NA - 2. Lépés


Második Lépés
„ELJUTOTTUNK A HITRE, HOGY EGY NÁLUNK HATALMASABB ERŐ HELYRE TUDJA ÁLLÍTANI JÓZAN GONDOLKODÁSUNKAT.”


Az Első Lépés megfoszt minket a függőségről kialakított illúzióinktól, a Második Lépés reményt ad a felépüléshez. A Második Lépés megtanítja nekünk, hogy mindaz, amit az Első Lépésben megtudtunk a függőségünkről, még nem a történet vége. A fájdalom és az őrület, amellyel együtt éltünk, szükségtelenek – mondja a Második Lépés. Csillapíthatóak, és a Narcotics Anonymous Tizenkét Lépésén való munkánk során idővel megtanulunk nélkülük élni.

A Második Lépés betölti azt az űrt, melyet az Első Lépés befejezésekor érzünk. Ahogyan közeledünk a Második Lépéshez, fontolgatni kezdjük, hogy létezhet egy nálunk hatalmasabb Erő; egy Erő, amely képes begyógyítani sebeinket, csillapítani zavartságunkat és helyreállítani józan gondolkodásunkat.
Újonnan érkezőként sokunkat zavart ennek a lépésnek az a része, mely szerint „őrültek” voltunk. A tehetetlenségünk beismerésétől eljutni az „őrületünk” elfogadásához hatalmas lépésnek tűnt. Mégis, miután a programban voltunk már egy ideje, kezdtük megérteni, hogy miről is szól ez a Lépés valójában. Elolvastuk a Basic Text-et, és az őrületünk leírását a következőképpen találtuk meg benne: „ugyanazon hibákat ismételjük és különböző eredményeket várunk”. Ezzel biztosan tudtunk azonosulni! Végül is hányszor próbáltunk megúszni valamit, amit azelőtt sosem úsztunk meg, minden egyes alkalommal azt mondogatva magunknak, hogy „most másképp lesz”? Ez aztán az őrültség! Ha sok éven át élünk e Lépés elvei alapján, felismerjük, hogy milyen mélységekben mutatkozik meg őrületünk valójában, és gyakran azt látjuk, hogy a Basic Text definíciója csupán a felszínt súrolja.
Néhányan elutasítottuk ezt a Lépést, mert azt gondoltuk, hogy azt kívánja tőlünk, hogy vallásosak legyünk. Semmi, abszolút semmi olyan nincs a Narcotics Anonymous programjában, ami azt kívánja tagjaitól, hogy vallásosak legyenek. Azt a gondolatot, hogy „bárki csatlakozhat hozzánk… vallásra vagy annak hiányára való tekintet nélkül”, ádázul védi közösségünk. Tagjaink ebben a tekintetben teljességre törekszenek, és semmit sem tolerálnak, ami kompromittálná a függők elidegeníthetetlen jogát arra, hogy saját felfogást alakítsanak ki a náluk hatalmasabb Erőről. Ez egy spirituális, nem pedig vallási program.

A Második Lépés szépsége akkor tárulkozik fel előttünk, amikor elkezdünk azon gondolkozni, hogy mi lehet a Felsőbb Erőnk. Azt a biztatást kapjuk, hogy olyan Erőt válasszunk, ami szerető, gondoskodó, és ami a legfontosabb: képes helyreállítani józan gondolkodásunkat. A Második Lépés nem azt mondja, hogy „Eljutottunk a hitre egy nálunk hatalmasabb Erőben”, hanem azt, hogy „Eljutottunk a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja józan gondolkodásunkat”. A hangsúly nem azon van, hogy ki vagy mi ez az Erő, hanem azon, hogy ez az Erő mit tud tenni értünk. A csoport már önmagában is bizonyosan egy nálunk hatalmasabb Erő. Ugyanígy a Tizenkét Lépés spirituális elvei is. És persze minden egyes tagunk felfogása is, amit a Felsőbb Erőről kialakít. Ahogyan tiszták maradunk, és folytatjuk ezt a Lépést, felismerjük, hogy nem számít az, hogy a függőségünk meddig tartott és az őrületünk meddig ment el. Nincs határa a nálunk hatalmasabb Erő képességének abban, hogy helyreállítsa józan gondolkodásunkat.


