Narcotics Anonymous

[root]

NA - 9. Lépés


Kilencedik Lépés

"KÖZVETLEN JÓVÁTÉTELT NYÚJTOTTUNK EZEKNEK AZ EMBEREKNEK, AHOL CSAK LEHETETT, KIVÉVE, HA EZ ŐKET VAGY MÁSOKAT SÉRTETT VOLNA."

Újra és újra halljuk a NA-ban, hogy a lépések okkal íródtak: Minden lépés biztosítja azt a lelki felkészülést, amire szükségünk lesz a következő lépéseknél. Ez a Kilencedik Lépésnél a legnyilvánvalóbb. Ha az előző lépésekben nem készültünk volna fel lelkileg rá, képtelenek lennénk leülni azokkal az emberekkel, akiknek kárt okoztunk, hogy jóvátételt nyújtsunk. Ha nem dolgoztunk volna azon, hogy beismerjük a korlátainkat, akkor a jóvátétel nyújtást sem alapoztuk volna meg. Ha még nem alakítottunk volna ki kapcsolatot egy saját felfogásunk szerinti Istennel, nem lenne most meg a kellő hitünk és bizalmunk a Kilencedik Lépéshez. Ha nem csináltuk volna meg a Negyedik és Ötödik Lépésünket, akkor talán még mindig nem lenne tiszta számunkra a saját felelősségünk, és talán nem is tudnánk, hogy miért kell jóvátételt nyújtanunk. Ha a Hatodik és Hetedik Lépéssel nem tettünk volna szert kellő alázatra, a jóvátétel nyújtáshoz talán önelégülten vagy haragosan közelítenénk, még több kárt okozva. A személyes felelősségünk elfogadásán keresztül hajlandóságra tettünk szert, így képesek lettünk megírni a Nyolcadik Lépés listáját. Ez a lista volt a gyakorlati felkészülés, a Kilencedik Lépésen való munkához.

NA - 9. Lépés - 9.1. fejezet


9.1. FELKÉSZÜLÉS

Mielőtt valóban jóvátételt nyújtunk, felkészülve a lépésre, megerősítjük azt, ami már többnyire a részünkké vált. Amikor már képesek vagyunk gyakorolni a megbocsájtás elvét - tudatosan, mélyen magunkba tekinteni -, akkor képessé válunk jóvátételt nyújtani. Ez függ a korábbi tapasztalattól, amit a lépéseken keresztül szereztünk, és hogy mennyi erőfeszítésre vagyunk hajlandóak, hogy felépüljünk.
Hogyan készitett fel az előző nyolc lépés a Kilencedik Lépésen való munkára?
Hogyan segít az őszinteség ebben a lépésben?
Hogyan segít az alázat ebben a lépésben?

NA - 9. Lépés - 9.2.1. fejezet


9.2. Jóvátételek nehézsége

9.2.1. FOLYAMATOS JÓVÁTÉTEL

A Kilencedik Lépés nem egy olyan lépés, amit szépen, egy adott időn belül tudunk le. Nem annyi, hogy írunk egy Nyolcadik Lépés listát, majd határozottan elkezdünk jóvátételt nyújtani, áthúzva, ami már megvan mint egy bevásárló listán. Valójában a jóvátételeink közül sok soha nem lesz "kész", erőfeszítéseink egész felépülésünkön át tartanak. Például ha a családunknak tartozunk jóvátétellel, akkor egész életünkben gyakorolni fogjuk a lelki elveket, ami valódi változást hoz az emberekkel való kapcsolatunkba. Lehet, hogy egy nap megbeszéljük a családunkkal, hogy másképp kezeljük őket, mint a múltban, de ezzel nem ér véget a jóvátételünk feléjük. Minden nap, amikor arra törekszünk, hogy ne bántsuk a családunkat, hanem szeressük őket, az egy nap, amikor folytatjuk a jóvátetelt a családunk felé.
Még az olyan viszonylag konkrét jóvátételeknél is, mint a lejárt határidejű tartozás kifizetése, nem valószínű, hogy egyszer és mindenkorra letudjuk, amikor az adósságot kifizettük. A Kilencedik lépést gyakorolva megpróbálunk úgy élni, hogy ne merüljenek fel új adósságok, amiket nem tudunk kifizetni. Egy mélyebb szinten talán meg kell vizsgálnunk a különbözö változatait a kölcsönöknek, amiket kértünk. Például szivességet kértünk barátoktól, de soha nem viszonoztuk, vagy teljes mértékig kihasználtuk az emberek türelmét, akikkel osztoztunk egy felelősségen, de mi nem vettük ki a részünket. Elkerülni az ilyen eseteket a jövőben éppúgy része a jóvátételek folyamatának, mint kifizetni a lejárt határidejű tartozásokat.
Mit jelent az, hogy „jóvátételt nyújtani"?
Mi jelent az, hogy a jóvátétel nyújtásnál nem elég annyit mondanom, hogy "sajnálom”?
Hogyan tesz a jóvátétel elkötelezetté a folyamatos változásra?

