Nagykönyv

[root]

Ekkor barátom valami olyasmit vetett föl, ami új ötletet adott. Ezt mondta: "Miért nem választasz egy saját elképzelésed szerinti Isten-fogalmat?"
Ez a kijelentés mélyen megragadott. Megtörte azt a jeges intellektualizmust, amelytől annyit szenvedtem éveken át. Végre napfényre kerültem.
Már csak attól függött az egész, hogy hajlandó vagyok-e hinni egy nálam nagyobb Hatalomban. Az elinduláshoz semmi többet nem kellett tennem. Láttam, hogy innen megindulhat a fölemelkedés. Ha maradéktalanul elfogadom ezt, én is kiépíthetem azt, amit a barátom. Hajlandó vagyok erre? Természetesen igen!

Így végre meg voltam győzve arról, hogy Isten törődik velünk, emberi lényekkel, ha eléggé akarjuk Őt. Végre beláttam és éreztem, hogy hiszek. A gőg és az előítélet hályoga lehullott szememről. Egy új világ ígérete nyílott meg előttem.
[Anonim Alkoholisták, 11-12. old.]

Még egyszer: Az alkoholista időnként nem rendelkezik hatékony mentális védelemmel az első pohár itallal szemben. Néhány ritka eset kivételével sem ő, sem más emberi lény nem képes gondoskodni erről a védelemről. A védelemnek egy Felsőbb Hatalomtól kell jönnie.
[Anonim Alkoholisták, 41. old.]

Ha valaki őszintén abba akarja hagyni az ivást, és úgy látja, hogy erre teljesen képtelen, vagy pedig nem tudja mérsékelni az elfogyasztott mennyiséget, akkor valószínűleg alkoholista. Ha így van, akkor olyan betegségben szenved, amely csak egy lelki élmény segítségével küzdhető le. Az efféle élmény elérése szinte lehetetlen annak, aki ateistának vagy kételkedőnek tartja magát. Viszont, ha továbbfolytatja az ivást, az katasztrofális következményekkel jár a számára, különösen akkor, ha alkoholizmusa a reménytelen esetek közé tartozik. Halálra kárhoztatva élni vagy spirituális alapokra helyezni életünket, nem könnyű alternatíva.
[Anonim Alkoholisták, 42. old.]

Ha pusztán egy erkölcsi kódex vagy jobb életfilozófia elegendő volna az alkoholizmus legyőzéséhez, akkor sokan közülünk már rég felépültek volna. De úgy találtuk, hogy az ilyen kódex és filozófia nem ment meg bennünket, akárhogyan is igyekszünk. Lehet, hogy akartunk erkölcsösek lenni, hogy kiegyensúlyozott életszemlélet után vágytunk, de bármilyen igyekezettel is akartuk mindezt, a szükséges erő nem volt meg hozzá. Az akarat által vezérelt emberi erőforrások elégtelennek bizonyultak, és szánalmas kudarcot vallottak. Az erő hiányzott, ez volt a problémánk. Olyan erőt kellett találnunk, amelynek segítségével élni tudunk, és ez csak egy önmagunknál erősebb Hatalom lehetett. De hol és hogyan találjunk rá erre a Hatalomra? Nos, ez a könyv éppen erről szól. Fő célja az, hogy képessé tegye Önt megtalálni azt az erősebb Hatalmat, amely megoldja problémáját.
[Anonim Alkoholisták, 43. old.]

Nagy megnyugvásunkra fölfedeztük, hogy nem kell elfogadnunk senki másnak az istenfogalmát. Saját, bármenynyire is hiányos fogalmunk elegendő volt ahhoz, hogy közeledni tudjunk Istenhez, és kapcsolatot teremtsünk vele. Amint elismertük a világmindenségben működő Teremtő Értelem, Világszellem létezésének lehetőségét, rögtön új erőt és iránymutatást fedeztünk fel. Feltéve persze, ha egyéb egyszerű lépéseket megtettünk. Fölfedeztük, hogy az Isten nem szab túl nehéz feltételeket azoknak, akik keresik Őt. Számunkra a szellem birodalma széles, tágas és mindent magában foglal; sohasem rekeszti vagy tiltja ki azokat, akik őszintén vágynak oda. Úgy gondoljuk, nyitva áll minden ember előtt.
[Anonim Alkoholisták, 44. old.]

