Csak a Mai Nap

Napi Meditációk

Felépülő Függők számára

Kedves Olvasó!

Ez a kiadvány a Narcotics Anonymous Just for Today, Daily Meditations

for Recovering Addicts cíttmű meditációs könyvének első magyar fordítása.

Nem végleges fordítás, előfordulrhatnak benne hibák, és olyan részek, amik

további fordítási és lektor… Ez a munka jelenleg is folyik, és ennek a

kiadványnak az elsődleges célja az, hogy az NA irodalma - egyelőre WSO

(World Service Office) által nem jóváhagyott fordításban – már most

elérhető legyen a magyarországi felépülő függők számára. Ennek a

kiadványnak az olvasása talán arra is ösztönözhet valakit, hogy hasznos

észrevételeivel segítse a magyar fordító bizottság munkáját, és megossza

velünk javaslatait.

A Felsőbb Erő legyen veled!

Csak a Mai Nap

Csak a mai nap felépülésemre gondolok, arra, hogy droghasználat nélkül

élvezem és élem az életet.

Csak a mai nap hinni fogok valakiben az NA-ban, aki hisz bennem, és

segíteni akar nekem a felépülésemben.

Csak a mai nap lesz egy programom, amit legjobb képességem szerint

próbálok követni.

Csak a mai nap az NA-n keresztül megpróbálom életemRt pozitívabban

látni.

Csak a mai nap nem szorongok, új ismerőseimre gondolok, azokra az

emberekre, akik nem használnak és találtak egy új életutat. Amíg ezt az utat

követem, semmitől sem kell félnem.

Éberség Január 1

„Csak éberséggel tudjuk megtartani, amink van…”

Basic Text, 57. o

Hogyan maradunk éberek a felépülésünk felé? Először is azzal, hogy

felfogjuk, hogy olyan betegségben szenvedünk, ami nem fog elmúlni. Nem

számít, milyen régóta vagyunk tiszták, mennyivel lett jobb az életünk, lelki

gyógyulása milyen mértékű, függők maradunk. Betegségünk türelmesen

vár, hogy bezárja a csapdát, amikor lehetőséget adunk neki erre.

Az éberség egy napi szinten végzett teljesítmény. Arra törekszünk, hogy

állandóan éberek legyünk, és készek arra, hogy a gondok jeleit kezeljük.

Nem arról van szó, hogy értelmetlen félelemben kellene élnünk, hogy

valami rettenetes dolog száll meg minket, ha egy pillanatra nem őrködünk.

Csak rendes óvintézkedéseket teszünk. Napi ima, rendszeres

gyűléslátogatás, és az, amikor úgy döntünk, hogy nem áldozzuk fel a lelki

elveket a könnyebb útért, ezek mind éber cselekedetek. Leltárt készítünk,

ahogyan szükséges, megosztunk más tagokkal, amikor csak felkérnek rá, és

óvatosan tápláljuk felépülésünket. Mindenek előtt éberek maradunk!

Mindaddig, amíg éberek vagyunk, függőségünk napi szinten megkegyelmez

nekünk. A felépülés elveit minden nap belevisszük mindenbe, amit

csinálunk, és minden este megköszönjük a Felsőbb Erőnknek, hogy még

egy napig tiszták voltunk.

Csak a mai nap: Éber leszek, minden szükségeset megteszek, hogy

felépülésemre vigyázzak.

Január 2 Veszünk egy mély lélegzetet, és beszélünk Istenhez

„Néha, amikor imádkozunk, csodálatra méltó dolog történik:

Képességeinket meghaladó feladatok elvégzéséhez szükséges eszközökre,

módokra, és energiákra találunk.”

Basic Text, 44. o

Néha az egyik legnehezebb képesség, melyet felépülésünkben meg kell

tanulnunk, az, hogy sikeresen megbirkózzunk az élet apró bosszúságaival,

és csalódásaival. Minden nap kisebb kellemetlenségekkel nézünk szembe.

A gyerekeink cipőfűzőjének kibogozásától kezdve a piacon való sorban

állásig, napjaink tele vannak apró nehézségekkel, melyeket valahogyan

kezelnünk kell.

Ha nem vagyunk óvatosak, azon kaphatjuk magunkat, hogy fogcsikorgatva,

magunkat minden egyes problémán áterőszakolva kezeljük ezeket a

nehézségeket, miközben szigorú előadásokat tartunk magunknak arról,

hogyan kellene kezelnünk őket. Ezek a gyenge megbirkózási kézség extrém

példái, de még ha nem is vagyunk ennyire rosszak, valószínűleg van miben

fejlődnünk.

Minden alkalommal, amikor az élet egy újabb kis akadályt gördít napi

terveink elé, egyszerűen csak veszünk egy mély lélegzetet,é s beszélünk a

saját felfogásunk szerinti Istenhez. Tudva, hogy türelmet, toleranciát, és

amire csak szükségünk van, bármit meríthetünk ebből az Erőből. Azt látjuk,

hogy jobban meg tudunk birkózni és gyakrabban mosolygunk.

Csak a mai nap: Amikor frusztrálva érzem magam, veszek egy mély

lélegzetet és beszélek az Istenemhez.

Legnagyobb szükségletünk Január 3

„Végül átértékeljük hitünket és felfogásunkat, míg meglátjuk, hogy

legnagyobb szükségletünk Isten velünk kapcsolatos akaratának felismerése,

és az erő annak kivitelezésére.”

Basic Text, 46. o

Amikor először az NA-ba érkeztünk, mindenféle elképzelésünk volt arról,

hogy mi a legnagyobb szükségletünk. Néhányunk személyes vagyontárgyak

felhalmozására gondoltunk. Azt hittük, hogy a felépülés egyenlő a külső

sikerrel. De a felépülés nem egyenlő a sikerrel. Ma már hisszük, hogy

legnagyobb szükségletünk a lelki irányítás és az erő.

A legnagyobb kár, amit függőségünk okozott, a lelkünknek okozott kár

volt. Elsődleges indítékunkat a betegségünk diktálta: megszerezni,

használni, és módot és eszközöket találni arra, hogy többhöz juthassunk. A

drogok nyomasztó kényszerének rabszolgájaként életünknek nem volt célja,

és hiányzott belőle a kapcsolat. Lelki csődbe jutottunk.

Előbb, vagy utóbb megértettük, hogy a felépülésben legnagyobb

szükségletünk „Isten velünk kapcsolatos akaratának felismerése, és erő

annak kivitelezésére”. Itt irányításra és célra találunk, melyet függőségünk

elrejtett előlünk. Isten akaratában szabadságra találunk önfejűségünktől.

Már nem saját szükségleteink által vezérelve, szabadok vagyunk, hogy

másokkal egyenlő helyzetben együtt éljünk.

Semmi probléma a külső sikerrel. De az NA program által kínált spirituális

kapcsolat nélkül a felépülésben legnagyobb szükségleteink nincsenek

kielégítve, bármennyire „sikeresek” vagyunk is.

Csak a mai nap: Legnagyobb szükségletem kielégítését keresem: egy

létfontosságú, irányító kapcsolatot a saját felfogásom szerinti Istennel.

Január 4 A közösség szeretete

„Ma, a közösség szeretetének biztonságában, végre belenézhetünk egy

másik embernek a szemébe, és hálásak lehetünk azért, akik vagyunk.”

Basic Text, 89. o

Amikor használtunk, kevesen tudtuk elviselni, hogy valakinek a szemébe

nézzünk – szégyelltük, hogy kik vagyunk. Nem tisztességes, vagy

egészséges gondolatokkal voltunk elfoglalva, és ezt tudtuk. Időnket,

pénzünket és energiánkat nem szerető kapcsolatok építésére, másokkal való

megosztásra, vagy a közösségünk jobbítására fordítottuk. A megszállottság

és kényszeresség örvényének csapdájába kerültünk, ami csak egy irányba

vezetett: lefelé.

A felépülésben, ezen a lefelé vezető spirálon történő utazásunkat

megszakítottuk. De mi az, ami visszafordított minket, és felhúzott minket a

tágas, szabad világ nyílt terébe? A közösség szeretete tette ezt.

Más függők társaságában, tudtuk, hogy nem leszünk elutasítva. Más függők

a példájukon keresztül megmutatták nekünk, hogyan kezdjünk pozitív

szerepet vállalni az életben. Amikor bizonytalanok voltunk, hogy melyik

irányba forduljunk, amikor megbotlottunk, amikor ki kellett javítanunk egy

hibát, amit elkövettünk, tudtuk, hogy társaink ott vannak, hogy

bátorítsanak.

Lassan kezdtük érezni szabadságunkat. Már nem vagyunk betegségünkbe

bezárva; szabadon épülhetünk, és növekedhetünk, és megoszthatunk

mindenki mással. És amikor támogatásra van szükségünk, hogy megtegyük

a következő lépésünket, akkor megkapjuk. A biztonság, amire a közösség

szeretetében találtunk tette lehetővé számunkra új életünket.

Csak a mai nap: Bárkinek a szemébe tudok nézni szégyen nélkül. Hálás

vagyok a szerető támogatásért, ami ezt lehetővé tette.

Felépülés otthon Január 5

„Új módon élvezhetjük az együttlétet családunkkal, és megbízhatnak

bennünk, ahelyett, hogy szégyellnének, vagy teher lennénk a számukra.”

Basic Text, 100. o

Nagyon jól haladunk a felépülésben, igaz? Minden nap gyűlésre járunk,

minden esténket a közösségbe tartozó barátainkkal töltjük, és minden

hétvégén elszaladunk egy szolgálati workshop-ba. De ha az otthoni

dolgaink darabokra hullnak, akkor mégsem haladunk olyan jól.

Megértést várunk a családunktól. Végül is, már nem használunk drogokat.

Miért nem veszik észre a fejlődésünket? Nem értik, milyen fontosak a

gyűléseink, a szolgálatunk, és a közösségben való részvételünk?

Családunk nem fogja értékelni a változást, melyet az NA hoz az életünkbe,

ha nem mutatjuk nekik. Ha ugyanúgy rohanunk el a gyűlésekre, mint

ahogyan a drogokért rohantunk el, akkor mi változott? Ha továbbra sem

vesszük észre a partnerünk, és gyerekeink szükségleteit és vágyait, nem

fogadjuk el otthoni felelősségeinket, akkor nem „gyakoroljuk ezeket az

elveket életünk minden megnyilvánulásában.”

A programot mindenhol élnünk kell, ahová megyünk, mindenben, amit

csinálunk. Ha azt akarjuk, hogy lelki életünk több legyen egy teóriánál,

akkor otthon is élnünk kell. Amikor ezt tesszük, akkor az emberek, akikkel

együtt élünk biztosan észreveszik a változást, és hálásak lesznek, hogy

rátaláltunk az NA-ra.

Csak a mai nap: Hazaviszem magammal a felépülésemet.

Január 6 „Hogyan működik?”

„Azt hittem mindenre tudom a választ, de ma már örülök, hogy mégsem.”

Basic Text, 272. o

Mi a legtöbb függő kedvenc szava? „Tudom!” Sajnos, sokan úgy érkezünk

az NA-ba, hogy azt hisszük, mindenre tudjuk a választ. Sokat tudunk arról,

hogy mi a baj velünk. De a tudás önmagában még soha nem segített nekünk

bármennyi időre is tisztán maradni.

Azok a tagok, akik régóta vannak a felépülésben fogják először beismerni,

hogy minél tovább vannak itt, annál többet kell tanulniuk. De egy dolgot

tudnak: Ennek az egyszerű Tizenkét Lépéses programnak a követésével

tisztán tudnak maradni. Már nem azt kérdezik „miért”; azt kérdezik

„hogyan.” A véget nem érő elmélkedés értéke elhalványul a függők

tapasztalatához képest, akik találtak egy új utat, hogy tiszták maradjanak, és

tisztán éljenek.

Ez nem azt jelenti, hogy ne kérdezzük meg, hogy „miért”, amikor annak

helye van. Nem az van, hogy eljövünk az NA-ba, és nem gondolkodunk

többé! De az elején, gyakran nagyon jó ötlet, ha átfogalmazzuk

kérdéseinket. Ahelyett, hogy azt kérdezzük „miért”, azt kérdezzük

„hogyan”. Hogyan dolgozzunk ezen a lépésen? Hogyan járjak a

gyűlésekre? Hogyan maradjak tiszta?

Csak a mai nap: Nem tudom mindenre a választ, de tudom, hol találom meg

azokat, amelyek fontosak. Ma megkérdezek egy másik függőt, „Hogyan

működik?”

„Felépülés” Január 7

A Narcotics Anonymous egy olyan felépülési programot kínál a függőknek,

ami több, mint pusztán drogok nélkül élni. Ez az élet nem csak annál a

pokolnál jobb, amiben éltünk, hanem bármilyen életnél jobb, amit valaha is

éltünk.”

Basic Text, 103. o

Nem sokunkat érdekel, hogy újra felépítsük azt, ami használatunk előtt volt.

Sokunknak súlyos fizikai, szexuális és érzelmi bántalmazásban volt része.

Úgy tűnt, hogy beállni és úgy maradni volt az egyetlen lehetséges mód arra,

hogy túléljük ezt a bántalmazást. Mások kevésbé észrevehető, de

ugyanolyan fájdalmas dolgoktól szenvedtek, mielőtt függőségük átvette az

irányítást. Nem volt irányvonalunk és célunk. Lelkileg üresek voltunk.

Elszigetelve éreztük magunkat, képtelenek voltunk mások helyzetét

átérezni. Semmink nem volt, ami az életet értelmessé, és értékessé teszi. A

droghasználatunk egy hiú kísérlet volt a bennünk lévő üresség betöltésére.

Legtöbbünk nem akarta volna újra felépíteni, ami régen volt.

Végül, a felépülés, amit az NA-ban találtunk, valami más volt; esély egy új

életre. Eszközöket kaptunk arra, hogy eltakarítsuk életünk romjait.

Támogatást kaptunk abban, hogy bátran útnak induljunk egy új ösvényen.

És megkaptuk egy nálunk nagyobb Erővel való tudatos kapcsolat ajándékát,

ami ellát minket a belső erővel, és az irányítással, ami annyira hiányzott

belőlünk a múltban.

Felépülés? Igen, minden téren. Felépítünk egy teljesen új életet, jobbat,

mint amiről valaha is álmodtunk. Hálásak vagyunk.

Csak a mai nap: Újraépítettem valamit, ami soha nem volt nekem, valamit,

amiről soha nem gondoltam, hogy lehetséges: egy felépülő függő életét.

Felsőbb Erő, többet köszönök neked, mint amennyit szavak le tudnak írni.

Január 8 Felnőni

„Lelkiállapotunk az alapja egy sikeres felépülésnek, ami határtalan fejlődést

kínál.”

Basic Text, 43. o

Amikor tagjaink felépülési évfordulóikat ünneplik, gyakran mondják, hogy

az NA-ban „nőttek fel”. Na most akkor ez mit jelent, kérdezzük? Kezdünk

azon tűnődni, hogy mi vajon felnőttünk-e? Megvizsgáljuk életünket, és

igen, a felnőttkor csapdái ott vannak: a csekk könyv, a gyerekek, a munka, a

felelősségek. Belül azonban gyakran gyereknek érezzük magunkat.

Legtöbbször még mindig össze vagyunk zavarodva az élettől. Nem mindig

tudjuk, hogyan cselekedjünk. Néha elgondolkozunk, felnőttek vagyunk-e

egyáltalán, vagy gyerekek, akik valahogyan felnőtt testbe kerültek, és

felnőtt felelősségeket kaptak?

Legjobb, ha a növekedést nem életkorban és a felelősség mértékében

mérjük. A növekedés legjobb mértékegysége a lelkünk állapota, ami

felépülésünk alapja. Ha még mindig emberektől, helyektől, és olyan

dolgoktól függünk, amik belső kielégülésünket biztosítja, mint egy gyerek,

aki mindenben a szüleitől függ, akkor tényleg van miben fejlődnünk. De ha

biztosan állunk lelkünk állapotának alapjain, és ennek megtartását tartjuk a

legfontosabb felelősségünknek, akkor érettnek mondhatjuk magunkat. Ezen

az alapzaton lehetőségeink a növekedésre határtalanok.

Csak a mai nap: Érettségem a mértéke annak, ahogyan felelősséget vállalok

lelkiállapotom karbantartásáért. Ma ez nekem a legfontosabb.

Szponzorunk jóságát meghálálni Január 9

„Legkezdetibb kapcsolatunk másokkal gyakran a szponzorunkkal

kezdődik.”

Basic Text, 55. o

Szponzorunk lehet leggazdagabb forrása a felépülésről szóló

információknak, a bölcsességnek, és szerető szavaknak. Olyan sokat tettek

értünk. Attól kezdve, hogy késő esti telefonhívásainkat fogadták, egészen

odáig, hogy órákon át hallgatták a felépülésünkről szóló írásainkat, ők

hittek bennünk, és időt fektettek abba, hogy ezt bizonyítsák. Szeretve, és

határozottan mutatták meg nekünk, hogyan legyünk őszinték. Végtelen

együttérzésük erőt adott nekünk a zűrzavar idejében, hogy továbbmenjünk.

A mód, ahogyan ők segítettek, arra sarkallt minket, hogy a válaszokat

magunkban keressük, és ennek eredményeként érett, felelősségteljes,

magabiztos egyénekké váltunk.

Bár szponzorunk olyan bőkezűen adott nekünk, és soha nem követelt

fizetséget, vannak dolgok, amikkel kimutathatjuk hálánkat. Tisztelettel

bánunk a szponzorunkkal. Ők nem szemetesládák, amibe beleszórhatjuk a

szemetünket. Nekik is vannak megpróbáltatásaik, ugyanúgy, mint nekünk,

és néha segítségre van szükségük. Ők is emberek, vannak érzéseik, és

hálásak a törődésünkért. Talán szívesen kapnának egy üdvözlőlapot a

postán, vagy egy telefonhívást, amiben kifejezésre juttatjuk a szeretetünket.

Bármit is teszünk azért, hogy megháláljuk szponzorunk jóságát, az elősegíti

személyes felépülésünket, nem is említve az örömet, ami ez a

szponzorunknak okoz.

Csak a mai nap: Szponzorom gondoskodott rólam, amikor én nem tudtam

gondoskodni magamról. Ma én teszek valami jót a szponzoromnak.

Január 10 Hála

„Nagyon hálás vagyok, hogy eljutottam a hitre.”

IP No. 21, A Magányos

Egy Felsőbb Erőben való hit mindent megváltoztathat, amikor nehezen

mennek a dolgok! Amikor nem úgy mennek a dolgok a felépülésben,

ahogyan mi szeretnénk, akkor szponzorunk arra kérhet minket, hogy

készítsünk egy „hála listát”. Amikor ezt tesszük, bele kellene foglalnunk a

listába egy nálunk nagyobb Erőben való hitünket. Egyik legnagyobb

ajándék, amit a Tizenkét Lépéstől kapunk, hitünk egy saját felfogásunk

szerinti Istenben.

A Tizenkét Lépés szelíden egy lelki ébredéshez vezetett minket. Mint

ahogyan függőségünk haladt előre, lelki életünk is fejlődik a Narcotics

Anonymous programján végzett munkának a folyamatában. A lépések egy

ösvény, ami a saját felfogásunk szerinti Istennel való kapcsolathoz vezet. Ez

a Felsőbb Erő ad nekünk erőt, amikor az utunk rögösebbé válik.

Hálásak vagyunk, hogy elmélyítettük kapcsolatunkat egy Felsőbb Erővel?

Emlékezünk arra, hogy köszönetet mondjunk Istennek minden tiszta napért,

függetlenül attól, hogy mi történt aznap? Emlékezünk arra, hogy bármilyen

mély a kétségbeesésünk, vagy nagy az örömünk, a saját felfogásunk szerinti

Isten mindig velünk van?

Felépülésünk egy ajándék, egy ajándék, amit néha természetesnek veszünk.

Minden tisztán töltött napon örömünket lelhetjük Felsőbb Erőnk

gondoskodásában.

Csak a mai nap: Hálás vagyok, hogy kapcsolatban állok egy Felsőbb

Erővel, aki gondoskodik rólam.

Hit Január 11

„Ahogyan kialakítjuk hitünket a mindennapi életünkben, azt vesszük észre,

hogy Felsőbb Erőnk ellát minket a szükséges erővel és irányítással.”

Basic Text, 91. o

Néhányan nagyon rettegve és bizonytalanul érkeztünk a felépülésbe.

Bizonytalanok voltunk melyik irányba tartunk, és nem tudtuk, hol keressük

a válaszokat. Azt mondják nekünk, hogy ha rátalálunk valamiféle hitre egy

nálunk hatalmasabb Erőben, akkor biztonságra és hitre lelünk. A biztonság

és az erő érzetét akarjuk. De a hit nem jön el egy nap alatt. Időre és

erőfeszítésre van szükség a növekedéshez.

A mag el van ültetve, amikor segítséget kérünk a Felsőbb Erőnktől, és

azután felismerjük a segítség forrását, amikor az eljön. Minden nap imáink

napfényével tápláljuk a hit apró magját. Hitünk nő, annak jutalmaként, hogy

az életet az élet szabta feltételekkel éljük. Egy napon felismerjük, hogy

hitünk olyan lett, mint egy óriásira kiterjedő fa. Nem állítja meg az élet

viharait, de tudjuk, hogy biztonságban vagyunk a menedékében.

Csak a mai nap: Tudom, hogy hitem egy Felsőbb Erőben nem fogja

csendesíteni az élet viharait, de a szívemet megnyugtatja. Hagyom, hogy

hitem nyújtson nekem menedéket a nehéz időkben.

Január 12 Lelki ébredés

„Ezeknek a lépéseknek eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk…”

Tizenkettedik Lépés

„Honnan fogom tudni, hogy lelki ébredést tapasztaltam?” Sokunk számára

a lelki ébredés fokozatosan jön el. Talán első lelki tudatosságunk olyan

egyszerű, mint az élet egy új méltányolása. Talán egy napon hirtelen

madárének hangját fedezzük fel kora reggel. Egy virág egyszerű szépsége

emlékeztethet minket arra, hogy egy nálunk nagyobb Erő dolgozik

körülöttünk.

Gyakran, lelki ébredésünk valami, ami idővel erősebbé válik. Nagyobb lelki

tudatosságra törekedhetünk azzal, hogy egyszerűen csak éljük az életünket.

Kitarthatunk az erőfeszítések mellet, hogy napi szintű imán és meditáción

keresztül fejlesszük tudatos kapcsolatunkat. Magunkban kereshetjük az

irányítást, amire szükségünk van. Megkérdezhetünk más függőket a

spiritualitással kapcsolatos tapasztalataikról. Időt szakíthatunk arra, hogy

értékeljük a körülöttünk lévő világot.

Csak a mai nap: Elgondolkodom a lelki ébredéseken, amiket tapasztaltam.

Isten-tudatosságra törekszem. Időt szakítok a napomban arra, hogy Felsőbb

Erőm munkáját méltányoljam.

Megadjuk magunkat, hogy győzzünk Január 13

„A segítség a függők számára csak akkor kezdődik el, amikor képesek

vagyunk beismerni a teljes vereséget.”

Basic Text, 22. o

Teljeses vereség – micsoda egy fogalom! Ez biztos megadást jelent.

Megadás – teljesen feladni. Fenntartások nélkül abbahagyni. Feltenni a

kezeinket, és nem harcolni többé. Talán feltenni a kezünket az első

gyűlésünkön, és beismerni, hogy függők vagyunk.

Honnan tudjuk, hogy megtettünk egy Első Lépést, ami által drogmentesen

élhetünk majd? Tudjuk, mert ha már egyszer megtettük ezt az óriási lépést,

akkor soha többé nem kell használnunk – csak a mai nap. Ennyi az egész.

Nem könnyű, de nagyon egyszerű.

Dolgozunk az Első Lépésen. Elfogadjuk, hogy igen, függők vagyunk. „Egy

túl sok, és ezer sosem elég.” Ezt elégszer bebizonyítottuk magunknak.

Beismerjük, hogy semmilyen formában nem tudjuk kezelni a drogokat.

Beismerjük; kimondjuk hangosan, ha szükséges.

Megtesszük az Első Lépést, amikor elkezdődik a napunk. Egy napra. Ez a

beismerés megszabadít minket, csak a mai napra, a kényszertől, hogy újra a

függőségünket kelljen túlélnünk. Megadtuk magunkat ennek a betegségnek.

Feladjuk. Abbahagyjuk. De azzal, hogy feladjuk, győzünk. És ez az Első

Lépés ellentmondása: Megadjuk magunkat, hogy győzzünk, és a

megadással egy sokkal nagyobb erőre teszünk szert, mint amit valaha is

lehetségesnek álmodtunk.

Csak a mai nap: Beismerem, hogy tehetetlen vagyok függőségemmel

szemben. Megadom magam, hogy győzzek.

Január 14 Egy szerető Isten

„Felfogásunk egy Felsőbb Erőről rajtunk áll… A javasolt irányvonalak csak

azok, hogy ez az Erő szerető, gondoskodó, és nálunk nagyobb legyen.”

Basic Text, 24. o

Azt mondták nekünk, hogy olyan Felsőbb Erőben hihetünk, amilyenben

csak akarunk, ameddig az szerető, és természetesen nálunk nagyobb. Mégis,

néhányunknak problémája van ezekkel az elvárásokkal. Vagy nem hiszünk

semmiben, csak magunkban, vagy azt hisszük, hogy minden, amit Istennek

lehet nevezni, csak keményszívű és ésszerűtlen lehet, ami rossz szerencsét

küld ránk, amikor csak úgy tartja hóbortja.

Hinni egy szerető Erőben, sokunk számára számos okból egy nagy

elhatározás. Annak gondolata, hogy akaratunkat és életünket valami

olyannak a gondoskodásának adjuk át, amiről azt gondoljuk, hogy bánthat

minket, valószínűleg vonakodással fog eltölteni. Ha azzal a hittel jövünk a

programba, hogy Isten ítélkező, és nem megbocsátó, akkor túl kell tennünk

magunkat ezeken a hiedelmeken, mielőtt igazán nyugodtak lehetünk a

Harmadik Lépéssel szemben.

A felépülésben szerzett pozitív tapasztalataink segíthetnek minket eljuttatni

egy saját felfogásunk szerinti szerető Istenben való hitre. Enyhülést kaptunk

egy betegségből, ami sokáig kínzott minket. Megtaláltuk az irányítást és a

támogatást, amire szükségünk volt, hogy kialakítsunk egy új életmódot.

Kezdtünk egy lelki teljességet tapasztalni ott, ahol valaha csak üresség volt.

Felépülésünk ezen oldalainak forrása egy szerető nem pedig egy nyers és

gyűlölködő istenben van és minél többet tapasztalunk a felépülésből annál

jobban fogunk bízni ebben a Felsőbb Erőben.

Csak a mai nap: Megnyitom elmémet és szívemet, hogy elhiggyem isten

szerető és bízok a szerető Felsőbb Erőben, hogy megteszi értem azt, amit én

nem tudok megtenni magamért.

Félelem Január 15

„Biztonságban érezzük magunkat Felsőbb Erőnkkel, mint egy erőforrással.

Ahogyan megtanulunk bízni ebben az Erőben, kezdjük legyőzni az élettől

való félelmünket.”

Basic Text, 24. o

Amilyen tehetetlenek vagyunk, önfejűségünkből megélni egy ijesztő,

kezelhetetlen élmény. A felépülésben, akaratunkat és életünket,

biztonságban, a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodásának adtuk át.

Amikor meggyengül hitünk a programban, amikor elveszítjük a tudatos

kapcsolatot Felsőbb Erőnkkel, újra mi kezdjük irányítani az életünket,

elutasítva a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodását. Ha nem hozunk

naponta döntést arra, hogy megadjuk életünket Felsőbb Erőnk

gondoskodásának, akkor nyomasztóvá válhat számunkra az élettől való

félelmünk.

Azáltal, hogy dolgozunk a Tizenkét Lépésen, azt találtuk, hogy ez a hit egy

nálunk nagyobb Erőben segít könnyíteni a félelmünkön. Ahogyan közelebb

kerülünk egy szerető Istenhez, tudatosabbá válik bennünk a Felsőbb Erőnk.

És minél tudatosabb bennünk, hogy Isten gondoskodik rólunk, annál

kevesebb a félelmünk.

Amikor félünk, azt megkérdezzük magunktól, „Ez a félelem annak a jele,

hogy nem hiszek az életemben? Megint én irányítok, csak hogy újra

irányíthatatlannak találjam az életem?” Ha a válasz ezekre a kérdésekre

igen, akkor úgy győzhetjük le a félelmünket, hogy akaratunkat és életünket

megint átadjuk a saját felfogásunk szerinti Isten gondoskodásának.

Csak a mai nap: Bízok a Felsőbb Erőm gondoskodásában, hogy könnyít az

élettől való félelmemen.

Január 16 Hívd!

„Attól féltünk, hogy ha egyszer megmutatjuk magunkat olyannak,

amilyenek vagyunk, akkor biztosan elutasítanak minket… (De) a társaink

megértenek.”

Basic Text, 31. o

Szükségünk lesz az NA-s társainkra – a tapasztalatukra, barátságukra,

nevetésükre, irányításukra, és sokkal, sokkal többre. Mégis, sokan

habozunk felhívni szponzorunkat vagy NA-s barátainkat. Nem akarjuk

zavarni őket. Gondolunk arra, hogy felhívjunk valakit, de úgy érezzük, nem

érdemeljük meg az idejüket. Attól félünk, hogy ha valaha megismernek

minket- igazán megismernek minket- biztosan elutasítanak bennünket.

Elfelejtjük, hogy NA-s társaink ugyanolyanok, mint mi. Nem tettünk olyat,

nem voltunk olyan helyen, nem voltak olyan érzéseink, amikkel más

felépülő függő nem tudna azonosulni. Minél jobban hagyjuk, hogy mások

megismerjenek minket annál többet fogjuk hallani, „ Jó helyen vagy.

Barátok közt vagy. Ide tartozol. Isten hozott!”

Azt is elfelejtjük, hogy ugyanúgy ahogy nekünk szükségünk van másokra,

nekik is szükségük van ránk. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik úgy

akarjuk érezni, hogy tartozunk valahová, akik a barátság melegségét akarják

megtapasztalni, akik valakivel meg akarnak osztani. Ha elszigeteljük

magunkat társainktól, megfosztjuk őket valamitől, amire szükségük van,

valamitől, amit csak mi tudunk adni nekik: Az időnk a társaságunk és igaz

önmagunk.

A Narcotics Anonymusban a felépülő függők egymásról gondoskodnak.

Ami a telefonvonal másik végén vár az nem elutasítás, hanem szeretet,

melegség és az NA közösség azonosulása. Tedd meg azt a hívást!

Csak a mai nap: Az NA- ban barátok közt vagyok. Kinyújtom a kezem

mások felé, adok és kapok a közösségben.

Megbocsátás Január 17

„Ahogyan megértjük, hogy szükségünk van a megbocsátásra, hajlamosak

vagyunk arra, hogy mi magunk is megbocsátóbbak legyünk. Legalább

tudjuk, hogy már nem keserítjük meg szándékosan más emberek életét.”

Basic Text, 38. o

Függőségünkben gyakran rosszul bántunk másokkal, néha szándékosan

módot találva arra, hogy megkeserítsük az életüket. A felépülésünkben,

még mindig hajlamosak vagyunk arra, hogy mások cselekedeteit

megítéljük, mert azt gondoljuk, tudjuk, annak a személynek hogyan kellene

viselkednie. De ahogyan előrehaladunk a felépülésünkben, gyakran találjuk

úgy, hogy önmagunk elfogadásához szükséges, hogy a körülöttünk lévőket

elfogadjuk.

Nehéz lehet nézni, ahogyan valakinek az őrülete megnyilvánul. De ha

elválasztjuk magunkat a problémától, elkezdhetünk a megoldásban élni. És

ha úgy érezzük, érintve vagyunk mások cselekedetei által, akkor

kiterjeszthetjük erre a megbocsátás elvét.

Csak a mai nap: Inkább arra törekszem, hogy megbocsássak, mint hogy

nekem megbocsássanak. Megpróbálok úgy viselkedni, hogy érdemesnek

tartsam magam az önszeretetre.

Január 18 Az egyszerű leltár

„A személyes leltár folytatása azt jelenti, hogy kialakítunk egy szokást arra,

hogy rendszeresen megvizsgáljuk önmagunkat, cselekedeteinket,

viselkedésünket, és kapcsolatainkat.”

Basic Text, 41. o

A napi leltár egy eszköz, amit életünk leegyszerűsítésére használhatunk. A

rendszeres leltárkészítés legbonyolultabb része az, hogy eldöntsük, hogyan

kezdjük? Írjuk le? Mit az, amit meg kellene vizsgálnunk? Mennyire

részletesen? És honnan tudjuk, hogy mikor vagyunk készen? Semmi perc

alatt jelentős projectet csináltunk egy egyszerű gyakorlatból.

Itt van a napi leltárnak egy egyszerű megközelítése. Minden nap végén

félrevonulunk néhány percre, hogy nyugodtan üljünk, és megvizsgáljuk az

érzéseinket. Van egy kisebb, vagy nagyobb görcs a gyomrunkban?

Kényelmetlenül érezzük magunkat azzal a nappal kapcsolatban, aminek

éppen a végére értünk? Mi történt? Mi volt a mi részünk a dologban?

Tartozunk jóvátételekkel? Ha újrakezdhetnénk, mit tennénk máshogyan?

Napi leltárunkban életünk pozitív oldalait is számba kell vennünk. Mi adott

ma megelégedettséget? Eredményesek voltunk? Felelősségteljesek?

Kedvesek? Szeretők? Önzetlenül adtunk magunkból? Teljesen

megtapasztaltuk a szeretet, és szépséget, amit a nap kínált? Mit tettünk ma,

amit újra megtennénk?

Napi leltárunknak nem kell bonyolultnak lennie ahhoz, hogy hatékony

legyen. Ez egy nagyon egyszerű eszköz, amit használhatunk arra, hogy

fenntartsunk egy napi szinten lévő kapcsolatot önmagunkkal.

Csak a mai nap: Kapcsolatban akarok állni azzal, ahogy érzem magam az

életben, amit kaptam. Ennek a napnak a végén készítek egy rövid, egyszerű

leltárt.

Az elefántból bolhát csinálni Január 19

„Amikor nem az itt és most-ban élünk, a problémáink eszméletlenül

megnagyobbodnak.”

Basic Text, 96. o

Néhányan elefántot csinálunk a bolhából a problémáinkkal. Még azok is

közülünk, akik valamilyen fokú békére találtak, valószínűleg, valamikor a

felépülésünkben, aránytalanul felfújtunk egy problémát – és ha ezt még

nem tettük meg, akkor valószínűleg hamarosan megtesszük.

Amikor úgy találjuk, hogy megszállottan foglalkozunk életünk

bonyodalmaival, jól tesszük, ha élesen emlékeztetjük magunkat mindarra,

ami jól megy. Talán attól félünk, hogy nem fogjuk tudni kifizetni a

számlákat a hónapra. Ahelyett, hogy a számológép felett ülnénk, fizetési

kötelezettségeinket újra és újra összeadva, összegezhetjük az

erőfeszítéseinket, hogy csökkentsük a kiadásokat. Ezt a mini-leltárt

követve, a kéznél levő feladattal folytatjuk, és emlékeztetjük magunkat arra,

hogy amíg mi elvégezzük a munkát, addig egy szerető Felsőbb Erő

gondoskodni fog az életünkről.

Néha előfordulnak elefánt nagyságú problémák, de magunknak nem kell

kreálni őket. Egy saját felfogásunk szerinti Istenbe vetett hitünk, legtöbb

problémánkat megfelelő kilátásba fogja helyezni. Nem kell többé káoszt

csinálnunk, hogy izgalmassá tegyük az életünket. A felépülésünk számtalan

igazi lehetőséget ad izgalomra és drámára.

Csak a mai nap: Reális rátekintést vetek a problémáimra, és látom, hogy

legtöbbjük jelentéktelen. Meg is hagyom őket ilyennek, és élvezem a

felépülésemet.

Január 20 Egy ígéret, sok ajándék

„A Narcotics Anonymous csak egy ígéretet kínál, az pedig a szabadság az

aktív függőségtől…”

Basic Text, 102. o

Képzeljük el, milyen lenne, hogy amikor kétségbeesetten belépünk a

Narcotics Anonymous ajtaján, mert abba akarjuk hagyni a drogok

használatát, egy reklámszöveggel találkoznánk: „Ha dolgozol a lépéseken,

és nem használsz drogokat, akkor megházasodsz, a zöldövezetben fogsz

élni, 2,6 gyereked lesz, és poliészter ruhákban fogsz járni. Felelősségteljes,

hasznos tagja leszel a társadalomnak, és királyok és elnökök jó társasága.

Gazdag leszel, egy dinamikus karrierrel.” Legtöbbünk, egy ilyen vasmarkú

szöveggel üdvözölve, üvöltve rohant volna az ajtóhoz.

Nagynyomású hülyeségek, és ijesztő jóslatok helyett, a remény ígéretével

vagyunk üdvözölve: az aktív függőségtől való szabadságéval. Boldog

megkönnyebbülést érzünk, amikor azt halljuk, hogy soha többé nem kell

drogokat használnunk. Nem fognak kényszeríteni minket, hogy valamivé

váljunk!

Természetesen, a felépülésben, egy idő után, jó dolgok kezdenek történni az

életünkben. Ajándékokat kapunk – spirituális ajándékokat, materiális

ajándékokat, ajándékokat, amikről mindig álmodtunk, de soha nem mertük

remélni, hogy megkapjuk őket. Ezeket, bár igazi ajándékok – nem ígéri

nekünk senki, csak mert NA tagok lettünk. Amit ígérnek nekünk, az a

függőségtől való szabadság – és ez bőven elég!

Csak a mai nap: Megkaptam az aktív függőségtől való szabadság ígértét.

Az ajándék, amiket kapok, a felépülés ajándékai.

Egység és egyformaság Január 21

„Az egység elengedhetetlen a Narcotics Anonymous-nál.”

Basic Text, 60. o

Az egység nem egyformaság. Az egység abból a tényből fakad, hogy

egységes a célunk – felépülni, és segíteni másoknak tisztán maradni. Még

így is, gyakran találjuk, hogy míg ugyanannak a célnak elérésére

törekszünk, eszközeink és módszereink alapvetően mások lehetnek.

Nem erőltethetjük másokra az egységről való elképzeléseinket, vagy

keverhetjük össze az egységet az egyformasággal. Valójában, az NA

program nagy vonzása, az egyformaság hiánya. Az egység a közös

célunkból ered, nem pedig egy szabványból, amit néhány jóakaró tag erőltet

a csoportra. Egy csoport, melyben megvan az egység, ami a tagok szerető

szívéből fakad, hagyja, hogy minden függő az ő sajátos módján továbbítsa

az üzenetet.

Az egymással való foglalkozásaink során az NA-ban néha meglehetősen

elég hangos az egyet nem értés. Emlékeznünk kell, hogy a részletek, hogy

hogyan csinálunk meg dolgokat, nem mindig fontosak, amíg a csoport

elsődleges céljára koncentrálunk. Láthatjuk, ahogyan tagok, akik hevesen

vitatkoznak kicsinyes dolgok felett, összefognak, amikor egy újonnan

érkező segítségért nyújtja a kezét. Valaki ott volt nekünk, amikor az NA

termeibe értünk. Most rajtunk a sor, hogy ott legyünk másoknak.

Szükségünk van az egységre, hogy segítsünk megmutatni az újonnan

érkezőnek, hogy ez az életmód működik.

Csak a mai nap: Arra törekszem, hogy az egység része legyek. Tudom,

hogy az egység nem egyenlő az egyformasággal.

Január 22 A felépülés iskolája

„Ez a program arra való, hogy tanuljunk.”

Basic Text, 16. o

A tanulás a felépülésben nehéz munka. A dolgok, melyeket a

legszükségesebb tudnunk, gyakran azok, amiket a legnehezebb megtanulni.

Azért tanulmányozzuk a felépülést, hogy felkészüljünk a tapasztalatokra,

amiket az élettől fogunk kapni. Ahogyan hallgatjuk mások megosztását a

gyűléseken, belső feljegyzéseket készítünk, amikre később utalhatunk.

Ahhoz, hogy készen álljunk, az „órák” között tanulmányozzuk a

feljegyzéseket és az irodalmat. Ugyanúgy, ahogyan a diákoknak

lehetőségük van arra, hogy teszteken alkalmazzák a tudásukat, nekünk is

lehetőségünk van arra, hogy alkalmazzuk felépülésünket a nehéz időkben.

Mint mindig, választásunk van abban, ahogyan megközelítjük az élet

kihívásait. Irtózhatunk tőlük, és elkerülhetjük őket, mint fenyegetéseket a

józanságunkra, vagy hálásan elfogadhatjuk őket, mint lehetőségeket a

növekedésre. A felépülésben tanult elvek megerősítésével, az élet kihívásai

megsokszorozott erőt adnak nekünk. Ugyanakkor, ilyen kihívások nélkül

elfeledhetjük, hogy mit tanultunk és lehet, hogy elkezdünk egyhelyben

maradni. Ezek azok a lehetőségek, amik egy új lelki ébredés felé segítenek

minket.

Azt fogjuk tapasztalni, hogy a krízisek után gyakran egy pihenő időszak

következik, ami időt ad nekünk arra, hogy megszokjuk az új eszközeinket.

Miután beszéltünk a tapasztalatunkról, felkérnek minket arra, hogy

megosszuk a tudásunkat valakivel, aki azt tanulmányozza, amit mi éppen

tanultunk. A felépülés iskolájában, mindannyian tanítók, és tanulók

vagyunk.

Csak a mai nap: A felépülés tanulója leszek. Szívesen veszem a

kihívásokat, bízok abban, amit megtanultam, és szívesen megosztom

másokkal.

Békességvizsgálat Január 23

„A napi karbantartás hiánya több módon megmutatkozik.”

Basic Text, 91. o

Előfordult valaha, hogy egy idegen megjegyezte, milyen szép idő van, mi

pedig azt válaszoltuk „Bűzlik az egész”? Amikor ez történik, akkor

valószínűleg a napi karbantartás hiányában szenvedünk programunkban.

A felépülésben elég zaklatott lehet az élet. Talán a munkahellyel járó

nagyobb felelősség miatt sürögsz-forogsz. Talán nem voltál gyűlésen egy

ideje. Talán túl elfoglalt voltál, hogy meditálj, nem ettél rendszeresen, vagy

nem aludtál jól. Bármi is az oka, a békességed elcsúszik.

Amikor ez történik, nagyon fontos, hogy cselekedjük. Nem engedhetjük

meg, hogy egy rossz hozzáállással kiegészült „rossz nap” –ból két nap,

négy nap, vagy egy hét legyen. Felépülésünk a napi szinten végzett

karbantartási programunktól függ. Függetlenül attól, hogy mi történik az

életünkben, nem engedhetjük meg magunknak, hogy elhanyagoljuk az

elveket, amik megmentették az életünket.

Több módja van annak, hogy visszaállítsuk a békességünket. Elmehetünk

egy gyűlésre, felhívhatjuk szponzorunkat, elmehetünk ebédelni egy másik

felépülő függővel, vagy próbálhatjuk eljuttatni az üzenetet egy újonnan

érkezőhöz. Imádkozhatunk. Szánhatunk egy percet arra, hogy

megkérdezzük magunktól, mik azok az egyszerű dolgok, amiket nem

csináltunk. Amikor hozzáállásunk lefelé tart, akkor egyszerű

megoldásokkal elháríthatunk egy balesetet.

Csak a mai nap: Meg fogom vizsgálni felépülésem napi programját.

Január 24 Elszigeteltségtől a kapcsolatig

„Betegségünk elszigetelt minket… Ellenségeskedésünkkel,

neheztelésünkkel, önközpontúságunkkal és önzésünkkel elvágtuk magunkat

a külvilágtól.”

Basic Text, 3-4 o.

A függőség egy izoláló betegség, ami elzár minket a társadalomtól, a

családunktól, és önmagunktól. Elbújtunk. Hazudtunk. Megvetettük az

életet, amit láttunk, hogy mások éltek, és ami biztosan elérhetetlen volt

számunkra. Ami a legrosszabb, azt mondtuk magunknak, semmi bajunk,

még ha tudtuk is, hogy kétségbeesetten betegek voltunk. Kapcsolatunk a

világgal, és magával a valósággal elvadult. Életünk elveszítette a jelentését,

és egyre távolabb húzódtunk a valóságtól.

Az NA program speciálisan olyan embereknek készült, mint mi vagyunk.

Segít nekünk újra kapcsolatba lépni az élettel, amit élnünk kellett volna,

kihúzva minket elszigeteltségünkből. Nem hazudunk többé magunknak az

állapotunkról; beismerjük magunknak tehetetlenségünket, és életünk

irányíthatatlanságát. Kialakítunk egy hitet, hogy életünk javulhat, hogy a

felépülés lehetséges, és hogy a boldogság nincs állandóan a mi

elérhetőségünkön kívül. Őszinték leszünk; nem bujkálunk többé;

„megjelenünk és elmondjuk az igazságot”, akármi is történik. És ahogyan

ezt tesszük, létrehozzuk a kapcsokat, ami egyéni életünket összeköti a

körülöttünk lévő nagyobb élettel.

