Az Alapítvány célja - Program - Általános információk
Programunk célja alkohol-, játék-, gyógyszer- és szexfüggő, valamint munkamániás szenvedélybetegek józan életvitelének és a társadalomba, illetve családba való visszaépülésének elősegítése kis létszámú, intenzív, bentlakásos csoportterápia eszközével.
Hazánkban az alkoholbetegek száma a legóvatosabb becslések szerint is 800.000 fő felett van, de egyes szakemberek megkockáztatják, hogy a valós számadat elérheti akár a másfél milliót is. A becslést nehezíti, hogy rejtett betegségről van szó: az érintettek többsége nem fordul orvoshoz, ezért függőségét csak a legutolsó fázisban, vagy sohasem diagnosztizálják hivatalosan. Az alkoholista a legtöbb esetben nem egyedül szenved. Férjek, feleségek, családanyák és - apák, nagyszülők, szüleikkel és testvéreikkel együtt élő fiatalok egyaránt vannak közöttük. Az alkoholizmustól közvetett módon szenvedők tömegét tehát még kevésbé lehet meghatározni, de bizonyára nem túlzás, ha azt állítjuk: Magyarországon valamilyen mértékben szinte minden család érintett ebben a problémában.
A gyógyszerfüggőség, leggyakrabban a benzodiazepin típusú nyugtatók (Xanax, Rivotril, Frontin) visszaélésszerű használatával gyakran kapcsolódik az alkoholfüggőséghez. E mellett az orvosok gyakran azért írnak antidepresszánsokat, altatókat, szorongáscsökkentőket a hozzájuk fordulók számára, mert az alkoholizmus okozta pszichés változások gyakran okoznak depressziót és egyéb problémákat, valamint a felnőtt lakosság jelentős része küzd a depresszóval vagy a túlzott stresszel. A függőség sajnos sokaknál megjelenik az alkohol nélkül is. Programunk azok számára is nyitott, akik orvosi ajánlással érkeznek és szeretnének teljesen felszabadulni a pszochoaktív gyógyszerekkel való éléstől.
A játékfüggőség is egyre nagyobb teret hódít hazánk lakosságának körében. Számsorsjegyet a lakosság harmada vásárol heti gyakorisággal, rendszeres sportfogadásokat minden 5. ember köt egy 2007-es felmérés szerint. Az összes öngyilkosságok 5%-a a játékfüggők közül kerül ki, ami nagyon magas szám. Itt is megfigyelhető, hogy a függőség gyakran kapcsolódik össze szerfüggőséggel.
A szexfüggőség rejtőzködő betegség, de következményeit tekintve legalább olyan súlyos problémát takar, mint a szerfüggőségek. Az internet térhódításával a cybersex-függőség is komoly károkat okoz. Az internetes keresőprogramok használatának 25%-a pornográfiára irányul és elgondolkodtató, hogy naponta 266 új pornográf oldal születik a világhálón egy szintén 2007-es felmérés szerint. Ahogyan az előzőekben tárgyalt függőségek, úgy a szexfüggőség is bio-pszicho-szociális betegség, vagyis az ember testi-lelki és kapcsolati életére is drámai hatással van.
A munkamánia vagy munkaholizmus sokak szemében „jó” függőség, mivel a társadalomra gyakorolt látható hatásai jótékonyabbak az előzőeknél. Ugyanakkor elgondolkodtató, amit egy amerikai szakember írt erről a függőségről:
„Széles körben megértett tény, hogy a munkaholizmusnak hasonló hatása van a következő generációra, mint az alkoholizmusnak: az alkoholisták és munkaholisták gyermekei egyforma valószínűséget mutatnak egy bénító függőségi rendellenesség kialakulására. Ha a tüneteik alapján hasonlítanánk össze őket, nem lehetne megkülönböztetni őket egymástól. A specialisták pedig azt állítják, hogy a munkaholisták gyermekeit nehezebb terápiásan kezelni, mint az alkoholista szülők gyermekeit.” (Carol Cannon: Never Good Enough)
A Terápiás Program
https://youtu.be/8oxXRTzUxm0
Időtartam
Rehabilitációs programunk időtartama 6 hónap. Programunk komplexitása és a tartós józanság megalapozása meggyőződésünk szerint minimum ennyi időt igényel, így kérjük akkor jelentkezzen, ha kész vállalni ezt a fél éves időszakot.
A terápia szakaszai
1. Izolációs időszak (~1,5 hónap)
2. Aktív terápiás fázis (2,5-3 hónap)
3. Kiépítkezés szakasza (1,5-2 hónap)
Térítési díj
Havonként 75.000 Forint. (Részletfizetésre, vagy a térítési díj mérséklésére indokolt esetben lehetőséget adunk.) Terápiás programunk magában foglalja a naponkénti háromszori étkezést, a rezsiköltségeket, a mosást, a szakmai anyagokat és az utazás költségeit. Az első havi térítési díjat az érkezés/beköltözés napján kell befizetni, a következőt az esedékes megkezdett következő hónapban. A befizetett térítési díjat vagy annak részleteit nem vagy csak indokolt esetben fizetünk vissza.
A terápia megkezdéséhez fontos alapfeltételek
- méregtelenítés
Mivel nem egészségügyi intézmény vagyunk - jóllehet pszichiáter is van stábunkban -, így a detoxifikálást (méregtelenítést) nem tudjuk vállalni. Aki terápiába készül, annak szakorvosától/háziorvosától kell beutalót kérnie kórházi méregtelenítésre. Mivel az alkohol megvonási tünetei (különösen a delirium tremens és az epilepsziás rohamok) akár halálosak is lehetnek, így az első 1-2 hetet mindenképpen végig kell kísérni.
