„Az Anonim Alkoholisták 12 Lépése sajátosan lelkiségre alapozott elvek sorozata. Aki szerintük éli életét, megszabadulhat az ivás kényszerétől és boldog, teljes emberré válhat. […] Sok nem-alkoholista is tanúsíthatja, hogy az A.A. Tizenkét Lépése segítségére volt élete különböző nehézségeiben. Ezért a Tizenkét Lépés nem csupán józanságra vezérlő kalauznak tekinthető, hanem eredményes, boldog életre vezethet sokakat, akár alkoholisták, akár nem.”
[12 Lépés és 12 Hagyomány, 15. old.]
 
<<<   >>>
 
Az én nevem Csaba és alkoholista vagyok. Egy hálás, felépült alkoholista. 2009-2010-ben tettem meg a 12 Lépést, és azóta is töretlen támogatója vagyok a lépés-munkának. Tapasztalatom szerint ez a leghatékonyabb módja a lelki fejlődésnek, és így a felépülésnek. Pár évvel ezelőtt megosztottam már veletek a lépéseim leírását a Facebook 12 Lépés csoportjában.

Ezeket a bejegyzéseket foglalom össze itt ebben a dokumentumban.
Azóta többen is kérték szponzori/mentori segítségemet a saját lépéseik megtételéhez. A velük végzett közös munka során készítettem számos „munkafüzet” jellegű segédletet is. Az alábbiakban nem csak a részletes lépés-leírásokat foglalom össze, hanem beleépítem rögtön ezeket a segédleteket is az anyagba. Ez a fajta szerkesztés talán megkönnyítheti a munkát azok számára, akiknek jelenleg éppen nincs szponzora, de mindenképpen szeretnének a lépéseken dolgozni.

Az AA-n kívül számos más önsegítő csoport is használja a 12 Lépést – saját függőségük jellegéhez igazítva. Én három ilyen közösségnek vagyok aktív tagja, és számukra is szeretném lehetővé tenni a lépések követését, ezért egyes lépés-részeknél variánsokat fogok megfogalmazni ezen csoportok számára, a következők szerint:

a)    (Narcotics Anonymous) – általános függőség – GenA
b)    Emotions Anonymous – érzelmi zavarok – EA
c)    Hawkins Tanulócsoport – egós problémák – HT
 
Ezek a különbségek egyébként főleg csak az 1. Lépés során jelentkeznek, az után következő lépésekben gyakorlatilag nincs eltérés.

Kitöltési javaslat:
 
Ez a Word fájl arra a célra szolgál, hogy a szponzor és a szponzorált közösen tudják használni a lépésíráshoz. A fájl felötlhető egy közös szerkesztésű felhő-dokumentumba (pl. Google Doc), szerkesztési jogosultsággal mindkét fél számára.
 
Ezután a szponzorált elkezdheti beírni a válaszait – ne közvetlenül a kérdés után, hanem – a segédlet-kérdések utáni sorba. Ez önmagától kék színnel fog megjelenni, így elüt majd a dokumentum eredeti fekete színétől. Javaslom, hogy ne egyszavas válaszokat írjatok, de ne is regényeket.
Ezután a szponzor – a saját számítógépéről – hozzá tudja fűzni megjegyzéseit egy más színnel, mondjuk vastag piros dőlt betűvel, mint ez a szöveg itt.
A szponzorált így jól fogja látni a saját szövegét és a szponzorét. További észrevételeket lehet ismételten más színnel írni. (Kézi kitöltéshez létezik egy PDF fájl is…)
 
- 1 -
Az Anonim Alkoholisták programjának 1. Lépéseként:
 
1. BEISMERTEM, HOGY TEHETETLEN VAGYOK AZ ALKOHOLLAL SZEMBEN –, HOGY ÉLETEM IRÁNYÍTHATATLANNÁ VÁLT. (AA)
 
De hogyan is tettem meg ezt a lépést? Hát, nem egy pillanat alatt, az biztos. Sok apró lépés során jutottam el oda, hogy beláttam teljes tehetetlenségemet mind az alkohollal, mind életem irányításával kapcsolatban. Sokan talán még úgy gondolják, hogy ha abbahagyják az ivást, akkor majd visszanyerik az irányítást az életük felett. Nos, én ezt nem gondolom.

Az AA programja ilyet nem is ígér. Még szerencse. Amikor én akartam irányítani, mindig ivás lett a vége. No, de nézzük most az első lépés megtételének folyamatát, amely nálam körülbelül így zajlott:
 
1.    Elfogadtam, hogy nincs hatalmam az alkohol fölött.
2.    Elfogadtam, hogy nincs hatalmam mások fölött.
3.    Feladtam a reményt, hogy egyszer még szociális ivó lehetek.
4.    Hajlandóvá váltam arra, hogy változtassak a gondolkodásmódomon.
5.    Tudatosult bennem, hogy az életem ritkán alakul úgy, ahogy elterveztem.
6.    Ráébredtem arra, hogy még a saját életemet sem irányíthatom.
7.    Tudatosult bennem, hogy a múlton nem tudok változtatni.
8.    Tudatosult bennem, hogy a jövő nem olyan lesz, amilyennek gondolom.
9.    Elfogadhatóvá vált számomra, hogy a jelen pillanat mindig olyan, amilyen.
.
Segédlet a lépéshez:
 
Bevezetésként ajánlom, hogy:
 
1.    Ne idd meg az első pohárral!
2.    Járj gyűlésekre!
3.    Legyen szponzorod!
4.    Csináld a lépéseket!
5.    Vállalj szolgálatot!
 
Emellett ajánlom elolvasni a következőket:
 
- Anonim Alkoholisták: a 41. oldalig
- Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány: 15-25. old.

1.A) BEISMERTEM, HOGY TEHETETLEN VAGYOK A FŐGGŐSÉGEIMMEL SZEMBEN –, HOGY ÉLETEM IRÁNYÍTHATATLANNÁ VÁLT. (GenA)
 
De hogyan is lehet egy ilyen lépést megtenni? Hát, nem egy pillanat alatt, az biztos. Sok apró lépés során juthatunk el oda, hogy belássuk teljes tehetetlenségünket mind a szereink, mind a módszereink, mind életünk irányításával kapcsolatban. Sokan talán még úgy gondolják, hogy ha abbahagyják a használatot, akkor majd visszanyerik az irányítást az életük felett. Nos, én ezt nem gondolom. Az 12 lépéses program ilyet nem is ígér. Még szerencse. Amikor én akartam irányítani, mindig használat lett a vége.

No, de nézzük most az első lépés megtételének folyamatát:
 
1.    A) Elfogadtam, hogy erőtlen vagyok sok szerrel és módszerrel kapcsolatban.
2.    Elfogadtam, hogy nincs hatalmam mások fölött.
3.    A) Feladtam a reményt, hogy egyszer még kontrolláltan fogok használni.
4.    Hajlandóvá váltam arra, hogy változtassak a gondolkodásmódomon.
5.    Tudatosult bennem, hogy az életem ritkán alakul úgy, ahogy elterveztem.
6.    Ráébredtem arra, hogy még a saját életemet sem irányíthatom.
7.    Tudatosult bennem, hogy a múlton nem tudok változtatni.
8.    Tudatosult bennem, hogy a jövő nem olyan lesz, amilyennek gondolom.
9.    Elfogadhatóvá vált számomra, hogy a jelen pillanat mindig olyan, amilyen.
. 
Segédlet a lépéshez:
 
Bevezetésként ajánlom, hogy:
 
1.    Tartózkodj a használattól!
2.    Járj gyűlésekre!
3.    Legyen szponzorod!
4.    Csináld a lépéseket!
5.    Vállalj szolgálatot!
 
