5. Lépés

[root]

A Nagykönyv az Akcióba lépünk című fejezetben ezt írja:
 
"Elvégeztük a belső leltárt – mit tegyünk utána? Megpróbáltunk új magatartásmódot tanúsítani, új kapcsolatot kialakítani Teremtőnkkel, és feltárni az úton leselkedő akadályokat. Beismertünk bizonyos hibákat; nagy vonalakban megállapítottuk, mi a baj; rámutattunk a gyönge pontokra. Most meg kell szabadulnunk fogyatékosságainktól. Ennek feltétele, hogy Isten, önmagunk és egy másik ember előtt beismerjük fogyatékosságainkat. Ez elvezet bennünket az előző fejezetben leírt gyógyulási program Ötödik Lépéséhez."
 
Ennek érdekében először is a következőket tettem:
 
-    Még egyszer átnéztem az első 4 lépésem anyagait
-    Elolvastam újra a Nagykönyvben az 5. lépés anyagát (68-71. o.)
-    Áttanulmányoztam az 5. lépést a Lépéskönyvben
-    Sok olyan gyűlésen vettem részt, ahol az 5. lépésről volt szó
-    Sokat beszélgettem a szponzorommal az 5. lépésről
 
Végül:
 
5. BEISMERTEM ISTENNEK, MAGAMNAK ÉS EGY EMBERTÁRSAMNAK HIBÁIM VALÓDI TERMÉSZETÉT
 
Ennek részeként:
 
1.    Képessé váltam beismerni hibáimat Istennek.
2.    Képessé váltam beismerni hibáimat magamnak.
3.    Képessé váltam beismerni hibáimat embertársaimnak.
4.    Észrevettem, hogy hibás cselekedeteim mögött mindig hibás (negatív) gondolatok és érzelmek állnak.
5.    Ráébredtem, hogy hibás gondolataim és érzelmeim a helytelen hozzáállásaimból fakadnak.
6.    Rájöttem, hogy a hibáim lényege én-központú (egós) gondolkodásmódomban rejlik.
7.    Hibáim valódi természetéről beszámoltam akkori szponzoromnak is.
 
Segédlet a lépés-részhez:
 
A lépésmunka bevezetéseként:
 
-    Még egyszer nézd át az első 4 lépésed anyagait!
-    Olvasd el újra a Nagykönyvben az 5. lépés anyagát (68-71. o.)!
-    Tanulmányozd át az 5. lépést a Lépéskönyvben
-    Vegyél részt olyan gyűléseken, ahol az 5. lépésről van szó!
-    Beszélgess a szponzoroddal az 5. lépésről

5.1. Képessé váltam beismerni hibáimat Istennek.
 
Azt írja a 12 Lépés és 12 Hagyomány könyv az 57. oldal alján, hogy:
 
"Hibáink beismerése más személy előtt, ősrégi gyakorlat. Minden kor szentesítette, és az igazán lelki és vallásos emberekre jellemző. Manapság már nemcsak a vallás az egyedüli szószólója ennek az üdvös elvnek.

Pszichiáterek és pszichológusok úgy látják, hogy minden ember mélyen gyökerező igénye, hogy magába tekintsen, személyisége fogyatkozásait megismerje és azokat egy megértő, bizalomra érdemes személlyel megvitassa. Az AA még tovább megy. Legtöbben azt valljuk, hogy hibáinknak egy más személy előtt való feltárása nélkül nem maradhatunk józanok.

Nyilvánvalónak látszik, hogy az isteni kegyelem nem söpörheti ki belőlünk az ivás megszállottságát mindaddig, amíg nem vagyunk erre hajlandók."
Tehát ismét a hajlandóság az, amit meg kell erősítenem magamban. Ehhez is gyakorlás kell. Talán nem véletlen, hogy a katolikus mise minden egyes alkalommal úgy kezdődik, hogy:
 
"Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással."
Én magam nem vagyok vallásos, de a 2. lépésben eljutottam a hitre, a 3. lépésben pedig hajlandóvá váltam akaratomat és életemet Istenre bízni. Akkor megpróbálhatom megosztani vele vétkeimet (hibáimat) is.
 