Mi függők, nem kell, hogy elszigetelt életet éljünk. A Tizenkét Lépés

visszaállíthatja kapcsolatunkat az élettel – ha dolgozunk rajta.

Csak a mai nap: Része vagyok a körülöttem lévő életnek. Gyakorolni

fogom a programot, hogy erősítsem kapcsolatomat a világommal.

Egy plusz ajándék Január 25

„Látjuk magunk között megtörténni minden nap. Ez a csodás átfordulás egy

lelki ébredés bizonyítéka.”

Basic Text, 49. o

Nézzük, ahogy besétálnak az első gyűlésükre, legyőzötten, összetört

lélekkel. Szenvedésük egyértelmű, és vágyuk a segítségre még

szembetűnőbb. Átvesznek egy Isten hozott érmét, és megrázva az

erőfeszítéstől, visszaülnek a helyükre.

Újra látjuk őket, és úgy látszik, egy kicsit jobban érzik magukat. Találnak

egy szponzort, és minden este gyűlésre járnak. Még mindig nem néznek a

szemünkbe, de elismeréssel bólogatnak, amikor mi megosztunk.

Észrevesszük a remény egy szikráját a szemükben, és bizonytalanul

mosolyognak, amikor bátorítjuk őket, hogy jöjjenek vissza.

Néhány hónap múlva, egyenesen állnak. Megtanultak szemkontaktust

teremteni. Szponzorukkal dolgoznak a lépéseken, és ennek eredményeként

gyógyulnak. Hallgatjuk őket a gyűléseken megosztani. Utána együtt

pakoljuk velük a székeket.

Néhány év múlva, egy találkozó workshop-jában beszélnek. Csodálatos,

humoros személyiségük van. Mosolyognak, amikor meglátnak minket,

megölelnek és elmondják nekünk, hogy nélkülünk soha nem tudták volna

megcsinálni. És megértik, amikor mi azt mondjuk, „mi sem tudtuk volna

nélküled.”

Csak a mai nap: Örömöt találok abban, hogy valaki más felépülésének a

tanúja vagyok.

Január 26 Önközpontúság

„Betegségünk lelki része a teljes önközpontúság.”

Basic Text, 20. o

Mi az önközpontúság? Amikor azt hisszük, hogy körülöttünk forog a világ.

Csak a mi kívánságaink és követeléseink érdemesek tekintetbevételre.

Önközpontú agyunk azt hiszi, hogy bármit megkaphat, amit akar, ha saját

eszközeire lenne hagyatva. Az önközpontúság teljes önelégültséget tételez

fel.

Azt mondjuk, hogy az önközpontúság a betegségünk lelki része, mert az

önközpontú agy nem tud önmagánál nagyobbat, vagy fontosabbat

elképzelni. De lelki betegségünkre van egy lelki megoldás: a Narcotics

Anonymous Tizenkét Lépése. A lépések elvezetnek minket az

önközpontúságból az Isten-központúságba.

Azzal, hogy beismerjük tehetetlenségünket, és egy nálunk nagyobb Erő

segítségét kérjük, megszabadulunk az önállóság téveszméjétől. Elismerjük

önelégültségünk csődjét, amikor beismerjük tévedésünket, jóvátételeket

teszünk, és kérjük a saját felfogásunk szerinti Istent, hogy tudjuk, mi a

helyes. És megszűntetjük elbizakodottságunk nyomasztó érzését azzal,

hogy másokat szolgálunk, nem csak magunkat.

A lelkünket kínzó önközpontúságot egy lelki megoldással kezelhetjük: a

Tizenkét Lépéssel.

Csak a mai nap: Irányításom és erőm egy Felsőbb Erőből fakad, nem a saját

énemből. Gyakorolni fogom a Tizenkét Lépést, hogy jobban Isten-

központúvá, és kevésbe önközpontúvá váljak.

Újra megtanuljuk, hogyan kell élni Január 27

„Új módokat tanulunk arra, hogyan éljünk. Nem vagyunk többé a saját

elképzeléseinkre korlátozva.”

Basic Text, 54. o

Lehet, hogy gyerekekként megtanítottak minket a jó és a rossz közötti

különbségre, vagy az élet más alapjaira, lehet, hogy nem. Mindegy, mire

megtaláltuk a felépülést, legtöbbünknek halvány fogalma volt arról, hogyan

kell élni. A társadalom többi részétől való elszigeteltségünk okozta, hogy

semmibe vettünk alapvető emberi kötelezettségeket, és bizarr képességeket

fejlesztettünk ki arra, hogy megbirkózzunk a világgal, melyben éltünk.

Néhányunk nem tudta, hogyan kell igazat mondani; mások olyan

igazmondóak voltak, hogy mindenkit megsebeztek, akivel beszéltek.

Voltunk, akik a legegyszerűbb személyes problémával sem tudtunk

megbirkózni, míg mások a világ összes problémáját nem akarták volna

oldani. Voltak közülünk, akik soha nem lettek dühösek, még ha igazságtalan

bánásmódban részesültek is; mások buzgón emeltek panaszt mindenki és

minden ellen.

Bármi is a problémánk, bármennyire is súlyos, a Narcotics Anonymous-ban

mindannyiunknak van esélye arra, hogy megtanuljon egy új életutat. Talán

kedvességet kell tanulnunk, és azt, hogy hogyan törődjünk másokkal. Vagy

talán felül kell kerekednünk a félelmen, és kockázatokat kell vállalnunk.

Egy dologban biztosak lehetünk: egyszerűen azzal, hogy élünk, minden nap

tanulunk valami újat.

Csak a mai nap: Többet tudok arról, hogyan éljek, mint tegnap, de mégsem

annyit, mint holnap. Ma tanulok valami újat.

Január 28 Minden nap függő

„Bármilyen hosszú időre maradunk tiszták, soha nem épülhetünk fel

teljesen.”

Basic Text, 80. o

Miután eltöltöttünk egy kis időt a programban, néhányan azt kezdjük

gondolni, hogy meggyógyultunk. Mindent megtanultunk, amit az NA

taníthat nekünk. Kezdjük unni a gyűléseket, és szponzorunk állandóan

ugyanazt a refrén zümmögi: „A lépések – a lépések – a lépések!” Úgy

döntünk, itt az ideje, hogy az életünkkel foglalkozzunk, visszavegyünk a

gyűlésekből és próbáljuk behozni azokat az éveket, melyeket aktív

függőségünk elvett tőlünk. Azzal, hogy ezt tesszük, a felépülésünket

veszélyeztetjük.

Azok közülünk, akik egy ilyen epizódot követően visszaestünk, gyakran

próbálunk annyi gyűlésre elmenni, amennyire csak tudunk. Néhányunk

évekig minden nap jár gyűlésre. Talán hosszú idő, mire megértjük, hogy

mindig függők leszünk. Talán bizonyos napokon jól érezzük magunkat, más

napokon betegek vagyunk, de minden nap függők vagyunk.

Mindig ki vagyunk téve a tévhitnek, a tagadásnak, a magyarázkodásnak és

az őrületnek. Ezek mind a tipikusan függő gondolkodás ismertetőjelei. Ha

továbbra is drogok használata nélkül akarunk élni, és élvezni az életet,

akkor minden nap gyakorolnunk kell a felépülés aktív programját.

Csak a mai nap: Minden nap függő vagyok, de ma választhatom azt, hogy

felépülő függő legyek. Ezt a döntést a program gyakorlásával hozom.

Az Első Lépés – a cselekvés lépése Január 29

-Megértjük, hogy nincs valódi irányításunk a drogok felett?”

Basic Text, 18. o

Először, sokan azt gondolhattuk, hogy az Első Lépéshez nem kell cselekvés

– csak megadjuk magunkat, és tovább megyünk a Második Lépésre. De az

Első Lépéshez kell a cselekvés!

Amit az Első Lépésben teszünk, már az első tiszta napunktól látható lesz

abban, ahogyan élünk. Ha őszintén hisszük, hogy tehetetlenek vagyunk

függőségünkkel szemben, akkor nem azt választjuk, hogy drogok közelében

legyünk. Ha továbbra is használó függőkkel élünk vagy találkozunk, az azt

mutatja, hogy fenntartásunk van a programunkban. Egy abszolút hit abban,

hogy az Első Lépés ránk vonatkozik, biztosítani fogja, hogy minden drogtól

és cucctól megtisztítsuk az otthonunkat.

Ahogy múlik az idő, nem csak az alapokkal fogjuk folytatni, hanem új

tetteket is hozzáadunk az Első Lépésünk repertoárjához. Megtanuljuk érezni

az érzéseinket, ahelyett, hogy irányítani próbálnánk őket. Nem próbálunk

többé kizárólagos vezetőink lenni a felépülés utazásán; az önszponzorálás

összeomlik. Kezdünk egyre inkább egy nálunk hatalmasabb Erőre tekinteni

lelki kielégülésért, mint hogy valami mással próbálnánk betölteni ezt az

ürességet.

A megadás csak a kezdet. Ha megadtuk magunkat, meg kell tanulnunk élni

abban a békében, amit találtunk.

Csak a mai nap: Minden szükségeset meg fogok tenni, hogy az Első Lépést

gyakoroljam. Őszintén hiszem, hogy vonatkozik rám.

Január 30 Átadni

„Ingyen és hálával kell adnunk, amit ingyen és hálával adtak nekünk.”

Basic Text, 47. o

A felépülésben sok ajándékot kapunk. Talán ezeknek az ajándékoknak

egyik legnagyobbika a lelki ébredés, ami akkor kezdődik, amikor

abbahagyjuk a használatot, és ez minden nap erősödik, ahogyan

alkalmazzuk a lépéseket életünkben. Egy belső élet új szikrája közvetlen

eredménye egy Felsőbb Erővel való kapcsolatnak, amit a Tizenkét Lépés

élése indít el és alakít ki. Lassan, ahogy követjük a programunkat, a

felépülés fényessége eloszlatja betegségünk sötétségét.

Az egyik módja, hogy kifejezzük hálánkat a felépülés ajándékaiért az, hogy

segítünk másoknak megtalálni azt, amit mi megtaláltunk. Ezt számos

módon megtehetjük: megosztunk a gyűléseken, gyakoroljuk a Tizenkettedik

Lépést, elfogadunk egy elköteleződést a szponzorálásra, vagy önként

jelentkezünk kórház & intézmény, vagy telefonszolgálatra. A lelki élet, amit

a felépülésben adtak nekünk, kifejezésre vágyik, hiszen „csak úgy tudjuk

megtartani amink van, ha továbbadjuk.”

Csak a mai nap: A felépülés ajándéka növekedik, amikor megosztom.

Találni fogok valakit, akivel megoszthatom.

Bizalom Január 31

„Csak a mai nap, hiszek valakiben, aki hisz bennem, és segíteni akar a

felépülésemben.”

Basic Text, 90. o

Megtanulni bízni veszélyes vállalkozás. Aktív függőként szerzett

tapasztalataink arra tanítottak minket, hogy ne bízzunk meg a társainkban.

Legfőképpen, magunkban sem tudtunk megbízni.

Most, hogy a felépülésben vagyunk, a bizalom elengedhetetlen. Szükségünk

van valamire, amibe kapaszkodhatunk, amiben hihetünk, és ami reményt ad

a felépülésünkben. Néhányunk számára, az első dolog, amiben bízni

tudunk, más tagok gyűlésen való megosztásának a szavai. Érezzük az

igazságot a szavaikban.

Ha találunk valakit, akiben megbízhatunk, akkor könnyebben tudunk

segítséget kérni. Ahogyan kezdünk hinni a felépülésükben, megtanulunk

bízni a sajátunkban.

Csak a mai nap: Úgy fogok dönteni, hogy valakiben megbízok. Ezzel a

bizalommal fogok cselekedni.

Nehézségek Február 1

„Másnak éreztük magunkat… Csak miután megadtuk magunkat, tudtuk

túljutni a függőségünk elidegenítésén.”

Basic Text, 22. o

„De te nem érted!” zagyváltuk, miközben próbáltuk leplezni magunkat. „Én

más vagyok! Nekem nagyon rossz!” Aktív függőségünk idején újra és újra

ezeket a szavakat használtuk, vagy azért, hogy elkerüljük a cselekedeteink

következményeit, vagy azért, hogy ne kelljen azokat a szabályokat

követnünk, amik mindenki másra vonatkoztak. Talán így sírtunk az első

gyűlésünkön. Talán még mostanában is ilyen siránkozáson kaptuk rajta

magunkat.

Olyan sokunk érezte magát másnak, vagy különlegesnek. Függőként, szinte

mindent felhasználhatunk arra, hogy elidegenítsük magunkat. De nincs

olyan kifogás, ami miatt ki kell maradnunk a felépülésből, nincs semmi,

ami alkalmatlanná tesz minket erre a programra – sem egy halálos betegség,

sem a szegénység, sem semmi. Függők ezrei találtak felépülést a valós

nehézségek ellenére, melyekkel szembenéztek. Azáltal, hogy dolgozunk a

programon, lelki tudatosságuk növekedett, ezeknek a nehézségeknek

ellenére, vagy talán ezek hatására.

Személyes körülményeink és különbségeink nem lényegesek, amikor a

felépülésről van szó. Azzal, hogy elengedjük másságunkat, és megadjuk

magunkat ennek az egyszerű életnek, elkerülhetetlen, hogy azt vegyük

észre, része vagyunk valaminek.

Csak a mai nap: El fogom engedni másságomat és megragadom a felépülés

elveit, amik közösek oly sok más emberben és bennem. A nehézségeim

nem zárnak ki a felépülésből; hanem inkább belevonnak.

Február 2 Jóindulat

„A jóindulat legjobb példája a szolgálat; a helyes szolgálat az, amikor ’ A

megfelelő dolgot tesszük a megfelelő okból.’”

Basic Text, ix. o

Betegségünk lelki magja az önközpontúság. Másokkal való

kapcsolatainkban az egyetlen indíték, amit függőségünk tanított nekünk, az

önzőség volt. Azt akartuk, amit akartunk, és akkor, amikor akartuk. Az

önmagunkkal való megszállottság életünk talajában gyökeredzett. A

felépülésben hogyan fogjuk kigyomlálni ezt az önmegszállottságot?

Néhány nagyon egyszerű lelki elv alkalmazásával visszafordítjuk

betegségünk hatásait. Hogy szembeszálljunk függőségünk

önközpontúságával, megtanuljuk a jóindulat elvét alkalmazni. Ahelyett,

hogy csak magunkat akarnánk szolgálni, kezdünk másokat szolgálni.

Ahelyett, hogy csak arra gondolnánk milyen hasznunk származhat egy

helyzetből, megtanulunk először mások jólétére gondolni. Amikor egy

erkölcsi választással szembesülünk, megtanulunk megállni, felidézni a lelki

elveket, és megfelelően cselekedni.

Ahogyan kezdjük „a megfelelő dolgot tenni a megfelelő okból”,

észrevehetünk változásokat magunkban. Ahol valaha az önfejűség uralt

minket, ott most a mások iránti jóindulat irányít. A függőség krónikus

önközpontúsága elveszíti uralmát felettünk. Megtanuljuk „ezeket az elveket

életünk minden ügyében gyakorolni”; a felépülésünkben élünk, nem a

betegségünkben.

Csak a mai nap: Bárhol vagyok, bármit csinálok, mások szolgálatát fogom

keresni, nem csak a sajátomat. Amikor egy dilemmával szembesülök,

megpróbálom a megfelelő dolgot tenni a megfelelő okból.

Szükségünk van egymásra Február 3

„Bárki csatlakozhat hozzánk, korra, fajra, szexuális beállítottságra,

gyülekezetre, vallásra, vagy annak hiányára való tekintet nélkül.”

Basic Text, 9. o

A függőség minden újtól vagy mástól elzárt minket. Nem volt szükségünk

senkire vagy semmire, gondoltuk. Semmilyen értéket nem találhattunk

senkiben, aki egy másik környékből, másik fajból, etnikai csoportból vagy

egy másik társadalmi, gazdasági osztályból való. Azt gondolhattuk, hogy ha

más, akkor az rossz.

A felépülésben nem engedhetünk meg magunknak ilyen hozzáállást. Azért

jöttünk az NA-ba, mert a legjobb gondolkodásunkkal sem jutottunk

semmire. Ha növekedést remélünk a felépülésünkben, nyitottá kell válnunk

a tapasztalatra, ami működik függetlenül attól, hogy honnan jön.

Személyes hátterünktől függetlenül két dolog mindannyiunkban közös az

NA-ban, ami senki másnak nincs meg: betegségünk és e felépülésünk.

Megosztott tapasztalatainkért egymásra vagyunk utalva – minél tágabb ez a

tapasztalat, annál jobb. Szükségünk van minden tapasztalatra, programunk

minden különböző nézőpontjára, amit csak találhatunk, hogy találkozzunk a

tisztán élés kihívásaival.

A felépülés gyakran nem könnyű. Az erőt ami szükséges a felépüléshez,

NA-s társainkból merítjük. Ma hálásak vagyunk a csoportunk tagjainak

sokféleségéért, mert ebben a sokféleségben találjuk az erőnket.

Csak a mai nap: Tudom, hogy minél változatosabb a csoportom

tapasztalata, annál jobban tud nekem segíteni a csoport a különböző

helyzetekben, melyekkel szembenézek. Ma szeretettel fogadom a függőket

minden háttérből a honi csoportomban.

Február 4 Nem az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat

„A felépülés számunkra több, mint pusztán élvezet.”

Basic Text, 42. o

Aktív függőségünkben legtöbbünk pontosan tudta, hogyan fogja magát

érezni egyik napról a másikra. Csupán annyit kellett tennünk, hogy

elolvassuk a címkét az üvegen, vagy tudjuk mi van a pakettben.

Megterveztük az érzéseinket, és minden napra az volt a célunk, hogy jól

érezzük magunkat.

A felépülésünkben bármit érezhetünk egyik napról a másikra, akár egyik

percről a másikra is. Reggel energikusnak és boldognak érezhetjük

magunkat, délután meg furcsán cserbenhagyva és szomorúan. Mivel már

reggelente nem tervezzük meg az érzéseinket egy napra előre, lehetnek

olyan érzéseink amik valamennyire kényelmetlenek, például reggel fáradtak

vagyunk, lefekvéskor pedig teljesen éberek.

Természetesen mindig lehetséges, hogy jól érezzük magunkat, de nem ez a

lényeg. Ma a legfőbb gondunk nem az, hogy jól érezzük magunkat, hanem,

hogy megtanuljuk megérteni érzéseinket, és kezelni őket, bármik is

legyenek azok. Ezt úgy tesszük, hogy dolgozunk a lépéseken és megosztjuk

érzéseinket másokkal.

Csak a mai nap: El fogom fogadni az érzéseimet, bármik is azok, úgy ahogy

vannak. Gyakorolni fogom a programot, és megtanulok az érzéseimmel

együtt élni.

Gyertek vissza! Február 5

„Hálásak vagyunk, amiért olyan szívesen fogadtak minket a gyűléseken,

hogy ettől kellemesen éreztük magunkat.”

Basic Text, 80. o

Emlékszel, mennyire féltünk, amikor az első gyűlésre beléptünk? Még ha

egy barátunkkal léptünk is be, legtöbbünk emlékszik arra, milyen nehéz

volt elmenni arra az első gyűlésre. Mi volt az, ami visszahozott minket?

Legtöbbünknek hálás emlékei vannak a szíves fogadtatásról, amiben

részesültünk, és hogy ettől milyen jól éreztük magunkat. Amikor újonnan

érkezőként feltettük a kezünket, kinyitottuk az ajtót más tagok előtt, hogy

közelítsenek felénk, és üdvözöljenek minket.

Néha, a különbség azok között a függők között, akik kisétálnak az ajtón,

hogy soha ne térjenek vissza az NA-ba, és azok között, akik maradnak,

hogy keressék a felépülést, egy NA tag egyszerű ölelése. Amikor már

tiszták vagyunk egy ideje, könnyű visszalépni az újonnan érkezők

menetétől – hiszen annyi embert láttunk jönni-menni. De a tagok, akik már

jó ideje tiszták, meg tudják különböztetni a függőt, aki nem tér vissza, és a

függőt, aki visszajár. A telefonszámunk felajánlásával, egy öleléssel, vagy

csak egy meleg fogadtatással, meghosszabbítjuk a Narcotics Anonymous

karját, hogy elérjen a még szenvedő függőhöz.

Csak a mai nap: Emlékszem a fogadtatásra, amiben részesültem, amikor

először az NA-ba jöttem. Ma úgy fejezem ki a hálámat, hogy felajánlok egy

ölelést egy újonnan érkezőnek.

Február 6 Én nem tudok - mi tudunk

„Meggyőztük magunkat arról, hogy tudjuk egyedül csinálni, és ezen az

alapon folytattuk az életet. Az eredmény katasztrofális volt, és végül

mindannyiunknak be kellett ismerni, hogy az önállóság egy hazugság volt.”

Basic Text, 59. o

„Én nem tudom, de mi tudjuk.” Ez az egyszerű, de mély értelmű igazság

vonatkozik kezdetben NA tagként az első szükségletünkre: Együtt tiszták

tudunk maradni, de ha elszigeteljük magunkat, akkor rossz társaságban

vagyunk. Hogy felépüljünk, szükségünk van más függők segítségére.

Az önhittség nem csak annak a képességünknek állja útját, hogy tiszták

maradjunk. Drogokkal, vagy azok nélkül, ha önfejűségből élünk, az

elkerülhetetlenül katasztrófához vezet. A dolgoktól, és szolgáltatásoktól

kezdve a szeretetig és a társaságig, mindenben más emberekre vagyunk

utalva, és az önfejűség állandó konfliktusokat okoz nekünk ezekkel az

emberekkel. Ahhoz, hogy kielégítő életet éljünk, harmóniában kell élnünk

másokkal.

Más függők, és a közösségünkben mások nem az egyedüliek, akikre rá

vagyunk utalva. Az erő nem egy emberi tulajdonság, az élethez mégis erőre

van szükségünk. Ezt egy nálunk hatalmasabb Erőben találjuk meg, ami

biztosítja az irányítást és az erőt, ami belőlünk hiányzik. Amikor önállónak

tettetjük magunkat, akkor elszigeteljük magunkat az egyetlen erőforrástól,

ami képes hatékonyan átvezetni minket az életen: a Felsőbb Erőtől.

Az önállóság nem működik. Szükségünk van más függőkre; szükségünk

van más emberekre; és hogy teljes életet éljünk, szükségünk van egy nálunk

hatalmasabb Erőre.

Csak a mai nap: Más felépülő függők segítségét; a közösségemben élőkkel

való harmóniát; és a Felsőbb Erőm gondoskodását fogom keresni.

Ez nem egy teszt Február 7

„…egy szerető, személyes Felsőbb Erőre találtunk, akihez fordulhatunk.”

Basic Text, 27. o

Néhányan azzal a benyomással jöttünk a felépülésbe, hogy az élet

nehézségei kozmikus tesztek sorozata, arra tervezve, hogy megtanítsanak

nekünk valamit. Ez a hit teljesen nyilvánvaló, amikor valami traumás

történik velünk és jajgatunk, „A Felsőbb Erőm tesztel engem!” Meg

vagyunk győződve arról, hogy felépülésünk próbája, amikor valaki

drogokat kínál nekünk vagy a jellemünk próbája, amikor egy olyan

helyzettel állunk szemben, amiben tisztességtelenül cselekedhetnénk

anélkül, hogy elkapnának minket. Még azt is gondolhatjuk, hogy a hitünk

próbája, amikor az életünk tragédiájának egy nagy fájdalmában vagyunk.

De egy szerető Felsőbb Erő nem teszteli a felépülésünket a jellemünket

vagy a hitünket. Az élet csak történik, és néha fáj. Sokan elvesztettünk egy

szerelmet, úgy hogy nem a mi hibánk volt. Néhányunk minden anyagi javát

elveszítette. Néhányan még a saját gyerekein elveszítését is megsirattuk. Az

élet néha rettenetesen fájdalmas tud lenni, de ezt a fájdalmat nem a Felsőbb

Erőnk méri ránk. Ehelyett, ez az Erő állandóan mellettünk van készen arra,

hogy vigyen minket, amikor nem tudunk magunktól járni. Az élet nem tud

nekünk olyan sérülést okozni, amit a saját felfogásunk szerinti Isten nem

tudna meggyógyítani.

Csak a mai nap: Bízni fogok abban, hogy Felsőbb Erőm velem kapcsolatos

akarata jó, és ő szeret engem. Felsőbb Erőm segítségét fogom kérni a

szükség idején.

Február 8 Mi a szponzor?

„Tudjuk, hogy számíthatunk a szponzorunkra, de a mi felelőségünk, hogy

kapcsolatba lépjünk velük…”

IP No. 11, Szponzorálás

Mi a szponzor? Tudod: az a kedves ember, akivel az első gyűlésed után

kávéztál. Az adakozó lélek, aki ingyen megosztja a tapasztalatait a

felépülésről. Az, aki elképesztő betekintésekkel bűvöl el téged a

jellemhibáidat illetően. Az, aki folyamatosan emlékeztet téged arra, hogy

befejezd a Negyedik Lépésedet, aki meghallgatja az Ötödik Lépésedet és

nem mondja senkinek, hogy mennyire bolond vagy.

Elég könnyű elkezdeni mindezt természetesnek venni, mikor már

megszoktuk, hogy valakire számíthatunk. Lehet, hogy megvadulunk egy kis

időre, és azt mondjuk magunknak, „Majd hívom a szponzoromat később, de

most ki kell takarítanom a házat, el kell mennem vásárolni és hajtanom kell

azt a jóképű…” És így a végén bajba jutunk, azon tűnődve hol rontottuk el.

A szponzorunk nem gondolatolvasó. A mi dolgunk, hogy kinyújtsuk a

kezünket és segítséget kérjünk. Akár arra van szükségünk, hogy segítsenek

a lépéseinkben, akár egy valóságellenőrzésre, ami segíthet kiegyenesíteni a

kanyargós gondolkodásunkat, vagy csak egy barátra, a mi feladatunk, hogy

megtegyük a felkérést. A szponzorok meleg, bölcs, csodálatos emberek, és

az ő tapasztalataik a felépülésről a miénk – annyit kell tennünk csupán,

hogy kérjük.

Csak a mai nap: Hálás vagyok az időért, a szeretetért, és a tapasztalatokért,

amit a szponzorom megosztott velem. Ma felhívom a szponzoromat.

Önelfogadás Február 9

„Amikor elfogadjuk önmagunkat, akkor másokat is be tudunk fogadni az

életünkbe, feltétel nélkül, valószínűleg életünkben először.”

IP No. 19, Önelfogadás

Legkorábbi emlékeinkből is, sokan úgy éreztük, soha nem tartoztunk

sehová. Bármekkora is volt a gyülekezet, mindig külön éreztük magunkat a

tömegtől. Nehezünkre esett beilleszkedni. Mélyen belül azt hittük, hogy ha

hagyjuk, hogy mások megismerjenek minket, akkor el fognak minket

utasítani. Talán a függőségünk kezdte alakítani az önközpontúság klímáját.

Sokunk egy védekező hozzáállással leplezte az elidegenedés fájdalmát.

„Nincs szükséged rám? Akkor nekem sincs szükségem rád. Nekem itt

vannak a drogjaim, és tudok vigyázni magamra!” Minél előbbre haladt a

függőségünk, annál magasabbra építettük magunk köré a falakat.

Amikor kezdünk más felépülő függők elfogadására találni, akkor kezdenek

lehullani ezek a falak. Ezzel, hogy mások elfogadnak minket, kezdjük

tanulni az önelfogadás fontosságát. És amikor kezdjük lefogadni magunkat,

visszautasítás félelme nélkül megengedhetjük másoknak, hogy életünk

részesei legyenek.

Csak a mai nap: Az NA-ban elfogadnak; van helyem. Ma biztonságos, hogy

elkezdjek másokat beengedni az életembe.

Február 10 Szórakozás

„A felépülésben változnak elképzeléseink a szórakozásról.”

Basic Text, 102. o

Visszatekintve, sokunk megérti, hogy amikor használtunk, meglehetősen

bizarr elképzeléseink voltak a szórakozásról. Néhányan kiöltöztünk, és a

helyi klub felé vettük az irányt. Napfelkeltéig táncoltunk, ittunk és

drogoztunk. Számos alkalommal fegyverharcok robbantak ki. Amit akkor

szórakozásnak hívtunk, azt ma őrületnek nevezzük.

Ma, a szórakozásról alkotott felfogásunk változott. Ma a szórakozás azt

jelenti számunkra, hogy sétálunk az óceán partján, nézzük, ahogyan a

delfinek fickándoznak, míg a nap lenyugszik mögöttük. Szórakozás, amikor

elmegyünk egy NA-s piknikre, vagy komédia show-ra látogatunk egy NA

találkozón. Szórakozás, amikor kiöltözünk, hogy elmenjünk egy bankettre,

és nem fegyverharcok miatt aggódunk, amik azért robbannak ki, mert

valaki valakivel csinált valamit.

A Felsőbb Erő kegyelmén, és a Narcotics Anonymous Közösségén

keresztül a szórakozásról való elképzeléseink radikálisan megváltoztak. Ma,

amikor fenn vagyunk, hogy lássuk a napfelkeltét, az azért van, mert előtte

való este korán lefeküdtünk, nem pedig mert reggel hatkor jöttünk el a

partiról, egész éjszakás droghasználattól homályos szemekkel. És ha csak

ennyit kapunk a Narcotics Anonymous-tól, az is elég.

Csak a mai nap: Szórakozni fogok a felépülésemben!

Áldás az átokból Február 11

„Nagyon hálásak lettünk a felépülésünk folyamán… Betegek vagyunk, de

felépülünk.”

Basic Text, 8. o

Az aktív függőség nem egy piknik volt; sokunk alig jött ki belőle élve. De a

betegség elleni szónoklás, a siránkozás, hogy mit tett velünk, az önsajnálat,

hogy milyen állapotba kerültünk miatta – ezek a dolgok a keserűség és a

neheztelés szellemébe zárnak minket. A szabadság és lelki növekedés felé

vezető út ott kezdődik, ahol keserűség véget ér, az elfogadással.

Nem lehet tagadni a függőség hozta szenvedést. Mégis, ez volt az a

betegség, ami a Narcotics Anonymous-ba hozott minket. E nélkül nem

kerestük volna, és nem is találtuk volna meg a felépülés áldását. Az

elszigetelésünkkel a közösség keresésére kényszerített minket. Azzal, hogy

szenvedést okozott, megadta nekünk a tapasztalatot, ami mások segítéséhez

szükséges, olyan segítséghez, amit senki más nem tud nyújtani. Azzal, hogy

térdre kényszerített minket, a függőség megadta nekünk a lehetőséget, hogy

megadjuk magunkat egy szerető Felsőbb Erő gondoskodásának.

Mi nem kívánnánk a függőség betegségét senkinek. De a tény marad, hogy

nekünk, függőknek már megvan ez a betegségünk – és mi több, e betegség

nélkül talán soha nem indultunk volna el spirituális utazásunkon. Emberek

ezrei keresik egész életükön keresztül azt, amit mi a Narcotics Anonymous-

ban találtunk: egy közösséget, egy célosságot, és egy Felsőbb Erővel való

tudatos kapcsolatot. Ma hálásak vagyunk mindenért, ami ez az áldást hozta

nekünk.

Csak a mai nap: El fogom fogadni a betegségem tényét, és a felépülés

áldását követem.

Február 12 A pillanatban élni

„Bánkódtunk a múlt felett, rettegtünk a jövőtől, és nem voltunk túlságosan

elragadtatva a jelentől.”

Basic Text, 7. o

Amíg nem tapasztaljuk a Tizenkét Lépésen való munkán keresztül kapott

enyhülést, addig kétséges, hogy a fentinél igazabb állítást találunk.

Legtöbbünk a szégyentől lógó fejjel jött az NA-ba, a múlton gondolkodva,

és azt kívánva, hogy bárcsak meg tudnánk változtatni azt. A jövővel

kapcsolatos fantáziáink és elvárásaink olyan extrémek lehetnek, hogy

amikor először randevúzunk valakivel, akkor azon tűnődünk, melyik

ügyvédet vegyük igénybe a váláshoz. Majdnem minden tapasztalat

emlékeztet minket egy múltbéli dologra, vagy elkezd kivetítődni a jövőre.

Először nehéz a pillanatban maradni. Úgy látszik, hogy az agyunk

egyszerűen nem áll meg. Még az is nehezünkre esik, hogy jól érezzük

magunkat. Minden alkalommal, amikor azt vesszük észre, hogy a

gondolataink nem arra összpontosítanak, ami éppen most történik,

imádkozhatunk, és megkérhetünk egy szerető Istent arra, hogy segítsen

nekünk kikeveredni önmagunkból. Ha bánkódunk a múlt felett, akkor úgy

teszünk jóvátételt, hogy ma másképp élünk; ha félünk a jövőtől, akkor azon

dolgozunk, hogy ma felelősségteljesen éljünk.

Amikor dolgozunk a lépéseken, és minden alkalommal, amikor felfedezzük,

hogy nem a jelenben élünk, imádkozunk, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy

ezek az időszakok nem fordulnak elő olyan gyakran, mint régen. Lesznek

óráink, sőt, még napjaink is, amikor teljes figyelmünk a jelen pillanatra fog

összpontosulni, nem pedig a sajnálatos múltra, vagy a félelmetes jövőre.

Csak a mai nap: Amikor minden pillanatban teljes életet élek, olyan örömök

felé nyitom meg magam, amilyenek máskülönben elkerülnének. Ha

gondom van ezzel, akkor egy szerető Isten segítségét fogom kérni.

A kötelékek, amik összekötnek Február 13

„Amíg a kötelékek, amik összetartanak, erősebbek, mint azok, amik

széthúznak, minden rendben lesz.”

Basic Text, 57. o

Sokunk úgy érzi, hogy az NA nélkül biztosan belehaltunk volna a

betegségünkbe. Ennélfogva, annak létezése a mi életvonalunk. Ugyanakkor,

a széthúzás előforduló tényező a Narcotics Anonymous életében. Meg kell

tanulnunk építő módon reagálni a romboló hatásokra, melyek néha

felmerülnek a közösségünkben. Ha úgy döntünk, hogy a megoldás és nem a

probléma részei leszünk, akkor a helyes irányba tartunk.

Személyes felépülésünk, és az NA növekedése attól függő, hogy meg

tudjuk-e tartani a felépülés légkörét a gyűléseken. Hajlandóak vagyunk arra,

hogy segítsünk a csoportunknak konstruktív módon kezelni egy

konfliktust? Arra törekszünk, mint csoporttagok, hogy nyíltan, őszintén, és

tisztességesen oldjuk meg a nehézségeket? Tagjaink közös jólétét próbáljuk

a saját napirendünk elé helyezni? És megbízott szolgálóként, figyelembe

vesszük, hogy a tetteink milyen hatással lehetnek az újonnan érkezőkre?

A szolgálat a legjobbat és a legrosszabbat is kihozhatja belőlünk. De

gyakran a szolgálaton keresztül kezdünk kapcsolatba kerülni néhány

nyomósabb jellemhibánkkal. Inkább összerándulunk a szolgálati

kötelezettségektől, minthogy szembenézzünk azzal, amit magunkról

kideríthetünk? Ha észben tartjuk a kötelékek erejét – felépülésünket az

aktív függőségből – minden rendben lesz.

Csak a mai nap: Arra törekszem, hogy a közösségünk szolgálatában álljak.

Nem fogok félni attól, hogy felfedezzem, ki vagyok.

Február 14 Őszinteség és lelkiség

„Egy saját felfogásunk szerinti Istenhez való jogunk teljes, és bukatóktól

mentes. Mert megvan ez a jogunk, szükséges, hogy őszinték legyünk a

hitünkkel kapcsolatban, ha lelki növekedést akarunk.”

Basic Text, 25. o

A gyűléseken, amikor üdítők mellett beszélgetünk a szponzorunkkal,

halljuk NA-s barátainkat a Felsőbb Erejükről való elképzelésükről beszélni.

Könnyű lenne „menni az árral”, mások hitéhez igazodni. De mint ahogyan

senki más nem tud felépülni helyettünk, úgy senki más spiritualitása nem

helyettesítheti a miénket. Őszintén kutatnunk kell egy Istenről való

elképzelés után, ami számunkra működik.

Sokan imával és meditációval kezdjük ezt a kutatást, és a felépülés

tapasztalataival folytatjuk. Voltak példák arra, hogy a sajátunk feletti erőt

kaptunk, hogy szembenézzünk az élet kihívásaival? Amikor csendesen

irányítást kerestünk a nehéz időkben, akkor megtaláltuk? Szerintünk milyen

Erő vezetett minket és adott nekünk erőt? Milyen Erőt keresünk? Az ezekre

a kérdésekre adott válaszokkal elégséges elképzelésünk lesz a Felsőbb

Erőnkről ahhoz, hogy biztonsággal és bizalommal kérhessük őt, hogy

gondoskodjon akaratunkról és életünkről.

Egy kölcsönvett felfogás az Istenről rövid időre megteszi. De hosszú távon

el kell jutnunk a saját elképzelésünkhöz egy Felsőbb Erőről, mivel ez az

Erő, ami keresztül fog vinni minket a felépülésünkön.

Csal a mai nap: Egy nálam hatalmasabb Erőt keresek, ami segíthet nekem a

lelki növekedésben. Ma őszintén meg fogom vizsgálni hitemet és eljutok

egy saját elképzeléshez az Istenről.

Lelki ébredés Február 15

„Az utolsó dolog, amit reméltünk, egy lelki ébredés volt.”

Basic Text, 48. o

Kevesen jöttünk úgy az első Narcotics Anonymous gyűlésünkre, hogy

bárcsak készíthetnénk egy személyes leltárt, vagy azzal a hittel, hogy egy

spirituális űr volt a lelkünkben. Nem is sejtettük, hogy éppen egy olyan

utazás előtt álltunk, ami felébresztené alvó lelkünket.

Mint egy hangos ébresztőóra, az Első Lépés egy fél–tudatossághoz vezet

minket – bár ennél a pontnál talán még nem vagyunk biztosak, hogy ki

akarunk-e mászni az ágyból vagy még aludnánk egy öt percet. A gyengéd

kéztől, ami megrázza a vállunkat, ahogyan alkalmazzuk a Második és

Harmadik Lépést, felállunk, kinyújtózunk és ásítunk. Ki kell törölnünk a

csipát a szemünkből, hogy megírjuk a Negyedik Lépést és megosszuk az

Ötödiket. De ahogyan dolgozunk a Hatodik, Hetedik, Nyolcadik és

Kilencedik Lépésen, kezdünk észrevenni egy lendületet a lépteinkben és

egy mosoly kezdetét az ajkunkon. A lelkünk dalol a zuhany alatt, ahogyan

megtesszük a Tizedik és Tizenegyedik Lépést. És akkor gyakoroljuk a

Tizenkettediket, úgy, hogy elhagyjuk a házat mások után kutatva, akiket

felébreszthetünk.

Nem kell életünk hátralévő részét egy lelki kómában töltenünk. Lehet, hogy

nem szeretünk reggel felkelni, de ha már kint vagyunk az ágyból majdnem

mindig örülünk, hogy megtettük.

Csak a mai nap: Hogy felébresszem álmos lelkemet, használni fogom a

Tizenkét Lépést.

Február 16 Hittel teli érzések

„Amikor nem fogaduk el a ma realitását, akkor megtagadjuk hitünket a

Felsőbb erőnkben Ez csak több szenvedést hozhat.”

IP No. 8, Csak a Mai Nap

Bizonyos napok egyszerűen nem olyanok amilyennek szeretnénk őket.

Problémáink olyan egyszerűek lehetnek, mint egy elszakadt cipőfűző vagy,

hogy sorba kell állni a szupermarketben. Vagy tapasztalhatunk valami

sokkal komolyabbat, mint például egy munka, otthon vagy egy szerettünk

elvesztését. Akárhogy is gyakran az a vége, hogy módot keresünk érzéseink

elkerülésére, ahelyett, hogy egyszerűen elfogadnánk, hogy ezek az érzések

fájdalmasak.

Senki nem ígéri, hogy minden úgy lesz ahogy mi akarjuk, amikor

abbahagyjuk a használatot. Sőt, biztosak lehetünk abban, hogy az élet megy

tovább akár használunk akár nem. Fogunk találkozni jó napokkal és rossz

napokkal, kellemes érzésekkel és fájdalmas érzésekkel. De egyikük elől

sem kell többé elszaladnunk.

Tapasztalhatunk fájdalmat, gyászt, dühöt, frusztrációt – mindazokat az

érzéseket, amiket valaha drogokkal kerültünk el. Úgy találjuk, hogy

keresztül tudunk jutni ezeken az érzelmeken tisztán. Nem fogunk meghalni

és a világnak sem lesz vége csak, mert kellemetlen érzéseink vannak.

Megtanulunk bízni abban, hogy túlélhetünk mindent, amit a napok hoznak.

Csak a mai nap: Úgy fogom megmutatni a hitemet Istenben, hogy úgy

tapasztalom meg ezt a napot, ahogy van.

Az üzenetet hordozni, nem a függőt Február 17

„Lehet analizálni őket, tanácsot adni nekik, érvelni velük, imádkozni értük,

megfenyegetni, megverni, vagy bezárni őket, de nem fogják abbahagyni,

amíg nem akarják abbahagyni.”

Basic Text, 62. o

Talán az egyik legnehezebb igazság, amivel a felépülésünkben

szembesülünk az, hogy mások függőségével szemben ugyanolyan

tehetetlenek vagyunk, mint a miénkkel. Talán azt hisszük, hogy mivel saját

életünkben lelki ébredést tapasztaltunk, más függőket is rá kell tudnunk

beszélni a felépülésre. De megvannak annak határai, hogy mit tehetünk

azért, hogy egy másik függőnek segítsünk.

Nem kényszeríthetjük őket arra, hogy abbahagyják a használatot. Nem

adhatjuk oda nekik a lépések eredményeit, és nem fejlődhetünk helyettük.

Nem vehetjük el a magányukat, vagy a fájdalmukat. Nincs semmi, amit egy

rettegő függőnek mondhatunk, ami meggyőzi arról, hogy adja fel a

függőség nyomorúságát a felépülés ijesztő bizonytalanságáért. Nem

bújhatunk más emberek bőrébe, nem mozdíthatjuk el a céljaikat, vagy

dönthetjük el helyettük, hogy mi a legjobb nekik.

Ugyanakkor, ha nem próbáljuk ezt a hatalmat gyakorolni mások függősége

felett, talán segíthetünk nekik. Talán fejlődnek, ha hagyjuk, hogy

szembenézzenek a valósággal, legyen az bármilyen fájdalmas. Lehet, hogy

saját meghatározásuk szerint, eredményesebbek lesznek, amíg nem

próbáljuk helyettük csinálni. A saját életük felett rendelkezhetnek, feltéve,

ha mi csak a sajátunk felett rendelkezünk. Ha mindezt elfogadjuk, akkor

azzá lehetünk, aminek lennünk kéne – az üzenet, és nem a függő hordozói.

Csak a mai nap: El fogom fogadni, hogy tehetetlen vagyok nem csak a saját

függőségem, hanem mindenki más függőségével szemben is. Az üzenetet

fogom hordozni, nem a függőt.

Február 18 A felépülés szövetsége

„Mindaddig, amíg könnyedén teszem, és elkötelezem magam a Felsőbb

Erőmhöz, hogy a tőlem telhető legjobbat tegyem, tudom, hogy ma

gondoskodni fog rólam.”

Basic Text, 120. o

Sokan úgy találjuk, hogy az alapvető elköteleződésünk a felépülésben a

Felsőbb Erőnk felé irányul. Azzal a tudattal, hogy nekünk nincs elég

hatalmunk ahhoz, hogy magunktól tiszták maradjunk és rátaláljunk a

felépülésre, egy nálunk hatalmasabb Erővel lépünk szövetségbe.

Elkötelezzük magunkat, hogy a Felsőbb Erő gondoskodására bízzuk

életünket, és ezért cserébe a Felsőbb Erő vezet minket.

Ez a szövetség létfontosságú a tisztán maradáshoz. Gyakran úgy érezzük,

hogy a felépülés korai szakaszán átjutni a legnehezebb dolog, amit valaha is

csináltunk. De a felépüléshez való elköteleződésünk ereje és Isten

gondoskodásának hatalma elég ahhoz, hogy átsegítsen minket csak a ami

napon.

A mi részünk ebben a szövetségben az, hogy a tőlünk telhető legjobbat

tegyük minden nap, jelen legyünk az életben, tegyük a dolgunkat, és

legjobb képességeink szerint alkalmazzuk a felépülés elveit. Megígérjük,

hogy a lehető legjobban cselekszünk – nem imitáljuk, nem tettetjük

emberfelettinek magunkat, egyszerűen csak végezzük a felépülés

lábmunkáját. Abban, hogy teljesítjük saját részünket a felépülés

szövetségében, tapasztaljuk a Felsőbb Erőnk gondoskodását, amelyet ő

biztosított számunkra.

