Segédlet a lépéshez:


Bevezetésként ajánlom, hogy:

1. Ne idd meg az első pohárral!
2. Járj gyűlésekre!
3. Legyen szponzorod!
4. Csináld a lépéseket!
5. Vállalj szolgálatot!


Emellett ajánlom elolvasni a következőket:

- Anonim Alkoholisták: a 41. oldalig
- Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány: 15-25. old.


Csaba - 1. Lépés - 1. részlet
Csaba - 1. Lépés
(részlet) - 1.1.

1.1. VÉGLEGESEN ELFOGADTAM, HOGY NINCS HATALMAM AZ ALKOHOL FÖLÖTT.

Remélem elolvastátok már az ajánlott irodalmakat! Nos, az Anonim Alkoholisták (Nagykönyv) Van megoldás (2. fejezet) írja:


"A valódi alkoholista:

· Ha egyszer nekilát inni, teljesen elveszíti uralmát az ital fölött.
· Amikor iszik, abszurd, hihetetlen és tragikus dolgokat művel.
· Másképp reagál az alkoholra, mint a „normális” ember.
· Bármilyen kevés alkoholt fogyaszt, akkor (testében és lelkében) történik valami, ami lehetetlenné teszi számára, hogy megálljon."

Ezen leírás alapján be kellett látnom, hogy én valódi ALKOHOLISTA vagyok...

A 23. oldalon a 4. bekezdésben ezt írja:

"Tény az, hogy a legtöbb alkoholista, még nem tisztázott okokból, elveszíti döntési képességét az ivással kapcsolatban. Úgynevezett akaratereje gyakorlatilag megszűnik létezni. Védtelen az első pohárral szemben."

Alkohol-érzékeny, allergiás alkohol-beteg vagyok, mert ez mind igaz rám. Ha az alkohol nevű drog (vegyszer) kerül a szervezetembe:

1. Azonnal és jelentősen jobban érzem magam.
2. Még többet akarok inni.

Ezek alapján el kell fogadnom, hogy nincs hatalmam az alkohol fölött. El kell fogadnom, hogy nem tudom irányítani az ivászataimat. El kell fogadnom, hogy tehetetlen vagyok, ha a szervezetembe alkohol kerül!

ELFOGADNI az elfogadhatatlant! – ez a kegyelem legnagyobb forrása.


<<<>>>


Segédlet a lépés-részhez:


Írd le (gondolkozz el rajta), hogy szerinted általában:

· Mire való az alkohol; mire használják az emberek? És te mire használod?
· Hogyan iszik egy normális (átlagos) ember? És te hogyan iszol?
· Mit jelenthet szociális ivónak lenni? Te az vagy?
· Mit nevezhetünk problémás ivásnak? Neked vannak problémáid az ivási stílusoddal?
· Mindenkire ugyanúgy hat-e az alkohol? Rád hogyan hat?
· Mindenki egyformán tudja-e irányítani az ivását? Te mennyire tudod irányítani?
· Kialakulhat-e az alkoholtól pszichés függőség? Te tapasztaltad ennek jeleit?
· Kialakulhat-e az alkoholtól szociális (társas) függőség? Te tapasztaltad ennek jeleit?
· Kialakulhat-e az alkoholtól habituális (szokásszerű) függőség? Te tapasztaltad ennek jeleit?
· Kialakulhat-e az alkoholtól fizikai függőség? Te tapasztaltad ennek jeleit?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Tehetetlen vagy az alkohollal kapcsolatban, hogy nincs hatalmad felette.

Csaba - 1. Lépés - 2. részlet
Csaba - 1. Lépés
(részlet) - 1.2.
1.2. ELFOGADTAM, HOGY NINCS HATALMAM MÁSOK FÖLÖTT.

