Lépéskönyv

[root]

Lépéskönyv - 2. Lépés:


"Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy egy nálunknál hatalmasabb Erő helyreállíthatja lelki egészségünket."
(részlet) - I.

Amidőn a kezdő elolvassa ezt a Lépést, komoly dilemmával szembesülhet. Hányszor hallottuk már kezdőktől a kifakadást: "Mit tettetek velünk! Meggyőztetek bennünket, hogy alkoholisták vagyunk és életünk irányítása kicsúszott kezünkből. Amikor pedig már a teljes tehetetlenség állapotába jutottunk, kijelentettétek, hogy káros szenvedélyünktől csakis egy Felsőbb Hatalom szabadíthat meg bennünket. Pedig vannak közöttünk, akik nem hajlandók Istenben hinni; mások nem képesek rá; ismét mások - bár hisznek Isten létében - nem bíznak abban, hogy megtesz egy ilyen csodát. Becsaptatok minket! Most hogyan menjünk tovább?"
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 26. old.]


Lépéskönyv - 2. Lépés
(részlet) - II.
(a kételkedőkről)

Nézzük az elsőt - a harciast -, aki azt mondja, ő nem hajlandó hinni. Lelkiállapota egyfajta barbársággal jellemezhető. Életbölcselete, amelynek fényében eddig sütkérezett, megrendült. Elég baj, gondolja, hogy be kellett vallania: legyűrte az alkohol. Most meg, bár fájdalmas még a beismerés, lehetetlen leckét rónak rá. Valóban: milyen szépen elgondolta, miként fejlődött az ember az ősidőktől az egysejtűn át, hogy az evolúció úttörője legyen és a világegyetem egyedüli Istene! És most minderről le kell mondania, hogy megmentse önmagát?

Szponzora ezen csak mosolyog. Az újoncnak ettől aztán betelik a pohár. Ez a vég kezdete! Valóban az. Régi életének vége közeledik és új életének kezdete pirkad. Szponzora alighanem így biztatja: "Ne emészd magad. Ez a lángoló karika nem is olyan szoros, mint amilyennek hiszed. Nemcsak az én tapasztalatom ez. Egyik barátom az Amerikai Ateisták Társaságának alelnöke volt valamikor. Mégis keresztülugrott rajta, mint a huzat. [...]
Azt is megmondhatom, hogyan könnyíts a lelkeden. Erőlködnöd sem kell. Három dologra figyelj.

Először: az Anonim Alkoholisták nem kívánják tőled, hogy hívő ember légy. Mind a Tizenkét Lépés ajánlat csupán.
Másodszor: ahhoz, hogy kijózanodj és józan is maradj, nem kell egyszerre megtenned mind a Tizenkét Lépést. Ahogy visszatekintek, én is apránként lépegettem.

Harmadszor: csupán az szükséges, hogy nyitott légy. Semmi értelme önképzőköri vitát folytatni arról, hogy vajon a tyúk volt előbb vagy a tojás. Megismétlem: csak az a fontos, hogy nyitott légy, s tégy félre minden elfogultságot."
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 26-27. old.]

Lépéskönyv - 2. Lépés
(részlet) - III.
(a Felsőbb Erőről)

(Szponzor:) Ha akarod, megteheted akár az A.A.-t is "felsőbbrendű erődnek". Íme egy tekintélyes számú embercsoport, amelynek tagjai megoldották alkohol-problémájukat. E tekintetben nyilvánvalóan erősebbek nálad, hiszen te még közel sem jutottál a megoldáshoz. Ezért bízhatsz bennük. Még ez a minimális hit is elég. Sok tagot találsz, akik így lépték át a küszöböt. Mind azt fogja mondani, hogy amikor ezen túljutottak, hitük megerősödött és elmélyült. Megszabadulva az alkohol megszállottságától, életük megmagyarázhatatlanul megváltozott, eljutottak egy Magasabbrendű Hatalomban való hitre és legtöbbjük elkezdett Istenről beszélni.

[12 Lépés és 12 Hagyomány, 28-29. old.]

Lépéskönyv - 2. Lépés
(részlet) - IV.
(a hitehagyottakról)


Vedd figyelembe most azok szorult helyzetét, akik valaha hittek, de hitüket vesztették.
Akadnak köztünk, akiken az évek során közömbösség, önelégültség vett erőt és emiatt távolodtak el.
Mások előítélettel viseltettek a vallás iránt.

Olyanok is vannak, akik dacoltak, mert Isten nem teljesítette a kívánságaikat.
Mondhatja-e az A.A. tapasztalata mindezeknek, hogy ők is mind megtalálhatják a hitet, ami gyümölcsöt hoz?
Néha nehezebb azoknak az A.A.-t elfogadni, akik elvesztették hitüket, mint azoknak, akik sohasem hittek. Ők úgy gondolják, márt megpróbáltak hittel is, hit nélkül is élni. Minthogy mindkettőben csalódtak, úgy érzik, nincs hová fordulniuk. A közömbösség, önelégültség, előítélet és dac olykor nehezebben áthidalható akadály ezek számára, mint amilyent a kétkedő vagy akár a harcos istentagadó emel magának.

