A 12 Lépés és 12 Hagyomány könyvünk a Nyolcadik Lépés fejezetben a 79. oldalon ezt írja:

"A Nyolcadik és Kilencedik lépés a személyes kapcsolatokkal foglalkozik. Először visszapillantunk a múltba, hol követtünk el hibákat, majd erőfeszítéseket teszünk az okozott sérelmek jóvátételére. Végül – már megtisztulva a múlt roncsaitól – tiszta és új önismerettel próbáljuk kapcsolatainkat mindenkivel, akit csak ismerünk, a lehető legjobb irányba fejleszteni."

Nézzük tehát a nyolcadik lépésemet:

8.    SZÁMBA VETTEM MINDAZOKAT, AKIKNEK VALAHA KÁRÁRA VOLTAM, ÉS HAJLANDÓVÁ VÁLTAM MINDNYÁJUKNAK JÓVÁTÉTELT NYÚJTANI.
 
Talán mondanom sem kell, hogy ebben nem a "számbavétel" jelentette a fő nehézséget, hanem a "hajlandóvá válás". Míg a számbavételt a 4. lépésből kiindulva gyakorlatilag pár perc alatt meg tudtam csinálni, addig a hajlandóvá váláshoz számos további lépést meg kellett tennem. Ezek a következők voltak:
 
1.    Visszatekintettem a múltba, hogy hol követtem el hibákat mások kárára.
2.    Felmértem, hogy neheztelek-e még bárkire a világban.
3.    Világosan láttam, hogy hibáim kijavíthatók, jóvátehetők.
4.    Hajlandóvá váltam végleg lezárni a múltat és új életet kezdeni.
5.    Megvizsgáltam, hogy vannak-e még elvárásaim másokkal szemben.
6.    Megismertem a közvetlen jóvátétel formáit.
7.    Felismertem, hogy a bocsánatkérés nem jóvátétel.
8.    Tervet készítettem a közvetlen jóvátételek megtételére.
.
Segédlet a lépéshez:
 
A lépésmunka bevezetéseként:
 
-    Tanulmányozd át a 8. lépést a Lépéskönyvben!
-    Vegyél részt olyan gyűléseken, ahol a 8. lépésről van szó!
-    Beszélgess a szponzoroddal az 8. lépésről!

8.1.    Visszatekintettem a múltba, hogy hol követtem el hibákat mások kárára.
 
A 12 Lépés és 12 Hagyomány könyvünk azt írja a 79. oldalon:
"Az AA minden tagja rájön arra, hogy nem juthat messzire ezen az úton, amíg nem tekint vissza saját múltjára, hogy mélyreható és bátor önvizsgálat során földerítse: milyen rombolást végzett pályafutása alatt másokban. Bizonyos mértékben ez már megtörtént az erkölcsi leltár során, most viszont megkettőzött erőfeszítéssel kell feltárni, hogy konkrétan hány személy, és hogyan szenvedett sérelmet."

Elővettem hát a 4. lépésben készített neheztelés-listámat, és kiegészítettem még néhány személlyel, valahogy így:
 
-    Anyám
-    Volt feleségem
-    Volt főnököm I.
-    Volt főnököm II.
-    Fiam
-    Lányom
-    stb.
 
Aztán táblázattá alakítottam, és csináltam egy 2. oszlopot, ahová beírtam, hogy mik azok a károk, amelyeket okoztam (itt most személyiségi okokból csak néhány példát hozok), egy 3. oszlopba pedig majd azt fogom később beírni, hogy mi a tervem ezek jóvátételére.
 