NA - 2. Lépés - 2.1. fejezet
2.1. REMÉNY


A remény, melyet a Második Lépésen való munkánk során kapunk, felváltja a kétségbeesést, mellyel a programba érkeztünk. Minden egyes alkalommal, amikor követtük azokat az utakat, melyekről azt hittük, hogy kivezetnek függőségünkből – orvostudomány, vallás vagy pszichiátria – beláttuk, hogy idáig vezettek; egyikük sem volt megfelelő a számunkra. Mikor kifogytunk a lehetőségekből, és kimerítettük forrásainkat, azon tűnődtünk, hogy vajon találunk e valaha megoldást a dilemmánkra – ha egyáltalán létezik valamiféle megoldás a világon, ami működik. Igazság szerint, egy kissé gyanakvóak lehettünk, amikor először a Narcotics Anonymous-ba jöttünk, azon tűnődve, hogy vajon ez is csak egy olyan módszer-e, amely nem fog működni, vagy ami nem működik majd elég jól ahhoz, hogy változást hozzon.
Mégis valami figyelemreméltó dolog történt velünk, amikor beültünk az első néhány gyűlésünkre. Függők voltak ott, akik ugyanúgy drogot használtak, mint mi; függők, akik most tiszták voltak. Hittünk bennük. Tudtuk, hogy bízhatunk bennük. Ismerték a helyeket, ahol függőségünk során jártunk – nem csak azokat a helyeket, ahol gyakran használtuk a szert, nemcsak a földrajzi helyeket, hanem a félelem és kétségbeesés helyeit is, melyeket szellemünk minden egyes alkalommal meglátogatott. A felépülő függők, akikkel az NA-ban találkoztunk, ugyanúgy ismerték az általunk ismert helyeket, mint mi, mivel ők maguk is jártak ott.
Ekkor ismertük fel, hogy ezek a tagok – függők, mint mi -, tiszták voltak és szabadságot nyertek, amit legtöbbünk először a remény érzésén keresztül tapasztalt meg. Valószínű, hogy a tagok egy csoportjával álldogáltunk egy gyűlés után. Hallgattunk valakit, aki egy olyan történetet osztott meg velünk, mint a miénk. Legtöbbünk fel tudja idézni ezt a pillanatot, még évekkel később is – és ez a pillanat mindannyiunk számára eljön.
Reményünk mindig megújul a felépülésünk során. Mindig, amikor valami újat tudunk meg a betegségünkről, a felismerés fájdalmát a remény érzése kíséri. Mindegy, hogy mennyire fájdalmas a tagadásunk lerombolásának folyamata; helyette valami más a helyére kerül bennünk. Még ha azt is érezzük, hogy nem igazán hiszünk semmiben sem, a programban hiszünk. Hisszük, hogy helyreáll a józan gondolkodásunk, még a legreménytelenebb időkben is, sőt még a legbetegebb részeinkben is.
Ma mivel kapcsolatban van bennem remény?


NA - 2. Lépés - 2.2. fejezet
2.2. ŐRÜLET


Ha kétség van bennünk azzal kapcsolatban, hogy szükségünk van józan gondolkodásunk megújítására életünkben, akkor gondunk lesz ezzel a Lépéssel. Ebben az esetben az Első Lépésünk áttekintése segíteni fog. Itt az idő, hogy jól megvizsgáljuk őrületünket.
Hittem–e valaha is, hogy irányítani tudom a szerhasználatomat? Mik voltak ezzel kapcsolatban a tapasztalataim, és mennyire voltak erőfeszítéseim sikeresek?
Milyen dolgokat tettem meg, amiket ma alig tudok elhinni, ha visszatekintek? Sodortam-e magam veszélyes helyzetekbe, hogy droghoz juthassak? Viselkedtem úgy, amit ma szégyellek? Milyenek voltak ezek a helyzetek?
Hoztam őrült döntéseket függőségem eredményeképpen? Hagytam ott munkát, szakítottam meg barátságokat vagy más kapcsolatokat, vagy feladtam más célok elérésével csupán azért, mert zavarták a szerhasználatomat?
Fizikailag tettem-e kárt magamban vagy valaki másban függőségem során?

