Narcotics Anonymous

[root]

NA - 4. Lépés


NEGYEDIK LÉPÉS
„Mélyreható és félelemmentes erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.”

Legtöbben azért jöttünk a Narcotics Anonymous közösségébe, mert fel akartunk hagyni valamivel – a drogok használatával. Valószínűleg észre sem vesszük, hogy egy felépülési programot kezdünk el azzal, ahogy az NA-ba járunk. Ha eddig nem is fordítottunk figyelmet arra, hogy mit nyerünk ezzel a programmal, most elérkezett az idő, hogy megálljunk egy pillanatra, és elgondolkozzunk rajta.
Mindenekelőtt meg kell kérdeznünk magunktól: mit szeretnénk elérni felépülésünk során. Legtöbben jól akarják érezni magukat, vagy csak boldogok, vagy derűsek szeretnének lenni, szeretnénk magunkat szeretni. De hogyan szerethetjük magunkat, ha még azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk?
A Negyedik Lépés megmutatja nekünk az utat ahhoz, hogy elkezdhessük felderíteni, kik vagyunk. Megadja a szükséges tudnivalókat ahhoz, hogy elkezdhessük szeretni saját magunkat, és elérhetővé teszi azokat a dolgokat is, amelyeket a programtól várunk: vigaszt, boldogságot, derűt, lelki békét.
A Negyedik Lépés felépülésünk új szakaszának hírnöke. A Negyedik Lépés egészen a Kilencedik Lépésig egy külön folyamat a folyamaton belül. Azt a tudást, amelyet a Negyedik Lépés kidolgozása során megszereztünk, felhasználjuk majd az Ötödik, Hatodik, Hetedik, Nyolcadik és Kilencedik Lépés során. Ezt a folyamatot aztán újból és újból megismételjük felépülésünk ideje alatt.
A következő hasonlat különösképpen alkalmas ennek a folyamatnak a megvilágítására. Képzeljük el, hogy egy hagyma vagyunk. Minden alkalommal, amikor nekikezdünk a Negyedik Lépésnek, lehámozunk egy réteget a hagymából, és így közelebb jutunk a belsejéhez. A hagyma minden egyes héja a tagadás, a függőség, jellemhibáink és az általunk okozott károk egy újabb rétegét testesíti meg. A hagyma legbelső része testesíti meg a tiszta és egészséges lelket, amely mindegyikünk központi énjében jelen van. Felépülésünknek az a célja, hogy lelki ébredést tapasztaljunk meg, és ehhez kerülünk közelebb azáltal, hogy nekikezdünk ennek a folyamatnak. Minden egyes alkalommal, amikor végigmegyünk rajta, lelkünk egy kicsivel éberebbé válik.
A Negyedik Lépés egy módszer, amelynek segítségével megismerjük saját magunkat. Legalább annyira szól arról, hogy felfedezzük jellembeli jó tulajdonságainkat, mint arról, hogy megismerjük hibáink valódi természetét. A leltár készítése a szabadsághoz vezető utat is szolgálja. Olyan hosszú ideig voltunk megfosztva a szabadságtól, talán egész eddigi életünkben így volt. Sokan rájöttünk a Negyedik Lépés kidolgozása folyamán, hogy problémánk nem akkor kezdődött, amikor először vettünk magunkhoz drogokat, hanem sokkal előbb, abban az időben, mikor függőségünk magvai ténylegesen a földbe kerültek. Lehet, hogy már jóval azelőtt, hogy a drogokhoz nyúltunk volna, elszigeteltnek és másoktól különbözőnek éreztük magunkat. Valójában az, ahogyan éreztük magunkat, és azok a kényszerek, amelyek irányítottak, teljesen összefonódtak függőségünkkel; szerettük volna megváltoztatni érzéseinket és enyhíteni a kényszereken, amelyek azután első droghasználatunkhoz vezettek. Az általunk készített leltár felszínre hozza múltunk megoldatlan fájdalmait és viszályait, így többé nem leszünk kiszolgáltatva ezeknek. Van választásunk. Egyfajta szabadsághoz jutunk.
A „Munkafüzet a lépésekhez” ezen fejezete tulajdonképpen két különálló részre bontható. Az első rész segít előkészíteni a Negyedik Lépés kidolgozását azzal, hogy utat mutat e lépés megtételére ösztönző motivációnk felderítésében, valamint segítséget nyújt annak vizsgálatához, hogy mit jelent számunkra ez a lépés. A második rész az útmutató a tényleges mélyreható és félelemmentes erkölcsi leltár elkészítéséhez.