Azt például, hogy időnként harcias vagyok, és túl kemény másokhoz, ahelyett, hogy gyengéd lennék. Azt, hogy versengő vagyok, és másokhoz hasonlítgatom magam. Azt, hogy néha bűnösnek gondolom magam, pedig csak hibáztam. Azt, hogy néha sajnálkozom a múltban elkövetett hibáim miatt. Azt, hogy többet foglalkozom a jövővel, mint kellene, ezért felüti a fejét a félelem, a szorongás, vágyakozás. Azt, hogy időnként neheztelek másokra, és aztán halogatom a megbocsátást.

Azt, hogy sokszor érzek büszkeséget, ha valamit jobban csinálok másoknál. Azt, hogy hajlamos vagyok vitába szállni másokkal, pedig tudom, hogy ez megzavarhatja az ő lelki békéjüket.
 
Istenem! Hajlandó vagyok beismerni Neked bármilyen hibámat!
A Te akaratod legyen meg, ne az enyém!
 
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Vajon Isten tud-e a hibáidról?
●    Rejtegetted-e valaha is a hibáidat Isten előtt?
●    Vajon lehetnek-e titkaid Őelőtte?
●    Vajon Isten neheztel-e rád a hibáid miatt?
●    Vajon kapsz-e további büntetéseket Istentől az elkövetett hibáidért?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Hibáid már eleve önmagukban hordják a büntetésüket.
 
Gyakorold a következőt (vagy valami hasonlót):
 
●    Istenem! Hajlandó vagyok beismerni Neked bármilyen hibámat!

5.2. Képessé váltam beismerni hibáimat magamnak.
 
Azt írja a Lépéskönyv az 56. oldalon, hogy:
 
"Ha rájöttünk, hogy helytelen gondolkodásunk és cselekedeteink mennyit ártottak nekünk és másoknak, akkor egyre sürgetőbb lesz az igény, hogy a múlt kínzó kísértéseivel szakítsunk."
 
A legnagyobb akadálya ennek a "rájövésnek" az önáltatás. Ha nem vagyok őszinte magamhoz, hanem azzal hitegetem magam, hogy velem minden rendben, és mások okozzák a bajt. Vagy ráfogom a hibáimat az alkoholra.
 
Viszont ha tudom, hogy az egó mindenféléket kitalál azért, hogy ne kelljen szembesülni a hibáimmal – illetve magával az egoista gondolkodásmódommal –, akkor már el tudok indulni az alázat felé.
 
A 4. lépésben törekednem kellett a leltárt mélyrehatóan és bátran csinálni. Most, az 5. lépésben törekszem a beismerést őszintén megtenni. Magam felé is. Ez nem önostorozást jelent: nem vagyok "bűnös lélek". Nem sajnálnom kell magamat azért, mert vannak hibáim, hanem minél mélyebben megismerni én-központú gondolkodásmódom e rejtett működési hibáit.
 
Az őszinteség nagyon fontos. Őszintének kell lennem magamról, magamnak. Enélkül nem tudnék őszinte lenni (magamról) másoknak.
Viszont az őszinteséget mindenképpen csak magammal kapcsolatban kell használnom. Ez a program rólam szól. Nem másokról. Mások hibái nem rám tartoznak!
 
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Mit is jelent valójában az őszinteség?
●    Kihez kell elsősorban őszintének lennünk?
●    Kivel kapcsolatban kell őszintének lennünk önmagunkhoz?
●    Miről kell magunkkal kapcsolatban őszintének lennünk önmagunkhoz?
●    Milyen jellegű hibákat szoktál (szoktunk) elkövetni?
●    Milyen kifogásokat szoktál találni, hogy ne kelljen szembesülni a hibáiddal?
●    Milyen erőfeszítéseket szoktál tenni, hogy ne kelljen szembesülni az egóddal?
 
