Basic Literatures A.A. hun

Bill így látja több száz idézetet tartalmaz irodalmunkból, melyek az A.A. életstílusának szinte minden vonatkozását érintik. Úgy érezzük, hogy ez az anyag segítheti az egyént elmélkedésében, a csoportokat pedig eszmecseréjükben, és irodalmunk kiterjedtebb tanulmányozásához vezethet.
Az elmúlt huszonöt év folyamán abban a kiváltságban részesültem, hogy megírhattam a következő A.A.-könyveket: az összekötő és bevezető szöveget a Névtelen Alkoholistákhoz, a Tizenkét Lépést és Tizenkét Hagyomány, Az A.A. felnőtt korba lép és a A Világszolgálat tizenkét elve c. kiadványokat és a Harmadik Hagyaték kézikönyve c. könyv utolsó részét. Sok szemelvényt havi folyóiratunk, az A.A. Grapevine számára írtam, és mindig is kiterjedt levelezést folytattam.

Ezek a kiadványok a jelen kötet fő forrásai. Minthogy az idézetek nem az eredeti kontextusban szerepelnek, a jobb érthetőség kedvéért szükséges volt időnként egyiket-másikat átírni.
Természetesen az itt összegyűjtött idézetek személyes véleményemet fejezik ki az A.A.-életstílusról. Ezért szükségképpen korlátozottak és nem tökéletesek. Ennek ellenére, remény van arra, hogy a jelen kiadvány igazi igényt szolgál.

Gyakran mondják az A.A.-ról, hogy tagjait csak az alkoholizmus érdekli. Ez nem igaz. Abba kell hagynunk az ivást, hogy életben maradjunk. De mindenki, akinek közvetlen kapcsolata van az alkoholista személyiséggel, tudja, hogy mélyreható személyiségváltozás nélkül egy részeg sem hagyja abba az ivást véglegesen.

Visszatekintve belátjuk, hogy mióta Isten kezébe ajánlottuk magunkat, jobban mennek a dolgok, mintha mi magunk terveztük volna.

Depresszióm elviselhetetlenné vált, és végül úgy látszott, hogy a szakadék fenekén vagyok. Akkor csak egy percre, kevély makacsságom utolsó nyoma eltűnt.

Azon fogtam magam, hogy felkiáltottam:

„Ha van Isten, mutassa meg magát! Kész vagyok bármit tenni, bármit!”.

Hirtelen vakító fény töltötte el a szobát. Belsőleg úgy éreztem, hogy hegytetőn vagyok, és nem szél, de a lélek sugallatát éreztem. Aztán ráébredtem, hogy szabad vagyok. Elragadtatásom lassan elmúlt. Feküdtem az ágyon, de egy ideig egy más világban voltam: a tudat új világában. Egy csodálatos Jelenlétet éreztem önmagamban és körülöttem, és ezt gondoltam: „Hát ez a papok Istene!”.

Őszinte barátsággal,
1967. áprilisában
Bill W.

Bill így látja

Öt évi komoly munka van e könyv mögött, miután egy A.A.-tag rámutatott szükségességére. A Névtelen Alkoholisták programja, mint „spirituális” program, sok újonc számára talány, mert sokan „vallásosat” értenek „spirituális” alatt.

De ahogy társalapítónk, Dr. Bob írta, „Minket nem köt semmi hittétel.... Szervezetünkön belül sok vélemény megfér.” Az „Eljutottunk a hitre...”1 című könyv különféle meggyőződések gazdag tárházából merít, melyet a „saját meggyőződésünk szerinti Isten...” kifejezés fejez ki. Az anyag túlnyomó része e könyv részére íródott az Általános Szolgálati Iroda felhívására. A történetek vagy rövid beszámolók származási helye mutatja, milyen széleskörű volt a téma iránti érdeklődés. Testvériségünk mindenkinek hálás, aki vette a fáradságot, hogy lelki „utazását” írásba foglalja, akár helyet kapott e könyvben, akár nem. Ilyen széleskörű válasz nélkül nem tudtunk volna reprezentatív szemelvényeket nyújtani. Eredetileg társalapítónk, Bill W. tervezte az előszó megírását. Ezt tekintetbe véve, minden témakör elején Bill szavait idézzük „As Bill Sees It” című könyvéből.

