Nem szabad magamért imádkozni, ha csak azért nem, hogy hasznos lehessek mások számára. Csak így remélhetem, hogy meghallgatásra találok. Akkor viszont igen. Barátom azt ígérte, hogy ha mindezt megteszem, új viszonyba kerülök Teremtőmmel, s ezt az életmódot teljességgel magamévá teszem. Ez minden problémámra megoldás lesz. A dolgok új rendjének megteremtéséhez és megőrzéséhez a fő követelmény az Isten erejébe vetett hit volt, elegendő jóakarattal, becsületességgel és alázattal párosulva. Egyszerű, de nem könnyű dolgok ezek. Az árat meg kellett fizetni. Föl kellett számolni az énközpontúságot. Mindent a Világosság Atyjának kellett ajánlanom, aki mindannyiunk fölött áll.
[Anonim Alkoholisták, 13. old.]

Ritkán fordult elő, hogy egy személy lelkiismeretesen járta utunkat, és mégis kudarcot vallott. Általában azok az emberek nem lépnek a gyógyulás útjára, akik nem tudják vagy nem akarják fenntartás nélkül követni egyszerű programunkat: azokról a férfiakról és nőkről van szó, akik alkatuknál fogva képtelenek önmagukkal szemben őszinték lenni.
[Anonim Alkoholisták, 55. old.]

Ha úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk, és hajlandó ezért áldozatot hozni, akkor itt az ideje, hogy bizonyos lépéseket megtegyen. Egyes lépéseknél megtorpantunk. Azt hittük, könnyebb, kényelmesebb megoldást is találhatunk. De nem tudtunk. Ezért a lehető legkomolyabban kérjük: kezdettől fogva tegyen félre minden félelmet, és legyen nagyon alapos! Néhányan megpróbáltunk korábbi elgondolásainkhoz ragaszkodni, de semmire se mentünk, amíg teljes mértékben fel nem hagytunk ezzel.
[Anonim Alkoholisták, 55. old.]

Ne feledje: alkohollal van dolgunk. Alattomos, megtévesztő, hatalmas erejű alkohollal! Ha nem kapunk segítséget, leteper minket. De van Valaki, aki mindenre képes. Ez nem más, mint Isten. Reméljük, mihamarabb megtalálja őt!
[Anonim Alkoholisták, 55. old.]

Félmegoldások semmire sem vittek. Válaszútnál álltunk. Az Ő oltalmát és gondoskodását kértük teljes ráhagyatkozással. Íme a Lépések, amelyeket megtettünk, és felépülési programként javasolunk:

1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben -, hogy életünk irányíthatatlanná vált.
2. Meggyőződtünk arról, hogy egy nálunk felsőbb rendű Erő helyreállíthatja lelki egészségünket.
3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket - a saját felfogásunk szerinti - Isten gondviselésére bízzuk.
4. Alaposan és bátran erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét.
6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket jellembeli hiányosságainktól.
7. Alázatosan kértük Őt fogyatékosságaink felszámolására.
8. Számba vettük mindazokat, akiknek valaha kárára voltunk, és készek voltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.
9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek tudtunk, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk vagy másokra nézve.
10. Folytattuk az önvizsgálatot és haladéktalanul beismertük, ha hibásnak találtuk magunkat.
11. Igyekeztünk imával és elmélkedéssel elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat - a saját felfogásunk szerinti - Istennel, kérve velünk kapcsolatos akaratának felismerését és erőt annak kivitelezésére.
12. E Lépések követésének eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk, igyekeztünk ezt az üzenetet továbbadni más alkoholistáknak, és megpróbáltuk ezeket az alapelveket életünk minden megnyilvánulásában alkalmazni.
[Anonim Alkoholisták, 56. old.]

Ne csüggedjen el! Egyikünk sem volt képes ezeket az elveket teljes mértékben követni. Nem vagyunk szentek. A lényeg az, hogy hajlandók vagyunk lelkiekben fejlődni. Az itt lefektetett elvek a fejlődés felé vezetnek. Lelki fejlődésre, nem pedig tökéletességre törekszünk.
[Anonim Alkoholisták, 57. old.]

Jellemzésünk az alkoholistáról, a kételkedőkről szóló fejezet és a kijózanodásunk előtti és utáni személyes tapasztalataink három dolgot tesznek nyilvánvalóvá:

a) Alkoholisták vagyunk, és képtelenek voltunk életünket irányítani.
b) Valószínűleg semmilyen emberi hatalom nem tudott volna megszabadítani alkoholizmusunktól.
c) Isten képes erre, és megteszi, ha segítségül hívjuk Őt.
[Anonim Alkoholisták, 57. old.]

Elérkeztünk a Harmadik Lépéshez, amelyben elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondjaira bízzuk. De mit is értettünk ezalatt pontosan, és hogyan cselekedtünk?

Az első követelmény az, hogy belássuk: saját akaratunkra támaszkodva aligha lehet életünk sikeres. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban szinte mindig összeütközésbe kerülünk valakivel vagy valamivel, még akkor is, ha jó szándék van bennünk. A legtöbb ember önmaga igyekszik életét irányítani. Mindenki olyan színészhez hasonlít, aki egyedül akarja vinni az egész műsort: a maga módján akarja elrendezni a világítást, a díszletet, ő akarja irányítani a tánckart és a többi színészt is. [...] Színészünk egocentrikus - vagyis én-központú.

Önzés - énközpontúság! Úgy gondoljuk, ez minden bajunk gyökere. A félelem, az önámítás, az önzés és önsajnálat százféle formájától űzve felebarátaink lábára taposunk, és ők bosszút állnak. Néha megsértenek bennünket, látszólag ok nélkül, de ezeknek a véleményeknek a mélyén mindig az rejlik, hogy valamikor a múltban önző döntéseket hoztunk, és ezek később sebezhetővé tettek minket.
[Anonim Alkoholisták, 57-59. old.]

Úgy gondoljuk tehát, hogy bajainkat tulajdonképpen magunk okoztuk, belőlünk fakadnak. Az alkoholista éppen a mértéktelen önfejűség egyik legszélsőségesebb példája, bár ő általában nem így látja. Nekünk, alkoholistáknak, mindenekelőtt az egocentrizmustól kell megszabadulnunk. Kénytelenek vagyunk, különben végez velünk! Isten lehetővé teszi a szabadulást. Gyakran nem is látunk módot rá, hogy Isten segítsége nélkül megszabaduljunk az egocentrizmustól. Sokan megpróbáltunk morális és filozófiai alapelvekre támaszkodni, de nem tudtunk azoknak megfelelően élni, hiába akartunk. Arra sem voltunk képesek, hogy viszszafogjuk énközpontúságunkat, bármennyire akartuk vagy próbáltuk is ezt a magunk erejére támaszkodva. Isten segítségére volt szükségünk.

Hogyan csináltuk ezt és miért? Először is - fel kellett hagyni azzal, hogy megjátsszuk Istent, mert az sehova sem vezetett. Másodszor - úgy határoztunk, hogy életünk színdarabjában ettől kezdve Isten lesz a rendező. Ő a Főnök, mi a beosztottak. Ő az Atya, és mi gyermekei vagyunk. A legtöbb jó elképzelés nagyon egyszerű, és ez a koncepció volt az alapja elkövetkezendő új életünknek.
[Anonim Alkoholisták, 59. old.]