NA - 4. Lépés - 4.1.1. fejezet


4.1. A lépésmunka előkészítése
4.1.1. MOTIVÁCIÓ

Bár a Negyedik Lépés megtételére ösztönző motivációink kevésbé fontosak, mint magának a Negyedik Lépésnek az aktuális megtétele, mégis segítséget jelenthet, ha megvizsgáljuk és eloszlatjuk az e lépéssel kapcsolatos fenntartásainkat, és számba vesszük a lépés kidolgozásával járó előnyöket.
Vannak-e fenntartásaim a Negyedik Lépés megtételével kapcsolatban? Mik ezek?
Milyen előnyök származhatnak abból, ha elkészítem mélyreható és félelemmentes erkölcsi leltáramat?
Miért nem kellene halogatnom ennek a lépésnek a megtételét? Mik az előnyei annak, ha nem halogatom a munkát?

NA - 4. Lépés - 4.1.2. fejezet


4.1.2. MÉLYREHATÓ ÉS FÉLELEMMENTES

Ez az a kifejezés, mely sokunknak a legtöbb fejtörést okozta. Valószínűleg tisztában vagyunk a „mélyreható” szó jelentésével, de mi a helyzet a „félelemmentes” kifejezéssel? Hogyan küzdhetjük le összes félelmünket? Azt hisszük, ez évekbe is telhet; de ennek a leltárnak az elkészítését azonnal el kell kezdenünk.
A félelemmentes leltár elkészítése azt jelenti, hogy félelmeink ellenére is mennünk kell előre. Azt jelenti, hogy az érzéseink ellenére is vesszük a bátorságot, hogy akcióba lépjünk. Azt jelenti, hogy vesszük a bátorságot ahhoz, hogy őszinték legyünk, még akkor is, ha legbelül ellenállunk, és megesküszünk, hogy magunkkal visszük a sírba azt, amit leírtunk. Azt jelenti, hogy elég elszántak vagyunk ahhoz, hogy alaposak legyünk, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy már éppen eleget írtunk. Azt jelenti, hogy hiszünk és bízunk ebben a folyamatban, és bízunk Felsőbb Erőnkben, hogy megadja nekünk azt a képességet, amelyre szükségünk van a munka kivitelezéséhez.
Nézzünk szembe a tényekkel: ez a lépés rengeteg munkát kíván meg tőlünk. De bátorságot meríthetünk abból, hogy ennek a lépésnek a befejezése ritkán kötődik határidőhöz. Csinálhatjuk általunk kezelhetőnek ítélt részekre bontva, egyszerre mindig egy kicsit, amíg el nem készülünk vele. Az egyetlen dolog, ami fontos, az, hogy következetesen dolgozzunk rajta.
Van úgy, hogy az általunk tisztán megélt időszak ellenünk dolgozik: amikor nem veszünk tudomást a leltárkészítés miatt érzett félelmünkről. Sokan közülünk, akik már számtalanszor elvégeztük a Negyedik Lépést, és tudjuk, hogy végeredményben ez egyike a legszeretetteljesebb dolgoknak, melyeket saját érdekünkben megtehetünk, észrevettük, hogy mégis inkább elkerüljük ennek a feladatnak a végrehajtását. Talán azt gondoljuk, hogy miután már tisztában vagyunk vele, hogy milyen jó ez a folyamat, egyáltalán nem kell félnünk tőle. De meg kell engedni magunknak a félelmet, ha ez az, amit valójában érzünk.
Félelmeink eredhetnek a korábbi Negyedik Lépéssel kapcsolatos tapasztalatainkból. Tudjuk, hogy egy leltár elkészítése változást jelent életünkben. Tudjuk, hogy ha leltárunk romboló, káros viselkedésmintákat tár fel, nem folytathatjuk ezek gyakorlását anélkül, hogy ne kellene rengeteg fájdalommal szembesülnünk. Néha ez azt jelenti, hogy életünkből valamit el kell engednünk – valamilyen magatartást, amely nélkül úgy hisszük, nem élnénk túl napjainkat. Egy kapcsolatot, esetleg valamilyen sértődöttséget, neheztelést, melyet oly sokáig, olyan nagy gonddal dédelgettünk magunkban, és amely így tulajdonképpen – egyfajta beteges módon – a megnyugvás és vigasztalás forrásává vált. Attól való félelmünk, hogy elengedjünk valamit, amivel függő viszonyba kerültünk – bármennyire erős is a gyanúnk, hogy az a valami nem tesz jót nekünk – teljesen reális félelem. De nem szabad engednünk, hogy ez megállítson minket. Szembe kell néznünk vele, és bátran kell cselekednünk.
Lehet, hogy olyan akadályokat is le kell győznünk, amelyek azért állnak utunkban, mert nem igazán vagyunk hajlandóak jobban feltárni betegségünket. Sok olyan tagunk, aki már egy ideje tiszta, arról számol be, hogy felépülése során a később végzett leltár tárta fel, azt hogy függősége hogyan hálózta be egész életét; gyakorlatilag egyetlen érintetlen terület sem maradt. Ez a felismerés kezdetben gyakran társult a nagyfokú aggodalom és tanácstalanság érzésével. Csodálkoztunk azon, hogy hogyan lehetünk még mindig ennyire betegek. Lehet, hogy felépülésünk érdekében tett megannyi erőfeszítésünk csupán csak felületes gyógyulást eredményezett?
Természetesen lehet. Csupán némi időre van szükségünk, hogy ezt belássuk. Szponzorunk készséggel emlékeztet minket erre. Miután már elég idő telt el ahhoz, hogy elfogadjuk mindazt, amit leltárunk feltárt, azt érezzük, hogy felébredt bennünk a remény, hogy a félelem érzését valami másra cserélhetjük. Elvégre egy leltár mindig is a változás és a szabadság folyamatát indítja el. Miért ne lenne ez most is így?
Félek attól, hogy megtegyem ezt a lépést? Mi a félelmem alapja?
Mit jelent számomra mélyrehatónak és félelemmentesnek lenni?
Együtt dolgozom-e a szponzorommal és beszélgetek-e más függőkkel? Milyen lépéseket teszek annak érdekében, hogy megnyugtassam magam: fogom tudni kezelni, bármi is tárul fel a mostani leltáromban?