- gyógyszermentesség
Olyan pszichiátriai betegek, alkoholbetegek terápiás kezelését, akik rendszeresen használnak nyugtatókat, antidepresszánsokat, altatókat és ezek elhagyását nem tudják megtenni, sajnos nem tudjuk vállalni. Amennyiben úgy gondolja, hogy szeretne gyógyszerfüggőségétől (is) felszabadulni, mindenképpen egyeztessen pszichiáterével, mivel szakember jóváhagyása nélkül nem tudjuk elkezdeni az együttműködést. Szakmai tapasztalatunk szerint azoknál a szenvedélybetegeknél, akiknél az alkoholizmus az elsődleges probléma és ehhez társul a depresszió és a gyógyszerek használata (és még nem hosszú években mérhető a gyógyszerhasználat illetve nincs egyéb kialakult pszichiátriai kórkép), nagyobb eséllyel képesek a gyógyszermentes életre.
- felvételi interjú
A terápia megkezdéséhez mindenképpen szükséges egy felvételi elbeszélgetés, ahol megvizsgáljuk azt, hogy az, amit a terápia szakmai programja és munkatársaink kínálnak, mennyiben tud kapcsolódni ahhoz, amit a hozzánk segítségkéréssel forduló személy „hoz” magával. Tapasztalatunk szerint, ha valaki beismeri függőségét és kész elfogadni a segítséget, nyitott a változásra, nagy valószínűséggel kezdheti meg akár azonnal felépülési programját. A felvételi elbeszélgetésre feltétlenül hozzá magával zárójelentését vagy háziorvosi ajánlását, melyben szerepel, hogy a nágocsi Reménység Rehabilitációs Házban kívánja folytatni felépülését.
A felvételi elbeszélgetésre hétfői, keddi és szerdai napokon általában délelőtt 10 órára tudunk időpontot adni. Egyeztetés mindenképpen szükséges, a kapcsolatok menüpontban találja meg a telefonszámokat és az e-mail elérhetőséget.
- támogató családtag részvétele a programban
Mivel a szenvedélybetegség nem egyszemélyes betegség és általában az egész család érintett (de legalább a legközelebbi hozzátartozók, társak), így alapvetően fontosnak tartjuk, hogy együtt tudjunk gondolkodni azokkal is, akikkel a hozzánk érkező az elvégzett terápia után kapcsolatban lesz. Havonta egyszer tartunk hozzátartozói csoportot (általában keddi napon 12.00 és 15.00 óra között) Pécsett és azokkal tudjuk vállalni az együttműködést, akik készek arra, hogy ebben a folyamatban részt vegyenek. Amennyiben valakinek nincsnek már családtagjai, kapcsolatai, természetesen nem feltétel mindez.
Táplálkozás:
Mivel az alkoholbetegek és más szenvedélyszerrel élők fizikailag is leépülnek, így fontosnak tartjuk, hogy az elsavasodott szervezett tudjon épülni és egészségesebbé válni. A cél érdekében bőséges, ízletes, naponként háromszori, húsmentes, lakto-ovo vegetáriánius étrenddel szolgálunk. Első olvasásra ez többeknek ijesztően hangozhat, de a nálunk végzettek sok esetben javuló tendenciát mutattak, akár vérnyomás problémáktól, akár egyéb szív- és érrendszerbeli zavaroktól szenvedtek, de az emésztési nehézségekkel, cukorbetegséggel, túlsúllyal vagy egyéb problémákkal küzdők is pozitív tapasztalatokról számoltak be.
Alapelvek
Betegségtudat
Az alkoholizmus súlyos, progresszív (előrehaladó) és gyógyíthatatlan, általában végzetes kimenetelű betegség, ami azonban tudatos gondolkodásmód- és életvitel-változás esetén tünetmentesen tartható. A Programban részt vevő szenvedélybetegek mindenekelőtt betegségük jellegzetességeit ismerik fel, ezáltal megszabadulnak azoktól az előítéletektől, tévképzetektől, amelyek az alkoholizmusról és az alkoholistákról a társadalomban meghatározóak. Megtanulják önmagukat lenézett emberek helyett segítségre szoruló krónikus betegnek látni, ami hozzásegíti őket alapvető önbecsülésük visszanyeréséhez. Egyúttal leszámolnak azzal az alkoholisták és családtagjaik között általános illúzióval, hogy a betegség puszta akaraterővel legyőzhető.
Önismeret
Az alkoholizmus mögött minden esetben olyan testi, lelki és emberi kapcsolati tényezők állnak, amelyek túlmutatnak a mindenki számára nyilvánvaló tüneteken. A csoportterápia feltárja a függő gondolkodásmód és személyiség torzulásait, az egészségtelenül működő környezet (család) működési zavarait, leleplezi a szenvedélybeteg "életjátszmát", segít új megküzdő stratégiák és szokások kialakításában és segíti azt a reményteli és életigenlő hozzáállást, ami feltétlenül szükséges a józan életvitel kialakításához és megéléséhez.
Sorsazonos közösség
Az alkoholbetegek gondozásának egyik legáltalánosabb tapasztalata, hogy az azonos betegséggel küzdők minden külső befolyásnál hatékonyabban képesek egymásnak segítséget nyújtani. A Program alapvető eleme, hogy az alkoholtól szabadulni vágyó betegeket és évek óta a józanság útján járó sorstársaikat "összehozza". Az "idősebb" és "fiatalabb" józanodók megosztják egymással tapasztalataikat, ami az újakra a hitelesség erejével hat. Az együtt lakó, egymáshoz alkalmazkodó, a legkényesebb témákról is nyíltan beszélő ún. sorsazonos közösség az intimitás és a bizalom különleges légkörét teremti meg, amely a legtöbb beteg számára korábban ismeretlen élményt jelent.