NA - 2. Lépés - 2.2.1. fejezet
2.2.1. PROBLÉMÁINK


Az őrület a realitásérzékünk és viszonyítási alapjaink elvesztése. Úgy gondolhatjuk, hogy egyéni problémáink fontosabbak másokénál, miközben képtelenek vagyunk arra, hogy egyáltalán figyelembe vegyük más emberek igényeit is. A kis problémák hatalmas katasztrófákká válnak. Életünk elveszíti egyensúlyát. Nyilvánvaló példa őrült gondolkodásunkra az a tévhit, hogy egyedül tiszták tudunk maradni, vagy az, hogy az egyetlen problémánk a droghasználat volt, és most minden rendben van csupán csak azért, mert tiszták vagyunk. Az NA-ban az őrületet gyakran úgy írják le, mint azt a téveszmét, hogy ha kiveszünk valamit magunkból – drog, irányítás, szex, étel, stb. –, akkor helyrehozhatjuk azt, ami nincs rendben bennünk: az érzéseinket.
Hogyan reagáltam túl, vagy alul a dolgokat? Hogyan billent ki életem az egyensúlyából?
Hogyan mutatkozik meg őrületem, amely elhiteti velem, hogy a rajtam kívül álló dolgok tehetnek egésszé, és oldják meg az összes problémámat? A droghasználat, megszállott szerencsejáték, evés, vagy szex hajszolása? Vagy valami más?
Szoktam őrületemből fakadóan azt hinni, hogy az egyetlen problémám a függőségem, mint szerhasználat?


NA - 2. Lépés - 2.2.2. fejezet
2.2.2. ÚJ ŐRÜLET


Ha tiszták vagyunk már egy ideje, láthatjuk, hogy egy egészen új szintű tagadás nehezíti meg azt, hogy meglássuk életünkben az őrületet. Ahogyan ezt tettük már a felépülésünk kezdetén is, tisztába kell jönnünk azzal, hogy miben nyilvánult meg őrületünk. Sokunk úgy találta, hogy az őrületünk messzebbre megy, mint ahogyan azt a Basic Text definíciója meghatározza. Ugyanazokat a hibákat követjük el újra és újra, még akkor is, amikor teljesen tudatában vagyunk annak, hogy mi lesz a következmény. Talán akkora fájdalmat érzünk, hogy nem érdekelnek a következmények, vagy azt gondoljuk, hogy ha egy szenvedély érdekében cselekszünk, valahogy majdcsak megéri az árát.
Mikor cselekedtünk egy szenvedély érdekében még úgy is, hogy tudtuk, hogy milyen eredménnyel jár? Mit éreztünk és gondoltunk előtte? Mi késztetett arra, hogy mégis megtegyük?

NA - 2. Lépés - 2.3.1. fejezet


2.3. Eljutottunk a hitre
2.3.1. TÚLJUTNI A KORLÁTOKON


A korábbi taglalás (az őrületünkről) számos olyan okra mutat rá, amelyek mentén gondunk lehet ezzel a Lépéssel. Adódhatnak más okok is. Fontos, hogy azonosítsuk őket és túljussunk azokon a korlátokon, amelyek visszatartanak minket attól, hogy elkezdjünk hinni.
Vannak félelmeim a hittel kapcsolatban? Mik azok?
Vannak más akadályok, amelyek megnehezítik azt, hogy eljussak a hitre? Mik azok?
Számomra mit jelent az, hogy „Eljutottunk a hitre…”?