NA - 4. Lépés - 4.1.3. fejezet


4.1.3. ERKÖLCSI LELTÁR

Sokan számos kellemetlen gondolatot társítunk az „erkölcs” szóhoz. Felidézhet bennünk olyan emlékeket, amelyek túlságosan is szigorú viselkedések elvárásaihoz fűződnek. Gondolhatunk olyan emberekre, akiket „erkölcsösnek” tartunk, olyanokra, akikről úgy gondoljuk, jobbak, mint mi. Ha ezt a szót halljuk, feltámadhat bennünk a társadalmi erkölcs elleni lázadás hajlama, és neheztelésünk a hatóságok irányában, akik soha nem voltak elégedettek a mi erkölcseinkkel. Azt, hogy ezek közül bármelyik vonatkozik-e ránk, saját magunknak kell eldöntenünk. Ha úgy tűnik, hogy az eddigiek bármelyike illik ránk, enyhíthetjük feszélyezettségünket azzal, hogy az „erkölcs” szóra más értelemben gondolunk.
A Narcotics Anonymousban, ennél a lépésnél az „erkölcs” szónak semmi köze nincs a társadalmi normák által meghatározott sajátos magatartásformákhoz, sem a hatósági személyek ítéletéhez. Az erkölcsi leltár olyasvalami, amit használhatunk arra, hogy felderítsük saját egyéni erkölcsiségünket, saját értékeinket és elveinket. Semmilyen módon nem kell megfelelniük mások értékrendjének és elveinek.
Zavar az „erkölcs” szó? Miért?
Zavar, ha a társadalom elvárásaira gondolok? Érzek-e félelmet, hogy sem most, sem a jövőben sem leszek képes megfelelni ezeknek?
Milyen értékek és elvek fontosak számomra?

NA - 4. Lépés - 4.1.4. fejezet


4.1.4. A SAJÁT LELTÁRUNK

A Negyedik Lépés azt kéri tőlünk, hogy saját magunkról, és ne másokról készítsünk leltárt. Mégis, amikor elkezdjük az írást és előkerülnek sérelmeink, félelmeink, magatartásunk, hiedelmeink és titkaink, kiderül, hogy ezek legtöbbje más személyekhez, vagy néha valamilyen szervezethez, intézményhez is kapcsolódik. Fontos tudni, hogy másokról szabadon leírhatunk bármit, amíg ez azt a célt szolgálja, hogy megtaláljuk saját szerepünket az adott szituációban. Tény, hogy legtöbbünk kezdetben nem is tudja elválasztani saját szerepét másokétól. Szponzorunk segíteni fog ebben.

NA - 4. Lépés - 4.1.5. fejezet


4.1.5. LELKI ELVEK

A Negyedik Lépésben felelevenítjük mindazokat a lelki elveket, amelyeket a első három lépésben elkezdtünk gyakorolni. Először is hajlandóvá kell válnunk arra, hogy meglépjük a Negyedik Lépést. Kínosan őszintének kell lennünk magunkhoz. Át kell gondolnunk mindent, amit leírunk, és el kell döntsük, hogy igaz-e vagy sem. Elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy szembenézzünk félelmünkkel és legyőzzük azt. Végül, de nem utolsósorban, hitünk és bizalmunk átsegít minket a feladás gondolataival játszó, nehéz pillanatokon.
Hogyan bizonyítja a Negyedik Lépésen való munka elhatározása bátorságomat?
Bizalmamat?
Hitemet?
Őszinteségemet?
Hajlandóságomat?