Személy    Okozott károk    Jóvátételi terv
Anyám    Veszekedések, idegbaj, lelki sérülések    (8.8. lépésrész)
Volt feleségem    Család szétzilálása, erkölcsi károk, lelki    
Volt főnököm    Presztízs veszteség, anyagi kár, tartozás    
Stb…        

Egyébként azt is írja az irodalmunk, hogy számos akadályba ütközhetek a listám összeállítása, illetve a jóvátételek megtétele során, például:
 
-    Az a rögeszmém, hogy csak magamnak ártottam.
-    Félek a titkaim felszínre kerülésétől.
-    Hiányos volt a 4. lépésem, és sokakra neheztelek még.
-    Attól tartok, hogy jóvátehetetlen bűnöket követtem el.
-    Felejteni szeretnék, ezért nem akarom bolygatni a múltat.
-    Nem hiszek abban, hogy a jóvátétel egy új élet kezdete lehet.
-    Azt várom, hogy a másik fél kezdje a jóvátételt.
-    A jóvátétellel megbocsátást akarok kicsikarni a másikból.
-    Nem értem meg, hogy mi is az, hogy KÖZVETLEN jóvátétel.
-    A közvetlen jóvátételt bocsánatkéréssel akarom helyettesíteni.
 
Ezen akadályok szisztematikus felszámolása képezte számomra a 8. lépés hátralévő részét.

Segédlet a lépés-részhez:
 
Bemelegítésképpen röviden írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
•    Igaz-e, hogy mindig csak magadnak ártottál?
•    Félsz-e titkaid felszínre kerülésétől?
•    Sokakra neheztelsz még?
•    Tartasz-e még attól, hogy jóvátehetetlen bűnöket követtél el?
•    Szeretnél-e sok esetben inkább felejteni, mint bolygatni a múltat?
•    Kételkedsz-e abban, hogy a jóvátétel egy új élet kezdete lehet?
•    Vannak-e esetek, ahol azt várod, hogy a másik fél kezdje a jóvátételt?
•    Vársz-e másoktól megbocsátást a jóvátételért cserébe?
•    Érzel-e késztetést arra, hogy gyorsan mindenkitől bocsánatot kérj?
•    Világosan érted-e, hogy mi is az, hogy KÖZVETLEN jóvátétel?
 
Készíts táblázatot 3 oszloppal:
 
1.    Az első oszlopba írd be azokat, akiknek kárára voltál! Segítségül használd a 4. Lépésed neheztelés-listáját, de ne másold át egy az egyben!
2.    A második oszlopba írd be, hogy mik azok az (anyagi, fizikai, lelki, szellemi, érzelmi) károk, amiket okoztál!
3.    A 3. oszlopot egyelőre hagyd üresen. Ott lesznek majd a tervek a jóvátételre.

8.2.    Felmértem, hogy neheztelek-e még bárkire a világban.
 
A Lépéskönyvben olvastam, hogy számos akadályba ütközhetek a jóvátételi listám összeállítása, illetve a közvetlen jóvátételek megtétele során. A gyűléseken, társaim megosztásait hallgatva szintén ez a tapasztalat erősödött meg bennem. Elkezdtem tehát sorra venni ezeket, amiket az előző megosztásomban már felsoroltam. Leírásuk a Lépéskönyv 80-
81. oldalán részletesen megtalálható.

1.    Az a rögeszmém, hogy csak magamnak ártottam.
Természetesen ártottam magamnak is. Nagyon sokat ártottam magamnak. Viszont magammal szemben megteszem a jóvátételeket, amikor elmegyek gyűlésre, találkozom a társakkal, és lelki békére találok. Jóvátétel az is, amikor szponzort keresek magamnak, hogy segítsen a felépülésben. Jóvátétel az is, amikor csinálom a lépéseket, és lelkileg fejlődöm.

2.    Félek a titkaim felszínre kerülésétől.
A 4. és 5. lépés megtétele óta nincsenek titkaim. Se Isten, se ember előtt. Nem vagyok bűnös. Tudom, hogy saját életemért én vagyok a felelős, de bűnös nem vagyok. Mindig követhetek el hibákat, de mindig kijavíthatom, illetve jóvátehetem azokat. A múltbeli hibák kijavításának legfontosabb eszköze éppen a 9. lépés, ezért a 8. lépést ugyanolyan mélyrehatóan és bátran kell megtennem, mint a 4.-et.