Emellett ajánlom elolvasni a következőket:
 
- Anonim Alkoholisták: a 41. oldalig
- Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány: 15-25. old.
- Basic Text (NA, CA, CoDA, SLAA, stb.)

1.B) BEISMERTEM, HOGY TEHETETLEN VAGYOK AZ ÉRZÉSEIMMEL SZEMBEN –, HOGY ÉLETEM IRÁNYÍTHATATLANNÁ VÁLT. (EA)
 
De hogyan is tettem meg ez a lépést? Hát, nem egy pillanat alatt, az biztos. Sok apró lépés során jutottam el oda, hogy beláttam teljes tehetetlenségemet mind az érzéseimmel, mind életem irányításával kapcsolatban.
 
Én alapvetően az alkohollal küszködtem, de az AA-ban mondták, hogy higgyem el, nem csak az alkohollal, hanem dolgokkal, emberekkel és helyzetekkel szemben is tehetetlenek vagyunk, sőt az érzéseinkkel, érzelmeinkkel és gyakran a gondolatainkkal szemben is. Azt mondták, hogy ha a problémám 1 méter, abból legfeljebb 10 centi az alkohol, a többi én magam vagyok.
Ezért gondolom, hogy a lépések mindenkinek nagy hasznára lehetnek.
 
Nos, nézzük akkor az első lépés megtételének folyamatát, amely nálam körülbelül így zajlott:
 
1.    B) Elfogadtam, hogy tehetetlen vagyok az érzéseimmel szemben.
2.    Elfogadtam, hogy nincs hatalmam mások fölött.
3.    B) Feladtam a reményt, hogy egyszer végleg megszűnnek érzelmi zavaraim.
4.    Hajlandóvá váltam arra, hogy változtassak a gondolkodásmódomon.
5.    Tudatosult bennem, hogy az életem ritkán alakul úgy, ahogy elterveztem.
6.    Ráébredtem arra, hogy még a saját életemet sem irányíthatom.
7.    Tudatosult bennem, hogy a múlt történésein nem tudok változtatni.
8.    Tudatosult bennem, hogy a jövő nem olyan lesz, amilyennek gondolom.
9.    Elfogadhatóvá vált számomra, hogy a jelen pillanat mindig olyan, amilyen.
.
Segédlet a lépéshez:
 
Bevezetésként ajánlom, hogy:
 
-    Vegyél részt EA gyűléseken.
-    Figyeld a társak megosztásaiban megjelenő érzelmeket, érzéseket, gondolatokat.
-    Vedd észre, amikor a tehetetlenségről vagy az irányíthatatlanságról beszélnek.
-    Olvass AA-s és/vagy EA-s irodalmat.

1.C) BEISMERTEM, HOGY TEHETETLEN VAGYOK DOLGOKKAL, EMBEREKKEL, HELYZETEKKEL SZEMBEN –, HOGY ÉLETEM IRÁNYÍTHATATLANNÁ VÁLT. (HT)
 
Hogy miért nem az egóval? Mert amikor ezt a lépést csináltam, még nem hallottam az egóról. Én az alkohollal küszködtem, de az AA-ban mondták, hogy higgyem el, nem csak az alkohollal, hanem dolgokkal, emberekkel és helyzetekkel szemben is tehetetlenek vagyunk. Azt mondták, hogy ha a problémám 1 méter, abból 10 centi az alkohol, a többi én magam vagyok. Természetesen az egóra utaltak, de ekkor ezt még nem értettem, csak a későbbi lépések során vált világossá.
 
De hogyan is tettem meg ezt a lépést? Hát, nem egy pillanat alatt, az biztos. Sok apró lépés során jutottam el oda, hogy beláttam teljes tehetetlenségemet mind az egóval, mind életem irányításával kapcsolatban. 

Nos, nézzük most az első lépés megtételének folyamatát, amely nálam körülbelül így zajlott:
 
1.    C) Elfogadtam, hogy tehetetlen vagyok dolgokkal, eseményekkel, jelenségekkel.
2.    Elfogadtam, hogy nincs hatalmam mások fölött.
3.    C) Feladtam a reményt, hogy egyszer majd boldoggá tesz a világ.
4.    Hajlandóvá váltam arra, hogy változtassak a gondolkodásmódomon.
5.    Tudatosult bennem, hogy az életem ritkán alakul úgy, ahogy elterveztem.
6.    Ráébredtem arra, hogy még a saját életemet sem irányíthatom.
7.    Tudatosult bennem, hogy a múlt történésein nem tudok változtatni.
8.    Tudatosult bennem, hogy a jövő nem olyan lesz, amilyennek gondolom.
9.    Elfogadhatóvá vált számomra, hogy a jelen pillanat mindig olyan, amilyen.
.
Segédlet a lépéshez:
 
Bevezetésként ajánlom, hogy:
 
-    Vegyél részt sok Hawkins csoport-találkozón.
-    Menj el bármilyen önsegítő csoport nyitott gyűlésére (AA, NA, GA, OA, SLAA, EA, CODA, ACA)
-    Figyeld a tagok megosztásaiban megjelenő függőségeket, érzelmeket, gondolatokat.
-    Vedd észre, amikor a tehetetlenségről vagy az irányíthatatlanságról beszélnek.
-    Olvass AA-s és más spirituális irodalmat.

1.1. Elfogadtam, hogy nincs hatalmam az alkohol fölött. (AA)
 
Remélem elolvastátok már az ajánlott irodalmakat! Nos, az Anonim Alkoholisták (Nagykönyv) Van megoldás (2. fejezet) írja:
"A valódi alkoholista:
 
●    Ha egyszer nekilát inni, teljesen elveszíti uralmát az ital fölött.
●    Amikor iszik, abszurd, hihetetlen és tragikus dolgokat művel.
●    Másképp reagál az alkoholra, mint a „normális” ember.
●    Bármilyen kevés alkoholt fogyaszt, akkor (testében és lelkében) történik valami, ami lehetetlenné teszi számára, hogy megálljon."
 
Ezen leírás alapján be kellett látnom, hogy én valódi ALKOHOLISTA vagyok!
 
A 23. oldalon a 4. bekezdésben ezt írja:
 
"Tény az, hogy a legtöbb alkoholista, még nem tisztázott okokból, elveszíti döntési képességét az ivással kapcsolatban. Úgynevezett akaratereje gyakorlatilag megszűnik létezni. Védtelen az első pohárral szemben."
  
Alkohol-érzékeny, allergiás alkohol-beteg vagyok, mert ez mind igaz rám. Ha az alkohol nevű drog (vegyszer) kerül a szervezetembe:

1.    Azonnal és jelentősen jobban érzem magam.
2.    Még többet akarok inni.
 
Ezek alapján el kell fogadnom, hogy nincs hatalmam az alkohol fölött. El kell fogadnom, hogy nem tudom irányítani az ivászataimat. El kell fogadnom, hogy tehetetlen vagyok, ha a szervezetembe alkohol kerül!
 
