NA - 5. Lépés

Ötödik Lépés
„BEISMERTÜK ISTENNEK, MAGUNKNAK ÉS EGY MÁSIK EMBERNEK HIBÁINK PONTOS TERMÉSZETÉT.”

A „Basic Text” azt mondja, hogy „Az Ötödik Lépés nem pusztán a Negyedik Lépés felolvasása.” Mégis tudjuk, hogy az Ötödik Lépés része, hogy Negyedik Lépésünket felolvassuk egy másik embernek. Akkor tehát mi marad még, ami több mint pusztán felolvasás?

A beismerés – Istennek, magunknak, és egy másik embernek – ami meghozza a lelki növekedést, és ami ezzel a lépéssel kapcsolatos. Már van valamennyi tapasztalatunk a beismeréssel. Beismertük, hogy betegek vagyunk, beismertük, hogy segítségre van szükségünk, beismertük, hogy létezik egy nálunk hatalmasabb erő, ami segíthet nekünk. Ezek a tapasztalatok segíteni fognak nekünk ebben a lépésben.
Sokan egyfajta megkönnyebbüléssel fejeztük be Negyedik Lépésünket, azt gondolva, hogy az igazán neheze már mögöttünk van, csak hogy aztán rájöjjünk, hogy még az Ötödik Lépést is meg kell tennünk. Ekkor jön elő a félelem.

Sokan attól féltünk, hogy a szponzorunk elutasít, vagy elítél minket. Mások azért hezitáltak, mert nem akarták olyan sok mindennel nyaggatni a szponzorukat. Nem voltunk biztosak benne, hogy bízunk-e a szponzorunkban, hogy megtartja titkunkat.
Talán a leltárunkban előkerülő dolgok lelepleződése miatt aggódtunk. Talán valami kényelmetlen dolog előlünk is rejtve marad, amit a szponzorunk azonnal felismer. Sokan attól féltünk, hogy újra át kell élnünk a régi érzéseket, és azon tűnődtünk, hogy van-e egyáltalán valami haszna annak, hogy felkavarjuk a múltat. Sokan úgy éreztük, hogy amíg nem mondjuk ki hangosan leltárunkat, addig a tartalma nem is valós.

Ha megvizsgáljuk az Ötödik lépéssel kapcsolatos érzéseinket, akkor érezhetjük a felépülés vágya által hajtott motivációt a folyamat folytatására. Azokra az emberekre gondolunk, akiket ismerünk, és akik már dolgoztak ezen a lépésen. Megérint bennünket az őszinteségük, és a másokkal való kapcsolatok kialakítására irányuló képességük. Ők nem mindig csak magukról beszélnek. Mások felől is érdeklődnek és valóban érdekli őket a válasz. Ha megkérdezzük őket, hogy hogyan tanultak ilyen sokat a másokkal való kapcsolatokról, akkor valószínűleg azt mondják, hogy az Ötödik lépésen való munka során kezdték el ezt tanulni.

Sokunk, akik már dolgoztunk azelőtt a Negyedik és Ötödik lépésen, tudtuk, hogy ez a folyamat mindig változást eredményez; tudtuk, hogy már nem viselkedhetünk többé ugyanúgy, mint azelőtt. Talán nem voltunk egészen biztosak abban, hogy ezt akartuk. Másfelől azonban, tudtuk, hogy változnunk kell, csak féltünk, hogy képtelenek vagyunk rá.

NA - 5. Lépés - 5.1.1. fejezet

5.1. A LÉPÉS ELŐKÉSZÍTÉSE

Két dolog, ami szükséges ahhoz, hogy elkezdjünk dolgozni az Ötödik Lépésen: a bátorság, és a felépülésbe vetett hit érzése. Ha ezek közül mindkettő megvan, akkor átjuthatunk közelebbről meghatározott félelmeinken és meg tudjuk tenni e lépéshez szükséges beismeréseket.