3.    Hiányos volt a 4. lépésem, és sokakra neheztelek még.
Nehéz úgy bocsánatot kérni bárkitől is, ha még nem bocsátottam meg neki. Nehéz úgy közvetlen jóvátételt nyújtani, ha még neheztelek az illetőre. A könyvünk azt írja a 80. oldal 2. bekezdésében:
"Ha most azon vagyunk, hogy bocsánatot kérjünk, miért ne kezdhetnénk azzal, hogy mi bocsátunk meg nekik, mindannyiuknak, kivétel nélkül?"
 
És akkor elkezdtem feltenni magamnak a saját kis ellenőrző kérdéseimet:
 
-    Anyámnak megbocsátottam már? Tényleg?
-    Volt feleségemnek megbocsátottam már?
-    A többieknek, akikre nehezteltem, megbocsátottam már?
-    Gondolom-e még néha azt, hogy mások szándékosan ártani akarnak nekem?
-    Gondolom-e még néha azt, hogy vannak megbocsáthatatlan bűnök a világban?
-    Haragszom-e még bármiféle szervezetre, ideológiára, politikára, vallásra?
 
Mert ha ezeket a kérdéseket "lazán átlépem", akkor nem a 8. lépést csinálom. Ha kell, visszatekintek a 4. lépésemre. Addig nem megyek tovább, amíg őszintén meg nem bocsátok mindenkinek mindenért, amíg el nem engedem összes neheztelésemet.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Válaszolj őszintén a következő ellenőrző kérdésekre:
 
•    Beláttad-e már, hogy másoknak is ártottál, nem csak magadnak?
•    Vannak-e még titkaid bárki előtt?
•    Anyádnak megbocsátottál már? Tényleg? Mindent?
•    A többieknek, akikre nehezteltél, megbocsátottál már?
•    Gondolod-e még néha azt, hogy mások szándékosan ártani akarnak neked?
•    Gondolod-e még néha azt, hogy vannak megbocsáthatatlan bűnök a világban?
•    Haragszol-e még bármiféle szervezetre, ideológiára, politikára, vallásra?
•    Utálod-e még a másként gondolkodókat és a másmilyeneket? És a pedofilokat?

8.3.    Világosan láttam, hogy hibáim kijavíthatók, jóvátehetők.
 
Bűn, vétek, hiba... - hogyan is állok ezekhez a fogalmakhoz?
 
Az 5. lépés során sokszor elmondtam magamban azt a szöveget, amit a katolikusok szoktak a mise elején a Confiteor részben:
"Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem..."
 
A kérdés az, hogy ezek a(z igen nagy) vétkek, ezek a helytelen gondolatok, szavak és tettek vajon kijavíthatók-e, jóvátehetők-e?
Ha azt gondolnám, hogy én bűnös vagyok, és ezek jóvátehetetlen bűnök, akkor természetesen értelmetlen lenne a 8. lépésen dolgoznom. A bűnök ugyanis mindig megtorlást kívánnak! Aki "bűn"-t kiált, az büntetést, megtorlást szeretne! Minimum halált! De leginkább jó sok szenvedést. Magának, másnak. Mindegy. A lényeg, hogy fájjon!
Ha élni akarok, azt kell gondolnom, hogy nem vagyok bűnös! Felelős vagyok a tetteimért, szavaimért, sőt a gondolataimért is, de bűnös nem vagyok. Nem érdemlek szenvedést és halált!

Az élet és a boldogság az én sorsom. Isten akarata az, hogy tökéletesen boldog legyek. Hibáim, hibás gondolataim, szavaim, cselekedeteim tehát kijavíthatók és jóvátehetők.