ELFOGADNI az elfogadhatatlant! – ez a kegyelem legnagyobb forrása.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy szerinted általában:
 
●    Mire való az alkohol; mire használják az emberek? És te mire használod?
●    Hogyan iszik egy normális (átlagos) ember? És te hogyan iszol?
●    Mit jelenthet szociális ivónak lenni? Te az vagy?
●    Mit nevezhetünk problémás ivásnak? Neked vannak problémáid az ivási stílusoddal?
●    Mindenkire ugyanúgy hat-e az alkohol? Rád hogyan hat?
●    Mindenki egyformán tudja-e irányítani az ivását? Te mennyire tudod irányítani?
●    Kialakulhat-e az alkoholtól pszichés függőség? Te tapasztaltad ennek jeleit?
●    Kialakulhat-e az alkoholtól szociális (társas) függőség? Te tapasztaltad ennek jeleit?
●    Kialakulhat-e az alkoholtól habituális (szokásszerű) függőség? Te tapasztaltad ennek jeleit?
●    Kialakulhat-e az alkoholtól fizikai függőség? Te tapasztaltad ennek jeleit?

Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Tehetetlen vagy az alkohollal kapcsolatban, hogy nincs hatalmad felette.


1.1.A) Elfogadtam, hogy erőtlen vagyok sok szerrel és módszerrel kapcsolatban. (GenA)
 
Nekem a fő problémám annak idején az alkohollal volt, ugyanakkor számos más szerrel és módszerrel kapcsolatban is voltak függőségeim. Nikotin-függő voltam például, hogy mást ne mondjak. A cigitől 2 évvel később szabadultam meg, mint az alkoholtól. Használtam emellett a koffeint is, de ott nem éreztem függőséget. Napokig el tudtam lenni kávé nélkül, habár ilyenkor elvonási tüneteim azért jelentkeztek.
 
Nagy rajongója voltam emellett a szexnek. És nagyon ki tudtam akadni, ha valami miatt nem jutottam hozzá. Másik élvezeti szerem az evés volt. Imádtam például a krémes sütit. Igazából a mai napig is szeretem, de már nem használom arra, hogy jobban érezzem magam. Emellett rá voltam kattanva az kondizásra, és később a futásra is. És volt még egy nagy problémám, ami a egyébként legtöbb szenvedést okozta: az irányítási vágy, azaz a mérhetetlen egó…
 
Szerencsére bekerültem az Anonim Alkoholisták közösségébe, mielőtt belehaltam volna az ivásba. Ott beláttam, hogy tulajdonképpen mindig is azért ittam, hogy jól érezzem magam, és ez annyira jól ment, hogy függővé váltam tőle. Bármi más (külső) indok csak magyarázkodásnak tekinthető, hogy csökkentsem a bűntudatomat.
 
Viszont az alkoholból való sikeres felépülésemet követően már könnyebb volt megszabadulnom a cigarettától, a kényszeres testedzéstől, a szükségtelen kalóriáktól és más zavaró függőségeimtől. Nem állítom, hogy ma már egy sincs, de az biztos, hogy szenvedést nem okoznak. És talán ez a lényeg.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Milyen tudatmódosító szereket (pl. alkohol, koffein, nikotin) használnak az emberek?
●    Te milyen drogokat használsz?
●    Milyen hangulat-javító viselkedés-formák (pl. játék, szex, shopping) vannak?
●    Te melyeket használod?
●    Mire valók ezek a szerek és módszerek? Mire használják őket az emberek?
●    És te mire használod őket?
●    Mindenkire ugyanúgy hat-e minden drog, vagy hobby?
●    Kialakulhat-e egyes szerektől (módszerektől) pszichés függőség?
●    Te tapasztaltad-e a pszichés függőség jeleit bármilyen (mód)szerrel kapcsolatban?
●    Kialakulhat-e egyes szerektől (módszerektől) szociális (társas) függőség?
●    Te tapasztaltad-e a szociális függőség jeleit bármilyen (mód)szerrel kapcsolatban?
●    Kialakulhat-e egyes szerektől (módszerektől) habituális (szokásszerű) függőség?
●    Te tapasztaltad-e a habituális függőség jeleit bármilyen (mód)szerrel kapcsolatban?
●    Kialakulhat-e egyes szerektől (módszerektől) fizikai függőség?
●    Te tapasztaltad-e a fizikai függőség jeleit bármilyen (mód)szerrel kapcsolatban?
●    Előfordul-e, hogy felülkerekedünk az egyiken, mire előjön egy másik?
●    Okoznak-e lelki szenvedést az egyes függőségek?
●    Okoz-e lelki szenvedést, ha valamit nem tudunk irányítani? Írj példákat!
●    Természeti katasztrófák
●    Járványok, betegségek
●    Balesetek
●    Politika, stb.
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Tehetetlen vagy a függőségeiddel kapcsolatban.
●    Nem tudod irányítani a szenvedélyeidet.
●    Tehetetlen vagy egy csomó más dologgal kapcsolatban is.
●    A világ legtöbb jelenségét nem te irányítod.
 
1.1.B) Elfogadtam, hogy tehetetlen vagyok az érzéseimmel szemben. (EA)
 
Miért is vagyok tehetetlen az érzéseimmel szemben? És hogyan is lehet ezt egyáltalán elfogadni? Hiszen a szüleim és nevelőim mindig arra próbáltak rávenni, hogy kontrolláljam az érzéseimet, az érzelmeimet, de legalábbis a viselkedésemet, amit ezek kiváltanak.
 
Mentális segítőként dolgozom egy börtönben. Tudom, hogy a viselkedést nem igazán lehet szabályozni. Még büntetéssel és dicsérettel is alig. A viselkedésünk ugyanis a berögzült szokásaink és (tév)hiteink eredménye, valamint a pillanatnyi érzelmi helyzetünk is nagymértékben befolyásolja. A viselkedés egy összefoglaló eredménye a személyiségünknek, a hitrendszerünknek, a gondolkodásmódunknak, és az ezek következtében létrejött érzelmeknek és érzéseknek.
 
De lehet-e vajon az érzelmeinket szabályozni? Mire valók egyáltalán az érzelmek? Az alap-érzelmek az állatvilágban már a beszéd kialakulása előtt megjelentek, és főleg kommunikációs célokat szolgálnak. Amikor az egyik ember (állat) látja a másikon, hogy az dühös, akkor feltételezheti, hogy támadni fog. Ez egy hasznos tudás. A düh a támadónak is hasznos – a maga módján – mert adrenalint szabadít fel, ami erősebbé tesz. Az érzelmek a legtöbbször maguktól jönnek létre, mindenféle akaratlagos tevékenység nélkül. Érzékelhetők a külvilág számára is, ez maga a non-verbális kommunikáció, de érezzük mi magunk is.
 
Az érzelmeink alapvetően a gondolatainkkal, szándékainkkal vannak összefüggésben. De néha előttük járnak, néha pedig követik azokat. Ha például azt gondolom, hogy valaki ártani akar nekem, akkor mérges leszek rá – itt a gondolat volt előbb. De olyan is van, hogy szorongok, és megtalálni vélem az okát (racionalizálás) abban, hogy biztos azért vagyok depis, mert kitört a világjárvány. A gondolataink szabályozása gyakorlatilag ugyanolyan meddő próbálkozás, mint az érzelmeinkké. Ugyanis a gondolataink nagy része (egyes pszichológusok szerint a 95%-a) nem is tudatosul bennünk.
 
A pszichológia az érzelmek szubjektív (belső) megélését hívja érzésnek. De ez alapvetően csak kétféle lehet: vagy pozitív (jó) vagy negatív (rossz) érzés. Ezekkel szemben meg aztán végképp tehetetlenek vagyunk. Hiszen amikor az érzés létrejön, akkor már késő. Az rossz érzés például egy negatív érzelem (pl. szégyen, bűntudat, önsajnálat, bánat, félelem, sóvárgás, harag) kialakulása következtében jön létre bennünk. De sajnos olyan is előfordul, hogy az agyunk – mindenféle érzelmi háttér nélkül – hülye jeleket küld a testünknek, és egyszerűen csak szarul vagyunk. És ez bárkivel, bármikor megtörténhet. Fiatalabb koromban én is sokszor éreztem úgy, hogy „rámtör a depresszió”, és végtelenül magányosnak éreztem magam, holott szerető emberek vettek körül.
 
