NA - 8. Lépés - 8.1. fejezet


Nyolcadik Lépés
„Listát készítettünk mindazokról a személyekről, akiknek ártottunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.”

Eddig a lépések leginkább arra fókuszáltak, hogy rendbe tegyük magunkat, és a saját felfogásunk szerinti Istennel való kapcsolatunkat. A Nyolcadik Lépés megkezdésével bevonunk más embereket is a gyógyulási folyamatunkba – embereket, akiknek a használatunk idején ártottunk, akiknek a felépülésben ártottunk, akiknek ártani akartunk vagy véletlenül okoztunk kárt, akik már nincsenek jelen az életünkben, és azoknak is, akik valószínűleg közel lesznek hozzánk az életünk végéig.

8.1. A JÓVÁTÉTELEK AKADÁLYAI

A Nyolcadik Lépésben azonosítjuk az általunk okozott károkat. Nem számít, hogy a düh vezérelt minket, felelőtlenek voltunk vagy féltünk. Nem számít, hogy a tetteink önzőségből, arroganciából, őszintétlenségből vagy más jellemhibából adódtak. Még az sem számít, ha véletlenül okoztuk a kárt. A Nyolcadik Lépésben elengedhetetlen, hogy az összes általunk okozott kárt azonosítsuk.

Előfordulhat olyan kár, amit nem tudunk kijavítani. Elképzelhető, hogy mi magunk nem tudjuk azt közvetlenül jóvátenni. Az is megeshet, hogy olyan kárt írunk a Nyolcadik Lépés listánkra, amit nem is mi okoztunk. A szponzorunk segíteni fog ezek átnézésében, mielőtt továbbmennénk a Kilencedik Lépéshez. Egyelőre az a feladatunk, hogy azonosítsuk a megkárosított személyeket, az okozott kárt, és hogy hajlandóvá váljunk jóvátételeket nyújtani.
Az természetes, hogy a Nyolcadik Lépésen való munka során elgondolkodunk a Kilencedik Lépésen és a jóvátételek módján.

A jóvátételek megtételére irányuló gondolatok korlátozzák a nyolcadik lépésen való munkánkat. Mielőtt a listánkat elkészítjük, szükséges lehet az általános téveszmék eloszlatása.
Fantasztikus, hogy már elkezdtünk bizonyos kapcsolatokat rendbe hozni az életünkben. A családunk valószínűleg örül annak, hogy már nem használunk drogokat. Néhány szembetűnő kár, melyekkel másoknak ártottunk, a használat abbahagyásával azonnal megszűnt. Ha sikerült megtartani az állásunkat, vagy az iskolában maradni, akkor valószínűleg már jobb a teljesítményünk, mint régen. Már nem bántjuk a munkatársainkat, főnökeinket, tanárainkat, vagy diáktársainkat. De ez elég?

A gyűléseken talán hallottuk, ahogy más tagok azt hangsúlyozták, hogy a „jóvátétel” változást jelent, nem csak bocsánatkérést; az számít igazán, hogy most hogyan bánunk az emberekkel. Ez nem azt jelenti, hogy az NA-ban nem divat a formális bocsánatkérés. A direkt, szemtől-szembeni, szóbeli jóvátételek óriási erővel bírnak a saját spiritualitásunkat tekintve, illetve rég várt megnyugvást hoz a megbántott személynek. De társaink hangsúlyozzák, hogy nem elég egy gyatra bocsánatot kérnünk, majd folytatni azt a viselkedést, amivel a kárt okoztuk.

