy mosolyog, ahogy boldog. Gondolatban megöleltem őt. Szeretem őt!

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.5. lépés-részhez:
4.5. Megbocsátok anyámnak.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Neheztelsz-e édesanyádra (egyik vagy mindkét szülődre)?
· Az ő cselekedetei vajon mennyiben származnak:

- anyai (szülői) szerepéből?
- neveltetéséből?
- a társadalmi elvárásokból?
- félreértelmezett jószándékából?
- önhibáján kívüli beteges gondolataiból?
· Bűnösnek mondanád-e őt? És ha igen, miért nem? 
· Vannak-e jó tulajdonságai? Sorold fel ezeket!
· Muszáj-e neheztelned rá az elkövetett hibái miatt?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· A hibáival együtt is szeretetre méltó.

Gondolj anyádra, és ismételgesd magadban a következőt (vagy valami hasonlót):

· Anyám, megbocsátom neked minden hibádat.
· Anyám, tudom, hogy te jó és szeretetre méltó vagy.

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.6.
4.6. MEGBOCSÁTOTTAM MINDEN EMBERNEK.

A nehezteléstől való megszabadulás számomra létszükséglet. A Nagykönyvünk 63. oldalán ezt olvastam:
"Nyilvánvaló, hogy a súlyos neheztelésekkel teli élet eredménytelenségre és boldogtalanságra vezet. Amilyen mértékben szenvedünk tőle, olyan mértékben pazaroljuk el életünk értékes óráit. Mivel az alkoholista a spirituális élmény megőrzését és növekedését reméli, a neheztelés kimondhatatlanul súlyos a számára. Sőt, azt tapasztaltuk, hogy végzetes. Mert ha ilyen érzéseket táplálunk, akkor elzárjuk magunkat a Lélek sugárzó fényétől: Visszatér az alkoholőrület, és megint inni kezdünk. Számunkra pedig az ivás egyenlő a halállal. Ha élni akarunk, meg kell szabadulnunk a haragtól. A rosszkedvet és az idegrohamot nem nekünk találták ki. Normális emberek számára mindez kétes értékű luxuscikk lehet, de az alkoholista számára méreg."
Szóval meg kell tőle szabadulnom. De hogyan? Szponzorom azt javasolta, hogy bocsássak meg mindazoknak, akik nekem valaha kárt okoztak, vagy legalábbis én úgy érzem, hogy kárt okoztak. Bocsássak meg azoknak is, akik valaha megbántottak, vagy legalábbis én úgy érzem, hogy megbántottak. Sőt, még azoknak is megbocsáthatok, akik majd csak ezután fognak megbántani!

Rendben, de hogyan tudnék megbocsátani? Mi is az a megbocsátás egyáltalán? Megnéztem az értelmező szótárban:
Megbocsát:

1. Hajlandó elfelejteni, vagy semmisnek tekinteni valamit, ami miatt kellemetlenségei voltak.
2. Valaki iránt ellenséges indulatát megszünteti; vétket, sérelmet valakinek személyére nézve megszünteti.

Tehát ezt kell tennem. De hogyan?! A 63. oldal alján azt írja a Nagykönyv:

"Ezt az utat választottuk: Megállapítottuk, hogy azok az emberek, akik ártottak nekünk, valószínűleg lelki betegek. Nem szerettük sem kórtüneteiket, sem azt, ahogy zavartak bennünket, de ők is betegek voltak, akárcsak mi. Kértük Istent, hogy segítsen nekünk olyan toleranciát, könyörületet és türelmet tanúsítani irántuk, amilyet egy beteg barátunk iránt örömmel mutatnánk. Ha valaki megsértett, azt mondtuk: Ez egy beteg ember. Hogyan segíthetek rajta? Istenem, add, hogy ne érezzek dühöt iránta. Legyen meg a Te akaratod.”