Csak a mai nap: Meg fogom becsülni a Felsőbb Erőmmel elkötelezett

szövetséget.

Fenntartások Február 19

„A visszaesés soha nem egy baleset. A visszaesés annak jele, hogy

fenntartásunk van a programunkban.”

Basic Text, 76. o

A fenntartás valami, amit félreteszünk jövőbeli használatra. A mi

esetünkben egy fenntartás az a sejtés, hogy ha ez és ez történik, biztosan

vissza fogunk esni. Milyen eseményt gondolunk túl fájdalmasnak ahhoz,

hogy elviseljük? Talán azt hisszük, ha házastársunk, vagy szeretőnk elhagy

minket, akkor be kell majd állnunk. Ha elveszítjük a munkánkat, akkor,

gondoljuk, biztosan használni fogunk. Vagy talán egy szerettünk halála az,

amit elviselhetetlennek gondolunk. Akárhogy is, a fenntartások, amiket

rejtegetünk engedik meg nekünk, hogy használjunk, amikor azok

bekövetkeznek – ami gyakran megtörténik.

Felkészíthetjük magunkat a sikerre a visszaesés helyett, ha megvizsgáljuk

kilátásainkat, és módosítunk rajtunk, ahol tudunk. Legtöbbünk magában

cipeli a várható szerencsétlenségek listáját, amik szorosan kapcsolódnak

félelmeinkhez. Megtanulhatjuk túlélni a fájdalmat, ha más tagokat látunk

hasonló fájdalmat átélni. Az ő tanulságaikat saját kilátásainkra

alkalmazhatjuk. Ahelyett, hogy azt mondogatnánk magunknak, hogy ha ez

megtörténik akkor be kell állnunk, halkan biztosíthatjuk magunkat afelől,

hogy mi is tiszták maradhatunk bármit is hoz ma az élet.

Csak a mai nap: Megvizsgálom, hogy vannak-e fenntartásaim, amik

veszélyeztethetik a felépülésemet, és megosztom ezeket egy mási függővel.

Február 20 Tehetetlenség és személyes felelősség

„Azáltal, hogy képtelenek voltunk személyes felelősségünket felvállalni,

tulajdonképpen a saját problémáinkat kreáltuk.”

Basic Text, 13. o

Amikor nem vagyunk hajlandóak felelősséget vállalni az életünkért, minden

személyes hatalmunkat feladjuk. Emlékeznünk kell arra, hogy

függőségünkkel szemben vagyunk tehetetlenek, nem pedig személyes

viselkedésünkkel szemben.

Sokan helytelenül használtuk a tehetetlenség fogalmát, arra, hogy

elkerüljük a döntéseket, vagy hogy olyan dolgokba kapaszkodjunk,

melyeken már túlnőttünk. Azt állítottuk, hogy tehetetlenek voltunk saját

cselekedeteinkkel szemben. Másokat hibáztattunk a saját körülményeink

miatt, ahelyett, hogy pozitívan cselekedtünk volna annak érdekében, hogy

megváltoztassuk ezeket a körülményeket. Ha továbbra is elkerüljük a

felelősséget azzal, hogy „tehetetlennek” valljuk magunkat, akkor

ugyanannak a kétségbeesésnek tesszük ki magunkat, amit aktív

függőségünk alatt tapasztaltunk. Annak lehetősége, hogy a felépülési

éveink azzal töltjük, hogy áldozatnak érezzük magunkat, nagyon is valós.

Ahelyett, hogy életünket mulasztásokkal éljük, megtanulhatunk

felelősségteljes döntéseket hozni, és kockázatot vállalni. Elkövethetünk

hibákat, de tanulhatunk ezekből a hibákból. Az önmagunkkal szembeni

magasabb szintre emelt tudatosság és a személyes felelősség elfogadására

való megnövekedett hajlandóság adja nekünk a szabadságot, hogy

változzunk, válasszunk, és növekedjünk.

Csak a mai nap: Az érzéseim, tetteim, és a választásim az enyémek.

Elfogadom a felelősséget értük.

Önsajnálat, vagy felépülés – a mi választásunk Február 21

„Az önsajnálat az egyik legpusztítóbb hiba; minden pozitív energiánkat

leszívja.”

Basic Text, 77. o

Aktív függőségünkben sokunk túlélő mechanizmusként használta az

önsajnálatot. Nem hittük el, hogy létezik egy alternatívája annak, hogy a

betegségünkben éljünk – vagy talán nem akartuk elhinni. Mindaddig, amíg

tudtuk sajnálni magunkat, és tudtunk valaki mást hibáztatni a

problémáinkért, nem kellett elfogadni a tetteink következményeit. Azzal a

hittel, hogy nem tudunk változni, nem kellett elfogadnunk a változás

szükségét. Ennek a „túlélő mechanizmusnak” a használata megakadályozott

minket abban, hogy belépjünk a felépülésbe, és napról napra közelebb vitt

minket az önromboláshoz. Az önsajnálat a betegségünk eszköze; abba kell

hagynunk a használatát, és meg kell tanulnunk új eszközöket használni,

melyeket az NA programban találunk.

Elhittük, hogy elérhető számunkra a hatékony segítség; amikor ezt a

segítséget kérjük, megtaláljuk az NA programban, és a önsajnálatot felváltja

a hála. Sok eszköz áll rendelkezésünkre: a Tizenkét Lépés, a szponzorunk

támogatása, más felépülő függők közössége, és Felsőbb Erőnk

gondoskodása. Mindezeknek az eszközöknek az elérhetősége bőven elég

ahhoz, hogy hálásak legyünk. Nem élünk többé elszigeteltségben, remény

nélkül; kéznél van egy biztos segítség bármiben, amivel szembenézünk. A

legbiztosabb módja annak, hogy hálásak legyünk, hogy kihasználjuk a

segítséget, ami az NA programban elérhető számunkra, és hogy tapasztaljuk

a fejlődést, amit a program hoz az életünkbe.

Csak a mai nap: Hálás leszek a reményért, amit az NA adott nekem.

Felépülésemet fogom ápolni, nem az önsajnálatot.

Február 22 Isten akarata, vagy az enyém?

„Folytattuk a személyes leltárkészítést, és amikor hibáztunk, azonnal

beismertük.”

Tizedik Lépés

A Narcotics Anonymus-ban azt találtuk, hogy minél nagyobb harmóniában

élünk Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos akaratával, annál nagyobb

harmónia van az életünkben. A Tizedik Lépést használjuk, hogy segítsen

nekünk megtartani ezt a harmóniát. Napi rendszerességgel szakítunk időt

arra, hogy megnézzük viselkedésünket. Néhányunk minden cselekedetét

egy nagyon egyszerű kérdéssel méri le: „ Isten akarata, vagy az enyém?”

Sok esetben úgy találjuk, hogy cselekedeteink összhangban voltak Felsőbb

Erőnk velünk kapcsolatos akaratával, és ezért cserébe mi is összhangban

voltunk a körülöttünk lévő világgal. Bizonyos esetekben, ugyanakkor

ellentéteket fogunk felfedezni viselkedésünk és az értékeink között. Saját

akaratunkból cselekedtünk, nem Istenéből és ennek eredménye

disszonancia volt az életünkben.

Amikor ilyen ellentéteket felfedezünk, beismerjük, hogy tévedtünk és úgy

cselekszünk, hogy ezt kijavítsuk. Ha tudatosabbak vagyunk abban, hogy

ilyen helyzetekben mi Isten velünk kapcsolatos akarata, kevésbé valószínű,

hogy ezeket a cselekedeteket megismételjük. Valószínűleg nagyobb

összhangban fogunk élni Felsőbb erőnk velünk kapcsolatos akaratával és a

körülöttünk lévő világgal.

Csak a mai nap: Harmóniában szeretnék élni a világommal. Ma meg fogom

vizsgálni cselekedeteimet, és megkérdezem „ Isten akarata vagy az

enyém?”

Üzenetek és üzenetvivők Február 23

„Minden hagyományunk lelki alapja a névtelenség, mindig emlékeztetve

minket arra, hogy az elveket helyezzük a személyiségek elé.”

Tizenkettedik Hagyomány

A Tizenkettedik Hagyomány annak fontosságára emlékeztet minket, hogy

tegyük „az elveket a személyiségek elé.” Felépülési gyűléseken ezt úgy

fejezik ki, hogy „ne lődd le a hírnököt.” Gyakran összekeverjük az üzenetet

az üzenet hordozójával, és ellenezünk, amit valaki megoszt egy gyűlésen,

mert személyiségbeli konfliktusunk van a beszélő személlyel.

Ha problémáink vannak azzal, amit bizonyos emberek megosztanak a

gyűléseken, talán a szponzorunk segítségére lehet szükségünk.

Szponzorunk segíthet nekünk inkább arra koncentrálni, hogy mi hangzik el

a gyűlésen, mint arra, hogy ki mondja. Szponzorunk a neheztelések

megfogalmazásában is segíthet, amik megakadályozhatnak minket abban,

hogy elismerjük egy bizonyos személy felépülési tapasztalatának értékét.

Meglepő, mennyivel többet tudunk kivenni a gyűlésekből, ha hagyjuk

magunkat úgy cselekedni, ahogyan a Tizenkettedik Hagyomány javasolja,

inkább a felépülés elveire, mint a személyiségekre koncentrálva.

Csak a mai nap: A mai NA gyűlésen a névtelenség elvét fogom alkalmazni.

A felépülés üzenetére fogok koncentrálni, nem pedig az üzenethordozó

személyiségére.

Február 24 Egy új hatás

„Amire igazán szükségünk volt, az a személyiségváltozás volt. Az élet

önromboló szokásaitól való eltérés szükségessé vált.”

Basic Text, 15. o

Életünk korai szakaszában legtöbbünk tudott örülni, és csodálkozni, feltétel

nélküli szeretetet adni és kapni. Amikor elkezdtünk használni, bevezettünk

egy olyan hatást az életünkbe, ami lassan elhúzott minket ezektől a

dolgoktól. Minél lejjebb nyomultunk a függőség útján, annál távolabb

kerültünk az örömtől, a csodálkozástól, és a szeretettől.

Ez az utazás nem egy napig tartott. De bármeddig is tartott, az NA ajtaihoz

többel, mint pusztán egy drogproblémával érkeztünk. A függőség hatása

életünk szokásait a felismerhetetlenségig elhajlította.

A Tizenkét Lépés csodákat művel, ez igaz, de nem sokuk esik meg egy nap

alatt. Betegségünk lassan rossz irányba befolyásolta lelki fejlődésünket. A

felépülés egy új befolyást vezet be az életünkbe, a közösség, és a lelki erő

forrása lassan egy új, egészséges életmódra vezet rá minket.

Ez a változás, természetesen, nem fog „egyszer csak megtörténni”. De ha

együttműködünk az új hatással, amit az NA hozott életünkbe, akkor idővel

tapasztalni fogjuk a személyiségváltozást, amit felépülésnek hívunk. A

Tizenkét Lépés ellát minket egy programmal, ami szükséges ahhoz a fajta

együttműködéshez, ami visszaállítja az örömöt, a csodálkozást, és a

szeretetet az életünkbe.

Csak a mai nap: Együtt fogok működni a közösség és a lelki erő újfajta

hatásával, amit az NA hozott az életembe. A következő lépésen fogok

dolgozni a programomban.

Annyira vagyunk betegek, mint a titkaink Február 25

„Tragikus dolog lenne megírni egy leltárt, csak hogy aztán a fiókba vágjuk.

Ezek a hibák növekednek a sötétben, és meghalnak, ha fény éri őket.”

Basic Text, 31. o

Hányszor hallottuk, hogy csak annyira vagyunk betegek, mint a titkaink?

Míg sok tag azt választotta, hogy ne az életük intim részleteinek

megosztására használják a gyűléseket, fontos, hogy felfedezzük, mi az, ami

számunkra legjobban működik? Mi van azokkal a viselkedési formákkal,

amiket felépülésünkbe hoztunk, és amiket ha felfedeznek, szégyenbe

hoznának minket? Mennyire kényelmes feltárni a dolgainkat, és ki előtt? Ha

kényelmetlenül érezzük magunkat attól, hogy megosszunk bizonyos

részleteket az életünkből a gyűléseken, akkor kihez fordulunk?

Ezekre a kérdésekre a szponzorálásban találtuk meg a választ. Bár időbe

telik, amíg kialakul egy kapcsolat egy szponzorral, de fontos az, hogy

eléggé megbízzunk a szponzorunkban ahhoz, hogy teljesen őszinték

lehessünk. A hibáinknak csak addig van hatalma, amíg el vannak rejtve. Ha

szabadok akarunk lenni ezektől a hibáktól, akkor fel kell fednünk őket. A

titkok csak addig titkok, amíg meg nem osztjuk őket egy másik emberrel.

Csak a mai nap: Felfedem a titkaimat. Gyakorolom az őszinteséget a

szponzorommal.

Február 26 Bűntudat

„A Nyolcadik Lépés nagy változást kínál attól az élettől, amiben a bűntudat

és a lelkiismeret furdalás dominált.”

Basic Text 38.o

A bűntudat volt az egyik érzés, ami miatt tovább használtunk. Keresztül

botladoztuk utunkat az aktív függőségen át, olyan szívfájdalom és pusztítás

nyomait hagyva magunk után, amire túl fájdalmas volt gondolni.

Bűntudatunk gyakran fokozódott attól az érzetünktől, hogy semmit nem

tudtunk kezdeni a kárral, amit okoztunk.; nem volt mód a jóvátételre.

Valamennyit elveszünk a bűntudat erejéből, ha nyíltan szembenézünk vele.

A Nyolcadik Lépést úgy kezdjük, hogy ténylegesen listát készítünk

mindazokról az emberekről, akiknek kárt okoztunk. Elismerjük saját

részünket a fájdalmas múltunkban.

De a Nyolcadik Lépés nem kéri tőlünk, hogy helyrehozzuk az összes

hibánkat, csupán azt, hogy hajlandóvá váljunk jóvátételt nyújtani

mindazoknak az embereknek. Ahogyan hajlandóvá válunk jóvátenni a kárt,

amit okoztunk, elismerjük a változásra való készenlétünket. Megerősítjük a

felépülés gyógyító folyamatát.

A bűntudat nem egy önmagunk kínzására való eszköz többé. A bűntudat

olyan eszközzé vált, amit az ön-megbocsátás eléréséhez használhatunk.

Csak a mai nap: A bűntudat minden lehetséges érzését egy lépcsőként

fogom használni a Tizenkét Lépésen keresztül való gyógyuláshoz.

„Tiszta” indítékok Február 27

„Megvizsgáljuk cselekedeteinket, reakcióinkat, és indítékainkat.”

Gyakran úgy találjuk, hogy jobban cselekedtünk, mint ahogyan éreztük.”

Basic Text 42.o

Képzeljünk el egy napi meditációs könyvet ezzel az üzenettel: „Amikor

reggel felkelsz, mielőtt kikelsz az ágyadból szánj egy percet gondolkozásra.

Dőlj hátra, szedd össze a gondolataidat és gondoldd át a terveidet a napra.

Egyenként, vizsgáld meg az indítékokat ezek mögött a tervek mögött.

Hogyha az indítékaid nem teljesen tiszták, akkor fordulj az oldaladra és térj

vissza aludni.” Hülyeség, nem?

Nem számít, milyen régóta vagyunk tiszták, majdnem mindannyiunknak

vegyes indítékai vannak szinte minden mögött, amit teszünk. Ez mégsem

ok arra, hogy megálljon az életünk. Nem kell arra várnunk, hogy az

indítékaink tökéletesen tiszták legyenek, mielőtt elkezdhetjük

felépülésünket élni. Ahogy a program beépül az életünkbe, kezdünk egyre

ritkábban a kérdésesebb indítékainktól vezérelve cselekedni. Rendszeresen

megvizsgáljuk magunkat és beszélünk a szponzorunkkal arról, amit

találtunk. Imádkozunk, hogy megtudjuk Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos

akaratát, és erőt kérünk, hogy a kapott tudattal cselekedhessünk. Az

eredmény? Nem leszünk tökéletesek, de jobban leszünk.

Elkezdtünk dolgozni egy spirituális programon. Soha nem leszünk

spirituális óriások. De ha reálisan megnézzük magunkat, akkor valószínűleg

azt fogjuk észrevenni, hogy jobban cselekedtünk, mint ahogyan éreztük.

Csak a mai nap: Reálisan meg fogom vizsgálni magam. Erőt fogok kérni

arra, hogy a legjobb indítékaimból cselekedjek, és ne cselekedjek a

legrosszabbakból.

Február 28 A legnagyobb ajándék

„Újonnan talált hitünk, bátorságunk stabil alapjaként szolgál a jövőben.”

Basic Text, 93. o

Amikor elkezdünk a gyűlésekre járni, hallunk más függőket az

ajándékokról beszélni, amiket ennek a programnak az eredményeként

kaptak, dolgokról, melyekre azelőtt soha nem gondoltunk ajándékként. Egy

ilyen ajándék a megújult képesség, hogy érezzük az érzelmeket, amiket

olyan sokáig drogokkal tompítottunk el. Nem nehéz ajándékként gondolni a

szeretetre, az örömre és a boldogságra, még ha hosszú idő óta nem is

éreztük őket. De mi van a „rossz” érzésekkel, mint a düh, bánat, félelem, és

a magány? Ilyen érzelmekre nem tekinthetünk ajándékként, mondjuk

magunknak. Végtére is, hogyan lehetünk hálásak olyan dolgokért, amik elől

menekülni akarunk?!

Hálásak lehetünk ezekért az érzésekért az életünkben, ha a megfelelő

megvilágításba helyezzük őket. Emlékeznünk kell arra, hogy eljutottunk

egy Felsőbb Erőben való hitre, és kértük ezt az Erőt, hogy gondoskodjon

rólunk – és a Felsőbb Erőnk nem követ el hibákat. Az érzéseket, melyeket

kapunk, „jókat”, vagy „rosszakat”, valamilyen okból kapjuk. Ha így

gondolunk rá, megértjük, hogy nincsenek rossz érzések, csak tapasztalatok,

melyekből tanulunk. Hitünk, és a Felsőbb Erőnk gondoskodása megadják

nekünk a bátorságot, ami szükséges, hogy szembenézzünk bármilyen

érzésekkel, amik naponta előjöhetnek.

Ahogyan felépülésünk korai szakaszában hallottuk, „Felsőbb Erőd nem ad

neked többet, mint amennyivel egy nap alatt elbírsz”. És a képesség, hogy

érezzük az érzéseinket, a felépülés legnagyobb ajándéka.

Csak a mai nap: Megpróbálom szívesen fogadni az érzéseimet, biztosan a

hitben, hogy megvan a bátorságom bármilyen érzéssel szembenézni, ami

előjöhet életemben.

Bármi! Február 29

„Betegségünket feltartóztattuk, és most minden lehetséges. Fokozottan

őszinték vagyunk, és nyitottak az új elképzelések felé életünk minden

területén.”

Basic Text, 102. o

Sokunk számára, az első hónapok, vagy évek az NA-ban, csodás idők

voltak. Hajlandóak voltunk bármit megpróbálni, és szemünk állandóan

nyitva volt új örömök, és új érdeklődések felé. Végre megszabadítva az

aktív függőségtől, felépülésünk fiatal és friss, minden lehetségesnek tűnik.

Ugyanakkor, amikor már van egy kis tisztán töltött idő a hátunk mögött,

talán már nem olyan sürgős a program. Talán már nem vagyunk olyan

hajlandóak, hogy mások tapasztalatait hasznosítsuk, mint egyszer voltunk.

Talán találkoztunk néhány látszólag makacs jellemhibánkkal, melyek

megnyirbálják korai felépülésünk határtalan optimizmusát. Túl sokat

tudunk ahhoz, hogy higgyük, bármi is lehetséges.

Hogyan őrizzük meg a lelkesedést a felépülésünkben? Imáinkba foglaljuk;

megosztjuk; és keressük a lelkesedést, ami hiányzik belőlünk. Vannak tagok

– van, ki régebb óta tiszta, van, ki nem – akikben megvan a lelkesedés, amit

mi keresünk, és akik boldogan megosztják velünk, ha kérjük őket. Hogy

hasznosíthassuk az ő tapasztalataikat, ugyanakkor, gyakorolnunk kell a

nyitottságot, és újra taníthatóvá kell válnunk. Amikor nyitottak vagyunk új

elképzelések felé, és hajlandóak vagyunk, hogy kipróbáljuk őket, akkor azt

fogjuk észrevenni, hogy megint minden lehetségesnek látszik.

Csak a mai nap: Mindig van mit, és van kitől tanulni a felépülésemben. Ma

nyitott leszek az új elképzelések felé, és hajlandó leszek kipróbálni őket.

Mindaddig, amíg vagyok, tudom, hogy minden lehetséges.

Pánikroham! Március 1

„(Az) Erő, ami ebbe a programba hozott minket még mindig velünk van, és

továbbra is vezetni fog minket, ha hagyjuk.”

Basic Text, 26. o

Volt valaha pánikrohamod? Bármerre is fordulunk, az élet elvárásai

nyomasztóak. Megbénulunk, és nem tudjuk, mit kezdjünk ezzel? Hogyan

törünk meg egy pánikrohamot?

Először is, megállunk. Nem tudunk mindennel egyszerre foglalkozni, ezért

megállunk egy pillanatra, és hagyjuk, hogy a dolgok leülepedjenek. Ezután

egy „villámleltárt” készítünk azokról a dolgokról, amik zavarnak minket.

Minden darabot megvizsgálunk, feltesszük magunknak a kérdést:

„Valójában mennyire fontos?” A legtöbb esetben azt fogjuk találni, hogy

legtöbb félelmünk és aggodalmunk nem kíván azonnali figyelmet. Ezeket

félretehetjük, és azokra a dolgokra koncentrálhatunk, melyeket tényleg

nyomban meg kell oldanunk.

Majd megint megállunk, és megkérdezzük magunkat, Egyébként is, ki

irányít itt?” Ez segít emlékeztetni minket arra, hogy Felsőbb Erőnké az

irányítás. Kérjük Felsőbb Erőnk akaratát az adott helyzetben, bármi is

legyen az. Ez több módon tehetjük: imán keresztül, vagy úgy, hogy

beszélgetünk a szponzorunkkal, vagy NA-s barátainkkal, vagy elmegyünk

egy gyűlésre, és megkérünk másokat, hogy osszák meg a tapasztalataikat.

Amikor Felsőbb Erőnk akarata tisztává válik számunkra, imádkozunk a

képességért, hogy azt kivitelezhessük. Végül, cselekszünk.

A pánikrohamok nem kell, hogy megbénítsanak minket. Felhasználhatjuk

az NA program forrásait, hogy bármit kezeljünk, amivel találkozunk.

Csak a mai nap: A Felsőbb Erőm nem azért hozott el engem idáig a

felépülésben, hogy aztán elhagyjon! Amikor a pánik lecsap, konkrét

lépéseket fogok tenni azért, hogy Isten további gondoskodását, és

irányítását kérjem.

Március 2 Siker

„A siker bármilyen formája félelmetes volt és szokatlan.”

Basic Text, 14. o

Mielőtt az NA-ba jöttünk, nem sokunknak volt sok tapasztalata a sikerrel.

Minden próbálkozásunk, hogy egyedül abbahagyjuk a használatot kudarcba

fulladt. Kezdtük feladni a reményt, hogy enyhülést találunk az aktív

függőségtől. Hozzászoktunk a kudarchoz, számítottunk rá, elfogadtuk, azt

gondoltuk, csak része volt felépítésünknek.

Amikor tiszták maradunk, kezdjük tapasztalni a sikert az életünkben.

Kezdünk büszkék lenni az eredményeinkre. Kezdünk egészséges

kockázatokat vállalni. Lehet, hogy néhányszor koppanunk a folyamatban,

de még ezeket is vehetjük sikernek, ha tanulunk belőlük.

Néha, amikor elérünk egy célt, tétovázunk, hogy „hátba veregessük

magunkat”, mert félünk, hogy arrogánsnak fogunk látszani. De a Felsőbb

Erőnk azt akarja, hogy sikeresek legyünk és azt akarja, hogy megosszuk a

szeretteinkkel, amikor büszkék vagyunk az eredményeinkre. Amikor

megosszuk sikereinket másokkal az NA-ból, gyakran kezdik elhinni, hogy

ők is elérhetik a céljaikat. Amikor sikerünk van, akkor segítjük lefektetni az

alapot másoknak, hogy a mi utunkat kövessék.

Csak a mai nap: Időt fogok szakítani arra, hogy érezzem a siker ízét. Hálás

hozzáállással fogom megosztani a győzelmeimet.

Visszaesés Március 3

„Ugyanakkor, lesznek időszakok, amikor igazán kedvünk lenne használni.

Menekülni akarunk, és rohadtul érezzük magunkat. Emlékeznünk kell arra,

honnan jöttünk, és hogy ezúttal még rosszabb lesz. Ez az, amikor

legnagyobb szükségünk van a programra.”

Basic Text, 78. o

Amikor egy visszaesésen gondolkodunk, akkor végig kellene gondolnunk

használatunkat a keserű végezetéig. Sokunk számára ez a vég súlyos

egészségügy problémákat, bebörtönözést, vagy akár halált is jelentene.

Hányan ismertünk olyan embereket, akik sok tiszta év után visszaestek,

csak hogy belehaljanak a betegségükbe?

De van egy halál, ami az aktív függőséghez való visszatéréssel jár, és ami

rosszabb lehet a fizikai halálnál. Ez a lelki halál, amit tapasztalunk, amikor

elválunk a Felsőbb Erőnktől. Ha használunk, a lelki kapcsolat, amit éveken

át tápláltunk, gyengülni fog, talán el is tűnik. Igazán egyedül fogjuk

magunkat érezni.

Kétségtelen, hogy vannak sötét időszakok a felépülésünkben. Egyetlen

módja van, hogy átvészeljük ezeket a nehéz időket: hittel. Ha hisszük, hogy

a Felsőbb Erőnk velünk van, akkor tudjuk, hogy minden rendben lesz.

Bármilyen rosszul érezhetjük magunkat a felépülésünkben, soha nem egy

visszaesés a válasz. Együtt megtaláljuk a felépülést. Ha tiszták maradunk, a

fel fog szállni a sötétség, és egy mélyebb kapcsolatra találunk a Felsőbb

Erőnkkel.

Csak a mai nap: Megköszönöm Felsőbb Erőmnek az NA ajándékát. Tudom,

hogy a visszaesés nem kiút. Bármilyen kihívásokkal szembesülök, a saját

felfogásom szerinti Istennel együtt fogok szembenézni velük.

Március 4 A folyamat

„Ez a program részemmé vált… Ma tisztábban fogom fel a dolgokat, amik

az életemben történnek. Már nem harcolok a folyamat ellen.”

Basic Text, 162. o

Az aktív függőségben, a dolgok látszólag ok nélkül történtek. Csak

„csináltuk a dolgokat”, gyakran anélkül, hogy tudtuk volna, miért, vagy mi

lehet az eredmény. Az életnek nem volt nagy értéke, vagy értelme.

A Tizenkét-Lépéses folyamat értelmet ad az életünknek; azzal, hogy

dolgozunk a lépéseken, elfogadjuk önmagunk mind sötét, mind jó oldalát.

Eltávolítjuk a tagadást, ami meggátolt minket abban, hogy felfogjuk, a

függőség milyen hatással volt ránk. Őszintén megvizsgáljuk magunkat,

felismerve a sémákat gondolatainkban, érzéseinkben, és viselkedésünkben.

Alázatra és jövőképre teszünk szert azzal, hogy teljesen felfedjük magunkat

egy másik ember előtt. Miközben hibáink eltávolítását kérjük, kialakul

hálaérzetünk saját tehetetlenségünkkel és az erővel szemben, amit egy

nálunk nagyobb hatalom biztosít számunkra. Önmagunk fokozott

tudatosságával jobban megértünk és elfogadunk másokat.

A Tizenkét Lépés a kulcs, annak folyamatához, ami mi „életnek” hívunk.

Azáltal, hogy dolgozunk a lépéseken, azok részünkké válnak – és mi a

körülöttünk lévő élet részeivé válunk. Világunk nem értelmetlen többé;

jobban megértjük, hogy mi történik ma az életünkben. Nem harcolunk

többé a folyamat ellen. Ma, azáltal, hogy dolgozunk a lépéseken, éljük a

folyamatot.

Csak a mai nap: Az élet egy folyamat; a Tizenkét Lépés a kulcs. Ma

használni fogom a lépéseket, hogy hozzájáruljanak ehhez a folyamathoz,

értem és élvezem a felépülésemet, és önmagamat.

Szörnyű ébredéstől a lelki ébredésig Március 5

„Amikor szükségessé válik, hogy beismerjük tehetetlenségünket, először

talán arra keresünk módot, hogy erőnket ellene fordítsuk. Miután

kimerítettük ezeket a lehetőségeket, kezdünk megosztani másokkal, és

reményre találunk.”

Basic Text, 79. o

Néha hallottuk gyűléseken elhangzani, hogy a „szörnyű ébredések lelki

ébredésekhez vezetnek.” Milyen szörnyű ébredéseink vannak a

felépülésben? Előfordulhat ilyen ébredés, amikor a viselkedésünknek

valamilyen nem kívánt része, melyről azt hittük, hogy biztosan el van

rejtve, hirtelen lelepleződik a világ előtt. Vagy szponzorunk provokálhat ki

egy ilyen ébredést, amikor tudatja velünk, hogy mint mindenki másnak,

nekünk is dolgoznunk kell a lépéseken, ha tiszták akarunk maradni és fel

akarunk épülni.

Legtöbbünk gyűlöli, ha lehúzzák a takaróját; nem szeretünk meztelenül

feküdni mindenki szeme láttára. A tapasztalat erős dózist ad az alázatból.

Első reakciónk ilyen leleplezésre általában sokk és düh, mégis felismerjük

az igazságot, amikor halljuk. Amit tapasztalunk, az egy szörnyű ébredés.

Az ilyen ébredések sokszor feloldják a korlátokat, melyek meggátolják a

lelki fejlődést felépülésünkben. Ha egyszer ezek a korlátok lelepleződnek,

dolgozhatunk a lépéseken, hogy elkezdjük eltávolítani őket az életünkből.

Kezdhetjük tapasztalni a gyógyulást és a békességet, melyek a lélek egy

megújult ébredésének prelűdjei.

Csak a mai nap: Fel fogom ismerni a szörnyű ébredéseket, mint a lelki

ébredés felé való növekedés lehetőségeit.

Március 6 Felépülésünk megmagyarázása

„A Tizenkét Lépés eredményeként már nem vagyok képes megtartani a régi

szokásaimat, hogy becsapjam önmagam.”

Basic Text, 176. o

Mindannyian megmagyarázunk. Néha tudjuk, hogy megmagyarázunk,

beismerjük, hogy megmagyarázunk, mégis továbbra is a magyarázataink

szerint cselekszünk! A felépülés nagyon fájdalmassá válhat, amikor úgy

döntünk, hogy valami okból kifolyólag a felépülés bizonyos elvei nem

vonatkoznak ránk.

Szponzorunk és mások segítségével az NA-ból, elkezdhetjük megnézni a

kifogásokat, amiket viselkedésünkre használunk. Úgy találjuk, hogy

bizonyos elvek egyszerűen nem vonatkoznak ránk? Azt hisszük, hogy

mindenkinél többet tudunk a Narcotics Anonymous-ban, még azoknál is,

akik sok éve tiszták? Mi miatt gondoljuk, hogy olyan különlegesek

vagyunk?

Kétségtelen, hogy sikeresen megtudjuk magyarázni felépülésünk egy részét.

De a nyíltan őszintén szembe kell néznünk az igazsággal és el kell

kezdenünk eszerint cselekedni. A Tizenkét Lépés elvei egy új élethez

vezetnek minket a felépülésben. Itt kevés hely van a magyarázatok számára.

Csak a mai nap: Nem tudok egyszerre dolgozni a lépéseke, és ugyanakkor

magamat becsapni. Meg fogom vizsgálni a magyarázatokat

gondolkodásomban, felfedem őket szponzorom előtt, és megszabadulok

tőlük.

Elsőbbségek Március 7

„A jó idők csapdák is lehetnek; a veszély az, hogy elfelejthetjük, hogy

elsődleges célunk tisztának maradni.”

Basic Text, 42. o

A dolgok igazán jóra fordulhatnak a felépülésünkben. Talán megtaláltuk

„lelki társunkat”, sikeres karriert építettünk, családot alapítottunk. Talán

rendbejött a családtagjainkkal való kapcsolatunk. A dolgok olyan jól

mennek, hogy alig jut időnk arra, hogy eljárjunk a gyűlésekre. Talán olyan

sikeresen kezdünk visszailleszkedni a társadalomba, hogy elfelejtjük, nem

mindig úgy reagálunk helyzetekre, mint ahogyan mások teszik.

Talán, csak talán, bizonyos elsőbbségeket önmaguk elé helyeztünk. A

gyűlések látogatása még mindig a legfontosabb? Még mindig

szponzorálunk? Felhívjuk a saját szponzorunkat? Melyik lépésen

dolgozunk? Még mindig hajlandóak vagyunk kimászni az ágyból valami

lehetetlen órában egy Tizenkettedik Lépés hívásra? Emlékezünk arra, hogy

az NA elveit gyakoroljuk életünk minden területén? Emlékezünk arra,

honnan jöttünk, vagy a „jó idők” elfeledtették ezt velünk?

Ahhoz, hogy tisztán maradjunk, emlékeznünk kell arra, hogy csak egy

adagnyira vagyunk a múltunktól. Hálásak maradunk a jó időkért, de nem

engedjük, hogy eltérítsenek minket folyamatos felépülésünktől a Narcotics

Anonymous-ban.

Csak a mai nap: Hálás vagyok a jó időkért, de nem felejtettem el, honnan

jöttem. Ma, az elsődleges célom az, hogy tisztán maradjak, és növekedjek a

felépülésemben.

Március 8 Megtanulni önmagunkat szeretni

„Amit legjobban akarunk az, hogy jó érzéseink legyenek magunkkal

kapcsolatban.”

Basic Text, 97. o

„Mi fogunk téged szeretni, amíg te megtanulod szeretni magad.” Ezek a

szavak, amiket olyan gyakran hallottunk a gyűléseken, egy olyan napot

ígérnek, amit nagyon lelkesen várunk – a napot, amikor tudni fogjuk,

hogyan szeressük magunkat.

Önbecsülés – mindannyian akarjuk ezt a megfoghatatlan tulajdonságot, az

első pillanatban, ahogy hallunk róla. Néhányunk úgy tűnik, véletlenül botlik

bele, míg mások belépnek egy cselekvési folyamatba, ami azzal teljes, hogy

megerősítéseket mondanak maguknak a tükörben. De csináld-magad

technikák, és divatos pszichológiai gyógymódok nem visznek minket

messzire.

Vannak meghatározott, gyakorlati lépések, melyeket megtehetünk, hogy

szeretetet mutassunk magunk felé, akár „érezzük” azt a szeretetet, akár

nem. Tehetünk kedves dolgokat magunkért, ahogyan ezt egy szeretőnkért,

vagy egy barátunkért tennénk. Kezdhetjük azzal, hogy figyelmet fordítunk a

saját szükségleteinkre. Még azokra az értékekre is figyelhetünk, melyeket

barátainkban becsülünk – értékek, mint intelligencia és humor – és

megkereshetjük ugyanezeket az értékeket saját magunkban. Biztosan azt

fogjuk találni, hogy valójában szerethető emberek vagyunk, és ha ez

megtörténik, akkor jó úton vagyunk.

Csak a mai nap: Ma tenni fogok valamit, ami segít nekem, hogy

felismerjem, és érezzem önmagam szeretetét.

Kis dolgok Március 9

„A múltban egyszerű helyzetekből csináltunk problémát; a bolhából

elefántot csináltunk.”

Basic Text, 87. o

Úgy tűnik, a bolhából elefántot csinálni a mi szakterületünk. Hallottad már,

hogy egy függő számára egy lapos kerék traumatikus esemény? Vagy mi

van azokkal közülünk, akik az elvek minden látszatát elfelejtik, amikor egy

rossz vezetővel találkoznak? És mi van azzal a konzervnyitóval, ami nem

működik – tudod, az, amelyiket az előbb dobtál ki a második emeleti

ablakból? Tudunk azonosulni, amikor másokat halljuk megosztani, hogy

„Istenem, adj türelmet, de azonnal!”

Nem, nem a jelentős sorscsapások, amik az őrületbe kergetnek minket. A

nagy dolgok – válás, haláleset, súlyos betegség, munkahely elveszítése –

földhöz vágnak, de túléljük őket. Tapasztalatból megtanultuk, hogy ki kell

nyúlnunk a Felsőbb Erőnk és mások felé, hogy átvészeljük az élet jelentős

kríziseit. Úgy tűnik, a kis dolgok, a drog nélküli élet mindennapos kihívásai

azok, amik legsúlyosabban érintik a legtöbb függőt a felépülésben.

Amikor a kis dolgok bántanak, a Békesség Ima segíthet visszanyerni a

reményt. Mind emlékezhetünk arra, hogy a kis dolgok Felsőbb Erőnknek

való „átadása” lelki békét és egy felfrissült életkilátást eredményez.

Csak a mai nap: A türelmen fogok dolgozni. Meg fogom próbálni, hogy

nem túlozzam el a dolgokat, és Felsőbb Erőmmel együtt megyek keresztül a

napomon.

Március 10 Saját felépülésünk

„A lépések a megoldásunk. Ezek a mi túlélő felszerelésünk. Ezek a mi

védelmünk a függőséggel, egy halálos betegséggel szemben. Lépéseink

azok az elvek, melyek lehetővé teszik felépülésünket.”

Basic Text, 19. o

Rengeteg dolog van, amit szerethetünk a Narcotics Anonymous-ban. A

gyűlések például nagyszerűek. Láthatjuk a barátainkat, inspiráló

történeteket hallunk, megosztjuk gyakorlati tapasztalatainkat, talán még

szponzorunkkal is összeakadunk. A sátorozások, a találkozók, a táncestek

mind csodálatosak, tisztán szórakozás más felépülő függők társaságában.

De felépülési programunk szíve a Tizenkét Lépés – sőt, a lépések maga a

program!

Hallottuk már elhangzani, hogy ozmózissal nem tudunk tisztán maradni –

más szavakkal, nem járhatunk csak gyűlésekre, legyen az bármennyi, és

remélhetjük, hogy bőrünk pórusain keresztül belélegezzük a felépülést. A

felépülés, mint ahogyan egy másik mondás tartja, belső munka. És az

eszközök, amiket ehhez a „belső munkához” használunk a Tizenkét Lépés.

Az egy dolog, hogy vég nélkül az elfogadásról hallunk; az valami egészen

más, ha saját magunkért az Első Lépésen dolgozunk. Történetek a

jóvátételekről inspirálóak lehetnek, mégis semmi más nem adhatja meg azt

a szabadságot a bűntudattól, mint amit az ad, amikor mi magunk tesszük

meg a Kilencedik Lépést. Ugyanez vonatkozik mind a Tizenkét Lépésre.

Sok dologért hálásak lehetünk az NA-ban, de hogy a legtöbbet kapjuk a

felépülésünktől, magunkért kell dolgozni a Tizenkét Lépésen.

Csak a mai nap: Mindent akarok, amit személyes programon kínál.

Dolgozni fogok a lépéseken magamért.

Megkönnyíteni a terhet Március 11

„Attól nem leszünk jobb emberek, hogy mások hibái felett ítélkezünk. Attól

fogjuk jobban érezni magunkat, ha rendbe tesszük az életünket…”

Basic Text, 37. o

Néha valami megfogható dologra van szükségünk, hogy megértsük,

mennyire markában tart minket a neheztelés. Talán nem vagyunk tudatában

annak, hogy valójában milyen romboló a neheztelés. Azt gondoljuk, „Na és,

jogomban áll mérgesnek lenni,” vagy, „Lehet, hogy dédelgetek egy vagy

két neheztelő érzést, de nem látom, hogy kárt okoznánk.”

Hogy jobban lássuk, milyen hatással van életünkre a neheztelés megtartása,

megpróbálhatjuk elképzelni, hogy minden egyes nehezteléssel egy követ

cipelünk. Egy kis neheztelést, mint amikor dühösek vagyunk egy rossz

autóvezetőre, egy ki kaviccsal lehetne ábrázolni. Ha rosszindulatot

táplálunk egy egész embercsoport iránt, azt jelképezheti egy óriási

sziklatömb. Ha tényleg minden neheztelésért köveket kellene cipelnünk,

bizonyosan elfáradnánk a súlytól. Valójában minél nehezebb a terhünk,

annál őszintébbek lennének erőfeszítéseink, hogy lerakjuk.

A neheztelésünk súlya megakadályoz minket a lelki fejlődésben. Ha igazán

vágyunk a szabadságra, akkor azt fogjuk akarni, hogy a lehető legtöbb

túlsúlytól szabaduljunk meg. Ahogyan megkönnyebbülünk, azt fogjuk

észrevenni, megnövekedett az a képességünk, hogy megbocsássunk

embertársainknak, és hogy saját magunknak is megbocsássunk. Lelkünket

jó gondolatokkal, kedves szavakkal és mások szolgálatával fogjuk táplálni.

Csak a mai nap: Kérni fogom, hogy lelkemből a neheztelés terhe el legyen

távolítva.

Március 12 Kitérni a kerékvágásból

„Felépülésünkben sokszor fognak minket kísérteni a régi mumusok. Az élet

ismét értelmetlenné, monotonná és unalmassá válhat.”

Basic Text, 75 . o

Néha úgy tűnik, mintha semmi sem változna. Felkelünk, és mindennap

ugyanarra a munkahelyre megyünk. Minden este ugyanabban az időben

vacsorázunk. Minden héten ugyanazokra a gyűlésekre járunk. A ma reggeli

rituálék egy az egyben ugyanazok, mint amiket tegnap, tegnapelőtt és

azelőtt bonyolítottunk le. A függőség pokla és a felépülés korai szakaszának

hullámvasút őrülete után egy stabil életnek megvan a vonzása – egy ideig.

De végül ráébredünk, hogy valami többet akarunk. Előbb, vagy utóbb

lelohaszt minket a csúszómászó monotonitás, és az unalom az életünkben.

Biztosan lesznek olyan időszakok, amikor valahogyan elégedetlenek

vagyunk a felépülésünkkel. Úgy érezzük, mintha valami hiányozna

valamilyen okból, de nem tudjuk, hogy mi az, és miért. Elővesszük

hálalistánkat, és szó szerint több szász dolgot találunk, amiért hálásak

lehetünk. Minden szükségletünk ki van elégítve; életünk teljesebb, mint

valaha reméltük. Akkor meg mi van?

Talán itt az ideje, hogy kiteljesítsük lehetőségeinket. Lehetőségeink határa

csak az, amit álmodni tudunk. Tanulhatunk valami újat, kitűzhetünk egy új

célt, segíthetünk egy újonnan érkezőnek, vagy új barátságot köthetünk.

Biztosan találunk valami kihívást, ha elég kitartóan keressük, és az élet újra

értelmet nyer, változatos és kielégítő lesz.

Csak a mai nap: El fogok szakadni a megszokottól, és kiteljesítem a

lehetőségeimet.

Az a különleges személy Március 13

„Egy szponzorral felépíthetünk egy bizalmon és őszinteségen alapuló

kapcsolatot. A megosztott tapasztalaton keresztül egy szponzor

visszajelzést tud adni a személyes növekedésre.

IP No. 11, A szponzorálás

Felkértünk valakit a szponzorálásra, és azoknak az okoknak a száma, amiért

pont ezt a bizonyos személy kértük fel annyi, mint a homokszemeké a

tengerparton. Talán hallottuk a megosztását egy speaker gyűlésen, és

viccesnek vagy inspirálónak találtuk. Talán azt gondoltuk, nagyon jó

kocsija van, és nekünk is ugyanolyan lesz, ha ugyanazon a programon

dolgozunk, amelyiken ő. Vagy talán egy kisvárosban élünk, és ő volt az

egyetlen személy , akinek volt ideje arra, hogy segítsen.

Kezdetben bármilyen okokból is választottuk ki jelenlegi szponzorunkat,

biztosan úgy találjuk, hogy az okok, amiért megtartjuk, egészen mások.

Hirtelen egy káprázatos betekintéssel bűvöl el minket, és azon tűnődünk,

vajon belekukucskált-e a Negyedik Lépésünkbe? Vagy talán valamiféle

életkrízisen megyünk keresztül, és az ő tapasztalatuk ugyanezzel a

problémával olyan módon segít minket, amiről soha nem álmodtuk volna,

hogy lehetséges. Felhívjuk, amikor fájdalmunk van, és olyan törődő szavak

különös kombinációjával állnak elő, amik valódi vigasztalást nyújtanak.