Ma már el tudom fogadni, hogy az érzelmeim és az érzéseim jönnek-mennek, nem tulajdonítok ennek tragikus jelentőséget. A 12 lépéses program viszont hozzásegített ahhoz, hogy kevesebbszer törjenek rám a rossz érzések. Számos mentális (spirituális) eszközt adott a kezembe, amelyekkel nem a kialakult érzelmi helyzetet próbálom szabályozni, hanem úgy alakítottam át a gondolkodásmódomat, hogy sokkal kevesebb negatív gondolat és érzelem keletkezik az elmémben, így sokkal kevesebbszer vagyok szarul.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy szerinted:
 
●    hogyan kezeli az érzéseit egy átlag ember?
●    egyáltalán mi az, hogy „érzés”?
●    hogyan jönnek létre az érzelmek?
●    mire valók az érzelmek?
●    mik a pozitív és mik a negatív érzelmek?
●    mi a kapcsolat az érzések, az érzelmek és a gondolatok között?
●    mit jelent az érzelmi stabilitás?
●    mit jelent az érzelmi labilitás?
●    mik a következményei az instabil érzelmeknek?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, amely azt támasztja alá, hogy:
 
●    tehetetlen vagy az érzéseiddel, érzelmeiddel kapcsolatban.


1.1.C) Elfogadtam, hogy tehetetlen vagyok dolgokkal, eseményekkel, jelenségekkel. (HT)
 
Világéletemben azt tanultam, hogy az élet az irányításról szól. A tervezésről, a kivitelezésről, és az eredmények ünnepléséről. Azért foglalkozunk a tudományos dolgokkal is, hogy előre lássuk, és így irányítani tudjuk a jövőnket. Akkor leszünk boldogok, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy azt mi elterveztük.
 
Ehhez képest a való életben egy csomó dologgal kellett szembenéznem, amit nem tudtam irányítani, és komoly hatással volt az életemre. Csak hogy egy példát mondjak, szép reményű gépészmérnökként végeztem a Műegyetemen 1987-ben. Mindössze 3(!) évvel később a magyar gépipar – minden előzmény nélkül – úgy ment csődbe, mint annak a rendje, és az összes mérnöki álmom szertefoszlott.
 
De hogy egy aktuálisabb példát mondjak, teljesen tehetetlen vagyok a Covid helyzettel szemben. Nem én mondom meg, hogy mikor, hol és milyen körülmények között dolgozzak, pihenjek, éljek. Az elmúlt évben nem voltam konditeremben és kóruspróbán sem, holott a súlyzózás és az éneklés a két alapvető hobbim. Ja, a szaunázást már meg se említem…
 
Ugyanakkor, ha nem akarok magamnak túl sok szenvedést okozni, akkor el kell fogadnom, hogy dolgok tömkelege kívül esik a „hatáskörömön”. Nem vagyok hatással az időjárásra, a gazdaságra, a politikára. Nincs hatalmam a természet vagy a társadalom fölött sem, sőt még a saját testem is a maga programja szerint öregszik, akár tetszik nekem, akár nem.
 
Viszont az az én erőm, ha belátom erőtlenségemet. Nincs szenvedés, ha van elfogadás! Békében élhetek a világgal és önmagammal, ha a dolgokat elfogadom úgy, ahogy vannak.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy van-e hatalmad az alábbiak fölött:
 
●    Időjárás
●    Természeti katasztrófák
●    Betegségek, járványok
●    Balesetek, bűncselekmények
●    Gazdaság, Politika
●    Vallások, világnézetek
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    A világ legtöbb jelenségét nem te irányítod.
●    Tehetetlen vagy egy csomó társadalmi dologgal kapcsolatban is.
●    A közügyekhez sincs túl sok közöd.
●    A világ olyan, amilyen.
 
1.2. Elfogadtam, hogy nincs hatalmam mások fölött. (AA, NA, EA, HT)
 
Az első lépés azt mondja, hogy nem csak az alkoholt (más drogokat, az érzéseimet vagy az egómat) nem tudom irányítani, hanem az életemet sem. Szponzorommal és társaimmal beszélgetve rájöttem, hogy életem nem csak a függőséget okozó szereim és módszereim miatt volt irányíthatatlan, hanem a dolgaim nagyon sokszor alakultak másként, mint ahogy azt én szerettem volna – a szenvedélyeimtől függetlenül is.
 
Mielőtt a saját életem irányíthatatlanságával kezdtem volna foglalkozni, beláttam, hogy sok minden mást, és sok mindenki mást sem tudok irányítani. Tehetetlen vagyok dolgokkal, helyzetekkel, emberekkel. Például viszonyom az embertársaimmal soha nem volt felhőtlen, mivel komoly elvárásaim voltak feléjük. Elvártam például hogy „helyesen” cselekedjenek, hogy meg lehessen bennük bízni, hogy őszinték legyenek velem, és hasonlók. Aztán amikor nem teljesedtek be az elvárásaim, akkor csalódottá váltam, frusztrált lettem és rosszul éreztem magam.
Ettől persze ivásvágyam lett.
Be kellett hát látnom, hogy mások gondolatait, érzelmeit, cselekedeteit, viselkedését nem tudom irányítani. Legjobb, ha nem is törekszem rá. Az AA gyűléseken hallottam azt is, hogy ne mások lépéseit csináljam, hanem a magamét. Ez egy „ön-ző program” – mondták. Ez rólam szól, magammal kell foglalkoznom, a saját lelki fejlődésemet kell a gondolkodásom középpontjába állítanom. Le kell szoknom arról, hogy mások ügyeibe beleüssem az orrom, hogy másokra reagáljak, hogy mások felett ítélkezzek.

El is kezdtem gyakorolni ezt az elengedő-elfogadó gondolkodásmódot. Például amikor frusztrált voltam valaki miatt, aki nem azt csinálta, amit én elvártam volna tőle, akkor egyre többször tudtam megkérdezni magamtól:
 
●    Biztos, hogy neki azt kellett volna csinálnia, amit én elvártam tőle?
●    Biztos, hogy nem úgy csinálta jól, ahogy csinálta?
●    Biztos, hogy én tudom jól, hogy neki mit kéne csinálnia?
●    Biztos, hogy én tudom jól, hogy kinek mi a jó?
●    Biztos, hogy ő rossz?
●    Biztos, hogy én tudom jól, hogy ki a jó és ki a rossz?
●    Lehet, hogy ő csinálta jól?
●    Lehet, hogy ő jó?
. 
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Miért fontos az, hogy az emberek helyesen cselekedjenek?
●    Milyen érzést okoz, ha látod, hogy mások helytelenül cselekszenek?
●    Miért fontos, hogy a hozzád közel állók az elvárásaidnak megfelelően viselkedjenek?
●    Mikor és hogyan csalódtál a hozzád legközelebb állókban?
●    Miért szeretnél másokban megbízni?
●    Hogyan próbálod rávenni az embereket, hogy azt tegyék, ami szükséges?
 