NA - 2. Lépés - 2.3.2. fejezet
2.3.2. HITÜNK NÖVELÉSE


Függőként hajlamosak vagyunk arra, hogy vágyaink azonnali teljesítését akarjuk. Azonban fontos emlékeznünk arra, hogy a Második Lépés egy folyamat, nem pedig egy esemény. Legtöbbünkkel ez nem úgy történik, hogy egy nap arra ébredünk, hogy tudjuk, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja józan gondolkodásunkat. Fokozatosan jutunk el az ebben való hitre. Mégis, nem elég hátradőlnünk és várnunk, hogy hitünk önmagától növekedjen – segíthetjük is ezt a folyamatot.
Hittem e valaha valamiben, aminek létezésére nem volt kézzelfogható bizonyítékom? Milyen volt ez az élmény?
Milyen tapasztalatokat hallottam más felépülő függőktől, akik megosztották velem a hitre való eljutásuk folyamatát?
Próbáltam e valamelyiket is életemben? Miben hiszek?
Hogyan nőtt a hitem a felépülésem során?


NA - 2. Lépés - 2.3.3. fejezet
2.3.3. EGY NÁLUNK HATALMASABB ERŐ


Mindegyikünk egy élettapasztalatokkal teli történettel kezdi meg a felépülését. Az átélt események nagymértékben meghatározzák a nálunk hatalmasabb Erőről kialakított felfogásunkat. Ehhez a Lépéshez nem szükséges, hogy határozott elképzelésünk legyen a Felsőbb Erő természetéről és kilétéről. Az effajta felfogásunk később alakul majd ki. A Felsőbb Erőről kialakított felfogásunkban addig kell eljutnunk a Második Lépés során, hogy segíteni tud rajtunk. Itt nem foglalkozunk teológiai eleganciával vagy tanokba vetett hittel – csupán valami olyat szeretnénk, ami működik.
Milyen hatalmasnak kell lennie a nálunk hatalmasabb Erőnek? A válasz erre a kérdésre egyszerű. Függőségünk, mint egy negatív erő kétségtelenül hatalmasabb volt nálunk. Az őrület útjára vezetett, és azt okozta, hogy másképp viselkedtünk, mint ahogyan ténylegesen akartunk. Szükségünk van valamire, ami fel tudja venni a harcot ez ellen; valamire, ami legalább olyan hatalmas, mint a függőségünk.
Van e problémám annak elfogadásával, hogy létezik egy nálam hatalmasabb Erő vagy esetleg több is?
Mik azok a dolgok, amik hatalmasabbak nálam?
Egy nálam hatalmasabb Erő segíthet abban, hogy tiszta maradjak? Hogyan?
Egy nálam hatalmasabb Erő segíthet felépülésemben? Hogyan?


NA - 2. Lépés - 2.3.4. fejezet
2.3.4. A FELSŐBB ERŐ JELLEMZŐI


Néhányunknak letisztult képe lehet a nálunk hatalmasabb Erő természetéről, és ebben nincsen semmi rossz. Tulajdonképpen a Második Lépés az a pont, ahol sokunkban kialakulhatnak az első gyakorlati elképzelések a nálunk hatalmasabb Erőről, ha még nincsenek. Sokan úgy véltük, hogy először azt kellene megvizsgálni, hogy a nálunk hatalmasabb Erő hogyan tud segíteni – még mielőtt megnéznénk azt, hogy ki is ő valójában. Továbbá azt, hogy ha megnézzük, hogy a nálunk hatalmasabb Erő mit tud tenni értünk, segíthet abban, hogy többet tudjunk meg róla.
Nagyon sokféle felfogást alakíthatunk ki a nálunk hatalmasabb Erőről. Gondolhatunk rá úgy, mint a spirituális elvek vagy az N.A. közösségének erejére, az útmutató jó irányra, vagy bármi másra, amit el tudunk képzelni, mindaddig, amíg szerető, gondoskodó és nálunk hatalmasabb.
Tulajdonképpen egyáltalán nem szükséges az, hogy legyen valamiféle felfogásunk a nálunk hatalmasabb Erőről ahhoz, hogy használjuk ezt az Erőt tisztaságunk megtartására és a felépülésünkben való előrehaladásra.
Milyen bizonyítékaim vannak arra, hogy a Felsőbb Erő működik életemben?
Milyen jellemzők nem illetik a Felsőbb Erőmet?
Milyen jellemzőkkel bír a Felsőbb Erőm?