Az első lépés azt mondja, hogy nem csak az alkoholt nem tudom irányítani, hanem az életemet sem. Szponzorommal és társaimmal beszélgetve rájöttem, hogy életem nem csak az alkohol miatt volt irányíthatatlan, hanem a dolgaim nagyon sokszor alakultak másként, mint ahogy azt én szerettem volna – az ivástól függetlenül is.
Mielőtt a saját életem irányíthatatlanságával kezdtem volna foglalkozni, beláttam, hogy sok minden mást, és sok mindenki mást sem tudok irányítani. Például viszonyom az embertársaimmal nem volt felhőtlen, mivel komoly elvárásaim voltak feléjük. Elvártam például hogy „helyesen” cselekedjenek, hogy meg lehessen bennük bízni, hogy őszinték legyenek velem, és hasonlók. Aztán amikor nem teljesedtek be az elvárásaim, akkor csalódottá váltam, frusztrált lettem és rosszul éreztem magam. Ettől persze ivásvágyam lett.
Be kellett hát látnom, hogy mások gondolatait, érzelmeit, cselekedeteit, viselkedését nem tudom irányítani. Legjobb, ha nem is törekszem rá. Az AA gyűléseken hallottam azt is, hogy ne mások lépéseit csináljam, hanem a magamét. Ez egy „ön-ző program” – mondták. Ez rólam szól, magammal kell foglalkoznom, a saját lelki fejlődésemet kell a gondolkodásom középpontjába állítanom. Le kell szoknom arról, hogy mások ügyeibe beleüssem az orrom, hogy másokra reagáljak, hogy mások felett ítélkezzek.

El is kezdtem gyakorolni ezt az elengedő-elfogadó gondolkodásmódot. Például amikor frusztrált voltam valaki miatt, aki nem azt csinálta, amit én elvártam volna tőle, akkor egyre többször tudtam megkérdezni magamtól:

· Biztos, hogy neki azt kellett volna csinálnia, amit én elvártam tőle?
· Biztos, hogy nem úgy csinálta jól, ahogy csinálta?
· Biztos, hogy én tudom jól, hogy neki mit kéne csinálnia?
· Biztos, hogy én tudom jól, hogy kinek mi a jó?
· Biztos, hogy ő rossz?
· Biztos, hogy én tudom jól, hogy ki a jó és ki a rossz?
· Lehet, hogy ő csinálta jól?
· Lehet, hogy ő jó?


<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>


Segédlet az 1.2. lépésrészhez:


1.2, Elfogadom, hogy nincs hatalmam mások fölött.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

· Miért fontos az, hogy az emberek helyesen cselekedjenek?
· Milyen érzést okoz, ha látod, hogy mások helytelenül cselekszenek?
· Miért fontos, hogy a hozzád közel állók az elvárásaidnak megfelelően viselkedjenek?
· Mikor és hogyan csalódtál a hozzád legközelebb állókban?
· Miért szeretnél másokban megbízni?
· Hogyan próbálod rávenni az embereket, hogy azt tegyék, ami szükséges?


Gondolj egy esetre, amikor frusztrált, csalódott voltál valaki miatt, aki nem azt csinálta, amit elvártál tőle. Gondold át a következőket:

· Biztos, hogy neki azt kellett volna csinálnia, amit te elvártál tőle?
· Biztos, hogy nem úgy csinálta jól, ahogy csinálta?
· Biztos, hogy te tudod jól, hogy neki mit kéne csinálnia?
· Biztos, hogy te tudod jól, hogy kinek mi a jó?
· Biztos, hogy ő rossz?
· Biztos, hogy te tudod jól, hogy ki a jó és ki a rossz?
· Lehet, hogy ő csinálta jól?
· Lehet, hogy ő jó?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Nincs hatalmad mások fölött.
· Mindenki olyan, amilyen.



Csaba - 1. Lépés - 3. részlet


Csaba - 1. Lépés
(részlet) - 1.3.
1.3. FELADTAM A REMÉNYT, HOGY EGYSZER MÉG SZOCIÁLIS IVÓ LEHETEK.

"Lelkünk legmélyén el kell ismernünk, hogy alkoholisták vagyunk. Ez az első lépés a gyógyulás felé. El kell vetni azt a tévhitet, hogy olyanok vagyunk, vagy nemsokára olyanok lehetünk, mint mások. Mi, alkoholisták, elvesztettük képességünket a mértékletes ivásra. Tudjuk, hogy egyetlen valódi alkoholista sem nyeri vissza ezt a képességet." – Nagykönyv, 29. oldal.