Ezeknek a figyelemreméltó hőstetteknek szponzorunk részéről egyike sem

véletlen csupán. Egyszerűen csak megjárták már ugyanazt az utat előttünk.

Egy Felsőbb Erő rendelte életünkbe ezt a különleges személyt, és mi

hálásak vagyunk a jelenlétükért.

Csak a mai nap: Meg fogom becsülni azt a különleges személyt az

életemben – a szponzoromat.

Március 14 Kapcsolatok

„Leltáraink általában a kapcsolatokról is tartalmaznak anyagot.”

Basic Text, 29. o

Hát ez enyhe kifejezés! A felépülésnek főleg későbbi szakaszában egész

leltárak fókuszálhatnak a másokkal való kapcsolatokra. Életünk tele volt

szeretőkkel, barátokkal, szülőkkel, munkatársakkal, gyerekekkel, és

másokkal való kapcsolatokkal, akikkel kontaktusba kerültünk. Egy pillantás

ezekre az ismeretségekre sokat elárulhat lényeges tulajdonságainkról.

Leltáraink gyakran a nehezteléseket sorolják fel, melyek a mindennapokban

a másokkal való érintkezésből adódnak. Arra törekszünk, hogy megnézzük

saját részünket ezekben a súrlódásokban. Lehetetlen elvárásaink vannak

más emberek felé? Saját szabályainkat erőltetjük másokra? Néha

egyszerűen türelmetlenek vagyunk másokkal szemben?

Gyakran csak az, hogy leírjuk a leltárunkat, megszűnteti a nyomást, amit a

problémás kapcsolatok okozhatnak. De egy másik emberrel is meg kell

osztanunk ezt a leltárt. Ilyen módon megvilágítást nyer saját részünk a

problémában, és abban, hogyan tudunk egy megoldás felé haladni.

A leltár egy olyan eszköz, ami segít a kapcsolatainkat gyógyítani.

Megtanuljuk, hogy ma, egy leltár segítségével elkezdhetjük élvezni a

másokkal való kapcsolatainkat.

Csak a mai nap: Leltárt készítek a saját részemről a kapcsolataimban. Arra

fogok törekedni, hogy gazdagabb, felelősségteljesebb részt vállaljak

ezekben a kapcsolatokban.

„Valami részének” érezni magunkat Március 15

„A gyűlés utáni összejövetelek jó alkalmak arra, hogy megosszuk azokat a

dolgokat, amiket nem tudtunk megosztani a gyűlésen.”

Basic Text, 95. o

Az aktív függőség elkülönített minket a társadalomtól, elszigetelt minket.

Elidegenedésünk magja a félelem volt. Azt hittük, ha hagyjuk, hogy mások

megismerjenek minket, akkor arra fognak csak rájönni, milyen rémesen

selejtesek vagyunk. Az elutasítás csak egy lépésre lett volna.

Amikor eljövünk az első NA gyűlésünkre, általában imponál nekünk a

családiasság és a baráti légkör, amit más felépülő függőket látunk

megosztani. Mi is gyorsan ennek a közösségnek a részévé válhatunk, ha

hagyjuk magunkat. Ennek egyik módja, hogy a többiekkel tartunk a közeli

kávézóba a gyűlés után.

Ezeken az összejöveteleken leengedhetjük a falakat, amik elválasztanak

másoktól és felfedezhetünk dolgokat magunkról és más NA tagokról. Egyik

ember a másikhoz, néha felfedhetünk olyan dolgokat, amiket nem szívesen

osztanánk meg csoport szinten. Több ilyen késő esti összejövetel

alkalmával megtanulunk könnyed társalgást folytatni és mély erős

barátságokat is köthetünk.

Újonnan talált NA-s barátainkkal nem kell többé elszigetelt életet élnünk.

Egy nagyobb egész, a Narcotics Anonymous Közösségének részévé

válhatunk.

Csak a mai nap: Ki fogok törni az elszigeteltségből. Arra törekszem, hogy

az NA Közösség részének érezzem magam.

Március 16 Leltár

„A mélyreható és félelemmentes erkölcsi leltár célja az, hogy átszortírozzuk

életünk zavarodottságát és ellentmondásait, hogy rájöhessünk, kik vagyunk

valójában.”

Basic Text, 27. o

A használó függők egy zavarodott, és zavaros társaság. Nehéz megmondani

egyik percről a másikra, mit fognak tenni, vagy kik fognak lenni. Általában

a függő ugyanannyira meglepődik, mint mindenki más.

Amikor használtunk, viselkedésünket a függőségünk szükségletei diktálták.

Sokunk még mindig szorosan azonosítja személyiségét azzal a

viselkedéssel, amit használatunk ideje alatt gyakoroltunk, szégyenhez, és

kétségbeeséshez vezetve minket. Ma már nem kell, hogy azok az emberek

legyünk, akik valaha voltunk, akiket a függőség alakított; a felépülés

megengedi, hogy változzunk.

Használhatjuk a Negyedik Lépést, hogy túllássunk a régi használó élet

szükségletein, és rájöjjünk, kik akarunk ma lenni.

Az, hogy írunk a viselkedésünkről és észrevesszük, mit érzünk ezzel a

viselkedéssel kapcsolatban, segít nekünk megérteni, kik akarunk lenni. A

leltárunk segít az aktív függőség igényei mögé látni, a vágyunk mögé, hogy

szeressenek és elfogadjanak minket – megtudjuk, kik vagyunk legbelül.

Kezdjük megérteni mi a helyes számunkra, és milyennek akarjuk életünket.

Ez annak kezdete, hogy azzá válunk, akik valójában vagyunk.

Csak a mai nap: Ha meg akarom tudni, ki vagyok, meg fogom nézni, hogy

ki voltam, és ki akarok lenni.

Igaz bátorság Március 1 7

„Akik átvészelik ezeket az időket, olyan bátorságot mutatnak, ami nem az

övék.”

Basic Text, 82. o

Mielőtt az NA-ba jöttünk, sokan azt gondoltuk bátrak vagyunk, egyszerűen

csak mert soha nem tapasztaltunk félelmet. Minden érzésünkre használtunk,

beleértve a félelmet, amíg meggyőztük magunkat arraól, hogy kemény,

bátor emberek vagyunkakik semmilyen körülmények között nem törhetnek

meg.

De annak, hogy bátorságu nkat a drogokban találtuk meg, semmi köze nincs

ahhoz, ahogyan ma éljük az életünket. Tisztán, a felépülésben

elkerülheteetlen, hogy néha féljünk. Amikor először tudatosul bennünk,

hogy félünk, azt hihetjük, hogy gyávák vagyunk. Félünk felemelni a

telefont, mert azt hisszük, hogy a személy a vonal másik végén talán nem

érti meg. Félünk felkérni valakit szponzornak, mert lehet, hogy nemet

mond. Félünk munkát keresni. Félünk őszintének lenni a barátainkkal. De

ezek a félelmek mind természetesek,, akár egészségesek is. Ami nem

egészséges, ha hagyjuk, hogy a félelem megbénítson minket.

Amikor megengedjük, hogy a félelem megállítsa a növekedésünket, akkor

le leszünk győzve. Az igazi bátorság nem a félelem hiánya, hanem a

hajlandóság, hogy átsétáljunk rajta.

Csak a mai nap: Ma bátor leszek. Amikor félek, azt fogom tenni, amit

tennem kell, hogy növekedjek a felépülésben.

Március 18 A teljes üzenet

„Van egy különös érzés, amit a függők éreznek, amikor felfedezik, hogy

vannak más emberek, akik megosztják nehézségeiket, múltjukat, jelenüket.”

Basic Text, 53. o

Felépülésünk gazdagsága túl jó ahhoz, hogy megtartsuk magunknak.

Néhányunk azt hiszi, hogy amikor beszélünk a gyűléseken, akkor

„emlékeznünk kellene az újonnan érkezőre”, és mindig meg kellene

próbálnunk pozitív üzenetet továbbítani. De néha a legpozitívabb üzenet,

amit hordozhatunk az, hogy nehéz időkön megyünk keresztül a

felépülésben, és ennek ellenére tiszták maradunk!

Igen, örömteli érzés, amikor a remény erős üzenetét küldjük újabb tagjaink

felé. Végtére is senki sem szereti, ha valaki siránkozik. De történnek

elszomorító dolgok, és az élet, a maga feltételeivel még azoknak a

felépülésében is megrázkódtatást okoz, akik régóta tagjai a Narcotics

Anonymous-nak. Ha fel vagyunk szerelkezve a program eszközeivel, akkor

átjuthatunk az ilyen zűrzavaron, és tiszták maradhatunk, hogy elmondjuk az

üzenetet

A felépülés nem egyszerre történik; folyamatos fejlődés, néha küszködés.

Amikor gyengítjük az üzenetünk teljességét azzal, hogy hanyagoljuk a

megosztást a nehéz időkről, melyeken utazásunk folyamán

keresztülmehetünk, akkor megfosztjuk az újonnan érkezőket a lehetőségtől,

hogy lássák, ők is tiszták maradhatnak, történjék bármi is. Ha felépülésünk

teljes üzenetét osztjuk meg, talán nem tudjuk, hogy ki fog ebből

hasznosulni, de de valaki biztosan fog.

Csak a mai nap: Őszintén meg fogom osztani mind a jó, mind a rossz időket

felépülésemben. Emlékezni fogok, hogy egy másik tagnak hasznos lehet a

tapasztalatom abban, hogy keresztülmentem a hányattatásokon.

Valami értékes, amit megoszthatunk Március 19

„Egy egyszerű, őszinte üzenet a függőségből való felépülésről igaznak

cseng.”

Basic Text, 50. o

Egy gyűlésen vagy. Már egy ideje megy a megosztás. Egy vagy két tag

különösen jelentőségteljes módon írta le lelki tapasztalatait. Egy másiknak a

szórakoztató történeteitől gurultunk a nevetéstől. És ekkor a vezető téged

kér fel… glutty. Félénken bemutatkozol, bocsánatkérően eldadogsz egy pár

sort, megköszönöd mindenkinek a figyelmet, és a gyűlés hátralevő részét

zavart csendben ülöd végig. Ismerősen hangzik? Hát, nem vagy egyedül.

Mindannyiunknak volt olyan időszaka, amikor úgy éreztük, a mi

megosztanivalónk nem elég spirituális, nem elég szórakoztató, nem elég

valami. De a megosztás nem versenysport. A gyűléseink lényege az

azonosulás, és a tapasztalat, valami, amivel mindannyian bőségesen

rendelkezünk. Amikor szívünkből osztjuk meg tapasztalataink igazságát,

akkor más függők úgy érzik, megbízhatnak bennünk, mert tudják, hogy mi

éppen olyanok vagyunk, mint ők. Amikor egyszerűen csak azt osztjuk meg,

ami célravezető volt a mi életünkben, akkor biztosak lehetünk abban, hogy

az üzenetünk hasznos lesz mások számára.

Megosztásunknak nem kell sem különlegesnek, sem viccesnek lennie

ahhoz, hogy őszintén csengjen. Minden függő, aki egy jelentőségteljes

felépülést hozó, őszinte programon dolgozik, mérhetetlen megosztanivaló

értéke van, valami, amit senki más nem tud adni: a saját tapasztalata.

Csak a mai nap: Értékes megosztanivalóm van Ma el fogok menni egy

gyűlésre, és megosztom a függőségből való felépülésem tapasztalatát.

Március 20 Felsőbb Erő

„Legtöbbünknek nehézséget okoz beismerni, hogy a függőség romboló

erővé vált életünkben. Legnagyobb erőfeszítéseink még nagyobb pusztítást

és kétségbeesést eredményeztek. Egy bizonyos ponton felfogtuk, hogy a

függőségünknél nagyobb Erő segítségére van szükségünk.”

Basic Text, 24. o

Legtöbbünk kétség nélkül tudja, hogy életünk tele volt pusztítással. Az,

hogy megtanuljuk, hogy egy függőségnek nevezett betegségben

szenvedünk, segít nekünk megérteni ennek a rombolásnak a forrását, vagy

okozóját. Felfoghatjuk a függőséget egy olyan erőként, ami pusztítást

okozott életünkben. Amikor megtesszük az Első Lépést, beismerjük, hogy

függőségünkben a pusztító erő nagyobb, mint mi vagyunk. Tehetetlenek

vagyunk vele szemben.

Ennél a pontnál az egyetlen reményünk, hogy találunk valamilyen erőt, ami

függőségünk pusztító erejénél nagyobb – egy Erőt, aminek minden

igyekezete az, hogy megőrizze az életet, nem pedig hogy véget vessen neki.

Nem kell, hogy értsük, vagy hogy egyáltalán elnevezzük; csak hinnünk kell,

hogy lehet ilyen Felsőbb Erő. A hit, hogy létezik egy jóindulatú,

függőségünknél hatalmasabb Erő, elég reményt ad nekünk ahhoz, hogy

tiszták maradjuk, csak a mai napra.

Csak a mai nap: Hiszem, hogy lehetséges valamilyen Erő, ami nagyobb,

mint a függőségem.

Kezelhető betegség Március 21

„A függőség egy olyan betegség, ami több mint pusztán droghasználat.”

Basic Text, 3. o

Az első gyűlésünkön talán zavarba jöttünk attól, ahogyan a tagok

megosztották, hogyan befolyásolta életüket a függőség betegsége. Azt

gondoltuk magunkban, „Betegség? Nekem csak drog problémám van! Mi a

fenéről beszélnek ezek?”

Egy kis idő után a programban, kezdtük látni, hogy a függőségünk

mélyebben húzódik meg, mint megszállott, kényszeres droghasználatunk.

Láttuk, hogy krónikus betegségben szenvedtünk, ami életünk sok területére

hatással volt. Nem tudtuk, hol „kaptuk el” ezt a betegséget, de amikor

megvizsgáltuk magunkat, megértettük, hogy már sok éve meg volt

bennünk.

Ugyanúgy, mint a függőség betegsége, az NA programja is életünk minden

területére hatással van. Első gyűlésünkre úgy látogatunk el, hogy minden

tünet jelen van: a lelki üresség, az érzelmi kínlódás, a tehetetlenség, az

irányíthatatlanság.

Betegségünk kezelése a merő absztinenciánál sokkal többet foglal magában.

Használjuk a Tizenkét Lépést, és bár „meggyógyítani” nem tudjuk a

betegségünket, a lépések elkezdenek minket gyógyítani. És ahogyan

felépülünk, megtapasztaljuk az élet ajándékát.

Csak a mai nap: A Tizenkét Lépéssel fogom kezelni a betegségemet.

Március 22 Az önsegítés elve

„Függőségünkben emberektől, helyektől, dolgoktól függtünk. Ezektől

vártuk, hogy segítsenek, és pótolják azokat a dolgokat, amik belőlünk

hiányoztak.”

Basic Text, 67. o

Az állatvilágban van egy teremtmény, ami másokon tenyészik. Úgy hívják

pióca. Rátapad az emberekre, és elveszi, amire szüksége van. Amikor az

áldozat lesöpöri a piócát, akkor az egyszerűen csak továbbmegy a

következőhöz.

Aktív függőségünkben hasonlóan viselkedtünk. Kiszipolyoztuk a

családunkat, barátainkat, és a közösségünket. Tudatosan, vagy nem

tudatosan, gyakorlatilag mindenkitől, akivel találkoztunk akartunk valamit,

a semmiért.

Amikor láttuk körbejárni a kosarat az első gyűlésünkön, talán azt

gondoltuk? „Önsegítés! Hát ez meg micsoda egy fogalom?” Ahogy

figyeltük, észrevettünk valamit. Ezek az önsegítő függők szabadok voltak.

Azáltal, hogy fizették a saját költségeiket, megkapták a saját döntéshozás

privilégiumát.

Ha személyes életünkben alkalmazzuk az önsegítés elvét, akkor ugyanerre a

fajta szabadságra teszünk szert. Senkinek nincs többé joga megmondani,

hogy lakjunk, mert mi fizetjük a saját albérletünket. Azt ehetünk,

hordhatunk, vezethetünk, amit akarunk, mert mi gondoskodunk ezekről

magunknak.

A piócával ellentétben nekünk nem kell másoktól függnünk a

létfenntartásunkért. Minél több felelősséget vállalunk, annál több

szabadságot fogunk nyerni.

Csak a mai nap: Határtalan a szabadság, amit azzal nyerhetek, hogy

magamról gondoskodok. El fogom fogadni a felelősséget, és fizetem a

magam költségeit.

Isten ajándékai Március 23

„Napi szinten végezzük a lábmunkát és elfogadjuk, amit ingyen adtak

nekünk.”

Basic Text, 46. o

Kapcsolatunk a Felsőbb Erővel egy kétirányú utca. Az imádkozásban mi

beszélünk, és Isten hallgat. Amikor meditálunk, mi a tőlünk telhető

legjobbat tesszük, hogy meghallgassunk a Felsőbb Erőnk akaratát. Tudjuk,

hogy felelősek vagyunk a részünkért ebben a kapcsolatban. Ha nem

imádkozunk, és nem hallgatunk, akkor kizárjuk életünkből a Felsőbb

Erőnket.

Amikor a Felsőbb Erőnkkel való kapcsolatunkra gondolunk, fontos, hogy

emlékezzünk melyikek vagyunk mi: a tehetetlenek. Kérhetünk irányítást;

kérhetünk hajlandóságot, vagy erőt; kérhetjük, hogy felismerjük Felsőbb

Erőnk akaratát – de nem támaszthatunk követeléseket. A saját Felfogásunk

szerinti Isten – amelyik a hatalommal rendelkezik – úgy fogja teljesíteni a

kapcsolatnak azt a felét, hogy megadja nekünk pontosan azt, amire

szükségünk van, amikor szükségünk van rá.

Minden nap tennünk kell azért, hogy életben tartsuk a kapcsolatunkat egy

Felsőbb Erővel. Ennek egyik módja az, hogy alkalmazzuk a Tizenegyedik

Lépést. Majd emlékezünk saját tehetetlenségünkre, és elfogadjuk egy

nálunk nagyobb Erő akaratát.

Csak a mai nap: Felsőbb Erőmmel való kapcsolatomban én vagyok a

tehetetlen. Arra emlékezve, hogy ki vagyok, ma alázatosan el fogom

fogadni a saját felfogásom szerinti Isten ajándékait.

Március 24 Elengedni a múltat

„Nem az számít, hogy hol voltunk, hanem hogy hová megyünk.”

Basic Text, 22.o

Amikor először megtaláljuk a felépülést, néhányunk szégyelli, vagy

kétségbeesik, hogy „függőnek” nevezzük magunkat. Az első napokban

félelemmel és reménnyel lehetünk tele, ahogyan küszködünk hogy új

jelentést találjunk életünkben. A múlt elengedhetetlennek és

legyőzhetetlennek tűnhet. Nehéz lehet bármilyen más módon gondolni

magunkra, mint ahogyan mindig is gondoltunk.

Míg a múlt emlékei emlékeztetőül szolgálhatnak arra, hogy mi várhat ránk,

ha újra használunk, ugyanakkor általuk egy szégyennel és félelemmel teli

rémálomba ragadhatunk. Bár nehéz lehet elengedni ezeket az emlékeket, a

felépülés minden egyes nappal távolabb visz minket aktív függőségünktől.

Minden nap több dolgot találhatunk, aminek örülni tudunk, és kevesebbet,

amiért büntetjük magunkat.

A felépülésben minden ajtó nyitva áll előttünk. Sok választásunk van. Új

életünk gazdag és ígéretekkel van teli. Nem tudjuk elfelejteni a múltat, de

nem kell benne élnünk. Továbbléphetünk.

Csak a mai nap: Összecsomagolok, és a múltból egy reménnyel teli jelenbe

költözök.

Én nem tudok, de mi igen Március 25

„Függőségünk elszigeteltségéből olyan emberek közösségére találtunk, akik

között van egy közös kötelék… Hitünk, erőnk és reményünk abból ered,

hogy mások megosztják a felépülésüket…”

Basic Text, 94-95. o

Ne ismerjük be a gyengeséget, leplezzük az összes hiányosságot, tagadjunk

minden hibát, csináljuk egyedül – ez volt a hitvallás, amit sokunk követett.

Tagadtuk, hogy tehetetlenek voltunk függőségünkkel szemben, hogy

életünk irányíthatatlanná vált, annak ellenére, hogy minden az ellenkezőjét

bizonyította. Sokunk nem adta volna meg magát egy olyan biztosíték

nélkül, hogy van valami, aminek érdemes megadni magunkat. Sokunk csak

akkor tette meg az Első Lépést, amikor bizonyítékunk volt arra, hogy

függők felépülhetnek a Narcotics Anonymous-ban.

Az NA-ban olyan embereket találunk, akik ugyanakkora bajban voltak,

ugyanazokkal a szükségletekkel, akik találtak olyan eszközöket, amik

működnek számukra. Ezek a függők hajlandóak megosztani velünk ezeket

az eszközöket, és megadni a szükséges lelki támogatást, míg megtanuljuk,

hogyan kell őket használni. A felépülő függők tudják milyen fontos mások

segítése, mert ők magunk is megkapták azt a segítséget. Amikor a Narcotics

Anonymous részévé válunk, hozzánk hasonló függők közösségéhez

csatlakozunk, olyan emberek csoportjához, akik tudják, hogy egymásnak

segítünk a felépülésben.

Csak a mai nap: Be fogok épülni a felépülés kötelékébe. A Narcotics

Anonymous-ban meg fogom találni a tapasztalatot, erőt és a reményt, amire

szükségem van.

Március 26 Megbízni a szponzorban – megéri a kockázatot

„A szponzor… valaki, akivel bizalommal megoszthatjuk

élettapasztalatainkat…”

IP No. 11, A szponzorálás

A szponzorálás fogalma új lehet számunkra. Sok évet töltöttünk irányítás

nélkül, csak saját érdekeinkre bízva magunkat, mindenkire gyanakodva,

nem bízva senkiben. Most, hogy tanulunk a felépülésben élni, úgy találjuk,

hogy szükségünk van segítségre. Nem tudjuk többé egyedül csinálni;

vállalnunk kell a kockázatot, hogy megbízunk egy másik emberben.

Gyakran, az első ember, akivel vállaljuk ezt a kockázatot, a szponzorunk –

valaki, akit tisztelünk, valaki, akivel azonosulunk, valaki, akiben okkal

bízhatunk.

Ahogyan megnyílunk szponzorunk felé, kialakul közöttünk egy kötelék.

Feltárjuk titkainkat, és kialakítunk egy bizalmat szponzorunk

diszkréciójában. Megosztjuk aggodalmainkat, és megtanuljuk értékelni

szponzorunk tapasztalatait. Megosztjuk fájdalmunkat, és megértéssel

találkozunk. Megismerjük egymást, és tiszteljük egymást, szeretjük

egymást. Minél jobban megbízunk a szponzorunkban, annál jobban

megtanulunk bízni saját magunkban.

A bizalom segít nekünk eltávolodni egy félelemmel, zavarral, gyanakvással,

tisztességtelenséggel teli élettől. Az elején kockázatos érzés megbízni egy

másik függőben. De ez a bizalom ugyanaz az elv, amit a Felsőbb Erőnkkel

való kapcsolatunkban alkalmazunk – kockázatos vagy sem, a tapasztalatunk

azt mondja, nem boldogulunk nélküle. És minél inkább kockáztatjuk, hogy

megbízzunk a szponzorunkban, annál nyitottabbnak fogjuk érezni

magunkat az életünkkel kapcsolatban.

Csak a mai nap: Növekedni és változni akarok. Kockáztatni fogom, hogy

megbízzak a szponzoromban, és megkapjam a megosztás jutalmát.

Az értékeket keresni Március 27

„A felépülés elvei alapján próbáljuk nem bírálni, beskatulyázni és

moralizálni egymást.”

Basic Text, 11. o

Felépülésünkben hányszor értettük félre valaki másnak a viselkedését,

alkottunk azonnal véleményt, ragasztottunk fel egy címkét, és

skatulyáztunk be szépen az egyént? Talán ők egy másfajta felfogást

alakítottak ki egy náluk hatalmasabb Erőről, mint mi, ezért mi arra

következtettünk, hogy az ő hitük nem spirituális. Vagy talán láttunk egy párt

vitatkozni; feltételeztük, hogy a kapcsolatuk beteges, csak hogy később

megtudjuk, hogy sok éve boldog házasok.

Azzal, hogy elhamarkodottan kategóriákba dobáljuk a társainkat,

megspóroljuk magunknak az erőfeszítést, hogy megtudjuk róluk valamit.

Amikor másvalaki viselkedését bíráljuk, már akkor nem lehetséges

barátként, vagy a felépülés útját járó utastársként látjuk őket.

Ha esetleg megkérdeznénk azokat, akiket bírálunk, hogy tetszik-e nekik,

hogy be vannak skatulyázva, akkor egy hangos „nem”-et kapnánk válaszul.

Mi bántva éreznénk magunkat, ha ezt velünk tennénk meg? Igen, bizony.

Legjobb tulajdonságaink azok, melyeket szeretnénk, ha mások

észrevennének. Ugyanígy, felépülő függő társaink is azt szeretnék, hogy jót

gondoljanak róluk. Felépülési programunk arra kér minket, hogy pozitívan

nézzük az életet. Minél jobban összpontosítunk mások pozitív

tulajdonságaira, annál jobban észre fogjuk venni a sajátjainkat.

Csak a mai nap: Félre fogom tenni a másokról alkotott negatív

véleményemet, és ehelyett mindenkiben a kedvező tulajdonságok

megbecsülésére fogok összpontosítani.

Március 28 Szembenézni az érzésekkel

„Talán attól félünk, hogy ha kapcsolatban állunk az érzéseinkkel, az a

fájdalom és pánik nyomasztó láncreakcióját fogja elindítani.”

Basic Text, 29. o

Amíg használtunk, sokunk nem volt képes, vagy hajlandó arra, hogy sok

érzelmet érezzünk. Amikor boldogok voltunk, akkor még boldogabbá tettük

magunkat. Amikor dühösek, vagy lehangoltak voltunk, akkor ezeket az

érzéseket álarc mögé rejtettük. Azzal, hogy ezeket a szokásokat folytattuk

aktív függőségünk ideje alatt, érzelmileg annyira összezavarodtunk, hogy

már abban sem voltunk biztosak, mik a normális érzések.

Miután eltöltöttünk egy kis időt a felépülésben, úgy találjuk, hogy az

érzelmek amiket elnyomtunk, hirtelen elkezdtek felszínre kerülni. Azt

találhatjuk, hogy nem tudjuk, hogyan azonosítsuk az érzéseinket. Amit mi

éktelen haragnak érezhetünk, az lehet, hogy csak frusztráció. Amit mi

végzetes depressziónak érzékelünk, az lehet, hogy egyszerűen csak

szomorúság. Ezek azok az időszakok, amikor szponzorunk, vagy más NA

tagok segítségét kell kérnünk. Az, hogy elmegyünk egy gyűlésre, és

beszélünk arról, ami az életünkben történik, segíthet nekünk szembenézni

az érzéseinkkel, ahelyett, hogy rettegve meneküljünk előlük.

Csak a mai nap: Nem fogok elszaladni a kényelmetlen érzésektől, amiket

tapasztalhatok. Felépülésben lévő barátaim segítségét fogom használni,

hogy szembenézzek az érzelmeimmel.

Saját igaz akaratunk Március 29

„…Isten velünk kapcsolatos akarata azokból a dolgokból tevődik össze,

amiket legtöbbre tartunk. Isten akarata… saját igaz akaratunkká válik

önmagunk számára.”

Basic Text, 46. o

Emberi természetünk, hogy valamit a semmiért akarunk. Önkívületbe

eshetünk, amikor a bolti pénztáros húszasból ad vissza, pedig csak tízessel

fizettünk. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha senki sem tud róla,

akkor egy kis csalás nem számít. De valaki igenis tudja – mi magunk. És

igenis számít.

Ami működött számunkra, amíg rendszeresen használtunk, nem működik

sokáig a felépülésben. Ahogyan a Tizenkét Lépésen keresztül fejlődünk a

felépülésben, kezdünk új értékeket és mintákat kialakítani. Kezdjük

kényelmetlenül érezni magunkat, amikor kihasználunk helyzeteket, amiken

használatunk alatt kárörvendően nevettünk volna, hogy megúsztuk.

A múltban lehet, hogy rászedtünk másokat. Ugyanakkor, ahogyan egyre

közelebb kerülünk a Felsőbb Erőnkhöz, az értékeink megváltoznak. Isten

akarata fontosabbá válik, mint valamit megúszni.

Amikor értékeink változnak, akkor az életünk is megváltozik. Egy belső,

Felsőbb Erőnktől kapott tudás által vezetve, ezek szerint az újonnan talált

értékek szerint akarunk élni. Befogadtuk Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos

akaratát – valójában, Isten akarata saját igaz akaratunkká vált önmagunk

számára.

Csak a mai nap: Azzal, hogy fejlesztettem tudatos kapcsolatomat Istennel,

változtak az értékeim. Ma hálás leszek Isten akaratáért, az én igaz

akaratomért.

Március 30 Isten-központúság

„Fokozatosan, ahogyan inkább Isten-központúvá, mint én-központúvá

válunk, a kétségbeesésünk reménnyé változik.”

Basic Text, 92. o

Micsoda nagyszerű dolog a remény! Mielőtt a Narcotics Anonymous-ba

jöttünk, sokunk a teljes reménytelenség életét élte. Azt hittük, az a

végzetünk, hogy belehaljunk betegségünkbe.

Sok tag beszél arról, hogy az első hónapokban a programban egy „rózsaszín

Felhőben” éltek. Abbahagytuk a használatot, barátokat szereztünk, és az

élet ígéretesnek tűnik. A dolgok nagyszerűen mennek. Majd beáll a valóság.

Az élet most is élet – most is elveszítünk munkahelyeket, partnerünk most

is elhagy minket, barátaink most is meghalnak, most is megbetegedünk. Az

absztinencia nem garancia arra, hogy az élet mindig a mi kedvünk szerint

fog zajlani.

Amikor az élet és annak feltételeinek valósága elkezdődik, akkor a Felsőbb

Erőnkhöz fordulunk, és emlékezünk, hogy az élet úgy történik, ahogyan az

élet történik. De bármi is történik a felépülésünkben, nem kell

kétségbeesnünk, mert mindig van remény. Ez a remény a Felsőbb Erőnkkel

való kapcsolatunkban rejlik.

Ez a kapcsolat, ahogyan kifejeztük a gondolattal szövegünkben, idővel

alakul ki.: „Fokozatosan , jobban Isten-központúvá válunk.” Ahogyan egyre

jobban Felsőbb Erőnk erejére bízzuk magunkat, az élet küszködései nem

kell, hogy belerángassanak minket a kétségbeesés tengerébe. Ahogyan

jobban Istenre összpontosítunk, kevésbé összpontosítunk magunkra.

Csak a mai nap: Rábízom magam a Felsőbb Erőmre. El fogom fogadni,

hogy tekintet nélkül arra, hogy mi történik, a Felsőbb Erőm el fog látni

engem a forrásokkal, hogy élni tudjak vele.

Belső és külső Március 31

„Igazi értékünk abban rejlik, hogy önmagunk vagyunk.”

Basic Text, 101. o

Ahogyan dolgozunk a lépéseken, elkerülhetetlenül felfedezünk néhány

alapigazságot magunkban. Titkaink leleplezésének folyamata, az, hogy

nyilvánosságra hozzuk őket, és jellemünket kutatjuk, felfedi valódi énünket.

Ahogyan ismeretségbe kerülünk önmagunkkal, el kell döntenünk, hogy

azok legyünk, akik vagyunk.

Talán meg akarjuk nézni, mit mutatunk függő társainknak és a világnak, és

látni akarjuk, hogy ez egyezik-e azzal, amit felfedeztünk magunkban? Azt

tettetjük, hogy semmi sem zavar minket, amikor valójában nagyon

érzékenyek vagyunk? Undorító viccekkel takarjuk el bizonytalanságainkat,

vagy megosztjuk valakivel a félelmeinket? Úgy öltözünk, mint egy

tinédzser, ahogyan közeledünk a negyven felé, alapjában véve pedig

konzervatívak vagyunk?

Talán még egy pillantást akarunk vetni azokra a dolgokra, melyekről azt

gondoltuk, „nem mi vagyunk.” Talán elkerültünk NA-s tevékenységeket,

mert „nem szeretjük a tömeget.” Vagy talán titkos álmunk, hogy munkát

váltsunk, de nem léptünk akcióba, mert az álmunk „nem igazán volt

megfelelő” számunkra. Ahogyan egy új felfogásra teszünk szert saját

magunkról, ahhoz akarjuk igazítani viselkedésünket. Őszinte példája

akarunk lenni annak, akik vagyunk.

Csak a mai nap: Megvizsgálom a külső dolgaimat hogy biztosan

passzolnak-e a belsőmhöz? A felépülésben tapasztalt növekedésnek

megfelelően fogok próbálni viselkedni.

Szerelem és függőség Április 1

„Néhányan a hozzánk legközelebb álló embereken láttuk először a függőség

hatásait. Nagy mértékben rájuk voltunk utalva, hogy keresztülvigyenek

minket az életen. Dühösnek, csalódottnak, és bántva éreztük magunkat,

amikor ők új érdeklődést, barátokat, szeretteket találtak maguknak.”

Basic Text, 7. o

A függőség életünk minden területére hatással volt. Ugyanúgy, ahogyan a

drogot kerestük, ami majd minden rendbehoz, kerestük az embereket, hogy

minket rendbe tegyenek. Lehetetlen követeléseket állítottunk fel, eltaszítva

magunktól azokat, akik bármi érdemlegeset nyújthattak volna nekünk.

Gyakran egyedül azok az emberek maradtak meg, akik saját maguk is olyan

szükségben szenvedtek, hogy nem voltak képesek megtagadni irreális

követeléseinket. Nem csoda, hogy függőségünkben képtelenek voltunk

egészséges intim kapcsolatokat kialakítani és fenntartani.

Ma, a felépülésben, már nem várjuk, hogy a drogok rendbe hozzanak

minket. Ha még mindig elvárjuk emberektől, hogy rendbe hozzanak

minket, akkor talán itt az ideje, hogy felépülési programunkat a

kapcsolatainkra is kiterjesszük. Azzal kezdjük, hogy beismerjük a

problémánkat – hogy semmit nem tudunk arról, hogyan kell egészséges

intim kapcsolatokat kialakítani. Olyan tagoktól kérünk segítséget, akiknek

hasonló problémája volt, és akik megnyugvást találtak. Beszélünk velük, és

meghallgatjuk, amit meg tudnak osztani felépülésüknek erről az oldaláról.

Minden ügyünkre alkalmazzuk a programot, ugyanazt a szabadságot

keresve a kapcsolatainkban, amit felépülésünk folyamán találtunk.

Csak a mai nap: A szeretetteljes kapcsolatok elérhetők számomra. Ma meg

fogom vizsgálni függőségemnek milyen hatásai vannak a kapcsolataimra,

hogy elkezdhessek tenni a felépülésemért.

Április 2 Vonzás

„Nyilvános arculatunk abból tevődik össze, amit kínálni tudunk: egy

drogmentes életstílus megtartásának sikeres és bizonyított módja.”

Basic Text, 72. o

Igen, új tagokat vonzunk. Egyre több függő találja meg a Narcotics

Anonymous-t. De hogyan kezeljük legújabb tagjainkat, amikor a

függőségükkel való küszködéseiktől meggyötörve megérkeznek?

Kinyúlunk az újonnan érkezők felé, akik zavartan és bizonytalanul egyedül

álldogálnak a gyűléseken? Hajlandók vagyunk elvinni őket a gyűlésekre?

Továbbra is külön dolgozunk a még szenvedő függővel? Megadjuk a

telefonszámunkat? Szívesen elmegyünk egy Tizenkettedik Lépés hívásra,

még ha ez azt is jelenti, hogy az éjszaka közepén kell felkelnünk kényelmes

ágyunkból? Fogunk egy olyan valakivel dolgozni, akinek más a szexuális

beállítottsága, vagy más a kultúrája? Bőkezűen bánunk az időnk

ajándékával?

Minket kétségtelenül szeretettel és elfogadással fogadtak függő társaink.

Ami sokunkat a Narcotics Anonymous-hoz vonzotta, annak érzése volt,

hogy végre találtunk egy helyet, ahová tartoztunk. A hovatartozásnak

ugyanezt az érzését adjuk újabb tagjainknak? Nem hirdethetjük a Narcotics

Anonymous-t. De amikor az elveket alkalmazzuk életünkben, akkor az NA

útja újabb tagokat fog vonzani, mint ahogyan minket is vonzott a felépülés.

Csak a mai nap: Dolgozni fogok egy újonnan érkezővel. Emlékezni fogok,

hogy egyszer én magam is újonnan érkező voltam. Arra fogok törekedni,

hogy ugyanazzal a hovatartozás érzéssel vonzzak másokat, mint amit én

találtam az NA-ban.

Csak neked egyedül Április 3

„A lelki ébredés fogalma különböző formában jelenik meg a különböző

személyeknél, akiket a közösségben találunk.”

Basic Text, 48. o

Bár ugyanazokon a lépéseken dolgozunk, mindegyikünk a maga módján

tapasztalja a belőlük eredő lelki ébredést. Ennek a lelki ébredésnek a

formája az életünkben változó, attól függően, hogy kik vagyunk.

Néhányunk számára, a Tizenkét Lépésben ígért lelki ébredés egy vallásban,

vagy miszticizmusban megújult érdeklődést fog eredményezni. Mások a

körülöttük lévő emberek életének megértésére fognak ráébredni, talán

először tapasztalva empátiát. Megint mások arra a felismerésre fognak jutni,

hogy a lépések a saját erkölcsi és etikai elveikre ébresztették őket.

Legtöbbünk ezek kombinációjaként tapasztalja a lelki ébredést, és minden

kombináció annyira egyedi, mint az egyén, akié az ébredés.

Hogy ha olyan sok különböző változata van a lelki ébredéseknek, honnan

tudjuk, hogy tényleg volt-e nekünk? A Tizenkettedik Lépés két jelet ad

nekünk: Olyan elvekre találtunk, amik minket is képesek vezetni, olyan

elvekre, melyeket életünk minden dolgában gyakorolni akarunk. És

elkezdtünk úgy törődni más függőkkel, hogy nyugodtan megosszuk velük a

tapasztalatainkat. Nem számít, hogy milyenek lelki ébredésünk részletei,

mind megkaptuk az irányítást, és a szeretetet, ami egy teljes, lelki központú

élethez szükséges.

Csak a mai nap: Egyéni alakjától függetlenül, lelki ébredésem segített

nekem szeretettel és élettel betölteni a helyemet a világban. Ezért hálás

vagyok.

Április 4 Felépülésünket megőrizni

„Emlékezzünk, hogy… végső soron felelősek vagyunk felépülésünkért és

döntéseinkért.”

Basic Text, 99. o

Legtöbbünk felépülésünket megpróbáltató döntésekkel fog szembesülni.

Amikor irtózatos fizikai fájdalmunk van, el kell döntenünk, hogy

beveszünk-e rá gyógyszert, vagy sem? Nagyon őszintének kell lennünk

magunkkal a fájdalmunk súlyosságával kapcsolatban, őszintének kell

lennünk orvosunkkal a függőségünkkel és felépülésünkkel kapcsolatban, és

őszintének kell lennünk a szponzorunkkal. A végén, ugyanakkor, a döntés a

miénk, mivel mi vagyunk, akinek együtt kell élni a következményekkel.

Egy másik gyakori kihívás, az a döntés, hogy elmegyünk-e egy olyan

összejövetelre, ahol felszolgálnak alkoholt? Megint csak át kell gondolnunk

saját lelkiállapotunkat. Az a legjobb, ha valaki, aki segít felépülésünkben el

tud jönni velünk erre az alkalomra. Ugyanakkor ha nem akarunk

szembenézni egy ilyen kihívással, akkor valószínűleg le kellene mondanunk

a meghívást. Ma tudjuk, hogy felépülésünket fontosabb megőrizni, mint a

tekintély látszatát.

Az ilyen döntések mind nehezek, és nem csak gondos átgondolást

igényelnek, hanem szponzorunk segítségét, és a teljes megadást egy

Felsőbb Erőnek. Ezeknek a forrásoknak a használatával a tőlünk telhető

legjobb döntést hozzuk. Végső soron, a döntés mégis a miénk. Ma felelősek

vagyunk saját felépülésünkért.

Csak a mai nap: Amikor egy olyan döntéssel állok szembe, ami kihívást

jelent a felépülésem számára, minden rendelkezésemre álló forrást igénybe

veszek mielőtt meghozom a döntésemet.

Azonosulás Április 5

„Végre valaki ismerte az őrültségeket, amiket gondoltam, és az

őrültségeket, amiket csináltam.”

Basic Text, 175. o

A függők gyakran halálosan egyéninek érzik magukat. Biztosak vagyunk

benne, hogy senki más nem használt úgy drogokat, ahogyan mi

használtunk, vagy senki másnak nem kellett azokat a dolgokat megtennie,

amiket mi megtettünk. Az érzés, hogy igazából senki nem ért meg minket,

sok évig visszatart minket a felépüléstől.

De ahogyan a Narcotics Anonymous termeibe jövünk, kezdjük elveszíteni

azt az érzést, hogy mi vagyunk a ”legrosszabbak”, vagy a „legőrültebbek.”

Hallgatjuk, ahogyan a tagok megosztják tapasztalataikat. Felfedezzük, hogy

mások ugyanazt a kanyargós utat járják be, mint mi, és mégis meg tudták

találni a felépülést. Kezdjük elhinni, hogy a felépülés számunkra is elérhető.

Ahogyan felépülésünkben haladtunk előre, néha még mindig őrült a

gondolkodásunk. Mégis, úgy találjuk, hogy amikor megosztjuk a nehéz

időszakot, amiben vagyunk, mások azonosulnak, és megosztják, hogy ők

hogyan kezeltek hasonló nehézségeket. Nem számít, milyen zavarosnak

látszik a gondolkodásunk, reményre találunk, amikor mások azonosulnak

velünk, átadva nekünk a megoldásokat, amiket ők találtak. Kezdjük hinni,

hogy túlélhetünk bármit, amin keresztül megyünk, hogy folytathassuk a

felépülésünket.

A Narcotics Anonymous ajándéka, hogy megtanuljuk, nem vagyunk

egyedül. Kitisztulhatunk, és tiszták maradhatunk azáltal, hogy megosztjuk

másokkal tapasztalatainkat, erőnket, még őrült gondolkodásunkat is.

Amikor ezt tesszük, megnyitjuk magunkat a megoldások felé, amiket

mások találtak a kihívásokra, melyekkel mi állunk szemben.

Csak a mai nap: Hálás vagyok, amiért tudok másokkal azonosulni. Ma meg

fogom hallgatni, ahogyan megosztják a tapasztalataikat, és meg fogom

osztani velük a sajátjaimat.

Április 6 Az őszinteség fejlesztése

„Gyakorlati szinten, azért történnek változások, mert ami megfelelő a

felépülés egyik fázisában, nem biztos, hogy egy másikban is az.”

Basic Text, 101. o

Amikor először az Narcotics Anonymous-ba jöttünk, sokunknak nem volt

törvényes foglalkozása. Nem mind döntöttünk úgy hirtelen, hogy őszinte,

eredményes mintapolgárok leszünk abban a percben, ahogy megérkezünk

az NA-ba. De a felépülésben hamarosan úgy találjuk, hogy már kellemetlen

érzés sok olyan dolgot csinálni, amiket használatunk alatt gondolkodás

nélkül megcsináltunk.

Ahogyan növekedünk felépülésünkben, kezdünk őszinték lenni olyan

dolgokban, amik valószínűleg nem érdekeltek minket, amíg használtunk.

Kezdjük visszaadni a túl sok visszajárót, amit a pénztáros tévedésből adott

nekünk, vagy beismerni, amikor belehajtunk egy parkoló autóba. Azt

vesszük észre, hogy el tudunk kezdeni őszintének lenni ezekben a kis

dolgokban, akkor sokkal könnyebben tudjuk kezelni őszinteségünk

nagyobb próbáit.

Sokunk az őszinteség nagyon csekély képességével jött ide. De ahogyan

dolgozunk a Tizenkét Lépésen, azt vesszük észre, hogy életünk kezd

megváltozni. Már nem tölt el minket jó érzéssel, amikor valaki mások

kárára származik előnyünk. És jó érzéseink lehetnek újonnan talált

őszinteségünkkel kapcsolatban.

Csak a mai nap: Meg fogom vizsgálni őszinteségem szintjét az életemben,

és megnézem, hogy rendben vagyok-e ezzel.

A múlt értéke Április 7

„Ez az első kézből kapott tapasztalat a betegség és a felépülés minden

szakaszában felülmúlhatatlan terápiás értékkel bír. Azért vagyunk itt, hogy

ezt szabadon megosszuk minden felépülni vágyó függővel.”