Szóval elkezdtem gyakorolni, programozni (naponta többször elismételni) a következőket:

1. Együttérzéssel és megértéssel fordulok mindazok felé, akik lelkileg, szellemileg és testileg betegek.
2. Kivétel nélkül mindenkinek megbocsátok, aki valaha megsértett engem, és mindannyiuknak egészséget, boldogságot, és az élet minden örömét kívánom.
3. Valahányszor eszembe jut a neve valakinek, aki bántott, ezt gondolom: „Megbocsátok. Az élet minden öröme a tiéd. Szabad vagy, és én is szabad vagyok."
4. A megbocsátás után szeretet, béke és nyugalom költözik a szívembe.
5. Világomban minden rendben van.
Mostanában – miután elolvastam a Csodák Tanítását –, a következőt szoktam mondani magamban, ha találkozom valakivel, vagy látok valakit az utcán:
„Testvérem, Krisztus szemével nézlek téged, és meglátom benned tökéletes bűntelenségemet.”

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.6. lépés-részhez:
4.6. Megbocsátok minden embernek.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Fennáll-e az visszaesés veszélye, ha nem fejlődsz lelkiekben?
· Tudsz-e lelkileg fejlődni, amikor rosszul érzed magad?
· Jól érzed-e magad, amikor neheztelsz valakire?
· A te dolgod-e a bűnösök megbüntetése?
· Bűnösök-e azok az emberek, akik a „harag-listádon” szerepelnek?
· Hajlandó vagy-e megpróbálni megértéssel fordulni azok felé, akik valaha megsértettek?
· Hajlandó vagy-e hibáikkal kapcsolatban elengedni megtorlási szándékaidat?
· Bűnösök-e az emberek általában?
· Hajlandó vagy-e elengedni bármiféle bosszúvágyadat a saját lelki békéd érdekében?
· Ha mások bűnösök, akkor neked is annak kell lenni. Érted ezt?
· Ha másokat bűntelennek tekintesz, magad sem lehetsz bűnös. Ez is világos?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Amikor megbocsátasz valakinek, akkor szeretet és béke költözik a szívedbe.

Gondolj valakire, akire neheztelsz, és Ismételgesd magadban a következőt (vagy valami hasonlót):

· Megbocsátok. Az élet minden öröme a tiéd. Szabad vagy, és én is szabad vagyok.
· Tudom, hogy te jó és szeretetre méltó vagy, hiszen mindenki jó és szeretetre méltó.
· Testvérem! Krisztus szemével nézlek téged, és meglátom benned tökéletes bűntelenségemet.

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.7.
4.7. MEGBOCSÁTOTTAM MINDEN CSOPORTNAK, HIVATALNAK, INTÉZMÉNYNEK.

Azt írja a nagykönyv a 61. oldalon a 3. bekezdésben, hogy:

"Nehezteléseinkről listát készítettünk. Fölírtuk egy papírlapra azokat az embereket, intézményeket vagy elveket, amelyekre nagyon haragudtunk. Föltettük magunknak a kérdést, hogy miért vagyunk mérgesek rájuk."

Szóval a harag-listámra felvehetek intézményeket és elveket is. Sőt, fel is kell vennem őket, ha neheztelek rájuk. Sőt, meg is kell bocsátanom nekik.
Sokáig dolgoztam a közigazgatásban. Általában támogattam az éppen fennálló kormányok, hivatalok munkáját. Ezért gyakran haragudtam az ellenzéki pártokra, és azokra, akik támadták az akkori kormány tevékenységét. De be kellett látnom, hogy az én neheztelésem semmivel nem viszi előrébb az ügyeket. Semmivel nem lesz jobb a világ az én haragvásomtól. A saját életem viszont biztosan keserűbb lesz. És persze azt is be kellett látnom, hogy nagyon sok esetben volt igazság abban, amit a másik oldal mondott, vagy tett.