A fenti idézettől kissé eltérően én nem "elveszítettem" a normális ivás képességét, hanem soha nem is ittam normálisan. De ez már a múlt, nem fogok nektek a múltbeli ivási szokásaimról mesélni. Nem gondolom, hogy az ivással kapcsolatos emlékek bárkit is visszatartanának az ivástól. A visszaesést szerintem nem az "utolsó részegségre való emlékezés" akadályozhatja meg, hanem a lépések végigcsinálása.
Az AA gyűlésekre járva azt figyeltem meg, hogy legtöbbször azok esnek vissza, akik azt gondolják, hogy mivel egy ideje nem ittak, most már normálisan is tudnának inni. Pedig nem.

Számomra a normális ivással kapcsolatos "remény feladása" úgy ment könnyebben, hogy a gyűléseken azt figyeltem, hogy mennyivel jobban érzik magukat azok, akik már nem azzal foglalkoznak, hogy hogyan tudnák elkerülni a lerészegedést, hanem azok, akik már nem is akarnak inni. „Tarts a győztesekkel!” – hallottam a gyűléseken. Elhatároztam hát, hogy a „száraz” társak helyett a „józanodó” AA-sokat fogom követni. Az ő megosztásaikra kezdtem koncentrálni. És számomra egyértelműen kiderült, hogy annál jobban érzi magát valaki, minél előrébb jár a 12 lépéses programban.


<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>


Segédlet az 1.3. lépésrészhez:


1.3, Feladom a reményt, hogy egyszer még szociális ivó leszek.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
· Hallottál-e már arról, hogy az alkoholizmus öröklődhet?

· Elképzelhetőnek tartod-e hogy az alkohol-érzékenység egy genetikai jellemző?
· Találkoztál-e már olyanokkal, akik problémásan ittak, majd újra normálisan kezdtek inni?
· Találkoztál-e már olyanokkal, akik erős akaratuknak köszönhetően végleg leálltak az ivással?
· Találkoztál-e már olyanokkal, akiket az orvos vagy pszichológus szociális ivóvá varázsolt?
· Ismersz-e olyanokat, akiknek gyógyszeres kezelés hatására megszűnt az ivásvágyuk?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

· Az alkoholizmus emberi erővel (akaraterő, gyógyszerek, pszichológia, stb.) NEM gyógyítható.
· A 12 lépéses program valódi segítséget jelenthet a valódi alkoholistáknak.



Csaba - 1. Lépés - 4. részlet


Csaba - 1. Lépés
(részlet) - 1.4.
1.4. HAJLANDÓVÁ VÁLTAM ARRA, HOGY VÁLTOZTASSAK A GONDOLKODÁSMÓDOMON.

"Kevesen próbálják az AA-programot őszintén alkalmazni, ha nem érték el saját mélypontjukat. [...] Ha feltárul előttünk helyzetünk végzetes volta, ekkor, és csakis ekkor válunk olyan elfogulatlanná és nyíltszívűvé, amilyen csak egy haldokló lehet. Ekkor készen állunk bármit megtenni, ami megszabadíthat e könyörtelen megszállottságtól." – 12 Lépés és 12 Hagyomány, 24. oldal.
Miután elértem a mélypontomat, készen álltam bármit megtenni.


Szponzorom mindig ilyeneket mondott:

Ha nem fejlődsz, inni fogsz!
Változz, különben meghalsz!

A gyűléseken ilyeneket hallottam:

Ha a problémám 1 méter, abból 10 centi az alkohol, a többi "én" vagyok.
"Taníthatóvá válni!" (mondja a szlogen)
„Föl kell számolni az énközpontúságot.” (írja a Nagykönyv)
Ráébredtem, hogy eddig mindig azt hittem, hogy az az igazság, amit én gondolok. Márpedig ha a problémáim nagyrészt a gondolkodásmódomból fakadnak, akkor el kell engednem azt a törekvést, hogy mindig nekem legyen igazam, és hagynom kell, hogy a program dolgozzon rajtam. Hiszen milyen beépített programjaim voltak?

Arra jutottam, hogy ez volt a legfontosabb tudatalatti mintázatom:

"Szarul vagy? Igyál!" - mindig ez zakatolt a fejemben. És 30 éven keresztül ezt programoztam magamnak, ezt a programot erősítettem.
Az AA programja viszont reményt adott arra, hogy "kiprogramozza" belőlem ezt az életveszélyes gondolkodásmódot. Ezért elköteleztem magam a program mellett. Ma már alkohol nélkül is jól érzem magam.