NA - 8. Lépés - 8.1.1. fejezet


8.1.1. HEZITÁLÁS

Néhányan talán egy kicsit nyúzottnak érezzük magunkat, főleg ha a szponzorunk alapos munkát kért tőlünk az első hét lépésben. Leltárt készítettünk a viselkedésünkről a Negyedik Lépésben; katalogizáltuk a karakterhibáinkat a Hatodik Lépésben; most ezeket a szituációkat egy másik szemszögből kell megvizsgálnunk. Úgy tűnhet, hogy az életünket és a függőségünket már minden egyes szemszögből átvilágítottuk, ahogy ezeken a lépéseken túljutottunk. Ez az egész valóban szükséges? Nem csak magunkat büntetjük azzal, hogy újra és újra átvesszük ugyanazokat a dolgokat?
Nem, nem büntetjük magunkat. A Nyolcadik Lépés a kezdete annak a folyamatnak, ami segít egyenlőnek érezni magunkat másokkal. A szégyen és bűntudat érzete helyett, az örökös „kevesebb vagyok” érzése helyett képessé válunk az emberek szemébe nézni. Nem kell majd senkit elkerülnünk. Nem kell majd attól félnünk, hogy rajtakapnak és megbüntetnek valami elmulasztott felelősség miatt. Szabadok leszünk.
Hezitálok-e bármilyen módon a Nyolcadik Lépésen való munkával kapcsolatban? Miért?

NA - 8. Lépés - 8.1.2. fejezet


8.1.2. ELŐRE ROHANÁS

Néhányan közülünk a másik végletbe esünk ezzel a lépéssel: Alig várjuk, hogy ott legyünk és „mindent rendbe hozzunk”. Ezzel akaratlanul talán még több kárt okozunk. Rohanunk előre beismerő vallomásokat téve hűtlenségünkről párunknak és barátainknak. Leültetjük a családunkat és végighallgattatjuk velük függőségünk minden részletét, igazolva legnagyobb félelmeiket arról, hogy miket csináltunk a múltban, kiegészítve olyan részletekkel, amik eddig kíméletesen rejtve maradtak. Buzgalmunkban leültetjük gyerekeinket, és kiselőadást tartunk betegségünkről, arról, hogy nem vagyunk felelősek érte, de most már felépülésben vagyunk, amit egyébként imádunk, és innentől az élet csodálatos lesz, elfelejtve azt a sok üres ígéretet, amit eddig tettünk nekik. Egy napon besétálunk főnökünk irodájába és bejelentjük, hogy függők vagyunk, nagy összegeket sikkasztottunk különféle módon, de nagyon sajnáljuk, és soha többet nem csinálunk ilyet.

Bár saját tapasztalataink a jóvátételek siettetéséről valószínűleg nem ennyire extrémek, azért biztosan érezzük a súlyát: Ha a szponzorunk irányítása és egy terv nélkül próbálunk jóvátételeket nyújtani, a végén még több kárt okozhatunk.
Felismerem a fontosságát annak, hogy kicsit lelassítsak és kikérjem a szponzorom véleményét, mielőtt jóvátételeket nyújtok?
Volt olyan szituáció, ahol a jóvátételek nyújtásának siettetésével több kárt okoztam? Mi volt ez a szituáció?

NA - 8. Lépés - 8.1.3. fejezet



8.1.3. NEHEZTELÉS

Néhányan közülünk még mindig azt hihetjük, hogy alapvetően kedves emberek vagyunk, akik nem bántottak senkit, saját magunkon kívül. Ha még mindig nem világos, hogy ki szerepel a jóvátételi listánkon, vagy csak sejtjük, hogy a családunk rajta van, de nem tudjuk biztosan, hogy miért, akkor talán valami felett átsiklottunk, vagy nagyon erős még a tagadásunk. Néha egyszerűen nem vagyunk képesek felismerni az igazságot egyes helyzettel kapcsolatban, még a felépülésben töltött több év után sem.

Egy ajánlás, amit sokunk követ, hogy ha eszünkbe jut valaki, akinek érzésünk szerint jóvátétellel tartozunk, de nem jut eszünkbe a szituáció, ami miatt meg kell tennünk a jóvátételt, akkor is felírjuk a nevét a listánkra. Néha egy későbbi időpontban eszünkbe jut a „miért” is. A tőlünk telhető legjobbat ajánlott tenni ezzel a lépéssel kapcsolatban; hívjuk fel a szponzorunkat, és továbbra is dolgozzunk a felépülésünkön. Ahogy a mondás tartja: „még több tárul fel”. Nyitottnak kell maradnunk, hogy amikor a tudás elér minket, képesek legyünk befogadni azt.