NA - 4. Lépés - 4.2.1. fejezet


4.2. A leltár

Fogj egy füzetet, vagy bármilyen, a leltárod elkészítésére alkalmas eszközt, melyet a szponzoroddal jónak láttok. Helyezd magad kényelembe. Távolíts el minden figyelmet elterelő dolgot onnan, ahol terveid szerint dolgozni fogsz a leltáron. Imádkozz azért, hogy képes legyél mélyreható, félelemmentes és alapos lenni. Ne felejts el folyamatos kapcsolatban maradni szponzoroddal a folyamat során. Végül, érezd magad szabadnak abban a tekintetben, hogy többet is írhatsz, mint amit az előtted álló kérdés felvet. Bármit, amiről úgy érzed, része lehet a leltárnak.

4.2.1. NEHEZTELÉSEK

Nehezteléseink akkor törnek felszínre, amikor múltbeli érzéseket újra átélünk, amikor nem tudjuk elengedni, megbocsátani és elfelejteni azt, ami felzaklatott minket. Számos oka van annak, hogy a Negyedik Lépésben számba vesszük nehezteléseinket. Először is, ezzel segítünk megszabadulni régi indulatainktól, melyek hatással vannak jelenlegi életünkre. Másodszor, nehezteléseink felderítése segítséget nyújt az olyan helyzetek azonosításában, amelyekben csalódunk másokban, különösen akkor, amikor túlságosan nagy elvárásokkal fordultunk feléjük. Végül, nehezteléseink felsorolása felszínre hoz olyan viselkedés-mintákat, amelyek a harag vagy az önsajnálat, esetleg mindkét érzelem folytonos körforgásának csapdájába zárnak be minket.
Kikre haragszom? Magyarázd el a helyzetet, amely haragod kialakulásához vezetett.
Mely intézmények (iskolai, kormányzati, vallási, javító-nevelő, civil) iránt érzek
haragot? Magyarázd el a helyzetet, amely a harag érzéséhez vezetett.
Mi volt a motivációm vagy hitem, ami cselekedeteimet vezette ezekben a helyzetekben?
Tisztességtelen viselkedésem hogyan járult hozzá nehezteléseim kialakulásához?
Hogyan vezetett a képtelenségem vagy a hajlandóság hiánya haragom kifejlődéséhez egyes érzéseim megtapasztalása során?
Hogyan járult hozzá viselkedésem a nehezteléseim kialakulásához?
Félek attól, hogy megvizsgáljam saját részemet a neheztelésemet okozó helyzetekben? Miért?
Milyen hatással voltak nehezteléseim magammal, másokkal, illetve egy Felsőbb Erővel való kapcsolatomra?
Milyen minták fedezhetők fel a nehezteléseimmel, haragommal kapcsolatban?

NA - 4. Lépés - 4.2.2. fejezet


4.2.2. ÉRZÉSEK

Érzéseink vizsgálatát a nehezteléseink vizsgálatához hasonló okokból szeretnénk elvégezni. Segít felderíteni saját szerepünket a saját életünkben. Valójában mire tiszták lettünk, legtöbbünk már el is felejtette, mit jelent érezni. Még ha jó ideje is vagyunk már a programban, mindig találunk újdonságot azokkal a módszerekkel kapcsolatban, ahogyan érzéseinket magunkba fojtjuk.
Hogyan azonosítom saját érzéseimet?
Melyek azok az érzések, amelyeket a legnehezebben tudok érezni?
Miért próbáltam elnyomni az érzéseimet?
Milyen eszközöket használtam arra, hogy letagadjam azt, ahogyan igazán éreztem magam?
Ki, vagy mi váltotta ki az érzést? Mi volt az érzés? Mi volt a szituáció? Milyen szerepem volt az egyes szituációkban?
Mi volt a motivációm, vagy mi vezethetett ahhoz, hogy úgy cselekedjek, ahogy cselekedtem ezekben a helyzetekben?
Mit kezdek az érzéseimmel, ha már egyszer azonosítottam őket?

NA - 4. Lépés - 4.2.3. fejezet


4.2.3. BŰNTUDAT, SZÉGYEN

A bűntudatnak és a szégyennek valójában két típusa van: egy valóságos és egy képzeletbeli. Az első egyenesen a tudatunk mélyéből származik, bűnösnek érezzük magunkat, mert elkövettünk valamit, ami elveink ellen való, vagy kárt okoztunk valakinek és emiatt szégyenkezünk. Az elképzelt bűntudat számos olyan szituációból származik, ahol nem mi vagyunk a hibásak, mely szituációk kialakításában nem vettünk részt. Meg kell vizsgálnunk bűntudatunkat és szégyenérzetünket, így szét tudjuk választani ezeket a szituációkat. Magunkévá kell tennünk azt, ami igazán a miénk, és el kell engednünk, azt, ami nem.
Ki, vagy mi iránt érzek bűntudatot vagy szégyent? Magyarázd el a helyzetet, amely ezekhez az érzésekhez vezetett?
Ezek közül melyek azok a helyzetek, amelyek miatt szégyent érzek, annak ellenére, hogy a helyzet kialakulásában nem volt szerepem?
Mi volt a motivációm azokban a helyzetekben, amelyek kialakulásáért felelős vagyok, mi vezetett engem arra, hogy úgy cselekedjek, ahogyan cselekedtem?
Viselkedésem hogyan járult hozzá bűntudatomhoz és szégyenérzetemhez?

