NA - 6. Lépés

Hatodik Lépés
„Teljesen készen álltunk arra, hogy Isten eltávolítsa mindezeket a jellemhibákat.”

Amikor belevágunk a Hatodik Lépésbe, tele vagyunk az első öt lépésben szerzett reménnyel. Ha alaposak voltunk, akkor némi alázatra is szert tettünk. A Hatodik Lépésben az „alázat” azt jelenti, hogy képesek vagyunk tisztábban látni önmagunkat. Láttuk hibáink pontos természetét. Láttuk, hogyan bántottuk magunkat és másokat azáltal, hogy jellemhibáink irányították cselekedeteinket. Láttuk viselkedésünk mintáit, és megértettük, miért van az, hogy újra és újra jellemhibáink irányítják a cselekedeteinket. Most teljesen készen állunk jellemhibáink eltávolítására.

Teljesen készen állni nem egy pillanat műve. Ez egy hosszú, sokszor egész életen át tartó folyamat. Közvetlenül a leltárunkat követően úgy érezhetjük, hogy teljes egészében készen állunk jellemhibáink eltávolítására. Ha már régebb óta vagyunk a programban, és elég jól ismerjük jellemhibáinkat, de még mindig van, amelyik nem tűnt el, akkor természetes, ha erősebb hajlandóságot érzünk. Az önismeret önmagában soha nem lesz elég ahhoz, hogy készen álljunk, ugyanakkor fontos első lépés az oda vezető úton. A leltárnak köszönhetően jobban tudatában vagyunk a jellemhibáinknak; és ahogyan a Hatodik Lépésen dolgozunk, még inkább tudatában leszünk. Teljességgel készen állni – olyan spirituális állapotot kell elérnünk, ahol nemcsak, hogy tudatában vagyunk a jellemhibáinknak; nemcsak hogy belefáradtunk; nemcsak bízunk abban, hogy a saját felfogásunk szerinti Isten el fogja távolítani azt, amit kell – hanem mindez egyszerre.

Ahhoz, hogy teljességgel készen álljunk, szembe kell néznünk a Hatodik Lépéssel kapcsolatos félelmeinkkel. Arra is érdemes egy pillantást vetnünk, miként lesznek eltávolítva a jellemhibáink. A Hatodik Lépés szerint csak egy Felsőbb Erő tudja őket eltávolítani, de mit jelent ez a gyakorlatban? Mi a mi felelősségünk a Hatodik Lépésben? Segít és utat mutat, ha megvizsgáljuk szponzorunkkal ezeket a kérdéseket, amikor ezen a lépésen dolgozunk.

NA - 6. Lépés - 6.1.1. fejezet


6.1. Teljesen készen állni, de mire?

Ha újak vagyunk az NA-ban és ez az első tapasztaltunk a Hatodik Lépéssel, akkor sok jellemhibánk annyira nyilvánvaló lehet, hogy azonnal iszonyú hajlandóságot érzünk, csak szabaduljunk meg tőlük! Végre, először, teljes pompájukban látjuk őket, és meg akarunk tőlük szabadulni – de azonnal!

6.1.1. DÉDELGETETT JELLEMHIBÁINK

Majd első felindulásunkat követően, érezhetünk némi félelmet vagy bizonytalanságot a változással kapcsolatban. Az ismeretlen majdnem mindenki számára félelmetes. A jellemhibák, amiket elengedni készülünk, régóta - valószínűleg egész életünkben - megvoltak.
Az is félelmetes, hogy milyen lesz az életünk a jellemhibák nélkül. Bizonyos jellemhibák inkább túlélési eszköznek tűnnek, mint jellemhibának. Ha eltávolítják a hibáinkat, talán nem is tudunk megélni. Lehet, hogy a tisztességes állampolgár képe visszataszító számunkra. Sokan erősen ragaszkodtunk egy magunkról kialakított képhez – lazák vagyunk, királyok, a kispolgári társadalom kötöttségei nélkül, és ez így jó nekünk. Talán félünk, hogy ha a Hatodik Lépésen dolgozunk, akkor szürke konformistává válunk. Esetleg azt hisszük, nem állunk másból, mint hibákból, és nem tudjuk, mi marad, ha azokat eltávolítják? Félelmeink valószínűleg nem egészen konkrétak és ködös alakot öltenek. Ha logikus következtetéseket vonunk belőlük, valószínűleg az is kiderül, hogy alaptalanok. Más szavakkal, ha hangosan kimondjuk őket, akkor látjuk, hogy miről szólnak.
Vannak olyan részeim, amit szeretek, de lehet, hogy „jellemhibák”? Félek attól, hogy nem fogok tetszeni magamnak, ha eltávolítják ezeket a hibákat?
Szerintem mik lesznek eltávolítva?