Gondolj egy esetre, amikor frusztrált, csalódott voltál valaki miatt, aki nem azt csinálta, amit elvártál tőle. Gondolt át a következőket:
 
●    Biztos, hogy neki azt kellett volna csinálnia, amit te elvártál tőle?
●    Biztos, hogy nem úgy csinálta jól, ahogy csinálta?
●    Biztos, hogy te tudod jól, hogy neki mit kéne csinálnia?
●    Biztos, hogy te tudod jól, hogy kinek mi a jó?
●    Biztos, hogy ő rossz?
●    Biztos, hogy te tudod jól, hogy ki a jó és ki a rossz?
●    Lehet, hogy ő csinálta jól?
●    Lehet, hogy ő jó?
  
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
  
●    Nincs hatalmad mások fölött.
●    Mindenki olyan, amilyen.
  
1.3. Feladtam a reményt, hogy egyszer még szociális ivó lehetek. (AA)
 
"Lelkünk legmélyén el kell ismernünk, hogy alkoholisták vagyunk. Ez az első lépés a gyógyulás felé. El kell vetni azt a tévhitet, hogy olyanok vagyunk, vagy nemsokára olyanok lehetünk, mint mások. Mi, alkoholisták, elvesztettük képességünket a mértékletes ivásra. Tudjuk, hogy egyetlen valódi alkoholista sem nyeri vissza ezt a képességet." – Nagykönyv, 29. oldal.
 
A fenti idézettől kissé eltérően én nem "elveszítettem" a normális ivás képességét, hanem soha nem is ittam normálisan. De ez már a múlt, nem fogok nektek a múltbeli ivási szokásaimról mesélni. Nem gondolom, hogy az ivással kapcsolatos emlékek bárkit is visszatartanának az ivástól. A visszaesést szerintem nem az "utolsó részegségre való emlékezés" akadályozhatja meg, hanem a lépések végigcsinálása.
 
Az AA gyűlésekre járva azt figyeltem meg, hogy legtöbbször azok esnek vissza, akik azt gondolják, hogy mivel már egy ideje nem ittak, most már normálisan is tudnának inni. Pedig nem.
 
Számomra a normális ivással kapcsolatos "remény feladása" úgy ment könnyebben, hogy a gyűléseken azt figyeltem, hogy mennyivel jobban érzik magukat azok, akik már nem azzal foglalkoznak, hogy hogyan tudnák elkerülni a lerészegedést, hanem azok, akik már nem is akarnak inni. „Tarts a győztesekkel!” – hallottam a gyűléseken.
Elhatároztam hát, hogy a „száraz” társak helyett a „józanodó” AA-sokat fogom követni. Az ő megosztásaikra kezdtem koncentrálni. És számomra egyértelműen kiderült, hogy annál jobban érzi magát valaki, minél előrébb jár a 12 lépéses programban.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Hallottál-e már arról, hogy az alkoholizmus öröklődhet?
●    Elképzelhetőnek tartod-e hogy az alkohol-érzékenység egy genetikai jellemző?
●    Találkoztál-e már olyanokkal, akik problémásan ittak, majd újra normálisan kezdtek inni?
●    Találkoztál-e már olyanokkal, akik erős akaratuknak köszönhetően végleg leálltak az ivással?
●    Találkoztál-e már olyanokkal, akiket az orvos vagy pszichológus szociális ivóvá varázsolt?
●    Ismersz-e olyanokat, akiknek gyógyszeres kezelés hatására megszűnt az ivásvágyuk?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Az alkoholizmus emberi erővel (akaraterő, gyógyszerek, pszichológia, stb.) NEM gyógyítható.
●    A 12 lépéses program valódi segítséget jelenthet a valódi alkoholistáknak.
   
1.3.A) Feladtam a reményt, hogy egyszer még kontrolláltan fogok használni. (GenA)
 
Amikor két évvel a kijózanodásom után leálltam a cigarettáról, két fontos ön-programozó mondatot ismételgettem egészen addig, amíg valóságom részévé nem váltak:
 
1.    Cigaretta nélkül is jól érzem magam.
2.    Nem engedem, hogy a szervezetembe nikotin kerüljön.
 
Az első a pszichés függőség elengedését szolgálta. A másodikat pedig azért használtam, mert tudtam, hogy ha egyetlen szál cigarettát is megpróbálnék elszívni, vagy beleszippantanék egy elektromos cigibe, szinte biztos, hogy másnap már vennék is egy egész dobozzal. De ugyanúgy távol tartottam magam mindenféle nikotin tartalmú cigi-pótlótól (tapasz, tabletta, rágógumi) is.
 
Elfogadtam, hogy én érzékeny (allergiás) vagyok a nikotinra, ezért a legkisebb mennyiség is azt idézné elő, hogy újra a csapdájába esnék. Elfogadtam, hogy ez a helyzet, ami már soha életemben nem fog megváltozni. De mivel ma már cigi nélkül is jól érzem magam, a nikotin érzékenységem egyáltalán nem zavar.
. 
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Találkoztál-e már olyanokkal, akik szenvedély-betegek lettek, majd újra normálissá váltak?
●    Találkoztál-e már olyanokkal, akik erős akaratuknak köszönhetően leszoktak egy drogról?
●    Találkoztál-e már olyanokkal, akiket az orvos vagy pszichológus szoktatott le véglegesen?
●    Ismersz-e olyanokat, akiknek gyógyszeres kezelés hatására megszűnt a függőségük?
●    Ismersz-e olyanokat, akik korábban lelkileg sokat szenvedtek, de kigyógyították őket?
●    Ismersz-e olyanokat, akik tehetetlenek voltak, de visszanyerték az irányítást?
●    Ismersz-e olyanokat, akik mindent irányítanak?
  
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Az lelki szenvedés emberi erővel (akaraterő, gyógyszerek, pszichológia) NEM gyógyítható.
●    A 12 lépéses program valódi segítséget jelenthet a lelki békére törekvőknek.
.  
1.3.B) Feladtam a reményt, hogy egyszer végleg megszűnnek érzelmi zavaraim. (EA)
 
"Lelkünk legmélyén el kell ismernünk, hogy alkoholisták vagyunk. Ez az első lépés a gyógyulás felé. El kell vetni azt a tévhitet, hogy olyanok vagyunk, vagy nemsokára olyanok lehetünk, mint mások. Mi, alkoholisták, elvesztettük képességünket a mértékletes ivásra. Tudjuk, hogy egyetlen valódi alkoholista sem nyeri vissza ezt a képességet." – írja az Anonim Alkoholisták Nagykönyve a 29. oldalon.
 
Akkor fordítsuk át, hogyan is hangzana az EA-s formában, valahogy így: „Lelkünk legmélyén el kell ismernünk, hogy kóros érzelmi zavarokkal küszködünk. Ez az első lépés a gyógyulás felé. El kell vetnünk azt a tévhitet, hogy olyanok vagyunk, vagy nemsokára olyanok lehetünk, mint mások.
  
Tudjuk, hogy sem orvos, sem gyógyszer, sem pszichológus vagy pszichiáter nem tud minket egyik pillanatról a másikra normálissá varázsolni.”
Én magam – mentális segítőként – nagyon sok érzelmi zavaroktól szenvedő emberrel találkoztam, a szorongásos és depressziós kórképektől kiindulva, a Borderline-on (Érzelmileg Instabil Személyiségzavar) át a pszichózisokig. Sajnos azt kell mondanom, hogy bármilyen javulást mutatkozott is valakinek az állapotában, teljes gyógyulást sohasem tapasztaltam, annak ellenére sem, hogy – az intézményekben, ahol dolgozom – a legjobb pszichiáterek és a legmodernebb gyógyszerek állnak a rendelkezésünkre.
 