NA - 2. Lépés - 2.4.1. fejezet
2.4. Józan gondolkodásunk helyreállítása
2.4.1. A JÓZAN GONDOLKODÁS MEGTAPASZTALÁSA


A „Működik: Hogyan és Miért?” úgy írja le a „helyreállítás” szót, mit „egy olyan pontig történő változást, ahol függőségünk és hozzá társuló őrületünk már nem irányítják életünket”.
Úgy látjuk, hogy ahogyan az őrületünk a realitásérzékünk és viszonyítási alapjaink elvesztéséhez vezetett, úgy kezdjük megtapasztalni a józan gondolkodást életünkben, amikor olyan perspektívát alakítunk ki, mely lehetővé teszi azt, hogy jobb döntéseket hozzunk. Azt látjuk, hogy választási lehetőségünk van abban, hogy hogyan viselkedjünk. Érettek és bölcsek leszünk ahhoz, hogy megálljunk, és figyelembe vegyük egy-egy szituáció minden egyes aspektusát, mielőtt cselekszünk.
Nyilvánvaló, hogy életünk változik. Legtöbbünknek nem okoz problémát, hogy meglássuk a józan gondolkodás jelenlétét életünkben, amikor összehasonlítjuk szerhasználatunkat kezdeti felépülésünkkel, kezdeti felépülésünket az időleges tisztasággal, vagy az időleges tisztaságunkat hosszú távú felépülésünkkel. Mindez egy folyamat, és józan gondolkodásunk helyreállításának igénye idővel változik. Amikor újak vagyunk a programban, a józan gondolkodás helyreállítása valószínűleg azt jelenti, hogy nem kell többet használni; s amikor ez megtörténik, az őrületünk direkt módon és egyértelműen használatunkhoz kötődő része megszűnik. Már nem követünk el bűncselekményeket, hogy droghoz jussunk. Már nem sodorjuk magunkat olyan megalázó helyzetekbe, melyek semmi más célt nem szolgálnak, csupán szerhasználatunkat. Felépülésünk kezdetén azt tapasztalhatjuk, hogy azzal nincs gondunk, hogy higgyünk egy nálunk hatalmasabb Erőben, ami segít abban, hogy tiszták maradjunk; viszont lehet, hogy nem vettük még fontolóra azt, hogy mit jelent józan gondolkodásunk helyreállítása túl azon, hogy tiszták maradunk. Ahogyan haladunk előre felépülésünkben, fontos, hogy a „józan gondolkodás”-ról alkotott nézeteink is fejlődjenek.
Mik azok a dolgok, amik például szolgálnak számomra a józan gondolkodásra?
Milyen gondolkodás- és viselkedésmódbeli változások szükségesek józan gondolkodásom helyreállításához?
Életem mely területein van most szükségem a józan gondolkodásomra?
A helyreállítás mitől folyamat?
A többi Lépésen való munkám hogyan segít józan gondolkodásom helyreállításában?
Mi az, amiben már helyreállt józan gondolkodásom a felépülésem során?


NA - 2. Lépés - 2.4.2. fejezet
2.4.2. IRREÁLIS ELVÁRÁSOK


Néhányunknak irreális elképzelései lehetnek józan gondolkodásunk helyreállításáról. Azt gondolhatjuk, hogy soha többé nem leszünk mérgesek, vagy azt, hogy amint elkezdünk dolgozni ezen a Lépésen, onnantól kezdve mindig tökéletesen fogunk viselkedni, és nem lesz többé bajunk a szenvedélyeinkkel, érzelmi felfokozottságunkkal, vagy azzal, hogy életünk nincs egyensúlyban. Az előbbi leírás szélsőségesnek tűnhet, de ha csalódunk egyéni felépülésünk menetében, vagy józan gondolkodásunk helyreállításában, lehet, hogy ebben a leírásban ráismerünk bizonyos téveszméinkre. Legtöbben azt tapasztaltuk, hogy úgy érhetjük el leginkább a lelki békét, hogy ha felhagyunk téves elvárásainkkal a felépülésünket illetően.
Milyen elvárásaim vannak józan gondolkodásom helyreállítására vonatkozóan? Reálisak vagy irreálisak?
A felépülésemben való előrehaladásomra vonatkozó reális elvárásaim megvalósulnak-e vagy sem? Megértem azt, hogy a felépülésem időt vesz igénybe, és nem máról holnapra történik?