Visszailleszkedés
Tapasztalat, hogy változatlan gondolkodásmód mellett a régi környezetbe való visszatérést visszaesés követi, mert az ismert stresszt a beteg csak a megszokott módon (alkohollal) képes kezelni. Az alkoholizmus az egész család betegsége, a beteg család pedig nem változik meg attól, hogy az alkoholbeteg felhagy az ivással. Szükséges tehát egyrészt az alkoholbeteget hozzásegíteni ahhoz, hogy az adott esetben változatlan külső problémák közepette is józan tudjon maradni - ennek két eszköze a terápia során történő felkészítés, és ami ennél is fontosabb, a Névtelen Alkoholisták (AA) önsegítő közösségével való folyamatos kapcsolattartás ösztönzése. Másrészt, amennyiben a családtagok együttműködők, szükséges őket is bevonni a terápiás folyamatba - ennek érdekében az alkoholbetegek családtagjaival is igyekszünk kapcsolatot fenntartani és olyan programokat szervezni számukra.
Diszkréció és lelkiismereti szabadság
A programon való részvétel önkéntes, a nálunk tartózkodók nevét, adatait harmadik félnek nem adjuk ki. A Program alapelve a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása, senkit semmire nem kényszerítünk, csak lehetőséget biztosítunk a józan életforma megismerésére. A csoportfoglalkozásokon ki-ki önmagáról, saját tapasztalatairól vagy érzéseiről beszél, semmiféle agitáció nem folyik. A felépülés záloga az alkoholbeteg tudatos, személyes döntése a józanság életprogramja mellett.
Munkatársaink
Szakmai stábunk önkéntes és fizetett alkalmazottakból áll össze.
Alapelvünk, hogy minél több oldalról tudjunk segíteni és legyenek saját élményű segítők is programunkban, hogy hitelesen tudjuk képviselni a felépülés alapelveit és folyamatát.
A mentálhigiénés munkatárstól kezdve a szociál- és pszichopedagóguson, szociális munkáson keresztül az addiktológiai konzultánson át pszichiáterrel is találkozhatnak szenvedélybetegeink.
Horváth Gábor
Szakmai vezető, zenepedagógus, teológus, addiktológiai konzultáns, két kisfiú édesapja. Az intézmény szakmai programját fogja össze, felelőssége a program komplexitásának és szakmai minőségének fenntartása. A szenvedélybetegség jobb értését célzó Pillérek csoport mellett az asszertivitás (önérvényesítés) készségét fejleszti, ütőhangszer tanári tapasztalataiból merítve pedig a zene terápiás lehetőségeit is használja munkája során. A szenvedélybetegség rendszerszemléletű megközelítése révén fontos feladata a családtagokkal való havonkénti kapcsolattartás, ismeretátadás és edukáció is.
Bahorecz Ilona
Magyar nyelv és irodalom szakos tanár, pszichopedagógus, két felnőtt gyermek édesanyja.
Mentálhigiénés lelkigondozói szakirányú diplomáját a közelmúltban szerezte meg, jelenleg pszichodráma képzésben vesz részt és ő a felelőse a terápiában az önismereti csoportoknak.
Józanodó társfüggőként és saját élményű diszfunkcionális családi tapasztalataival az egyén és családi folyamatainak, elsősorban a sérült gyermeki énnek a gyógyításán fáradozik.
Keresztes Endre
Szociális gondozó és ápoló, nevelőszülő, két felnőtt gyermek édesapja. Ő is saját élményű segítő, aki több mint 20 éve éli józanságát. Mivel nevelőszülői minőségben is számos nehéz sorsú és személyiségében elakadt fiatallal élt és él egy háztartásban, sok olyan embert próbáló tapasztalattal is rendelkezik, melyeket segítői munkájában is nagyszerűen tud alkalmazni. A házon belül a filmes csoportokat vezeti és az egészséges nemi szerepek és párkapcsolati mintázatok átgondolásában segíti a férfi bentlakókat, valamint a spiritualitás értékeit képviseli.
Kis Edit
Szociálpedagógus és mentálhigiénés szakember. Már a budapesti Félúton Alapítvány indulásakor is aktív szerepet vállalt az akkori stáb tagjaként és azóta sem csökkent lelkesedése és agilitása. A házon belül a józanodás lépcsőfokait és a spiritualitás szerepét képviseli az önsegítő csoportok 12 lépéses programjának első 3 lépésének aktív feldolgozásával, illetve ő vezeti a ház Kreatív csoportjait is.
Dr. Csorba Csilla
A gyöngyösi Bugát Pál Kórház Pszichiátriai Rehabilitáció Osztályának főorvosa. Pszichiátriai szakvizsgáját 1998-ban, addiktológiai szakvizsgáját 2001-ben, pszichiátriai orvosi rehabilitáció szakvizsgáját pedig 2003-ban tette le. Az intézményen belül klienseink egészségügyi és mentális állapotának felmérése mellett Dok-info csoportokat tart a szenvedélybetegségek biológiai folyamatainak jobb megértése elősegítése érdekében, valamint a szakmai stábnak ad fontos visszajelzéseket meglátásai alapján.
Függőség és család - A függő életjátszma
Függőség és család - A függő életjátszma
(Beteg kapcsolódási mintázataink)
Eric Berne, svájci pszichiáter írt először nagyon kifejezően az úgynevezett alkoholista játszmáról könyvében, melynek címe: Emberi játszmák (Games People Play – 1964’). Elmélete szerint mindannyian játszunk bizonyos játszmákat a társas érintkezéseink folyamán; ezek között vannak ártatlanabbak, de sokszor nagyon rosszak is. Számos játszmát a lelkileg zavart emberek játszanak a legintenzívebben. Berne szerint az alkoholista játszma teljes pompájában öt személyes, bár a szerepek annyira összesűrűsödhetnek, hogy kétszemélyes játszmaként kezdődhet és fejeződhet be. Ez a játszma nem csupán az alkoholbetegek, hanem más szerfüggők és családtagjaik között is megnyilvánulhat a családi kapcoslatokon belül.