1.    KIJAVÍTHATÓK:
A 4.-7. lépések arról szóltak, hogy megváltoztattam helytelen (én-központú) gondolkodásmódomat, ennek következtében egyre kevesebb helytelen gondolat bukkan fel az elmémben, egyre kevesebb helytelen szó hagyja el számat, és egyre kevesebb helytelen cselekedet csúszik ki a kezeim közül. Egyre kevesebbet hibázom. Így egyre ritkábban van szükség jóvátételre.
 
2.    JÓVÁTEHETŐK:
A 8.-9. lépésben erőfeszítéseket teszek a helytelen szavak és cselekedetek, valamint mulasztások okozta (anyagi, fizikai, lelki, szellemi, érzelmi) károk helyrehozatalára, megtérítésére, pótlására. Hiszem, hogy ez lehetséges!
Ja, majd elfelejtettem: Mások sem bűnösök. Ők sem szenvedést és halált érdemelnek, hanem együttérzést, szeretet és megbocsátást!
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
•    Kívánod-e néha azt, hogy mások megbűnhődjenek bűneikért?
•    Mi a helyzet a bűnözőkkel? Nekik bűnhődniük kell?
•    Akarod-e azt, hogy a bűnösök (pl. a bűnözők) szenvedjenek?
•    Van-e még benned bűntudat múltbeli cselekedeteid miatt?
•    Neheztelsz-e magadra meglévő jellemhibáid miatt?
•    Vajon a lelki fejlődés csökkenti a hibák elkövetésének kockázatát?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
•    Felelős vagy, nem pedig bűnös.
•    Hibáid kijavíthatók.
•    Hibáid jóvátehetők.

8.4.    Hajlandóvá váltam végleg lezárni a múltat és új életet kezdeni.
 
Számomra a 8-9. lépések a szabadság ígéretét hordozzák magukban. "Új szabadságot és boldogságot ismerünk meg" - ígéri a Nagykönyv a 78. oldalon. Például szabad hibáznom. Az előző lépés-részben világossá vált számomra, hogy nincsenek bűneim, hibáimat pedig bármikor kijavíthatom, jóvátehetem.
A szabadság azt is jelenti, hogy bármikor kezdhetek új életet. A lépésmunkában idáig érve kezdtem elhinni, hogy a jóvátétel egy új élet kezdete lehet. Elkezdtem ezt gyakorolni. Elkezdtem ezt megfigyelni, például mások megosztásaiban. Figyeltem, mennyivel másként gondolkodnak azok, akik valódi jóvátételekről számolnak be. Mennyire megváltozott az életük. Mennyivel boldogabbak és szabadabbak.
 
A 12 Lépés és 12 Hagyomány könyv a 81. oldalon írja, hogy a jóvátételnek akadálya lehet a "céltudatos felejteni akarás". Felejteni szeretnék, ezért nem akarom bolygatni a múltat. Azt írja:
"Jóllehet bizonyos esetekben egyáltalán nem tehetjük jóvá a kárt, vagy csak később jön el annak az ideje, mégis pontosan és tüzetesen meg kell vizsgálni múltunkat, hogy lássuk, miként érintett az másokat. Néha az derül ki, hogy az okozott sérelem nem is volt igazán jelentős, de a magunknak okozott emocionális kár igen. A nagyon mély lelki konfliktusok – még ha el is felejtjük őket – tudatalatti világunkban rejtőznek."
 
A felejtés tehát nem megoldás. Csakis a múlt feltárása vezethet eredményre. És ennek tudatalatti mélységekig le kell mennie. A tudatalattim viszont átprogramozható. Erről szól számomra a program, ami megvalósítja az új életet.
Minden nap kezdhetek új életet. A mai nap egy új élet kezdete.
 

Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
•    Vajon a valódi jóvátételek megváltoztatják-e az életünket?
•    Gúzsba köt-e minket a múlt, ha nem merjük feltárni?
•    Akarsz-e még felejteni? Vagy inkább nekiállsz a feltárásnak?
•    Szabadabbak-e azok, akik megtették a szükséges jóvátételeket?
•    Akarod-e a szabadságot?
•    Hajlandó vagy-e jóvátételekre?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
•    Minden nap kezdhetsz új életet.
•    A mai nap egy új élet kezdete.