Csupán egyetlen rövid kérdést kellett föltennünk magunknak: "Hiszem-e vagy akarom-e hinni, hogy létezik egy nálam magasabb Hatalom?" Nyomatékosan hangsúlyozzuk: amint valaki kimondja, hogy hisz vagy hajlandó hinni, már jó úton jár. Körünkben többször is bebizonyosodott, hogy erre az egyszerű tényre csodálatosan erős spirituális építményt lehet alapozni.
[Anonim Alkoholisták, 45. old.]

Annak látszólagos képtelensége mellett, hogy sok mindent a hit alapján fogadjunk el, gyakran a makacsság, az érzékenység és az oktalan előítélet is hátráltatott bennünket. Sokan olyan érzékenyek voltunk, hogy már a lelki természetű dolgok futó említése is borzongó ellenszegülést váltott ki bennünk. Ezt a gondolkodásmódot föl kellett adni. Bár néhányan ellenálltunk, végül nem volt túl nehéz elvetni ezeket az érzéseket. Az alkohol pusztításával szembenézve, hamarosan olyan elfogulatlanok lettünk a spirituális dolgok iránt, mint ahogy azt más kérdésekben is megpróbáltuk. Ebben a tekintetben az alkohol nagy meggyőző erő volt. Végül is, ésszerűségre kényszerített minket. Ez néha unalmas folyamat volt, de reméljük, hogy az előítéletek korszaka Önnél rövidebb lesz!
[Anonim Alkoholisták, 45-46. old.]

Itt van több ezer, igazán világias lelkületű férfi és nő. Kereken kijelentik, hogy amióta eljutottak egy náluk erősebb Hatalomba vetett hithez, amióta megváltozott felfogásuk Róla, és amióta megtesznek bizonyos egyszerű dolgokat, azóta forradalmi változások álltak be életükben és gondolkodásukban. Ahogy szembenéztek a kudarccal, a kétségbeeséssel és emberi erőtartalékaik teljes kimerülésével, úgy érezték, hogy új erő, béke és boldogság költözött beléjük.
[Anonim Alkoholisták, 48. old.]

Amikor láttuk, hogy mások megoldják problémáikat egyszerűen rábízva magukat egy felsőbb Hatalomra, fel kellett adnunk Istennel kapcsolatos kételyeinket. Elképzeléseink nem váltak be. De az istenfogalom igen.
[Anonim Alkoholisták, 50. old.]

Alkoholista létünk során elkerülhetetlenül elérkeztünk egy döntő pillanathoz, amikor magunkat porig alázva, de félelem nélkül szembe kellett néznünk Isten létezésének dilemmájával. Vagy van Isten, vagy nincsen. Mit válasszunk?
[Anonim Alkoholisták, 50. old.]

Egy éjszaka, amikor kórházban feküdt, fölkereste őt egy alkoholista, aki már átélt egy spirituális élményt. Barátunkat undor fogta el és keserűen felkiáltott: "Ha van Isten, akkor értem biztosan nem tett semmit!" De később, egyedül a szobájában, ezt a kérdést tette föl magának: "Lehetséges az, hogy minden vallásos ember téved, akit ismerek?" Míg a válaszon tűnődött, úgy érezte, mintha a pokolban volna. Aztán, mint a villámcsapás, beléhasított a nagy, mindent elsöprő felismerés:

"Ki vagy te, hogy azt mondod, nincs Isten?"

Emberünk kikecmergett az ágyból és térdre borult. Pár másodperc alatt elhatalmasodott benne Isten jelenlétének meggyőző érzése. Körülvette és szétáradt benne egy hömpölygő folyam bizonyosságával és fenségességével. Az évek során emelt akadályokat elsöpörte. Emberünk a Végtelen Hatalom és Szeretet Jelenvalóságában találta magát. A hídról a partra lépett. Életében először, tudatos kapcsolatba került Teremtőjével.
[Anonim Alkoholisták, 53. old.]