Basic Text, 10. o

Sokan komoly megbánásokkal jöttünk a programba. Nem fejeztük be a

középiskolát, kihagytuk a főiskolát. Barátságokat és házasságokat

romboltunk szét. Állásokat veszítettünk el. És tudtuk, hogy mindezt nem

tudjuk megváltoztatni. Azt gondolhattuk talán, hogy mindig bánkódnunk

kell, és egyszerűen módot kell találni arra, hogy együtt éljünk a

megbánással.

Ellenkezőleg, amint felkérnek minket, hogy megosszuk múltunkat egy

küszködő újonnan érkezővel, mindjárt egy kiaknázatlan aranybánya

jelképének látjuk a múltat. Ahogyan valakinek az Ötödik lépés megosztását

hallgatjuk, akkor a vigasztalás olyan különös formáját tudjuk adni, amivel

senki más nem rendelkezik – a saját tapasztalatunkat. Ugyanazokat a

dolgokat csináltuk. A szégyen és megbánás ugyanolyan érzéseit éltük át.

Ugyanúgy szenvedtünk, ahogyan csak egy függő tud szenvedni. Tudunk

azonosulni – és ők úgyszintén.

A múltunk értéket – sőt, felbecsülhetetlen – mert teljes egészét

felhasználhatjuk arra, hogy segítsük a még szenvedő függőt. Felsőbb Erőnk

rajtunk keresztül dolgozik, amikor megosztjuk a múltunkat. Ez a lehetőség,

amiért itt vagyunk, és ennek teljesítése a legfontosabb cél, amit el kell

érnünk.

Csak a mai nap: Nem bánom többé a múltamat, mert meg tudom osztani

más függőkkel, talán elhárítva ezzel másvalaki fájdalmát, vagy akár halálát.

Április 8 Boldogság

„Megismertük a boldogságot, az örömöt és a szabadságot.”

Basic Text, 88. o

Ha ma valaki megállít téged az utcán és megkérdezi, hogy boldog vagy-e,

mint mondanál? „Hát, ö, lássuk csak… van hol laknom, van étel a hűtőben,

van munkám, működik az autóm… Hát, igen, azt hiszem, boldog vagyok,”

válaszolhatod. Ezek példák a kifelé irányuló dolgokra, amiket

hagyományosan asszociáltunk a boldogsággal. Ugyanakkor gyakran

elfelejtjük, hogy a boldogság egy választás; senki nem tud minket boldoggá

tenni.

Boldogság az, amit a Narcotics Anonymous-hoz való kapcsolódásunk során

találunk. Az a boldogság, amit a még szenvedő függő szolgálatára

összpontosuló életből merítünk, valóban nagyszerű. Amikor mások

szolgálatát a saját vágyaink elé helyezzük, azt vesszük észre, hogy nem

magunkra összpontosítunk. Ennek eredményeként egy teljesebb,

harmonikus életet élünk. Azzal, hogy mások szolgálatában állunk, saját

szükségleteink bőven ki vannak elégítve.

Boldogság. Mi az valójában? Gondolhatunk a boldogságra úgy, mint

teljesség, és elégedettség. Mindkét lelkiállapotot akkor látszunk elérni,

amikor legkevésbé törekszünk rá. Ahogyan csak a mai napnak élünk, és

visszük az üzenetet a még szenvedő függőhöz, megelégedettséget,

boldogságot, és egy mély jelentéssel bíró életet találunk.

Csak a mai nap: Boldog leszek. Abban fogom megtalálni a boldogságomat,

hogy mások szolgálatában állok.

Tettekre váltás Április 9

„Megtanuljuk átélni érzéseinket, és felismerjük, hogy nem árthatnak

nekünk, hacsak nem váltjuk őket tettekre.”

IP No. 16, Az Újonnan Érkezőnek

Sokan nem egészen azzal az elsöprő vággyal jöttünk a Narcotics

Anonymous-ba, hogy abbahagyjuk a használatot. A drogok valóban

problémát okoztak, és meg akartunk szabadulni a problémáinktól, de nem

akartuk abbahagyni azt, hogy beálljunk. Aztán végül láttuk, hogy egyik

nem ment a másik nélkül. Bár be akartunk állni, de nem használtunk; nem

voltunk hajlandóak többé megfizetni az árat érte. Minél tovább maradtunk

tiszták és dolgoztunk a programon, annál nagyobb szabadságot

tapasztaltunk. Előbb vagy utóbb teljesen megszabadultunk a használat

kényszerétől, és azért maradtunk tiszták, mert tisztán akartunk élni.

Ugyanezek az elvek vonatkoznak más negatív érzésekre is, amik gyötörnek

minket. Kedvünk lehet valami romboló dolgot csinálni, csak azért, mert

akarjuk. Már csináltunk ilyet előtte is, és néha azt gondoljuk, hogy

megúsztuk, néha azonban nem. Ha nem vagyunk hajlandóak megfizetni az

ilyen érzésekre alapozott cselekedetek árát, akkor nem kell úgy

cselekednünk.

Lehet, hogy nehéz, talán ugyanolyan nehéz, mint amilyen nehéz volt tisztán

maradni az elején. De mások ugyanígy érezték magukat, és megtalálták a

szabadságot, hogy ne kellejen negatív érzéseik szerint cselekedniük. A

megosztáson keresztül, és azzal, hogy más felépülő függők, és egy nálunk

nagyobb Erő segítségét kérjük, megtalálhatjuk az irányítást, segítséget és az

erőt, ami szükséges ahhoz, hogy bármilyen romboló kényszertől távol

tartsuk magunkat.

Csak a mai nap: Az oké, hogy érzem az érzéseimet. A szponzorom, NA-s

barátaim, és a Felsőbb Erőm segítségével, szabad vagyok, hogy ne váltsam

tettekké negatív érzéseimet.

Április 10 Túl elfoglalt

„Használnunk kell, amit megtanultunk, vagy elveszítjük, nem számít,

milyen régóta vagyunk tiszták.”

Basic Text, 82. o

Egy kis tisztán töltött idő után néhányunk hajlamos elfelejteni, hogy mi a

legfontosabb dolgunk. Egyszer, vagy többször egy héten azt mondjuk, „Ma

este el kell mennem gyűlésre. Már…” Más dolgokkal voltunk elfoglalva,

amik természetesen fontosak, de nem fontosabbak mint a Narcotics

Anonymous-ban való folyamatos közreműködésünk.

Fokozatosan történik. Munkát találunk. Újraegyesülünk a családunkkal.

Gyerekeket nevelünk, beteg a kutya, vagy este iskolába járunk. A házat ki

kell takarítani. A füvet le kell nyírni. Későig kell dolgoznunk. Fáradtak

vagyunk. Jó előadás van ma este a színházban. Aztán hirtelen azt vesszük

észre, hogy már nem hívtuk a szponzorunkat, nem voltunk gyűlésen, nem

beszélgettünk újonnan érkezővel, vagy akár Istenhez sem beszéltünk már

egy ideje.

Mit teszünk ezen a ponton? Hát, vagy megújítjuk a felépüléshez való

elköteleződésünket, vagy továbbra is túl elfoglaltak leszünk a felépüléshez,

addig, amíg valami történik, és életünk irányíthatatlanná válik. Jó kis

választási lehetőség! A legjobb, amit tehetünk, hogy több energiát fektetünk

a felépülés alapjának fenntartásába, amire életünk épül. Ez az alap minden

mást lehetővé tesz, és bizonyára össze fog dőlni, ha minden mással vagyunk

elfoglalva.

Csak a mai nap: Nem engedhetem meg magamnak, hogy túl elfoglalt

legyek a felépüléshez. Ma tenni fogok valamit, ami életben tartja

felépülésemet.

Elzárkózás Április 11

„Egy új elképzelést nem lehet egy zárt elmébe beoltani… A nyitottság

éppen azokhoz a betekintésekhez vezet minket, amik egész életünkben

kikerülték a figyelmünket.”

Basic Text, 93. o

Életünk legmélyebb pontján érkeztünk az NA-ba. Éppen kifogytunk az

ötletekből. Amire leginkább szükségünk volt, amikor ide értünk, új

elképzelések voltak, új életmódok, olyan emberek tapasztalatából

megosztva, akik látták működni ezeket az elképzeléseket. Zárkózottságunk

mégis megakadályozott minket abban, hogy befogadjuk azokat a

gondolatokat, amik szükségesek voltak ahhoz, hogy éljünk.

A tagadás meggátol minket abban, hogy megítéljük, valójában mennyire

szükségünk van új elképzelésekre, és egy új irányra. Azzal, hogy

beismerjük tehetetlenségünket, és felismerjük, hogy életünk igazán

mennyire kezelhetetlenné vált, lehetővé tesszük a magunk számára, hogy

lássuk, mennyire van szükségünk arra, amit az NA kínál.

Az önmagunkra utaltság, és az önfejűség visszatarthat minket attól, hogy

egy nálunk hatalmasabb Erő létezésének akár csak a lehetőségét is

beismerjük. Ugyanakkor, amikor beismerjük a szánalmas állapotot, ahová

önfejűségünk juttatott minket, akkor új lehetőségek felé nyitjuk meg a

szemünket és elménket. Amikor mások egy Erőről beszéltek, ami józan

gondolkodást hozott az életükbe, kezdjük elhinni, hogy egy ilyen Erő

velünk is megteheti ugyanezt.

Egy ágaitól megfosztott fa el fog pusztulni, ha nem oltanak be új ágakat a

törzsébe. Ugyanígy, a függőség megfosztott minket mindenféle iránytól.

Ahhoz, hogy fejlődjünk, vagy akár hogy életben maradjunk, meg kell

nyitnunk az elménket, hogy életünket engedjük új gondolatokkal beoltani.

Csak a mai nap: Kérni fogom a felsőbb Erőmet, hogy nyissa meg elmémet a

felépülés új gondolatai felé.

Április 12 A nagy kép

„Minden lelki ébredésben van valami közös. A közös elemek közt van a

magányosság vége és egy irányérzet az életünkben.”

Basic Text, 48. o

Bizonyos fajta lelki élmények akkor történnek, amikor valami nálunk

hatalmasabb dologgal állunk szemben. Gyanítjuk, hogy saját értelmünket

meghaladó erők működnek. Egy röpke pillantást nyerünk a nagy képre, és

alázatra lelünk abban a pillanatban.

A Tizenkét Lépésen keresztül haladó utazásunk hasonló természetű lelki

ébredést fog hozni, csak mélyebbet, és tartósabbat. Az ego-leeresztés tartós

folyamatán megyünk keresztül, míg ugyanabban az időben tudatosabbá

válik bennünk a tágabb perspektíva. Képünk a világról addig a pontig tágul,

ahol megszűnik saját fontosságunk eltúlzott érzete.

Új tudatosságunkon keresztül, már nem érezzük magunkat elszigetelve az

emberi faj többi részétől. Lehet, hogy nem értjük, miért olyan a világ,

amilyen, vagy miért bánnak az emberek egymással néha barbár módon? De

értjük a szenvedést és, a felépülésben, a tőlünk telhető legjobbat tehetjük,

hogy enyhítsük. Amikor egyéni hozzájárulásunk másokéval egyesül, akkor

fontos részeivé válhatunk a nagy tervnek. Végre van köztünk kapcsolat.

Csak a mai nap: Én csupán egy ember vagyok a dolgok teljes rendszerében.

Alázatosan elfogadom helyemet a nagy képben.

Mások kedvére tenni Április 13

„..a megerősítést-kereső viselkedés tovább vitt minket a függőségünkbe…

Basic Text, 14. o

Amikor mások helyeslik, amit csinálunk, vagy amit mondunk, jól érezzük

magunkat; amikor kifogásolják, akkor rosszul érezzük magunkat. A rólunk

alkotott véleményüknek, és az érzéseinknek, amit ezek a vélemények

adnak, lehetnek pozitív értékei. Azzal, hogy jó érzéseket adnak nekünk,

mert egyenes úton járunk, ennek folytatására bátorítanak minket. „Mások

kedvére tenni” valami egészen más. Akkor „teszünk mások kedvére”,

amikor megteszünk dolgokat, legyen az jó, vagy rossz, pusztán azért, hogy

elnyerjük egy másik ember megerősítését.

Az alacsony önbecsülés miatt azt gondolhatjuk, hogy szükségünk van

valaki más jóváhagyására, hogy jó érzéseink legyenek magunkkal

kapcsolatban. Megteszünk bármit, amit szükségesnek tartunk ahhoz, hogy

azt mondják nekünk, rendben vagyunk. Egy ideig jól érezzük magunkat.

Aztán elkezdünk szenvedni. Azzal, hogy egy másik embernek próbálunk a

kedvére tenni, megkisebbítettük saját magunkat és értékeinket. Felismerjük,

hogy mások helyeslése nem fogja a bennünk lévő ürességet betölteni.

A belső megelégedettséget, amit keresünk, abban találjuk meg, hogy a

megfelelő dolgot csináljuk, a megfelelő okból. A mások kedvére tevés körét

úgy törjük meg, hogy abbahagyjuk a mások elismeréséért történő

cselekvést, és elkezdünk Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos akaratából

cselekedni. Amikor ezt tesszük, kellemes meglepetésként érhet minket,

hogy azok az emberek, akik igazán számítanak az életünkben, még jobban

helyeselni fogják viselkedésünket. A legfontosabb, mi magunk megfelelünk

magunknak.

Csak a mai nap: Felsőbb Erő, segíts nekem, hogy a lelki elvek szerint éljek.

Csak akkor tudok magamnak megfelelni.

Április 14 Egy új kép

„Tényleg meg akarunk szabadulni a nehezteléseinktől, dühünktől és a

félelmünktől?”

Basic Text, 33. o

Miért hívjuk őket „hiányosságoknak”? Talán „plusz munkának” kellene

hívnunk őket, mert gyakran erre van szükség, hogy eltűnjenek az

életünkből. Néhányunk úgy érzi, hogy a hibáink azok a tulajdonságaink,

amik megmentették az életünket, amíg használtunk. Ha ez igaz, akkor nem

csoda, hogy néha úgy ragaszkodunk hozzájuk, mint kedves, régi

barátokhoz.

Ha problémánk van a nehezteléssel, dühvel, vagy félelemmel, akkor talán el

kellene képzelnünk, milyen lenne az életünk ezek nélkül a zavaró hibák

nélkül. Azzal, hogy megkérdezzük magunktól, miért reagálunk egy

bizonyos módon, néha kiirthatjuk a viselkedésünk mélyén lévő félelem

gyökerét. „Miért félek túllépni a személyiségemnek ezen az oldalain?”

kérdezzük magunktól. „Félek attól, hogy ki leszek ezek nélkül a

tulajdonságok nélkül?”

Ha egyszer már felfedtük a félelmünket, akkor túl tudunk lépni rajta.

Megpróbáljuk elképzelni, milyen lenne az életünk a legszembetűnőbb

hibáink nélkül. Ezáltal megérezzük, mi húzódik meg a félelmünk mögött,

megadva nekünk a szükséges motivációt, hogy átvergődjük magunkat rajta.

A Felsőbb Erőnk egy hibáinktól mentes, új képet kínál életünk számára. Ez

a kép a magunkkal kapcsolatos legjobb, legtisztább álmaink lényege. Nem

kell félnünk ettől a képtől.

Csak a mai nap: El fogom képzelni, milyen lenne az életem a jellemhibáim

nélkül. Hajlandóságot fogok kérni, hogy Isten eltávolítsa a

hiányosságaimat.

Gyertek vissza Április 15

”Elkezdtük élvezni azt, hogy tisztán élünk, többet akarunk azokból a

dolgokból, amit az NA Közössége tartogat számunkra.”

Basic Text, 26. o

Emlékszel arra az időre, amikor ránéztél az NA-ban felépülő függőkre, és

azon tűnődtél, „Ha nem használnak drogokat, akkor mi okuk van a

nevetésre?” Azt hitted, hogy ha a használatnak vége van, akkor a

szórakozásnak is vége van? Olyan sokan ezt hittük; biztosak voltunk benne,

hogy a „jó világot” magunk mögött hagytuk. Ma, sokan tudunk nevetni

ezen a tévedésen, mert tudjuk, hogy a felépülésben milyen teljes lehet az

élet.

A felépülésben olyan sok örömet adó dolgok közül sokat attól kapunk, hogy

aktívan részt veszünk az NA Közösségben. Kezdünk igaz társakra találni,

barátokra, akik megértenek, és csak magunkért törődnek velünk. Találunk

egy helyet, ahol mások hasznára lehetünk. Felépülési gyűlések, szolgálati

elfoglaltságok, közösségi összejövetelek töltik ki az időnket, és kötik le

érdeklődésünket. A közösség tükörként adhat nekünk vissza egy pontosabb

képet arról, hogy kik vagyunk mi? Tanítókra, segítőkre, barátokra,

szeretetre, törődésre és támogatásra találunk. A közösség mindig tud

nekünk többet nyújtani, mindaddig, amíg visszajárunk.

Csak a mai nap: Tudom, hogy hol van „jó élet”. Vissza fogok járni.

Április 16 „Úgy tenni, mintha”

„Ma, a megoldásokat keressük, nem a problémákat. Kísérleti alapon

kipróbáljuk, amit tanultunk.”

Basic Text, 55. o

Először, amikor azt hallottuk, hogy „úgy kéne csinálnunk, mintha”, sokan

felkiáltottunk, „De az nem őszinte! Azt hittem, a Narcotics Anonymous-ban

mindig őszintének kell lennünk az érzéseinkről.”

Talán emlékezünk, amikor először a programba jöttünk. Lehet, hogy nem

hitünk Istenben, azért mindenesetre imádkoztunk. Vagy talán nem voltunk

biztosak benne, hogy a program nekünk is működni fog, de függetlenül

attól, hogy mit gondoltunk, továbbra is eljártunk a gyűlésekre. Ugyanez

érvényes, ahogyan előrehaladunk a felépülésben. Talán rettegünk a

tömegtől, de ha magabiztosan működünk és kinyújtjuk a kezünket, akkor

nem csak magunkkal kapcsolatban lesznek jó érzéseink, hanem úgy fogjuk

észrevenni, hogy már nem félünk annyira a nagyobb összejövetelektől.

Minden dolog, amit ennek mentén teszünk, közelebb visz minket ahhoz,

hogy azokká az emberekké váljunk, akik lenni szeretnénk. Minden pozitív

változtatás, amit véghezviszünk, az önbecsülésünket építi. Azáltal, hogy

másképp cselekszünk, észrevesszük, hogy kezdünk másképp gondolkodni.

Belevisszük magunkat a helyes gondolkodásba azzal, hogy „úgy teszünk,

mintha.”

Csak a mai nap: Élni fogok a lehetőséggel, hogy úgy csináljak, mintha el

tudnám fogadni azt a helyzetet, ami elől régen menekültem.

Legfontosabb: a gyűlések Április 17

„Eleinte úgy éreztem, lehetetlen volna heti egy-kettő gyűlésnél többre

eljárnom. Egyszerűen nem férne bele a sűrű programomba. Később

megtanultam, hogy a fontossági sorrend 180 fokkal megfordult. Annak a

minden másnak kellett illeszkedni a gyűlésprogramomhoz.”

Basic Text, 204. o

Amikor először a Narcotics Anonymous-ba jöttünk, néhányan

rendszertelenül jártunk gyűlésekre, aztán csodálkoztunk, hogy nem tudtunk

tiszták maradni. Hamar megtanultuk, hogy ha tiszták akartunk maradni,

akkor a gyűléslátogatásokat első helyre kellett tennünk.

Tehát újra nekifogtunk. Szponzorunk javaslatát követve elköteleztük

magunkat, hogy kilencven nap alatt kilencven gyűlést látogassunk. Az első

harminc napon újonnan érkezettként azonosítottuk magunkat, hogy mások

megismerhessenek minket. Szponzorunk irányítására csak annyit

beszéltünk, hogy közben megtanulhassunk figyelni. Hamarosan kezdtük

várni a gyűléseket. És kezdtünk tiszták maradni.

Ma, különböző okok miatt látogatjuk a gyűléseket. Néha azért megyünk el a

gyűlésekre, hogy megosszuk tapasztalatainkat, erőnket, és reményünket az

újabb tagokkal. Néha azért megyünk, hogy találkozzunk a barátainkkal. És

néha csak azért megyünk, mert szükségünk van egy ölelésre. Alkalomadtán

úgy jövünk el a gyűlésről, hogy azt vesszük észre, egy szót sem hallottunk

meg abból, ami elhangzott – mégis jobban érezzük magunkat. A szeretet és

öröm légköre, ami megtölti a gyűléseinket, még egy napig tisztán tartott

minket. Nem számít, milyen sűrű a programunk, a gyűlésre járás a

legfontosabb.

Csak a mai nap: Szívemben tudom, hogy a gyűlések többféle módon

segítenek nekem. Ma azt akarom, ami jó nekem. El fogok menni egy

gyűlésre.

Április 18 „Értem”

„Alázatosan kértük őt hibáink eltávolítására.”

Hetedik Lépés

Amikor teljesen felkészültünk jellembéli hiányosságaink eltávolítására,

sokunk teljesen felkészült. A sors iróniája, hogy igazából itt kezdődnek a

gondok. Úgy tűnik, minél jobban erőlködünk, hogy megszabaduljunk egy

bizonyos hibától, annál erősebbé válik az a hiba. Az igazi alázat, amikor

megértjük, hogy nem csak függőségünkkel szemben vagyunk tehetetlenek,

hanem saját jellembéli hiányosságainkkal szemben is.

Végül leesik. A Hetedi Lépés nem azt sugallja, hogy megszabaduljunk

hibáinktól, hanem hogy kérjük a Felsőbb Erőnket, hogy szabadítson meg

tőlük. A napi imádságaink fókusza kezd eltolódni. Beismerjük, hogy

képtelenek vagyunk a tökéletességre, és kérjük a Felsőbb Erőnket, hogy

tegye meg értünk, amit mi nem tudunk megtenni magunkért. És várunk.

Programunk napokig maradhat a Hetedik Lépésnél. Lehet, hogy nem

tapasztalunk hirtelen, teljes megkönnyebbülést a hibáinktól – de gyakran

tapasztalunk egy enyhe változást a magunk és mások érzékelésében. A

Hetedik Lépésen keresztül kezdjük a körülöttünk lévőket kevésbé kritikus

szemmel nézni. Tudjuk, hogy ugyanúgy, mint mi, közülük is sokan

küszködnek olyan hibákkal, amiktől szeretnének megszabadulni. Tudjuk,

hogy ugyanúgy, mint mi, ők is tehetetlenek saját hibáikkal szemben.

Eltűnődünk, vajon ők is alázatosan imádkoznak-e hibáik eltávolításáért?

Kezdünk másokat úgy értékelni, ahogyan megtanultuk magunkat értékelni,

egy alázatosságból született empátiával. Ahogyan másokat figyelünk, és

magunkat is figyelemmel tartjuk, végül azt mondhatjuk, „értem.”

Csak a mai nap: Isten, segíts, hogy a Hetedik Lépés szemein keresztül

lássak. Segíts, hogy értsem.

Lábmunka Április 19

„Nagyon sokszor, a függők a kemény munka jutalmát a munka elvégzése

nélkül várják.”

Basic Text, 33. o

Amikor először az NA-ba jöttünk, néhányan mindent, és azonnal akartunk.

Akartuk a békességet, az autókat, a boldog kapcsolatokat, a

szponzorunkhoz való közelséget – mindazokat a dolgokat, amiket más

emberek úgy értek el, hogy hónapokig és évekig dolgoztak a lépéseken és

élték az életet annak feltételei szerint.

Nehézségek árán megtanultuk, hogy lelki békére csak akkor találunk, ha

dolgozunk a lépéseken. Úgy lesz új autónk, ha minden nap elmegyünk

dolgozni, és próbáljuk „ezeket az elveket életünk minden területén

alkalmazni,” beleértve a munkahelyünket. Az egészséges kapcsolatok sok

kemény munka és egy új kommunikációs hajlam árán jönnek létre. A

szponzorunkkal való barátság annak eredménye, hogy kinyújtjuk kezünket

a jó időkben ugyanúgy, mind a rossz időkben.

A Narcotics Anonymous-ban megtaláltuk az ösvényt, ami egy jobb élethez

vezet minket. Ugyanakkor, ahhoz, hogy elérjük a célunkat, el kell

végeznünk a munkát.

Csak a mai nap: Egy jobb életet akarok. Leltárt fogok készíteni arról, amit

találok, megtalálom a módját, hogy megszerezzem, beszélek róla a

szponzorommal, és elvégzem a szükséges munkát.

Április 20 Elszakadás

„A függőség egy családi betegség, de mi csak magunkon tudunk

változtatni.”

IP No. 13, Fiatalság és Felépülés

Sokan súlyosan sérült családokból jöttünk. Időnként, az őrület, ami a

rokonainkon uralkodik, nyomasztó érzésekkel tölt el minket. Néha kedvünk

lenne összecsomagolni, és messze-messze költözni.

Imádkozunk, hogy családtagjaink csatlakozzanak hozzánk a felépülésben,

de legnagyobb szomorúságunkra, ez nem mindig történik meg. Néha,

legnagyobb üzenetvivő erőfeszítéseink ellenére is úgy találjuk, hogy nem

tudunk segíteni a számunkra legkedvesebb embereknek. Csoportos

tapasztalatunk arra tanított minket, hogy gyakran túl közel vagyunk a

rokonainkhoz ahhoz, hogy segítsünk nekik. Megtanultuk, hogy jobb a

Felsőbb Erőnk gondoskodására bíznunk őket.

Úgy találtuk, hogy ha nem próbáljuk többé megoldani a családtagjaink

problémáit, azzal megadjuk nekik a teret, amire szükségük van, hogy

megoldják a problémákat a saját életünkben. Ha emlékeztetjük őket arra,

hogy mi nem vagyunk képesek megoldani az ő problémáikat, megadjuk

magunknak a szabadságot, hogy a saját életünket éljük. Hiszünk abban,

hogy Isten segíteni fog a hozzátartozóinknak. Gyakran, a legjobb dolog,

amit szeretteinknek adhatunk, az a saját folyamatos felépülésünk példája. A

családunk és saját józanságunk érdekében hagynunk kell, hogy

hozzátartozóink megtalálják a saját felépülésük útját.

Csak a mai nap: Arra fogok törekedni, hogy a saját programomon

dolgozzak, és a családomat egy Felsőbb Erő gondoskodására bízzam.

Félelem Április 21

„Úgy találtuk, hogy nincs más választásunk, minthogy teljesen

megváltoztassuk a régi gondolkodásmódunkat, vagy visszatérünk a

használathoz.”

Basic Text, 21. o

Sokan úgy találjuk, a régi gondolkodásmódunkat a félelem dominálta.

Féltünk, hogy nem fogjuk tudni megszerezni a drogot, vagy hogy nem lesz

elég. Féltünk a megtalálástól, letartóztatástól és a bebörtönzéstől. Lejjebb a

listán az anyagi problémáktól, hajléktalanságtól, túladagolástól és

betegségtől való félelem volt. És a cselekedeteinket a félelem kontrollálta.

A felépülés első napjai sokunk számára nem sokban voltak mások; akkor is

a félelem dominálta a gondolkodásunkat. „Mi van, ha a tisztaság túl

fájdalmas?” kérdeztük magunktól. „Mi van, ha nem tudom megcsinálni? Mi

van, ha az emberek az NA-ban nem kedvelnek? MI van, ha az NA nem

működik?” E gondolatok mögötti félelem még mindig kontrollálhatja a

viselkedésünket, ami visszatart minket attól, hogy vállaljuk a tisztán

maradáshoz és a növekedéshez szükséges kockázatokat. Könnyebbnek

tűnhet beletörődni a kudarcba, feladni, mielőtt elkezdenénk, minthogy

mindent egy karcsú reményért kockáztassunk mindent. De ez a fajta

gondolkodás csak visszaeséshez vezet.

Ahhoz, hogy tiszták maradjunk, meg kell találnunk a hajlandóságot, hogy

megváltoztassuk a régi gondolkodásmódunkat. Ami más függőknek

működött, az nekünk is működhet – de hajlandónak kell lennünk, hogy

kipróbáljuk. Be kell cserélnünk a régi cinikus kételyeinket a remény új

megerősítéseire. Amikor ezt tesszük, úgy fogjuk találni, hogy megéri a

kockázatot.

Csak a mai nap: Imádkozni fogok a hajlandóságért, hogy megváltoztassam

a régi gondolkodásmódomat, és a képességért, hogy túltegyem magam a

félelmen.

Április 22 A nyílt úton utazni

„Ez az utunk a spirituális növekedés felé.”

Basic Text, 35. o

Amikor az első NA gyűlésünkre érkeztünk, sokunk számára úgy tűnt, hogy

az út végére értünk. Úgy volt, hogy nem fogunk tudni többé használni.

Lelkileg csődbe jutottunk. A legtöbbünk teljesen elszigetelődött, és úgy

gondoltunk, nincs igazán miért élnünk. Nem sokat fogtunk fel abból, hogy

ahogyan elkezdtünk a felépülés útján járni, a határtalan lehetőségek útjára

léptünk.

Először, nem használni is elég kemény volt. Mégis, ahogyan figyeltük,

hogy más függők dolgoznak a lépéseken, és ezeket az elveket alkalmazzák

az életükben, kezdtük látni, hogy a felépülés több mint pusztán nem

használni. Az NA-s barátaink élete megváltozott. Kapcsolatban álltak egy

saját felfogásuk szerinti Istennel. Felelősségteljes tagjai voltak a

közösségnek és a társadalomnak. Volt okuk élni. Kezdtük elhinni, hogy

ezek a dolgok számunkra is lehetségesek.

Ahogyan folytatjuk utazásunkat a felépülésben, eltéríthet minket az

önelégültség, türelmetlenség, vagy az őszintétlenség. Amikor ez történik,

gyorsan fel kell ismernünk a jeleket, és vissza kell térnünk az ösvényünkre

– a szabadság és növekedés felé vezető nyílt útra.

Csak a ami nap: A programom elveinek alkalmazásával folytatom a

spirituális, szociális és általános életbeli képességeim fejlesztését. A

felépülés nyílt útján olyan messzire utazhatok, amennyire csak akarok.

Egy saját felfogásunk szerinti Isten Április 23

„Sokunk felfogása szerint Isten egyszerűen az az erő, ami tisztán tart

minket.”

Basic Text, 25. o

Néhányunk úgy lép a felépülésbe, hogy egy már működő elképzelése van

egy Felsőbb Erőről. Ugyanakkor, sokunk számára az „Isten” szó

nyugtalanító. Lehet, hogy kételkedünk bármilyen nálunk hatalmasabb Erő

létezésében. Vagy talán kellemetlen élmények jönnek elő a vallással

kapcsolatban, és elhúzódunk az „Isten témától.”

Az újrakezdés a felépülésben azt is jelenti, hogy a lelki életünket is újra

kezdhetjük. Ha nem jó nekünk az, amit gyerekkorunkban tanultunk,

kipróbálhatjuk a spiritualitás másfajta megközelítését. Nem kell mindent

egyszerre megértenünk, vagy egyből megtalálni minden kérdésünkre a

választ. Néha elég azt tudnunk, hogy más NA tagok hisznek, és a hitük

segít nekik tisztán maradni.

Csak a mai nap: Minden, amit most tudnom kell a Felsőbb Erőmről, az,

hogy ez az Erő, ami tisztán tart.

Az élet Tizenkét Lépése Április 24

„Az absztinencián keresztül, és azáltal, hogy dolgoztunk a Narcotics

Anonymous Tizenkét Lépésén, életünk hasznossá vált.”

Basic Text, 8. o

Mielőtt a Narcotics Anonymous-ba jöttünk, életünk a droghasználat köré

összpontosult. Legtöbbnyire kevés energiánk maradt a munkánkra,

kapcsolatainkra és más tevékenységekre. Csak a függőségünket szolgáltuk.

A Narcotics Anonymous Tizenkét Lépése egyszerű módot kínál arra, hogy

megfordítsuk az életünket. Azzal kezdjük, hogy tisztán maradunk,

egyszerre csak egy napra. Amikor az energiánk már nem a függőségünkre

terelődik, azt találjuk, hogy marad energiánk más érdeklődéseknek hódolni.

Ahogyan növekedünk a felépülésben, arra is képessé válunk, hogy

egészséges kapcsolatokat tartsunk fenn. Megbízható alkalmazottakká

válunk. A hobbik és kikapcsolódás kívánatosabbá válnak. A Narcotics

Anonymous életében való részvétellel segítünk másokat.

A Narcotics Anonymous nem ígéri, hogy jó munkahelyet, szeretettel teli

kapcsolatokat, vagy egy kielégítő életet fogunk találni. De amikor legjobb

képességeink szerint dolgozunk a Tizenkét Lépésen, azt vesszük észre,

olyan emberekké válhatunk, akik képesek arra, hogy munkát találjanak,

szerető kapcsolatokat tartsanak fenn, és másokat segítsenek. Nem

szolgáljuk többé a betegségünket, és elkezdjük Istent, és másokat szolgálni.

A Tizenkét Lépés a kulcs életünk megváltoztatásához.

Csak a mai nap: Meglesz a bölcsességem, hogy használjam a Tizenkét

Lépést az életemben, és a bátorságom, hogy növekedjek a felépülésben.

Gyakorolni fogom a programot, hogy a társadalom felelősségteljes, hasznos

tagjává váljak.

Megragadni a valóságot Április 25

„Ma, a felépülés számunkra a valóság.”

Basic Text, 97. o

A használó életünk valósága a fájdalom és a nyomorúság volt. Nem voltunk

hajlandóak elfogadni az életünk helyzetét, vagy megváltoztatni azt, ami

elfogadhatatlan volt életünkben. Úgy próbáltunk elmenekülni az élet

fájdalmai elöl, hogy drogoztunk, de a használat csak hozzátett a

problémáinkhoz. A valóság megváltozott érzékelése egy rémálommá vált.

Azzal, hogy a Narcotics Anonymous programját éljük, megtanuljuk, hogy

rémálmaink helyére az álmaink léphetnek. Növekedünk és változunk. A

választás szabadságára teszünk szert. Képesek vagyunk szeretetet adni és

kapni. Őszintén meg tudunk osztani magunkról, nem kicsinyítjük vagy

nagyítjuk fel többé az igazságot. Elfogadjuk a kihívásokat, amiket az

életünk kínál nekünk, érett, felelősségteljes módon nézünk szembe velük.

Bár a felépülés nem ad nemünk immunitást az élet realitásai ellen, az NA

Közösségében segítségre, őszinte gondoskodásra és törődésre találunk, ami

szükséges ahhoz, hogy szembenézzünk ezekkel a realitásokkal. Soha többé

nem kell elbújni a valóság elől azzal, hogy drogokat használunk, mert

egységünk más felépülő függőkkel erőt ad nekünk. Ma, a felépülés

segítsége, törődése, és empátiája tiszta ablakot biztosít nekünk, amin

keresztül szemlélhetjük, tapasztalhatjuk és megbecsülhetjük a valóságot,

úgy ahogy van.

Csak a mai nap: Felépülésem egyik ajándéka, hogy úgy élhetem és

élvezhetem az életet, ahogy az valójában van. Ma, meg fogom ragadni a

valóságot.

Április 26 Ön-elfogadás

„Az ön-elfogadás elérésének leghatékonyabb módja, a felépülés Tizenkét

Lépésének alkalmazása.”

IP No. 19, Ön-elfogadás

Sokunk nem nagy ön-elfogadással jött a Narcotics Anonymousba.

Ránéztünk a pusztításra, amit aktív függőségünk alatt szabadjára

engedtünk, és utáltuk magunkat. Nehézségeink voltak a múlt és az általa

kialakított énkép elfogadásával.

Az ön-elfogadás gyorsabban jön, ha először elfogadjuk, hogy egy

betegségben szenvedünk, amit függőségnek hívnak, mert könnyebb

elfogadni magunkat beteg embereknek, mint rossz embereknek. És minél

könnyebb elfogadni magunkat, annál könnyebbé válik elfogadni a

felelősséget magunkért.

Az ön-elfogadást a felépülés folytatódó folyamatán keresztül érjük el. A

Tizenkét Lépésen való munka megtanít elfogadni magunkat, és életünket. A

lelki elvek, mint a megadás, őszinteség, hit és alázat segítenek

megkönnyíteni a múltban elkövetett hibáink terhét. Hozzáállásunk úgy

változik, ahogyan ezeket az elveket a mindennapi életünkben alkalmazzuk.

Az ön-elfogadás úgy növekedik, ahogyan mi növekedünk a felépülésben.

Csak a mai nap: Az ön-elfogadás egy folyamat, amit a Tizenkét Lépés indít

el. Ma bízni fogok a folyamatban, gyakorolni fogom a lépéseket, és

megtanulom jobban elfogadni magam.

Felismerni és elengedni a nehezteléseket Április 27

„Szembe akarunk nézni a múltunkkal, teljes valójában akarjuk látni, és

elengedni, hogy élhessünk a mában.”

Basic Text, 28. o

Amikor újak voltunk a felépülésben, sokunknak problémája volt a

nehezteléseink azonosításával. Ott ültünk, a Negyedik Lépéssel előttünk,

gondolkoztunk és gondolkoztunk, míg végül eldöntöttük, hogy nem is volt

neheztelésünk. Talán azt is elhitettük magunkkal, hogy nem is vagyunk

annyira betegek.

A nehezteléseink ilyen nem tudatos tagadása abból ered, hogy

függőségünket feltételekhez kötjük. A legtöbb érzésünk el volt temetve,

mélyre eltemetve. Egy kis idő után a felépülésben egy bizonyos megértés

alakul ki. Legmélyebbre temetett érzéseink kezdenek felszínre jönni, és

azok a neheztelések, melyekről azt gondoltuk, hogy nem is voltak, hirtelen

felszínre kerülnek.

Ahogyan megvizsgáljuk ezeket a nehezteléseket, kísértésbe eshetünk, hogy

néhányukat megtartsuk, különösen, ha „jogosnak” gondoljuk őket. De

amire emlékeznünk kell az, a „jogos” neheztelések ugyanolyan terhesek,

mint bármilyen más neheztelés.

Terheink tudatosságának növekedésével a felelősségünk is növekedik, hogy

elengedjünk. Nem kell többé a nehezteléseinkbe kapaszkodnunk. Meg kell

szabadulnunk attól, ami nem kívánatos, és szabaddá kel tennünk magunkat

a felépüléshez.

Csak a mai nap: Amikor felfedezek egy neheztelést, teljes valójában fogom

látni, és elengedem.

Április 28 Igazából ki lesz jobban?

„Arra is használhatjuk a lépéseket, hogy a hozzáállásunkon javítsunk. A

legjobb gondolkodásunk bajba sodort minket. Felismerjük a változás

szükségét.”

Basic Text, 53. o

Amikor újak vagyunk a felépülésben, legtöbbünk volt legalább egy

személy, aki egyszerűen ki nem állhattunk. Úgy gondoltuk, ez a személy a

legdurvább, legutálatosabb személy a programban. Tudtuk, van valami,

amit tehetünk, van valami felépülési elv, amit gyakorolhatunk, hogy

túltegyük magunkat azon az érzésen, amit ezzel a személlyel kapcsolatban

éreztünk – de mit? Szponzorunktól kértünk irányítást. Valószínűleg derűs

mosollyal biztosított minket, hogy ah visszajárunk, meg fogjuk látni, hogy

az a személy jobb lesz. Ez így érthető volt számunkra. Hittük, hogy az NA

lépései mindenki életében működnek. Ha nekünk működnek, akkor ennek a

rettenetes személynek is működhetnek.

Az idő múlt, és egy bizonyos ponton azt vettük észre, hogy ez a személy

már nem tűnt annyira utálatosnak, és durvának, mint előtte. Sőt, egyenesen

tűrhető lett, talán még szerethető is. Kellemesen csalódtunk, amikor

megértettük, hogy valójában ki lett jobban. Mivel visszajártunk, mivel

továbbra is dolgoztunk a lépéseken, érzésünk erről a személyről

megváltozott. Az a személy, aki idegesített, „elviselhető” lett, mert mi

kialakítottunk egy toleranciát; „szerethetőbbé” vált, mert kialakítottunk egy

képességet a szeretetre.

Tehát igazából ki lesz jobban? Mi leszünk! Ahogyan gyakoroljuk a

programot, egy teljesen új szemléletre teszünk szert másokról azzal, hogy

egy új szemléletre teszünk szert magunkról.

Csak a mai nap: Ahogyan jobban leszek, úgy mások is jobban lesznek. Ma,

gyakorolni fogom a türelmet, és próbálom szeretni azokat, akikkel

találkozok.

„Mi lesz, ha…” Április 29

„Azzal, hogy csak a mai napnak élünk, megszabadulunk a múlt terhétől és a

jövőtől való félelemtől. Megtanultuk, hogy minden szükséges lépést

megtegyünk, és az eredményt a Felsőbb Erőnk kezében hagyjuk.”

Basic Text, 90-91. o

Aktív függőségünkben, a jövőtől és az attól való félelem, hogy mi történhet,

sokunk számára valós volt. Mi van, ha letartóztatnak? Elveszítjük a

munkánkat? Meghal a házastársunk? Csődbe megyünk? És így tovább.

Nem volt szokatlan, hogy órákat, napokat töltsünk azzal, hogy azon

gondolkodunk, mi történhet. Egész beszélgetéseket és forgatókönyveket

játszottunk le magunkban, mielőtt azok megtörténhettek, majd annak

alapján jelöltük ki utunkat, hogy „mi lesz, ha…” Azáltal, hogy ezt

csináltunk, csalódásnak tettük ki magunkat csalódás után.

Abból, hogy figyelünk a gyűléseken, megtanultuk, hogy a jelenben és nem

a „mi lesz, ha” világában élni az egyetlen módja annak, hogy

megszüntessük a balsors és fájdalom önbeteljesítő jóslatát. Csak azzal

tudunk foglalkozni, ami ma valós, nem pedig a jövőről való félelemmel teli

fantáziáinkkal.

A hit, amire eljutottunk, hogy Felsőbb Erőnk csak a legjobbat tartogatja

számunkra, egyik módja a félelem legyőzésének. Azt halljuk a gyűléseken,

hogy a Felsőbb Erőnk nem ad nekünk többet, mint amennyivel egy nap

elbírunk. És tapasztalatból tudjuk, hogy ha kérjük, az Isten, akiről

kialakítottunk egy felfogást, bizonyosan gondoskodni fog rólunk. Egy

nálunk hatalmasabb Erő gondoskodásában való hit gyakorlásával áldatlan

helyzetekben is tiszták maradunk. Minden alakalommal, amikor ez történik,

kevésbé félünk attól, hogy „mi lesz, ha” és jobban érezzük magunkat azzal

kapcsolatban, ami van.

Csak a mai nap: A Felsőbb Erőmben való hittel, örömmel fogok a jövőm

elé nézni.

Április 30 Isten megteszi értünk

„A folyamatos felépülés függ a kapcsolatunktól egy szerető Istennel, aki

gondoskodik rólunk és megteszi értünk, amit mi lehetetlennek tartunk, hogy

magunkért megtegyünk.”

Basic Text, 96. o

Milyen gyakran hallottuk gyűléseken elhangzani, hogy „Isten megteszi

értünk, amit mi nem tudunk megtenni magunkért”? Időnként elakadhatunk

a felépülésünkben, képtelenek vagyunk, félünk, vagy nem vagyunk

hajlandóak meghozni a döntéseket, melyeket tudjuk, hogy meg kell

hoznunk az előrelépésünk érdekében. Talán képtelenek vagyunk véget vetni

egy kapcsolatnak, ami egyszerűen nem működik. Talán a munkánk túl sok

konfliktus forrása lett. Vagy talán úgy érezzük, hogy új szponzort kell

találunk, de félünk elkezdeni a keresést. Felsőbb Erőnk kegyelmén

keresztül pontosan azon a területen fog változás történni, amin úgy éreztük,

képtelenek vagyunk változtatni.

Néha megengedjük magunknak, hogy beleragadjunk egy problémába

ahelyett, hogy a megoldás felé haladnánk. Ezekben az időkben, gyakran

találjuk, hogy a Felsőbb Erőnk megteszi értünk, amit mi nem tudunk

megtenni magunkért. Talán a partnerünk dönt úgy, hogy véget vet a

kapcsolatnak. Lehet, hogy kirúgnak vagy elbocsátanak minket.

Szponzorunk azt mondja, hogy nem tud tovább dolgozni velünk, arra

kényszerítve minket, hogy egy újat találjunk.

Ami az életünkben történik, néha ijesztő lehet, mint ahogyan a változás is

gyakran annak tűnik. De azt is halljuk, hogy „Isten soha nem csuk be egy

ajtót anélkül, hogy ki ne nyitna egy másikat.” Ahogyan haladunk előre a

hittel, a Felsőbb Erőnk hatalma soha nem áll távol tőlünk. Felépülésünk e

változások által erősödik.

Csak a mai nap: Bízom benne, hogy a saját felfogásom szerinti Isten meg

fogja tenni értem, amit én nem tudok megtenni magamért

Önbecsülés és szolgálat Május 1

„A szolgálatban való részvétellel érdemesnek érezzük magunkat.”