A vallásos azt állítja, hogy Isten léte bizonyítható;
a kétkedő azt, hogy bizonyíthatatlan;
az ateista pedig Isten nemlétét gondolja bizonyíthatónak.
Nyilvánvaló, hogy annak, aki letér a hit útjáról, ez a dilemma komoly zavart okoz. Úgy érzi, elvesztette a meggyőződéséből fakadó erőt. A legkisebb mértékben sem tudja elnyerni sem a hívő, sem a kételkedő, de még az istentagadó bizonyosságát sem. Fejében teljes a zavar.

Az A.A. bármelyik tagja ezt mondhatja a tévelygőnek: "Bizony, mi is elhagytuk gyermekkorunk hitét. Ifjúságunk túlzott önbizalma megszédített minket. [...] Hanem aztán kezdett hatalmába keríteni minket az alkohol. Amikor végre megértettük, hogy vesztésre állunk, és még egy csapás végképp kiüthet minket a játszmából, kénytelenek lettünk az elveszett hit útját keresni. Az A.A.-ban találtuk meg újra. Te is megtalálhatod."
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 29-30. old.]

Lépéskönyv - 2. Lépés
(részlet) - V.

Más probléma a szellemi elbizakodottságban szenvedő férfi vagy nő esete. Nekik azt mondhatnánk:
"Mi is így voltunk - több volt az eszünk a kelleténél. Gyermekkorunkban büszkék voltunk, ha a felnőttek koraérettnek tartottak bennünket. Iskoláztatásunk révén olyan felfuvalkodottá váltunk, akár egy léggömb, bár ezt óvatosan palástoltuk mások előtt. Titokban úgy éreztük, szellemi képességeink bennünket mindenki más fölé emelnek.

A tudományos haladás beszélte belénk, hogy nincs olyan, amire az ember ne lenne képes. A tudás korlátlan hatalom. Az értelem meghódíthatja a természetet is. Mivel pedig több eszünk van, mint bárki másnak (legalábbis úgy hittük), nyilvánvalóvá vált, hogy gondolkodásunk győzelemre vezethet. Az Ész istenét helyeztük apáink Istene helyébe. Végül is az italos pohár másként döntött.

Szépen szerepeltünk az első futamban, de aztán csúfos vereséget szenvedtünk. Láttuk, hogy újra át kell gondolni a dolgokat, különben belepusztulunk. Találtunk aztán az A.A. tagjai között sokakat, akik valamikor hozzánk hasonlóan gondolkodtak. Ők segítettek véget vetni önteltségünknek. Tulajdon életük példájával mutatták meg, hogy alázat és értelem jól összefér, ha első helyre az alázat kerül. Amint elindultunk ezen az úton, részünk lett az élő hit adományában is. Ezt a hitet Te is elnyerheted."
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 30-31. old.]

Lépéskönyv - 2. Lépés
(részlet) - VI.
Az A.A.-tagok más csoportja így vall:

"Végképp megundorodtunk a vallástól és minden megnyilvánulásától. A Biblia, mondtuk, tele van zagyvasággal. Sok versét betéve tudtuk, de a leszármazási táblázatok elterelték figyelmünket a lényegről. Egyes helyeken lehetetlenül magasra állította az erkölcsi mércét, másutt nagyon alacsonyra. Végül is a vallásos bigottok tették be nekünk az ajtót. Kárörömet éreztünk a sok 'hívő' képmutatása, vakhite, undorító szemforgatása láttán, ami sokukra jellemző, még a vasárnapi ünneplőjükben is.
Milyen kárörömmel hirdettük, hogy 'hívők' milliószám mészárolják egymást Isten nevében! Ez persze azt jelentette, hogy negatív gondolkodásunk kiszorította a pozitívat.

Amikor az A.A.-ba kerültünk, ráeszméltünk, hogy ez csak melldöngetés volt. Végsőkig túlozva a vallásos emberek bűneit, felsőbbrendűnek éreztük magunkat. Ráadásul szemet hunyhattunk saját fogyatékosságaink felett. Bűnünk éppen az a szenteskedés volt, amit másokban annyira elítéltünk. A külsőségek ilyen látszólagos fenntartása rombolta le hitünket. Amikor végül az A.A.ba kényszerültünk, kezdtük másképp látni a dolgokat."
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 31-32. old.]

Lépéskönyv - 2. Lépés
(részlet) - VII.

Amint pszichiáterek megállapították, sok alkoholista legkiáltóbb tulajdonsága a dac. Így aztán nem csoda, hogy sokan magával Istennel is dacoltunk. Olykor azért, mert Isten nem hozott le nekünk az égből kívánságlistánk szerint mindent, ahogy azt a mohó gyerek a Mikulástól elvárja. Gyakrabban azért, mert súlyos csapást kellett elszenvednünk. Akkor pedig azt hittük, hogy Isten is cserben hagyott minket. A lány, akit feleségül akartunk venni, meggondolta a dolgot; hiába imádkoztunk, hogy jöjjön meg a jobbik esze, csak nem jött meg.

