AZ AA TIZENKĂT ĂGĂRETE
Â
Ha fejlĆdĂ©sĂŒnk e szakaszĂĄban elĂ©g kitartĂłak vagyunk, akkor rĂĄcsodĂĄlkozhatunk a mĂĄr megtett Ăștra.
Ăj szabadsĂĄgot Ă©s boldogsĂĄgot ismerĂŒnk meg.
Nem bĂĄnkĂłdunk a mĂșlton, de nem is kĂvĂĄnjuk rĂĄcsukni az ajtĂłt.
MegĂ©rtjĂŒk mi a derƱ, es megismerjĂŒk a bĂ©kĂ©t.
AkĂĄrmilyen melyre sĂŒllyedtĂŒnk, meglatjuk, hogy tapasztalatunk mĂĄsok javara szolgĂĄlhat.
A hasztalansåg es sajnålat érzésé eltƱnik.
Nem Ă©rdekelnek többĂ© az önzĆ, csipcsup ĂŒgyek, egyre jobban Ă©rdekelnek viszont embertĂĄrsaink.
Az önzĂ©s a mĂșltĂ© lesz. EgĂ©sz Ă©letszemlĂ©letĂŒnk es magatartĂĄsunk megvĂĄltozik.
Az emberektĆl, es az anyagi lĂ©tbizonytalansĂĄgtĂłl valĂł felelem eltĂĄvozik tĆlĂŒnk.
Ăsztönösen tudjuk, hogyan viselkedjĂŒnk olyan helyzetekben, amelyek azelĆtt zavarba hoztak bennĂŒnket.
VĂĄratlanuk rĂĄĂ©bredĂŒnk, hogy Isten megteszi Ă©rtĂŒnk mindazt, amit mi nem voltunk kepĂ©sek magunkĂ©rt megtenni.
TĂșloznak ezek az ĂgĂ©retek?
Â
Ăgy gondoljuk, hogy nem!Â
Mind beteljesĂŒlnek körƱnkben â hol gyorsan, hol lassabban.
Mindig megvalĂłsulnak, ha dolgozunk Ă©rtĂŒk.
Â
Â