Végül, de nem utolsó sorban, sokunk halogatja ennek a lépésnek az elkezdését, mert egyes embereknek nem vagyunk hajlandóak jóvátételt nyújtani. Neheztelünk rájuk, vagy annyira félünk, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan környékezzük meg őket. El kell kezdenünk ezt a lépést, és fel kell sorolnunk ezeket az embereket, még akkor is, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy valaha is képesek leszünk a jóvátételek megtételére. Ha valóban nem biztonságos a jóvátétel nyújtása, a szponzorunk segíteni fog a helyzet megoldásában.

Sorold fel a nehezteléseket, amik a jóvátételek nyújtásához szükséges hajlandóság útjában állnak.
El tudom engedni most ezeket a nehezteléseket? Ha nem, akkor hajlandó vagyok felírni ezeket a neveket a listámra, és később aggódni a jóvátétel nyújtáson?
Vannak olyan emberek a jóvátételi listámon, akik veszélyeztetik a biztonságomat, vagy, akik miatt mélyen aggódom valamilyen formában? Mik a félelmeim?

NA - 8. Lépés - 8.2. fejezet


8.2. A SZEMÉLYEK, AKIKNEK ÁRTOTTUNK; ÉS AHOGYAN ÁRTOTTUNK

Mielőtt nekiállunk a lista elkészítésének, tisztáznunk kell magunkban, hogy mit is jelent valakinek ártani. Igyekeznünk kell megérteni a károkozás összes lehetséges módját, hogy a listánk alapos legyen.

A károkozás néhány típusa nyilvánvaló. A károkozás egy egyértelmű példája, ha pénzt vagy egyéb tulajdont lopunk egy személytől vagy üzletből. Továbbá sokunknak nincs gondja felismerni a károkozást a fizikai és érzelmi bántalmazásban.

Aztán vannak olyan esetek, amikor nincs problémánk a károkozás felismerésével, de az már nehezen beazonosítható, hogy kinek okoztuk. Például csaltunk egy iskolai dolgozatírásnál. Ezzel a tanárnak okoztunk kárt? Vagy a többi tanulónak? Magunknak? Az utánunk jövő tanulóknak, akiknek a tisztességtelen viselkedésünkkel okozott tanári bizalmatlansággal kell szembe nézniük? A válasz erre a példára az, hogy mindenkinek okoztunk kárt, még ha közvetve is. Ők mind a Nyolcadik Lépés listánkra kerülnek.

Végül eljutunk a károkozás mélyebb formáihoz. Ezek talán a legkártékonyabbak, mert az emberi szív legsebezhetőbb részét sújtják. Például volt egy barátunk, akit évek óta ismertünk, akivel megosztottuk az érzéseinket, személyiségünket, és bíztunk egymásban. A kapcsolat mindkettőnknek sokat jelentett, de aztán mindenféle magyarázat nélkül egy valós vagy vélt csekélység miatt visszavonultunk, és soha nem próbáltuk ezt a barátságot megújítani. Egy barát elvesztése anélkül is elég fájdalmas, ha van magyarázat az elvesztésére, mégis sokan bántottunk meg így másokat. Megrendítettük annak a másik embernek a bizalmát, ami talán évekig gyógyult. Ennek a példának van egy másik változata; amikor talán hagytuk a másiknak, hogy ő vállalja magára a kapcsolat végetvetésével járó felelősséget, és ezzel ő érezze magát olyannak, akit nem lehet szeretni, valójában pedig csak belefáradtunk a kapcsolatba és lusták voltunk annak ápolására.

Sokféle módon tudunk mély, érzelmi károkat okozni: elhanyagolás, visszavonulás, kihasználás, manipulálás és megalázás csak néhány példája ezeknek. A közöttünk lévő „áldozatok” és „kedves emberek” úgy találhatják, hogy másokat alárendelt helyzetbe hoztunk, miközben másoknál többnek állítottuk be magunkat - ezzel morális felsőbbrendűségi magatartást mutatva. A közöttünk lévő versengők és önteltek talán úgy bővítik a Nyolcadik Lépés listájukat, hogy azokra az emberekre gondolnak, akik felajánlott segítségeit és gesztusait visszautasították.