NA - 9. Lépés - 9.2.2. fejezet


9.2.2. ALAPVETŐ FÉLELMEK

A jóvátétel nem mindig idegtépő, örömtelen dolog. Gyakran előfordul, hogy izgalommal telve reménykedünk egy kapcsolat rendezésében, vagy előre érezzük a megkönnyebbülést, amit egy jóvátétel hozhat. A legtöbben azonban félelmet fogunk érezni néhány jóvátételnél. Talán félünk, hogy ha anyagi jóvátételt nyújtunk, akkor nem marad elég magunknak. Lehet, hogy az elutasítástól, a megtorlástól vagy valami mástól félünk.
Ha még nincs tapasztalalatunk a Kilencedik Lépésről, akkor tényleg bemerészkedünk az ismeretlenbe. Nem tudhatjuk, hogy hogyan fogjuk érezni magunkat a jóvátétel előtt, közben és utána. Talán az egyik pillanatban jócskán elbizakodottnak érezzük magunkat, majd később az is képtelennek látszik, hogy folytassuk a Kilencedik Lépést. Ilyenkor nagyon fontos megérteni, hogy a dolgok nem biztos, hogy úgy vannak, ahogy az érzéseink diktálják. Csak azért, mert félünk, nem jelenti azt, hogy valóban van valami félnivalónk. Másrészt az sem biztos, hogy a jóvátétellel kapcsolatos izgatottságunk és boldogságunk a valóságot tükrözi. A legjobb, ha elengedjük minden várakozásunkat azzal kapcsolatban, hogy milyen lesz a fogadtatása a jóvátételeinknek.

Milyen félelmeim vannak a jóvátételekkel kapcsolatban? Aggódom, hogy elutasítanak vagy bosszút állnak rajtam?
Milyen szintű elköteleződést kíván tőlem a Kilencedik Lépés a pogram felé?
Mi a helyzet az anyagi jóvátételekkel? Van hitem a saját felfogásom szerinti Istenben, hogy biztosítja a szükségleteimet, miközben én áldozatot hozok a jóvátételek nyújtásakor?

NA - 9. Lépés - 9.2.3. fejezet


9.2.3. TOVÁBBI FÉLELMEK ÉS ELVÁRÁSOK

Nem számít, hogy mennyi ideje vagyunk tiszták vagy hogy hányszor mentünk át a lépéseken, szinte kötelező, hogy legyenek bizonyos félelmek és elvárások egy új lépés elkezdésekor. Ez különösen igaz akkor, ha van korábbi tapasztalatunk egy lépésen dolgozva. Valószínű, hogy a Kilencedik Lépés előhoz majd vegyes érzéseket belőlünk.

Például eszünkbe jutnak a múltbeli tapasztalatok a jóvátétel nyújtásáról. Pozitív élmény lehet, ha egy szeretett személynek nyújtottunk jóvátételt, aki nyitott volt a beszélgetésre. Így valószínűleg a remény és hála csodálatos érzését élhettük át. Reménykedtünk, hogy a kapcsolatunk egyre jobb lesz, hálásak voltunk a megbocsátásért és jóvátételünk elfogadásáért. Akár hiszed, akár nem, az ilyen élmények dolgozhatnak ellenünk a későbbi jóvátételeknél. Elhitethetik, hogy minden jóvátétel jól végződik majd, és ha nem így történik, összetörünk. Vagy az is lehet, hogy nem gondoljuk általánosnak az ilyen jóvátételeket, és halogatunk, mert félünk megtenni azokat, amelyek pozitív kimenetelében nem vagyunk biztosak. Ha azon kapjuk magunkat, hogy megtorpanunk, mert kivetítjük a jóvátételek kimenetelét, újra összpontosítanunk kell a Kilencedik Lépés céljára.

A Kilencedik Lépés arról szól, hogy módokat találjunk a múltban okozott károk rendbehozására. Néhányunk szem előtt tartja, hogy három alapvető fogalom társul a jóvátételekhez: Feltárás, helyreállítás és kárpótlás. A feltárás azt jelenti, hogy keressük a választ a problémára; meg kell határoznunk, hogy előzőleg mi gyötört, vagy zavart bennünket. A helyreállítás azt jelenti, hogy visszaállítjuk a korábbi állapotát valaminek, ami megsérült. Ez lehet egy kapcsolat, vagy valami, ami működött a kapcsolatban, például a bizalom. Talán megpróbáljuk helyreállítani a jó hírünket, ha volt ilyen a múltban. A kárpótlás is nagyon hasonlít a helyreállításhoz, de a Kilencedik Lépés vonatkozásában gondolhatunk rá úgy, mint a cselekményre, ami visszatérít valami anyagi jellegűt vagy elvontabbat a jogos tulajdonosának. Szponzorunk segíthet feltérképezni minden ilyen fogalmat, így profitálhatunk a jóvátétel természetéből fakadóan és továbbra is arra koncentrálhatunk, amit csinálunk.

Csak ezen a folyamaton keresztül jövünk rá, mennyi előnyünk származik a Kilencedik Lépésből. Ezek közül talán amiket elsőként megtapasztalunk az egyfajta szabadság, illetve a bűntudat és a szégyen hiánya. Lehet, hogy egy kis időbe telik a felépülésben, és kell némi tapasztalat a jóvátételek terén, mire értékelni kezdjük a Kilencedik Lépés spirituális jutalmait: következetesebbnek és tudatosabbnak lenni mások érzéseivel kapcsolatban, a viselkedésünk hatása másokra; átélni az örömöt, hogy egy régóta tartó fájdalmunk begyógyult; a képesség, hogy szeretőbbek és elfogadóbbak vagyunk a körülöttünk lévő emberekkel.