Ebben a játszmában természetesen az "Alkoholista", a „Szerfüggő” személy a főszereplő.
Az "Üldöző" a fő mellékszereplő, amelyet típusosan az ellenkező nem képviselője, rendszerint a házastárs/élettárs játszik, de természetesen bárki felvállalhatja ezt a szerepet (pl. szülő, testvér, munkaadó stb.). A másik akár erőszakkal való megváltoztatása nem szokta segíteni a helyzet változását.
A "Megmentő" szerepet az vállalja fel, aki újból és újból bizalmat szavaz a betegnek, segít és azt reméli, hogy ettől abbahagyja az ivást/szerhasználatot. Sokan válhatnak "megmentővé". A legtipikusabb szerepet itt is a legközelebbi családtag szokta „eljátszani”, de természetesen ebben a szerepben láthatjuk akár az orvost, a papot és egy jó szándékú ismerőst is. Ez az a szerep illetve csapda, amibe valódi segíteni akarásból ugyan, de sokan beleeshetünk.
A "Balek" az a szereplő, aki hagyja magát átverni és segíti az alkoholistát/függőt. Elhiszi minden hazugságát, fogadkozását és pénzt ad neki. Nem az italra/szerre adja, közben pedig tudja, hogy mégis arra fog elmenni a pénz. Ennek ellenére újból és újból bizalmat szavaz neki. Leggyakrabban az alkoholbeteg anyja játssza ezt a szerepet. Pénzt ad, és együttérez az alkoholistával/függővel a felesége vagy más „ellensége” miatt, aki nem érti meg. A függő pénzigényét valamilyen tervvel magyarázza, és mindketten úgy tesznek, mintha hinnének benne. Az "Összekötő" az alkoholista/függő számára a legjelentősebb személy a játszmában. Ő az utánpótlás közvetlen forrása. Lehet a kocsmáros, az italbolti eladó, a csapos, a dealer, a gyógyszerész, a háziorvos, a szert adagoló élettárs vagy szülő stb.
Elgondolkodtató, hogy egy személy, akár mind a négy szerepet is játszhatja egyszerre: "A feleség az "Alkoholista-játszma" kezdeti szakaszán játszhatja mindhárom mellékszerepet: éjfélkor, amikor levetkőzteti a férjét, kávét készít neki, és eltűri, hogy megverje, ő a Balek; reggel, amikor korholja gyalázatos életmódjáért, ő az Üldöző; este pedig a Megmentő, aki igyekszik rávenni, hogy változzék meg."
Rosszabb estben még összekötő is lehet, amikor úgy akarja kontrollálni az alkoholfogyasztást, hogy ő viszi haza az általa szükségesnek, vagy megengedhetőnek vélt alkoholmennyiséget. Amíg a szereplők játsszák a szerepeket, addig a függő nyugodtan ihat/használhat. A játszma csak akkor szűnik meg, ha a függő személy egyedül marad, ez pedig csak akkor történik meg, ha a többi szereplő eltűnik a játékból, vagyis kilép a szerepéből. Ez azért nehéz sokszor, mert a társfüggő családtag is megszokott bizonyos szerepeket, amikhez egy idő után már ragaszkodik. Íme egy példa: "Egyszer csak belépünk a játékba, anélkül, hogy észrevennénk. Aztán egyre következetesebben játszunk, és csodálkozunk, hogy ahelyett, hogy javulna, egyre romlik a helyzet. Ugyanakkor a legtöbb hozzátartozónak, anélkül, hogy tudatában lenne, vagy beismerné, szüksége van erre a játékra. Önmagán is megfigyelheti ezt: érzi, hogy ura a helyzetnek, hogy összefogja a családot függő férje magatartása ellenére is, és ez hízeleg a hiúságának. Valójában zavarná, ha a beteg meggyógyulna." Nem könnyű kilépni a játékból, de szükség van rá, mert különben egyre közelebbi lesz az elkerülhetetlen tragédia. A következőkben a függőséget nem segítő, hanem súlyosbító magatartásformákat tekintjük át.
Helytelen hozzáállások
Rosszul cseng ez a cím, de azt próbálja meg kifejezni, hogy sokszor rosszul állunk hozzá a szenvedélybeteghez. A hibás, és ezért a rossz állapotot sokszor csupán konzerváló magatartás általában nagyrészt abból fakad, hogy az alkoholizmust, drog- vagy gyógyszerfüggőséget nem tekintjük betegségnek. Ha betegségként kezeljük, akkor meg kell látnunk, hogy a másik nem tud gyógyulni magától, segítségre van szüksége. Olyan ez, mint egy rákos betegség. Önerőből képtelen gyógyulni a beteg, de mi sem tudjuk meggyógyítani őt, bármennyire is szeretnénk. Orvosi beavatkozásra, valódi segítségre van szükség és ezt mi családtagok nem tudjuk megadni. Ennek felismerése és beismerése az első és legfontosabb dolog. Nem tudjuk leszoktatni társunkat, szülőnket, vagy barátunkat az ivásról/szerhasználatról, bármit is teszünk. Ami viszont igaz, hogy tudunk segíteni abban, hogy beismerje hozzátartozónk a betegségét és segítséget kérjen. Ehhez elengedhetetlen, hogy mi is önvizsgálatot tartsunk és szembesüljünk a hibáinkkal, betegségünkkel, mert nekünk is gyógyulnunk kell, hogy segíthessünk. (Ehhez pedig nekünk is segítségre van szükségünk.) Ha nem ismerjük el betegségnek az alkoholizmust és a többi szerfüggőséget, valamint nem szembesülünk saját hibáinkkal, akkor a következő csapdákba eshetünk:
Mindig ebbe a szerepbe kényszerülünk, ha a másikkal veszekszünk, ellenőrizzük, számon kérjük rajta hibáit, fenyegetőzünk, bezárjuk az ajtót, eldugjuk, vagy kiöntjük az italát és még lehetne folytatni a sort. Nézzük meg a konkrét eseteket és azt, hogy miért nem segít ez a fajta hozzáállás:
Veszekedés, megfigyelés, számonkérés
Egy szerfüggő hozzátartozójának gondolkodásában előbb-utóbb komoly szerepet kap az alkohol, a drog vagy a különféle gyógyszerek. Valóban nagyon fárasztó egy szenvedélybeteg minden lépését figyelni. Nyomozni utána, a leheletét szaglászni. Ezután adja magát a szituáció: "láttalak megint, hogy a kocsmában/orvosnál/dealernél voltál... már megint ittál... hol voltál ilyen sokáig? ...hiába hazudsz, úgyis tudom, hogy mi az igazság... tönkreteszel engem és a gyerekeket is..."