Saját életem tapasztalataival is meg tudom erősíteni azt, hogy mindig előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor egy érzelem felülkerekedik rajtam, vagy rossz érzés fog el valami miatt, bármennyire stabil is egyébként a lelki békém. Az érzelmek olyanok, mint a gondolatok: jönnek-mennek, sokszor megmagyarázhatatlanul. És rossz érzéseket okoznak. A lényeg, hogy ezek miatt nem kell magamat hibáztatnom, és nem kell mély lelki szenvedést átélnem.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Találkoztál-e már olyanokkal, akiknek végleg megszűntek az érzelmi zavarai?
●    Találkoztál-e már olyanokkal, akiket orvos varázsolt normálissá?
●    Ismersz-e olyanokat, akik gyógyszeres kezelés hatására kigyógyultak az érzelmi zavaraikból?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, amely azt támasztja alá, hogy:
 
●    Az érzelmi labilitás orvosi módszerekkel nem gyógyítható
●    A 12 lépéses program valódi segítséget jelenthet a lelki békére törekvőknek.
 .
1.3.C) Feladtam a reményt, hogy egyszer majd boldoggá tesz a világ. (HT)
 
Fiatalabb koromban főleg attól vártam a boldogságot, hogy a dolgaim majd úgy alakulnak, ahogy kell. Nem is mindig a saját elképzeléseim voltak az irányadók, nagyon sokszor mások elvárásainak akartam megfelelni, és az ezért kapott elismeréstől reméltem a boldogságot.
 
Karrier-célok, család, gyerekvállalás, hobbik, társadalmi elfoglaltságok, pénz, szórakozás és hasonló dolgok voltak a fejemben akkor, amikor a boldogságról álmodoztam. A „lelki béke” akkor még nem is tartozott az aktív szókincsembe. Aztán jöttek sorban az eredmények, minisztériumi osztály-vezető lettem, két szép gyerekem született a szerető feleségemtől, saját lakást vettünk, kocsink is volt, mégsem voltam boldog. Nem éreztem jól magam.
Igazából már gyerekkoromban sem mindig éreztem jól magam. Nem voltam egy nagyon boldog gyerek. Pedig akár lehettem is volna.

Az életkörülményeim nem feltétlenül predesztináltak a boldogtalanságra. Oké, volt a családban egy kis alkoholizmus, némi csetepaté, állandó csóróság, de azért éhen nem haltunk. Mégis sokszor depis voltam, és folyamatosan szorongtam. Nagyon fiatalon rá is kaptam különböző hangulatjavító termékekre, úgymint alkohol, cigaretta, kávé, kaja, versengés, egózás, stb. Ezekre rá is kattantam, és függőségek alakultak ki velük kapcsolatban. Mégsem voltam boldog. Néha meg szüneteltettem egyiket-másik szenvedélyemet, és akkor sem lettem boldog. És ez így ment évtizedeken keresztül.
 
Aztán amikor bekerültem az AA-ba, és elkezdtem a programot, azt mondták, hogy ne foglalkozzak a világgal, és másokkal. Foglalkozzak magammal, és a lelki fejlődésemmel. Ha a spiritualitást helyezem az első helyre, akkor új szabadságot és boldogságot ismerhetek meg. Egy idő után megérthetem majd, hogy mi a derű, és megismerhetem a békét. Ezt ígérték ott nekem. És be is tartották.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Milyen dolgokról gondoltad korábban, hogy meghozzák számodra a boldogságot?
●    Család, gyerek?
●    Tanulás, karrier?
●    Pénz, hatalom?
●    Hobbik, tevékenységek?
●    Egyéb?
●    Mennyi ideig voltál boldog életed során?
●    Jelenleg boldog vagy?
●    Ha igen, mi jelenti boldogságod alapját?
●    Ha nem, miről gondolod azt, hogy boldoggá tehetne? Biztos ez?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    A világ dolgai nem tesznek boldoggá.
●    A lelki fejlődés vezethet el a lelki békéhez és boldogsághoz.
 
1.4. Hajlandóvá váltam arra, hogy változtassak a gondolkodásmódomon.
 
"Kevesen próbálják az AA-programot őszintén alkalmazni, ha nem érték el saját mélypontjukat. [...] Ha feltárul előttünk helyzetünk végzetes volta, ekkor, és csakis ekkor válunk olyan elfogulatlanná és nyíltszívűvé, amilyen csak egy haldokló lehet. Ekkor készen állunk bármit megtenni, ami megszabadíthat e könyörtelen megszállottságtól." – 12 Lépés és 12 Hagyomány, 24. oldal.
 
Miután elértem a mélypontomat, én készen álltam bármit megtenni. Hajlandóvá váltam lemondani az alkoholról. Ugyanakkor társaim azt mondták, hogy a szárazság még kevés. Lelki fejlődés nélkül nincs józanság, mivel nincs lelki egészség. És ez nem csak az alkohol vonatkozásában igaz, hanem minden más hangulatjavító szer, módszer és gyógyszer kapcsán is. Sőt, még az egó által okozott szenvedésre is igaz.
 
Szponzorom mindig ilyeneket mondott:
 
●    Ha nem fejlődsz, vissza fogsz esni!
●    Változz, különben meghalsz!
 
A gyűléseken ilyeneket hallottam:
 
●    Ha a problémám 1 méter, abból 10 centi az alkohol (a szer), a többi "én" vagyok.
●    „Föl kell számolni az énközpontúságot.” (írja a Nagykönyv)
 
Ráébredtem, hogy eddig mindig azt hittem, hogy az az igazság, amit én gondolok. Márpedig ha a problémáim nagyrészt a gondolkodásmódomból fakadnak, akkor el kell engednem azt a törekvést, hogy mindig nekem legyen igazam, és hagynom kell, hogy a program dolgozzon rajtam.
 
Az AA programja viszont reményt adott arra, hogy "kiprogramozza" belőlem az életveszélyes én-központú gondolkodásmódot. Ezért elköteleztem magam a program mellett. Ma már bármilyen hangulatjavító szer és módszer nélkül is jól érzem magam, köszönhetően gondolkodásmódom gyökeres átalakulásának.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Ha mindent ugyanúgy próbálsz csinálni, mint eddig, akkor mi fog változni?
●    Ha te nem változol meg, akkor mi fog megváltozni?
●    Ha nem változtatsz a gondolataidon, akkor megváltoznak-e az érzelmeid?
●    Ha nem változtatsz a gondolataidon, akkor megváltoznak-e a cselekedeteid, a viselkedésed?
●    Ha nem változtatsz a gondolataidon, akkor megszűnhetnek-e a testi tüneteid?
●    Ha nem változtatsz a gondolkodásmódodon, akkor vajon megváltoznak-e a gondolataid?
●    Ha megváltoztatod a gondolkodásmódodat, akkor egészségesebbé válhat-e az elméd?
●    Ha megváltoztatod az elméd, akkor megváltozik-e a világ?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, megfigyelésedet, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    A gondolkodásmód megváltoztatása elvezethet a felépüléshez és a lelki békéhez.
 
1.5. Tudatosult bennem, hogy az életem ritkán alakul úgy, ahogy elterveztem.
 
Régóta ismertem a mondást, hogy "Ember tervez, Isten végez." De sose vettem komolyan. Mindig hittem a tervek megvalósulásában. De sosem csináltam igazi leltárt a régi terveim megvalósulásáról. Így utólag visszatekintve azt kell mondanom, hogy az életem csak nagyon ritkán alakult úgy, ahogy előre elterveztem. Elvégeztem egy egyetemet, de pár év után, már nem abban a szakmában dolgoztam. Megházasodtam, és örök hűséget fogadtam, mégis válás lett a vége. Azt gondoltam, hogy idősebb koromra a szülővárosom díszpolgára leszek, de mára már nem csak abból a városból költöztem el, hanem az országból is.
 
