Nagykönyv

[root]

Az élet új értelmet nyer. Látjuk, ahogy alkoholisták felépülnek, ahogy másokon segítenek, hogy már nincsenek többé magukra hagyatva, látjuk a közösség növekedését, barátokra találunk - mindez olyan élmény, amit nem szabad elmulasztani. Tudjuk, hogy ön sem akarja. Hiszen nagy élményt jelent életünkben az újonnan jöttekkel és a régi tagokkal való gyakori találkozás.
[Anonim Alkoholisták, 83. old.]

Lehet, hogy jelöltünk érveket kezd felsorakoztatni, miért nincs szüksége efféle programra. Lehet, hogy lázadozik a drasztikus nagytakarítás gondolata ellen, mert az megkívánja, hogy másokkal beszélje meg problémáit. Ne vitassuk álláspontját! Adjuk értésére viszont, hogy valamikor mi is pontosan úgy éreztünk, mint ő, de nem hisszük, hogy sokra jutottunk volna, ha nem szánjuk rá magunkat a cselekvésre! Már első látogatásunk alkalmával tegyünk említést az Anonim Alkoholisták Társaságáról! Ha barátunk érdeklődést mutat, adjuk kölcsön a könyvet!
[Anonim Alkoholisták, 88. old.]

Az olyan alkoholista esetében, aki képes és hajlandó is megváltozni, a mindennapi értelemben vett jótékonykodás nem szükséges, de nem is kívánatos. Az az alkoholista, aki még ivási szenvedélye leküzdése előtt pénzért vagy szállásért rimánkodik, rossz úton jár. Mégis, a legmesszebbmenően hajlandók vagyunk segíteni egymáson, ha ez indokolt.

Ez talán következetlenségnek tűnik, de úgy gondoljuk, nem az. Nem az a kérdés, hogy adjunk-e, hanem az, hogy mikor és hogyan. Ez gyakran döntő lehet abban, hogy sikert érünk el, vagy kudarcban lesz részünk. Abban a pillanatban, amikor a segítség kiszolgálássá fajul, emberünk kezd ránk hagyatkozni Isten helyett. Mindenféle követeléssel áll elő, és azt állítja, hogy addig nem tudja legyőzni az alkoholt, amíg valaki nem gondoskodik anyagi szükségleteiről.

Ez badarság. Jónéhányan nagy pofont kaptunk az élettől, mire megtanultuk: munka ide vagy oda, feleség ide vagy oda - egyszerűen nem tudjuk abbahagyni az ivást, amíg a másoktól való függőséget az Istentől való függőség elé helyezzük. Ültessük bele minden ember tudatába, hogy felépülhet, tekintet nélkül bárkire. Az egyetlen feltétel az, hogy bízzon Istenben, és végezze el a nagytakarítást.
[Anonim Alkoholisták, 91. old.]

Ha lélekben egészségesek vagyunk, sok mindent megtehetünk, amitől az alkoholistának ajánlatos távoltartania magát. Azt mondják, hogy ne menjünk olyan helyre, ahol italt szolgálnak fel; ne tartsunk italt odahaza; kerüljük barátainkat, akik isznak; ne nézzünk olyan filmeket, amelyekben ivási jelenetek vannak; ne menjünk italmérésbe; barátaink rejtsék el az üvegeket, amikor meglátogatjuk őket; nem szabad az italra gondolnunk és mások se emlékeztessenek rá!

Tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy ennek nem kell szükségképpen így lennie! Ilyen körülményekkel mindennap találkozunk. Az alkoholistának, aki nem tud szembenézni velük, még mindig alkoholista mentalitása van. Lelkiállapotával valami nincs rendben. Az ilyennek csak akkor lenne esélye a józanságra, ha olyan helyre vonulna, mint például az Északi Sarkkör vidéke Grönlandon. De még ott is fölbukkanhat egy eszkimó egy üveg whiskyvel, és mindent tönkretehet! Kérdezzék csak meg azt a nőt, aki távoli helyekre küldte férjét abban a hiedelemben, hogy az így megszabadul az alkoholproblémától.

Hitünk szerint minden olyan igyekezet, amely azt javasolja, hogy elszigeteljék a beteget a kísértéstől, kudarcra van ítélve. Ha az alkoholista légmentesen elzárkózik, sikert érhet el ideig-óráig, de a vége általában egy minden eddiginél nagyobb ivászati roham szokott lenni. Mi már kipróbáltuk. A lehetetlennel való kísérletezések mindig zátonyra futottak. Ezért nem írjuk elő, hogy kerülni kell a helyeket, ahol isznak, amennyiben alaposan indokolt okunk van ott tartózkodni.
[Anonim Alkoholisták, 94. old.]

Feladatunk most az, hogy ott legyünk, ahol a legtöbbet tudunk segíteni másokon! Ezért ne tétovázzunk elmenni bárhová, ahol segíteni tudunk. Ne tétovázzunk fölkeresni ilyen küldetéssel a világ legmocskosabb helyét se! Ezzel a szándékkal maradjunk az élet tűzvonalában. Isten meg fog óvni minket minden ártalomtól.
[Anonim Alkoholisták, 95. old.]

Könyvünk, kevés kivételtől eltekintve, eddig csak férfiakról beszélt. Pedig amit mondtunk, az nőkre is vonatkozik. Az italozó nők segítésére irányuló tevékenységünk egyre szélesedik. Minden jel arra mutat, hogy a férfiakhoz hasonlóan a nők is könnyen visszanyerhetik egészségüket, ha követik javaslatainkat.
[Anonim Alkoholisták, 97. old.]