NA - 4. Lépés - 4.2.4. fejezet


4.2.4. FÉLELEM

Ha a függőségről, mint betegségről eltávolítanánk az általános tüneteket (droghasználat, kényszeres viselkedésformák), akkor a legkézenfekvőbb jellemzőitől megfosztva csupán az önközpontú félelem mocsara maradna belőle. Félünk attól, hogy sérüléseket szenvedünk, félünk a túlságosan erős érzelmektől, inkább egyfajta fél-életet élünk. Átmegyünk életünkön anélkül, hogy teljes életet élnénk. Mindentől félünk, ami érzelmekre késztet minket. Inkább elzárkózódunk és elszigetelődünk. Félünk, hogy az emberek nem fognak szeretni minket, így inkább drogokat használunk, hogy jobban érezzük magunkat. Félünk, hogy rajtakapnak minket valamin és meg kell fizetnünk az árát. Inkább hazudunk, csalunk, vagy másokat bántunk, hogy saját magunkat védjük. Félünk az egyedülléttől. Inkább használunk, és kizsákmányolunk másokat, hogy elkerüljük a magány, a visszautasítás, az elhagyatottság érzését. Félünk, hogy semmiből sem kapunk eleget, inkább önző módon megszerezzük, amit akarunk, nem törődve az okozott kárral. Néha, amikor fontos dologhoz jutunk felépülésünk során, attól félünk, hogy elveszítjük azt, így inkább félretesszük elveinket, hogy megvédhessük, amink van. Önközpontú, önző félelem – gyökerestül ki kell tépnünk, hogy többé ne legyen hatalma elpusztítani minket.
Kitől, vagy mitől félek? Miért?
Mit tettem annak érdekében, hogy leplezzem a félelmem?
Hogyan reagáltam negatív, vagy ártalmas módon a félelmeimre?
Saját magammal kapcsolatban mi az, aminek vizsgálata és leleplezése a legnagyobb félelmet kelti bennem? Mit gondolok, mi fog történni, ha ezt megteszem?
Hogyan csaptam be saját magam azért, mert féltem?

NA - 4. Lépés - 4.2.5. fejezet


4.2.5. KAPCSOLATOK

A Negyedik Lépésben számba kell vegyük - nem csak a szerelmi töltetű – kapcsolatainkat, hogy képet kapjunk arról, hogy döntéseink, hiedelmeink, és viselkedésformáink hogyan eredményezhették az egészségtelen, vagy pusztító kapcsolatainkat. Meg kell vizsgálnunk kapcsolatainkat rokonainkkal, házastársunkkal, vagy partnerünkkel, barátainkkal, és volt barátainkkal, munkatársainkkal és volt munkatársainkkal, szomszédjainkkal, iskolatársakkal, klubtársakkal, civil szervezetek-béli ismerőseinkkel és magukkal a szervezetekkel, hatóságokkal (pl. rendőrség), intézményekkel és bárkivel, bármivel, aki, ami csak az eszünkbe jut. Meg kell vizsgálni kapcsolatunkat a Felsőbb Erővel is.

Nagy a kísértés, hogy átugorjuk azokat a kapcsolatokat, amelyek nem voltak hosszú életűek, például egy egyéjszakás kaland, vagy egy összeszólalkozás egy tanárral, akinek a tárgyát a későbbiekben leadtuk. De ezek a kapcsolatok is fontosak. Ha eszünkbe jutnak, vagy ha vannak érzéseink velük kapcsolatban, akkor egyértelműen leltárunkba kell kerüljenek.
Személyiségem mely ellentmondásai nehezítették meg számomra baráti és/vagy szerelmi kapcsolataim fenntartását?
Milyen hatással volt a megbántástól, megsértettségtől való félelem a baráti és szerelmi kapcsolataimra?
Hogyan áldoztam fel barátságokat szerelmi kapcsolatok kedvéért?

Milyen módon nyilvánult meg kényszerem a kapcsolatok hajszolása terén?
A családommal való kapcsolataimban érzem-e néha azt, hogy olyan, mintha be lennék zárva folytonosan ismétlődő sémákba, melyek újra és újra megjelennek, a változás legcsekélyebb reménye nélkül? Melyek ezek a sémák? Milyen szerepem van nekem az állandósulásukban?
Hogyan kerültem az intimitást (meghitt viszonyt) barátaimmal, partneremmel, vagy házastársammal, és családommal?
Gondot jelentett-e nekem az, hogy elkötelezzem magam? Írj róla!