Másokat ismerve, másokkal beszélgetve, mások megosztásait hallgatva, mások posztjait olvasgatva ugyanez az érzésem. Az élet ritkán alakul úgy, ahogy az emberek eltervezik. Azt hiszem, hogy az egó a nagy tervező. Az egó szeretné előre tudni a jövőt, ezért terveket sző. És nagyon frusztrált tud lenni, ha nem valósulnak meg a tervei.
 
Sokáig abban hittem, hogy az életemet nekem kell irányítanom. Ez is az egó volt. Az egóm azt is hitte, hogy mások életét is neki kell irányítania, ha azt akarja, hogy a tervei úgy valósuljanak meg, ahogy elképzelte. De hát elég nehéz mások életét irányítani, ha még a saját életemet sem lehetséges. Ez állandóan feszültséghez, frusztrációhoz, szenvedéshez vezetett. És persze iváshoz. Hiszen a szenvedésre az ivás volt az egyetlen "hatékony" eszközöm.
Ma már tudom, hogy az életem nem csak az alkohol miatt volt irányíthatatlan, hanem az én-központú gondolkodásom miatt is. És ahogy sosem fogom tudni az alkoholt irányítani, ugyanúgy sosem fogom tudni az életem történéseit irányítani.
 
Nem ringathatom magam abban a hitben, hogy mivel már nem iszom, most már minden úgy lesz, ahogy én akarom. Mert nem lesz úgy. És akkor frusztrált leszek. És akkor még eszembe juthat az is, hogy inni kéne. De ezt már nem szeretném. Ezért megnyugszom abban, hogy nem én vagyok a "nagy tervező", nem én vagyok a "nagy irányító". És ez így jó!
 
Felmerülhet a kérdés, hogy mostanában szoktam-e terveket csinálni? Természetesen: a naptáramba beírom az elvégzendő feladataimat, hogy nehogy elfelejtsem azokat.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Mi valósult meg a gyerekkori vágyaidból?
●    Mi és hogyan valósult meg a 10 évvel ezelőtti terveidből?
●    Mennyiben telt úgy az elmúlt pár év, ahogy eltervezted?
●    Mennyiben telt úgy a múlt hónapod, ahogy eltervezted?
●    És a múlt heted, vagy a mai napod?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Az életed ritkán alakul úgy, ahogy eltervezed.
 
1.6. Ráébredtem arra, hogy még a saját életemet sem irányíthatom.
 
Miután tudatosult bennem, hogy az életem szinte sosem úgy alakul, ahogy elterveztem, egyre inkább megerősödött bennem az "Ember tervez, Isten végez" érzése. Egyre többször kezdtem azt gondolni, hogy léteznek "Felsőbb Erők". Hogy az, amit én tervezek, vagy gondolok, nem olyan fontos. Hogy ezen tervek és gondolatok csak az egó törekvései, hogy több legyen másoknál.
 
Amikor frusztrált voltam valami miatt, ami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, egyre többször tudtam megkérdezni magamtól:
 
●    Biztos, hogy úgy lett volna jó, ahogy én elterveztem?
●    Biztos, hogy nem jó úgy, ahogy lett?
●    Biztos, hogy én tudom jól, hogy mi a jó és mi a rossz?
●    Lehet, hogy jó úgy is, ahogy van?
●    Mi a jó abban, ahogy van?
 
Rájöttem arra, hogy a jó és a rossz megítéléséhez annyi mindent kéne tudnom, és ehhez én annyira kevés vagyok, hogy jobb, ha felhagyok azzal a törekvéssel, hogy irányítsam a saját magam, vagy akár mások életét. Ez mindenkinek jobb így!
. 
Segédlet a lépés-részhez:
 
Képzeld el, hogy frusztrált vagy valami miatt, ami nem úgy sikerült, ahogy eltervezted. Gondold át a következőket:
 
●    Biztos, hogy úgy lett volna jó, ahogy én elterveztem?
●    Biztos, hogy nem jó úgy, ahogy lett?
●    Biztos, hogy én tudom jól, hogy mi a jó és mi a rossz?
●    Lehet, hogy jó úgy is, ahogy van?
●    Mi a jó abban, ahogy van?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    Még a saját életedet sem tudod irányítani.
●    Nem is kell mindent irányítani.
 
1.7. Tudatosult bennem, hogy a múlt történésein nem tudok változtatni.
 
Ami történt megtörtént. Nem lehet rajta változtatni. A múlt elmúlt. De következményei vannak a múltban történteknek. A memóriám őrzi ezeket a következményeket. A memóriám nem a történéseket őrzi meg. Nem lehet mindenre emlékezni. A memóriám azt jegyzi meg, hogy mit gondolok a múltban történt dolgokról, hogy milyen érzelmek kapcsolódnak hozzájuk, és milyen érzéseket keltettek akkor.
Köztudott (legalábbis én pszichológiából így tanultam), hogy a nagyobb érzelmi töltésű dolgok jobban bevésődnek. Sajnos a negatív érzelmi töltésűek ráadásul egy kicsit erősebben, mint a pozitívak.
 
Amikor visszaemlékezem a múlt történéseire, főként a történésekhez kapcsolódó érzések idéződnek fel. Ezért óvatosnak kell lennem, mindahányszor a múlton rágódom. Tudnom kell, hogy ezek csak érzések, ezek csak kósza gondolatok, egyáltalán nem a tények. Ahány ember, annyiféleképpen emlékszik ugyanarra a dologra. A rendőrségi nyomozók biztos jókat tudnának erről mesélni.
 
Ha viszont a múlt emlékeihez kapcsolódó érzések az én agyamban jönnek létre, akkor talán én - vagy egy Felsőbb Erő - tudna is alakítani ezeken az érzéseken. Például amikor neheztelek magamra, vagy másokra a múltban történtek miatt, akkor ez a neheztelés fel is oldható. De ez majd csak a 4. lépés tárgya lesz.
 
Addig is tudom, hogy amit a múltról gondolok, az egyáltalán nem a valóság. Egyetlen valóság van, és az a jelen pillanat.
. 
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Miből is áll a múlt valójában?
●    Mennyiben megbízhatóak az emlékeid?
●    Biztos, hogy úgy történtek a dolgok, ahogyan emlékszel rájuk?
●    Biztos, hogy jó lenne, ha másként történt volna?
●    Miből gondolod, hogy ha másként történt volna, akkor most jobb lenne mindenkinek?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    A múlt történésein nem lehet változtatni.
●    És nem is érdemes.
 
1.8. Tudatosult bennem, hogy a jövő nem olyan lesz, amilyennek gondolom. 
 
Miről szól számomra a jövő? Tervek, vágyak, elképzelések, elvárások.
Azt már beláttam, hogy az életem történései ritkán alakultak úgy, ahogy eltervezem, pontosabban, ahogy az egóm (a "nagy tervező") eltervezte azokat. Néha már azt is kezdem látni, hogy ez talán nem is baj.    
 
A vágyaim is csak részben teljesültek eddig, tehát valószínűleg a jövőben is lesznek kielégületlen vágyakozásaim. Egészen addig, amíg fel nem ismerem, hogy a lelki békémhez nem szükségesek azok a dolgok, amik után vágyakozom.
 
Elképzeléseim - mondjuk arról, hogy milyen lesz a világ a jövőben -, teljesen lényegtelenek. Semmi fontossággal nem bírnak, hiszen a világ úgysem olyan lesz, amilyennek én most elképzelem.
 