5.1.1. SZEMBENÉZNI A FÉLELMEKKEL

Az itt felmerülő félelmek lehetnek a mieink, és lehetnek olyanok, amik kívülről mérgeznek minket. Fontos, hogy tudjuk, mik a félelmeink és hogy ezek ellenére is haladjunk előre, hogy folytatni tudjuk felépülésünket.
Milyen fenntartásaim vannak az Ötödik lépéssel kapcsolatban?
Vannak-e félelmein ezen a ponton? Mik azok?

NA - 5. Lépés - 5.1.2. fejezet


5.1.2. HAJLANDÓSÁG

Mindegy honnan erednek a félelmeink, sokan közülünk hasonló módszerekkel kezeljük őket: Imádkozunk bátorságért és hajlandóságért, elolvassuk az Ötödik Lépésről szóló fejezetet a „Működik: Hogyan és Miért” című könyvből, és megerősítést kérünk más NA tagoktól. Sokunk volt már lépésgyűlésen ahol úgy találtuk, a téma egész véletlenül mindig a Negyedik vagy az Ötödik Lépés. Ha erőfeszítést teszünk azért, hogy megosszuk azt, amin keresztülmegyünk, akkor biztosan megkapjuk másoktól a szükséges segítséget. Az Ötödik Lépés folytatásához segít, ha az előző lépésekben megismert lelki elvekhez folyamodunk.

Mit teszek, azért hogy keresztülmenjek az Ötödik Lépéstől való félelmen?
Hogyan segítettek az előző lépések az Ötödik Lépésre való felkészülésben?

NA - 5. Lépés - 5.2. fejezet


5.2. BEISMERTÜK ISTENNEK

A „Működik: Hogyan és Miért” című könyv Ötödik Lépésről szóló fejezete megválaszolja a kérdést, hogy miért kell Istennek is beismernünk hibáink pontos természetét amellett, hogy beismerjük azt magunknak és egy másik embernek is. Az NA-ban olyan életet tapasztalunk meg, ahol a spirituális találkozik a mindennapival, ahol az átlagos találkozik az átlagon felülivel. Amikor beismerjük a saját felfogásunk szerinti Istennek hibáink pontos természetét, akkor beismerésünk nagyobb jelentéshez jut.

Az, hogy hogyan tesszük ezt a beismerést a saját felfogásunk szerinti Istennek, az a felfogásunk sajátosságaitól függ. Van, aki - a saját magának és egy másik embernek tett beismerés mellett - egy formálisabb beismerést is tesz Istennek. Mások elismerik és meginvitálják a Felsőbb erő jelenlétét valamilyen módon, mielőtt átveszik leltárukat a szponzorukkal. Azoknak, akik számára a Felsőbb Erő a felépülés lelki elveit és az NA közösségét jelenti, talán más módokat kell találniuk, hogy az Ötödik Lépésnek ezen a részén dolgozzanak. A szponzorunk segíthet ebben a folyamatban. Bármit is teszünk, addig minden rendben van, amíg tisztában vagyunk azzal, hogy beismerésünket a Felsőbb Erőnknek is tesszük.
Hogyan fogom bevonni Ötödik Lépésembe a saját felfogásom szerinti Istent?
Hogyan erősödik meg a Harmadik lépésben hozott döntésem az Ötödik Lépésben?

NA - 5. Lépés - 5.3. fejezet


5.3. MAGUNKNAK

Amikor használtunk, valószínűleg voltak emberek, akik mondták nekünk, hogy drogproblémánk van és segítséget kellene kérnünk. Megjegyzéseik nem igazán érdekeltek minket. Vagy ha igen, akkor sem volt elég ahhoz, hogy abbahagyjuk a használatot. Amíg nem ismertük be magunknak a függőségünket és nem adtuk meg magunkat az NA programnak, addig nem tudtuk abbahagyni a használatot. Ugyanígy van ez az Ötödik lépésben tett beismeréssel is. Bárki - a házastársunktól a munkáltatónkon keresztül a szponzorunkig - mondhatja nekünk, hogy amit csinálunk, az ellenünk dolgozik, de amíg legbelsőbb énünknek nem ismerjük be hibáink pontos természetét, addig nem valószínű, hogy megvan a hajlandóság és a képesség, hogy másik utat válasszunk.
Belátom és elfogadom hibáim pontos természetét?
Hogyan fogja ez a beismerés megváltoztatni életem irányát?