A probléma ilyenkor az, hogy arról akarjuk meggyőzni, mondjon le az italról, de ezt úgy akarjuk elérni, mintha egy gyermeket nevelnénk. Kifejezően ír erről könyvében Hans Klein, aki egy családtagnak ad tanácsot: "Nevelni gyermekeket szoktunk. Amíg így viselkedik, úgy kezeli, mint egy gyermeket. És mivel ő is gyermekként viselkedik, nem tudja abbahagyni az ivást, megmakacsolja magát, és csak azért is az ellenkezőjét csinálja. Az alkoholfüggő csak akkor hagy fel az ivással, ha megérti, hogy felelősséget kell vállalnia saját magáért és a tetteiért. Ez viszont azt feltételezi, hogy felnőttnek érezze magát. Erre pedig csak akkor lesz képes, ha ön többé nem kezeli gyermekként."
A másik következmény az, hogy a kioktató magatartás mindig sértő egy ember számára. Az szenvedélybetegre is érvényes ugyanez. Ha rajtunk kérnek számon valamit, akkor velünk is gyakran előfordul az, hogy tagadunk, vagy tompítjuk a problémákat. A szenvedélybetegnek egyrészt fáj ez, mert érzi, hogy igazunk van, fáj neki ez a helyzet, másrészt rosszul esik neki a számonkérő, kioktató stílus és visszavág. Közben bűntudata azért is van, mert érzi, hogy környezete nincs vele megelégedve. Szeretne ő szabadulni, de nem tud és ezért elbátortalanodik, végül pedig arra a következtetésre jut, hogy minden értelmetlen, hiszen folyamatosan visszautasítják. Kétségbeesésében megint iszik és bezárul az ördögi kör, melyben a beteg egyre inkább az ital "segítségéhez" kényszerül, a családtag pedig teljesen kimerül és idegileg kikészül. A helyzet odáig is fokozódhat, hogy haza sem mer menni már józanon, mert nem akar szembenézni egy újabb konfliktussal. A veszekedés azért sem használ, mert ezt egy idő után a szerfüggő ürügyként fogja felhasználni az újbóli ivásra/használatra. Ahogy már írtam is, egy idő után már a beteget is zavarja alkohol- vagy drogfogyasztásának mennyisége. Szégyelli ezt és titkolni is szeretné, közben pedig haragszik magára, hogy nem tud felhagyni a szerhasználattal. Ilyenkor sokkal feszültebb, a veszekedések hamarabb kirobbannak, pláne akkor, ha családtag alkalmat is szolgáltat erre. Ha talál valakit, akivel veszekedhet, hamarosan az lesz a meggyőződése, hogy a másik a hibás az állapotáért. Ha pedig már nem ő a hibás, akkor nyugodtan ihat tovább, nincs már szüksége arra, hogy változtasson. Ő az áldozat és elmerülhet az önsajnálatban. Ezt a magatartást hívják a vétek kivetítésének, mert ezt tulajdonképpen nem más, mint a szerhasználat miatti bűntudat kivetítése a másik személyre.
Az ital kiöntése/a szer kidobása, az üveg vonalkázása, az eldugott alkohol/szer megkeresése és elkobzása
Az eddig leírtak fényében ez a magatartás sem helyes, mert gyerekként kezelik ekkor is a beteget. Az ilyen magatartás egy olyan játékot fog eredményezni, amelyben mindkét fél azt hiszi, hogy feltétlenül győznie kell. Ha kiöntik az italát/megfosztják a szertől, rendkívül dühös lesz. Ennek elsődleges oka az, hogy számára betegsége miatt semmi sem fontosabb számára a választott szernél, mert ez "gyógyszer" a számára. Képtelen függősége nélkül élni, és a tudat, hogy nem ihat/használhat, kétségbe ejti. Aki elveszi tőle az utolsó „barátot”, az ellenségévé válik. Ezért lesz ilyenkor erőszakos. Elvonni tőle függőségét számára olyan, mint elvenni egy beteg ember gyógyszereit. Ha az alkoholforrást illetve utánpótlását veszélyeztetjük (ellenőrizzük vonalkázással, megkeressük és eldugjuk), akkor ugyanerre a reakcióra kell számítanunk, és ez semmit sem segít a függőnek, a családtagok energiáját azonban teljesen fel fogja emészteni.