Keress néhány példát magadban:
 
●    Hibás gondolatokra
●    Helytelen beszédre, kommunikációra
●    Hibás cselekedetekre
●    Helytelen viselkedésre
●    Mulasztásokra
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Mások hibáival könnyebb foglalkozni, mint a sajátjainkkal.
●    A mások hibáival való foglalkozás nem segíti elő a lelki békét.
 
5.3. Képessé váltam beismerni hibáimat embertársaimnak.
 
A május 12.-i Napi Elmélkedésben azt olvastam:
 
"Bármi történt is, már elmúlt. Nem lehet rajta változtatni.

De a hozzá való viszonyom megváltozhat, ha megbeszélem a szponzorommal és azokkal, akik előttem járnak. Kívánhatom azt, bárcsak eltűnne a múlt, de ha megváltoztatom a tetteimmel kapcsolatos reakcióimat, gondolkodásmódom is megváltozik. Nem kell azt kívánnom, bárcsak a múlt soha sem történt volna meg. Megváltoztathatom érzéseimet és gondolkodásomat, de csak a cselekvések útján, alkoholista társaim segítségével."
 
Szóval a gondolkodásmódom megváltoztatásához meg kell osztanom az érzéseimet, gondolataimat a társaimmal. Beszélnem kell a hibás gondolataimról a szponzorommal, AA-s társaimmal, vagy akár más lelki társaimmal.
 
Számomra az jelentette a kulcsot ahhoz, hogy bátran tudjak beszélni másoknak a hibáimról, hogy beláttam a következőket:
 
1. Nem vagyok bűnös. Néha hibásan gondolkodom, és ez hibás cselekedetekhez vezet. Azért vagyok csak felelős, hogy mit gondolok. De ezen tudok dolgozni a gondolkodásmódom megváltoztatásával. Felelős vagyok tehát, nem pedig bűnös.
2. A múlttal kapcsolatos gondolataim is hibásak. Úgy tudom megváltoztatni őket, ha beszélek róluk másokkal.
3. Ugyanis számos haszna van annak, ha beszámolok hibáimról másoknak. A "szponzori" visszajelzések alapján:
 
-    Pontosodik a leltáram
-    Nő a realitásérzékem
-    Csökken az elszigeteltség, a magány érzése
-    Csökken az egó, fejlődik az alázat
 
Szerintem megéri!
 
Segédlet a lépés-részhez:
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
●    Tudunk-e változtatni a múlthoz való viszonyunkon? Te tudnál?

●    Át tudjuk-e értékelni a múltban elkövetett hibáinkat? Te meg tudnád tenni?

●    Akarsz-e változtatni a hibáidhoz kapcsolódó érzéseken, gondolatokon?

●    Segíthet-e ebben egy szponzor, vagy egy lelki társ?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
●    A hibáidról való „beszámolás” könnyített a lelkeden.

●    Mások eltérő látásmódja segített neked másként látni hibáidat.


5.4. Észrevettem, hogy hibás cselekedeteim mögött mindig hibás (negatív) gondolatok és érzelmek állnak.
 
A 4. lépés során már elkészítettem azon negatív gondolataim leltárát, amelyek az alacsony szintű érzelmi állapotaimmal együtt járnak és a rossz érzéseket általában kiváltják belőlem.
 
Például neheztelést, haragot érzek a következő gondolatok kapcsán:
 
-    Rosszat akarnak nekem.
-    Bántanak engem.
-    Kárt okoztak nekem.
-    Mindenki ellenem van.
-    Majd én megmutatom!
-    Visszakapja ő még ezt!
-    Miért nem azt csinálja, amit kellene?
-    Azt kellene csinálnia, amit én mondok.
 