Általában liberális értékrendűnek gondolom magam. Ezért gyakran haragudtam a konzervatív gondolkodásmódra, a konzervatívan gondolkodó emberekre. De be kellett látnom, hogy ez is csak egy ugyanolyan világlátás, mint a liberalizmus, vagy a szocializmus, vagy a kommunizmus. Önmagában egyik sem "jobb" a másiknál. Nem érezhetem magam "felsőbbrendű"-nek, csak azért, mert vallok bizonyos nézeteket. Mások világnézetében is lehetnek ugyanolyan igaz vagy jó elemek. És vannak is!

Sokáig haragudtam azokra az emberekre is, akiknek hiányos volt a tudásuk, ezért tévhiteket terjesztettek. Vagy legalábbis én azt gondoltam az álláspontjukról, hogy azok tévhitek. Csak azért gondoltam ezt, mert nekem is voltak bizonyos elképzeléseim az adott témáról, és ez nem egyezett egyesekével. De be kellett látnom, hogy attól, hogy valaki másként gondolkodikegy témáról, az még nem biztos, hogy tévhit. És ha esetleg mégis az, azaz nekem van igazam, ettől ő még lehet jó ember. És az is!

Mindenki jó!

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.7. lépés-részhez:
4.7. Megbocsátok minden csoportnak, hivatalnak, intézménynek.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Kikre haragszol csak azért, mert más a vallásuk?
· Kikre haragszol csak azért, mert más a nemzetiségük?
· Kikre haragszol csak azért, mert más a nemi identitásuk vagy orientációjuk?
· Kikre haragszol csak azért, mert más a világlátásuk?
· Kikre haragszol csak azért, mert más a pártállásuk?
· Kikre haragszol csak azért, mert más az életmódjuk?
· Kikre haragszol csak azért, mert mások?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Attól, hogy valakik másként gondolkodnak, még lehetnek jó emberek.
· Attól, hogy egyesek nem „a mi csapatunkban játszanak”, még akár szeretni is lehet őket.

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.8.
4.8. ELKEZDTEM FELISMERNI A ROSSZ ÉRZÉSEIM MÖGÖTT LÉVŐ NEGATÍV ÉRZELMEKET.

Miután a nehezteléseim leltározásával végeztem, és mindenkinek megbocsátottam, folytattam az erkölcsi (lelki) leltár készítését.
Korábban a szponzorommal sokat beszélgettünk arról, hogy miért is ittam én. Ezen beszélgetések során körvonalazódott bennem az alkohol-függőségem kialakulásának több fázisa:

1. Eleinte csak azért ittam, hogy jól érezzem magam, illetve, hogy ne érezzem magam szarul. Mellesleg alkohol-érzékenységem (alkohol-betegségem) miatt nagyon jó hatással volt rám a pia. Hirtelen és nagymértékben emelte meg a hangulati szintemet.
2. Aztán azért is ittam, mert mások is ittak, és én is részese akartam lenni a jó társaságnak.
3. Később ittam már megszokásból is. Vacsora után, kutyasétáltatás közben, munkaidő előtt, alatt, után.
4. Végül pedig azért ittam, mert innom kellett. Ha nem ihattam, amikor kellett, akkor úgy éreztem, meghalok.

Mire a Programban a 4. lépéshez értem, a függőségeim többsége megszűnt:
Megszűnt a fizikai függőség: már nem kellett innom!
Megszűnt a szokásszerű ivás: már nem nyúltam automatikusan a sörért vacsora után, és tévét is tudtam nézni ivás nélkül.
Megszűnt a szociális függőségem: már el tudtam menni társas összejövetelekre úgy, hogy nem iszom, és nem gondoltam azt, hogy a bulizáshoz pia kellene.