NA - 6. Lépés - 6.1.2. fejezet


6.1.2. RÉGÓTA ISMERT JELLEMHIBÁINK

Ha van korábbi tapasztalatunk a Hatodik Lépéssel kapcsolatban, akkor jellemhibáink nem újak számunkra. Sőt, talán nemrég fedeztük fel csalódva, hogy valamelyik jellemhibánk még mindig megvan, vagy elszomorodtunk azért, mert egy régi hibánk új megnyilvánulásban kerül felszínre.
Vegyük például a bizonytalanságot. Talán már nem rohangálunk körbe átlátszó kísérletek közepette, hogy mindenkit meggyőzzünk, milyen nagyok vagyunk, de a jellemhibánk még mindig megvan. Az utóbbi időben talán enyhébb módon nyilvánult meg jellemhibánk a viselkedésünkben, és inkább belülről emésztett minket. Lehet, hogy tudat alatt mások erőfeszítéseit szabotáltuk, hogy jobbnak tűnjünk mellettük, vagy átgázoltunk valaki vágyain, mert nem elégítették ki közvetlenül a szükségleteinket. Ami különösen fájdalmas abban, hogy ezekre rájövünk, az, hogy a későbbi felépülésben kicsit jobb fényben kezdtünk el magunkra gondolni.

Mélyen szégyenkezünk amiatt, hogy másokat bántunk. Félelmet érezhetünk azzal kapcsolatban, hogy esetleg képtelenek vagyunk a változásra, hogy egyik másik jellemhibánk örökre megmarad. De némi vigaszt nyújthat az a tény, hogy most már tudatában vagyunk annak, hogyan viselkedtünk, mit csináltunk, és hajlandóak vagyunk dolgozni rajta. Meg kell tartanunk a remény és a hit érzetét abban, hogy a felépülés folyamata még a legmélyebben beégett jellemhibára is működik.

Hiszek még a felépülés folyamatában? Hiszek a változásban? Változtam eddig? Milyen jellemhibáimmal nem kell többé foglalkoznom?
Vannak olyan jellemhibáim, amikről azt hiszem, nem lehet őket eltávolítani? Mik ezek? Miért hiszem, hogy nem lehet őket eltávolítani?

NA - 6. Lépés - 6.2. fejezet

6.2. …HOGY ISTEN ELTÁVOLÍTSA…

Igen, a Hatodik Lépés kimondja, hogy csak egy nálunk hatalmasabb Erő tudja eltávolítani a jellemhibáinkat. Ugyanakkor, hogy milyen mértékben fogjuk fel, hogy ez valójában mit is jelent, azt közvetlenül befolyásolja, hogy mennyi tapasztalatunk van a Hatodik Lépéshez kapcsolódó újra és újra küszködéssel és a megadással.

Az első dolog, amit a legtöbben a jellemhibákkal kapcsolatban teszünk, az, hogy úgy döntünk, megszabadulunk tőlük. Sajnos ez hiábavaló kísérlet – ugyanannyira hatásos, mint hogy megpróbáljuk a használatunkat irányítani. Egy kis ideig látszólagos sikereket érhetünk el, de a hibák végül újból felszínre kerülnek. A probléma az, hogy a jellemhibák énünk részei. Mindig ki leszünk téve annak, hogy a stresszes helyzetekben visszatérjünk a legrosszabb jellemhibáinkhoz.