Basic Text, 212. o

Amikor legtöbbünk a Narcotics Anonymous-ba érkezett, nagyon kevés

önbecsülésünk maradt, amit meg tudtunk volna menteni. Sok tag azt

mondja, hogy úgy kezdték önbecsülésüket kialakítani, hogy felépülésük

elején szolgálatot vállaltak. Amikor a szolgálati erőfeszítéseinken keresztül

kezdünk pozitív hatást gyakorolni mások életre, valami olyan történik, ami

nem áll messze a csodától.

Legtöbbünknek nincs sok megosztanivaló tapasztalata, ereje és reménye az

első harminc tiszta napon. Sőt, bizonyos tagok kertelés nélkül azt mondják,

hogy a legjobb, amit tehetünk, ha hallgatunk. De harminc naposan is van

valami, amit kínálni tudunk a függőnek, aki éppen most lép be az NA

termeibe, azzal küszködve, hogy huszonnégy órán át tiszta maradjon. A

legújabb NA tag, akinek csak a vágya van meg, hogy abbahagyja a

használatot, de az eszközei még nem, nehezen tudja elképzelni, hogy bárki

is tiszta maradjon egy, kettő, vagy tíz évig. De tud azokra vonatkoztatni,

akik harminc napja tiszták, és büszkeséggel és hitetlenkedéssel feldíszített

arccal vesznek át egy kulcstartót.

A szolgálat valami olyan, mint egy maga nemében páratlan ajándék –

valami, amit senki nem vehet el tőlünk. Adunk és kapunk. A szolgálaton

keresztül indul el sokunk azon a néha hosszú úton, hogy a társadalom

hasznos tagjává váljunk.

Csak a mai nap: Hálás leszek a szolgálat lehetőségéért.

Május 2 Csak talán…

„Van egy dolog, ami mindennél jobban legyőz minket a felépülésben; ez a

lelki elvekhez való közömbös, vagy intoleráns hozzáállás.”

Basic Text, 18. o

Amikor először az NA-ba jöttünk, sokunknak nagy nehézséget okozott

elfogadni a program alapját képező lelki elveket – és jó okunk volt rá.

Akármilyen keményen próbáltuk irányítani függőségünket, tehetetlennek

találtuk magunkat. Mindenkivel szemben dühösek és frusztráltak lettünk,

aki azt sugallta, hogy van remény számunkra, mert mi jobban tudtuk. A

lelki elveknek, lehet, hogy van jelentősége más emberek életében, de a

miénkben nem.

A lelki elvekkel szembeni közömbösség, vagy intolerancia ellenére a

Narcotics Anonymous felé húztunk. Ott találkoztunk más függőkkel. Ők

voltak ott, ahol mi voltunk, tehetetlenül és reménytelenül, mégis találtak

egy módot arra, hogy ne csak a használatot hagyják abba, hanem éljenek is

és élvezzék az életet. Beszéltek a lelki elvekről, ami mutatta nekik az utat a

felépülés új élete felé. Számukra ezek az elvek nem csak elméletek, hanem

gyakorlati tapasztalatuk része is. Igen, jó okunk volt arra, hogy

kételkedjünk, de ezek a lelki elvek, amikről más NA tagok beszélnek, úgy

látszik tényleg működnek.

Ha ezt beismertük, nem feltétlenül fogadtunk el minden egyes lelki elvet,

amit hallottunk. De kezdtük azt gondolni, hogy ha ezek az elvek működtek

másoknak, akkor talán nekünk is működnének. Kezdetnek ez a hajlandóság

elég volt.

Csak a mai nap: Talán a lelki elvek, amikről az NA-ban beszélnek, nekem is

működhetnek. Hajlandó vagyok legalább arra, hogy nyitott legyek a

lehetőség felé.

Megosztani a hálánkat Május 3

„A hálám beszél, amikor az NA útján törődök és osztok meg másokkal.”

Hála Ima

Minél tovább maradunk tiszták, annál jobban tapasztalunk hálaérzetet a

felépülésünkért. Ezek a hálaérzések nem csak bizonyos ajándékokra

korlátozódnak, mint az új barátok, vagy a képesség, hogy munkába álljunk.

Sokkal többször inkább egy mindent átfogó, az új életünkben jelenlévő

örömérzetből adódnak. Ezek az érzések fokozódnak a bizonyosság által,

hogy életünk milyen irányt vett volna, ha nem a Narcotics Anonymous-ban

tapasztalt csodán múlott volna.

Ezek az érzések annyira mindent átfogóak, annyira csodálatosak, és néha

annyira elsöprők, hogy gyakran nem találunk szavakat rájuk. Néha nyíltan

sírunk örömünkben, amikor megosztunk egy gyűlésen, és közben

keresgéljük a szavakat, amik kifejezik, hogy mit érzünk. Annyira

szeretnénk eljuttatni az újonnan érkezettekhez a hálát, amit érzünk, de úgy

tűnik, hogy nyelvünkben nincs elég felsőfok, ami ezt le tudná írni.

Amikor könnyekkel a szemünkben osztunk meg, amikor elcsuklik a

hangunk, és egyáltalán nem tudunk beszélni – ezek azok az idők, amikor a

hálánk a legtisztábban beszél. A hálánkat egyenesen a szívünkből osztjuk

meg; mások pedig a saját szívükkel hallják és értik ezt. A hálánk kifejezően

beszél, még ha a szavaink nem is.

Csak a mai nap: A hálámnak saját hangja van; amikor beszél, a szív

megérti. Ma meg fogom osztani a hálámat másokkal, akár találok rá

szavakat, akár nem.

Május 4 Mi van az újonnan érkezővel?

„Minden csoportnak egyelten elsődleges célja van – eljuttatni az üzenete a

még szenvedőfüggőnek:”

Ötödik Hagyomány

Honi csoportunk sokat jelent nekünk. Végtére is, hol lennénk a kedvenc NA

gyűlésünk nélkül? A csoportunk néha piknikeket, vagy más

tevékenységeket szponzorál. A helyi csoportok tagjai gyakran összejönnek,

hogy megnézzenek együtt egy filmet, vagy elmenjenek bowling-ozni.

Mindannyian jó barátságokat kötöttünk a honi csoportunkon keresztül, és a

világért sem cserélnénk el ezt a melegséget.

De néha leltárt kell készítenünk arról, hogy mit tesz a csoportunk azért,

hogy teljesítse elsődleges célját – hogy elvigye az üzenetet a még szenvedő

függőhöz. Néha, amikor elmegyünk a gyűlésünkre, majdnem mindenkit

ismerünk, és bekapcsolódunk a nevetésbe, és a szórakozásba. De mi van az

újonnan érkezővel? Eszünkbe jut, hogy kinyúljunk az új emberek felé, akik

talán magányosan és ijedten ülnek egymagukban? Eszünkbe jut, hogy

üdvözöljük azokat, akik meglátogatják a csoportunkat?

A szeretet, amit a Narcotics Anonymous termeiben találtunk segít nekünk

felépülni a függőségből. De amint kitisztultunk, emlékeznünk kell, hogy

átadjuk másoknak, amit nekünk ingyen adtak. Ki kell nyúlnunk a még

szenvedő függő felé. Végtére is, „minden gyűlésen az újonnan érkező a

legfontosabb személy.”

Csak a mai nap: Hálás vagyok a meleg közösségért, amire a honi

csoportomban találtam. Ki fogom nyújtani a kezemet a még szenvedő

függőhöz, ugyanazt a közösséget kínálva másoknak.

Bármit Május 5

„…kész voltam bármire, hogy tisztán maradjak.”

Basic Text, 217. o

„Bármire?” kérdezik az újonnan érkezők. „Mit értesz azalatt, hogy

bármire?” Aktív függőségünkre visszatekintve, a dolgok, amiket hajlandók

voltunk megtenni azért, hogy beálljunk segíthet elmagyarázni. Hajlandóak

voltunk bármeddig elmenni kocsival, hogy megszerezzük a drogokat? Igen,

általában azok voltunk. Akkor érthető, hogy ha a tisztán maradásunk is

olyan fontos nekünk, mint a használatunk volt, akkor mindent meg fogunk

próbálni, hogy valahogyan eljussunk egy gyűlésre.

Nem csináltunk sokszor őrült, esztelen dolgokat a függőségünkben, vagy

nem használtunk ismeretlen anyagot mások irányítása alatt? Akkor miért

esik gyakran annyira nehezünkre, hogy elfogadjuk az irányítást a

felépülésünkben, különösen, ha az irányítás azért van, hogy segítse a

fejlődésünket? És amikor használtunk, nem fordultunk sokszor

kétségbeesésünkben a Felsőbb Erőnkhöz, mondván, hogy „Kérlek, csak

ebből húzzál ki!” Akkor miért találjuk olyan nehéznek, hogy Isten

segítségét kérjük a felépülésünkben?

Amikor használtunk, általában nyitottunk voltunk mindenre, amikor arról

volt szó, hogy módokat és eszközöket találjunk arra, hogy több drogot

szerezzünk. Ha a nyitottságnak ugyanezt az elvét alkalmazzuk a

felépülésünkre is, akkor meglepődhetünk azon, mennyire könnyen kezdjük

megfogni az NA programját. Gyakran elhangzik, hogy a legjobb

gondolkodásunk juttatott el minket a Narcotics Anonymous termeibe. Ha

hajlandóak vagyunk bármit megtenni, irányításokat követni, nyitottnak

maradni, akkor tiszták maradhatunk.

Csak a mai nap: Bármire hajlandó vagyok, hogy tiszta maradjak. Olyan

nyitottá és késszé fogok válni, hogy elfogadjam az irányítást, amennyire

szükséges.

Május

Május 6 Jól érezzük már magunkat?

„Idővel elengedhetjük magunkat, és élvezhetjük a felépülés légkörét.”

Basic Text, 53-54. o

Képzeljük el, milyen lenne, ha egy újonnan érkező besétálna egyik

gyűlésünkre, és zord arcú emberekkel találkozna, akik fehéredő ujjakkal

markolnák a székük karfáját. Az újonnan érkező valószínűleg elszaladna,

talán azt mormolva, „Azt hittem le tudok állni a drogokról, és boldog

lehetek.”

Szerencsére, az újonnan érkezőink általában barátságos, mosolygó emberek

csoportjával találkoznak, akik nyilvánvalóan elégedettek az életükkel, amire

a Narcotics Anonymous-ban találtak. Micsoda óriási reményt ad ez! Egy

újonnan érkezőt, akinek élete halálosan komoly volt, erősen vonzza a

nevetés és nyugalom légköre. Egy olyan helyről érkezve, ahol mindent

komolyan vesznek, ahol a következő sarkon mindig katasztrófa várakozik,

üdvözítő megkönnyebbülés belépni egy szobába, és olyan embereket

találni, akik általában nem veszik túl komolyan magukat, akik készen állnak

valami csodálatosra.

A felépülésben tanulunk feloldódni. Nevetünk a függőségünk

abszurditásán. A gyűléseink – azok a kotyogó kávé, a zörgő székek, és a

nevető függők élettel teli, boldog hangjaival telt szobák – olyan gyülekező

helyek, ahol először üdvözöljük az újonnan érkezőinket, majd elmondjuk

nekik, hogy igen, mi most jól érezzük magunkat.

Csak a mai nap: Tudok magamon nevetni. Szeretem a viccet. Ma fel fogok

oldódni, és jól fogom magam érezni.

Békét teremteni a zűrzavarból Május 7

„Egy ilyen zűrzavarral teli világban, úgy érzem meg vagyok áldva azzal,

ahol most vagyok.”

Basic Text, 155. o

Vannak napok, amikor nem kifizetődő bekapcsolni a híreket, olyan sok

sztorit hallunk az erőszakról és a felfordulásról. Amikor használtunk,

sokunk hozzászokott az erőszakhoz. Függőségünk ködén keresztül ritkán

fordult elő, hogy túlságosan felzaklatott volna minket a világ helyzete.

Ugyanakkor, amikor tiszták vagyunk, sokan, különösen érzékenyek

vagyunk a körülöttünk lévő világra. Felépülő emberekként, mit tudunk

tenni, hogy egy jobb hellyé váljon?

Amikor azt vesszük észre, hogy felzaklat minket a világunk zűrzavara, az

imában és a meditációban találhatunk megnyugvásra. Amikor úgy tűnik,

hogy a minden a feje tetején áll, akkor a Felsőbb Erőnkkel való

kapcsolatunk lehet a megnyugvásunk, bármilyen vihar közepette. Amikor a

spirituális ösvényünkre összpontosulunk, akkor békével reagálhatunk

félelmeinkre. És azzal, hogy mi magunk békében élünk, invitáljuk a béke

szellemét, hogy belépjen a világunkba. Felépülő emberekként, pozitív

változást segíthetünk elő, ha a tőlünk telhető legjobban gyakoroljuk a

programunk elveit.

Csak a mai nap: Úgy fogom növelni a békét a világban, hogy békével élek,

beszélek, és cselekedek a saját életemben.

Május 8 Tanítható

„Megtanultuk, hogy rendben van, ha nem tudjuk mindenre a választ, mert

taníthatóak vagyunk, és meg tudjuk tanulni, hogy új életünket sikeresen

éljük.”

Basic Text, 93. o

Bizonyos értelemben a függőség nagyon jó tanító. És ha mást nem is tanít

nekünk a függőség, de alázatot igen. Halljuk elhangzani, hogy a legjobb

gondolkodásunk juttatott el minket az NA-ba. Most, hogy már itt vagyunk,

itt vagyunk, hogy tanuljunk.

Az NA Közössége csodálatos környezet a tanulásra a felépülő függő

számára. A gyűléseken nem azt éreztetik velünk, hogy hülyék vagyunk.

Ehelyett inkább olyanokat találunk, akik pontosan ugyanott voltak, ahol,

mi, és találtak kiutat. Csak annyit kell tennünk, hogy beismerjük, nem

tudjuk mindenre a választ, majd hallgatjuk, ahogy mások megosztják, nekik

mi működött.

Mint felépülő függőknek, és mint emberi lényeknek, sokat kell tanulnunk.

Más függők – és más emberek – sokat tudnak nekünk tanítani arról. Hogy

mi működik, és mi nem. Amíg taníthatóak maradunk, kihasználhatjuk

mások tapasztalatát.

Csak a mai nap: Be fogom ismerni, hogy nem tudom mindenre a választ.

Mások tapasztalatait fogom figyelni és hallgatni, hogy megkapjam a

szükséges válaszokat.

Írjál róla! Május 9

„Leülünk egy jegyzetfüzettel, kérjük az irányítást, megfogjuk a tollat, és

elkezdünk írni.”

Basic Text, 29. o

Amikor össze vagyunk zavarodva, vagy szenvedünk, a szponzorunk néha

azt mondja, hogy „írjál róla.” Bár lehet, hogy morgunk, ahogyan

kihalásszuk a jegyzetfüzetet, de tudjuk, hogy segíteni fog. Azzal, hogy

mindent papírra vetünk, adunk magunknak egy lehetőséget, hogy

elrendezzük, ami bánt minket. Tudjuk, hogy megtalálhatjuk a zavarunk

lényegét, és megtudhatjuk, hogy valójában mi okozza a fájdalmunkat,

amikor a tollat a papírhoz értetjük.

Az írás hálás dolog lehet, különösen, amikor a lépéseken dolgozunk. Sok

tag ír napi szinten. Egyszerűen csak a lépéseken gondolkozni, a

jelentésükön tűnődni, és a hatásukat elemezni legtöbbünknek nem elég. Van

valami az írás fizikai cselekedetében, ami segít nekünk helyretenni a

felépülés elveit az agyunkban és a szívünkben.

Az írás egyszerű cselekedetén keresztül sok ajándékra találunk. A gondolat

tisztasága, kulcsok a bennünk lévő zárt helyekhez, és a lelkiismeretünk

hangja csak néhány ezek közül. Az írás segít nekünk, hogy őszintébbek

legyünk magunkhoz. Leülünk, gondolatainkban csend, és a szívünket

hallgatjuk. A csendben az igazságokat halljuk, amiket a papírra vetünk.

Csak a mai nap: Az egyik módja annak, hogy az igazságot keressem a

felépülésben az, hogy írok. Ma írni fogok a felépülésemről.

Május 10 Teljesen felkészülni

„Mi… alaposan megnézzük, mit tesznek ezek a hibák az életünkkel.

Kezdünk az ezektől a hibáktól való szabadságra vágyni.”

Basic Text, 33. o

Teljesen felkészülni karakterhibáink eltávolítására egy hosszú folyamat

lehet, gyakran egy egész életen át tart. Készenlétünk állapota egyenes

arányban nő azzal, hogy tudatában vagyunk ezeknek a hibáknak, és a

pusztításnak, amit okoznak.

Gondot okozhat nekünk észrevenni a pusztítást, amit hibáink a saját és a

körülöttünk lévők életében okoznak. Ha ez így van, akkor jól tennénk, ha

arra kérnénk a Felsőbb Erőnket, hogy felfedje előttünk a jellembéli

fogyatékosságokat, melyek a fejlődésünk útjában állnak.

Ahogyan elengedjük hibáinkat, és úgy találjuk, hogy csökken a befolyásuk,

azt fogjuk észrevenni, hogy egy szerető Isten értékes tulajdonságokkal

cseréli fel ezeket a hibákat. Ahol féltünk, ott bátorságra fogunk találni. Ahol

önzőek voltunk, ott nagylelkűséget találunk. Önmagunkról alkotott

illúzióink el fognak tűnni, hogy helyükbe önmagunkkal való őszinteség, és

önelfogadás lépjen.

Igen, a teljes felkészülés azt jelenti, hogy változni fogunk. A felkészültség

minden új szintje új ajándékokat hoz. Alaptermészetünk megváltozik, és

hamarosan úgy találjuk, hogy a készenlétünket már nem a fájdalom indítja

el, hanem a lelki növekedés vágya.

Csak a mai nap: Növelni fogom a készenlétem állapotát azzal, hogy

figyelmesebb leszek a hibáimra.

A mérleget egyensúlyozni Május 11

„Sok fő gondunk és fő problémánk abból ered, hogy tapasztalatlanok

vagyunk a drogok nélküli életben. Sokszor, amikor megkérdezünk egy idős

józant, hogy mit tegyünk, ámulatba ejt minket a válasz egyszerűsége.”

Basic Text, 41-42. o

Megtalálni az egyensúlyt a felépülésben egy kicsit olyan, mint leülni egy

mérleggel, és egy marék homokkal. A cél az, hogy a mérleg mindkét

serpenyőjében azonos mennyiségű homok legyen, s így elérjünk egy

egyensúlyt.

Ugyanezt tesszük a felépülésben. Leülünk a tisztán töltött időnk és a

Tizenkét Lépés alapjaival, majd megpróbáljuk egyenlő súlyban hozzáadni a

munkába állást, a háztartási felelősségeket, barátokat, szponzoráltakat,

kapcsolatokat, gyűléseket, és a szolgálatot, hogy a mérleg egyensúlyban

legyen. Első próbálkozásunk lehet, hogy kibillenti a személyes

mérlegünket. Úgy találhatjuk, hogy túl sok szolgálati elfoglaltságunk miatt

feldühítettük a munkáltatónkat, vagy a családunkat. De ha úgy próbáljuk

meg helyrehozni ezt a problémát, hogy teljesen lemondunk az NA

szolgálatról, akkor a mérleg másik fele billen ki.

Segítséget kérhetünk olyan tagoktól, akik már beállították a mérlegüket.

Ezeket az embereket könnyű észrevenni. Békés, összehangolt és

magabiztos a megjelenésük. Elismerően fognak mosolyogni a dilemmánkon

és megosztják, hogy ők hogyan lassultak le, egyszerre csak egy kis

homokot szórva a mérleg mindkét oldalára, és ennek jutalma egy egyensúly

lette a felépülésben.

Csak a mai nap: Keresem az egyensúlyt az életemben. Ma meg fogok kérni

másokat, hogy osszák meg a tapasztalatukat az egyensúly megtalálásában.

Május 12 Lelki tapasztalatokkal élni

„A meditáció akkor értékes, ha az eredményei megmutatkoznak

mindennapi életünkben.”

Basic Text, 46. o

Amikor dolgozunk a programon, sok közvetett jelét kapjuk egy Felsőbb Erő

életünkben való jelenlétének: a tisztaság érzése, amit sokan akkor

tapasztalunk, amikor meglépjük az Ötödik Lépést; annak érzése, hogy végre

a jó vágányon vagyunk, amikor jóvátételeket teszünk; a megelégedettség,

amit akkor érzünk, amikor segítünk egy másik függőnek. A meditáció,

ugyanakkor, időnként rendkívüli jeleit adja Isten jelenlétének életünkben.

Ezek az élmények nem azt jelentik, hogy tökéletesek lettünk, vagy hogy

„meggyógyultunk.” Ezek maga a felépülés forrásának megízlelései, annak a

dolognak valódi természetére emlékeztetve minket, amit a Narcotics

Anonymous-ban keresünk, és arra bátorítva minket, hogy folytassuk

utunkat spirituális ösvényünkön.

Az ilyen élmények félreérthetetlen módon azt mutatják, hogy egy nálunk

jóval nagyobb Erőt használunk forrásként. De hogyan egyesítjük ezt a

rendkívüli Erőt a mindennapi életünkbe? Az NA-s barátaink, a

szponzorunk, és mások a közösségünkben talán érettebbek nálunk

spirituális dolgokban. Ha megkérdezzük őket, segíthetnek nekünk

spirituális élményeinket beilleszteni a felépülés és a lelki növekedés

természetes rendszerébe.

Csak a mai nap: Mindenféle választ keresni fogok, amire szükségem lehet,

hogy megértsem spirituális élményiemet, és hogy elegyítsem őket

mindennapi életemmel.

Tovább előre az úton Május 13

„A felépülés fejlődése folyamatos hegymenet.”

Basic Text, 79. o

Minél tovább maradunk tiszták, annál meredekebbnek és keskenyebbnek

tűnik az utunk. De Isten nem mér ránk többet, mint amennyit elbírunk.

Bármilyen nehéz is az út, bármilyen keskeny, akármilyen kanyargós, van

remény. Ez a remény a lelki fejlődésünkben rejlik.

Ha továbbra is megjelenünk a gyűléseken és tiszták maradunk, akkor az

élet… szóval, más lesz. Az élet buktatóira várt válasz folyamatos keresése

elvezethet minket ahhoz, hogy életünk minden területét megkérdőjelezzük.

Az élet nem mindig kellemes. Ez az, amikor még több hittel kell a Felsőbb

Erőnkhöz fordulnunk. Néha, mindössze annyit tehetünk, hogy erősen

megkapaszkodunk, azzal a hittel, hogy a dolgok jobbra fordulnak.

Idővel a hitünk megértéshez fog vezetni. Kezdjük majd látni a „nagyobb

képét” életünknek. Ahogyan a Felsőbb Erőnkkel való kapcsolatunk

kialakul, és mélyül, az elfogadás szinte másodlagos természetünkké válik.

Mindegy, mi történik, ahogyan megyünk át a felépülésen, bízunk egy

szerető Felsőbb Erőbe vetett hitünkben, és tovább folytatjuk előrefelé.

Csak a mai nap: Elfogadom, hogy nem tudom az élet minden kérdésére a

választ. Mindenesetre, hinni fogok a saját felfogásom szerinti Istenben és

folytatom utazásomat a felépülés útján.

Május 14 Hoppá!

„Az őrület az, amikor ugyanazokat a hibákat ismételjük, és más eredményt

várunk.”

Basic Text, 23. o

Hibák! Mind tudjuk, milyen érzés elkövetni őket. Sokan úgy érezzük, hogy

az egész életünk egy hiba. Gyakran szégyennel vagy bűntudattal tekintünk a

hibáinkra – vagy legalábbis frusztrációval és türelmetlenséggel. Hajlamosak

vagyunk úgy nézni a hibákra, mint arra való bizonyítékokra, hogy még

mindig betegek, őrültek, hülyék, vagy túl sérültek vagyunk a felépüléshez.

Valójában a hibáknak létfontosságú szerepe van abban, hogy emberek

vagyunk. A különösen önfejű emberek számára (mint például a függők),

gyakran a hibák a legjobb tanítók. Nem szégyen hibázni. Sőt, az újabb

hibák elkövetése gyakran azt mutatja, hogy hajlandóak vagyunk

kockázatokat vállalni, és növekedni.

Ugyanakkor segít, ha tanulunk a hibáinkból; ugyanazoknak a hibáknak az

ismétlése annak lehet a jele, hogy meg vagyunk akadva. És más eredményt

várni ugyanazoktól a régi hibáktól – hát, ezt hívjuk „őrületnek”. Egyszerűen

nem működik.

Csak a mai nap: A hibák nem tragédiák. De kérlek, Felsőbb Erő, segíts,

hogy tanuljak belőlük.

A Negyedik Lépésünktől való félelem Május 15

„Ahogyan közelítünk ehhez a lépéshez, sokan félünk, hogy egy szörnyeteg

van bennünk, amit ha kieresztünk, el fog pusztítani minket.”

Basic Text, 27. o

Legtöbben rettegünk attól, hogy magunkra tekintsünk, hogy feltárjuk

magunkat. Félünk, hogy ha megvizsgáljuk cselekedeteinket és

indítékainkat, akkor az önzőség és gyűlölet feneketlen, sötét poklát fogjuk

találni. De ahogyan megtesszük a Negyedik Lépést, úgy fogjuk találni,

hogy ezek a félelmek alaptalanok. Emberek vagyunk, mint mindenki más –

nem többek, nem kevesebbek.

Mindannyiunk személyiségének vannak olyan sajátosságai, amire nem

különösen vagyunk büszkék. Egy rossz napon talán úgy gondoljuk, hogy a

mi hibáink súlyosabbak, mint bárki másé. Vannak pillanataink, amikor

kételkedünk önmagunkban. Megkérdőjelezzük az indítékainkat. Akár saját

létünket is megkérdőjelezhetjük. De ha tudnánk a társaink gondolataiban

olvasni, akkor ugyanezeket a küszködéseket találnánk ott. Nem vagyunk

jobbak, vagy rosszabbak, mint bárki más.

Csak azon tudunk változtatni, amit tudomásul veszünk, és amit megértünk.

Napvilágra hozhatjuk azt, ami el van temetve bennünk, ahelyett, hogy

továbbra is féljünk tőle. Nem kell félnünk többé, és felépülésünk az öntudat

teljes fényében fog gyarapodni.

Csak a mai nap: Félek attól, amit nem ismerek. Fel fogom tárni a

félelmeimet, és hagyom, hogy eltűnjenek.

Május 16 Felsőbb Erőnk akarata

„Isten velünk kapcsolatos akarata a mi igaz akaratunkká fog válni.”

Basic Text, 46. o

A Tizenkét Lépés egy út a lelki ébredés felé. Ez az ébredés egy szerető

Istennel való kapcsolat kialakításának formájában jelenik meg. Minden

következő lépés ezt a kapcsolatot erősíti. Ahogyan tovább dolgozunk a

lépéseken, a kapcsolat fejlődik, és egyre fontosabbá válik életünkben.

A lépéseken végzett munka folyamán személyes döntést hozunk arról, hogy

engedjük, hogy egy szerető Felsőbb Erő irányítson minket. Ez az irányítás

mindig elérhető; csak türelemre van szükségünk a kereséséhez. Ez az

irányítás gyakran abban a belső bölcsességben nyilvánul meg, amit a

lelkiismeretünknek hívunk.

Amikor elég tágra nyitjuk a szívünket ahhoz, hogy megérezzük Felsőbb

Erőnk irányítását, nyugodt békességet érzünk. Ez a béke fény, ami átvezet

minket a nehéz érzéseinken, egyértelmű irányt biztosítva, amikor az elménk

el van foglalva és össze van zavarodva. Amikor Isten akaratát keressük és

követjük az életünkben, megelégedettséget és örömöt találunk, ami gyakran

kitér előlünk, amikor egyedül akarunk megállni a lábunkon. A félelem,

vagy a kétely gyötörhet minket, amikor a Felsőbb Erőnk akaratát akarjuk

véghezvinni, de megtanultunk bízni a tisztaság pillanatában. A legnagyobb

boldogságunk abban rejlik, hogy szertő Istenünk akaratát követjük.

Csak a mai nap: Arra fogok törekedni, hogy erősítsem kapcsolatomat a

felsőbb Erőmmel. Tapasztalatból tudom, hogy Felsőbb Erőm akaratának

ismerete a tisztaság, irány és béke érzetét fogja biztosítani.

„Hibák” Május 17

„Teljesen készen álltunk arra, hogy Isten eltávolítsa mind e jellembéli

hiányosságokat.”

Hatodik Lépés

Az Ötödik Lépés megtétele után, sokan „hibáink valódi természetén”

tűnődünk egy ideig, és a szerepükön, amit abban játszottak, hogy kikké

váltunk. Milyen lenne az életünk, mondjuk, az arroganciánk nélkül?

Bizonyos, hogy az arrogancia távoltartott minket a társainktól, meggátolva

minket abban, hogy jól érezzük magunkat, és tanuljunk tőlük. De az

arrogancia jó szolgálatot is tett nekünk, alátámasztotta az énünket a

kritikusan alacsony önbecsüléssel szemben. Milyen előnyünk származna

abból, ha arroganciánkat eltávolítanák, és mi maradna nekünk segítségül?

Az arroganciánk nélkül egy lépéssel közelebb lennénk ahhoz, hogy újra

megfelelő helyünk legyen mások között. Képessé válnánk egyenlő félként

megbecsülni a társaságukat és bölcsességüket, és kihívásaikat. A segítséget

és az irányítást, ha ezt választjuk, a Felsőbb Erőnk kínálta gondoskodástól

kapjuk meg; az „alacsony önbecsülés” nem lenne többé probléma.

Ilyen módon egyesével megvizsgáltuk karakterhibáinkat és mindet hibásnak

találtuk – végtére is, ezért hívjuk őket hibáknak. És teljesen készen álltunk

arra, hogy Isten mindet eltávolítsa? Igen.

Csak a mai nap: Alaposan át fogom gondolni minden karakterhibámat,

hogy felfedezzem, készen állok-e arra, hogy a saját felfogásom szerinti

Isten eltávolítsa őket.

Május 18 Barátok és jóvátételek – tedd egyszerűen

„Közvetlen jóvátételt nyújtottunk ezeknek az embereknek, ahol erre

lehetőség nyílott, kivéve, ha ez sérelmes lett volna nekik vagy másoknak.”

Kilencedik Lépés

Minden kapcsolatban előfordul, hogy nem mindig úgy kezeljük a dolgokat,

ahogyan reméltük volna. De a barátságoknak nem kell véget érniük, amikor

hibázunk; ehelyett inkább jóvátételeket nyújtunk. Ha őszintén hajlandóak

elfogadni a felelősséget melyek a barátsággal járnak, és megtesszük a

jóvátételeket, melyekkel tartozunk, akkor ezek a barátságok erősebbé és

gazdagabbá válnak, mit valaha.

Jóvátételt nyújtani egyszerű. Odamegyünk ahhoz a személyhez, akinek kárt

okoztunk és azt mondjuk, „Tévedtem.” Néha elkerüljük, hogy a lényegre

térjünk, kikerülve azt, hogy beismerjük a saját részünket az ügyben. De ez

akadályozza a Kilencedik Lépés szándékát. Ahhoz, hogy jóvátételünk

hatékony legyen, egyszerűen kell csinálnunk: beismerjük a saját részünket,

és ennyiben maradunk.

Lesz, amikor a barátaink nem fogják elfogadni a jóvátételeinket. Talán időre

van szükségük, hogy feldolgozzák a történteket. Ha ez történik, akkor meg

kell adnunk nekik ezt az időt. Végtére is, mi voltunk, akik tévedtek, nem

ők. Mi megtettük a részünket; a többi nem a mi kezünkben van.

Csak a mai nap: Egy felelősségteljes barátot akarok. Arra fogok törekedni,

hogy egyszerűen tegyem, amikor jóvátételt nyújtok.

Fejlődés leltár Május 19

„Átnézzük a múltbéli teljesítményünket, és a jelenbéli viselkedésünket és

megnézzük, mi az, amit meg akarunk tartani, és mi az, amitől meg akarunk

szabadulni.”

Basic Text, 29. o

Ahogyan minden nap a végéhez ér, sokan visszatekintünk az elmúlt

huszonnégy órára, és átgondoljuk, hogyan tudunk máshogyan élni a

jövőben. Gondolataink könnyen a hétköznapi dolgok csapdájába ragadnak:

olajcsere az autóban, takarítás a nappaliban, vagy kivinni a szemetest. Néha

különleges erőfeszítésbe telik, hogy gondolkodásunkat a hétköznapoktól

egy magasabb szintre tereljük.

Egy egyszerű kérdés a helyes útra terelhet minket: Szerintünk mit akar

számunkra a Felsőbb Erőnk holnap? Talán javítanunk kellene gyengülő

tudatos kapcsolatunkon a saját felfogásunk szerinti Istennel. Talán nem

éreztük jól magunkat a munkánkban, vagy a kapcsolatunkban, amikhez

csak félelemből ragaszkodtunk. Lehet, hogy egy bántó jellemhibánkat

takargatjuk, és félünk megosztani a szponzorunkkal. A kérdés az, hogy

valójában életünk mely részein akarunk fejlődni?

Ahogyan vége van a napnak, hasznosnak találjuk, néhány percet szánunk

arra, hogy a Felsőbb Erőnkkel töltsünk egy kis időt. Elkezdhetünk

gondolkodni, hogy mi lenne a leghasznosabb a lelki fejlődési programunk

számára a következő napon. Átgondoljuk azokat a területeket, ahol

mostanában fejlődtünk, és megcélozzuk azokat a területeket, amin még

dolgoznunk kell. Van-e ennél jobb módja a nap befejezésének?

Csak a mai nap: Szánni fogok egy kis időt a nap végén arra, hogy

kommunikáljak a Felsőbb Erőmmel. Átnézem az elmúlt napot, meditálok

azon, hogy mi áll köztem és a Felsőbb Erőm életemmel kapcsolatos akarata

között.

Május 20 Kijönni az elszigeteltségből

„Azt vesszük észre, hogy olyan dolgokat teszünk és leljük bennük

örömünket, melyeket soha nem gondoltuk hogy valaha tenni fogunk.”

Basic Text, 98. o

Az aktív függőség több okból elszigetelve tartott minket. Az elején

elkerültük a családot és a barátokat, hogy ne jöjjenek rá, hogy használunk.

Néhányan minden nem-függőt kerültünk, az erkölcsi és jogi

következményektől félve. Lenéztük azokat az embereket, akik „normális”

életet éltek, volt családjuk és hobbijuk; merevnek hívtuk őket, azt hittük, mi

soha nem tudnánk az élet egyszerű örömeit élvezni. Végül, más függőket is

elkerültünk, mert nem akartuk megosztani a drogunkat. Életünk beszűkült,

és ami érdekelt, az a betegségünk napi szinten való fenntartására

korlátozódott.

Ma, az életünk sokkal teljesebb. Más felépülő függőkkel folytatott

tevékenységekben leljük örömünket. Van időnk a családunkra. És

felfedeztünk sok más elfoglaltságot, ami örömet okoz. Micsoda változás a

múlthoz képest! Ugyanolyan teljes életet élhetünk, mint azok az emberek,

akiket egyszer leszóltunk. Az élvezet, a felépülés egy ajándéka, visszatért

az életünkbe.

Csak a mai nap: Örömöt találok a mindennapi élet egyszerű rutinjában.

Gyertek vissza! Május 21

„A gyűlések kapcsolatban tartanak minket azzal, ahol voltunk, de még

fontosabb, hogy azzal is, ahová a felépülésünkben eljuthatunk.”

Basic Text, 54. o

A függők sok tekintetben különbözőek. Amikor a Narcotics Anonymous-ba

jöttünk, olyanokra találtunk, akik hozzánk hasonlóak, olyan emberekre,

akik megértettek minket, és akiket mi is meg tudtunk érteni. Nem éreztük

többé, hogy bárhová megyünk, földön kívüliek, idegenek vagyunk. Az NA

gyűléseken otthon, barátok között éreztük magunkat,.

Azzal, hogy egy ideje tiszták vagyunk, nem szűnünk meg függőnek lenni.

A más függőkkel való azonosulásra még mindig szükségünk van. Továbbra

járunk az NA gyűlésekre, hogy kapcsolatban legyünk azzal, akik vagyunk,

ahonnan jöttünk, és amerre tartunk. Minden gyűlés emlékeztet minket arra,

hogy soha nem tudunk sikeresen használni. Minden gyűlés emlékeztet

minket arra, hogy soha nem fogunk meggyógyulni, de a program elveinek

gyakorlásával fel tudunk épülni. És minden gyűlés más függők folyamatos

felépülésének tapasztalatát, és példáját adja nekünk.

A gyűléseken látjuk, hogyan dolgoznak különböző emberek a programon,

és hogy az eredmények láthatóak az életükben. Ha mi is azt az életet

akarjuk, amit látunk, hogy mások élnek, akkor megtudhatjuk, ők mit tettek,

hogy eljussanak oda, ahol vannak. A Narcotics Anonymous gyűlések

kínálják számunkra az azonosulást azzal, hogy honnan jöttünk és merre

tarthatunk – azonosulást, ami nélkülözhetetlen számunkra, és amit sehol

máshol nem kapunk meg. Ezért járunk vissza.

Csak a mai nap: El fogok menni egy NA gyűlésre, hogy emlékeztessem

magam arra, hogy ki vagyok, honnan jövök, és hová mehetek a

felépülésemben.

Május 22 A lelki ébredés tünetei

„A lépések egy lelki természetű ébredéshez vezetnek minket. Ennek az

ébredésnek a bizonyítékai, a változások az életünkben.”

Basic Text, 48. o

Tudjuk, hogyan lehet felismerni a függőség betegségét. A tünetei

vitathatatlanok. Egy irányíthatatlan drogok utáni étvágy mellett, a

szenvedők egy én-központú, önző viselkedést is mutatnak. Amikor

függőségünk aktivitása a csúcsán volt, akkor nyilvánvalóan nagymértékű

fájdalomban voltunk. Könyörtelenül ítéltük magunkat és másokat, és az

időnk javarészét aggódással töltöttük, vagy azzal, hogy megpróbáljuk

kontrollálni a dolgok kimenetelét.

Mint ahogyan a függőség betegsége kétséget kizáró tünetekben nyilvánul

meg, a felépülő függő lelki ébredése is bizonyos nyilvánvaló jelekben

mutatkozik meg. Megfigyelhetünk egy tendenciát arra, hogy kényszer

nélkül gondolkodjunk és cselekedjünk, egy érdektelenséget mások

cselekedeteinek megítélésével és interpretálásával szemben, egy

eltéveszthetetlen képességet arra, hogy minden pillanatot élvezzünk, és

gyakori mosolyrohamokat.

Ha látjuk, hogy valaki a lelki ébredés tüneteit mutatja, akkor tudnunk kell,

hogy az ilyen ébredések ragályosak. Legjobb, amit tehetünk, hogy közel

kerülünk ezekhez az emberekhez. Ahogyan kezdünk gyakori, elsöprő

hálaepizódokat érezni, egy nagyobb érzékenységünk van a társaink

nyújtotta szeretet felé, és kontrollálhatatlan késztetést érzünk arra, hogy

visszaadjuk ezt a szeretetet, akkor mi is lelki ébredést tapasztaltunk.

Csak a mai nap: A legfőbb vágyam, hogy lelki ébredésem legyen. Figyelni

fogom a tüneteit, és örülni fogok, amikor felfedezem őket.

Jóvátételek és szponzorok Május 23

„Meg akarunk szabadulni a bűntudattól, de ezt nem akarjuk valaki más

kárára tenni.”

Basic Text, 39. o

Nézzünk szembe vele: legtöbben a rombolás nyomait hagytuk magunk

után, és mindenkit megkárosítottunk, aki az utunkba került. Néha azokat

bántottuk legjobban, akiket legjobban szerettünk. Afelé irányuló

erőfeszítésünkben, hogy megtisztítsuk magunkat a bűntudattól, amit a

cselekedeteink miatt érzünk, kísértésbe eshetünk, hogy hajmeresztő

részletekbe belemenve megosszunk szeretteinkkel olyan dolgokat, amiket

jobb nem kimondani. Az ilyen felfedések sok kárt okozhatnak és lehet,

hogy kevésbé hasznosak.

A Kilencedik Lépés nem arról szól, hogy könnyítsünk a rossz

lelkiismeretünkön; arról szól, hogy felelőséget vállaljunk a sérelmekért,

amiket elkövettünk. Amikor a Nyolcadik és Kilencedik Lépésen dolgozunk,

a szponzorunk irányítását kellene kérnünk, és olyan módon kell jóvátételt

nyújtanunk a sérelmekért, ami miatt nem fogunk még több jóvátétellel

tartozni. Nem csak a megbánástól való szabadságra törekszünk – a

hibáinktól is meg akarunk szabadulni. Soha többé nem akarunk kárt okozni

a szeretteinknek. Egyik módja annak, hogy ne tegyük, az, hogy

felelősségteljesen dolgozunk a Kilencedik Lépésen, megvizsgáljuk az

indítékainkat, és mielőtt megtennénk a jóvátételeket, amiket tervezünk,

megbeszéljük őket szponzorunkkal.

Csak a mai nap: El akarom fogadni a felelősséget tetteimért. Mielőtt

jóvátételeket nyújtok, beszélni fogok a szponzorommal.

Május 24 A sebezhetőséget kockáztatni

„Ahogy növekedünk, megtanulunk túllépni a hajlamon, hogy elrejtőzzünk

magunk és az érzéseink elől.”

Basic Text, 81. o

Ahelyett, hogy megkockáztassuk a sebezhetőséget, sokan inkább olyan

szokásokat alakítottunk ki, amik biztos távolban tartanak másokat tőlünk.

Az érzelmi elszigetelődés e sémái azt az érzést adhatják nekünk, hogy

reménytelenül be vagyunk zárva maszkjaink mögé. Kockára tettük az

életünket; ma kockázatot vállalhatunk az érzéseinkkel. Azáltal, hogy

megosztunk más függőkkel, megtanuljuk, hogy nem vagyunk mások;

egyszerűen azzal, hogy mások megtudják kik is vagyunk, nem leszünk

sebezhetőek, mert jó társaságban vagyunk. És azáltal, hogy dolgozunk az

NA program Tizenkét Lépésén, növekedünk és változunk. Nem kell és nem

akarjuk többé elrejteni a felszínre kerülő énünket. Előttünk a lehetőség,

hogy levegyük az érzelmi álcát, amit aktív függőségünk túlélésére

fejlesztettünk ki.

Azáltal, hogy megnyílunk mások előtt, azt kockáztatjuk, hogy sebezhetőek

leszünk, de ennek jutalma bőven megéri a kockázatot. Szponzorunk és más

felépülő függők segítségével, megtanuljuk érzéseinket őszintén és nyíltan

kifejezni. Cserébe, a társaink feltétel nélküli szeretete fog táplálni és

bátorítani minket. Ahogyan gyakoroljuk a lelki elveket, erőre és

szabadságra találunk, mind magunkban, mind a körülöttünk lévőkben.

Szabadok vagyunk, hogy önmagunk legyünk és élvezzük függő társaink

társaságát.

Csak a mai nap: Nyíltan és őszintén meg fogok osztani egy másik felépülő

függővel. Vállalni fogom annak kockázatát, hogy sebezhetővé válok,

magamat és a más NA tagokkal való barátságomat fogom ünnepelni.

Fejlődni fogok.

„Jó” és „rossz” érzések Május 25

„Nagyon sok minden történik egy nap alatt, negatív és pozitív egyaránt. Ha

nem szánunk időt arra, hogy mindkettőért hálásak legyünk, akkor talán

kihagyunk valamit, ami segíthet minket a fejlődésben.”

IP No. 8, Csak a Mai Nap

Úgy tűnik, hogy a dolgokat, melyek nap mint nap történnek velünk, tudat

alatt jónak, vagy rossznak, sikernek vagy kudarcnak ítéljük meg. Általában

örülünk a „jó” dolgoknak, és mérgesnek, frusztráltnak, vagy bűnösnek

érezzük magunkat a „rossz” dolgokkal kapcsolatban. Ugyanakkor a jó és

rossz érzéseknek nem sok köze van ahhoz, hogy mi igazán jó vagy rossz

nekünk. A kudarcainkból többet tanulhatunk, mint a sikereinkből,

különösen, ha a kudarc abból származott, hogy kockázatott vállaltunk.

Az, hogy értékítéletet kapcsolunk az érzelmi reakcióinkhoz, a régi

gondolkodásmódunkhoz köt minket. Változtathatunk azon, ahogyan a

mindennapi élet eseményeiről gondolkodunk, a változásra való

lehetőségként tekintve rájuk, nem pedig mint jó vagy rossz.

Értékmeghatározás helyett, kereshetjük a tanulságot. Amikor ezt tesszük,

akkor minden napból tanulunk valamit. Mindennapi Tizedik Lépésünk

kiváló eszköz arra, hogy értékeljük a nap eseményeit, és tanuljunk a

sikerekből és a kudarcokból egyaránt.