<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>


Segédlet az 1.4. lépésrészhez:


1.4, Hajlandóvá válok arra, hogy változtassak a gondolkodásmódomon.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

- Ha mindent ugyanúgy próbálsz csinálni, mint eddig, akkor mi fog változni?
- Ha te nem változol meg, akkor mi fog megváltozni?
- Ha nem változtatsz a gondolataidon, akkor megváltoznak-e az érzelmeid?
- Ha nem változtatsz a gondolataidon, akkor megváltoznak-e a cselekedeteid, a viselkedésed?
- Ha nem változtatsz a gondolataidon, akkor megszűnhetnek-e a testi tüneteid?
- Ha nem változtatsz a gondolkodásmódodon, akkor vajon megváltoznak-e a gondolataid?
- Ha megváltoztatod a gondolkodásmódodat, akkor egészségesebbé válhat-e az elméd?
- Ha megváltoztatod az elméd, akkor megváltozik-e a világ?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, megfigyelésedet, ami azt támasztja alá, hogy:

- A gondolkodásmód megváltoztatása elvezethet a felépüléshez.



Csaba - 1. Lépés - 5. részlet


Csaba - 1. Lépés
(részlet) - 1.5.
1.5. TUDATOSULT BENNEM, HOGY AZ ÉLETEM RITKÁN ALAKUL ÚGY, AHOGY ELTERVEZTEM.

Régóta ismertem a mondást, hogy "Ember tervez, Isten végez." De sose vettem komolyan. Mindig hittem a tervek megvalósulásában. De sosem csináltam igazi leltárt a régi terveim megvalósulásáról. Így utólag visszatekintve azt kell mondanom, hogy az életem csak nagyon ritkán alakult úgy, ahogy előre elterveztem. Elvégeztem egy egyetemet, de pár év után, már nem abban a szakmában dolgoztam. Megházasodtam, és örök hűséget fogadtam, mégis válás lett a vége. Azt gondoltam, hogy idősebb koromra a szülővárosom díszpolgára leszek, de mára már nem csak abból a városból költöztem el, hanem az országból is.

Másokat ismerve, másokkal beszélgetve, mások megosztásait hallgatva, mások posztjait olvasgatva ugyanez az érzésem. Az élet ritkán alakul úgy, ahogy az emberek eltervezik. Azt hiszem, hogy az egó a nagy tervező. Az egó szeretné előre tudni a jövőt, ezért terveket sző. És nagyon frusztrált tud lenni, ha nem valósulnak meg a tervei.

Sokáig abban hittem, hogy az életemet nekem kell irányítanom. Ez is az egó volt. Az egóm azt is hitte, hogy mások életét is neki kell irányítania, ha azt akarja, hogy a tervei úgy valósuljanak meg, ahogy elképzelte. De hát elég nehéz mások életét irányítani, ha még a saját életemet sem lehetséges. Ez állandóan feszültséghez, frusztrációhoz, szenvedéshez vezetett. És persze iváshoz. Hiszen a szenvedésre az ivás volt az egyetlen "hatékony" eszközöm.
Ma már tudom, hogy az életem nem csak az alkohol miatt volt irányíthatatlan, hanem az én-központú gondolkodásom miatt is. És ahogy sosem fogom tudni az alkoholt irányítani, ugyanúgy sosem fogom tudni az életem történéseit irányítani. Nem ringathatom magam abban a hitben, hogy mivel már nem iszom, most már minden úgy lesz, ahogy én akarom. Mert nem lesz úgy. És akkor frusztrált leszek. És akkor még eszembe juthat az is, hogy inni kéne. De ezt már nem szeretném.
Ezért megnyugszom abban, hogy nem én vagyok a "nagy tervező", nem én vagyok a "nagy irányító". És ez így jó!
Felmerülhet a kérdés, hogy mostanában szoktam-e terveket csinálni? Természetesen: a naptáramba beírom az elvégzendő feladataimat, hogy nehogy elfelejtsem azokat.