Amit a Hatodik Lépésben tennünk kell, az eléggé hasonlít ahhoz, amit az első két lépésben kellett tennünk. Be kell ismernünk, hogy egy belső erő legyőzött minket, ami nem hozott mást az életünkbe, csak fájdalmat és megaláztatást; majd be kell ismernünk, hogy segítségre van szükségünk, hogy kezdeni tudjunk vele valamit. Teljesen el kell fogadnunk a tényt, hogy nem tudjuk eltávolítani jellemhibáinkat, és fel kell készíteni magunkat arra, hogy a Hetedik Lépésben megkérjük Istent, hogy ezt ő tegye meg értünk.

Hogyan próbálom eltávolítani vagy irányítani a jellemhibáimat? Mit eredményeztek a próbálkozásaim?
Mi a különbség aközött, hogy teljesen készen állok arra, hogy Isten eltávolítsa jellemhibáimat, és hogy én magam elnyomom őket?
Hogyan növelem ebben a lépésben a saját felfogásom szerinti Istenbe vetett bizalmamat?
Hogyan mélyül el a megadásom ebben a lépésben?

Milyen tettem mutathatja, hogy teljességgel készen állok?

NA - 6. Lépés - 6.3. fejezet

6.3. JELLEMHIBÁINK

Miután annyit dolgoztunk a Negyedik és Ötödik Lépésen, ezen a ponton még mindig nem vagyunk egészen tisztában a jellemhibáink természetével. Valószínűleg azon tűnődünk, hol is van pontosan személyiségünk komplex struktúrájának az a pontja, ahol hibáink végződnek és jellemünk kezdődik. Miért tesszük azt, amit teszünk? Valaki más tehet róla? Mikor éreztük magunkat így először? Miért? Hogyan? Hol? Ha nem vagyunk elég óvatosak, akkor eluralkodhat rajtunk az önmegszállottság, és elveszíthetjük szem elől, hogy miért is dolgozunk a Hatodik Lépésen. Összpontosítanunk kell erőfeszítéseinket. Célunk az, hogy felismerjük jellemhibáinkat, hogy teljesen készen állhassunk arra, hogy eltávolítsák őket, nem pedig az, hogy a gyökerüket analizáljuk, vagy egészen felemésszük önmagunkat.

Jellemhibáink alaptermészetünk részei. Meg fogjuk látni, hogy alaptermészetünk ugyanolyan, mint bárki másé. Vannak szükségleteink, amiket próbálunk kielégíteni. Például, szükségünk van a szeretetre. Hogy miként szerezzük meg ezt a szeretetet – itt jönnek jellemhibáink a képbe. Ha hazugság, csalás, mások bántása, vagy önmagunk lealacsonyítása árán kapjuk meg a szeretetet, akkor a jellemhibáink irányítják cselekedeteinket. Ahogyan a Működik: Hogyan és Miért című irodalomban leírtuk, hibáink alapvető emberi tulajdonságok, én-központúságunk által eltorzítva. Szponzorunk segítségével minden jellemhibánkat listába kell vennünk, leírjuk, hogyan nyilvánulnak meg viselkedésünkben, megnézzük milyen hatással vannak életünkre, és ami nagyon fontos, hogyan érezzük magunkat, amikor a hibát gyakoroljuk. Ha elképzeljük, milyen lenne életünk a hibáink nélkül, akkor elhihetjük, hogy nélkülük is tudunk létezni. Egyesek a gyakorlatban ezt úgy csinálják, hogy minden jellemhibára megkeresik a vele ellentétes lelki elvet.
Sorold fel a hibákat, és röviden definiáld őket.

Milyen módon befolyásolják viselkedésemet?
Amikor jellemhibáim irányítják viselkedésemet, milyen hatással van ez rám és másokra?
Milyen érzések kapcsolódnak ezekhez a jellemhibákhoz? Próbálok elnyomni bizonyos érzéseket azzal, hogy jellemhibáimat éltetem?
Milyen lenne az életem az ilyen viselkedés nélkül? Milyen lelki elvet alkalmazhatok helyette?

NA - 6. Lépés - 6.4.1. fejezet

6.4. Lelki elvek
A Hatodik Lépésben az elköteleződésre, kitartásra, hajlandóságra, hitre, bizalomra és önelfogadásra koncentrálunk.