Viszont még gyakran éreztem szarul magam. Arra is rájöttem, hogy mindaddig életveszélyben vagyok, amíg alkohol nélkül nem tudom jól érezni magam. Hiszen alapvetően arra használtam a "szeremet", hogy:
Negatív érzéseimet elfedjem (ne érezzem magam rosszul)
Pozitív érzéseket váltsak ki magamban (jól érezzem magam)

De mitől van bennem negatív vagy pozitív érzés? Mitől vagyok jól, vagy rosszul? Hát az érzelmeimtől és a gondolataimtól. Ezért javasolta a szponzorom, hogy kezdjek el foglalkozni az érzelmeimmel. Első lépésben csináljak leltárt a leggyakoribb érzelmi állapotaimról.
El is kezdtem. Utánajártam, hogy milyen érzelmek vannak egyáltalán. Elolvastam újra a Tizenkét Lépés és Tizenkét Hagyomány c. könyvünk 51-54. oldalán lévő ellenőrző kérdéseket. Kicsit belemélyedtem a pszichológiába (alap érzelmek), meg a vallási elképzelésekbe (hét főbűn) is. Olvasgattam mindenféle spirituális könyveket. Hasznosnak találtam őket. Lassan körvonalazódott számomra, hogy az érzelmek (Hawkins-i) skáláján hol is tartok körülbelül.

Kiderült, hogy szégyent, bűntudatot és önsajnálatot már nagyon ritkán éreztem, amióta az első három lépést megtettem. Neheztelés, harag, gyűlölet, vagy bosszúvágy sem volt már bennem, köszönhetően annak, hogy az előző lépés-részekben megbocsátottam magamnak, anyámnak, minden embernek és minden intézménynek.
Néha tapasztaltam a bánat, fásultság, búskomorság érzelmeit. Időnként felütötte fejét az indokolatlan büszkeség. Sokszor éreztem viszont magányt és elkülönültséget. Néha megfigyeltem a vágyakozást is bizonyos dolgok iránt. Emellett viszont az egész életemet gyakorlatilag a félelem és szorongás hatotta át. És hát, mindezeknek megfelelően gyakran éreztem lelki szenvedést. A félelemmel a Nagykönyv is külön foglalkozik, így hát a következőkben egy külön lépés-részt szántam ennek.

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.8. lépés-részhez:
4.8, Elkezdem felismerni a rossz érzéseim mögött lévő negatív érzelmeket.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Érzel-e még fizikai függőséget az alkohollal kapcsolatban?
· Felütik-e még fejüket az iváshoz kapcsolódó (meg)szokásaid?
· Irigykedsz-e még azokra, akik „ihatnak”?
· Hiányzik-e még az alkohol ahhoz, hogy igazán jól érezd magad?
· Szoktál-e néha szégyent érezni? Mikor érezted utoljára?
· Szoktál-e néha bűntudatot vagy lelkiismeretfurdalást érezni? Milyen helyzetekben?
· Szoktál-e néha fásultságot érezni? Mikor érezted utoljára?
· Szoktál-e néha félni vagy szorongani? Mivel kezeled a szorongásod?
· Szoktál-e szenvedni a magánytól? Depressziótól? Mit teszel ilyenkor?
· Szoktál-e néha erősen vágyakozni valami után? Mik a főbb tárgyai vágyaidnak?
· Szoktál-e néha haragos lenni? Mikor és kire voltál mérges legutóbb?
· Hogy állsz a büszkeséggel? Van, amikor indokolatlan?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· A negatív érzelmek sok szenvedést okoznak.

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.9.
4.9. FÖLLELTÁROZTAM FÉLELMEIMET, SZORONGÁSAIMAT (FÉLELEM-LISTA)

Azt írja a Nagykönyv a 64. oldalon:

„Alaposan átvizsgáltuk félelmeinket. Leírtuk őket egy papírlapra, bár nem volt bennünk neheztelés velük kapcsolatban. Föltettük magunknak a kérdést, hogy miért élnek bennünk ezek a félelmek.”

Nos, lássuk, mitől is féltem én ekkoriban:

- Attól, hogy elveszítem a munkám, és nem lesz elég pénzem.
- Attól, hogy kirúgnak az albérletből és utcára kerülök.
- Attól, hogy lemondanak rólam a családtagjaim és a barátaim.
- Attól, hogy nem fogok tudni meglenni ital nélkül.
- Attól, hogy nem várt dolgok fognak történni.
- Attól, hogy már sosem leszek boldog.
- Attól, hogy megbetegszem és meghalok.