Ahogy a károkozás fajtáit sikerül felismernünk, további küzdelmet jelenthet, hogy csak a használat abbahagyása előtti időt vizsgáljuk meg. Könnyebb az aktív függőségünk idején okozott károkat őszintén beismerni. Drogokat használtunk, más emberek voltunk. Pedig a felépülésünk ideje alatt is bántunk meg embereket mindnyájan. (Emlékezzünk, hogy akarattal vagy a nélkül, az mindegy.) Valószínűleg mind okoztunk kárt azoknak, akikkel megosztjuk felépülésünket – más NA tagoknak.

A leggyakoribb példákat említve talán pletykálunk róluk, elzárkózunk tőlük, fásultan reagálunk a fájdalmukra, akadályozzuk a szponzori kapcsolatot, irányítani próbáljuk egy szponzorált viselkedését, hálátlanul bánunk a szponzorunkkal, ellopjuk a Hetedik Hagyomány pénzét, egy szolgálati vitában azáltal manipulálunk másokat, hogy a tisztasági időnkkel kérkedve hitelesnek állítjuk be magunkat, vagy szexuálisan kihasználunk egy újonnan érkezőt. Sokunknak komoly nehézséget okoz ezeket a történéseket felírni a Nyolcadik Lépés listánkra, mivel kellemetlen érzéssel tölt el a gondolat, hogy jóvátételt nyújtsunk.

Egy magasabb színvonalú viselkedéshez tartjuk magunkat felelősnek az NA-ban, és biztosak vagyunk abban, hogy mások is többet várnak el tőlünk. Az tény, hogy az NA-s társaink nagy valószínűséggel különösen megbocsájtóak, hiszen tudják, hogy mivel próbálkozunk; - de még egyszer: nem kell még a Kilencedik Lépés miatt aggódnunk.

NA - 8. Lépés - 8.2.1. fejezet


8.2.1. LISTÁT KÉSZÍTENI

Az első dolog, amit tudnunk kell, hogy ezt a listát nem elég fejben tartani. Le kell írni papírra, hogy kinek és milyen kárt okoztunk. Ha már egyszer papíron van, nehéz bárkit is elfelejteni, illetve a tagadást választani, hogy elkerüljünk egyes jóvátételeket. Ha valamiért nem tudunk papírt használni, vegyünk elő egy hangrögzítőt, vagy válasszunk más olyan megoldást, amivel a szponzorunk egyetért, hogy a legtöbbet hozzuk ki ebből a lépésből.

Ha készen állunk neki kezdeni a listánknak, leülünk, visszaemlékezünk arra, amit a károkozásról tanultunk, és elkezdjük az írást. Néhány név egyből az eszünkbe jut. Mások úgy jutnak eszünkbe, hogy végiggondoljuk a károkozás különböző módjait. Teljességgel szükségünk lesz arra, hogy áttekintsük a Negyedik Lépésünket, és kiszűrjük azokat az információkat, amik hasznosak lehetnek.

Minden nevet és helyzetet össze kell szednünk, ami csak eszünkbe jut, még akkor is, ha sejtjük, hogy a szponzorunk azt fogja mondani, hogy nem tartozunk jóvátétellel az adott szituációban. Általában még mindig jobb neveket törölni a listáról - miközben végigmegyünk azon a szponzorunkkal -, mint hogy azon gondolkozzunk, hogy kiket kellett volna még hozzáadni. Lehetnek olyan helyzetek, amikor emlékszünk a szituációra, amiben a kárt okoztuk, de a személyek neveire nem. Legalább az eseményt a listára tehetjük.

Magunkat feltüntetni a listán kényelmetlen lehet néhányunk számára. Talán hallottuk már felépülésünk korai szakaszában, hogy magunknak jóvátételt nyújtani önző viselkedés, és hogy ne csak mindig magunkon gondolkodjunk, hanem kezdjük el azokat is figyelembe venni, akiknek ártottunk. Ezek után az az elképzelés, hogy magunknak nyújtsunk jóvátételt, zavaró lehet. Néhányan közülünk talán úgy gondoltuk, hogy a jóvátételek nyújtása magunk felé valamiféle önjutalmazást jelent, azért mert tiszták vagyunk, vagy egyéb más teljesítményért.