Milyen más félelmeim és elvárásaim vannak a jóvátételekkel kapcsolatban?
Miért nem számít, hogy hány jóvátételemet fogadták el? Mi köze ennek a Kilencedik Lépés céljához?
Hogyan használhatok más függőket, a szponzoromat, és a Felsőbb Erőt forrásként ebben a folyamatban?

NA - 9. Lépés - 9.3.1. fejezet


9.3. Jóvátételek megtervezése

9.3.1. KÖZVETLEN ÉS KÖZVETETT JÓVÁTÉTEL

Mi az NA-ban hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a legjobb módja a jóvátételeknek a közvetlen, szemtől-szembe történő kivitelezés. Ez a lépés valóban azt mondja, hogy meg kell tenni, ahol lehetséges. De a közvetlen mód nem az egyetlen lehetősége annak, hogy jóvátételt nyújtsunk, sőt néhány esetben talán a legrosszabb.

Mielőtt felhozunk néhány példát, nagyon fontos megjegyezni, hogy ezek csak példák. Ez az útmutató nem helyettesíti azt, amikor a szponzor a szponzorálttal átrág minden jóvátételt, és együtt döntik el, hogy mi a legjobb.

Néhány eset bonyolultabb, mint első látásra tűnik. Talán azt gondoljuk, hogy a megoldás kézenfekvő, de mindig szánjunk időt az átgondolására. Például van olyan helyzet, amikor a személy vagy személyek nincsenek tisztában azzal, hogy mit tettünk, és ha elmondjuk nekik, esetleg nagyobb kárt okozunk. Lehet, hogy egyes barátok, rokonok, vagy a munkáltatónk nem voltak tisztában a függőségünkkel. Ha ezt elmondjuk nekik, azzal bánthatjuk őket. A szponzorunk segít látnunk, hogy miért akarunk beszélni ezeknek az embereknek a függőségünkről. Vajon kell tudniuk? Ilyen információ milyen jó célt fog szolgálni? Milyen károkat okozhat ez az információ?

De mi van, ha a helyzetet bonyolítja némi pénz ellopása a barátunktól? És mi van, ha valaki azzal vádolt, hogy pénzt loptunk tőle? Nem lenne szükséges beszélni a függőségünkről, beismerve a lopást és kifizetni a pénzt? Lehet, de talán nem. Minden ilyen jellegű helyzetet egyedi elbírálás alapján kell megítélni. Ismételten a szponzorunk segít eldönteni, hogyan lehet a legjobban kezelni ezeket a helyzeteket. Ha nyitottak vagyunk, a szponzorunkkal való beszélgetés során biztosan át tudjuk gondolni ezeket a helyzeteket egy olyan szemszögből, ahogy eddig még nem tettük. Talán ahogy első ránézésre egyértelműnek tűnt a jóvátétel módja, most már távolról sem. Mielőtt a szponzorunkkal beszélnénk, ezeknél a nehéz jóvátételeknél hasznos úgy felkészülnünk, hogy számbavesszük a körülményeket.

Melyek azok a nevek a Nyolcadik Lépés listámon, akikhez olyan bonyolult helyzetek tartoznak, mint a fent említett eset? Mik voltak a sajátos körülmények?

NA - 9. Lépés - 9.3.2. fejezet


9.3.2. A JÓVÁTÉTEL VESZÉLYEI

Sokunknak nehézséget okoz az a probléma, hogy a jóvátételek által, amikkel tartozunk, elveszíthetjük a munkánkat, börtönbe kerülhetünk, vagy más súlyos következményekkel kell szembe néznünk. Például ha feladjuk magunkat egy bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban, akkor előfordulhat, hogy börtönbe kerülünk. Tehát milyen hattással lenne a jóvátétel az életünkre? Vajon elveszítjük a munkánkat? Veszélyeztetnénk más biztonságát a sajátunk mellett, mondjuk a családunkét? Másrészt, ha szökésben vagyunk az igazságszolgáltatás elől, egy hirtelen letartóztatás milyen hatással lenne az életünkre és a családunk életére?

Ilyen helyzetben talán a legjobb, ha jogi tanácsot kérünk, és mérlegeljük a lehetőségeinket. Történjen bármi, valahogy el kell fogadnunk a viselkedésünk következményeit, de fontos szem előtt tartanunk, hogy a család nagyon is képviseli azt a részét a lépésnek, ami azt mondja “kivéve ha ez őket vagy másokat sértett volna“. Ezeket a helyzeteket nagyon óvatosan kell kezelnünk. A szponzorunk útmutatásával fel fogjuk fedezni, hogy hogyan tegyünk jóvátételeket.
Tartozom olyan jóvátétellel, aminek lehetnek súlyos következményei? Mik ezek?