NA - 5. Lépés - 5.4. fejezet


5.4. EGY MÁSIK EMBERNEK

Függőként egyik legnagyobb kihívás, hogy a saját felelősségünket megkülönböztessük másokétól. Olyan katasztrófákért hibáztatjuk magunkat, amik felett nincs hatalmunk. Ellenben gyakran teljes tagadásban vagyunk azzal kapcsolatban, ahogyan bántottuk magunkat és másokat. A kis dolgokat túldramatizáljuk, és a nagy problémákat, amiket jó lenne alaposan megvizsgálni, lerázzuk magunkról. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy mi a hibáink pontos természete az Ötödik Lépés elkezdésekor, akkor majd megtudjuk, mire befejezzük – mert egy másik embernek tesszük a beismerést. Amit mi nem látunk, azt a hallgatónk látni fogja, és segít kiválogatni, hogy mit kell saját felelősségünkként elfogadni, és mit nem.
Legtöbben már mielőtt formálisan elkezdtünk dolgozni a lépéseken, felkértünk valakit szponzornak, és azóta ki is alakítottunk vele egy kapcsolatot. Legtöbbünk számára a szponzorunk lesz az a „másik ember”, aki meghallgatja az Ötödik Lépésünket. Ő segít nekünk elválasztani azokat a dolgokat, amik a mi felelősségünk alá tartoznak, azoktól, melyek nem. A kapcsolat, amit eddig építettünk szponzorunkkal, megadja nekünk a kellő bizalmat. A terápiás érték, hogy egyik függő segíti a másikat sokszor akkor nyilvánul meg nagyon erősen, amikor szponzorunk saját leltárából oszt meg részleteket, miközben mi a sajátunkból. Ez nagyban megerősít minket abban, hogy nem vagyunk egyedül.

Az Ötödik Lépésünket meghallgató személy iránti bizalom túlmutat azon, hogy megbízunk abban, hogy nem adja tovább az elmondottakat. Bíznunk kell abban is, hogy hallgatóságunk megfelelően reagál arra, amit megosztunk. Sokan szponzorunkat választjuk Ötödik Lépésünk meghallgatására; ennek egyik fő oka, hogy ismer minket, a dolgainkat és ebből kifolyólag tudja, hogy milyen segítségre van szükségünk a folyamat során. Továbbá, ha a szponzorunk hallgat meg minket, az segít megtartani a lépéseken való további munka folyamatát. Mégis, ha valamilyen okból valaki mást választunk, hogy meghallgassa az Ötödik Lépésben tett beismerésünket, benne ugyanazokat a tulajdonságokat keressük, mint amit a szponzorunkban keresünk: legyen támogató anélkül, hogy minimalizálná a felelősségünket, bátorítson minket, amikor már egyre terhesebb az Ötödik Lépés – röviden, valaki, aki együtt érző, összeszedett és rálát a dolgokra.

Milyen tulajdonsága van a hallgatóságomnak, ami vonzó számomra?
Hogyan teszik beismerésemet még hatásosabbá az ő tulajdonságai?

