Teljesen őszintének kell lennünk valakivel, ha sokáig vagy boldogan szeretnénk élni ezen a világon. Helyes és természetes jól meggondolni, hogy ki legyen az az ember, akit erre az intim és bizalmas szerepre kiválasztunk.

Ha olyan vallási felekezethez tartozunk, amely előírja a gyónást, természetesen olyan kijelölt személyhez fogunk fordulni, akinek kötelessége meghallgatni minket. Ha nincsenek vallási kapcsolataink, akkor is helyesen cselekszünk, ha egy vallás fölszentelt lelkészével beszélünk. Gyakran tapasztaljuk, hogy az ilyen emberek gyorsan fölfogják és megértik problémánkat. Természetesen olyanokkal is találkozhatunk, akik nem értik meg az alkoholistákat.

Ha nem tudjuk vagy nem akarjuk ezt tenni, akkor keressünk ismerőseink között egy titoktartó, megértő barátot. Lehet, hogy orvosunk vagy pszichológusunk ez. Lehet családtag is, de nem tárhatunk föl a feleségünk vagy a szüleink előtt semmi olyasmit, ami megbántja és boldogtalanná teszi őket. Nincs jogunk a mások kárára menteni saját bőrünket!

Történetünk kényes részeit olyan valakinek meséljük el, aki meg tudja érteni, de a dolog személyesen nem érinti. A szabály az, hogy szigorúnak kell lennünk önmagunkkal, de mindig tapintatosnak másokkal szemben!
[Anonim Alkoholisták, 69-70. old.]

Nagykönyv - 5. Lépés
Félretesszük büszkeségünket, és belevágunk. Megvilágítunk minden jellembéli fonákságot, a múlt minden sötét rejtekét. Ha egyszer megtesszük ezt a lépést, és semmit sem titkolunk el, nagy örömet találunk benne. Szemébe tudunk nézni a világnak.

Tökéletes békében és megkönnyebbülésben lesz részünk. Félelmünk eltűnik. Kezdjük érezni Teremtőnk közelségét. Lehet, már addig is hittünk a spirituális élmény lehetőségében, de most spirituális élményben lesz részünk. Intenzíven érezzük ivási problémánk megszűnését. Úgy érezzük, kéz a kézben haladunk a Világszellemmel az élet széles útján.
[Anonim Alkoholisták, 70-71. old.]