Következmények nélküli kijelentések, fenyegetések
Ez a magatartás a következőképpen jellemezhető: a beteg családtagja elmondja a függőnek, hogy a fennálló helyzet nem tartható tovább és lépéseket fog tenni az elmozdulás felé. Erre néhány napig, vagy egy bizonyos időszakra felhagy az ivással/szerhasználattal, amíg nem tapasztalja azt, hogy megnyugodtak a kedélyek. Ha megszűntek a zavaró körülmények, újból inni/használni kezd. Amíg nem iszik vagy használ szert a függő, azt a hamis reményt ápolja magában a hozzátartozó, hogy tud rajta segíteni. Mivel az ivás, illetve a szerhasználat vágya erős a függőben, és nincsenek komoly következményei annak, hogy szert használ, tovább folytatja a játékot. Ez a magatartás tulajdonképpen átmenet az üldöző és a megmentő szerepek között és sajnos a balek vonásai is felfedezhetőek benne.
Folyamatosan (sokszor egyedül) tűrni a nehézségeket, megpróbáltatásokat, halmozni a belső feszültséget, majd „robbanni” és indulatból cselekedni
Nagyon sokan nem ismerik fel, hogy változtatniuk kell magatartásukon, és mivel nem teszik meg, az alkoholistával/függővel való folyamatos együttélés során egyre kimerültebbnek érzik magukat. A helyzet valóban egyre elviselhetetlenebb, a függőséget így nem lehet legyőzni. A legtöbben egy idő után annyira feldühödnek amiatt, hogy képtelenek segíteni társukon, vagy megváltoztatni őket, hogy rossz döntéseket hoznak. Az ingerküszöb csökkenése miatt a másik felé a tolerancia megszűnik, a másik betegségének megnyilatkozásait „jellemgyengeségnek” tituláljuk és az évek óta tartó feszültség miatt arra a döntésre juthatunk, hogy a másikkal örökre megszakítunk minden kapcsolatot. A „bűnbak” szerepét ebben az esetben egyértelműen a függő személynek adjuk, mi családtagok pedig nem látjuk át, hogy más lépéseket is tehettünk volna és még mindig van lehetőség arra, hogy segítséget kérjünk magatartásunk megváltoztatására.
Nem helyes hagyni, hogy ezek a feszültségek uralják az egész család életét, nem helyes, ha nem ismerjük fel, hogy miben kell változni és változtatni és nem helyes, ha mindenben és mindig a másikat tesszük meg bűnbakká. Ennek a magatartásnak mindenki kárát fogja látni.
A megmentő szerepkör a másik leggyakarabban előforduló probléma a szenvedélybeteg mellett élve, mivel sajnos ez a magatartás sem segíti a gyógyulási folyamat elindulását a szerfüggőnél. Lényege, hogy a családtag, vagy mások (orvos, lelkész, keresztény ismerős, jóbarát) azt gondolja, képes lehet arra, hogy elsegítse a függőt a gyógyuláshoz. Ehhez mindent megtesz és közben nem veszi észre, hogy a beteg sajnos szinte semmit vagy alig változtatott magatartásán. A társfüggő személy újból és újból bizalmat szavaz és ettől várja a változást. A beteg hagyja, illetve eltűri, hogy a másik megmentse, de nem tesz erőfeszítéseket, csupán látszólag. Kellemes ez az állapot neki, mert mindig talál valakit, akinek kiöntheti a szívét, aki hordozza a problémáit, kisegíti bajából, ő pedig marad, ahol volt. Nem szembesül állapotával, pedig ez lenne a legfontosabb. E nélkül nem lesz betegségtudata, és nem alakulhat ki a gyógyulni vágyás sem. Megnyilvánulási formái a következők:
Mindig rendelkezésére állni, ha baj van
A szerfüggő szenvedélybetegek gyakran szembesülnek helyzetekkel és problémákkal, amiket sokkal mélyebben élnek meg, mint az átlag emberek. Nem az a baj, ha segítünk ilyenkor, hanem az, ha ezt úgy tesszük, hogy nem vesszük észre, mindez valójában nem segítség a másik számára. A legfontosabb a függő számára az, hogy tanulja meg kezelni az élet nehézségeit, az érzelmi „hullámvölgyeket” és „hegyeket”, azokat a stresszhelyzeteket, amikkel naponként szembesül. Ehhez van szüksége szakmai segítségre és sorstársak közelségére. Mi nem tudjuk megmenteni, nem tudjuk hosszú távon befolyásolni. Nagy probléma lehet ilyenkor az, hogy észre sem vesszük, és már csapdában vagyunk – szerfüggő családtagunk kötélen rángat minket. Az életünket az ő gondolkodása, problémái, függőségéhez való viszonya határozzák meg. A saját feladatunk, munkánk, kapcsolataink mind-mind kárát látják ennek a felesleges áldozatnak.
Kifizetni a másik adósságait, beszólni helyette a munkahelyére, hogy nem érzi jól magát és nem megy be dolgozni, hazudni a másik mentése érdekében
Rendszerint a házastárs vagy szülők kényszerülnek bele ebbe a szerepkörbe. Ezek mind-mind olyan reakciók, amelyek látszólag kimentik a másikat nehezebb élethelyzetéből, a valóságban azonban, csak arra jó ez a magatartás, hogy a beteg nyugodtan igyon/használhasson tovább. Nincs semmi negatív következménye szerfüggőségének, hisz mindig ott van a megmentő, így nem neki kell szembesülnie a következményekkel, hanem a megmentő szerepet játszó személynek. Ahhoz, hogy beismerje betegségét, és igényelni tudja a gyógyulást szüksége van arra, hogy szembesüljön a betegsége következményeivel. Ha ez nem történik meg, a folyamat folytatódik és a már említett ördögi kör itt is bezárul. A valóságban sokszor nem is annyira a beteg féltése, mint inkább az motivál bennünket, hogy mi lesz akkor, ha más is megtudja a valóságot. A szégyen, a takargatás, a bagatellizálás mások előtt nem jó reakciók. Felesleges így tenni, mert szinte biztos, hogy a szomszédok, a családtagok, a munkahelyi kollégák, már régen észrevették a beteg állapotát, és segítenének, ha hagynánk; a másik veszélye pedig az, hogy a betegnek sokkal nehezebb beismernie betegségét, ha a családja ezt szégyelli. Gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy ő ezt megtegye. Ha nincs változás, akkor a függő „használ” és szenved, a megmentő segít és szenved, és mind a ketten egyre betegebbek lesznek.