Ugyanezek a neheztelő gondolatok azok, amelyek elvezethetnek a következő hibás cselekedetekhez:
 
-    Szeretet megvonása, utálkozás,
-    Kommunikáció megszakítása, durcizás,
-    Sértegetés, ócsárolás, mószerolás, pletykázás
-    Fizikai támadás, erőszakos fellépés,
 
Vagy például félelmet, szorongást általában a következő gondolatok mentén tapasztalok:
 
-    Miért tettem ilyeneket?
-    Mi lesz most velem?
-    Nem érzem jól magam!
-    A múltam akadályoz, visszahúz.
-    A jövőm teljesen kilátástalan.
-    Örökké tartozom másoknak.
-    Mi lesz, ha nem úgy alakulnak a dolgok?
 
Ezek a hibás (negatív) gondolatok oda vezethetnek, hogy a félelem miatt nem teszek meg számos olyan dolgot, amit egyébként a hétköznapi életem alakulásához meg kellene tennem. Lebénulok és cselekvőképtelenné válok. Ez is a hibás cselekedetek egy formája. A folyamatos szorongás ráadásul elvezethet a leghibásabb cselekedethez, a visszaeséshez.
 
A hibás gondolataim általában nem tudatosak, csak tudat alatt motoszkálnak folyamatosan a fejemben. Ezért fontos mindig tudatosítanom őket, hiszen enélkül nem tudnám kijavítani a hibás cselekedeteimet.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Melyek azok a gondolati köreid, amelyek a legtöbb hibás cselekedetedet okozzák?
●    Mely érzelmek köré csoportosulnak ezek a gondolatok?
●    Mindig tudatosulnak benned ezek a gondolatok és érzelmek miközben cselekszel?
 
Írj néhány példát arra, hogy:

●    Milyen hibákat követtél el?
●    És ezek mögött milyen hibás gondolatok álltak?
●    Milyen érzelmek kapcsolódtak hozzájuk?
 
5.5. Ráébredtem, hogy hibás gondolataim és érzelmeim a helytelen hozzáállásaimból fakadnak.
 
Az 5. lépésben igyekszem beismerni hibáim valódi természetét. De mi is a hibáim "valódi" természete? Nem is olyan egyszerű a kérdés...
 
Amíg az emberi akaraterőben hittem, azt gondoltam, hogy azért hibázok, azért követek el hibás cselekedeteket (például újra iszom, és újra meg újra lerészegedek), mert kevés az akaraterőm. Mert csak akarni kell, és a dolgok úgy lesznek, ahogy én akarom. Ebben erősített meg a környezetem is. Olyanokat mondtak, hogy "Látod, mások meg tudják csinálni. Te miért nem tudod?"

Hú, de utáltam ezt...
 
A programnak köszönhetően ma már tudom, hogy:
 
1.    Nem én irányítok, az én akaratom nem sokat számít.
2.    Cselekedeteimet a szokásaim vezérlik, nem az akaratom. A legtöbb döntésem tudat alatt születik.
3.    Azért hibázok, mert hibásak a gondolataim. És ez igaz a tudatos és a tudatalatti gondolatokra is.
4.    Végül az irodalmat olvasva ráébredtem, hogy a hibás gondolataim mind-mind visszavezethetők helytelen hozzáállásaimra, rossz attitűdjeimre.
 
A 4. lépésben már említettem, hogy felleltároztam hibás attitűdjeimet is, és kiderült, hogy az alábbiakon még van mit javítani (csak betűrendben):
 
-    birtokló
-    bűnös
-    függő    
-    harcias
-    kemény
-    lekötelezett
-    szánakozó
-    versengő
 
Tehát amikor beismerem hibáimat Istennek, magamnak vagy embertársaimnak, akkor el kell ismernem ezeket a hibás hozzáállásokat, mivel gyakorlatilag ezek jelentik hibáim valódi természetét, ezekből fakadnak hibás gondolataim amelyek (akár tudatosan, akár tudat alatt) a helytelen cselekedetekhez vezetnek.
 