NA - 2. Lépés - 2.4.3. fejezet
2.4.3. BIZONYÍTÉKOK A JÓZAN GONDOLKODÁSRA


Ha megtapasztaljuk azt, hogy akár csak egyszer is józanul cselekszünk egy helyzetben, amellyel azelőtt soha nem voltunk képesek sikeresen megbirkózni, bizonyítékot kaphatunk a józan gondolkodásra.
Voltak-e valaha is ilyen élményeim felépülésem során? Mik voltak ezek?

NA - 2. Lépés - 2.5.1. fejezet
2.5. Lelki elvek

A Második Lépésben a nyitottságra, a hajlandóságra, a hitre, a bizalomra és az alázatra összpontosítunk.


2.5.1. NYITOTTSÁG


A nyitottság elve, melyet a Második Lépésben találunk, abból a meggyőződésből fakad, hogy egyedül nem vagyunk képesek felépülni, szükségünk van valamilyen segítségre. A következő lépés, hogy nyitottá váljunk arra, hogy elhiggyük: van segítség a számunkra. Nem az számít, hogy tudjuk-e, hogy a nálunk hatalmasabb Erő hogyan képes segíteni; hisszük, hogy ez lehetséges.
Miért ártok felépülésemnek azzal, ha nem vagyok nyitott?
Ma miben nyilvánul meg nyitottságom?
Hogyan változott az életem a felépülésem során? Hiszek-e abban, hogy több változás is lehetséges?


NA - 2. Lépés - 2.5.2. fejezet
2.5.2. HAJLANDÓSÁG


A hajlandóság elvének gyakorlása a Második Lépésben egyszerűen kezdődhet el. Először lehet, hogy csak eljárunk gyűlésekre, és más felépülő függők beszámolóit hallgatjuk, akik megosztják velünk a Második Lépéssel kapcsolatos tapasztalataikat. Ezután a saját felépülésünkben is alkalmazhatjuk a hallottakat. Felkérünk egy szponzort, hogy mutasson utat.
Mit vagyok hajlandó megtenni azért, hogy helyreálljon józan gondolkodásom?
Van olyan dolog, amire ma hajlandó vagyok de azelőtt nem voltam az? Mi ez?


NA - 2. Lépés - 2.5.3. fejezet
2.5.3. HIT


Nem dőlhetünk hátra arra várva, hogy megérintsen minket a hit, amikor a Második Lépésen dolgozunk. Tennünk is kell érte. Azt javasoljuk, ami sokunk számára működött, hogy „tegyünk úgy mintha” lenne hitünk. Ez nem jelenti azt, hogy hazudnunk kellene önmagunknak, a szponzorunknak, vagy bárki másnak arról, hogy hol tartunk ezzel a Lépéssel. Ezt nem azért tesszük, mert jól hangzik, vagy mert jobbnak látszunk tőle. Az „úgy teszünk mintha” egyszerűen csak azt jelenti, hogy úgy élünk, mint aki hiszi, hogy amit remél, az meg is fog történni. Ez a Második Lépésben azt jelenti, hogy úgy élünk, mint aki várja, hogy helyreálljon józan gondolkodása. Sokféle módon működhet ez életünkben. Sok társunk azt javasolja, hogy „tegyünk úgy, mintha hinnénk” azzal, hogy rendszeresen eljárunk gyűlésre, és útmutatást kérünk a szponzorunktól.
Mit tettem, ami mutatja hitemet? Hogyan nőtt a hitem?
Képes voltam e terveket szőni, és közben elhinni, hogy függőségem nem állhat útjukba?