Ezek a félelmek általában a következő gondolatok formájában fogalmazódtak meg bennem.

- Mi lesz így most velem?
- Mi lesz, ha még azt is elveszítem?
- Mi lesz, ha még ő is elhagy?
- A jövőm teljesen kilátástalan.
- Örökké tartozom majd másoknak.
- Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok?
- Mi lesz, ha lebetegszem?
- Mi lesz, ha meghalok?

Aztán a Nagykönyv ugyanazon oldalán olvashattam a megoldást is a problémáimra:

„Akad jobb megoldás? Azt hisszük, igen. Hiszen már más alapokon állunk: az Istenben való bizalom és a Reá való hagyatkozás alapján. A végtelen Istenben bízunk, nem véges önmagunkban. Azért vagyunk a világon, hogy az Általa kijelölt szerepet játsszuk el. Amennyire kívánsága szerint cselekszünk és gondolkodunk, és amilyen alázatosan bízzuk Reá magunkat, pontosan olyan mértékben fog Ő képessé tenni bennünket arra, hogy a szerencsétlenség mellett derűt is találjunk.”

Úgy legyen!

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.9. lépés-részhez:
4.9, Fölleltározom félelmeimet, szorongásaimat (félelem-lista):
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Milyen félelmek vannak benned? Mitől félsz?
· Milyen gondolatok veszik körül ezeket a félelmeket?
· Miért élnek vajon benned ezek a félelmek?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Isten akaratára való ráhagyatkozás eltávolítja félelmeinket.
· Szeretet és félelem kizárják egymást.

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.10.
4.10. ELKEZDTEM BEAZONOSÍTANI A NEGATÍV ÉRZELMEKET KÖRÜLVEVŐ NEGATÍV GONDOLATOKAT.

Ahhoz, hogy meg tudjam változtatni negatív érzelmeimet, el kellett érnem, hogy megváltozzanak azok a gondolatok, amelyek együtt járnak ezekkel az érzelmekkel. De először is tudatosítanom kellett magamban, hogy milyen gondolatok pörögnek a fejemben olyankor, amikor negatív érzelmeket tapasztalok. A következőkre jutottam:

SZÉGYEN, MEGALÁZTATÁS:

- Őrült vagyok.
- Selejt vagyok.
- A társadalom alja vagyok.
- Kár volt megszületnem.
- Legjobb lenne meghalni.


BŰNTUDAT, ÖNSAJNÁLAT:

- Bűnös vagyok.
- Beteggé tettem magam.
- Tönkretettem környezetemet.
- Kárt okoztam másoknak.
- Valamit nagyon elszúrtam.
- Sajnálatra méltó vagyok.


FÁSULTSÁG, KÉTSÉGBEESÉS:

- Miért tettem ilyeneket?
- Tönkretettem az életemet.
- Mindent elvesztettem.
- Nem értem el semmit.
- Nincs több lehetőségem.
- Nem úgy lett, ahogy akartam.
- Nem tudom, hol rontottam el.
- A múltam akadályoz, visszahúz.


SZOMORÚSÁG, BÁNAT:

- Szomorú vagyok.
- Senki nem ért meg.
- Senki sem szeret.
- Senkinek nem vagyok fontos.
- Más vagyok, mint a többiek.
- Magányos vagyok.


FÉLELEM, SZORONGÁS:

- Mi lesz most velem?
- Mi lesz, ha még azt is elveszítem?
- Mi lesz, ha még ő is elhagy?
- A jövőm teljesen kilátástalan.
- Örökké tartozom majd másoknak.
- Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok?
- Mi lesz, ha meghalok?


VÁGYAKOZÁS:

- Most már sosem kapom meg azt.
- Most már sosem tehetem azt.
- Nekem kell egy olyan!
- Szükségem van arra, hogy megértsenek.
- Szükségem van arra, hogy szeressenek.
- Győznöm kell!
- Nekem kell, hogy igazam legyen.