NA - 9. Lépés - 9.3.3. fejezet


9.3.3. A JÓVÁTÉTEL EGYÉB NEHÉZSÉGEI

Ha nem is a lehetséges sérülésektől félünk, közvetlen jóvátételt abban az esetben sem tudunk nyújtani, ha az illető már halott. Ez nagyon gyakori az NA-ban - olyannyira, hogy tagjaink különféle kreatív módszereket fejlesztettek ki, hogy az ilyen helyzeteket kezeljük. Arról is gondoskodtak, hogy az ilyen természetű jóvátételek ne csak a saját szégyenérzetünktől való megszabadulást jelentsék.

Néhányan pénzt adományoznak annak a személynek a nevében, akinek jóvátétellel tartoztak. Néhányan olyan feladatot vállalnak, ami a másik embernek fontos volt. Néhányan a személy gyermekeinek tesznek jóvátételt, akiknek talán megvolt a maguk helye a Nyolcadik Lépésünkben. A képzeletünk és a hajlandóságunk szabhat csak határt annak, hogy a jóvátétel milyen módját választjuk.

Talán meg is lepődünk, hogy egy közvetett jóvátétel milyen hatékony tud lenni egy ilyen helyzetben. Sokan arra törekszünk, hogy a jóvátételt lehetőleg közvetlenül tegyük meg, ellátogatva a személy sírjához, vagy más, jelentéssel bíró helyre, ahol talán felolvasunk egy levelet, vagy egyszerűen csak beszélünk az illetőhőz vagy annak lelkéhez. Ilyen helyzetekben a felelősségünket az okozott kár természete, a hitünk és természetesen a szponzorunk útmutatása határozza majd meg.
Tartozom jóvátétellel bárkinek, aki meghalt? Mi volt ennek a személynek az a sajátossága, amit fel tudok használni a jóvátételem tervezésénél?

NA - 9. Lépés - 9.3.4. fejezet


9.3.4. JÓVÁTÉTELEK ÁTGONDOLÁSA

Minden egyes jóvátétel előtt hangsúlyozzuk, hogy szükséges azt megbeszélni a szponzorunkkal. Amellett, hogy ez fontos, nem kell buta robotként viselkednünk, félve önmagunktól, vagy minden cselekedetünket megkérdezni a szponzorunktól. Sokan közülünk megtapasztalták, hogy összefutottak valakivel a múltból, akit nem írtunk fel a Nyolcadik Lépés listánkra, pedig ott lett volna a helye. Előfordul, hogy a jóvátétel annyira világos, hogy ostobaság lenne kihagyni egy ilyen szerencsés helyzetet.

Máskor előfordulhat, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, amikor összefutunk egy személlyel, de nem tudjuk miért. Ilyenkor, hogy minél tisztábban lássunk, jobb, ha a kapcsolatot megvizsgáljuk a Negyedik és az Ötödik Lépésen keresztül. A lényeg, hogy érdemes a Nyolcadik Lépés listánkat soha sem “befejezettnek” tekinteni. A változás hatására mindig új neveket adunk majd hozzá az életünk során.
Mi a helyzet azokkal az emberekkel, akiket nem találunk?

Nyújtsunk nekik is közvetett jóvátételt? Talán. Habár sok NA taggal megtörtént​​, hogy összefutott valakivel, akiről azt hitte, soha nem találja meg, általában olyan helyen ahol soha nem számított volna rá. Ilyen véletleneknél biztosan levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Felsőbb Erőnk dolgozik, de ha ilyen nem történik, akkor sem hagyhatjuk figyelmen kívül a közvetlen jóvátétel nyújtás lehetőségét.

Ha valakit nem találunk a jóvátételi listánkról, akkor érdemes várni. Érdemes megtenni minden erőfeszítést, hogy megtaláljuk az illetőt, és figyelni arra, hogy hasonló fájdalmat vagy kárt ne okozzunk másoknak. Szükséges az is, hogy továbbra is hajlandók maradjunk. A hajlandóság szellemisége gyakran szolgálja a jóvátételt, amit aktuálisan nem tudunk megtenni.

Miután átlátjuk a közvetett jóvátételek összetettségét, a közvetlen jóvátételek egyszerűnek, vagy legalábbis kézenfekvőbbnek tűnhetnek. Csináltunk valamit, ami másnak ártott. Bocsánatot kell kérnünk, és helyrehozni az okozott kárt. Ennyi, nem igaz?

Nem igazán. Mint korábban említettük, nincs eleje és vége a jóvátételeknek. Bizonyos értelemben gyakran már ahogy kitisztulunk, elkezdünk jóvátételeket nyújtani. Az esetek nagytöbbségében azonnal jóvátételt nyújtunk a viselkedésünkért. A jóvátételi folyamat ezen része – ahol mi magunk változunk - sokkal távolabbra kihat, mint a személyes beszélgetés azzal a személlyel, akinek ártottunk.

Milyen viselkedés szükséges a jóvátétel nyújtáshoz?

NA - 9. Lépés - 9.3.5. fejezet


9.3.5. FELKÉSZÜLÉS A NEHÉZ HELYZETEKRE

Azoknál a közvetlen jóvátételeknél, melyeknél leülünk valakivel, beismerjük, és tudomásul vesszük a felelősségünket az okozott kárért, vajon elfogadjuk, amit válaszul kapunk? Ezek a jóvátételek talán félelmet csalnak a szívünkbe. Elképzeljük magunkat valakivel szemben, aki rajta van a listánkon, alázatosan és őszintén bevalljuk, hogy miben hibáztunk, majd ugyanilyen alázatosan és őszintén felajánljuk, hogy helyrehozzuk az okozott kárt, csak hogy az illető válasza az, hogy "ezt nem lehet helyrehozni, túl szörnyű dolgot tettél", vagy "felejtsd el, soha nem fogom megbocsátani neked."