NA - 5. Lépés - 5.4.1. fejezet


5.4.1. ŐSZINTE KAPCSOLATOK

Legtöbbünk számára az őszinte kapcsolat kialakítása valami egészen új dolog. Nagyon jók vagyunk abban, hogy azonnal elszaladjunk a kapcsolatok elől, amint valaki elmondja nekünk a fájdalmas igazságot. Abban is jók vagyunk, hogy udvariasan, távolságtartóan, és mélység nélkül érintkezzünk másokkal. Az Ötödik Lépés segít nekünk őszinte kapcsolatokat építeni. Elmondjuk az igazságot azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk – majd jön a neheze: meghallgatjuk a választ. Legtöbben rettegtünk az ilyen kapcsolattól. Az Ötödik Lépés kivételes lehetőséget ad nekünk, hogy kipróbáljuk ezt a fajta biztonságot a kapcsolatokban. Egészen biztosak lehetünk abban, hogy nem ítélkeznek felettünk.

Hajlandó vagyok megbízni a személyben, aki meg fogja hallgatni Ötödik Lépésemet?
Mit várok ettől az embertől?
Hogyan fog az Ötödik Lépés segíteni nekem új kapcsolatok kiépítésében?

NA - 5. Lépés - 5.4.2. fejezet


5.4.2. HIBÁINK PONTOS TERMÉSZETE

Egy másik módja annak, hogy elkerüljük azt, hogy az Ötödik Lépésünk „pusztán a negyedik lépés felolvasása” legyen, ha hibáink pontos természetére összpontosítunk. Tagjainknak különböző tapasztalatai vannak hibáink pontos természetével kapcsolatban. Legtöbben egyet értünk abban, hogy az Ötödik Lépésen való munka során érdemes függőségünk mintázatára és cselekedeteink okaira összpontosítani.
Hibáink pontos természetének azonosítása gyakran leltárunk megosztásakor következik be. Egy adott helyzet újbóli átélése ráébreszthet minket annak valódi természetére. Például, miért bonyolódunk mindig olyan emberekkel kapcsolatba, akikről érezzük szívünk mélyén, hogy nem az igaziak? Miért közelítjük meg úgy minden kapcsolatunkat, mintha az életünk múlna azon, hogy kinek van igaza? Miért érezzük magunkat az új tapasztalatoktól fenyegetve, és kerüljük el azokat? A viselkedésmintáink gyakori menetének feltárása egyenesen elvezet minket hibáink valódi természetéhez.

A folyamat bizonyos szakaszában talán elkezdjük ezeket a meghatározott viselkedési mintákat saját jellemhibáinknak hívni. Habár majd csak a Hatodik Lépés során végzett mély önvizsgálat mutatja meg, hogy az egyes jellemhibáink hogyan tartanak minket betegen, addig is jó ezzel a folyamattal már most ismerkedni.

Miben különbözik hibáim valódi természete a cselekedeteimtől?
A hibáim mellett miért kell beismernem azok valódi természetét is?

NA - 5. Lépés - 5.5.1. fejezet


5.5. Lelki elvek
Az Ötödik Lépésben a bizalomra, bátorságra, őszinteségre és elkötelezettségre fókuszálunk.
5.5.1. BIZALOM

A bizalom lelki elvének gyakorlása nélkülözhetetlen, ha túl akarunk jutni az Ötödik Lépésen. Ahogy fentebb már említettük, valószínűleg mostanra már fogunk bízni annyira a szponzorunkban, hogy továbbhaladjunk ezzel a lépéssel; de mi van akkor, ha azon kezdünk el tűnődni, hogy vajon az Ötödik Lépésen való munka tényleg segíthet-e nekünk? A másik ember mellett a folyamatban is bíznunk kell. Az összefüggés az Ötödik Lépés és a spirituális fejlődésünk között nem mindig világos számunkra. Ez nem jelenti azt, hogy akkor ez az összefüggés nem létezik, csak megnehezítheti számunkra, hogy bízzunk a folyamatban.

Hiszek abban, hogy az ötödik lépésen való munka jobbá teheti az életemet? Hogyan?