Talán megpróbáltunk olyan dolgokat venni, amit nem engedhetünk meg magunknak, vagy más kényszereinket éltettük. Valójában azzal tudunk magunknak jóvátételt nyújtani, ha felhagyunk a felelőtlen és pusztító viselkedéssel. Fel kell ismernünk azokat a módszereket, amikkel magunknak okozzuk a problémáinkat - azaz ártunk magunknak -, azáltal, hogy nem tudjuk felvállalni a saját felelősségünket. Amikor hozzá adjuk magunkat a listához, akkor számba vesszük a kárt, amit az énképünknek, az egészségünknek, a pénztárcánknak stb. okoztunk.
Van egy kényes helyzet, amivel legtöbbünknek szembe kellett néznie: mi van, ha ártottunk a szponzorunknak a tudta nélkül, és ezt valószínűleg meg is fogja tudni, mikor végig megyünk a listán. Ebben a helyzetben fordulhatunk egy másik taghoz, akinek a felépülését tiszteljük, talán a szponzorunk szponzorához.

Felsorolom azokat az embereket, akiknek ártottam, és a konkrét károkozásokat minden egyes esetben.

NA - 8. Lépés - 8.2.2. fejezet


8.2.2. HAJLANDÓVÁ VÁLNI

Most, hogy elkészültünk a listával, vagy éppen újabb nevekkel bővítettük azt a listát, amit az első Nyolcadik Lépésen való munka során készítettünk, itt az ideje, hogy hajlandóvá váljunk jóvátételt nyújtani. Ahhoz, hogy hajlandóvá váljunk, tudnunk kell legalább egy kicsit arról, hogy mit is jelent a „jóvátétel”. Korábban ebben a lépésvezetőben említettük, hogy a viselkedésünk megváltoztatásánál többre van szükség, bár néhányan talán félünk attól, hogy képtelenek vagyunk a változásra. Egyenesek vagyunk. Tartózkodni akarunk a megszokott viselkedések ismétlésétől, de emlékszünk azokra az időkre, amikor ígéreteket tettünk. Nem mi tettük ki magunkat annak, hogy ugyanúgy viselkedjünk? Ez az, amikor már igazán hinnünk kell a felépülésünkben. Nem számít, hogy mennyi ideje vagyunk tiszták és azok a hibák sem, amelyekért jóvátételt nyújtunk. Hinnünk kell abban, hogy a saját felfogásunk szerinti Isten megadja a változáshoz szükséges képességet és erőt.

Miért nem elegendő azt mondani, hogy „Sajnálom”, ahhoz hogy helyrehozzam a kárt, amit okoztam?
Miért nem elegendő a viselkedésemet megváltoztatni ahhoz, hogy helyrehozzam a kárt, amit okoztam?

NA - 8. Lépés - 8.2.3. fejezet


8.2.3. ANYAGI JÓVÁTÉTEL

Nagyon ritka, hogy ne tartozzunk legalább néhány anyagi jellegű jóvátétellel. Ez irányulhat emberekre, akiktől loptunk, azokra, akik kölcsön adtak, de soha nem fizettük vissza, vállalkozásokra, illetve hitelintézetekre. Tudjuk, hogy a jóvátételek olyan pénztől fosztanak meg minket, amit inkább megtartanánk magunknak. Időbe telhet, hogy értékelni tudjuk azt a mélyreható belső szabadságot, ami az ilyen adósságok megfizetésével jár, és a jóvátételek nyújtásából fakadó hajlandóságot. Segíthet, ha hajlandóságot kérünk Felsőbb Erőnktől ezeknek a jóvátételeknek a nyújtásához.
Van olyan anyagi jellegű jóvátétel, amit nem szeretnék megtenni?

Milyen lenne az életem, ha már megtettem volna ezeket a jóvátételeket?