HARAG:

- Rosszat akar nekem.
- Bántanak engem.
- Mindenki ellenem van.
- Majd én megmutatom!
- Visszakapja ő még ezt!
- Miért nem azt csinálja, amit kellene?
- Azt kellene csinálnia, amit én mondok.


INDOKOLATLAN BÜSZKESÉG:

- Büszke vagyok az eredményeimre.
- Jön majd ő még hozzám!
- Én megoldom a problémát!
- Jobb vagyok másoknál.
- Én így vagyok jól, ahogy vagyok.
- Én már nem fogok megváltozni.
- Én ezt jobban tudom!

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.10. lépés-részhez:
4.10, Elkezdem beazonosítani a negatív érzelmeket körülvevő negatív gondolatokat.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Mi lehet a kapcsolat érzelmek és gondolatok között?
· Vannak-e vajon szokásos gondolati minták, amelyek együtt járnak bizonyos érzelmekkel?
· Milyen gondolatok társulnak azokhoz az érzelmekhez, amelyeket korábban felfedeztél?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Hasonló érzelmek hasonló gondolatokkal társulnak. És viszont.

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.10. - folytatás

Mielőtt tovább folytatnám a lépéseim újraközlését, szeretnék megmutatni nektek egy általam összeállított kérdőívet, amelynek segítségével felmérhetitek az elmétek aktuális gondolati tartalmát. Ez a 4.10. lépés-részlethez kapcsolódik.

Csaba - 4. Lépés
(részlet)- 4.11.
4.11. ELKEZDTEM ELENGEDNI A NEGATÍV GONDOLKODÁSMÓDOT, ATTITŰDÖKET.

Miután tudatosítottam magamban, hogy milyen gondolatok pörögnek a fejemben olyankor, amikor negatív érzelmeket tapasztalok, megpróbáltam felsorolni azokat a – kívánt – pozitív gondolatokat, amelyeket ezek helyett szeretnék tapasztalni. Ezt a módszert egyébként a kognitív pszichológiában Két-oszlopos technikának is nevezik. Valahogy így alakult a listám (itt most csak röviden):

Szégyen, megaláztatás:

Negatív - Őrült vagyok. Selejt vagyok.
Pozitív - Beteg vagyok, de kegyelmet kaptam.

Bűntudat, önsajnálat:

Neg - Beteggé tettem magam. Tönkretettem környezetemet.
Poz - Nem én okoztam betegségemet. Nem vagyok bűnös.

Bánat, fásultság, kétségbeesés:

N - Tönkretettem az életemet. Mindent elvesztettem. Nincs több lehetőségem. Nem úgy lett, ahogy akartam.
P - Nincs igazi veszteség az életben. Mindig lehet újra kezdeni! Nem az a fontos, amit én akarok. Isten gondomat viseli.

Magány, elkülönültség:

N - Senki nem ért meg. Senki sem szeret. Más vagyok, mint a többiek. Magányos vagyok.
P - Vannak társaim, akik megértenek és szeretnek. Mindenki szerethető. Mindenki egyenlő. Mindenkit megértek.

Félelem, szorongás:

N - Miért tettem ilyeneket? Mi lesz most velem? A múltam akadályoz, visszahúz. A jövőm teljesen kilátástalan.
P - A múlt már elmúlt. A jövőben nem fog történni semmi. Mindig minden most történik!

Vágyakozás:

N - Most már sosem kapom meg azt. Szükségem van arra, hogy szeressenek. Nekem kell, hogy igazam legyen.
P - Külső dolgok nem boldogítanak. Nincs szükségem arra, hogy igazam legyen. Arra van szükségem, hogy szeressek másokat.

Harag:

N - Rosszat akar nekem. Bántanak engem. Majd én megmutatom! Azt kellene csinálnia, amit én mondok.
P - Senki nem akar nekem rosszat. Mások is betegek, őrültek, tudatlanok. Mások is lehetnek jók, okosak, szerethetők.