8.5.    Megvizsgáltam, hogy vannak-e még elvárásaim másokkal szemben.
 
A 3. lépésemben már felismertem, hogy nem tudok változtatni másokon. És azt is, hogy ez nem is szükséges. Az AA-s tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy kétféle elvárás (hibás gondolat) még felbukkanhat a 8. lépés kapcsán, és ezek akadályozhatják a közvetlen jóvátételt:
 
-    Ő is okozott nekem kárt. Miért nem ő kezdi a jóvátételt?
-    Ha jóvátételt nyújtok neki, elvárhatom, hogy megbocsásson!
 
Természetesen mindkét gondolat hibás, hiszen nem viszi előre a lelki fejlődésemet. Mit tettem, hogy elengedjem ezeket a gondolatokat?

I.)    AZT VÁRTAM, HOGY A MÁSIK FÉL KEZDJE A JÓVÁTÉTELT.
 
Ez elég gyerekes viselkedés volt. További hibás gondolatok álltak mögötte, amelyeket sikerült feltárnom a tudatalattimból. Többek között:
 
-    Én csak akkor tudok adni, ha előbb kapok valamit.
-    Nehogy már én legyek a hunyó!
-    Nehogy már neki legyen jó!
-    Az kell az önbecsülésemhez, hogy ő kezdje.
-    Egyébként is ő tehet róla.
 
A listámat tanulmányozgatva felismertem, hogy ezek a gondolatok mind az egónak köszönhetők. Elkezdtem hát gyakorolni a következőt:
 
"Elfogadom, hogy a jóvátételnek nem feltétele, hogy a másik is ezt tegye."

II.)    A JÓVÁTÉTELLEL MEGBOCSÁTÁST AKARTAM KICSIKARNI A MÁSIKBÓL.
 
Azt gondoltam, hogy akkor élhetek szabad és boldog életet, ha mindenki megbocsát nekem, akinek valaha ártottam. Azt képzeltem, hogy ha jóvátételeket nyújtok, akkor az a minimum, hogy a másik kinyögjön egy "megbocsátok"-ot, vagy legalább látsszon rajta, hogy már nem haragszik rám, hogy már el is felejtette a sok múltbeli sérelmet, amit okoztam neki.
 
Aztán ráébredtem, hogy ez irreális elvárás. Habár a megbocsátás jót tesz a lelki fejlődésnek (ezt magamon is tapasztaltam), de senkitől nem várhatom el, hogy azonnal megbocsásson. Ez nekem sem ment egyik napról a másikra. Viszont az én jóvátételem egy nagyszerű lehetőséget biztosít a másiknak arra, hogy megbocsásson. Ha akar. Ha nem akar, az az ő dolga. Én adom a magamét, függetlenül attól, hogy kapok-e valamit cserébe. Számomra ez a lényeg. Ettől fejlődik a lelki békém. Elkezdtem hát gyakorolni az elengedést:
 
"Elfogadom, hogy a jóvátételnek nem célja, hogy a másik megbocsásson."
 
Összefoglalva a fentieket:
 
Ha többé nem támasztok elvárást másokkal szemben, akkor senkinek nem lehetnek már elvárásai velem szemben! És ez az igazi szabadság...
 
Live and Let Live! - Élni és Élni Hagyni!
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
•    Szerinted kinek kell kezdenie a jóvátétel?
•    Vajon a jóvátételek rontják, vagy erősítik az ön-értékelést?
•    Vajon neked is jó az, ha valakinek jóvátételt nyújtasz?
•    Elvárod-e, hogy megbocsásson neked az, akinek jóvátételt fogsz nyújtani?
•    Ha te elvársz dolgokat másoktól, akkor ők is ugyanezt fogják tenni veled?
•    Mit jelent számodra az „Élni és élni hagyni” szlogen?
 