NA - 8. Lépés - 8.2.4. fejezet


8.2.4. MEGBOCSÁTÁS

Néhány jóvátétel olyan emberek felé irányul, akik szintén ártottak nekünk. Ezek azok a jóvátételek általában, amelyek megtételére a legnehezebben válunk hajlandóvá. Úgy tűnik, hogy akárhányszor merülnek fel ezek a jóvátételek, mérgesek leszünk, ha arra gondolunk, amit ők tettek velünk, így megfeledkezünk mindenről a jóvátételek nyújtását illetően. De a felépülésünk megkívánja, hogy gyakoroljuk a megbocsátás lelki elvét. Ima és bármi egyéb külső segítséggel megtalálhatjuk magunkban a képességet, hogy megbocsássunk azoknak, akik ártottak nekünk.
Tartozok jóvátétellel olyan személyeknek, akik ártottak nekem?

Mit teszek azért, hogy hajlandóvá váljak megtenni ezeket a jóvátételeket?

NA - 8. Lépés - 8.2.5. fejezet


8.2.5. LISTA FRISSEN TARTÁSA

Talán vannak olyan jóvátételek is a listánkon, melyek megtételét el sem tudjuk képzelni. Talán még nem elég a hajlandóságunk, és hajlandóságért imádkozunk. El sem tudjuk képzelni, hogy hogyan érezzünk bármiféle együttérzést azok irányába, akiknek ezekkel a jóvátételekkel tartozunk. Ebben az estben csak hagyjuk ezeket a jóvátételeket a listánkon. Nem egy nap alatt - sőt nem is egy meghatározott idő alatt - kell megtennünk az összes jóvátételt. Talán beletelik egy kis időbe, mire hajlandóvá válunk egyes jóvátételek megtételére.

Minden alkalommal, mikor a Nyolcadik Lépés listánkra tekintünk, meg kell kérdeznünk magunktól, hogy hajlandóvá váltunk-e már ennek a jóvátételnek a megtételére. Ha nem, akkor időközönként megvizsgálhatjuk a listánkat.

NA - 8. Lépés - 8.3.1. fejezet


8.3. Lelki elvek

A nyolcadik lépésben az őszinteségre, bátorságra, hajlandóságra és együttérzésre fókuszálunk.
8.3.1. ŐSZINTESÉG

Elő kell vennünk az előző lépések tapasztalatait, hogy gyakorolni tudjuk az őszinteség elvét a Nyolcadik Lépésben. Beismertük problémánk természetét, a függőségünket, és elfogadtuk ezekre a problémákra a megoldást. Ez az őszinteség egyfajta cselekedete volt. Mélyreható és félelemmentes erkölcsi leltárt készítettünk magunkról; ezáltal az újonnan felfedezett őszinteségünket gyakoroltuk. Hogy kiírtsuk a személyiségünkből hibáink természetét, őszinteségünk mélyebb szinten történő gyakorlására volt szükség.

Szóval már képesek vagyunk elválasztani a saját részünket a másokétól a különböző dolgokban. Ezt a szintű őszinteséget kell alkalmaznunk a Nyolcadik Lépésben. El kell felejtenünk a nehezteléseket, mások hibáztatását, az ártatlan áldozat szerepét, és az általunk okozott károkra irányuló minden egyéb mentséget. Egyszerűen csak tegyük a listára!

Hogyan segíthet hibáink valódi természetének meghatározása a Nyolcadik Lépésben? Miért olyan lényeges, hogy tisztában legyek a saját felelősségemmel?
Mik a tapasztalataim (néhány példán keresztül) az őszinteséggel kapcsolatban az előző lépésekből? Hogyan tudom azt a tapasztalatot felhasználni ebben a lépésben?

NA - 8. Lépés - 8.3.2. fejezet


8.3.2. BÁTORSÁG

Isten gondviselésére kell bízni magunkat, hogy gyakorolni tudjuk a bátorság elvét a Nyolcadik Lépésben. Nem korlátozhatjuk a listánkat azokra a jóvátételekre, melyekről azt hisszük, hogy jó lesz a kimenetele. Hinnünk kell abban, hogy a Felsőbb Erőnk ellát minket lelki erővel, alázattal, belső erővel és bármi egyébbel, ami segít nekünk a jóvátételekben. Ha szembe kell néznünk valakivel, és félünk attól, hogy mit fogunk érezni, vagy ha el kell fogadnunk egy általunk elkövetett bűncselekmény következményeit, a Felsőbb Erő segítségével képesek leszünk azokat kezelni.
Mik a tapasztalataim (néhány példán keresztül) a bátorsággal kapcsolatban az előző lépésekből? Hogyan tudom azt a tapasztalatot felhasználni ebben a lépésben?