6.4.1. ELKÖTELEZŐDÉS ÉS KITARTÁS

A Hatodik Lépésnek ezen a pontján már eléggé tisztában vagyunk hiányosságainkkal. Sőt, valószínűleg olyannyira, hogy mindennapi életünk során látjuk, ahogy megjelennek, és legtöbbször sikerül is megállítani magunkat, hogy a hatásukra cselekedjünk. Időnként tudatosságunk elhalványul, és nem vagyunk annyira éberek a viselkedésünk figyelésével. Óriási mennyiségű energiát igényel, hogy minden másodpercben figyeljük magunkat, és minden negatív cselekvésre ösztönző impulzust kizárjunk. Elengedjük magunkat a mindennapokba, míg aztán megint kezdjük rosszul érezni magunkat, szégyenkezünk, és nem értjük, hogy lehet, hogy annyit dolgoztunk a lépéseken, és mégis megint ugyanazt csináljuk.

Ennek ellenére nem adjuk fel, hanem inkább elköteleződünk a felépülésünk felé. Kudarcaink ellenére megtartjuk az újonnan szerzett elveket. Továbbra is lépegetünk előre, akkor is, ha léptünk párat visszafelé. A fokozatos fejlődést keressük, nem az azonnali hibátlanságot.
Miben nyilvánul meg ma elköteleződésem a felépülés felé?
Azzal, hogy dolgoztam az első öt lépésen, kitartó voltam a felépülésemben. Miért olyan fontos ez a tulajdonság a Hatodik Lépésben?

NA - 6. Lépés - 6.4.2. fejezet

6.4.2. HAJLANDÓSÁG

A hajlandóság lelki elvének alkalmazása nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk másként működni. Ez nem jelenti azt, hogy másként fogunk működni vagy, hogy egyáltalán képesek vagyunk rá. Ezt a gondolatot legjobban egy példával tudjuk illusztrálni. Tegyük fel, hogy nem voltunk őszinték – családunkkal, munkáltatónkkal, barátainkkal – különböző mértékben, enyhétől a durváig. Míg jobbnak tűnhet az, hogy fokozatosan válunk hajlandóvá – hajlandóságunkat az őszintétlenség legrosszabb, legrombolóbb formáira összpontosítva – ez a lépés azt mondja, hogy teljesen készen állunk minden jellemhibánk eltávolítására. Ez azt jelenti, hogy hajlandóak vagyunk arra, hogy soha többé ne hazudjunk, még kicsit sem. Ez többnek tűnhet, mint amennyit elvárhatunk magunktól, de csak a mai napra kell megtennünk.

Nehéz ezt a fajta hajlandóságot mutatni, különösen, ha az enyhe hazugság szemmel látható következményei nem annyira súlyosak. Lehet, hogy tudatában vagyunk annak, hogy nem vagyunk egészen őszinték, de úgy gondoljuk, nem bántunk vele senkit, meg is ússzuk, akkor miért fájdítsuk miatta a fejünket? De az ilyen gondolkodásnak vannak a legsúlyosabb spirituális következményei. Lehet, hogy senki nem sérül az őszintétlenségünktől, és hogy nem is jön rá senki, de az őszintétlenség onnantól kezdve lelkünkben visszhangzik. Talán nem is vagyunk tudatában, talán éjszaka nyugodtan alszunk, de amikor másképp is tudnánk cselekedni, és mégis a jellemhibát választjuk, akkor lelki fejlődésünk megáll. Ha továbbra sem vagyunk hajlandóak, végül megbénítjuk lelki fejlődésünket.

Hajlandó vagyok arra, hogy ezúttal minden jellemhibám el legyen távolítva? Ha nem, miért nem?
Mit tettem ma, ami hajlandóságomat mutatja?