Írd le bármilyen tapasztalatodat, ami azt támasztja alá, hogy:
 
•    A jóvátétel szabaddá tesz.
 
Gyakorold a következőket (vagy valami hasonlót):
 
•    Elfogadom, hogy a jóvátételnek nem feltétele, hogy a másik is ezt tegye.
•    Elfogadom, hogy a jóvátételnek nem célja, hogy a másik megbocsásson.

8.6.    Megismertem a közvetlen jóvátétel formáit.
 
Korábban már elhatároztam, hogy a 8.-9. lépésekben erőfeszítéseket teszek a helytelen szavak és cselekedetek, valamint mulasztások okozta (fizikai, lelki, szellemi, érzelmi) károk helyrehozatalára, megtérítésére, pótlására. Elgondolkodtam rajta, hogy milyen formákban tudom ezeket megtenni. Elolvastam az újra a 8. és 9. lépést az irodalmunkban. Lépésgyűléseken figyeltem, hogy mások mikről számolnak be. Végül én a következőkre jutottam:

A)    FELVESZEM VELE A KAPCSOLATOT:
 
-    Személyesen keresem meg.
-    Üzenek neki, találkozót kérek.
-    Felhívom telefonon.
-    Levelet írok neki.
-    Ráírok elektronikusan (pl. Messenger).
-    Kérdezek róla (másoktól).
-    Gondolok rá (imádkozom érte, meditálok rajta).
 
B)    BEISMEREM NEKI:
 
-    hogy hibákat követtem el
-    hogy hibásan gondolkodtam
-    hogy rosszat szóltam
-    hogy rosszul cselekedtem
-    hogy mulasztásokat követtem el
-    hogy (anyagi, érzelmi) károkat okoztam

C)    FELTÁROM NEKI A KÁROK (M)ÉRTÉKÉT:
 
-    Anyagi kár (pénzbeli érték, tartozás)
-    Fizikai kár (sérülés, hiány, veszteség)
-    Szellemi kár (idő, fáradság, odafigyelés hiánya)
-    Érzelmi kár (rossz érzések: bánat, félelem, harag, stb.)
-    Lelki kár (boldogtalanság, békétlenség, hiányérzet)

D)    JÓVÁTÉTELT NYÚJTOK NEKI:
 
-    Megtérítem az anyagi kárt (pl. pénz, elismervény)
-    Helyrehozom a fizikai kárt (pl. javítás, munka)
-    Pótlom a hiányt (pl. tárgyi pótlás, csere)
-    Együtt vagyok vele (személyesen, telefonon, neten, gondolatban)
-    Időt szánok rá (foglalkozom vele, segítem, dolgozom neki)
-    Információt nyújtok (beszélgetek vele, átadom tapasztalataimat)
-    Támogatom (anyagilag, szellemileg, lelkileg)
-    Közös programokat szervezek (hobby, kikapcsolódás)
-    Bocsánatot kérek (ha látom, hogy ezt szeretné)

Szóval, nagyon sokféle formája lehet a jóvátételnek. A 12 Lépés 12 Hagyomány könyvünk azt írja erről a 88. oldalon:
"Nem szükséges, hogy bőbeszédű önmardosással traktáljuk áldozatunkat, viszont fontos, hogy a jóvátétel mindig közvetlen és nagylelkű legyen."

Ha van kedvetek, írjátok ide megjegyzésben, hogy ti milyen formáit ismeritek a közvetlen jóvátételnek!
 
Segédlet a lépés-részhez:
 
Készíts listákat arról, hogy:
 
•    Milyen formáit ismered a kapcsolatfelvételnek?
•    Milyen hibáidat tervezed beismerni a jóvátételek során?
•    Milyen jellegű károkat okoztál a hibáiddal?
•    Milyen formákban lehetséges közvetlen jóvátételt nyújtani?
 