A fenti helyzetnél igazából attól félünk, hogy a jóvátétel folyamatába vetett hitünket rombolhatja le. Hihetetlen kockázatot vállalunk azáltal, hogy hiszünk magunkban, egy nálunk Hatalmasabb Erőben és a felépülés lehetőségében. A legrosszabb rémálmunk, hogy az okozott kár nem állítható helyre, hogy szörnyű emberek vagyunk, akiknek nem lehet megbocsátani. Vigasztalódhatunk annak tudatosításával, hogy a jóvátétel nyújtásnál sok felépülő függő kapott negatív reakciót, ami nem csak, hogy nem törte le őket, de ugyanazt a spiritualitást tapasztalták meg mintha a jóvátétel nyújtást szeretettel és a megbocsátással fogadták volna.

Ha próbálkozásainkat a jóvátétel nyújtásra negatívan fogadják, akkor néha további lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy érezzük, haladunk a megoldás felé. A Basic Text azt mondja, hogy "veszélyes lehet olyasvalakivel felvennünk a kapcsolatot, akinek a múltbéli rossz cselekedeteink még mindig égető fájdalmat okoznak.” Ez különösen eredménytelen lehet családtagok vagy közeli barátok esetén. A megbántott emberek talán dühösen reagálnak, ha azelőtt vesszük fel velük a kapcsolatot, hogy lecsillapodhatnának, míg ha időt adunk nekik, talán másképp reagálnak. Ha valakit túl hamar környékeztünk meg, talán újra próbálkozhatunk egy kis idő múlva.

Néha azonban nem számít, hogy mennyire felkészültek vagyunk és mennyire őszinte a jóvátételünk, a személy egyszerűen nem fogadja el a jóvátételünket. Ilyen helyzetben érdemes felismernünk, hogy egy ponton a mi felelősségünk véget ér. Ha valaki elhatározta, hogy haragudni fog ránk egész életében, akkor kívánjuk a személynek a legjobbat, és tekintsük a jóvátételünket meglépettnek. Ha nehezen birkózunk meg az érzésekkel, amik ilyenkor jönnek a jóvátétel nyomán, a szponzorunk segít nekünk megbékélni.

Lehet, hogy bizonyos helyzetekben jobb közvetett jóvátételt nyújtani, és talán „teljesebbnek“ érezzük majd a jóvátételünket, ha valami más módon próbáljuk helyreállítani, kijavítani a helyzetet. Például ha a korábbi munkaadónknak próbálunk jóvátételt nyújtani, akitől pénzt loptunk. Ő nem akar hallani a jóvátételről, és a pénzt sem akarja. Kitalálhatjuk, hogy kárpótlásként ajánljuk az üzletét másoknak, vagy ha lehetséges, névtelenül fizetjük vissza a pénzt, amit elloptunk.

Fontos emlékeznünk, hogy a jóvátétel része a személyes felépülésünk programjának. Igaz, hogy azért teszünk jóvátételeket, mert tartozunk velük, de fel kell ismernünk a jóvátételekben rejlő lelki növekedés folyamatát is. Először is elismerjük és elfogadjuk a kárt, amit okoztuk. Mint ahogy a “Működik: Hogyan és Miért?” című könyvben van: ”ez kitérit minket az önmegszállottságunkból." Mivel az önmegszállottság és az önközpontú félelem betegségünk azon részei, amelyek leginkább hatással vannak a spiritualitásra, ezek enyhítése és csökkentése biztosan megerősíti a felépülésünket. Másodszor: egy olyan személy felé közeledni, akinek közvetlenül ártottunk és elismerni a tettünket, hatalmas lépés a spirituális utunkon, melyen nem az számít, hogy a jóvátételt hogyan fogadják. Az a tény, hogy belevágtunk valamibe, amihez jókora alázat szükséges, azt bizonyítja, hogy már elértünk bizonyos mértékű alázatot. Végül, a jóvátétel után szabadnak érezzük magunkat. Már nem terhel minket valami befejezetlen dolog, és nem szégyenkezünk az okozott kár miatt. Ez elmúlt. Lelkünk szárnyal.

Lelkileg felkészültem arra, hogy ilyen nehéz jóvátételt nyújtsak, és megbirkózzak az eredményével?
Hogyan készítem fel magam?

NA - 9. Lépés - 9.3.6. fejezet


9.3.6. MEGBOCSÁTÁS

A közvetlen jóvátételeken keresztül tapasztalható lelki fejlődés gyakran attól függ, hogy mennyit teszünk a mi lelki felkészülésünkbe. Elegünk lesz azokból a dolgokból, amik tétovázást okoznak, vagy amik gátolhatják, hogy alázattal, elfogadással, és hittel közelítsünk a jóvátételeink felé.