Csak a mai nap: Előttem a lehetőség, hogy alkalmazzam a felépülés elveit,

hogy tanuljak és fejlődjek. Az a siker, amikor tanulok az élet eseményeiből.

Május 26 Az Erő a csoportban

„Tőlünk függ, mi az elképzelésünk a Felsőbb Erőről… Hívhatjuk

csoportnak, programnak, vagy hívhatjuk Istennek.”

Basic Text, 24. o

Sokunknak nehézséget okozott a Felsőbb Erő fogalma, amíg nem fogadtuk

el teljesen saját tehetetlenségünk mélységét a függőségünkkel szemben.

Amikor elfogadjuk, akkor legtöbbünk legalább hajlandó meggondolni, hogy

egy betegségünknél hatalmasabb Erő segítségét kérjük. A gyakorlatban

sokunk az NA csoportban van először kitéve egy ilyen fajta Erőnek. Talán

ekkor kellene elkezdenünk kialakítani felfogásunkat az Istenről.

A csoportban lévő Erő bizonyítéka a feltétel nélküli szeretet, ami akkor

mutatkozik meg, amikor az NA tagok úgy segítik egymást, hogy nem

várnak érte jutalmat. A csoport együttes, felépülésben szerzett tapasztalata

önmagában egy a sajátunknál hatalmasabb Erő, mivel a csoport gyakorlati

tudással rendelkezik arról, hogy mi működik és mi nem. És az a tény, hogy

a függők nap mint nap eljárnak az NA gyűlésekre, egy Felsőbb Erő

jelenlétének a megmutatkozása, egy olyan vonzó, törődő erő dolgozik, ami

segít a függőknek tisztán maradni és fejlődni.

Mindezek a dolgok egy olyan Erő bizonyítékai, ami az NA csoportokban

található. Amikor nyíltan körülnézünk, mindegyikünk fel fogja ismerni más

jeleit ennek az Erőnek. Nem számít, hogy Istennek hívjuk, Felsőbb Erőnek,

vagy akármi másnak – amíg be tudjuk építeni ezt az Erőt a mindennapi

életünkbe.

Csak a mai nap: Meg fogom nyitni az elmém és a szemem az NA

csoportomban létező Erő számára. Ennek az Erőnek a segítségét fogom

kérni, hogy tiszta maradjak.

Szembenézni a nap kihívásaival Május 27

„… a döntés, hogy Isten segítségét kérjük, erőnk és bátorságunk

legnagyobb forrása.”

Basic Text, 26. o

Kihívás bármi, ami sikerre sarkall minket. Az új és szokatlan dolgok

kihívásként szolgálnak, akár jónak, akár rossznak tűnnek nekünk. Belülről

fakadó, és külső akadályokkal és ellenállással szemben állunk kihívva. Az

új és nehéz dolgok, az akadályok és az ellenállás mind „az élet és

feltételeinek” része. A tisztán élés azt jelenti, hogy megtanulunk

szembenézni ezekkel a kihívásokkal.

Sokan, tudatosan vagy nem, azért drogoztunk, hogy ne kelljen szembenézni

ezekkel a kihívásokkal. Sokan egyformán féltünk a kudarctól és a sikertől.

Minden alkalommal, amikor kitértünk egy napi kihívás elől, csökkent az

önbecsülésünk. Néhányan azért drogoztunk, hogy elrejtsük a szégyent, amit

éreztünk. Minden alaklommal, amikor ezt tettük, még kevésbé tudtunk

szembenézni a kihívásainkkal, és még inkább használtunk.

Azzal, hogy az NA programján dolgozunk, találtunk eszközöket, amik

szükségesek ahhoz, hogy sikeresen szembenézzünk bármilyen kihívással.

Eljutottunk egy nálunk hatalmasabb Erőbe vetett hitre, egy olyan Erőbe,

ami gondoskodik az akaratunkról és az életünkről. Arra kértük ezt az Erőt,

hogy távolítsa el karakterhibáinkat, azokat a dolgokat, melyek

kezelhetetlenné tették életünket. Cselekedtünk, hogy javítsuk tudatos

kapcsolatunkat ezzel a Felsőbb Erővel. A lépéseken keresztül megkaptuk a

képességet, hogy abbahagyjuk a drogok használatát, és elkezdjünk élni.

Minden nap új kihívásokkal állunk szemben. És azáltal, hogy dolgozunk a

felépülés programján, minden nap megkapjuk a kegyelmet, hogy

szembenézzünk ezekkel az akadályokkal.

Csak a mai nap: Kérni fogom a Felsőbb Erőmet, hogy segítsen nekem

nyíltan szembenézni a mai nap kihívásaival.

Május 28 Saját felfogásunk szerint

„Megvizsgáltuk életünket, és felfedeztük, hogy kik vagyunk valójában.

Igazán alázatosnak lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat és őszintén

próbálunk saját magunk lenni.”

Basic Text, 35. o

Használó függőként, a betegségünk igényei határozták meg a

személyiségünket. Képesek voltunk bármivé és bárkivé válni, hogy

megszerezzük az anyagot. Túlélő gépek voltunk, a használó élet bármilyen

körülményeihez könnyen igazodtunk.

Ahogyan megkezdtük felépülésünket, egy új és más fajta életbe léptünk.

Sokunknak fogalma sem volt arról, hogy milyen viselkedés lenne megfelelő

számunkra egy adott helyzetben. Néhányunk nem tudta, hogyan kell az

emberekkel beszélni, hogyan kell öltözködni, vagy társaságban viselkedni.

Nem tudtunk önmagunk lenni, mert már nem tudtuk, kik vagyunk.

A Tizenkét Lépés egyszerű módját kínálja nekünk, hogy megtudjuk,

valójában kik vagyunk. Felfedezzük erősségeinket, és hibáinkat, a dolgokat,

melyeket szeretünk magunkban, és a dolgokat, melyektől nem vagyunk

elragadtatva. A Tizenkét Lépés gyógyító erején keresztül kezdjük

megérteni, hogy egyének vagyunk, akiket a saját felfogásunk szerinti

Felsőbb Erő alkotott olyannak, amilyenek vagyunk. Az igazi gyógyulás

akkor kezdődik, amikor megértjük, hogy ha a Felsőbb Erő ilyennek

teremtett minket, akkor valószínűleg oké annak lenni, akik vagyunk.

Csak a mai nap: Azáltal, hogy dolgozom a lépéseken, megtapasztalhatom a

szabadságot, hogy önmagam legyek, az a személy, akinek a Felsőbb Erőm

akart engem.

Vigyél engem Május 29

„Hisszük, hogy Felsőbb Erőnk gondoskodni fog rólunk.”

Basic Text, 55. o

Mindannyiunknak vannak olyan időszakai, amikor életünk szétesni látszik.

Vannak olyan napok, akár hetek is, amikor úgy látszik, hogy minden ami

elromolhat, el is romlik. Legyen az egy munkahelyvesztés, egy szerettünk

halála, vagy egy kapcsolat vége, kételkedünk benne, hogy túléljük az

életünkben végbemenő változásokat.

Azokban az időszakokban találunk a legnagyobb, egy szerető Felsőbb

Erőbe vetett hitünkre, amikor a világ körülöttünk hullik darabjaira. Ember

nem lenne képes enyhíteni a szenvedésünket; tudjuk, hogy csak Isten

gondoskodása adhatja meg nekünk a megnyugvást, amire vágyunk.

Összetörve érezzük magunkat, de tovább megyünk, tudva, hogy életünk

helyre lesz hozva.

Ahogyan fejlődünk a felépülésünkben és Felsőbb Erőnkbe vetett hitünk

növekedik, biztos, hogy az akkori fájdalmunk ellenére, a remény érzésével

üdvözöljük a nehéz időket. Nem kell kétségbeesnünk, mert tudjuk, hogy a

Felsőbb Erőnk gondoskodása vinni fog minket, amikor mi magunk nem

tudunk járni.

Csak a mai nap: A nehéz időkben bízni fogok Isten gondoskodásában,

tudva azt, hogy a Felsőbb Erőm mindig ott lesz.

Május 30 Magány kontra egyedüllét

„A másokkal való megosztás megóv minket attól, hogy elszigetelve, vagy

egyedül érezzük magunkat.”

Basic Text, 81. o

Különbség van az egyedüllét és a magány között. A magányosság a szív

egy állapota, egy üresség, amitől szomorúnak és néha reménytelenül

érezzük magunkat. A magányosság nem mindig csökken, amikor

kapcsolatokat létesítünk, vagy körülvesszük magunkat másokkal.

Néhányunk még egy emberekkel teli szobában is magányos.

Sokan a függőségünk kétségbeesett magányából jöttünk a Narcotics

Anonymous-ba. Miután járunk a gyűlésekre, kezdünk új barátokat szerezni,

és gyakran enyhül a magány érzése. De sokunknak harcolnia kell a

magányossággal a felépülésünk során.

Mi a magányosság gyógymódja? A legjobb gyógymód, ha megkezdünk egy

kapcsolatot a Felsőbb Erővel, ami betöltheti a szívünkben lévő ürességet.

Úgy találjuk, hogy amikor van egy Felsőbb Erőbe vetett hitünk, akkor soha

többé nem kell magányosnak érezni magunkat. Kellemesebb lehet az

egyedüllétünk, amikor tudatos kapcsolatban állunk a saját felfogásunk

szerinti Istennel.

Ahogyan felépülésünkben fejlődünk, gyakran mély megelégedettségre

találunk a másokkal való kapcsolatainkban. Ugyanakkor azt is

észrevesszük, hogy minél közelebb kerülünk a Felsőbb Erőnkhöz, annál

kevésbé van szükségünk arra, hogy másokkal vegyük körül magunkat.

Ahogyan tovább kutatjuk és mélyítjük a kapcsolatunkat egy nálunk

hatalmasabb Erővel, olyan szellemre kezdünk találni magunkban, ami

állandó társunk lesz. Azt vesszük észre, hogy spirituális kapcsolatban állunk

valami nálunk nagyobb dologgal.

Csak a mai nap: Megnyugvásra találok a Felsőbb Erővel való tudatos

kapcsolatomban. Soha nem vagyunk egyedül.

Tedd egyszerűen Május 31

„Egyszerre csak egy napot - de percről percre is - élünk. Amikor már nem

az itt és most-ban élünk, akkor a problémáink észveszejtően megnőnek.”

Basic Text, 96. o

Az élet gyakran túl bonyolultnak tűnik ahhoz, hogy megértsük, különösen

mi, akik olyan régóta kijátszottuk. Amikor abbahagytuk a drogok

használatát, sokunk egy zavaros, akár elrettentő világgal került szemtől

szembe. Teljes egészében tekinteni az életre, egyszerre, minden részletével

együtt, nyomasztó lehet. Azt hisszük, hogy talán nem is tudjuk kezelni az

életet, és nincs értelme megpróbálni. Ezek a gondolatok saját magukat

táplálják, és hamar megbénít minket az élet általunk elképzelt bonyolult

volta.

Szerencsére nem kell minden egyszerre helyrehoznunk. Egy egyszerű

problémát megoldani lehetségesnek tűnik, tehát egyenként vesszük őket.

Minden pillanatra úgy figyelünk, ahogyan jön, és a következő pillanatra is

úgy figyelünk, ahogyan jön. Megtanulunk tiszták maradni, csak a mai

napra, és ugyanilyen módon közelítjük meg a problémáinkat is. Amikor

minden pillanatban éljük az életünket, akkor nem olyan ijesztőek a

kilátások. Egyszerre csak egy lélegzettel, tiszták maradhatunk és

megtanulhatunk élni.

Csak a mai nap: Úgy fogom egyszerűen tenni, hogy csak ebben a

pillanatban élek. Ma, csak a ma problémáival fogok megbirkózni; a holnap

problémáit holnapra hagyom.

Gyertek vissza Június 1

„Nem kell tisztának lennünk, amikor ideérkezünk, de az első gyűlés után

javasoljuk, hogy az újonnan érkezettek visszajárjanak, és tisztán járjanak

vissza. Nem kell egy túladagolásra, vagy egy börtönbüntetésre várnunk,

hogy segítséget kapjunk a Narcotics Anonymous-tól.”

Basic Text, 10. o

Nagyon kevesen érkeztünk túláradó hajlandósággal az NA-ba. Néhányan

azért vagyunk itt, mert a bíróság elrendelte, hogy járjunk. Néhányan azért

jöttünk, hogy megmentsük a családunkat. Néhányan abból az erőfeszítésből

jöttünk, hogy egy szakadék szélén billegő karrierünket mentsük. Nem

számít, miért vagyunk itt. Csak az számít, hogy itt vagyunk.

Hallottuk már elhangzani, hogy „ha hozzuk a testet, a lélek követni fogja.”

Lehet, hogy egy tüskével a szívünkben jövünk a gyűlésekre. Lehet, hogy

egyike vagyunk azoknak, akik karba tett kézzel ülnek a terem végében,

fenyegetően meredve mindenkire, aki megközelíti őket. Talán még a

befejező ima előtt elmegyünk.

De ha visszajárunk, azt fogjuk észrevenni, hogy kezdünk kinyílni.

Elhagyjuk a védekező testtartást, és kezdünk igazán odafigyelni mások

megosztására. Talán még olyan valakit is hallunk beszélni, akivel tudunk

azonosulni. Megkezdjük a változás folyamatát.

Miután eltöltöttünk egy kis időt az NA-ban, úgy találjuk, hogy

gyűléstermeinkbe több érkezett, mint az agyunk. Fontosabb, hogy a szívünk

is megérkezett. Miután ez megtörtént, akkor kezdődnek igazán a csodák!

Csak a mai nap: Törekedni fogok arra, hogy nyitottan figyelhessek arra,

amit megosztanak.

Június 2 Beteg és fáradt

„A könnyebb utat akartuk kifelé… Amikor pedig segítséget kértünk, akkor

is csak a fájdalmat akartuk megszűntetni.”

Basic Text, 5. o

Valami nem működik. Sőt, valami már rég elromlott, ami fájdalmat okoz

nekünk, és bonyolítja az életünket. A probléma az, hogy az adott

pillanatban, mindig könnyebbnek tűnik a hibáink fájdalmát elviselni, mint

hogy vállaljuk a felfordulást, ami életmódunk megváltoztatásával jár. Lehet,

hogy arra vágyunk, hogy megszabaduljunk a fájdalomtól, de csak ritkán

vagyunk hajlandóak arra, hogy életünkből eltávolítsuk a fájdalom forrását.

Legtöbbünk nem kezdte el keresni a függőségből való felépülést egészen

addig, amíg „bele nem betegedtünk és fáradtunk abba, hogy fáradtak és

betegek vagyunk.” Ugyanez igaz a sokáig meglévő karakterhibáinkra,

melyeket életünkön át cipelünk magunkkal. Legtöbbünk csak akkor

hajlandó kipróbálni valami mást, amikor már egy percig sem bírjuk tovább

elviselni hibáinkat, amikor már tudjuk, hogy a változás fájdalma sem lehet

olyan durva, mint a fájdalom, amit ma érzünk.

Hála Istennek, a lépések mindig kéznél vannak, bármi is az, amibe

belebetegedtünk és belefáradtunk. Ironikus, hogy amint meghozzuk a

döntést, hogy megkezdjük a Tizenkét Lépés folyamatát, meglátjuk, hogy a

változástól való félelmünk alaptalan volt. A lépések a változás egy könnyed

programját kínálják, egyszerre csak egy lépéssel. Önmagában egyik lépés

sem olyan rémisztő, hogy ne tudjunk rajta dolgozni. Ahogyan alkalmazzuk

a lépéseket az életünkben, olyan változást tapasztalunk, ami szabaddá tesz

minket.

Csak a mai nap: Bármi is akadályoz meg abban, hogy egy teljes, boldog

életet éljek, tudom, hogy egyszerre csak egy lépéssel, a program segíthet

nekem változni. Nem kell félnem a Tizenkét Lépéstől.

Közvetlen és közvetett jóvátételek Június 3

„Legjobb képességeink szerint jóvátételeket nyújtottunk.”

Basic Text, 40. o

A Kilencedik Lépés azt mondja nekünk, hogy nyújtsunk közvetlen

jóvátételeket, ahol csak lehetséges. Tapasztalatunk azt mondja, hogy ezeket

a közvetlen jóvátételeket tartós hozzáállásbeli és viselkedésbeli változásnak

– közvetett jóvátételeknek – kell követnie.

Például mondjuk, hogy valakinek betörtük az ablakát, mert dühösek

voltunk. Megindítóan a szemébe nézni annak a személynek, akinek kitörtük

az ablakát és bocsánatot kérni tőle, nem elég. Közvetlenül úgy tesszük jóvá

a kárt, amit okoztunk, hogy beismerjük, és kicseréljük az ablakot –

megjavítjuk, amit elrontottunk.

Majd a közvetlen jóvátételt közvetett jóvátétel követi. Ha dühünkből

cselekedtünk, és így törtük ki valakinek az ablakát, akkor megvizsgáljuk a

viselkedésbeli és hozzáállásbeli szokásainkat. Miután rendbe hoztuk a sérült

ablakot, arra törekszünk, hogy sérült viselkedésünket is rendbe hozzuk –

próbáljuk „helyrehozni hibáinkat.” Módosítjuk a viselkedésünket, napi

szinten erőfeszítéseket teszünk afelé, hogy ne a dühünkből cselekedjünk.

Közvetlen jóvátételeket nyújtunk azáltal, hogy kijavítjuk a kárt, amit

okoztunk. Közvetett jóvátételeket nyújtunk azáltal, hogy kijavítjuk azt a

viselkedést, ami tulajdonképpen a kárt okozta, ami segít biztosítani, hogy a

jövőben nem okozunk további károkat.

Csak a mai nap: Közvetlen jóvátételeket fogok nyújtani, ahol csak

lehetséges. Közvetett jóvátételeket is fogok nyújtani, „helyrehozom

hibáimat,” változtatok a hozzáállásomon, és megváltoztatom a

viselkedésemet.

Június 4 Építs, ne rombolj

„Saját magunk negatív érzetét felváltotta a másokkal való pozitív törődés.”

Basic Text, 16. o

A pletyka terjesztése sötét éhséget táplál bennünk. Néha azt hisszük, hogy

csak úgy lesznek jó érzéseink magunkkal kapcsolatban, ha

összehasonlításként másokat rossznak tűntetünk fel. De az a fajta

önbecsülés, amit mások kárára szerezhetünk meg, üres és nem éri meg.

De akkor hogyan kezeljük a saját magunkkal kapcsolatban lévő negatív

érzést? Egyszerűen. Felváltjuk másokkal való pozitív törődéssel. Ahelyett,

hogy alacsony önbecsülésünkön rágódnánk, a körülöttünk lévőkhöz

fordulunk és próbálunk a szolgálatukra lenni.

Ez úgy tűnhet, hogy ilyen módon kerüljük ki a problémát, de ez nem így

van. Semmit sem tehetünk azzal, hogy az alacsony önbecsülésünkön

rágódunk, csak az önsajnálat kátyújába visszük bele magunkat. De ha az

önsajnálatunkat a másokkal való aktív, szerető törődéssel váltjuk fel, akkor

olyan emberekké válunk, akiket tudunk tisztelni.

A saját önbecsülésünk felépítésének módja nem az, hogy másokét

leromboljuk, hanem szereteten és pozitív törődésen keresztül felépítjük.

Segítségként megkérdezhetjük magunktól, hogy a problémát segítjük-e elő,

vagy a megoldást? Ma választhatjuk az építést a rombolás helyett.

Csak a mai nap: Bár lehet, hogy lehangoltnak érzem magam, de nem kell

lerombolnom valakit ahhoz, hogy magamat felépítsem. Ma, a saját

magammal kapcsolatos negatív érzésemet másokkal való pozitív törődéssel

fogom felváltani. Építeni fogok, nem rombolni.

Őszinte ima Június 5

„Bár az őszinteséget nehéz gyakorolni, az a legkifizetődőbb.”

Basic Text, 92. o

Milyen nehéznek találjuk az őszinteséget! Sokunknak annyira zavaros,

hogy mi történt valójában az életünkben, amikor az NA-ba jövünk, hogy

néha hónapokba és évekbe telik, amíg teljesen helyretesszük. A történetünk

igazsága nem mindig úgy van, ahogyan elmondtuk. Hogyan kezdhetünk el

őszintébbnek lenni?

Sokan úgy találjuk, hogy az imában a legkönnyebb őszintének lenni. Függő

társainkkal együtt, néha úgy találjuk, hogy nehézséget okoz nekünk

elmondani a teljes igazságot. Bizonyosnak érezzük, hogy leszünk

elfogadva, ha mások olyanak ismernek meg minket, amilyenek valójában

vagyunk. Nehéz megfelelni a „halálosan menő és döglesztően laza” képnek,

amit olyan sokunk mutatott! Az imába elfogadásra találunk a Felsőbb

Erőnk részéről, amitől őszintén megnyithatjuk szívünket.

Ahogyan gyakoroljuk ezt az őszinteséget a saját felfogásunk szerinti

Istennel, gyakran azt vesszük észre, hogy ennek olyan hatása van a

másokkal való kommunikációnkra, mint amikor a víz gyűrűzik.

Szokásunkká válik, hogy őszinték legyünk. Kezdjük az őszinteséget

gyakorolni, amikor megosztunk a gyűléseken, és másokkal dolgozunk.

Cserébe, életünk mélyülő barátságokkal gazdagodik. Még saját magunkkal

is őszintébbek lehetünk – azzal a személlyel, akivel a legfontosabb

őszintének lennünk!

Az őszinteség olyan képesség, amit gyakorlattal lehet kifejleszteni. Nem

mindig könnyű teljesen őszintének lenni, de amikor a Felsőbb Erőnkkel

kezdjük, akkor könnyebbnek fogjuk találni, hogy másokra is kiterjesszük

őszinteségünket.

Csak a mai nap: Őszinte fogok lenni Istenhez, magamhoz, és másokhoz.

Június 6 A felépülés nem egyik napról a másikra történik

„A Narcotics Anonymous Tizenkét Lépése a mindennapi életünkbe

bevezetett progresszív felépülési folyamat.”

Basic Text, 96. o

Egy bizonyos idő után a felépülésben nyomasztó személyes problémákkal,

méreggel teli érzésekkel és kétségbeeséssel találjuk szemben magunkat.

Amikor felfogjuk, hogy mi történik, talán így siránkozunk, „De én olyan

keményen dolgoztam. Azt hittem, hogy én már…” Felépültem, talán? A

legkevésbé sem. Újra és újra azt halljuk, hogy a felépülés egy folyamat, és

mi soha nem fogunk meggyógyulni. Néha mégis azt hisszük, hogy ha eleget

dolgozunk a lépéseken, eleget imádkozunk, vagy elég gyűlésre járunk el,

akkor a végén… szóval, ha nem is gyógyultak, de valamik leszünk!

És vagyunk is „valamik.” Felépülésben lévők vagyunk – az aktív

függőségből épülünk fel. Akármivel is foglalkoztunk a lépések folyamatán

keresztül, mindig lesz több. Amire nem emlékeztünk, vagy amit nem

tartottunk fontosnak az első leltárunkban, biztosan meg fog jelenni később.

Újra és újra a lépések folyamatához fogunk fordulni, hogy kezeljük azt, ami

zavar minket. Minél többet használjuk ezt a folyamatot, annál jobban

fogunk bízni benne, mert látjuk az eredményeit. A dühtől és nehezteléstől

eljutunk a megbocsátásig, a tagadástól az őszinteségig, és a fájdalomtól a

békességig.

Csak a mai nap: Meg fogom tenni a felépülésemért, amit ma tudok, és

megtartom a reményt a felépülés folyamatában.

Valaki, aki hisz bennem Június 7

„Csak a mai nap megbízok valakiben az NA-ból. Aki hisz bennem, és aki

segíteni akar nekem a felépülésemben.”

Basic Text, 96. o

Nem mindegyikünk marad automatikusan tiszta, amikor az NA-ba érkezik.

De ha visszajárunk, akkor a Narcotics Anonymous-ban megtaláljuk a

segítséget, amire szükségünk van a felépülésünkben. Könnyebb tisztának

maradni, ha van valaki, aki akkor is hisz bennünk, amikor mi nem hiszünk

magunkban.

Az NA-ban még a legsűrűbben visszaesőnek is van egy hűséges

támogatója, aki, történjék bármi, mindig ott van. Fontos, hogy megtaláljuk

azt az egy személyt, vagy csoportot, aki hisz bennünk. Amikor azt

kérdezzük tőlük, hogy lehetünk-e valaha tiszták, mindig azt fogják

válaszolni, „Igen, lehetsz és az is leszel. Csak gyere vissza!”

Mind szükségünk van valakire, aki hisz bennünk, különösen, amikor mi

nem tudunk hinni magunkban. Amikor visszaesünk, akkor aláássuk a már

megtört önbizalmunkat, néha olyan durván, hogy teljesen reménytelennek

kezdjük érezni magunkat. Ilyenkor hűséges NA-s barátaink támogatására

van szükség. Elmondják nekünk, hogy talán ez az utolsó visszaesésünk.

Tapasztalatból tudják, hogy ha eljárunk a gyűlésekre, akkor végül

kitisztulunk és tiszták maradunk.

Sokunknak nehéz hinni magunkban. De amikor valaki feltétel nélkül szeret

minket, és támogatást kínál nekünk, függetlenül attól, hogy hányszor estünk

vissza, a felépülés az NA-ban egy kicsit valóságossá válik számunkra.

Csak a mai nap: Találni fogok valakit, aki hisz bennem. Bennük fogok

hinni.

Június 8 Az egyetlen kikötés

„Ez a program reményt kínál. Amit magaddal kell hoznod, az csupán a

használattal való felhagyás vágya, és a hajlandóság, hogy kipróbáld ezt az

újfajta életmódot.”

IP No. 16, Az Újonnan Érkezőnek

Időről időre eltűnődünk, hogy vajon „jól csináljuk-e” a dolgunk a Narcotics

Anonymous-ban? Elég gyűlésre járunk? „Helyesen” használjuk a

szponzorunkat, vagy „helyes” az, ahogyan a lépéseken dolgozunk, ahogyan

beszélünk, vagy olvasunk, vagy élünk? A felépülő függők közösségének

érteke – nem tudjuk, mihez kezdenénk nélküle. Mi van, ha „rosszul”

gyakoroljuk a programot? Ettől „rossz” NA tagok leszünk?

Megnyugtathatjuk a bizonytalanságainkat, ha újra átnézzük a Harmadik

Hagyományt, ami biztosít minket afelől, hogy „a tagság egyetlen feltétele, a

használattal való felhagyás vágya.” Nincsen olyan szabály, ami kimondja,

hogy mennyi gyűlésre járjunk, vagy melyik gyűléseket látogassuk, vagy a

lépéseken hogyan és milyen tempóban dolgozzunk, vagy hogy

életvitelünknek ezeknek az embereknek kell megfelelni, hogy

tiszteletreméltó NA tagok lehessünk.

Az igaz, hogy ha olyan felépülést akarunk, mint azoké a tagoké, akiket

tisztelünk, akkor azt a programot kell gyakorolni, ami az ő felépülésüket

lehetővé tette. De az NA a szabadság közössége; úgy dolgozunk a

programon, ahogyan nekünk a legjobb, nem valaki másnak. A tagság

egyetlen kikötése a használattal való felhagyás vágya.

Csak a mai nap: Saját felépülésem fényében fogok a programra tekinteni,

amin dolgozom. Legjobb képességem szerint fogom gyakorolni a

programot.

A régi álmoknak nem kell meghalniuk Június 9

„Eltűnt álmok ébrednek, és új lehetőségek adódnak.”

Basic Text, 88. o

Legtöbbünknek voltak álmai, amikor fiatalok voltunk. Akár egy dinamikus

karrierről, akár egy nagy és szerető családról, vagy külföldi utazásokról

álmodtunk, az álmaink meghaltak, amikor függőségünk átvette az

irányítást. Mindent, amit magunknak akartunk, eldobtunk a drogok utáni

hajszában. Álmaink nem értek túl a következő adagon, és az eufórián, amit

reméltünk tőle.

Most, a felépülésben, van okunk remélni, hogy az elveszett álmaink még

valóra válhatnak. Nem számít, mennyi idősek vagyunk, mennyit vett el

tőlünk a függőségünk, vagy hogy mennyire valószínűtlennek tűnhet, az

aktív függőségtől való szabadságunk megadja nekünk a szabadságot, hogy

ambícióinkat kövessük. Felfedezhetjük, hogy valamihez van tehetségünk,

vagy találunk egy hobbit, amit szeretünk, vagy rájövünk, hogy a

tanulmányaink folytatása bámulatra méltó eredményeket hozhat.

Régen, kifogások kiagyalásába, és kudarcaink racionalizálásába fektettük a

legtöbb energiánkat. Ma, előrefelé haladunk, és kihasználjuk az életünk

kínálta lehetőségeket. Ámulatba ejthet minket, hogy mire vagyunk képesek.

A felépülés alapjaival a siker, a teljesség és a megelégedettség végre mind

elérhető számunkra.

Csak a mai nap: Mától kezdve, mindent megteszek, amit tudok, hogy

megvalósítsam az álmaimat.

Június 10 Változó indítékok

„Amikor végre eltávolítjuk az útból a saját önző indítékainkat, olyan békére

kezdünk találni, amiről soha nem álmodtuk volna, hogy lehetséges.”

Basic Text, 44. o

Ahogyan megvizsgáljuk hitünket, cselekedeteinket, és indítékainkat a

felépülésben, úgy találjuk, hogy néha nem a helyes okból teszünk dolgokat.

Lehet, hogy felépülésünk korai szakaszában sok pénzt és időt fordítottunk

emberekre, csupán mert azt akartuk, hogy szeressenek minket. Később úgy

találhatjuk, hogy még mindig költünk pénzt emberekre, de az indítékaink

megváltoztak. Azért csináljuk, mert mi szeretjük őket. Vagy talán

romantikus kapcsolatba keveredtünk, mert üresnek éreztük magunkat belül,

és egy másik személyen keresztül kerestünk kielégülést. Most, az ok, amiért

valakivel romantikus kapcsolatba bonyolódunk azon a vágyon alapul, hogy

a már ajándékokkal teli életünket megosszuk egy egyenlő partnerrel. Talán

azért dolgoztunk a lépéseken, mert attól féltünk, hogy visszaesünk, he nem

tesszük. Ma azért dolgozunk a lépéseken, mert spirituális növekedést

akarunk.

Ma új célja van az életünknek, és a változó indítékaink ezt tükrözik. A

szükségünknél és a bizonytalanságainknál sokkal többet tudunk kínálni.

Kialakítottunk egy lelki teljességet, és egy lelki békét, ami egy új

birodalomba vezeti a felépülésünket. Teljes bőkezűséggel terjesztjük ki

szeretetünket, és osztjuk meg felépülésünket, és a változás a hagyaték, amit

azokra hagyunk, akik majd csatlakozni fognak hozzánk.

Csak a mai nap: A felépülésben változtak az indítékaim. A helyes okból

akarom tenni a dolgokat, nem csak a saját hasznomra. Ma, meg fogom

vizsgálni az indítékaimat.

Tisztán élni Június 11

„Felépülésünk folyamán a tisztaság új távlata nyílik meg előttünk… Az élet

egy új kaland lesz számunkra.”

Basic Text, 88. o

A használó élet nem tiszta - ezt senki nem tudja jobban, mint mi. Néhányan

fizikai szennyben éltünk, nem törődtünk sem a környezetünkkel, sem

magunkkal. Ugyanakkor, minden külső mocsoknál rosszabb volt, ahogyan

legtöbben belül éreztük magunkat. A dolgoktól, amiket a drogok

megszerzése érdekében megtettünk, az, ahogyan más embereket kezeltünk,

az, ahogyan magunkat kezeltük, mocskosnak éreztük magunkat. Sokunk

emlékezik rengeteg olyan reggeli ébredésre, amikor azt kívántuk, bárcsak

egyszer tisztán érezhetnénk magunkat és az életünket.

Ma, lehetőségünk van arra, hogy tisztának érezzük magunkat azáltal, hogy

tisztán élünk. A függők számára, a tisztán élés azzal kezdődik, hogy nem

használunk – végső soron, a Narcotics Anonymous-ban ez a „tiszta” szó

elsődleges használata. De ahogyan „tiszták” maradunk, és dolgozunk a

Tizenkét Lépésen, felfedezzük, hogy van egy másfajta tisztaság. Az a

tisztaság, ami abból ered, hogy beismerjük az igazságot függőségünkkel

kapcsolatban ahelyett, hogy takargatnánk, vagy tagadnánk a betegségünket.

Az a frissesség, ami abból adódik, hogy vállaljuk a hibáinkat, és

jóvátételeket nyújtunk értük. Az életerő, ami az új értékrendszerből ered,

amit a Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos akaratának keresése során

alakítunk ki. Amikor programunk elveit minden dolgunkban gyakoroljuk,

akkor nincs okunk arra, hogy mocskosnak érezzük az életünket, vagy az

életmódunkat – tisztán élünk, és hálásak vagyunk, hogy végre ezt tesszük.

„Tisztán élni”, régebben csak a „kockafejűeknek” volt való. Ma, tisztán

élni, számunkra az egyetlen mód.

Csak a mai nap: Tisztának érzem magam, mert tisztán élek – és ezt meg is

akarom tartani.

Június 12 Reménykép

„Igen, mi vagyunk a remény képei…”

Basic Text, 51. o

Mire utunk végére értünk, sokunk a droghasználat nélküli élet minden

reményét elveszítette. Azt hittük, az a sorsunk, hogy belehaljunk a

betegségünkbe. Micsoda egy inspiráció volt akkor, hogy eljöttünk az első

gyűlésünkre, és egy teremnyi embert láttunk, akik tisztán élnek! Egy tiszta

függő valóban a remény képe.

Ma, mi ugyanezt a reményt adjuk másoknak. Az újonnan érkezők látják a

szemeinkben az örömteli fényt, észreveszik a megnyilvánulásainkat,

figyelnek, amikor beszélünk a gyűléseken, és gyakran akarják, amire mi

már rátaláltunk. Amíg nem tanulnak meg magukban hinni, addig bennünk

hisznek.

Az újonnan érkezők hallják, ahogyan visszük nekik a remény üzenetét.

Hajlamosak arra, hogy „rózsaszín szemüvegen” keresztül lássanak minket.

Nem mindig veszik észre vívódásunkat egy bizonyos jellemhibánkkal vagy

a nehézségeinket a Felsőbb Erőnkkel való tudatos kapcsolat fejlesztésével.

Időbe telik, míg megértik, hogy mi, „régiek”, három, hat vagy tíz év

tisztasággal mögöttünk, sokszor személyiségeket helyezünk az elvek elé,

vagy valami más visszatetsző jellemhibától szenvedünk.

Igen, az újonnan érkezők néha piedesztálra emelnek minket. De jó, ha

nyíltan beismerjük küszködéseink természetét a felépülésben, mert idővel

az újonnan érkezők ugyanazokon a megpróbáltatásokon fognak

keresztülmenni. És az újonnan érkező emlékezni fog, hogy mások átmentek

azon a nehézségen és tiszták maradtak.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy jelzőtűz, egy reménykép vagyok

azok számára, akik a nyomomban járnak.

Egy teljes élet Június 13

„A program csodákat tesz az életünkben… Szabaddá válunk, hogy éljünk.”

Basic Text, 11. o

Legtöbbünk – aki egyáltalán eltöltött valamennyi időt a felépülésben –

hallott már tagokat arról panaszkodni egy gyűlésen, hogy rettentően túl

vannak hajszolva, túl elfoglaltak a gyűlésekhez, vagy a szponzoráláshoz,

vagy más elfoglaltságokhoz. Sőt, talán épp mi voltunk az a panaszkodó tag.

A napok annyira telítve vannak: munka, család és barátok, gyűlések,

elfoglaltságok, szponzorálás, lépéseken dolgozni. „Egyszerűen nincs elég

órája a napnak”, panaszkodunk, „hogy mindent megcsináljak, és mindenki

igényét kielégítsem az időmre vonatkozólag!”

Amikor ez történik, akkor általában másik tagok halk nevetése hallatszik –

olyan tagoké, akik valószínűleg ugyanarról a dologról terveztek morogni

valamit. A nevetés abból a felismerésünkből ered, hogy a mai életünk

csodájára panaszkodunk. Nem olyan rég, kevesünktől telt ki, hogy ezeknek

a „problémáknak” bármelyike is felmerüljön az életünkben. Minden

energiánkat aktív függőségünk fenntartásának szenteltük. Ma teljes életünk

van, azokkal az érzésekkel és problémákkal egész, amik azzal járnak együtt,

hogy a valóságban élünk.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy az életem egy csoda. Ahelyett,

hogy zokon veszem, hogy ilyen elfoglalt vagyok, hálás leszek, amiért az

életem ennyire teljes.

Június 14 Hitünk megtartása

„Ha napi szinten foglalkozunk spirituális állapotunkkal, akkor könnyebb

lesz kezelni a fájdalmat és a zavart.”

Basic Text, 92. o

Amikor először elkezdtük egy nálunk hatalmasabb Erő keresését, akkor

sokan megrekedtünk a régi hitnél és elképzeléseknél. Ezek, a hit teljes

hiányától egészen egy büntető és bosszúálló Istentől való félelemig

terjedtek. Néhányan úgy éreztük, hogy olyan rettenetes dolgokat tettünk,

hogy egy szerető Erő soha nem akarná, hogy bármi közte legyen hozzánk.

Mások meg voltak győződve arról, hogy ha tényleg létezett volna egy

szerető Erő, akkor a „rossz” dolgok nem történtek volna meg velünk. Időbe,

erőfeszítésbe, nyitottságba, és hitbe került, hogy szert tegyünk egy működő

hitre egy szerető Felsőbb Erőben, aki átvezet minket az élet kihívásain.

Még miután eljutottunk egy nálunk hatalmasabb Erőbe vetett hitre, is

visszajönnek a régi gondolatok kísérteni. A nagy nehézségek az életünkben,

és a bizonytalanság, amit ilyen események okoznak, előidézhetik, hogy

visszatérjenek a régi, helytelen elképzeléseink Istenről. Amikor ez történik,

akkor biztosítani kell magunkat afelől, hogy Felsőbb Erőnk nem hagyott el

minket, hanem arra vár, hogy segíthessen nekünk keresztülmenni a

felépülésünk nehézségein. Bármilyen fájdalmas is a veszteségünk, túléljük

a nehézséget, és folytatjuk a növekedést, ha megtartjuk a programtól kapott

hitünket.

Csak a mai nap: Keményen dolgoztam, hogy felépítsem hitemet egy

szerető, gondoskodó Felsőbb Erőben, ami átvezet engem az élet kihívásain.

Ma, bízni fogok ebben az Erőben.

Ellenállás a változás felé Június 15

„Sokan ragaszkodunk a félelmeinkhez, kételyeinkhez, önutálatunkhoz, vagy

gyűlöletünkhöz, mert az ismerős fájdalom egyfajta torz biztonságot ad.

Biztonságosabbnak tűnik az ismerősbe kapaszkodni, mint elengedni az

ismeretlenért.”

Basic Text, 33. o

Gyakran hallottunk elhangzani, hogy „amikor annak fájdalma, hogy

ugyanolyanok maradunk, nagyobb lesz, mint a változás fájdalma, akkor

fogunk változni.” A félelmünk visszatarthat minket a változásban, amikor

félünk kapcsolatoknak véget vetni, munkahelyet változtatni, új gyűlésekre

járni, új barátságokat kialakítani, vagy valami szokatlan dolgot

megpróbálni. Sokkal tovább maradunk már nem működő helyzetekben,

mint kellene, pusztán azért, mert az ismerős biztonságosabbnak tűnik, mint

az ismeretlen.

Minden változással együtt jár a félelem legyőzése. „Mi történik, ha örökre

egyedül maradok?” gondolhatjuk, amikor azon gondolkodunk, hogy

elhagyjuk a szeretőnket. „Mi történik, ha kiderül számomra, hogy nem értek

hozzá?” tűnődhetünk, amikor a karrierváltást mérlegeljük. Lehet, hogy

visszariadunk attól, hogy új gyűléseket látogassunk, mert ki kell nyújtanunk

a kezünket. Az agyunk kifogások százait gyártja annak érdekében, hogy

maradjunk ott, ahol vagyunk, mert félünk kipróbálni valami újat.

Úgy találjuk, hogy a legtöbb fájdalmunkat nem a változás okozza, hanem az

ellenállás a változással szemben. Az NA-ban megtanuljuk, hogy a

változáson keresztül haladunk előre az életünkben. Új barátok, új

kapcsolatok, új érdeklődések és kihívások lépnek a régiek helyébe. Ezekkel

az új dolgokkal az életünkben új örömökre, és szeretetre találunk.

Csak a mai nap: Elengedem a régit, megragadom az újat, és növekedni

fogok.

Június 16 Elfogadni az életet

„Bizonyos dolgokat el kell fogadnunk, más dolgok meg fognak változni. A

bölcsesség, hogy felismerjük a különbséget a spirituális programunkban

való növekedésből fakad.”

Basic Text, 92. o

Relatív könnyű elfogadni azokat a dolgokat amik tetszenek – ami nem

tetszik, azt nehéz elfogadni. De ha a saját ízlésünknek megfelelően

átépítenénk a világot, és benne mindenkit, az sem oldana meg semmit.

Végtére is, az elképzelés, hogy minden problémánkért a világ a hibás, volt

az a hozzáállás, ami miatt tovább használtunk – és ami majdnem megölt

minket.

A lépéseken való munka folyamán, kezdünk nehéz kérdéseket feltenni

magunknak arról, hogy mi magunk milyen szerepet játszottunk annak az

elfogadhatatlan életnek a kreálásában mait élünk. Legtöbb esetben úgy

találtuk, hogy amin változtatni kellett, az a saját hozzáállásunk és a saját

cselekedeteink voltak, nem pedig a körülöttünk lévő emberek, helyek és

dolgok.

A felépülésben a bölcsességért imádkozunk, hogy felismerjük a

különbséget aközött, amin lehet változtatni, és amin nem. Majd amikor

látjuk a helyzetünk igazságát, a hajlandóságért imádkozunk, hogy

magunkon változtassunk.

Csak a mai nap: Felsőbb Erő, adj nekem bölcsességet, hogy felismerjem a

különbséget, hogy mi az, amin tudok változtatni, és mi az, amit el kell

fogadnom. Kérlek segíts nekem hálával elfogadni, amit kaptam.

Falak Június 17

„Amikor kinyújtjuk a kezünket, kezdődik a küszködés, ami majd szabaddá

tesz minket. Lerombolja a minket körülzáró falakat.”

Basic Text, 80. o

Sokunk érzelmileg összetörve érkezett az NA-ba. Az évek, amíg más

embereket használtunk, és hagytuk, hogy ők használjanak minket,

megviselték arra irányuló képességünket, hogy bárkibe is megbízzunk,

magunkat beleértve. De a szeretet és elfogadás, amire a Narcotics

Anonymous-ban találtunk, felbátorított minket, hogy kinyújtsuk a kezünket

és közel kerüljünk másokhoz.

Minél tovább maradunk tiszták, annál jobban kezdünk egy nagyobb

intimitásra vágyni a szeretteinkkel. Kezdjük mélyebb, jelentőségteljesebb

módon kinyújtani kezünket, akkor is, ha megsérülhetünk. Az elutasítástól

való félelmünk ellenére úgy döntöttünk, hogy megkockáztatjuk önmagunk,

a hitünk és a szükségleteink feltárását. Úgy döntöttünk, hogy leengedjük a

védőfalainkat.

A szabadság, amit találtunk, megérte a vele járó kockázatot. Tudjuk, hogy

még kell dolgoznunk, mielőtt teljesen megszabadulunk a falaktól, melyek

aktív függőségünk évei során épültek körénk. De azáltal, hogy kinyújtjuk a

kezünket más függők felé, és engedjük, hogy emberi hibáink ellenére ők is

kinyújtsák kezüket felénk, ráébredtünk, hogy mi is képesek vagyunk a

szeretetre és az intimitásra. Amikor a szívünk megszabadul a visszatartó

falaktól, akkor nagy lesz a hatalma.

Csak a mai nap: Leengedem a személyes falaimat és kinyújtom a kezem

mások felé. Megengedem a szívemnek a szabadságot, hogy szeressen, és

szeressék.

Június 18 Közvetett jóvátételek

„Közvetett jóvátételekre lehet szükség, amikor a közvetlenek nem lennének

biztonságosak, vagy más embereket veszélyeztetnének.”

Basic Text, 40. o

Amikor használtunk, nem engedtük, hogy bármi is a következő beállásunk

útjába álljon. Ennek eredményeként, sokan nem tudtuk pontosan, kinek

okoztunk akár anyagi, akár érzelmi kárt. Amikor eljött az ideje, hogy

Kilencedik Lépésünkön keresztül jóvátételt nyújtsunk, úgy találtuk, hogy

olyan sok embert tettünk áldozattá, hogy talán soha nem emlékeznénk az

összesre.