Eljutottunk a Hitre

Az A.A. egy spirituális program és életmód. Már az Első Lépés4 kezdete - „Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben” - tulajdonképpen
lelki élmény. Az A.A.-tagnak nemcsak fizikai erejére kell támaszkodnia.

Minden emberi erőre szüksége van, hogy meghallja az üzenetet, gondolkozzék rajta, megvizsgálja, felismerje, beismerje és elfogadja múltját. Mindez szellemi tevékenység, ami lelki funkció. Igaz, vak hittel kezdtem, de a program igaz voltát bizonyítja az, hogy beválik. Hittem azoknak, akik azt állították, hogy alkoholizmusban szenvednek, de az A.A. segítségével ma élvezik a józanságot. Az igazság előttem volt, hogy lássam. De hamarosan saját tapasztalatból is megismertem ezt az igazságot. Nemcsak megszabadultam

Five years of hard work have gone into this book, after an A.A. member pointed out its need. The Alcoholics Anonymous program as a "spiritual" program is a mystery to many newcomers because many people understand "religious" to mean "spiritual".

But as our co-founder Dr. Bob wrote, "We are not bound by any creed.... We can accommodate many opinions within our organization." The book "We came to faith... "1 draws from a rich repository of different beliefs, expressed by the phrase "God of our own conviction...". The majority of the material for this book was written at the invitation of the General Service Bureau. The provenance of the stories or short accounts shows the wide interest in the subject. Our fraternity is grateful to all who have taken the trouble to put their spiritual "journey" into writing, whether or not it has found a place in this book. Without such a broad response, we would not have been able to provide representative excerpts. Originally, our co-founder Bill W. planned to write the foreword. With this in mind, we quote Bill's words from his book "As Bill Sees It" at the beginning of each topic.

Came to Believe

A.A. is a spiritual program and lifestyle. From the very beginning of Step One4 - "We have admitted our powerlessness over alcohol" - we are in fact
a spiritual experience. The A.A. member must rely on more than just his or her physical strength.

It takes all human strength to hear the message, reflect on it, examine it, recognize it, acknowledge it and accept its past. All this is a spiritual activity, which is a spiritual function. True, I started with blind faith, but the truth of the programme is that it is working. I believed those who claimed to be suffering from alcoholism, but with the help of A.A. they are enjoying sobriety today. The truth was in front of me to see. But I soon learned that truth from my own experience. Not only was I free

Az 1977. áprilisi Általános Szolgálati Konferencia jóváhagyása után kezdődött meg ennek a könyvnek az előkészítése. Eredetileg a két társalapító közös életrajza volt tervbe véve. Ez azonban kivitelezhetetlennek bizonyult, és nyilvánvalóan dr. Bob életrajzát kellett megírni Bill W.-é előtt.

Dr. Bob teljes gyermek- és ifjúkora a XIX. század végére esett. Ennek a korai periódusnak néhány hónapjáról és évéről a legalaposabb kutatás is mindössze egy-két ember hiányos beszámolójával szolgálhat. Noha ezek csak hétköznapi visszaemlékezések, segítségükkel futó pillantást vethetünk annak az embernek a karakterére, aki később segített létrehozni az Anonim Alkoholisták Közösségét.

Dr. Bob felnőtt éveinek anyaga sokkal gazdagabb – akár aktív, akár felépült alkoholista időszakát vizsgáljuk. A kutatási munka nyomán a könyv természetszerűleg kinőtte az életrajz kereteit, és az amerikai Közép-Nyugat korai A.A.-jának emlékiratává vált. Társalapítónk ugyanabban a cipőben járt, mint bármely más A.A.-tag: a Közösség nélkül élete csak egy tragikus végű, rövid történet lett volna.

Mind a személyes, mind a bővebb történet kisebb részt az A.A. Általános Szolgálati Irodája New York-i archívumában fellelhető irodalomból és anyagokból, nagyobbrészt a rokonokkal, dr. Bob barátaival és ismerőseivel, valamint a Középnyugat korai A.A.-tagjaival folytatott négyszemközti beszélgetések során nyert információkból állt össze. A beszélgetések helyszíne nemcsak Ohio és dr. Bob szűkebb pátriája, Vermont, hanem Kalifornia, Washington környéke, Florida, Észak-Karolina, New York és Texas volt.