Előfordult-e valaha, hogy tönkretettem egy kapcsolatot, mert úgy hittem, hogy úgyis megsérülök a végén, így inkább kiszálltam, mielőtt ez megtörténhetett volna? Írj róla!
Milyen mértékben veszem figyelembe mások érzéseit a kapcsolataimban? Egyenlő mértékben a saját érzéseimmel? Fontosabbnak tartom másokét, mint a sajátomat? Kevésbé fontosnak tartom másokét, mint a sajátomat? Egyáltalán nem veszem figyelembe?
Éreztem-e már magam áldozatnak bármely kapcsolatomban? (Megjegyzés: Ez a kérdés arra keres választ, hogy mi hogyan tesszük ki magunkat az áldozat szerepének, vagy, hogy túlságosan nagy elvárásaink hogyan járulnak hozzá ahhoz, hogy csalódtunk az emberekben. Nem azokat az alkalmakat kell felsorolnunk, amikor ténylegesen bántalmaztak minket.) Írj erről!

Milyen kapcsolatban voltam szomszédjaimmal? Észreveszek-e bármilyen feltűnő sémát, melyet magammal vittem, bárhová is költöztem?
Hogyan érzek azokkal az emberekkel kapcsolatban, akikkel együtt dolgoztam, illetve akiknek dolgoztam? Gondolkodásom, hiedelmeim és magatartásom milyen problémát jelentettek számomra a munkahelyen?

Hogyan érzek azokkal az emberekkel kapcsolatban, akikkel együtt jártam iskolába (hogyan éreztem magam gyerekkoromban, és hogyan jelenleg)? Kevesebbnek, vagy többnek éreztem magam a többi tanulónál? Hittem-e azt, hogy versenyeznem kell az oktató figyelméért? Tiszteltem-e a hatósági személyeket, vagy lázadtam ellenük?

Csatlakoztam-e bármilyen klubhoz vagy tagsági szervezethez? (Például: az NA egy tagsági szervezet.) Hogyan éreztem a többiek iránt a klubban, vagy a szervezetben? Szereztem-e barátokat ezekben a szervezetekben? Csatlakoztam-e klubokhoz mérhetetlenül nagy elvárásokkal, csak azért, hogy azután rövid időn belül kilépjek? Mik voltak ezek az elvárások és miért nem teljesültek? Mi volt az én szerepem ezekben a szituációkban?
Voltam-e valaha elmegyógyintézetben vagy börtönben, vagy másmilyen módon fogva tartva akaratom ellenére? Milyen hatással volt ez a személyiségemre? Milyen szituációkba kerültem a hatóságokkal? Betartottam-e a szabályokat? Megszegtem-e valaha is a szabályokat és utána nehezteltem-e a hatóságokra, amikor rajtakaptak?

Korai tapasztalataim a bizalom és intimitás vonatkozásában okoztak-e sérüléseket nekem? Visszahúzódóvá váltam ezek miatt? Írj róla!
Lemondtam-e valaha is egy kapcsolatról, annak ellenére, hogy megvolt a lehetőség a viszályok megoldására és a problémák feldolgozására? Miért?
Váltogattam személyiségemet attól függően, hogy kik voltak körülöttem? Írj róla!

Előfordult-e, hogy olyan dolgokat fedeztem fel személyiségemmel kapcsolatban (például az előző leltárok alkalmával) amelyeket nem szerettem, és aztán rájöttem, hogy túlkompenzálom azt a bizonyos magatartást? (Például kiderülhet, hogy sok esetben éretlenek vagyunk, túlzottan függünk másoktól, aztán ezt túlkompenzáljuk azzal, hogy túlságosan önállóakká válunk.) Írj erről!

Mely hiányosságaim játszanak főszerepet a kapcsolataimban? (tisztességtelenség, önzőség, mások kontrollálása, manipulálás, stb.)
Hogyan tudnék változtatni viselkedésemen, hogy elkezdhessek egészséges kapcsolatokat építeni?
Volt-e bármiféle kapcsolatom egy Felsőbb Erővel? Hogyan változott ez meg életem során? Milyen kapcsolatom van jelenleg a Felsőbb Erőmmel?

NA - 4. Lépés - 4.2.6. fejezet


4.2.6. SZEX

Legtöbben nagyon kényelmetlennek érezzük ezt a témát. Tulajdonképpen szeretnénk is abbahagyni itt, mondván: „Oké, ez már több a soknál. Nem létezik, hogy lajstromba vegyem szexuális viselkedésem!” De gyorsan át kell lendülnünk az ilyen ódzkodó magatartáson. Segít, ha arra gondolunk, hogy miért csináljuk ezt a leltárt. Ahogy a Működik: Hogyan és Miért említi: „Békében szeretnénk élni saját szexualitásunkkal.” Ezért bele kell foglalnunk leltárunkba szexuális késztetéseinket és magatartásunkat. Fontos, hogy emlékeztessük magunkat ennél a pontnál, hogy nem azért készítünk leltárt, hogy összehasonlítsuk magunkat azokkal, akikről úgy gondoljuk, hogy a többiek szemében „normálisak”, hanem azért, hogy azonosítsuk saját értékeinket, elveinket és erkölcsünket.