NA - 6. Lépés - 6.4.3. fejezet

6.4.3. HIT ÉS BIZALOM

A lépéshez szükséges hajlandósághoz ugyanakkora mértékű hit és bizalom is kell. El kell hinnünk, hogy egy Felsőbb Erő munkálkodik az életünkben, éppen annyira, amennyire szükséges. Folytassuk az őszintétlenség példájával. Bíznunk kell abban, hogy a Felsőbb Erő nem fogja oly mértékben eltávolítani az őszintétlenséget az életünkből, hogy brutálisan őszinték legyünk, és képtelenek legyünk csendben maradni akkor is, amikor az igazság fájna valakinek. Ha félreállunk az útból, hogy Isten el tudja végezni munkáját az életünkben, akkor pont akkora mértékű lelki fejlődést fogunk tapasztalni, amennyire szükségünk van.

Milyen mértékben van most is jelen a félelmem attól, hogy milyen leszek? Eltűnt, amióta dolgozom a lépésen?
Hogyan növelem a saját felfogásom szerinti Istenbe vetett bizalmamat ebben a lépésben?

NA - 6. Lépés - 6.4.4. fejezet

6.4.4. ÖNELFOGADÁS

A “teljesen” és “minden” szavaknak fontos szerepe van ebben a lépésben, így könnyen válhatunk túlságosan önkritikussá és maximalistává. Emlékeznünk kell arra, hogy bár hajlandóságunknak teljesnek kell lennie, nem leszünk tökéletesek – sem ma, sem soha. Amikor akaratunk ellenére cselekszünk egy jellemhibára, akkor az önelfogadás elvét kell gyakorolnunk. El kell fogadnunk, hogy bár még mindig képesek vagyunk hibásan cselekedni, hajlandóak vagyunk a változásra; azzal, hogy ezt elismerjük, megújítjuk elköteleződésünket a változás felé. Mára pontosan annyit fejlődtünk amennyit kell, és ha tökéletesek volnánk, akkor nem kellene tovább fejlődnünk.

Elfogadom ma magamat? Mit szeretek magamban? Mi változott, amióta elkezdtem dolgozni ezen a lépésen?

NA - 6. Lépés - 6.5. fejezet

6.5. TOVÁBBLÉPÜNK

A múltban – gyermekkorunkban vagy aktív függőségünk ideje alatt – biztosan voltak elképzeléseink arról, hogy mi lesz belőlünk. Talán azt gondoltuk, hogy rossz helyre születtünk, hogy megvalósítsuk álmainkat, vagy egyszerűen eredendően képtelenek vagyunk feltörni. Egykor talán pénzről, státuszról, pozícióról álmodtunk. A Narcotics Anonymous spirituális programjában elsősorban a spirituális fejlődés érdekel minket. Olyan tulajdonságokra próbálunk gondolni amelyeket, szeretnénk, ha meglennének bennünk, vagy eszünkbe jutnak azok az emberek, akikről tudjuk, hogy rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amiket szeretnénk.

Ahogyan dolgozunk ezen a lépésen, kezdünk kialakítani egy képet arról, hogy milyen emberré szeretnénk válni. Ha önzők vagyunk, akkor talán az önzetlenség képe van előttünk, talán úgy, hogy segítünk egy másik függőnek megtalálni a felépülést, vagy valamilyen másfajta önzetlen segítségadáson keresztül. Ha lusták vagyunk, akkor elképzelhetjük, hogy szorgalmasak vagyunk és learatjuk erőfeszítéseink gyümölcseit. Ha őszintétlenek vagyunk, akkor arról a szabadságról álmodhatunk, amit megkaphatunk, ha nem kell többé azon aggódnunk, mi lesz, ha rájönnek hazugságainkra.
Azt várjuk e lépéstől, hogy adjon egy jövőképet magunkról és a reményt, hogy ez a kép valóra válhat.
Mit fogok csinálni azokkal a tulajdonságokkal, amiket el szeretnék érni? Mit fogok csinálni a munkámban? Mit fogok csinálni szabadidőmben? Milyen szülő, gyermek, partner vagy barát leszek? Légy konkrét.

Ez a kép lehet inspirációnk. Felidézhetjük, amikor kétségbeesést érzünk, vagy amikor úgy tűnik sokáig tart, míg elérjük a céljainkat. Megtart minket és segít megújítani hajlandóságunkat. Ez a képünk lesz a Hetedik Lépés ugródeszkája, ahol megkérjük a saját felfogásunk szerinti Istent, hogy távolítsa el jellemhibáinkat.