NA - 5. Lépés - 5.5.2. fejezet


5.5.2. BÁTORSÁG

A bátorság az egyike azon elveknek, amit gyakorolnunk kell ahhoz, hogy megkezdjük ezt a lépést. A munkánk során talán időről időre ismételten bátorságot kell merítenünk. Amikor elhatározzuk, hogy találkozunk szponzorunkkal, hogy megosszuk a leírtakat, de mégis kinyomjuk a telefont, olyankor félelmet érzünk. Ilyenkor gyakorolnunk kell a bátorságot. Amikor megosztjuk a leltárunkat és egy olyan bekezdéshez érkezünk, amit egyszerűen senkinek nem mondhatunk el, bátran szembe kell néznünk a félelemmel és tovább kell menni, hogy mindent megosszunk.

Amikor éppen egy szörnyen fájdalmas dolgot osztunk meg, és a sérülékenység érzése annyira nyomasztó, hogy legszívesebben lehúznánk magunkat, még mielőtt meghallgatnánk szponzorunkat, felépülésünk egy meghatározó pontjánál járunk, amikor is a bátrabbik utat kell válasszuk. Ha így teszünk, az kihatással lesz életünk további menetére. Minden egyes alkalommal, amikor félünk, emlékeztetjük magunkat, hogy ha belemerülünk ebbe az érzésbe, annak csak negatív következményei lehetnek az életünkre. Most sem lesz ez másképp, ha így teszünk. Egy ilyen emlékeztető motiválni fog bennünket bátorságunk összegyűjtésére.

Milyen módokon találok elég bátorságot a lépésen való munkához?
Hogyan érinti felépülésem egészét az Ötödik Lépésen való munka során gyakorolt bátorság?
Tűztem ki időpontot és helyet az Ötödik Lépésem megosztására? Mikor és hol?

NA - 5. Lépés - 5.5.3. fejezet


5.5.3. ŐSZINTESÉG

Az őszinteség gyakorlása saját magunkkal szemben alapvető, amikor beismerjük hibáink pontos természetét. Ugyanúgy ahogy nem különíthetjük el magunkat az érzéseinktől csak azért, mert félünk hallgatóságunk reagálásától, úgy azt sem engedhetjük meg, hogy a saját érzelmi reakcióink elől elzárkózzunk. Meg kell engednünk magunknak, hogy megtapasztaljuk a beszélgetésünk tárgya, azaz függő életünk által kiváltott természetes emberi reakciókat. Szomorú volt az életünk. Sok mindenről lemaradtunk függőségünk miatt. Bántottuk azokat, akiket szerettünk. Ezek a felismerések fájdalmasak. Ugyanakkor, ha erősen figyelünk, akkor felismerhetünk egy másik érzést, ami a fájdalom nyomában kezd alakulni: a reményt.

Végre már nem használunk drogokat az érzéseinkre, nem futunk el az érzéseink elől, és nem zárkózunk be az érzéseink miatt. Most, először esélyünk van arra, hogy bátorsággal megéljük az érzéseinket, még a fájdalmasakat is. Ha így teszünk, akkor hosszútávon jobb barátságba kerülünk önmagunkkal. A felépülésünk során gyakran visszatérő ellentmondások egyike, hogy ami fájdalommal kezdődik, örömmel és békességgel zárul.
Hogyan igyekeztem elkerülni a magammal való őszinteséget a múltban? És a jelenben?

Az önmagamról kialakított valóságosabb kép hogyan kapcsolódik az alázathoz?
A magammal való őszinteség gyakorlása hogyan segít elfogadni magamat?

NA - 5. Lépés - 5.5.4. fejezet


5.5.4. ELKÖTELEZETTSÉG

Ennek a lépésnek a gyakorlásával az elkötelezettség elvét gyakorolhatjuk. Különféle „elkötelezettségeket” vállaltunk az életünk során: elkötelezettségeket, amelyeket a nehéz időkben feloldottunk; „elkötelezettségeket”, amelyek egyedül a kényelmünket szolgálták. Az NA programjában minden egyes lépéssel mélyebben elköteleződünk a program iránt.

