01. - Lépéskönyv - Előszó

(részletek)

Az A.A. Tizenkét Lépése sajátosan lelkiségre alapozott elvek sorozata. Aki szerintük éli életét, megszabadulhat az ivás kényszerétől és boldog, teljes emberré válhat. [...]

Sok nem-alkoholista is tanusíthatja, hogy az A.A. Tizenkét Lépése segítségére volt élete különböző nehézségeiben. Ezért a Tizenkét Lépés nem csupán józanságra vezérlő kalauznak tekinthető, hanem eredményes, boldog életre vezethet sokakat, akár alkoholisták, akár nem.
[Tizenkét Lépés és Tizenkét Hagyomány, 15-16. old.]

Lépéskönyv - 1. Lépés - I. részlet


Lépéskönyv - 1. Lépés:
"Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben - hogy életünk irányíthatatlanná vált."
(részlet) - I.

Ki hajlandó beismerni a teljes kudarcot? Gyakorlatilag persze senki sem. Minden ösztönünk tiltakozik az emberi tehetetlenség gondolata ellen. Valóban szörnyű belátni, hogy pohárral a kezünkben oly mértékben rögződött bennünk az önpusztító ivás kényszere, hogy már csak a Gondviselés közbenjárása szabadíthat meg bennünket.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 21. old.]


Lépéskönyv - 1. Lépés - II. részlet


Lépéskönyv - 1. Lépés
(részlet) - II.

Semmiféle egyéb csőd nem hasonlítható ehhez. Az alkohol kapzsi uzsorássá válik, kiszipolyozván minden önállóságot és minden akaraterőt, amivel ellenállhatnánk követelésének. Amikor végre beletörődünk ebbe a kérlelhetetlen ténybe, életünk csődje beteljesül.
Csatlakozván az A.A.-hoz, hamarosan egészen más szemszögből tekintünk erre a teljes megaláztatásra. Megértjük, hogy épp ez a teljes kudarc teszi lehetővé az első lépést a felszabadulás és a megerősödés felé. Egyéni gyengeségünk beismerése végül is szilárd alapkővé válik, amire egy boldog és céltudatos élet építhető.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 21. old.]


Lépéskönyv - 1. Lépés - III. részlet


Lépéskönyv - 1. Lépés
(részlet) - III.


Tudjuk, hogy nem sok jót remélhet az A.A.-hoz érkező alkoholista, ha nem ismerte el megelőzőleg pusztító erejű gyengeségét és annak összes következményét. Mindaddig, amíg képtelen ilyenfajta alázatra, józansága - ha egyáltalán létezik - ingatag marad. Igazi boldogságra pedig semmi esélye sincs. Kétségen kívül tömérdek tapasztalat bizonyítja ezt, mint az A.A. életforma tényeinek egyikét. Az alapelv, hogy maradandó erőre mindaddig nem tehetünk szert, amíg be nem látjuk teljes vereségünket, egész Mozgalmunk fakadásának és virágzásának gyökere.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 21-22. old.]

Lépéskönyv - 1. Lépés - IV. részlet

Lépéskönyv - 1. Lépés
(részlet) - IV.


Ez a kihívás kudarcaink beismerésére először lázongást váltott ki legtöbbünkben. Az A.A.-hoz közeledve reméltük, hogy önbizalmat tanulhatunk. Ehelyett közölték velünk, hogy ami az alkoholt illeti, az önbizalom hasztalan tulajdonság: sőt, totális tehertétel. Szponzoraink szerint egy olyan megfoghatatlanul erős rögeszmének váltunk áldozatává, amelyet semmiféle emberi akaraterő sem képes megtörni. Szerintük nem létezik segítség nélküli személyes győzelem e megrögzött szenvedély felett. Kérlelhetetlenül súlyosbítva dilemmánkat, szponzoraink rámutattak növekvő érzékenységünkre az alkohol iránt - allergiának hívták. Az alkohol, ez a teljhatalmú kényúr kétélű kardot suhogtatott fejünk felett: először olyan esztelen vágyat kényszerített ránk, ami további ivásra ítélt, majd fizikai allergia révén biztosította, hogy e folyamat eredményeként végül is elpusztítjuk magunkat. Ilyen fajta agresszióval szemben igazán kevés érintettnek sikerült a maga erejéből győzedelmeskednie. Statisztikai tény az, hogy alkoholisták jóformán sohasem épültek fel merőben saját erejükre támaszkodva. És ez nyilvánvalóan mindig is igaz volt, amióta az emberiség szőlőt sajtolt.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 22. old.]

Lépéskönyv - 1. Lépés - V. részlet


Lépéskönyv - 1. Lépés
(részlet) - V.


Miért van a hangsúly azon, hogy először minden A.A. tag elérje a mélypontot? A válasz az, hogy kevesen próbálják az A.A.-programot őszintén alkalmazni, ha nem érték el saját mélypontjukat. Az A.A. program további tizenegy Lépésének alkalmazása olyan magatartást és cselekvőképességet feltételez, amelyről a még italozó alkoholista aligha álmodhat. Ki kíván szigorúan őszinte és toleráns lenni? Ki akarja hibáit mások előtt bevallani és az okozott károkat jóvátenni? Ki törődik azzal, hogy létezik-e egy Felsőbb Hatalom, nem is szólva elmélkedésről és imádságról? Ki akar időt és energiát áldozni, igyekezvén az A.A. üzenetét a még szenvedő embertársainak továbbítani? Nem az átlag alkoholista. Korlátlanul önközpontú lévén, nem kíván ezekkel a lehetőségekkel foglalkozni - kivéve, ha saját létfenntartása érdekében kényszerül rá.
Az alkoholizmus ostorcsapásai által az A.A.-ba űzve, feltárul előttünk helyzetünk végzetes volta. Ekkor, csakis ekkor válunk olyan elfogulatlanná és nyíltszívűvé, amilyen csak egy haldokló lehet. Készen állunk bármit megtenni, ami megszabadíthat e könyörtelen megszállottságtól.
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 24-25. old.]