NA - 8. Lépés - 8.3.3. fejezet


8.3.3. HAJLANDÓSÁG

Már beszéltünk arról, hogy ebben a lépésben nagy hangsúlyt kap a hajlandóság, főleg hogy hajlandóvá válunk jóvátételt nyújtani. Emellett szükségünk van bizonyos fokú hajlandóságra ahhoz, hogy dolgozzunk ezen a lépésen, melynek még nincs köze a jóvátétel nyújtáshoz. Először is hajlandóságra van szükségünk a lista elkészítéséhez. Nem számít, hogy milyen érzésekkel jár bizonyos személyeket a listára írni, hajlandóvá kell válnunk a megtételéhez. Hajlandóságra van szükségünk ahhoz is, hogy gyakoroljuk az ehhez a lépéshez kapcsolódó további lelki elveket.

Van olyan név, amit még nem adtam a listámhoz? Hajlandó vagyok most hozzáadni? Elkészült a listám?
Mik azok a dolgok, melyeket a hajlandóságom növelésének érdekében cselekedtem? Hogyan érzek a hajlandóságért történő imádkozással kapcsolatban?

NA - 8. Lépés - 8.3.4. fejezet


8.3.4. EGYÜTTÉRZÉS

Felépülésünk ezen állomásán lehetséges egy együttérző lélek kialakítása. Az előző lépésekben végzett munkánk során túl elfoglaltak voltunk a neheztelésekkel, vádaskodásokkal és önsajnálattal; nem tudtunk másokra gondolni. Azzal a képességgel, hogy tudunk magunkra átlagos emberi lényként tekinteni, képessé válunk érzékelni, hogy más emberek is a tőlük telhető legjobbat cselekszik. Tudjuk, hogy időszakos kételyeknek és bizonytalanságoknak vagyunk kitéve, úgy ahogy mások is. Tudjuk, hogy néha mi is azelőtt szólalunk meg, mielőtt gondolkodnánk, úgy ahogy mások is. Rájövünk, hogy ezt ők is ugyanúgy megbánják, mint mi.

Tudjuk, hogy képesek vagyunk félreérteni szituációkat és túl-, vagy éppen alulreagálni azokat. Ezek eredményeként, ha mostanában látunk másokat karakterhibákkal cselekedni, akkor inkább együttérzés, mint bosszúság vagy harag fog el minket, mivel tudjuk, hogy miért viselkednek úgy az adott szituációban. A szívünk teljes, amikor látjuk, hogy ugyanolyan álmokkal, félelmekkel, szenvedélyekkel és hibákkal rendelkezünk, mint bárki más.

Elkezdtem a másokkal való kapcsolatok érzékelését? Hogyan?
Elkezdtem részvétet és együttérzést tanúsítani mások iránt? Hogyan?

NA - 8. Lépés - 8.4. fejezet


8.4. TOVÁBBLÉPÜNK

Fontos, hogy listánk minden egyes jóvátételét átbeszéljünk a szponzorunkkal. Nem számít, hogy milyen régóta vagyunk tiszták, illetve mennyi tapasztalatunk van a jóvátételek nyújtásában. Mindannyian hajlamosak vagyunk rosszul megítélni a helyzeteket, amikor egyedül dolgozunk, de gyakran más szemszögből vizsgálódva, sokkal tisztábban látjuk a szituációkat. Szükségünk van a szponzorunk belátására. Szükségünk van a szponzorunk bátorítására. Szükségünk van a szponzorunk rálátására és reményére.

Hihetetlen, hogy egy egyszerű beszélgetés a szponzorunkkal mennyire képes rávilágítani a bennünk rejlő belső erőre. Amikor eltávolítjuk a zavaró tényezőket, és felfedjük a lelki béke, az alázat és a megbocsátás szilárd magját, akkor készen állunk a Kilencedik Lépésre.