A szponzorválasztás, a lépéseken való munka, a honi csoport választása és gyűléseinek látogatása mind azt bizonyítja, hogy a felépülésünk iránt egy gyakorlati és jelentőségteljes elkötelezettséget vállaltunk.

Hogyan mélyíti elkötelezettségemet az NA program iránt a leltárom megosztása szponzorommal?

NA - 5. Lépés - 5.6.1. fejezet


5.6. Továbblépünk
5.6.1. ÖNELFOGADÁS

A sokféle ajándék egyike, melyet az Ötödik Lépésen való munka során tapasztalunk, az önelfogadás érzése. Tisztán felismerjük, kik vagyunk ma, és fenntartás nélkül elfogadjuk magunkat. Az, hogy bizonyos területeken hiányosságaink vannak, nem jelenti azt, hogy értéktelenek vagyunk. Látni kezdjük, hogy vannak mind értékeink, mind fogyatékosságaink. Nagyszerű dolgokra vagyunk képesek – és nagy fájdalmakat is tudunk okozni. Vannak olyan vonásai személyiségünknek, melyek különlegessé tesznek.

Tapasztalataink - még a rosszak is - gyakran legjobb tulajdonságaink fejlődését segítették. Most először képesek vagyunk felismerni, hogy rendben vagyunk úgy, ahogy éppen ebben a pillanatban vagyunk. De az, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek ma vagyunk, nem jelenti, hogy lazíthatunk és megállhatunk a fejlődésre való törekvésben. Az igazi önelfogadásban benne van, hogy elfogadjuk hiányosságainkat. Ha abban hinnénk, hogy nem kell tovább dolgoznunk növekedésünkön, az nem önelfogadás, hanem tagadás volna. Tehát elismerjük, hogy vannak hiányosságaink, és elköteleződünk az ezekre irányuló munka felé.

Ha szeretnénk több együttérzést mutatni, akkor az együttérzés elvét gyakoroljuk. Ha műveltebbek akarunk lenni, időt szánunk a tanulásra. Ha több barátot akarunk, időt fordítunk kapcsolataink építésére.

Hogyan erősítette bennem az alázatot és az önelfogadást az Ötödik Lépésen való munka?

NA - 5. Lépés - 5.6.2. fejezet


5.6.2. KAPCSOLATAIM VÁLTOZÁSA

Ahogy befejezzük az Ötödik Lépést, megkönnyebbülést érezhetünk; megszabadultunk a tehertől azáltal, hogy megosztottuk, amit azelőtt oly nagy erőfeszítés árán rejtegettünk vagy elnyomtunk. Valóban igaz, hogy „hibáink meghalnak, ahogy fényre kerülnek”. A fényre kerülés a szabadság érzését adja, amit életünk egyéb külső körülményeitől függetlenül érzünk.

Minden kapcsolatunk változni kezd e lépésen végzett munka eredményeképpen. Különösen fontos felismerni, mennyit változott kapcsolatunk önmagunkkal, a Felsőbb Erővel, illetve más emberekkel:

Hogyan változott a kapcsolatom a Felsőbb Erővel az Ötödik Lépésen végzett munka során?
Hogyan változott a kapcsolatom a szponzorommal az Ötödik Lépésen végzett munka során?
Hogyan változott saját magamról alkotott képem e lépésen végzett munka során?
Milyen mértékben fejlesztettem a szeretet érzését és az együttérzést magam és mások iránt?

A megkönnyebbülés érzésével együtt valószínűleg úgy érezzük, végképp belefáradtunk jellemhibáinkba. Ez könnyen át fog alakulni a teljes készenlét állapotába – épp amire szükségünk van a Hatodik Lépés megkezdéséhez.