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Vajon az akaraterő le tudja-e gyűrni függőségeinket? És jellemhibáinkat?
●    Milyen rossz szokásaid vannak, amelyekkel szemben az akaraterő mit sem ér?
●    Vajon gyakorlással lehet-e változtatni rossz szokásainkon?
●    Milyen hibás attitűdjeid vannak, amelyek sok rossz gondolatot okoznak neked?
●    Vajon gyakorlással lehet-e változtatni helytelen hozzáállásainkon?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Ha rosszul állsz hozzá valamihez, akkor abból semmi jó nem sül ki.
●    Ha helyesen közelítesz meg dolgokat, akkor nagyobb az előrelépés esélye.
  
5.6. Rájöttem, hogy a hibáim lényege én-központú (egós) gondolkodásmódomban rejlik.
 
Szóval, ott tartottam a leltározással, hogy van egy csomó hibás attitűdöm (pl. birtokló, bűnös, függő, harcias, kemény, lekötelezett, szánakozó, versengő, stb.) amelyeken még van mit javítani. De honnan vannak nekem ezek a helytelen hozzáállások?

A Nagykönyv a 61. oldal 2. bekezdésében azt írja:
 
"Számba vettük jellembeli fogyatékosságainkat, amelyek kudarcainkat okozták. Meggyőződvén arról, hogy az "én" különféle megnyilvánulásai győztek le minket, áttekintettük ezeket a megnyilvánulásokat."
 
A 12 Lépés és 12 Hagyomány könyvünk pedig azt írja az 56. oldalon az 5. lépés bevezetőjében:
 
"Mind a Tizenkét A.A.-Lépés az kívánja, hogy természetes kívánságaink ellen cselekedjünk... valamennyi lelohasztja túltengő Énünket. Minthogy felfuvalkodott énünk lelohasztásáról van szó, talán ez a Lépés az, amelyet a legnehezebb megtenni.
 
Viszont a tartós józansághoz és a lelki békességhez ez a lépés a legszükségesebb."
  
Tehát mindig ide lyukadok ki: az egó okozza a problémáimat. Az egó felismerése és elengedése a feladatom. Ez persze nem is olyan egyszerű.
Hiszen például miért gondolnám azt, hogy hibás dolog keménynek lenni. Ezt hallom mindenhonnan, hogy: Légy kemény! Légy férfi! Állj ki magadért! De be kell látnom, hogy ezt csak az egó akarja. Isten viszont inkább azt szeretné, hogy gyengéd legyek. Másokkal és magammal is. Aki kemény, az nem tud gyengéd lenni. Most már én is inkább gyengéd szeretnék lenni, nem pedig kemény.
 
Vagy például az 5. lépés megtétele előtt nem gondoltam azt, hogy helytelen dolog harciasnak lenni. Hiszen az élet csupa harc, vetélkedés, vita, győzelem, vereség, újra harc, lemaradni a versenyben, újra versengeni másokkal, meggyőzni másokat, legyőzni másokat, stb, stb. De be kellett látnom, hogy ezt csak az egó akarja. Isten viszont inkább azt szeretné, hogy békében éljek magammal és másokkal is. Aki harcias, az nem tud békés lenni. Én pedig békés szeretnék lenni, nem pedig harcias.
 
Tovább gyakorlom hát, hogy nem én vagyok a világ közepe...
 
Nincs én, nincs probléma! - mondják a buddhisták. És milyen igazuk van...
A Te akaratod legyen meg, ne az enyém! - mondják az alkoholisták. És ez is mennyire igaz...
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Milyen én-központú (egós) jellemvonásaid vannak?
●    Hogyan szoktak ezek problémákhoz vezetni az életedben?
●    Hogyan szoktak ezek szenvedést okozni számodra?
●    Hogyan próbálja az egó megmagyarázni, hogy szükséged van ezekre?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Az egó felismerése és elengedése elvezethet a lelki békéhez.

Gyakorold a következőket (vagy valami hasonlót):
 
●    Nem én vagyok a világ közepe!
●    Nincs „én”, nincs probléma!
●    A Te akaratod legyen meg, ne az enyém!
 