<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>


Segédlet az 1.5. lépésrészhez:


1.5, Tudatosul bennem, hogy az életem ritkán alakul úgy, ahogy elterveztem.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

Mi valósult meg a gyerekkori vágyaidból?
Mi és hogyan valósult meg a 10 évvel ezelőtti terveidből?
Mennyiben telt úgy az elmúlt pár év, ahogy eltervezted?
Mennyiben telt úgy a múlt hónapod, ahogy eltervezted?
És a múlt heted, vagy a mai napod?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

Az életed ritkán alakul úgy, ahogy eltervezed.

igazság, amit én gondolok. Márpedig ha a problémáim nagyrészt a gondolkodásmódomból fakadnak, akkor el kell engednem azt a törekvést, hogy mindig nekem legyen igazam, és hagynom kell, hogy a program dolgozzon rajtam. Hiszen milyen beépített programjaim voltak? Arra jutottam, hogy ez volt a legfontosabb tudatalatti mintázatom:



"Szarul vagy? Igyál!" - mindig ez zakatolt a fejemben. És 30 éven keresztül ezt programoztam magamnak, ezt a programot erősítettem.
Az AA programja viszont reményt adott arra, hogy "kiprogramozza" belőlem ezt az életveszélyes gondolkodásmódot. Ezért elköteleztem magam a program mellett.

Ma már alkohol nélkül is jól érzem magam.


<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>


Segédlet az 1.4. lépésrészhez:


1.4, Hajlandóvá válok arra, hogy változtassak a gondolkodásmódomon.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

- Ha mindent ugyanúgy próbálsz csinálni, mint eddig, akkor mi fog változni?
- Ha te nem változol meg, akkor mi fog megváltozni?
- Ha nem változtatsz a gondolataidon, akkor megváltoznak-e az érzelmeid?
- Ha nem változtatsz a gondolataidon, akkor megváltoznak-e a cselekedeteid, a viselkedésed?
- Ha nem változtatsz a gondolataidon, akkor megszűnhetnek-e a testi tüneteid?
- Ha nem változtatsz a gondolkodásmódodon, akkor vajon megváltoznak-e a gondolataid?
- Ha megváltoztatod a gondolkodásmódodat, akkor egészségesebbé válhat-e az elméd?
- Ha megváltoztatod az elméd, akkor megváltozik-e a világ?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, megfigyelésedet, ami azt támasztja alá, hogy:

- A gondolkodásmód megváltoztatása elvezethet a felépüléshez.



Csaba - 1. Lépés - 6. részlet

Csaba - 1. Lépés
(részlet) - 1.6.
1.6. RÁÉBREDTEM ARRA, HOGY MÉG A SAJÁT ÉLETEMET SEM IRÁNYÍTHATOM.

Miután tudatosult bennem, hogy az életem szinte sosem úgy alakul, ahogy elterveztem, egyre inkább megerősödött bennem az "Ember tervez, Isten végez" érzése. Egyre többször kezdtem azt gondolni, hogy léteznek "Felsőbb Erők". Hogy az, amit én tervezek, vagy gondolok, nem olyan fontos. Hogy ezen tervek és gondolatok csak az egó törekvései, hogy több legyen másoknál.

Amikor frusztrált voltam valami miatt, ami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, egyre többször tudtam megkérdezni magamtól:

Biztos, hogy úgy lett volna jó, ahogy én elterveztem?
Biztos, hogy nem jó úgy, ahogy lett?
Biztos, hogy én tudom jól, hogy mi a jó és mi a rossz?
Lehet, hogy jó úgy is, ahogy van?
Mi a jó abban, ahogy van?

Rájöttem arra, hogy a jó és a rossz megítéléséhez annyi mindent kéne tudnom, és ehhez én annyira kevés vagyok, hogy jobb, ha felhagyok azzal a törekvéssel, hogy irányítsam a saját magam, vagy akár mások életét. Ez mindenkinek jobb így!


<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>


Segédlet az 1.6. lépésrészhez:


1.6, Ráébredek arra, hogy még a saját életemet sem irányíthatom.

Képzeld el, hogy frusztrált vagy valami miatt, ami nem úgy sikerült, ahogy eltervezted. Gondold át a következőket:

Biztos, hogy úgy lett volna jó, ahogy én elterveztem?
Biztos, hogy nem jó úgy, ahogy lett?
Biztos, hogy én tudom jól, hogy mi a jó és mi a rossz?
Lehet, hogy jó úgy is, ahogy van?
Mi a jó abban, ahogy van?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

Még a saját életedet sem tudod irányítani.
Nem is kell mindent irányítani.


Csaba - 1. Lépés - 7. részlet


Csaba - 1. Lépés
(részlet) - 1.7.
1.7. TUDATOSULT BENNEM, HOGY A MÚLT TÖRTÉNÉSEIN NEM TUDOK VÁLTOZTATNI.