Sokunk számára jelenthet problémát, hogy olyan embereknek tartozunk jóvátételekkel, akik minket is bántottak. Egy szülőnek vagy más rokonnak, aki bántalmazott minket, egy barátnak, aki cserbenhagyott valahogy, egy munkáltatónak, aki nem bánt velünk tisztességesen, és így tovább. Az előző lépésekben sokat dolgoztunk, hogy elkülönítsük, ők mit tettek velünk, és mi mit tettünk velük. Pontosan tudjuk, mi volt a részünk ezekben a helyzetekben, és tudjuk, hogy miért teszünk jóvátételt. Ahogy a közvetlen, szemtől-szembeni jóvátételre készülünk, fontos tisztáznunk, hogy a konfliktusban a mi részünkért teszünk jóvátételt. Nem azért teszünk jóvátételeket, hogy kikényszerítsük, vagy manipuláljuk a viszonzást.

Nem a mi felelősségünk más szemetét feltakarítani. Ha ezt szem előtt tartjuk a jóvátételeink során, akkor a célunkra összpontosíthatunk, bárhogy is fogadják a bocsánat kérésünket, és az sem számít, hogy a nekünk okozott kárért kapunk-e jóvátételt. Néha talán jobb elhalasztani a jóvátételt, ha valami szörnyen rossz dolgot tettek velünk. Például sokunkat bántalmazott érzelmileg, fizikailag vagy szexuálisan egy idősebb családtag.

Bár ebben a helyzetben nem volt részünk, és ezért nem tartozunk jóvátétellel, de talán később ettől a személytől pénzt loptunk, vagy más fizikai, anyagi kárt okoztunk az illetőnek. Így a lopás, a testi sértés, vagy a vandalizmus miatt tartozunk jóvátétellel. Ilyen helyzetben nem az a kérdés merül fel, hogy jóvátételt kell-e nyújtani, hanem hogy mikor és hogyan. Talán sok időbe telik felkészülni, hogy a megfelelő módon nyújtsunk jóvátételt, és ez rendben is van. Várunk, és dolgozunk a szponzorunkkal.

A jóvátétel nyújtás előtt meg kell próbálnunk megbocsátani annak, aki bántott minket. Nem akarunk olyan valakivel leülni, akire dühösek vagyunk, és közben megpróbálni jóvátételt nyújtani. A hozzáállásunk látszódni fog, bármennyire igyekszünk elrejteni. A jóvátételeknél általában az "úgy teszek, mintha" hozzáállás nem lesz hatékony.
Nagy különbség van aközött, amikor akaratunk ellenére bántottak minket, és amikor a magatartásunk járult hozzá ahhoz, ahogyan kezeltek. Amikor mérgesek vagyunk valakire a viselkedése miatt, jóvátételeink során sok esetben fel kell tennünk magunknak a kérdést: tettünk-e valamit, hogy így bánjanak velünk. Például feldühíthet, ha a szüleink bizalmatlanok, amikor egy hétvégi NA-s buliba készülünk. De ha belegondolunk, hogy a droghasználatunk érdekében hányszor hazudtunk arról, hogy hová megyünk, ez segíthet látnunk, hogy szüleink bizalmának megnyeréséhez több időre van szükség, mert egyelőre csak gyanakodni tudnak velünk kapcsolatban. Vagy talán önzők voltunk és visszaéltünk néhány barátunk barátságával hosszú időn keresztül, majd amikor szükségünk volt rájuk, és elérhetetlenek voltak, mérgesek és sértődöttek lettünk. Emlékeztessük magunkat, hogy a boldogtalanságunk nagy részét mi okoztuk, ez talán segíthet megbocsátani azoknak, akik bántottak minket.

A megbocsátás másik módja azokkal szemben, akik bántottak minket, hogy kilépünk magunkból, és belegondolunk az ő életükbe. Talán azért bántott valaki, mert a problémái miatt kevésbé érzékennyé vált mások szükségleteire. Lehet, hogy a szponzorunk azért nem jelzett vissza a hívásunkra egy hétig, mert a legkisebb gyermeke börtönben volt. Lehet, hogy a legjobb barátunk szerint a kapcsolatunk egészségtelen volt, és ezért azt meg kellett szüntetni, azonnal a saját válása után. Lehet, hogy a munkáltatónk nem dicsérte a munkánkat, mert azon aggódott, hogy képes-e fizetést adni azon a héten.

ltalában kicsinyesnek és kicsinek érezzük magunkat, amikor megtudjuk, hogy fájdalmas problémája volt annak az embernek, akire nehezteltünk. Talán megbocsátóbbá és szeretőbbé válunk, ha már a kezdetektől fogva azt feltételezzük, hogy a legtöbb ember szándékai jók, és ha valaki barátságtalan velünk, akkor talán fájdalmas időszaka van. Az első és legfontosabb, amikor lelkileg a jóvátételre készülünk, hogy kapcsolódjunk a Felsőbb Erő erejéhez és szeretetéhez.

Amikor megbántunk másokat, a szerető Isten megbocsátása segíteni fog szeretettel és megbocsátással közelíteni az emberek felé. Ha a Felsőbb Erőnket egyfajta védő erőként használjuk a jóvátételek során, akkor nem veszítjük el a reményt a negatív reakciók ellenére sem. Minden jóvátétel előtt imával és meditációval összpontosíthatunk belsőnkre.

