Betegségtudat

Az alkoholizmus súlyos, progresszív (előrehaladó) és gyógyíthatatlan, általában végzetes kimenetelű betegség, ami azonban tudatos gondolkodásmód- és életvitel-változás esetén tünetmentesen tartható. A Programban részt vevő szenvedélybetegek mindenekelőtt betegségük jellegzetességeit ismerik fel, ezáltal megszabadulnak azoktól az előítéletektől, tévképzetektől, amelyek az alkoholizmusról és az alkoholistákról a társadalomban meghatározóak. Megtanulják önmagukat lenézett emberek helyett segítségre szoruló krónikus betegnek látni, ami hozzásegíti őket alapvető önbecsülésük visszanyeréséhez. Egyúttal leszámolnak azzal az alkoholisták és családtagjaik között általános illúzióval, hogy a betegség puszta akaraterővel legyőzhető.

Önismeret 

Az alkoholizmus mögött minden esetben olyan testi, lelki és emberi kapcsolati tényezők állnak, amelyek túlmutatnak a mindenki számára nyilvánvaló tüneteken. A csoportterápia feltárja a függő gondolkodásmód és személyiség torzulásait, az egészségtelenül működő környezet (család) működési zavarait, leleplezi a szenvedélybeteg "életjátszmát", segít új megküzdő stratégiák és szokások kialakításában és segíti azt a reményteli és életigenlő hozzáállást, ami feltétlenül szükséges a józan életvitel kialakításához és megéléséhez.

Sorsazonos közösség 

Az alkoholbetegek gondozásának egyik legáltalánosabb tapasztalata, hogy az azonos betegséggel küzdők minden külső befolyásnál hatékonyabban képesek egymásnak segítséget nyújtani. A Program alapvető eleme, hogy az alkoholtól szabadulni vágyó betegeket és évek óta a józanság útján járó sorstársaikat "összehozza". Az "idősebb" és "fiatalabb" józanodók megosztják egymással tapasztalataikat, ami az újakra a hitelesség erejével hat. Az együtt lakó, egymáshoz alkalmazkodó, a legkényesebb témákról is nyíltan beszélő ún. sorsazonos közösség az intimitás és a bizalom különleges légkörét teremti meg, amely a legtöbb beteg számára korábban ismeretlen élményt jelent.

Visszailleszkedés

Tapasztalat, hogy változatlan gondolkodásmód mellett a régi környezetbe való visszatérést visszaesés követi, mert az ismert stresszt a beteg csak a megszokott módon (alkohollal) képes kezelni. Az alkoholizmus az egész család betegsége, a beteg család pedig nem változik meg attól, hogy az alkoholbeteg felhagy az ivással. Szükséges tehát egyrészt az alkoholbeteget hozzásegíteni ahhoz, hogy az adott esetben változatlan külső problémák közepette is józan tudjon maradni - ennek két eszköze a terápia során történő felkészítés, és ami ennél is fontosabb, a Névtelen Alkoholisták (AA) önsegítő közösségével való folyamatos kapcsolattartás ösztönzése. Másrészt, amennyiben a családtagok együttműködők, szükséges őket is bevonni a terápiás folyamatba - ennek érdekében az alkoholbetegek családtagjaival is igyekszünk kapcsolatot fenntartani és olyan programokat szervezni számukra.

Diszkréció és lelkiismereti szabadság 

A programon való részvétel önkéntes, a nálunk tartózkodók nevét, adatait harmadik félnek nem adjuk ki. A Program alapelve a lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása, senkit semmire nem kényszerítünk, csak lehetőséget biztosítunk a józan életforma megismerésére. A csoportfoglalkozásokon ki-ki önmagáról, saját tapasztalatairól vagy érzéseiről beszél, semmiféle agitáció nem folyik. A felépülés záloga az alkoholbeteg tudatos, személyes döntése a józanság életprogramja mellett.