Indokolatlan büszkeség:

N - Büszke vagyok az eredményeimre. Miért nem ő kezdi a megbocsátást? ÉN megoldom a problémát!
P - Egyedül Istené a dicsőség. Nincs "én", nincs probléma

Ezt követően a "Tégy úgy, mintha" AA-s elve alapján elkezdtem gyakorolni a pozitív gondolatokat. A program(ozás)nak köszönhetően egyre többször gondoltam ezeket, és egyre kevesebbszer a negatívokat.

Emellett csináltam egy attitűd leltárt is David R. Hawkins: ERŐ kontra erő c. könyve alapján. A leltár alapján kiderült, hogy főbb negatív attitűdjeim a következők:

- harcias
- kemény
- versengő
- bűnös
- szánakozó
- függő
- lekötelezett
- birtokló
- törvénytisztelő

Kikerestem ezek pozitív párját, és elkezdtem napi rendszerességgel gyakorolni:

- Becsületes vagyok, nem pedig törvénytisztelő!
- Békés vagyok, nem pedig harcias!
- Bízó vagyok, nem pedig függő!
- Együttérző vagyok, nem pedig szánakozó!
- Felelős vagyok, nem pedig bűnös!
- Gyengéd vagyok, nem pedig kemény!
- Hálás vagyok, nem pedig lekötelezett!
- Küzdő vagyok, nem pedig versengő!
- Létező vagyok, nem pedig birtokló!

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.11. lépés-részhez:


4.11. Elkezdem elengedni a negatív gondolkodásmódot, attitűdöket.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Vajon a negatív hozzáállás (attitűd) gyakrabban eredményez-e negatív gondolatokat?
· Vajon segíthet-e a negatív gondolatok visszaszorításában a pozitívabb gondolkodás?
· Vajon minden negatív gondolat mellé kereshető-e valami pozitívabb?
· Hogyan tudnád helyettesíteni egy jobb gondolattal a negatív gondolataidat?
· Tudnád ezt alkalmazni minden egyes rossz gondolatodra? Megpróbálnád?
· És meg tudnád-e találni a helytelen attitűdjeid helyes párjait? Megpróbálnád?
· Vajon a pozitívabb gondolkodásmód gyakorlás útján megerősíthető-e?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· A pozitív hozzáállás segíthet a negatív érzelmek visszaszorításában.
· Minden pozitív dolog elsajátítása csakis gyakorlás kérdése.


Készítsd el attitűd leltáradat, és kezdj el gyakorolni (valahogy így, a saját példáiddal):

· Békés vagyok, nem pedig harcias!
· Küzdő vagyok, nem pedig versengő!
· Felelős vagyok, nem pedig bűnös!
· Bízó vagyok, nem pedig függő!


<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>


Segítségül mellékelek egy excel fájlt, amivel tesztelni tudjátok a saját attitűdjeiteket. Az egyik excel fülben maga a teszt van, a másikban pedig az attitűd párok Hawkins említett könyve alapján. Miután megcsinálod a tesztet, a szürke c) oszlopban meg tudod nézni, hogy a rád jellemző attitűd vajon pozitív (1) vagy negatív (-1). Jó tesztelést és gyakorlást kívánok! 

Letöltés
Online megtekintés

Csaba - 4. Lépés
(részlet) - 4.12.
4.12. RÁÉBREDTEM, HOGY NEM VAGYOK AZONOS A GONDOLATAIMMAL – А GONDOLATOK JÖNNEK-MENNEK, NINCS JELENTŐSÉGÜK.