Hogyan alapult szexuális magatartásom az önzőségemen?
Összekevertem-e a szexet a szerelemmel? Milyen eredménnyel járt, ha e szerint a „téveszme” szerint cselekedtem?
Hogyan használtam a szexet arra, hogy elkerüljem a magányt, vagy, hogy kitöltsem a bennem lévő spirituális űrt?
Hogyan hajszoltam kényszeresen, vagy éppen utasítottam el a szexet?
Éreztem-e szégyent és bűntudatot szexuális viselkedésmintáim miatt? Melyek voltak ezek? Miért éreztem így?
Okozott-e valamely szexuális viselkedésformám kárt nekem, vagy másoknak?
Elfogadom-e saját magamat szexuális téren? Ha nem, miért nem?
Elfogadom más emberek szexualitását? Ha nem, miért nem?
Előfeltétele volt-e a szex minden, vagy majdnem minden kapcsolatomnak?
Mit jelent számomra egy egészséges kapcsolat?

NA - 4. Lépés - 4.2.7. fejezet


4.2.7. BÁNTALMAZÁS

Mielőtt elkezdjük feldolgozni ezt a részt, rendkívüli óvatosságot kell gyakorolnunk. Lehet, hogy el kellene halasztanunk ezt a fejezetet felépülésünk egy későbbi szakaszára. Minden rendelkezésünkre álló forrást fel kell használnunk annak érdekében, hogy el tudjuk dönteni, belevágjunk-e ebbe a részbe: saját megítélésünket arra, hogy elviseljük az ezzel a munkával járó fájdalmat, a szponzorunkkal való konzultációt és az imát. Lehet, hogy szponzorunk képes lesz átsegíteni minket ezen a szakaszon, de az is lehet, hogy további segítségre lesz szükségünk.

Ha úgy döntünk, hogy nekivágunk ennek a résznek, tudnunk kell, hogy valószínűleg a Negyedik Lépés eme fejezetén való munka a felépülésünk legfájdalmasabb tevékenysége. Visszaemlékezni azokra az alkalmakra, amikor elhanyagoltak, vagy bántottak minket azok az emberek, akiknek szeretniük és védelmezniük kellett volna, bizonyosan életünk egyik legfájdalmasabb érzéseinek megélését vonja maga után. Mégis fontos, hogy megtegyük, amennyiben készen állunk rá. Ameddig magunkban, burokban őrizgetjük a fájdalmat, esetleg egy titkot, ez arra indíthat minket, hogy úgy cselekedjünk, ahogy nem szeretnénk. Hozzájárulhat negatív önképünkhöz, vagy más pusztító hiedelmek kialakulásához. Az igazság felderítése elindíthat egy folyamatot, amely fájdalmaink enyhüléséhez vezethet. Nem mi voltunk a hibásak.

1. Voltam-e valaha kitéve bántalmazásnak? Ki által? Milyen érzéseim voltak ezzel kapcsolatban akkor? És most?
2. Bántalmazásom kihatott-e másokkal való kapcsolataimra? Hogyan?
3. Amennyiben életem nagy részében áldozatnak éreztem magam a gyerekkori bántalmazások miatt, milyen lépéseket tehetek annak érdekében, hogy visszanyerjem lelki egészségemet? Segíthet ebben a Felsőbb Erőm? Hogyan?

Az is előfordulhat, hogy mi magunk bántalmaztunk másokat fizikálisan, mentálisan vagy verbálisan. Elkerülhetetlen, hogy ezeknek az eseteknek a felidézése ne járjon együtt nagyfokú szégyenérzettel. Nem engedhetjük meg, hogy ez a szégyen kétségbeeséssé váljon. Fontos, hogy nézzünk szembe viselkedésünkkel, vállaljuk érte a felelősséget, és dolgozzunk annak megváltoztatásán. Az, hogy itt írunk róla, az első lépést jelenti a változás felé. A többi lépésen való munka segít abban, hogy jóvátegyük a másoknak okozott károkat.

4. Bántalmaztam-e valaha valakit? Kit és hogyan?
5. Mit éreztem és mit gondoltam közvetlen azelőtt, hogy a károkozás megtörtént?
6. Hibáztattam-e áldozatomat, vagy kerestem-e mentségeket a viselkedésemre? Írd le!
7. Bízom-e a Felsőbb Erőmben, hiszem-e, hogy irányítja az életemet és megadja mindazt, amire szükségem van, hogy ne kelljen többé ártanom senkinek? Hajlandó vagyok-e együtt élni a fájdalmas érzésekkel, míg azok meg nem változnak a lépéseken való munka eredményeként?