Elvárásaim - ha még lennének - viszont szinte biztos, hogy nem teljesülnének. Ez viszont frusztrációt okozna, azért jobb, ha már most leteszek arról, hogy elvárásokat fogalmazzak meg a jövővel, a világ jövőbeni alakulásával, mások jövőbeni viselkedésével kapcsolatban. Jobb, ha CSAK A MAI NAPpal foglalkozom.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
●    Fontos-e előre tudnod a saját jövődet?
●    Ki az valójában, aki szeretné tudni a jövőt?
●    Biztos, hogy azok a dolgok, amikre vágysz, feltétlenül szükségesek a lelki békédhez?
●    Van-e jelentősége annak, hogy mi a te elképzelésed világ jövőjéről?
●    Mi fog történni, ha nem teljesülnek a jövővel kapcsolatos elvárásaid?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, amely azt támasztja alá, hogy:
 
●    A jövő nem olyan lett, amilyennek korábban gondoltad.
●    Néha jobb is így.
 
1.9. Elfogadhatóvá vált számomra, hogy a jelen pillanat mindig olyan, amilyen.
 
Talán nem kell túlmagyaráznom, hogy a stressz, a frusztráció, a lelki szenvedés mennyire veszélyes rám nézve az egózáshoz és más függőségeimhez való esetleges visszaesés szempontjából. Amióta elfogadom a jelen pillanatot olyannak, amilyen, rengeteg felesleges feszültségtől szabadultam meg. Nem kínoznak már az olyan kérdések, hogy:
 
●    Miért éppen én?
●    Miért kell ez nekem?
●    Miért kellett ennek így történnie?
●    Miért van ez így?
●    Miért nem úgy van, ahogy én terveztem?
●    Miért nem úgy van, ahogy én akartam?
●    Miért ilyen ő?
●    Miért csinálja ezt?
●    Miért nem csinálja azt, amit kellene?
 
Egyébként is, a "miért"-tel kezdődő kérdések:
 
1.    Egy kicsit mindig a valóságot kérdőjelezik meg, tehát félrevezetőek.
2.    A megválaszolásukhoz a világ minden tudásának birtokában kellene lennünk, tehát értelmetlenek.
 
A lelki fejlődésem szempontjából a "hogyan"-nal kezdődő kérdések bizonyultak sokkal hasznosabbnak, például:
 
●    Hogyan tudom a mai napból a legjobbat kihozni?
●    Hogyan tudom ma a lelki fejlődésemet elősegíteni?
●    Hogyan tudom ma a legjobban segíteni embertársaimat?
●    Hogyan tudom ma a legtöbbet adni a világnak?
. 
Segédlet a lépés-részhez:
  
Vizsgáld meg, hogy sokszor gondolod-e a következőket:
 
●    Miért éppen én?
●    Miért kell ez nekem?
●    Miért kellett ennek így történnie?
●    Miért van ez így?
●    Miért nem úgy van, ahogy én akartam, ahogy én terveztem?
●    Miért ilyen ő?
●    Miért csinálja ezt?
●    Miért nem csinálja azt, amit kellene?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
●    A jelen pillanat mindig olyan, amilyen.
 
Gondolkozz el a következőkön:
 
●    Hogyan tudom a mai napból a legjobbat kihozni?
●    Hogyan tudom ma a lelki fejlődésemet elősegíteni?
●    Hogyan tudom ma a legjobban segíteni embertársaimat?
●    Hogyan tudom ma a legtöbbet adni a világnak?
 
<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>
 
1.10. Ellenőrző kérdések – az 1. Lépéshez
 
Mielőtt továbblépnénk a 2. Lépésre, végezzetek egy kis önellenőrzést. Válaszoljátok meg magatoknak a következő kérdéseket:
 
1.    Elfogadtad-e véglegesen, hogy nincs hatalmad az alkohol fölött? (AA)
a.    Elfogadtad-e, hogy erőtlen vagy sok szerrel és módszerrel kapcsolatban? (NA)
b.    Elfogadtad-e, hogy tehetetlen vagy az érzéseiddel kapcsolatban? (EA)
c.    Elfogadtad-e, hogy tehetetlen vagy egyes dolgokkal kapcsolatban? (HT)
2.    Elfogadtad-e, hogy nincs hatalmad mások fölött?
3.    Reménykedsz-e abban, hogy egyszer még szociális ivó lehetsz? (AA)
a.    Reménykedsz-e abban, hogy egyszer még kontrolláltan tudsz használni? (NA)
b.    Reménykedsz-e abban, hogy egyszer majd megszűnnek érzelmi zavaraid? (EA)
c.    Reménykedsz-e még abban, hogy egyszer még boldoggá tesz a világ? (HT)
4.    Hajlandó vagy-e arra, hogy változtass a gondolkodásmódodon?
5.    Tudatosult-e benned, hogy az életed ritkán alakul úgy, ahogy eltervezted?
6.    Ráébredtél-e már arra, hogy még a saját életedet sem irányíthatod?
7.    Tudatosult-e benned, hogy a múlton nem tudsz változtatni? Elfogadtad-e ezt tényként?
8.    Tudod-e, hogy a jövő nem olyan lesz, amilyennek gondolod? Elfogadtad-e ezt tényként?
9.    Elfogadod-e a jelen pillanatot – minden körülmények között – olyannak, amilyen?
 
Rövid magyarázatok az 1. lépés ellenőrző kérdéseihez
 
1.    A kontrollált ivás/drogozás/érzések/események vágyálmába sokan belehaltak már.
2.    Senki nem csinálja azt, amit elvárnánk tőle. Mások irányításának vágya ezért frusztrációhoz vezet, ami visszavihet az iváshoz (használathoz).
3.    Problémás ivóból sosem lesz szociális ivó. Ez tudományos tény.
a.    Problémás szerhasználóból vagy más szenvedélybetegből sosem lesz „normális” ember.
b.    Az érzelmi zavarok soha nem szűnnek meg véglegesen. De együtt lehet velük élni.
c.    Nem a külső körülmények tesznek boldoggá, hanem a belső béke.
4.    A "nem tudok" mindig azt jelenti, hogy "nem akarok". Ezért fontos a hajlandóság.
5.    Ember tervez, Isten végez!
6.    A kontrollálás vágya és téveszméje sokak visszarendeződését okozta már.
7.    A múlt egyáltalán nem is létezik. Homályos emlékképeink vannak, amelyekből színes történeteket fabrikálunk magunknak, hogy még tovább szenvedhessünk...
8.    Nem lesz olyan! De lehet, hogy még hasonló sem. De ez nem is baj...
9.    Éppen azért érzed rossznak az életed, mert nem fogadod el olyannak, amilyen.
 
Ajánlott olvasmányok
 
amelyek számomra sokat adtak a lelki fejlődésem (azaz a 12 lépés megtétele) során:
 
●    Anonim Alkoholisták (AA) Nagykönyve
●    Tizenkét lépés és Tizenkét hagyomány (AA)
●    Karen Casey: Változtasd meg az elméd
●    Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata
●    Eckhart Tolle: A Most Hatalma
●    Dr. David R Hawkins: ERŐ kontra erő
●    Dr. David R Hawkins: A Mindenség Szeme
●    Srí Ramana Maharsi: Ki vagyok én?
●    Srí Niszagradatta Maharádzs: Én AZ vagyok
●    A Csodák Tanítása
●    Újszövetség
●    Buddha beszédei
●    Bhagavad Gíta