Babusgatás, a másik kiszolgálása
A beteghez való hozzáállásban nagyon fontos megérteni a tényt, hogy a túlzott gondoskodás vagy a babusgatás a legtöbbször sokkal többet árt, mint használ. Fontos kitartani a másik mellet a nehézségekben és éreztetni vele a szeretet, de nem lehet elvárni, hogy attól változzon meg, hogy mindent megteszünk érte, mert erre képtelen. Ahogy már többször is szó volt erről, betegségről van szó, ami kezelést igényel. Nagyon nehéz elengedni a beteget és e mögött az érzés mögött leggyakrabban a félelem és a szégyen lapul. Félünk, hogy mi történik vele és ahová csak lehet, vele megyünk, kiszolgáljuk, kísérgetjük. Ez által azonban sokszor pont azokról feledkezünk meg, akiknél általában nagyobb szükségük lenne ránk.
Szerepek átvállalása
Először általában nem feltétlen a megmentő magatartás, hanem az élet hozta helyzet, hogy a családtagok egy idő után kénytelenek átvállalni bizonyos szerepeket a másiktól, mivel az nem végzi el azt, ami természetes lenne. Ilyenek lehet például hétköznapi élethelyzetekből fakadó gyakorlati feladatok, de ilyen lehet pl. a kiesett bevételek miatti plusz munkavállalás, a gyermeknevelés terhe, melyek különösen nehezek lehetnek akkor, ha egyetlen embernek kell elvégeznie a másik segítsége nélkül. Nagy hiba, ha ilyenkor nem kérünk segítséget, mert szinte biztos, hogy ebben az állapotban megmaradva csak tovább sérül a családi rendszer. A teljesség igénye nélkül felsorolnék pár jellegzetes hibát, melyek a családban felnövekvő gyermekeket érintik.
-
Nincs idő a gyermekekre, és nem kapnak elég figyelmet, pedig az amúgy is feszült helyzetek és nyílt viták miatt, így is számos negatív érzéssel küszködnek.
-
A sok-sok frusztráció a gyermekeken csattan, akik nem értik, hogy miért olyan türelmetlenek velük azok, akiket szeretnek.
-
Előfordul, hogy az elkeseredett családtag a gyermeknek panaszkodik társáról, bizalmasának teszi meg őt. A gyermek megterhelődik a gondokkal, csalódásokkal és konfliktusok indulnak el bennük, melyeket megoldani természetesen nem tudnak.
Másik probléma, hogy a feleségek kényszerülnek férjek feladatait ellátni (az előzőeken kívül például még több pénz keresése a rosszul működő család túléléséhez, otthoni teendők, ügyintézések, melyek eddig a férj feladatai voltak), és fordítva is igaz ez, férjek is belekényszerülnek női szerepekbe (házimunkák, bevásárlás, gyermeknevelés fokozott felvállalása a munka mellett). Hibát követünk el, ha hagyjuk magunkat belekényszeríteni ezekbe a szerepekbe, mert képtelenek vagyunk egyszerre ennyi feladatot ellátni. Hiba, ha szégyenkezünk, takargatjuk a nyilvánvaló problémát és nem kérünk segítséget a családtagoktól, barátoktól, gyülekezeti tagoktól, az önsegítő-, vagy családsegítő szervezetek valamelyikétől.
Az alkoholbeteggel együtt inni
Ez talán az egyik legszomorúbb formája a megmentő hozzáállásnak. Vannak hozzátartozók, akik ugyancsak isznak, azt remélve, hogy ettől férjük (vagy feleségük, bár ez a magatartás inkább a feleségekre jellemző) kevesebbet fog inni. Ez is hiábavaló áldozat, ráadásul komoly kockázattal is jár.
Legegyszerűbben kifejezve akkor kényszerülünk ebbe a szerepbe, ha hagyjuk magunkat vezettetni a betegtől, miközben mi magunk is tudjuk, hogy "átverés" történik. Mégsem ülünk le a másikkal megbeszélni a problémát, esetleg együtt keresni a megoldást; nem utasítjuk el kérését, hanem hagyjuk, hogy tovább folytatódjon az életjátszma. Legtipikusabb formája:
Pénzt adni akkor, amikor tudjuk, hogy alkoholra/szerre költi a másik
Gyakran az édesanyák és a házastársak követik el ezt a hibát. Ragaszkodnak gyermekükhöz/társukhoz és sokszor majomszeretettel szeretik őket. Azonosulnak vágyaikkal, gondolataikkal és észre sem veszik, hogy abban szolgálják ki a másikat, ami már a kárára van. Egy édesanya mesélte el nemrég, hogy a fia rendszeresen kér tőle pénzt élelemre, ő pedig ad, mert a fiú valóban olyan sovány, hogy megszánja. Közben nagyon jól tudja, hogy a fia alkoholt fog venni belőle, de „nem tud” nem adni. Nem ennyire átlátszó módon, de a hozzátartozók is beleesnek ebbe csapdába. Pénzt adnak, hogy megkönnyebbüljenek végre, hogy oldódjon a feszültség, és inkább elfogadják a hazugságot.