Ami történt megtörtént. Nem lehet rajta változtatni. A múlt elmúlt. De következményei vannak a múltban történteknek. A memóriám őrzi ezeket a következményeket. A memóriám nem a történéseket őrzi meg. Nem lehet mindenre emlékezni. A memóriám azt jegyzi meg, hogy mit gondolok a múltban történt dolgokról, hogy milyen érzelmek kapcsolódnak hozzájuk, és milyen érzéseket keltettek akkor. Köztudott (legalábbis én pszichológiából így tanultam), hogy a nagyobb érzelmi töltésű dolgok jobban bevésődnek.
Sajnos a negatív érzelmi töltésűek ráadásul egy kicsit erősebben, mint a pozitívak.
Amikor visszaemlékezem a múlt történéseire, főként a történésekhez kapcsolódó érzések idéződnek fel. Ezért óvatosnak kell lennem, mindahányszor a múlton rágódom. Tudnom kell, hogy ezek csak érzések, ezek csak kósza gondolatok, egyáltalán nem a tények. Ahány ember, annyiféleképpen emlékszik ugyanarra a dologra. A rendőrségi nyomozók biztos jókat tudnának erről mesélni.

Ha viszont a múlt emlékeihez kapcsolódó érzések az én agyamban jönnek létre, akkor talán én – vagy egy Felsőbb Erő – tudna is alakítani ezeken az érzéseken. Például amikor neheztelek magamra, vagy másokra a múltban történtek miatt, akkor ez a neheztelés fel is oldható. De ez majd csak a 4. lépés tárgya lesz.
Addig is tudom, hogy amit a múltról gondolok, az egyáltalán nem a valóság. Egyetlen valóság van, és az a jelen pillanat.


<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>


Segédlet az 1.7. lépésrészhez:


1.7, Tudatosítom, hogy a múlt történésein nem tudok változtatni.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

Miből is áll a múlt valójában?
Mennyiben megbízhatóak az emlékeid?
Biztos, hogy úgy történtek a dolgok, ahogyan emlékszel rájuk?
Biztos, hogy jó lenne, ha másként történt volna?
Miből gondolod, hogy ha másként történt volna, akkor most jobb lenne mindenkinek?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:

A múlt történésein nem lehet változtatni.
És nem is érdemes.


Csaba - 1. Lépés - 8. részlet


Csaba - 1. Lépés
(részlet) - 1.8.
1.8. TUDATOSULT BENNEM, HOGY A JÖVŐ NEM OLYAN LESZ, AMILYENNEK GONDOLOM.

Miről szól számomra a jövő? Tervek, vágyak, elképzelések, elvárások.
Azt már beláttam, hogy az élet sosem úgy alakul, ahogy eltervezem, ahogy az egóm (a "nagy tervező") eltervezi. Néha már azt is kezdem látni, hogy ez talán nem is baj.

A vágyaim is csak részben teljesültek eddig, tehát valószínűleg a jövőben is lesznek kielégületlen vágyakozásaim. Egészen addig, amíg fel nem ismerem, hogy a lelki békémhez nem szükségesek azok a dolgok, amik után vágyakozom.
Elképzeléseim - mondjuk arról, hogy milyen lesz a világ a jövőben -, teljesen lényegtelenek. Semmi fontossággal nem bírnak, hiszen a világ úgysem olyan lesz, amilyennek én most elképzelem.

Elvárásaim - ha még lennének - viszont szinte biztos, hogy nem teljesülnének. Ez viszont frusztrációt okozna, azért jobb, ha már most leteszek arról, hogy elvárásokat fogalmazzak meg a jövővel, a világ jövőbeni alakulásával, mások jövőbeni viselkedésével kapcsolatban. Jobb, ha CSAK A MAI NAPpal foglalkozom.


<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>


Segédlet az 1.8. lépésrészhez:


1.8, Tudatosítom, hogy a jövő nem olyan lesz, amilyennek gondolom.
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:

Fontos-e előre tudnod a saját jövődet?
Ki az valójában, aki szeretné tudni a jövőt?
Biztos, hogy azok a dolgok, amikre vágysz, feltétlenül szükségesek a lelki békédhez?
Van-e jelentősége annak, hogy mi a te elképzelésed világ jövőjéről?
Mi fog történni, ha nem teljesülnek a jövővel kapcsolatos elvárásaid?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, amely azt támasztja alá, hogy:

A jövő nem olyan lett, amilyennek korábban gondoltad.
Néha jobb is így.