5.7. Hibáim valódi természetéről beszámoltam akkori szponzoromnak is.
 
Az előző lépés-részeknek köszönhetően az 5. lépésem végére készen álltak a listáim:
 
-    a hibás cselekedeteimről
-    a hibáimat körülvevő negatív érzelmekről
-    az érzelmekkel együttjáró helytelen gondolatokról
-    a helytelen gondolatokat létrehozó attitűdökről
-    az attitűdöket kiváltó én-központú (egós) gondolkodásomról
 
Azt írja a 12 Lépés és 12 Hagyomány könyv az 56. oldalon, hogy:
 
"Ha rájöttünk, hogy helytelen gondolkodásunk és cselekedeteink mennyit ártottak nekünk és másoknak, akkor egyre sürgetőbb lesz az igény, hogy a múlt kínzó kísértéseivel szakítsunk. Valakivel beszélnünk kell róluk."
 
De kivel beszéljek róluk? Kinek mutassam meg a listáimat? Kivel osszam meg őszintén hibáim valódi természetét? Hát, adódik a válasz, hogy: a szponzorommal.
 
Ezzel egyetlen probléma adódott csak: a szponzorom az első 4 lépés során egy AA-s hölgy volt, akivel egy utcában laktunk, és gyűlésekről hazafelé menet sokat beszélgettünk. Sok jó tanácsot és anyagot (filmeket, CD-ket, kérdéslistákat) adott az első 4 lépéshez, de azt mondta, hogy az 5. lépést már mindenképpen egy férfi szponzorral kellene megtennem.
 
Megkértem hát egy "tizenéves" társunkat, hogy legyen az új szponzorom, és ő igent mondott. Kértem, hogy hallgassa meg az 5. lépéses beszámolómat hibáim valódi természetéről. Azt mondta, rendben van. El is mentem hozzá, meg is tettem az őszinte beismeréseimet. Azt mondta, hogy ez nagyon jó volt neki is. De további tanácsot, útmutatást nem tud adni, mivel ő még nem tette meg a 4. lépést sem.
 
Hát, így jártam... De azért hasznos volt megtennem ezt a lépést. Megerősítette bennem az őszinteséget és az alázatot.
 
Segédlet a lépés-részhez:
 
Készíts listát és számolj be szponzorodnak vagy egy lelki társadnak:
 
●    Egós jellemvonásaidról
●    Helytelen hozzáállásaidról
●    Hibás gondolataidról
●    Negatív érzelmeidről
 
<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>
 
5.8. Ellenőrző kérdések – az 5. Lépéshez
 
Mielőtt továbblépnénk a 6. Lépésre, végezzetek egy kis önellenőrzést. Válaszoljátok meg magatoknak a következő kérdéseket:
 
1.    Hajlandó vagy-e beismerni bármilyen hibádat Istennek?
2.    Be tudod-e ismerni hibáidat magadnak?
3.    Be tudod-e ismerni hibáidat embertársaidnak?
4.    Észrevetted-e, hogy hibás cselekedeteid mögött mindig hibás (negatív) gondolatok és érzelmek állnak?
5.    Ráébredtél-e már, hogy hibás gondolataid és érzelmeid a helytelen hozzáállásaidból fakadnak?
6.    Tudod-e, hogy a hibáid lényege én-központú (egós) gondolkodásmódodban rejlik?
7.    Beszámoltál-e már szponzorodnak hibáid valódi természetéről?
 
Rövid magyarázatok az 5. lépés ellenőrző kérdéseihez
 
1.    Isten jobban ismeri a hibáinkat, mint mi magunk. És már régen megbocsátotta őket.
2.    Az önmagunkhoz való őszinteség a programunk alapja.
3.    Hibáink mások előtt való beismerése ősrégi spirituális gyakorlat.
4.    A hibás gondolat vagy negatív érzelem általában hibás cselekedethez vezet.
5.    Az attitűdjeink nagymértékben meghatározzák gondolatvilágunkat és érzelmeinket.
6.    Az egó minden szenvedés forrása.
7.    Az egó minden bajunk forrása. Erről kell a szponzorunknak színt vallanunk.