8.7.    Felismertem, hogy a bocsánatkérés nem jóvátétel.
 
Pontosabban fogalmazva: A bocsánatkérés nem helyettesítheti a közvetlen jóvátételeket.
Természetesen vannak helyzetek, amikor a bocsánatkérésnek helye van az életemben. Például ha hibát követek el, és ezzel valakinek kárt okoztam, akkor helyénvaló az azonnali bocsánatkérés. Ennek előnyei a következők:
 
-    Ha felismerem, hogy hibát követtem el, ki tudom javítani.
-    Nem hurcolom magammal sokáig a hibás viselkedésem terhét.
-    Világossá teszem a másik számára, hogy nem őt hibáztatom.
-    Lehetőséget adok a másiknak arra, hogy gyakorolja a megbocsátás felemelő gesztusát, és ezzel lelkileg fejlődjön.
 
Ugyanakkor a régebben okozott károk közvetlen jóvátételére a bocsánatkérés nem alkalmas szerintem, mivel:
 
-    Nem javítja ki a hibás gondolkodásmódot.
-    Nem teszi jóvá az okozott károkat.
-    Nem alakul ki belőle hasznos kommunikáció.
-    Bűntudatot ébreszthet bennünk.
-    Elvárást fogalmaz meg mások felé.
-    A lépésmunka eredményességét másvalakitől teszi függővé.
-    Áttolja a felelősséget a másikra. ("Én megtettem a magamét, ha nem bocsátasz meg, az a te hibád!")
 
A megsebzett személyek és az okozott károk olyan sokfélék lehetnek, hogy a közvetlen jóvátételt nem lehet egy kétszavas társadalmi formulára leegyszerűsíteni. Szerintem.
 
Más kérdés persze az, hogy aki korábban nem tudott bocsánatot kérni, annak az is nagy eredmény lehet, hogy ezt már meg tudja tenni. De ez számomra nem a 8.-9. lépés tárgya volt, hanem inkább a 4.-5. lépésé.
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Írd le (gondolkozz el rajta), hogy:
 
•    Milyen esetekben hasznos az azonnali bocsánatkérés?
•    Régebben okozott károk jóvátételére miért nem alkalmas?

8.8.    Tervet készítettem a közvetlen jóvátételek megtételére.
 
Mit tettem eddig a jóvátétel érdekében?
 
1.    Visszatekintettem a múltba, hogy hol követtem el hibákat.
2.    Felmértem, hogy neheztelek-e még bárkire a világban.
3.    Világosan láttam, hogy hibáim kijavíthatók, jóvátehetők.
4.    Hajlandóvá váltam végleg lezárni a múltat és új életet kezdeni.
5.    Megvizsgáltam, hogy vannak-e még elvárásaim.
6.    Megismertem a közvetlen jóvátétel formáit.
7.    Felismertem, hogy a bocsánatkérés nem jóvátétel.
 
Ezek után már csak egy konkrét terv hiányzott a közvetlen jóvátételek megtételére. Azt írja a lépéskönyv a 85. oldalon:
 
"Miután elkészültünk károsultjaink listájával, mérlegeltünk minden egyes sérelmet és igyekeztünk a megfelelő magatartást elsajátítani a továbbiakat illetően, nyilvánvalóvá vált, hogy azok, akikkel szemben közvetlen jóvátételre lesz szükség, több csoportba sorolhatók. Lesznek olyanok, akikkel azonnal kapcsolatba kell lépni, amint józanságunk tartósságába vetett bizalmunk megerősödik.

Olyanok is lesznek, akikkel szemben csak részleges jóvátételre kerülhet sor, ha el akarjuk kerülni, hogy fenntartás nélküli nyíltságunk több kárt tegyen, mint jót. Más esetekben az akció elhalasztandó, sőt adódnak olyan helyzetek, amelyek természetüknél fogva teszik lehetetlenné a közvetlen személyes kapcsolatteremtést."
 