NA - 2. Lépés - 2.5.4. fejezet
2.5.4. BIZALOM


Ahhoz, hogy bízni tudjunk a Felsőbb Erőben, arra van szükség, hogy felülkerekedjünk félelmeinken a józan gondolkodásunk helyreállítását illetően. Még ha csak rövid ideje vagyunk is tiszták, valószínű, hogy már átéltünk érzelmi fájdalmakat felépülésünk során. Lehet, hogy félünk attól, hogy még több fájdalomban lesz részünk. Bizonyos értelemben igazunk lehet: még több fájdalom lesz. Mégis, egyikük sem lesz nagyobb annál, amit ne bírnánk el, és egyiküket sem kell egyedül elviselnünk. Ha képesek vagyunk arra, hogy bizalmunkat a felépülés folyamatába, és a nálunk hatalmasabb Erőbe fektessük, akkor a felépülés megpróbáltatásokkal teli, de reményteljes útjára léphetünk. Tudni fogjuk, hogy az út végén nem a felületes boldogság vár ránk, hanem egy alapvető változás, amely egy sokkal magasabb szintű, spirituális értékeken alapuló életformát kínál.
Mik azok a félelmeim, amik bizakodásom útjában állhatnak?
Mire van szükségem ahhoz, hogy leküzdjem ezeket a félelmeket?
Mit teszek, ami hűen tükrözi bizalmamat a felépülés folyamatában és egy nálam hatalmasabb Erőben?


NA - 2. Lépés - 2.5.5. fejezet
2.5.5. ALÁZAT


Az alázat elve abból a beismerésünkből fakad, hogy létezik egy nálunk hatalmasabb Erő. Sokunk számára félelmetesen nagy harc az, hogy ne a saját gondolkodásunkra támaszkodjunk, és elkezdjünk segítséget kérni, azonban ha így teszünk, máris elkezdtük gyakorolni az alázat elvét, amely a Második Lépésben található.
Kértem ma segítséget egy nálam hatalmasabb Erőtől? Hogyan?
Kértem segítséget a szponzoromtól, elmentem gyűlésekre és próbáltam kapcsolatot létesíteni más felépülő függőkkel? Mik voltak e tetteim eredményei?


NA - 2. Lépés - 2.6. fejezet
2.6. TOVÁBBLÉPÜNK


Amint készen állunk arra, hogy továbblépjünk a Harmadik Lépés felé, meg kell néznünk, hogy meddig jutottunk el a Második Lépésen való munkánk során. Ha leírjuk az egyes Lépésekről alkotott elképzeléseinket, akkor felkészültté válhatunk arra, hogy továbblépjünk, és a spirituális értékeket magunkévá tegyük.
Mit tehetek azért, hogy eljussak a hitre?
Mit teszek annak érdekében, hogy felülkerekedjek irreális elvárásaimon józan gondolkodásom helyreállítását illetően?
Mi a Második Lépésről alkotott elképzelésem?
Az előzetes tudásom és tapasztalatom hogyan befolyásolta a Második Lépésen való munkámat?
Ahogy haladunk a Harmadik Lépés felé, lelkünkben megjelenik a remény. Ha már nem is vagyunk újak a felépülésben, akkor is megerősíthetjük hitünket, hogy a felépülés, az előrehaladás és a változás nem csupán lehetséges, hanem szükségszerű, ha minden erőnkkel a Lépéseken dolgozunk. Láthatjuk, hogy lehetőség van arra, hogy világosan lássuk ezt a sajátos őrületet, melyben nem is olyan régen benne voltunk függőségünk rabjaként. Valószínűleg már kezdtünk megtapasztalni valamiféle szabadságot. Kezdünk megszabadulni őrületünk rabságából. Megismertük őrületünket és elkezdtünk bízni abban, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő megmenthet minket attól, hogy ugyanazt az utat hajszoljuk tovább. Elkezdünk megszabadulni illúzióinktól. Már nem harcolunk azért, hogy függőségünket titokban tartsuk, vagy hogy izoláljuk magunkat azért, hogy takargassuk őrületünket. Láttuk, hogy a program működött mások számára is, és felismertük, hogy számunkra is kezd működni. Az újonnan megtalált hitünkben eljutunk a hajlandósághoz, hogy cselekedni tudjunk és dolgozni a Harmadik Lépésen.