Tarozom jóvátételekkel olyan embereknek, akik kárt okoztak nekem?
Megbocsátottam nekik? Kiknek nem bocsátottam még meg?

A fent leírtak mindegyikét kipróbáltam, hogy a megbocsátást lelkileg átéljem? Mit mond a szponzorom erről?

NA - 9. Lépés - 9.4.1. fejezet


9.4. Jóvátételeket nyújtani

Most már készen állunk jóvátételeket nyújtani. Átbeszéltük az összes személyt és intézményt a Nyolcadik Lépés listánkról a szponzorunkkal, és tervet készítettünk arról, hogy hogyan fogjuk megtenni a jóvátételeinket. Beszéltünk a saját felfogásunk szerinti Istennel, és imádkoztunk hajlandóságért, békességért, bátorságért, valamint bölcsességért a jóvátételek megtételéhez.

9.4.1. JÓVÁTÉTELEK MEGTÉTELE

Most meg kell tennünk a jóvátételeket. Továbbra is javítanunk kell a viselkedésünkön, és tartanunk kell magunkat azokhoz a jóvátételekhez, amiket a listánkon szereplő személyeknek terveztünk. Innentől kezdhetnek a dolgok bonyolulttá válni. Amikor először teszünk jóvátételt, legtöbbünk úgy érzi, el tudna repülni a szabadság felhőin. Nő az önbecsülésünk és mivel egy jó nagy adag bűntudattól megszabadultunk, érzünk egyfajta eufóriát is. Jó embernek érezzük magunkat, mintha egyenlők lennénk az emberiség többi tagjával. Ez az érzés rendkívül erős, és ha most érezzük először, akkor hirtelen túl soknak is tűnhet.

Azonban szükségtelen aggódnunk. Az érzés erőssége enyhülni fog, bár a magunkról alkotott képünk bizonyosan változik majd. Amikor a jóvátételek újdonságának ereje enyhül, akkor jön az igazán embert próbáló része a jóvátételeknek: hogy végig vigyük. Például ha vissza akarunk fizetni egy intézménynek egy kölcsönt, és havi törlesztést ígérünk, akkor a nehezen megkeresett pénzünkből nem biztos, hogy „spirituálisan felemelőnek” fogjuk találni a törlesztést, különösen, ha a pénzt még évekig fogjuk fizetni. Segíthet a jóvátétel nyújtásban, ha feltesszük magunknak ezt az egyszerű kérdést: milyen szinten szeretném szabadnak érezni magamat? Felépülésünket minden tekintetben folytatva, beleértve a jóvátételek nyújtását, napról napra szabadabbnak érezzük magunkat.

Vannak olyan jóvátételek, amiket nehéz végig csinálnom? Mit teszek azért, hogy újra elköteleződjek a jóvátétel nyújtás felé?
Nem feltétlenül megnyugtató, vagy kényelmes jóvátételeket nyújtani. A lépéseket nem arra tervezték, hogy boldog és kényelmes érzéseink legyenek, mellőzve a fejlődésünket. A jóvátételeknél érezhető félelem, kockázat és kiszolgáltatottság, annyira kellemetlenek lehetnek, hogy meggátolnak minket abban, hogy újra elkövessük azokat, és újra bocsánatot kelljen kérnünk.

Sokszor halljuk az NA-ban, hogy „jobb lesz”. A jobb lesz alatt azt értjük, hogy mi leszünk jobban. Jobb emberekké válunk. Kevésbé leszünk hajlandóak destruktív viselkedésekre, mert ismerjük az emberi kínok árát. A sajátunkét és másokét is. Az önközpontúság helyett odafigyelünk másokra, és érdekel minket a jólétük. Ahol közömbösséget éreztünk, ott elkezdünk törődni. Ahol önzőek voltunk, ott önzetlenek leszünk. Ahol haragudtunk, ott elkezdünk megbocsátóak lenni.

NA - 9. Lépés - 9.4.2. fejezet


9.4.2. JÓVÁTÉTEL ÖNMAGUNK FELÉ

A szeretetünk és toleranciánk saját magunkra is kiterjed. A Nyolcadik Lépésben már felfedeztük bizonyos részeit a saját magunknak való jóvátételnek; most itt az ideje észrevenni, hogy már el is kezdtük a jóvátételeket magunk felé, és talán terveket készíthetünk arról, hogyan folytassuk ezeket, vagy milyen új módon tegyünk jóvátételt magunknak. Akkor kezdtünk el jóvátételeket nyújtani magunknak, amikor abbahagytuk a drogok használatát és belekezdtünk a lépésekbe. Ez a két dolog önmagában is óriási gyógyulást eredményez a lelkünkben. Lehet, hogy kell majd még egy-két dolgot tennünk azért, hogy a testünkben és fejünkben okozott károkat rendbe hozzuk.

Sok módszer van arra, hogy elkezdjünk törődni az egészségünkkel, az edzéstől kezdve a diétán keresztül egészen az orvosi kezelésekig. Bármit is választunk, az fontos, hogy megfeleljen a személyes elvárásainknak és szükségleteinknek. Az elménkben okozott kár bizonyos mértékben gyógyítható, ha a jövőben a tudást keressük. A sok éves szellemi leépülést segít visszafordítani, ha visszatérünk az iskolapadba, vagy csak tanulunk valami újat.
Mik a terveim a saját magam felé nyújtott jóvátételekkel a jelenben?