Elővettem hát a táblázatomat, amelyben a SZEMÉLYEK és a hozzájuk kapcsolódó KÁROK szerepeltek (8.1. lépés-rész), és időrendbe raktam (illetve kiegészítettem) az alábbiak szerint:
 
1.    Azonnali kapcsolatba lépés (teljes vagy részleges jóvátétel?)
2.    Későbbi kapcsolatfelvétel (mikor?)
3.    Akció elhalasztandó (mennyi időre?)
4.    Lehetetlen a személyes kapcsolatteremtés (más mód?)

Ezek után a harmadik "TERV" oszlopba elkezdtem beírogatni, hogy mit tervezek tenni:
 
-    Hogyan veszem fel vele a kapcsolatot...
-    Hogyan ismerem be az okozott kárt és annak mértékét...
-    Hogyan szándékozom jóvátenni ezt...
.
Segédlet a lépés-részhez:
 
Rakd időrendbe a jóvátételi táblázatodat (8.1. lépés-rész) aszerint, hogy:
 
1.    Kikkel lépsz azonnal kapcsolatba teljes vagy részleges jóvátétel céljából?
2.    Kikkel tervezed később a kapcsolatfelvételt? Mikor?
3.    Kiknél halasztandó el az akció? Mennyi időre?
4.    Kiknél lehetetlen a személyes kapcsolatteremtés? Van-e más mód?
 
A harmadik (TERV) oszlopba írogasd be, hogy mit tervezel tenni:
 
-    Hogyan veszed fel az illetővel a kapcsolatot?
-    Hogyan ismered be az okozott kárt és annak mértékét?
-    Hogyan szándékozod jóvátenni ezt?

<<<<<<<<<<<<<<<>>>>>>>>>>>>>>>

8.9.    Ellenőrző kérdések – a 8. Lépéshez
 
Mielőtt továbblépnénk a 9. Lépésre, végezzetek egy kis önellenőrzést. Válaszoljátok meg magatoknak a következő kérdéseket:
 
1.    Vissza mersz-e tekinteni a múltba, hogy hol követtél el hibákat mások kárára?
2.    Neheztelsz-e még bárkire a világban?
3.    Anyádnak megbocsátottál már?
4.    Világosan látod-e, hogy a hibák mindig kijavíthatók és jóvátehetők?
5.    Hajlandó vagy-e végleg lezárni a múltat és új életet kezdeni?
6.    Elfogadod-e, hogy a jóvátételnek nem feltétele, hogy a másik fél is ezt tegye?
7.    Elfogadod-e, hogy a jóvátételnek nem célja, hogy a másik megbocsásson?
8.    Átgondoltad-e a közvetlen jóvátétel formáit?
9.    Elfogadod-e, hogy a bocsánatkérés nem helyettesítheti a jóvátételt?
10.    Készítettél-e időrendi tervet a közvetlen jóvátételek megtételére?
 
Rövid magyarázatok a 8. lépés ellenőrző kérdéseihez
 
1.    A hibák mindig kijavíthatók, vagy jóvátehetők.
2.    Neheztelésektől terhelve nem lehet jóvátételeket nyújtani. A neheztelések elengedése a 4. lépés tárgya volt.
3.    Ha nem bocsátottál még meg, menj vissza a 4. lépéshez!
4.    Jóvátehetetlen bűnök nem léteznek.
5.    A jóvátételek lehetővé teszik a múlt lezárását és egy új élet kezdetét.
6.    Nem fog menni, ha a másikra vársz...
7.    A jóvátétel a mi dolgunk, nem a másiké, ugyanúgy, ahogy a megbocsátás is.
8.    Gondold át őket még egyszer.
9.    A bocsánatkérés nem teszi jóvá a múltbeli hibákat, és áttolja a felelősséget a másikra.
10.    Érdemes egy áttekintő táblázatot készíteni.