A bennem felbukkanó érzelmekkel már régóta nem azonosítottam magam. Nem gondoltam azt, hogy amikor félek, vagy dühös vagyok, akkor az a lényem lényeges része lenne. Egyszerűen csak egy felbukkanó érzelem, ami rossz érzést vált ki bennem.
Aztán kezdtem rájönni, hogy a félelmet vagy a dühöt legtöbbször rossz gondolatok váltják ki bennem. Ezek után arra is rájöttem, hogy ezekkel a gondolatokkal sem kell azonosulnom, hiszen nincs semmiféle valóságalapjuk. Mindössze azért bukkannak fel az elmémben, mert helytelenül gondolkodom, mert még én-központú a gondolkodásmódom.

Ahogy elkezdtem elengedni a negatív gondolkodásmódot, a negatív attitűdöket, és kezdtem kialakítani helyettük a pozitív attitűdöket, úgy kezdtek a fejemben felbukkanó gondolatok egyre pozitívabbak lenni.
Ahogy egyre inkább tudtam "Csak a mai nap"-ban élni, úgy szűntek meg a szorongás és a depresszió gondolatai.
Ahogy egyre inkább tudtam "Élni és élni hagyni", nem ítélkezni, nem címkézni, úgy szűntek meg a dühös, haragos gondolatok.
Ahogy egyre inkább tudtam "hálás alkoholista" lenni, úgy szűntek meg a vágyakozás gondolatai.
Ahogy egyre inkább tudtam megbocsátani és feltétel nélkül szeretni, úgy szűntek meg a magány és elkülönültség gondolatai.
Végül ráébredtem, hogy nem a helyzetek tesznek boldogtalanná, hanem a (nem kívánt) gondolatok tesznek azzá. Ahogy a gondolatok jelentéktelenségére ráébredtem, elkezdtem megérteni, mi az a derű, és egyre többször éreztem lelki békét.

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

Segédlet a 4.12. lépés-részhez:
4.12, Ráébredek, hogy nem vagyok azonos a gondolataimmal, a gondolatok csak jönnek-mennek, nincs jelentőségük.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Mennyire lényeges része valódi ÉN-ednek, hogy éppen jól érzed-e magad?
· Vajon elmúlnak-e egy idő után – akár maguktól is – a rossz érzések?
· Mennyire lényeges része valódi ÉN-ednek, hogy éppen milyen érzelmek kavarognak benned?
· Vajon feledhetők-e azok az érzelmek, amelyeket nemrég még átéltél?
· Mennyire lényeges része valódi ÉN-ednek, hogy milyen gondolatok vannak az elmédben?
· Vajon el lehet-e engedni bármikor bármilyen gondolatot?
· Vajon lehet-e választani helyettük bármikor más gondolatokat?
· Vajon ki lehet-e üríteni teljesen az elmét egy időre?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· A rossz gondolatok elengedése jókedvre deríthet.
· Az elme kiürítése megnyugvással tölthet el.

Próbálj ki egy „jelenlét-meditációt”! Néhány forrás:

· Agykontroll CD-k
· Balogh Béla (youtube)
· Buddha-agy (könyv+CD)
· Sorsnavigator.hu

Most, hogy a végére értem a 4. lépésem megosztásának, mellékelem az eddigi segédleteket, egységes formában, szíves felhasználásra.

1. Úgy véled-e, hogy jellemhibáidat az ivás okozta?
2. Igaz-e, hogy az ivástól eltekintve semmi gond veled?
3. Gondolod-e még azt, hogy bajaidat mások okozzák?
4. Megbocsátottál-e már saját magadnak?
5. Neheztelsz-e még bárkire a világban?
6. Utálod-e a másként gondolkodókat?
7. Útálod-e a másmilyeneket?
8. Haragszol-e a Kormányra?
9. Fel tudod-e ismerni a rossz érzéseid mögött lévő negatív érzelmeket?
10. Be tudod-e azonosítani a negatív érzelmeidet körülvevő negatív gondolataidat?
11. El tudod-e engedni a negatív gondolkodásmódot, attitűdöket?
12. Ráébredtél-e már, hogy nem vagy azonos a gondolataiddal?
13. Tudod-e, hogy a gondolatok csak jönnek-mennek? Hogy nincs jelentőségük?