Vannak hosszú távú terveim, amik szintén beilleszthetők a “saját magam felé nyújtott” jóvátételek kategóriába? Mik ezek?
Mit tehetek annak érdekében, hogy tényleg megvalósítsam ezeket a terveket?

NA - 9. Lépés - 9.5.1. fejezet


9.5. Lelki elvek

A Kilencedik Lépésben az alázatra, a szeretetre és a megbocsátásra fogunk összpontosítani.

9.5.1. ALÁZAT

Az alázat, amit ebben a lépésben elértünk, annak az eredménye, hogy megvizsgáltuk a károkat, amiket másoknak okoztunk és felelősséget vállaltunk ezekért. Beismerjük magunknak, hogy „igen, ezt tettem. Felelősséget vállalok az okozott kárért és annak helyrehozásáért.” Ez a tudatosság vezessen minket, amikor valaki könnyezve mondja el, hogyan ártottunk neki. A szenvedő fél oldalán találhatjuk magunkat, mélyebb szinten megtapasztalva, hogyan bántottunk embereket. Ahogy a korábbi lépések kiegészülnek a jóvátételek tapasztalatával, nagyobb alázatra teszünk szert.
Elfogadtam a felelősségemet az okozott kárért és a kár helyrehozásáért?

Milyen megtapasztalások vezettek ahhoz, hogy tisztábban lássam a kárt, amit okoztam? Hogyan járult ez hozzá a fokozott alázathoz?

NA - 9. Lépés - 9.5.2. fejezet


9.5.2. SZERETET

Egész felépülésünkben gyakoroltuk, de a Kilencedik Lépésben sokkal könnyebbé válik a szeretet lelki elvét alkalmazni. Mostanra a romboló látásmód és érzések egy részétől megszabadultunk, helyet csinálva a szeretetnek életünkben.

Ahogy feltöltődünk szeretettel, azt vesszük észre, hogy szeretnénk ezt megosztani kapcsolataink ápolásával és új kapcsolatok építésével, felépülésünk, időnk, forrásaink és minden egyéb dolog önzetlen megosztásával.
Hogyan adok magamból másoknak vagy hogyan állok mások szolgálatában?

NA - 9. Lépés - 9.5.3. fejezet


9.5.3. MEGBOCSÁTÁS

Amint megtapasztaljuk, hogy milyen az, amikor megbocsátanak nekünk, mi is kiterjesztjük a megbocsátást másokra. Ez arra ösztönöz minket, hogy gyakoroljuk a megbocsátás lelki elvét, amennyire csak lehetséges. Felismerjük, hogy emberi mivoltunk megadja nekünk a képességet, hogy megbocsássunk másoknak, és ne ítélkezzünk annyit, mint a múltban. Az embereknek meghagyni a kételkedés előnyét második természetünkké válik. Már nem kell gonoszan gyanakodnunk, és nem kell összesküvés-elméleteket szőnünk olyan helyzetekben, amiket nem irányíthatunk teljesen. Tudjuk, hogy általában jót akarunk, és ezt feltételezzük másokról is. Ha megbántanak, már tudjuk, hogy a neheztelés tartogatása csak a saját békénket ássa alá, ezért próbálunk minél hamarabb megbocsátani.

Számomra mik az előnyök, amikor a megbocsátás elvét gyakorlom? Milyen helyzetekben tudom ezt az elvet gyakorolni?
Mit bocsátottam meg magamnak?

NA - 9. Lépés - 9.6. fejezet


9.6. TOVÁBBLÉPÜNK

Sokan hasznosnak találtuk átgondolni a jóvátételeket, amelyeket megtettünk. Néhányan leírjuk, hogy milyen érzés volt jóvátételt nyújtani és mit tanultunk belőle.

Milyen érzés volt megtenni a jóvátételeket? Mit tanultam belőlük?
A „szabadság” szóval lehetne legpontosabban leírni a Kilencedik Lépés lényegét. Ez jól összefoglalja a bűntudattól és szégyentől való szabadulást, önmegszállottságunk enyhülését és a képességet, hogy helyesen ítéljük meg az eseményeket, amik velünk és körülöttünk valójában történnek. Egyre kevésbé emésztjük már magunkat, és a kapcsolatainkban többet tudunk adni.

Képessé válunk úgy egy zsúfolt teremben lenni, hogy nem akarunk minden beszélgetést uralni és minden helyzetet irányítani. Kezdünk aranybányaként tekinteni a múltunkra, és különösen a függőségünkre, ami korábban csak egy sötét időszaka volt az életünknek, és szerettünk volna elfelejteni, mert a tapasztalatainkat megoszthatjuk azokkal, akiknek segíteni szeretnénk a felépülésben. Az életünkről már nem úgy gondolkodunk, hogy mi hiányzik még, hanem elkezdjük értékelni az ajándékokat, amiket minden nap kapunk. Tudjuk, hogy a szabadság érzésének fenntartásához folyamatosan alkalmaznunk kell, amit az előző lépésekből tanultunk. A Tizedik Lépés lesz az eszközünk ehhez.