Eltűrni a másiktól a durvaságot, a folyamatos megaláztatásokat
Meddig mehetünk el az áldozatvállalásban? Nem változtatja meg társunkat, ha tűrünk és kitartunk a mellette, még akkor is, ha bántalmaz és megaláz minket? A válasz határozott nem! Az alkoholizmus, a drog- és gyógyszerfüggőség betegség, és aki úgy akar ezzel együtt élni, hogy nem változtat magatartásán, az lehetetlent kísérel meg. Ez nem segít a szerfüggőnek sem, mert így nem fog szembesülni a betegsége következményeivel. Ráadásul nem csak ő látja kárát, hanem a család többi tagja is. (Leginkább a gyermekek.) Feléjük is felelősséggel tartozunk és a sérülés veszélye egy agresszív szerfüggővel való együttélés esetén nagyon nagy.
Önvád, a bűnbak szerepének felvállalása
Elgondolkodtatóan ír erről a magatartásról könyvében Allison Burr:
"...(az alkoholbeteg hozzátartozónk) egyszer azt mondja, hogy túlzunk, hogy össze-vissza beszélünk, hiszen ő mindig tudja hol a határ - és egyébként is, ő nem iszik olyan sokat. A következő pillanatban meg azt állítja, hogy mi vagyunk az oka, amiért ő részegeskedik, mert csak így tudja elviselni, hogy állandóan veszekedünk vele. Lassan elhisszük, hogy minekünk kellene pszichiáterhez fordulnunk, mert mi vagyunk bolondok. És tényleg annak is érezzük magunkat."
Tudatosítani kell, hogy nem miattunk iszik az alkoholista vagy használ a függő, hanem azért, mert beteg. Az elhárító mechanizmusaiból fakadó viselkedését nem szabad felvennünk. Persze ez egyáltalán nem egyszerű, mert valóban könnyű összezavarodni a másik beteg megnyilvánulásait látva nap, mint nap. A veszekedések, üldözések, megmentő magatartásformák, a szidalmak és vádak tűrése mind-mind idetartozik, és még hosszan lehetne folytatni a sort. Nem miattunk iszik/használ a másik és tehetünk azért, hogy ne a bűntudat és az önvád magatartása vezessen minket tovább ezen a szomorú beteg úton.
Ez a szerep, illetve hibás hozzáállás röviden összegezhető. Mindig beleesünk, ha azt gondoljuk, hogy majd mi kontrolláljuk az alkoholbeteg italfogyasztását, a szerfüggő szerhasználatát és megvesszük, majd odaadjuk neki az általunk még megengedhetőnek tartott ital- vagy drogmennyiséget. Nem lehet szabályozni a másik szerhasználatát, hiszen a betegsége része, hogy nem tud kontrollt tartani. Ő sem tudja és nekünk sem fog sikerülni, éppen ezért ez a szerepfelvétel is kerülendő.
Reménység Alapítvány Bázis Addiktológiai Szolgálat
Alkoholizmus, drogfüggőség, játékszenvedély, társfüggőség és egyéb szenvedélybetegségek kezelése Pécsett.
Ha Ön Pécsett vagy vonzáskörzetében él és alkoholproblémája vagy egyéb függősége miatt segítséget keres, változtatni szeretne vagy olyan függő hozzátartozója van, akinek szeretne segíteni, de nem tudja hogyan, ajánljuk szolgáltatásainkat.
web: www.bazis-online.eu
Intenzitását tekintve - a heti rendszerességű - egyéni tanácsadói szolgáltatásunkat - ajánljuk vagy akár a heti többszöri igénybevételt lehetővé tevő nappali ellátásunkat. Ez utóbbi kezelési forma azoknak kíván segítséget nyújtani, akik ambulánsan szeretnének egy intenzív – egyéni és csoportos foglalkozásokra épülő - kezelésen részt venni. Intézményünk a tanácsadói szolgálat és a féléves bentlakásos rehabilitációs intézményi kezelések között elhelyezkedő alternatív kezelési formaként tekinthető. Az Önnek megfelelő ellátási formát állapotfelmérés alapján, Önnel közösen választjuk ki.
SZOLGÁLTATÁSAINK:
- Fogyasztási szokások felmérése
- Információk a szenvedélybetegségről, függőségről, járulékos ártalmakról.
- Tanácsadás rehabilitációs lehetőségekről, igény esetén közreműködés az igénybevételben.
- Segítő beszélgetések, tanácsadás
- Segítségnyújtás krízishelyzetben
- Személyes célok, változtatásra motiváló tényezők feltárása
- Problémaelemzés, életvezetési nehézségek felmérése és stressz-, érzelmek-, indulatok kezelésének fejlesztése
- Visszaesés megelőzés
- Információk és segítségnyújtás szociális ügyintézéshez, munkához való hozzájutás segítése.
Csoportfoglalkozások:
- Cenaps Józanság Megtartó csoport
- Női csoport
- Változás csoport
- Játékos csoport
- Filmes csoport
- Téma csoport
- Lépés csoport
- Fiatalok csoportja
- Hozzátartozói csoport
Szabadidő szervezett eltöltésének segítése:
- Közösségi programokkal
- Szabadidős, kulturális, sportprogramok, kirándulások, szervezésével
Szolgáltatásunk önkéntes és anonim, igénybevételének nem feltétele a szermentesség. Szolgáltatásainkat a szenvedélybetegek hozzátartozói számára is ajánljuk. A segítők maguk is saját élményű tapasztalatokkal rendelkeznek a szerfüggőségről, a felépülésről.
Forduljon hozzánk bizalommal:
Horváth Tibor: 20/4261-454
Benyes Rita: 20/9655-118
Cím:
Galéria
Kapcsolat
Időpont egyeztetéshez hívja az alábbi számok valamelyikét:
Horváth Gábor (szakmai vezető)
20/379-60-99
e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Keresztes Endre (munkatárs)
20/379-61-95
.jpg)