Csaba - 1. Lépés - 9. részlet


Csaba - 1. Lépés
(részlet) - 1.9.
1.9. ELFOGADHATÓVÁ VÁLT SZÁMOMRA, HOGY A JELEN PILLANAT MINDIG OLYAN, AMILYEN.


Talán nem kell túlmagyaráznom, hogy a stressz, a frusztráció, a lelki szenvedés mennyire veszélyes rám nézve a visszaesés szempontjából. Amióta elfogadom a jelen pillanatot olyannak, amilyen, rengeteg felesleges feszültségtől szabadultam meg. Nem kínoznak már az olyan kérdések, hogy:

Miért éppen én?
Miért kell ez nekem?
Miért kellett ennek így történnie?
Miért van ez így?
Miért nem úgy van, ahogy én terveztem?
Miért nem úgy van, ahogy én akartam?
Miért ilyen ő?
Miért csinálja ezt?
Miért nem csinálja azt, amit kellene?
Egyébként is, a "miért"-tel kezdődő kérdések:
Egy kicsit mindig a valóságot kérdőjelezik meg, tehát félrevezetőek.
A megválaszolásukhoz a világ minden tudásának birtokában kellene lennünk, tehát értelmetlenek.
A lelki fejlődésem szempontjából a "hogyan"-nal kezdődő kérdések bizonyultak sokkal hasznosabbnak, például:
Hogyan tudom a mai napból a legjobbat kihozni?
Hogyan tudom ma a lelki fejlődésemet elősegíteni?
Hogyan tudom ma a legjobban segíteni embertársaimat?
Hogyan tudom ma a legtöbbet adni a világnak?


<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>


Segédlet az 1.9. lépésrészhez:


1.9, Elfogadom, hogy a jelen pillanat mindig olyan, amilyen.
Vizsgáld meg, hogy sokszor gondolod-e a következőket:

Miért éppen én?
Miért kell ez nekem?
Miért kellett ennek így történnie?
Miért van ez így?
Miért nem úgy van, ahogy én terveztem?
Miért nem úgy van, ahogy én akartam?
Miért ilyen ő?
Miért csinálja ezt?
Miért nem csinálja azt, amit kellene?


Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
A jelen pillanat mindig olyan, amilyen.

Gondolkozz el a következőkön:

Hogyan tudom a mai napból a legjobbat kihozni?
Hogyan tudom ma a lelki fejlődésemet elősegíteni?
Hogyan tudom ma a legjobban segíteni embertársaimat?
Hogyan tudom ma a legtöbbet adni a világnak?


Ellenőrző kérdések az AA 1. Lépéséhez


1. Elfogadtad-e már, hogy nincs hatalmad az alkohol fölött?
2. Elfogadtad-e, hogy nincs hatalmad mások fölött?
3. Reménykedsz-e abban, hogy egyszer még szociális ivó lehetsz?
4. Hajlandó vagy-e arra, hogy változtass a gondolkodásmódodon?
5. Tudatosult-e benned, hogy az életed ritkán alakul úgy, ahogy eltervezted?
6. Ráébredtél-e már arra, hogy még a saját életedet sem irányíthatod?
7. Tudatosult-e benned, hogy a múlton nem tudsz változtatni?
8. Tudod-e, hogy a jövő nem olyan lesz, amilyennek gondolod?
9. Elfogadod-e a jelen pillanatot olyannak, amilyen?


AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK


amelyek számomra sokat adtak a lelki fejlődésem (azaz a 12 lépés megtétele) során:

· Anonim Alkoholisták (AA) Nagykönyve
· Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány (AA)
· Karen Casey: Változtasd meg az elméd
· Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata
· Eckhart Tolle: A Most Hatalma
· Dr. David R Hawkins: ERŐ kontra erő
· Dr. David R Hawkins: A Mindenség Szeme
· Srí Ramana Maharsi: Ki vagyok én?
· Srí Niszagradatta Maharádzs: Én AZ vagyok
· A Csodák Tanítása
· Újszövetség
· Buddha beszédei
· Bhagavad Gíta