Egészséges gyermekekért fohászkodtunk, és betegek születtek, vagy egy sem. Szakmai előmenetelért imádkoztunk, az se jött meg. Szeretteinket pedig, akikre számítottunk, "elszólította az Úr". Aztán, amikor korhelyek lettünk, szabadításért esedeztünk Istenhez. De abból se lett semmi. Így telt be a pohár: "Ott egye a fene a hitet!" - mondtuk végül.
Az A.A. körében aztán kiderült, milyen hiábavaló dacos magatartásunk. Nem azt tudakoltuk, mi lehet Isten akarata velünk. Inkább mi oktattuk ki Őt, mitévő legyen. Beláttuk, hogy az ember nem hihet Istenben, ha ugyanakkor dacol Vele. A hit bizalom, nem dac. Az A.A. körében láthattuk ennek a hitnek a gyümölcseit: férfiakat és nőket, akik megmenekültek a végső katasztrófától.
Láttuk, hogy hogyan néznek szembe nehézségekkel és megpróbáltatásokkal, hogyan képesek föléjük emelkedni. Láttuk, hogyan fogadnak el higgadtan lehetetlen helyzeteket; se nem tiltakozva ellenük, se nem szökve előlük. Ez nem csak hit, hanem olyan hit, amely minden körülmények között bevált. Hamarosan úgy döntöttünk, hogy az alázat ennek az ára, azt is megfizetjük.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 32-33. old.]

Lépéskönyv - 2. Lépés
(részlet) - VIII.

Most pedig vegyük azt az embert, aki hangoztatja, hogy vallásos, de bűzlik az italtól. Jámbornak hiszi magát. Vallásos kötelezettségeinek teljesítésében kínosan lelkiismeretes. Biztos abban, hogy ő hisz Istenben, csak abban nem, hogy Isten is hisz őbenne. Égre-földre fogadkozik, hogy soha nem nyúl italhoz, de nemcsak újra és újra iszik, hanem mindig rosszabb következményekkel. Vitézül próbál hadakozni az alkohol ellen, Istent hívja segítségül, de a segítség elmarad. Hát akkor hol van a hiba?

Lelkészek, orvosok, barátok és családok számára a jó szándékú és próbálkozó alkoholista szívet szorongató talány. Nem az A.A.-tagok számára. Sokan voltunk hozzá hasonlóak, de a talány nyitját végül megtaláltuk. Az pedig nem a hit mennyiségében, hanem minőségében rejlik. Vakságunk is ebben rejlett. Azt hittük, alázatosak vagyunk, pedig nem voltunk. Azt hittük, komolyan gyakoroljuk vallásunkat, de becsületes önvizsgálat kiderítette, hogy felszínesek voltunk. Vagy pedig a másik végletbe esve érzelmi túltengésbe merültünk, összetévesztve azt az igaz vallásossággal. Akár így, akár úgy, semmiért kértünk cserébe valamit. Valójában nem söpörtük ki házunk táját, hogy Isten szabadító kegyelme birtokba vehessen minket és megszállottságunkat elűzhesse. Soha nem készítettünk magunkról szívből és igazán számvetés, nem engeszteltük meg azokat, akiket megbántottunk, és senkinek sem adtunk semmit önszántunkból, a visszafizetés reménye nélkül.

Imádságunk is hamis volt. Így szólt: "Add meg, amit kérek" - nem pedig: "Legyen meg a Te akaratod". Sem Isten, sem ember szeretetét nem értettük meg igazán. Ezért önámításban éltünk, és képtelenek voltunk befogadni a kegyelmet, amely lelki egészségünket visszaállíthatná.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 33-34. old.]

Lépéskönyv - 2. Lépés
(részlet) - IX.

Ritka bizony az olyan aktív alkoholista, akinek fogalma van arról, milyen esztelenül él; vagy ha meglátja esztelenségét, képes szembenézni vele. Némelyik talán megvall annyit, hogy "alkoholproblémája" van, de körömszakadtáig tagadja, hogy szellemileg beteg. Vakságában a világ is cinkosa, mert nem érti meg a különbséget a mértékletes ivás és az alkoholizmus között. "Épelméjűség" az "elme épségét" jelenti. Az alkoholista, józanul kiértékelve romboló tevékenységét - legyen a rombolásnak áldozata az ebédlő bútor, vagy saját erkölcsi ereje -, nem tulajdoníthat magának "ép elmét".
Következésképpen, a Második Lépés mindnyájunk számára az erőgyűjtés állomása. 

Kétkedők, istentagadók vagy hajdani hívők, mind egy cipőben járunk, ami ezt a Lépést illeti. Igaz alázat és elfogulatlanság a hithez vezethet, és minden A.A.-gyűlés biztosíték arra, hogy Isten vissza fogja adni egészségünket, ha Hozzá való viszonyunkat rendezzük.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 34. old.]