NA - 4. Lépés - 4.2.8. fejezet


4.2.8. POZITÍV TULAJDONSÁGOK

Az eddig feltett kérdések nagy része hibáink valódi természetének feltárásához nyújtanak segítséget. Az Ötödik Lépéshez szükséges tudást adnak. Az is fontos, hogy azokra a dolgokra is rávilágítsunk, amelyeket jól csináltunk, illetve amelyek pozitív hatással voltak ránk és másokra. Számos okunk van arra, hogy ezt tegyünk. Először is, a Negyedik Lépés kidolgozása révén teljes képet szeretnénk kapni saját magunkról, nem csupán egyoldalú ábrázolást. Másodszor, szeretnénk tudni, hogy személyiségünk és magatartásunk mely jellemvonásait kellene erősítenünk életünkben.
Melyek azok a tulajdonságaim, amelyeket szeretek? Melyek azok, amelyeket mások szeretnek? Melyek működnek jól számomra? Hogyan mutattam ki érdeklődésemet, vagy aggodalmamat saját magam és mások iránt?

Milyen spirituális elvek alapján élek? Melyek azok a spirituális elvek, amelyeket életemben alkalmazok, betartok? Hogyan változtatta ez meg életemet?
Hogyan fejlődött hitem és bizalmam egy Felsőbb Erőben?

Mi az alapja szponzorommal való kapcsolatomnak? Hogyan nyilvánulnak meg pozitív tapasztalataim más kapcsolataimban?
Melyek azok a célok, amelyeket elértem? Vannak-e más céljaim, melyek eléréséért dolgozom? Melyek ezek, és mit teszek megvalósításuk érdekében?
Mik a saját erkölcsi értékeim? Melyek azok, amelyek mellett elköteleztem magam, amelyek szerint élni szeretnék? Hogyan hathatnak ezek az életemre?
Hogyan mutatom ki felépülésem iránt érzett hálámat?

NA - 4. Lépés - 4.2.9. fejezet


4.2.9. TITKOK

Mielőtt befejezzük a Negyedik Lépést, álljunk meg és mérlegeljük: elmulasztottunk-e valamit, akár szándékosan, akár véletlenül? Van-e valami, amiről úgy gondoljuk, annyira rossz, hogy egyszerűen lehetetlen belefoglalni leltárunkba? Ha igen, merítsünk erőt abból a tényből, hogy már nagyon sok NA tag dolgozott ezen a lépésen, és még sohasem fordult elő, hogy valaki Negyedik Lépésében olyan különleges, egyedi szituáció merült volna fel, amelynek leírására új terminológiát kellett volna kitalálni. Titkaink őrizgetése veszélyt jelent felépülésünkre. Mindaddig, amíg titkokat őrizgetünk, addig fenntartásokat táplálunk.

Léteznek-e titkaim, amelyekről nem írtam még? Mik ezek?

NA - 4. Lépés - 4.2.10. fejezet


4.2.10. TORZÍTÁSOK

Egy másik kérdés, amit most fel kell tennünk magunknak: szerepel-e bármi ebben a leltárban, amely eltúlozza a ténylegesen megtörtént eseményeket, vagy olyasmi, ami egyáltalán nem igaz? Majdnem mindegyikünknek, akik az NA-ba jöttünk, problémát jelentett elválasztani saját életében a tényeket a kitalációktól. Sokan gyűjtöttünk „háborús történeteket” melyek annyira ki lettek színezve, hogy valójában az igazságnak egyetlen pici töredékét tartalmazták csupán. Mi találtuk ki őket, mert hatást akartunk gyakorolni az emberekre.
Azt gondoltuk, semmi olyat sem tudunk felmutatni, amitől jól is érezhetnénk magunkat, és egyben igaz is volna, így inkább hazugságokat találtunk ki magunk felépítéséhez. De többé már nem kell ezt tennünk. A Negyedik Lépés dolgozásával igazi énünket építjük fel, nem téves elképzeléseken alapuló, hamis énképet. Itt az ideje elmondani az igazságot magunkról.
Van-e valami ebben a leltárban, ami nem igaz, illetve léteznek-e olyan történetek, amelyeket folyton folyvást ismételgetek, és nem fedik a valóságot?

NA - 4. Lépés - 4.3. fejezet


4.3. TOVÁBBLÉPÜNK

A Negyedik Lépés befejezésekor sok mindent érezhetünk – csalódást, felélénkülést, kényelmetlenséget. Bárhogyan is érezzük magunkat, mindenképpen örülnünk kell annak, amit elértünk. Ebben a lépésben elvégzett munka, alapját képezi az Ötödik Lépéstől a Kilencedik Lépésig folytatott munkának. Nos, itt az idő, hogy felvegyük a kapcsolatot szponzorunkkal, és előkészítsük az Ötödik Lépést.