Szponzorunk, és más felépülő NA tagok segítségével találtunk megoldást

erre problémára. Úgy teljesítettük ezeket a névtelen jóvátételeket, hogy a

közösségünknek teljesítettünk szolgálatot. A szolgálati erőfeszítéseinket a

még szenvedő függő segítésére összpontosítottuk. Ilyen módon, módot

találtunk arra, hogy visszaadjunk a társadalomnak.

Ma, az NA tagok szeretetével és irányításával, inkább adunk a minket

körülvevő világnak, mint elveszünk tőle. Azáltal, hogy elvisszük a felépülés

üzenetét azoknak, akikkel találkozunk, jobb hellyé tesszük a közösségünket.

Csak a mai nap: Azzal, hogy kinyújtom kezem a függő felé, akinek

segítségre lehet szüksége, azzal közvetett jóvátételt fogok nyújtani. Arra

fogok törekedni, hogy valamilyen kis lépéssel jobb hellyé teszem a

közösségemet, amiben élhetek.

Humorérzék Június 19

„Úgy találjuk, hogy amikor elhagyjuk az ön-megszállottságot, akkor tudjuk

megérteni, hogy mit jelent boldognak, örömtelinek és szabadnak lenni.”

Basic Text, 103. o

A gyűléseken hallható nevetés gyakran meglepi az újonnan érkezőt.

Csoportunkban nagyra becsüljük az egészséges nevetés gyógyítását.

Amikor mélyen fel vagyunk kavarva, a gyűléstermeket betöltő öröm akkor

is örömöt hozhat a felépülésünkbe egy kis időre. A humoron keresztül

átmenetileg megszabadulhatunk az ön-megszállottságunktól.

Az élet feltételei szerinti élet sokszor minden, csak nem vicces. De ha meg

tudjuk tartani a humorérzékünket magunkkal kapcsolatban, akkor

elviselhetővé tudjuk tenni a dolgokat, amik nyomasztanak minket. Milyen

sokszor hagytuk magunkat feldühíteni olyan dolgok miatt, amik egy kis

humorral nem is lettek volna olyan tűrhetetlenek? Amikor emberek és

dolgok miatt bosszankodunk, akkor a helyzet vicces oldalának a keresése

egy jobb megvilágításba helyezheti a dolgokat. Megtalálni a nehéz

helyzetek vicces oldalát, egy olyan képesség, amit ki lehet fejleszteni.

Csak a mai nap: A hányattatások mulatságos oldalát fogom keresni. Amikor

hibákat követek el, módot fogok találni arra, hogy nevessek a

tökéletlenségem komikumán.

Június 20 Meditáció kezdőknek

„Néhányunk számára, az ima az, amikor Isten segítségét kérjük; a

meditáció pedig, amikor hallgatjuk Isten válaszát… Az elme meditáción

keresztül történő elcsendesítése egy belső nyugalmat ad, ami által

kapcsolatba kerülünk a bennünk lévő Istennel.”

Basic Text, 44-45. o

„Légy türelmes, amikor tanulsz meditálni,” mondták sokunknak.

„Gyakorlatot igényel, hogy tudjuk, mit kell ’hallgatnunk.’”

Örülünk, hogy valaki mondta ezt nekünk, mert különben egy-két héten

belül feladtuk volna a meditálást. Talán az első néhány héten csak ültünk

reggelente az elcsendesített gondolatainkkal, és „hallgatunk”, pont ahogyan

a Basic Text írta – de nem „hallottunk” semmit. Beletelhetett még néhány

hétbe, amíg bármi is történt. Még akkor is, ami történt, gyakran alig volt

észrevehető. Reggeli meditációnkból úgy keltünk fel, hogy éppen csak egy

kicsit jobban éreztük magunkat az életünkkel kapcsolatban, egy kicsit több

empátiát éreztünk azok iránt, akikkel napközben találkoztunk, és egy

kicsivel jobban kapcsolatban álltunk a Felsőbb Erőnkkel.

Legtöbbünk számára semmi drámai nem volt ebben a tudatosságban – nem

volt villámlás és mennydörgés. Ehelyett inkább valami csendesen hatalmas

dolog volt. Időt szakítottunk arra, hogy félretegyük az egonkat és az

elgondolásainkat. Ebben a tiszta űrben fejlesztettük tudatos kapcsolatunkat

a napi felépülésünk forrásával, a saját felfogásunk szerinti Istennel. A

meditáció új volt, időt és gyakorlatot igényelt. De mint az összes többi

lépés, működött – amikor dolgoztunk rajta.

Csak a mai nap: Gyakorolni fogom, hogy „hallgatok”, hogy Isten velem

kapcsolatos akaratának felismerjem, még ha nem is tudom, hogy mit kel

„hallgatni”.

Az őszinteség új szintjei Június 21

„Az önbecsapás és a racionalizálás mesterei voltunk.”

Basic Text, 27. o

Amikor eljövünk az első gyűlésünkre és azt halljuk, hogy őszintének kell

lennünk, akkor talán azt gondoljuk, „Ez nem lesz túl nehéz. Csak annyit kel

tennem, hogy nem hazudok többé.” Néhányunknak ez könnyen jön. Nem

kell többé hazudnunk a munkáltatónknak a munkahelyünkről való

hiányzásunk miatt. Nem kell többé hazudnunk a családunknak arról, hogy

hol voltunk előző éjjel. Azzal, hogy nem használunk többé drogokat, úgy

találjuk, hogy kevesebb dolog miatt kell hazudnunk. Néhányunknak még

ezzel a fajta őszinteséggel is nehézségei lehetnek, de legalább megtanulni

nem hazudni, egyszerű dolog – egyszerűen csak nem teszed, történjen

bármi. Bátorsággal, elhatározott gyakorlással, az NA-s társak támogatásával

és a Felsőbb Erőnk segítségével, legtöbbünknek végül sikerül ez a fajta

őszinteség.

Az őszinteség, ugyanakkor, többet jelent, mint csupán nem hazudni. Az a

fajta őszinteség, ami igazán nélkülözhetetlen a felépülésben, az

önmagunkkal szembeni őszinteség, amit nem könnyű és nem is egyszerű

elérni. Függőségünkben az önbecsapás és a racionalizálás viharját kreáltuk,

hazugságok forgószelét, amiben az önmagunkkal való őszinteség kis halk

hangja nem volt hallható. Ahhoz, hogy őszinték legyünk magunkkal,

először abba kell hagynunk a hazudozást magunknak. A Tizenegyedik

Lépés meditációjában el kell csendesednünk. Majd a nyugalomban, amit ez

eredményez, az igazság hangjára kell figyelnünk. Amikor elcsendesedünk,

akkor rá fogunk találni az önmagunkkal való őszinteségre.

Csak a mai nap: Csendes és nyugodt leszek, a bennem lévő igazság

hangjára fogok figyelni. Megbecsülöm az igazságot, amit találok.

Június 22 Elfogadni az életet úgy, ahogy van

„Felépülésünkben elengedhetetlennek találjuk, hogy elfogadjuk a valóságot.

Amint ezt meg tudjuk tenni, már nincs arra szükségünk, hogy drogokat

használjunk kísérletképpen arra, hogy megváltoztassuk az érzékelésünket.”

Basic Text, 87. o

A drogok elhárították tőlünk az élet teljes erejét. Amikor abbahagyjuk a

droghasználatot, és belépünk a felépülésbe, az élettel nyíltan szembesítve

találtuk magunkat. Csalódást, frusztrációt, vagy dühöt tapasztalhatunk.

Lehet, hogy az események nem úgy történnek, ahogy mi szeretnénk. A

függőségünk alatt kifejlesztett én-központúság eltorzította azt, ahogyan az

életet érzékeltük; nehéz elengedni az elvárásainkat, és elfogadni az életet

úgy, ahogy van.

A Narcotics Anonymous Tizenkét Lépésén keresztül tanuljuk elfogadni az

életet. Felfedezzük, hogyan változtassuk meg a viselkedésünket, és hogyan

engedjük el a jellemhibáinkat. Nem kell többé elferdíteni az igazságot, vagy

elszaladni helyzetek elől. Minél jobban gyakoroljuk a lelki elveket, amit a

lépések tartalmaznak, annál könnyebbé válik elfogadni az életet pontosan

úgy, ahogy jön.

Csak a mai nap: A Tizenkét Lépés gyakorlásával fogom gyakorolni az ön-

elfogadást.

Megadás Június 23

„Nem túláradó szeretettel, őszinteséggel, nyitottsággal vagy hajlandósággal

botlottunk ebbe a közösségbe… Amikor vereséget szenvedtünk, hajlandóvá

váltunk.”

Basic Text, 20. o

A megadás lehet a felépüléshez szükséges alap, de néha harcolunk ellene.

Legtöbben egy kis tisztán töltött idő után visszatekintünk, és azon

tűnődünk, vajon miért harcoltunk olyan keményen a tehetetlenségünk

tagadásáért, amikor végül a megadás mentette meg az életünket?

Ahogyan felépülünk, a megadás új lehetőségei jelennek meg előttünk.

Viaskodhatunk mindenkivel és mindennel, akivel, és amivel találkozunk,

vagy visszaemlékezhetünk az első megadásunk javaira, és befejezhetjük a

harcot.

A legtöbb fájdalom, amit tapasztalunk, a harcból jön, nem a megadásból.

Sőt, amikor megadjuk magunkat, véget ér a fájdalom, és remény kerül a

helyére. Kezdjük hinni, hogy minden rendben lesz, és egy bizonyos idő

után felfogjuk, hogy ennek eredményeképp az életünk sokkal jobb lesz.

Ugyanúgy érezzük magunkat, mint amikor feladtuk az illúziót, hogy

irányítani tudjuk a használatunkat – megkönnyebbülve, szabadon és friss

reménnyel töltve.

Csak a mai nap: Van olyan megadás, amit ma meg kell tennem? Emlékezni

fogok az első megadásomra, és emlékeztetni fogom magam, hogy nem kell

többé harcolnom.

Június 24 Tolerancia

„…mindig emlékeztetve minket arra, hogy az elveket helyezzük a

személyiségek elé.”

Tizenkettedik Hagyomány

Néha nehéz elfogadni mások jellemhibáit. Együttes felépülésünk során nem

csak hallunk másokat beszélni a gyűléseken, hanem végignézzük, ahogyan

keresztülmennek a felépülésükön. Minél jobban megismerünk más tagokat,

annál többet tudunk arról, hogy hogyan élnek. Lehet, hogy véleményt

formálunk arról, ahogyan ők „a programon dolgoznak.” Úgy találhatjuk,

hogy bizonyos tagok felidegesítenek minket, talán még azt is mondjuk,

hogy „ha én is így dolgoznék a programon, én biztosan használnék.”

A toleranciát egy olyan elvnek találtuk, ami nem csak a saját felépülésünket

erősíti, hanem a kapcsolatunkat azokkal az egyénekkel, akik számunkra az

irritáció forrásai voltak. Könnyebbé válik elfogadni más tagok

gyengeségeit, amikor emlékezünk arra, hogy mi magunk is csak ritkán

adjuk át a jellemhibáinkat, mielőtt azok fájdalmasan tudatossá válnak

számunkra.

Csak a mai nap: Arra fogok törekedni, hogy elfogadjak másokat úgy, ahogy

vannak. Próbálni fogok nem megítélni másokat. A szeretet és az elfogadás

elveire fogok koncentrálni.

Nem csak szerencsés Június 25

„Az a folyamat, amikor eljutunk a hitre, helyreállítja józanságunkat. A

cselekvéshez szükséges erő ebből a hitből ered.”

Basic Text, 24. o

Eljutni a hitre egy olyan folyamat, ami személyes tapasztalatból ered.

Mindegyikünknek megvan ez a tapasztalata; minden függőnek, aki az NA-

ban találta meg a felépülést, szilárd bizonyítéka van egy jóakaratú Erőre,

aki jót tesz az életükben. Végtére is mi, akik ma felépülünk, vagyunk a

szerencsések. Sok-sok függő belehal a betegségünkbe, és soha nem

tapasztalhatják, amit mi a Narcotics Anonymous-ban találtunk.

A hitre való eljutás folyamatába beletartozik a hajlandóság arra, hogy

felismerjük a csodákat, úgy, ahogy vannak. Megosztjuk azt a csodát, hogy

tisztán vagyunk itt, és mindegyikünknek vannak csodái, amik csak arra

várnak, hogy felismerjük őket. Hány autóbalesetet, vagy túladagolást, vagy

más katasztrófa közeli élményt éltünk túl? Vissza tudunk nézni az

életünkre, és el tudjuk mondani, hogy nem csak „szerencsénk” volt?

Tapasztalataink a felépülésben szintén adnak példákat arra, hogy egy

Felsőbb Erő dolgozik az érdekünkben.

Amikor visszatekintünk annak bizonyítékára, hogy egy szerető Felsőbb Erő

dolgozik a nevünkben, akkor lehetővé válik, hogy bízzunk abban, hogy ez a

Felsőbb Erő továbbra is segíteni fog a jövőben. És a bizalom megadja

nekünk az előrelépéshez szükséges erőt.

Csak a mai nap: A felépülésem több, mint véletlen. Az erőm annak

tudatából ered, hogy a Felsőbb Erőm soha nem hagyott cserben, és továbbra

is vezetni fog engem.

Június 26 Feladni az önfejűséget

„Félelmeink csökkennek, és hitünk növekedni kezd, ahogyan tanuljuk a

megadás igazi jelentését. Nem harcolunk többé a félelemmel, a dühvel, a

bűntudattal, az önsajnálattal, vagy a depresszióval.”

Basic Text, 26. o

A megadás egy új életmód kezdete. Amikor elsősorban az önfejűség

vezérelt minket, állandóan azon tűnődtünk, hogy vajon minden lehetőséget

kimerítettünk-e, vajon megfelelő módon manipuláltunk-e egy személyt,

hogy elérjük a célunkat, vajon nem hagytunk-e ki valami fontos részletet a

világ irányítására és kézbentartására irányuló erőfeszítéseinkben? Féltünk,

hogy a mesterkedéseink kudarcba fulladnak; dühöt és önsajnálatot éreztünk,

amikor meghiúsultak; vagy bűntudatot, amikor sikerrel jártak. Nehéz volt

az önfejűséggel élni, de nem ismertünk más utat.

Nem mintha a megadás könnyű volna. Ellenkezőleg, a megadás nehéz

lehet, különösen az elején. Mégis könnyebb Istenben bízni, egy Erőben, ami

kézben tudja tartani az életünket, mint csak magunkban, kiknek élete

irányíthatatlan. És minél jobban megadjuk magunkat, annál könnyebb lesz.

Amikor akaratunkat és életünket átadjuk a Felsőbb Erőnk

gondoskodásának, akkor csak azt kell tenni, ami a mi dolgunk, olyan

felelősségteljesen, és lelkiismeretesen, ahogy csak lehetséges. Az

eredményeket rábízhatjuk a Felsőbb Erőnkre. Ha megadjuk magunkat,

hitből cselekszünk, és a program egyszerű lelki elvei szerint éljük az

életünket, akkor nem kell többet aggódnunk és elkezdhetünk élni.

Csak a mai nap: Feladom az önfejűséget. Arra fogok törekedni, hogy

megismerjem Isten velem kapcsolatos akaratát, és kérek erőt annak

kivitelezésére. Az eredményeket a Felsőbb Erőm kezében hagyom.

Változás és növekedés Június 27

„Amikor valaki rámutat egy hibára, az első reakciónk védekező lehet.

Mindig lesz hely a növekedésre.”

Basic Text, 35. o

A felépülés egy olyan folyamat, ami változást hoz az életünkbe.

Szükségünk van erre a változásra, ha folytatni akarjuk növekedésünket a

szabadság felé. Fontos, hogy nyitottak maradjunk, amikor mások

rámutatnak a hibáinkra, mert ezzel lehetőségeket világítanak meg előttünk a

változásra és a fejlődésre. A védekező reakció korlátozza a képességet,

hogy elfogadjuk a segítséget, amit nekünk kínálnak; ha elengedjük a

védekezéseinket, akkor kinyílik az ajtó a változás, a fejlődés és a szabadság

felé.

A felépülés folyamatában minden nap hoz egy lehetőséget a további

változásra, és fejlődésre. Minél jobban megtanuljuk nyitott szívvel és

lélekkel üdvözölni a változást, annál jobban fogunk fejlődni, és annál

jobban összhangban leszünk a felépülésünkkel.

Csak a mai nap: Nyitottan fogok üdvözölni minden lehetőséget a változás

felé.

Június 28 A csoport lelkiismerete

„Együtt dolgozni másokkal - a szolgálati munkának csupán kezdete.”

Basic Text, 56. o

A szolgálati munka önzetlen odaadást kíván, hogy elvigyük az üzenetet a

még szenvedő függőnek. De a szolgálathoz való hozzáállásunk nem állhat

meg itt. A szolgálathoz az is kell, hogy megvizsgáljuk magunkat, és

indítékainkat. Szolgálati erőfeszítéseink rendkívül láthatóvá tesznek minket

a közösség számára. Az NA-ban könnyen leszünk „nagy halak a kis tóban.”

Kontrolláló magatartásunk könnyen elijesztheti az újonnan érkezőt.

A csoport lelkiismerete a szolgálat egyik legfontosabb elve. Létfontosságú,

hogy emlékezzünk arra, hogy a csoport lelkiismerete az, ami számít, nem

csak egyéni meggyőződéseink és vágyaink. Gondolatainkat és

meggyőződéseinket egy csoport lelkiismeret kifejlődéséhez kölcsönözzük.

Majd, amikor feléled a lelkiismeret, akkor elfogadjuk az irányítását. A kulcs

az, hogy másokkal együtt dolgozzunk, ne ellenük. Ha emlékezünk arra,

hogy közös törekvésünk egy csoportos lelkiismeret kialakítása, akkor látni

fogjuk, hogy érdemben minden oldal egyenlő. Amikor a megbeszéléseknek

vége van, minden oldal újra összejön, hogy továbbítsanak egy egységes

üzenetet.

Gyakran csábító lehet azt hinni, hogy mi tudjuk, mi a legjobb a csoportnak.

Ha emlékezünk arra, hogy nem az számít, hogy úgy legyen, ahogy mi

akarjuk, akkor könnyebben hagyjuk a szolgálatot egy olyan eszköznek

lenni, amilyennek lenni kell – egy mód arra, hogy továbbítsuk az üzenetet a

még szenvedő függőnek.

Csak a mai nap: Részt fogok venni a csoport lelkiismeretének

kialakításában. Emlékezni fogok, hogy nem lesz vége a világnak, ha nem

úgy van, ahogy én akarom. Minden szolgálati erőfeszítésem során az

elsődleges célunkra fogok gondolni. Kinyújtom a kezem az újonnan érkező

felé.

Frissen tartani a felépülést Június 29

„Az önelégültség a tekintélyes ideje tisztán élő tagok ellensége. Ha sokáig

önelégültek maradunk, akkor összeomlik a felépülési folyamatunk.”

Basic Text, 80. o

Az első pár év után a felépülésben, legtöbbünk kezdi úgy érezni, hogy

nincsenek többé nagy dolgok. Ha éberen dolgoztunk a lépéseken, akkor a

múltat nagy részben elemeztük, és szilárd alapunk van, amire a jövőnket

építhetjük. Megtanultuk többé-kevésbé úgy venni az életet, ahogy jön. A

lépések ismeretében szinte olyan gyorsan oldjuk meg a problémákat,

amilyen gyorsan felmerülnek.

Amikor felfedezzük a kényelemnek ezt a szintjét, akkor hajlamosak

lehetünk úgy kezelni ezt, mint egy „pihenőhelyet” a felépülésünk útján.

Viszont ha ezt tesszük, akkor nem számolunk a betegségünk természetével.

A függőség türelmes, szövevényes, előrehaladó, és gyógyíthatatlan.

Továbbá halálos – ha abbahagyjuk a kezelését, belehalhatunk ebbe a

betegségbe. És a függőség kezelése a felépülés létfontosságú, folyamatos

programja.

A Tizenkét Lépés egy folyamat, amikor olyan irányt veszünk, amivel egy

lépéssel a betegségünk előtt járhatunk. A gyűlések, a szponzorálás, a

szolgálat, és a lépések mindig elengedhetetlen részei maradnak a

folyamatos felépülésnek. Bár lehet, hogy öt év tisztasággal kissé másképp

gyakoroljuk a programot, mint öt hónappal, de ez nem azt jelenti, hogy

megváltozott a program, vagy már kevésbé fontos, csupán azt jelenti, hogy

gyakorlati felfogásunk változott és fejlődött. Hogy frissen és életben tartsuk

a felépülésünket, éberen kell figyelnünk a lehetőségeket, hogy gyakoroljuk

a programunkat.

Csak a mai nap: Ahogyan fejlődök a felépülésemben, új módokat fogok

keresni arra, hogy gyakoroljam a programomat.

Június 30 Megtartani az alapot

„Újonnan talált hitünk a bátorság stabil alapjául szolgál a jövőben.”

Basic Text, 93. o

Életünk alapja az, amire hátralévő életünk épül. Amikor használtunk, ez az

alap mindenre hatással volt, amit csináltunk. Amikor eldöntöttük, hogy a

felépülés a fontos, abba kezdtük fektetni az energiánkat. Ennek

eredményeként egész életünk megváltozott. Ahhoz, hogy megtartsuk az új

életünket, meg kell tartanunk az új életünk alapjait: a felépülési

programunkat.

Ahogyan tiszták maradunk, és életvitelünk megváltozik, a prioritásaink is

megváltoznak. A munka és az iskola fontossá válhatnak, mert ezek

javítanak életünk minőségén. Az új kapcsolatok izgalmat és kölcsönös

támogatást hozhatnak. De emlékeznünk kell arra, hogy a felépülési

programunk az alap, amire új életünk épül. Minden nap meg kell újítanunk

elkötelezettségünket a felépülés felé, megtartva azt a legfontosabb

prioritásunknak.

Csak a mai nap: Továbbra is élvezni akarom az életet, amit a felépülésben

találtam. Ma, lépéseket fogok tenni afelé, hogy megtartsam az alapjaimat.

Egy egyszerű program Július 1

„A program egyszerűen: megosztani, dolgozni a Tizenkét Lépésen, eljárni a

gyűlésekre, és gyakorolni a program elveit.”

Basic Text, 188. o

Bonyolult életünket sokkal kevésbé bonyolulttá tehetjük ha néhány

egyszerű dologra koncentrálunk – hogy megosszuk a tapasztalatainkat,

erőnket, és reményünket másokkal, rendszeresen járjunk a gyűlésekre, és

mindennapi életünkben gyakoroljuk a program elveit.

Azáltal, hogy megosztjuk tapasztalatunkat, erőnket, és reményünket más

függőkkel, erőteljes példát biztosítunk az újonnan érkezők számára, amit ők

követni tudnak. Az erőfeszítés, amit mások segítésébe fektetünk, abban is

segít, hogy távol tartsuk betegségünk magját, az ön-központúságot.

Sokunk kiválaszt egy csoportot, egy „honi csoportot”, aminek gyűléseit

hűségesen látogatjuk. Ez a rendszeresség rutint visz az életünkbe, és mások

is tudják, hogy hol találjanak meg minket, amikor szükségük van ránk.

A Tizenkét Lépés gyakorlása teszi ki a különbséget a kiegyensúlyozott

felépülés és a pusztán nem-használás között. A lépések megadják a

szükséges segítséget a mindennapi ügyeink kezeléséhez.

Igen, bonyolult emberek vagyunk. De az NA program leegyszerűsíti

életünket, lehetővé teszi számunkra, hogy az aktív függőségtől szabad életet

éljünk. Életünket békesség, és remény töltheti be, amikor a programunk

egyszerű elveinek segítségével élünk.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy míg én egy bonyolult ember

vagyok, az NA a legegyszerűbb módja annak, hogy életemet kevésbé

komplikálttá tegyem.

Július 2 Összehasonlítás

„Személyes történeteink egyéni mintái különbözhetnek, de a végén

mindegyikünkben ugyanaz a dolog közös.”

Basic Text, 84. o

Mi függők, egy változatos csokor vagyunk, különböző háttérből jövünk,

különböző drogokat használtunk, és különböző élményekre emlékezünk. A

különbségeink nem tűnnek el a felépülésben; néhányunk számára ezek a

különbségek még inkább kifejeződnek. Az aktív függőségtől való

szabadság megadja nekünk a szabadságot, hogy olyanok legyünk,

amilyenek valójában vagyunk. Az a tény, hogy mindannyian felépülők

vagyunk, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen mindannyiunknak

ugyanazok az igényei, vagy a céljai. Mindegyikünknek a saját leckéjéből

kell tanulni a felépülésben.

Ilyen sok különbséggel az egyik függőtől a másikig, hogyan segítsük

egymást a felépülésben, és hogyan használjuk egymás tapasztalatát?

Összejövünk, és a felépülés elveinek fényében megosztjuk életünket. Bár

életünk különböző, a lelki elvek, amiket alkalmazunk, ugyanazok. Ezeknek

az elveknek a fényénél, ami átragyog a különbözőségeinken, világítjuk meg

egymás útját egyéni ösvényünkön.

Mindannyiunkban van két közös dolog: a függőség és a felépülés. Ha

figyelmesen hallgatunk, akkor azt halljuk, hogy mások ugyanabban a

betegségben szenvedtek, amiben mi szenvedtünk, egyéni hátterüktől

függetlenül. Amikor kinyitjuk a fülünket, akkor halljuk, hogy más függők

olyan lelki elvek alkalmazásáról beszélnek, amit nekünk is reményt ígérnek,

személyes céljainktól függetlenül.

Csak a mai nap: A saját utamat kell járnom, mégis hálás vagyok azoknak a

közösségért, akik ugyanúgy, mint én, a függőségben szenvedtek, és tanulják

a felépülés elveit alkalmazni.

Csendes idő Július 3

„Sokan úgy találtuk, hogy ha szentelünk magunknak egy kis csendes időt,

az segít a Felsőbb Erőnkkel való tudatos kapcsolat kialakításában.”

Basic Text, 92. o

Sokan beszélünk szép szavakkal a Felsőbb Erőnkkel való tudatos

kapcsolatról. Ugyanakkor, hányan szentelünk időt e tudatos kapcsolat

fejlesztésére következetes módon? Ha még nem állítottunk fel egy

napirendet rendszeres imára és meditációra, akkor ma van a napja, hogy

elkezdjük.

A „csendes idő” nem kell, hogy hosszú legyen. Sokan húsz, harminc percet

elegendőnek találunk arra, hogy elcsendesüljünk, figyelmünket

összpontosítsuk egy lelki olvasattal, gondolatainkat és aggodalmainkat

imában megosszuk, és szánjunk néhány percet arra, hogy figyeljünk a

válaszra a meditációban. A „csendes időnk”-nek nem kell hosszúnak lennie

ahhoz, hogy hatékony legyen, feltéve, ha következetesen csináljuk. Húsz

perc ima egy hónapban valószínűleg nem sokat fog segíteni, csak

frusztrálva leszünk tudatos kapcsolatunk gyenge minőségétől. Ugyanakkor,

a rendszeresen erre szentelt napi húsz perc megújítja, és fejleszti a már élő

kapcsolatunkat a felsőbb Erőnkkel.

A felépülő függő napjainak forgatagában sokan végigmegyünk egy napon

reggeltől az estéig anélkül, hogy időt szenteltünk volna a saját felfogásunk

szerinti Istennel való tudatos kapcsolatunk fejlesztésére. Ugyanakkor, ha

minden nap a csendes időnek szenteljük a napnak egy bizonyos szakát,

akkor biztosak lehetünk, hogy tudatos kapcsolatunk fejlődni fog.

Csak a mai nap: Amint befejeztem a mai nap szövegének olvasását, szánni

fogok néhány percet imára és meditációra. Ez egy új szokás kezdete lesz a

felépülésemben.

Július 4 Konfliktus

„Megtanuljuk, hogy a konfliktusok a valóság részei, és új módokat tanulunk

arra, hogyan oldjuk meg őket ahelyett, hogy elszaladnánk előlük.”

Basic Text, 87. o

Időről időre, mindannyian tapasztalunk konfliktusokat. Előfordulhat, hogy

egyszerűen csak nem tudunk kijönni az új munkatárssal. Lehet, hogy

őrületbe kergetnek minket a barátaink. Vagy talán partnerünk nem felel meg

az elvárásainknak. Egy felépülő függő számára bármilyen konfliktus

kezelése nehéz.

Amikor felmegy a pumpa, gyakran jó ötlet egy kicsit visszalépni a

helyzetből, amíg lecsillapodnak a kedélyek. Mindig visszatérhetünk további

megbeszélésre, amikor már megnyugodtunk. Nem kerülhetjük el a zavaró

helyzeteket, de mindig igénybe vehetünk időt és távolságot, hogy nagyobb

kilátásra tegyünk szert.

A konfliktus az élet része. Nem mehetünk át az egész felépülésen anélkül,

hogy ne találkoznánk nézeteltérésekkel és véleménykülönbségekkel. Néha

visszaléphetünk ezektől a helyzetektől, időt szakítva arra, hogy

elgondolkodjunk rajtuk, de mindig elérkezik az idő, amikor a konfliktust

meg kell oldani. Amikor ez az idő elérkezik, veszünk egy mély lélegzetet,

elmondunk egy imát, és alkalmazzuk az elveket, amiket a programunk adott

nekünk: őszinteség, nyitottság, felelősség, megbocsátás, bizalom és a többi.

Nem azért tisztultunk ki, hogy elszaladjunk az élet elől – és a felépülésben

nem kell többé menekülnünk.

Csak a mai nap: Az elvek, melyeket a programomtól kaptam, elegendőek

ahhoz, hogy bármilyen helyzeten átsegítsenek engem. Arra fogok törekedni,

hogy egészséges módon oldjam meg a konfliktusokat.

A spirituális lehetőségek felfedezése Július 5

„Hitünk természete meg fogja határozni imáink és meditációnk módszerét.”

Basic Text, 43. o

Hogyan imádkozunk? Ez egy mélyen szemmélyes ügy, minden NA tag

számára. Sokan úgy találjuk, hogy idővel kialakítunk egy ima és meditációs

módszert, ami a másoktól tanultakon alapul, és azon, amit mi kényelmesnek

érzünk.

Sokan úgy érkezünk az NA-ba, hogy elzárkózunk egy nálunk hatalmasabb

Erőtől. De amikor leülünk a szponzorunkkal, hogy megbeszéljük a

nehézségünket, belenézünk a Második Lépés mélységébe, örömünkre úgy

találjuk, hogy bármilyen nekünk tetsző felfogást választhatunk a Felsőbb

Erőről.

Ahogyan meghatározásunk egy nálunk hatalmasabb Erőről függőről

függőre változik, ugyanúgy változik a módszer, amivel elérjük a „tudatos

kapcsolatot.” Van, aki istentiszteletre jár; van aki kántál; van, aki csendben

ül, vagy valamivel beszélget, akármi is az; vannak, akik a természettel való

kommunikációban találnak egy spirituális kapcsolatra. Az ima és meditáció

„helyes módja” bármi lehet, ami segít nekünk fejleszteni tudatos

kapcsolatunkat a saját felsőbb Erőnkkel.

Megkérdezni másokat arról, hogy ők hogyan találtak egy spirituális

irányításra, mindig jó kezdésnek. Az is segítség lehet, ha a meditációs

periódusba lépés előtt irodalmat olvasunk. Sokan jártak már előttünk ebben

a kutatásban. Ahogyan keressük a spirituális növekedést, nagy hasznunkra

válhat az ő tapasztalatuk.

Csak a mai nap: Fel fogom fedezni a lehetőségeket arra, hogy fejlesszem

tudatos kapcsolatomat a saját felfogásom szerinti Istennel.

Július 6 Sajnálom

„A legfőbb dolog, amit (a Nyolcadik Lépés) ad nekünk, hogy segít

felépíteni egy tudatosságot afelé, hogy apránként új hozzáállásunk lesz

ahhoz, ahogyan magunkat és más embereket kezelünk.”

Basic Text, 38. o

Azt mondani, „sajnálom”, valószínűleg nem annyira idegen fogalom a

számunkra. Aktív függőségünkben nagyon ismerős kifejezés lehetett.

Mindig elmondtuk embereknek, hogy mennyire sajnáljuk, és valószínűleg

mélyen meglepődtünk, amikor valaki, a semmitmondó bocsánatkéréseinkbe

belefáradva, úgy reagált, hogy „Igen, tényleg sajnálatos. Sőt, te vagy a

legsajnálatosabb ürügy arra, hogy…” Ez lehetett az első sejtésünk, hogy

egy „sajnálom”, nem igazán számított azoknak, akiknek kárt okoztunk,

különösen, amikor mindketten tudtuk, hogy ugyanazt a dolgot megint el

fogjuk követni.

Sokan azt hittük, hogy a jóvátételnyújtás megint az lesz, hogy „sajnálom.”

Ugyanakkor, amit ezekben a lépésekben csinálunk, teljesen más. Jóvátételt

nyújtani, azt jelenti, hogy változtatunk, és mindenekelőtt jóvá tesszük a

helyzetet. Ha pénzt loptunk, akkor nem csak azt mondjuk, hogy „Sajnálom.

Most, hogy tiszta vagyok, soha többé nem teszek ilyet.” Visszafizetjük a

pénzt. Ha elhanyagoltuk a családunkat, akkor nem csak elnézést kérünk.

Elkezdünk velük tisztelettel bánni.

A lépéseken való munkának a végső célja, hogy változtassunk a

viselkedésünkön, és a módon, ahogyan magunkat és másokat kezelünk. Már

nem csak azt mondjuk, „sajnálom”; felelősek vagyunk.

Csak a mai nap: Elfogadom a felelősséget magamért és a felépülésemért.

Ma jóvá fogom tenni egy bizonyos dolgot, amit sajnálok.

Isten egymásban Július 7

„Lelki ébredésünk egyik aspektusa a Felsőbb Erőnkről való új felfogásból

ered, melyet úgy alakítunk ki, hogy osztozunk egy másik függő

felépülésében.”

Basic Text, 51. o

Hallottuk már, hogy Istent gyakran egymásban látjuk a legtisztábban. Ennek

igazságát akkor látjuk, amikor a Tizenkettedik Lépésünket gyakoroljuk.

Amikor visszük a felépülés üzenetét egy másik függőhöz, akkor érezzük

egy nálunk hatalmasabb Erő jelenlétét. És ahogyan figyeljük, ahogyan

megragad az üzenet, valami mást is megértünk: Az üzenet továbbítja a

felépülést, nem az üzenetvivő. Egy Felsőbb Erő, nem a saját erőnk, a

változás forrása, ami azzal kezdődik, hogy elvisszük az üzenetet egy még

szenvedő függőhöz.

Ahogyan az üzenet még egy függő életét átalakítva teszi a dolgát, látjuk,

ahogyan egy Felsőbb Erő működik. Figyeljük, ahogyan elfogadás és

remény lép a tagadás és a kétségbeesés helyébe. Saját szemünk láttára

kezdenek megjelenni az őszinteség, nyitottság és hajlandóság szórványai.

Valami történik ebben a személyben, valami, ami nagyobb és hatalmasabb,

mint bármelyikünk. Figyeljük a saját felfogásunk szerinti Isten munkáját

valakinek az életében. Bennük látjuk a Felsőbb Erőt. És nagyobb

bizonyossággal tudjuk, mint valaha, hogy ez a Felsőbb Erő, felépülésünk

hajtóerejeként, bennünk is megvan.

Csak a mai nap: Ahogyan viszem a felépülés üzenetét más függőkhöz,

megpróbálok figyelmet fordítani az Erőre az üzenet mögött. Ma, ahogyan

más függők felépülését figyelem, megpróbálom felismerni bennünk az

Istent, hogy jobban felismerhessem az Istent magamban.

Július 8 Az „I” betűs szó

„Fontos tudnod, hogy az NA gyűléseken hallani fogod Isten nevét említeni.

Amire utalunk, az egy nálunk hatalmasabb Erő, ami lehetővé teszi azt, ami

lehetetlennek tűnik.”

IP No. 22, Isten hozott az NA-ba

Legtöbbünk úgy érkezik a Narcotics Anonymous-ba, hogy különböző

elképzeléseink vannak az „Isten” szó jelentéséről, melyeknek legtöbbje

negatív. Ugyanakkor az „I” betűs szó nagyon rendszeresen - ha nem

állandóan - használt szó az NA-ban. Basic Text-ünk első 103 oldalán 92

alkalommal fordul elő, és kiemelkedő jelleggel jelenik meg Tizenkét

Lépésünk egyharmadában. Ahelyett, hogy elkerüljük az érzékenységet,

melyet sokunk érez ennek a szónak hallatán, nevezzük nevén a dolgot.

Való igaz, hogy a Narcotics Anonymous egy spirituális program. Tizenkét

Lépésünk egy nálunk nagyobb spirituális Erő segítségével módot kínál arra,

hogy az aktív függőségtől való szabadságra találjunk. Ugyanakkor a

program semmit nem mond nekünk arról, hogy mit kell gondolnunk erről

az Erőről. Sőt, az irodalmunkban és a lépéseinkben és a gyűléseken újra és

újra azt halljuk, „a saját felfogásunk szerinti Isten” – bármi is az a felfogás.

Azért használjuk az „Isten” szót, mert a Basic Text-ünkben használatos, és

mert ez kommunikál leghatékonyabban a legtöbb ember felé egy

alapfelfogást a felépülésünk alapját alkotó Erőről. A szót kényelmi okokból

használjuk. A szó mögött rejlő Erőt azonban többre használjuk, mint

kényelemre. Azért használjuk ezt az Erőt, hogy megőrizzük szabadságunkat

a függőségtől és biztosítsuk folyamatos felépülésünket.

Csak a mai nap: Akár hiszek „Istenben”, akár nem, használni fogom az

Erőt, ami tisztán és szabadon tart.

Felépülünk! Július 9

„…elérkezett az idő, amikor azt megfáradt régi hazugságot, hogy ’Aki

egyszer függő, mindig függő marad,’ sem a társadalom, sem maga a függő

nem tolerálja tovább. Felépülünk.”

Basic Text, 86. o

Időről időre halljuk, amikor speaker-ek arról osztanak meg, hogy még nem

igazán értik a lelki elveket. Elmondják, hogy ha tudnánk, mi zajlik a

fejükben, akkor elámulnánk azon, hogy még mindig mennyire őrültek.

Elmondják, hogy minél régebb óta tiszták, annál kevesebbet tudnak. A

következő levegővétellel, ugyanezek a speaker-ek azokról a mélyreható

változásokról beszélnek, amiket a felépülés hozott az életükbe. A Narcotics

Anonymous Tizenkét Lépésén való munkán keresztül eljutottak a teljes

kétségbeeséstől a kiapadhatatlan reményig, az irányíthatatlan

droghasználattól a teljes absztinenciáig, a krónikus kezelhetetlenségtől a

felelősségig. Melyik történet az igaz? Felépülünk, vagy sem?

Talán azt hisszük, hogy azzal mutatjuk meg az alázatot és a hálát, hogy

szerénykedünk a változásokkal, melyeket a felépülés hozott életünkbe. Igaz,

valóban igazságtalanságot követünk el a programmal szemben, amikor saját

érdemünknek tekintjük ezt a csodát. De ugyanakkora igazságtalanságot

követünk el – magunkkal és azokkal szemben, akikkel megosztunk –

amikor nem ismerjük el ennek a csodának a nagyságát.

Felépülünk. Ha nehézséget okoz észrevennünk a felépülés csodáját, akkor

nézzük meg még egyszer. A felépülés él és dolgozik a Narcotics

Anonymous-ban – a régiekben, az újonnan érkezőkben, akik beözönlenek a

gyűlésekre, és legfőképpen bennünk. Csak annyit kell tennünk, hogy

kinyitjuk a szemünket.

Csak a mai nap: El fogom a felépülésem csodáját. És hálás leszek, amiért

megtaláltam.

Július 10 Pozitív hozzáállás

„A negativitás régi fészke mindenhová követett, ahová csak mentem.”

Basic Text, 135. o

A negatív hozzáállás aktív függőségünk egyik ismertetőjele. Minden, ami

életünkben történt, valaki vagy valami más hibája volt. Mások hibáztatását

a mi hiányosságainkért kifinomult tudománnyá fejlesztettük. A

felépülésben egy új hozzáállás az első dolgok között van, aminek

kifejlesztésére törekszünk. Úgy találjuk, hogy az élet sokkal könnyebben

folyik, ha a negatív gondolkodásunkat pozitív elvekkel cseréljük fel.

Amíg negatív hozzáállásunk a nyomunkban volt aktív függőségünkben,

elég gyakran követhet minket a Narcotics Anonymous termeibe is. Hogyan

kezdhetjük el igazítani hozzáállásunkat? A cselekedeteink

megváltoztatásával. Nem könnyű, de meg lehet csinálni.

Kezdhetjük azzal, hogy odafigyelünk arra, ahogyan beszélünk. Mielőtt

kinyitjuk a szánkat, felteszünk magunknak néhány egyszerű kérdést: Amit

most mondani fogok, az a problémáról szól, vagy a megoldásról? Amit

most mondani fogok, kedves stílusban van megfogalmazva? Fontos, amit

most mondanom kell, vagy pedig mindenki ugyanolyan jól ellenne, ha

befognám a számat? Azért beszélek csak, hogy halljam a saját hangomat,

vagy van valami célja a „bölcsesség szavainak”?

Hozzáállásunk a cselekedeteinkben fejeződik ki. Sokszor nem az számít

igazán, amit mondunk, hanem ahogy mondjuk. Ahogyan tanulunk

pozitívabb stílusban beszélni, azt fogjuk észrevenni, hogy a hozzáállásunk

is jobb lesz.

Csak a mai nap: Meg akarok szabadulni a negatívitástól. Ma pozitívan

fogok beszélni és cselekedni.

Bátorítás Július 11

„Megosztjuk másokkal a vigasztalást és a bátorítást.”

Basic Text, 95. o

Sokan láttuk már, ahogyan a kisgyerekek megteszik az első lépésüket. Az

anya tartja a gyereket a lábán. Az apa a közelben térdel, bátorítja a kicsit,

arcát elönti az odaadás. A bébi tesz néhány kis lépést az apja felé. A bátyja

és a nővére szurkol a kicsinek. A gyerek elesik. Az anyja, vigasztaló

szavakat mondogatva, felkapja a gyereket, és kezdik előröl. Ezúttal a

gyerek állva marad egészen addig, amíg elég közel van, hogy az apja

karjainak biztonságába zuhanjon.

Újonnan érkezőként, nagyon hasonló módon érkezünk az NA termeibe,

mint ez a kisgyerek. Olyan élethez voltunk szokva, amit megnyomorított a

függőség, tele félelemmel és bizonytalansággal, és segítségre van

szükségünk, hogy felálljunk. Ahogyan a gyerek elkezd masírozni a

felnőttkor felé, mi is épp úgy tesszük meg az első bizonytalan lépéseinket a

felépülés felé. Megtanuljunk ezt az új életmódot élni, mert mások, akik

előttünk járnak, azzal bátorítanak és vigasztalanak minket, hogy elmondják

mi működött nekik – és mi nem. Számíthatunk a szponzorunkra, amikor

szükségünk van egy lökésre a helyes irányba.

Sokszor úgy érezzük, hogy nem tudunk lépni a felépülésben. Mint amikor a

gyerek tanul járni, mi is megbotlunk vagy elesünk néha. De a Felsőbb

Erőnk mindig kinyújtott kézzel vár ránk. És ahogyan a gyerek bátyai és

nővérei bátorítóan kiabálnak, minket is segítenek más NA tagok, ahogyan

egy teljes élet felé sétálunk a felépülésben.

Csak a mai nap: Kérni fogom mások bátorítását. Bátorítani fogok másokat,

akiknek az én erőmre van szüksége.

Július 12 Türelem

„A drogok adta, azonnali kielégülés szükségének a csapdájában voltunk.”

Basic Text, 24-25. o

„Akarom, amit akarok, és azt most akarom!” Körülbelül ennyire volt

türelmes a legtöbbünk aktív függőségünk alatt. Betegségünk

megszállottsága, és kényszeressége „egyvágányú” gondolkodást adott

nekünk; amikor valamit akartunk, akkor csak arra gondoltunk. És a drogok,

amiket használtunk, arra tanítottak minket, hogy az azonnali kielégülés

mindig csak egy adagnyira volt tőlünk. Nem csoda hát, hogy legtöbbünk

közel nulla türelemmel jött a Narcotics Anonymous-ba.

A probléma az, hogy nem mindig kaphatjuk meg, amit akarunk, amikor

akarjuk. Bizonyos kívánságaink csupán fantáziák; ha belegondolunk,

felfogjuk, hogy nincs okunk azt hinni, hogy ezek a kívánságok még életünk

során valóra válnak. Talán még a reális vágyainkat sem tudjuk

megvalósítani; de egyszerre mindet megvalósítani biztosan nem tudjuk.

Azért, hogy megkapjunk, vagy elérjünk bizonyos dolgokat, fel kell

áldoznunk másokat.

Függőségünkben, forrásainkat tékozolva, azonnali kielégülést akartunk. A

felépülésben meg kell tanulnunk fontossági sorrendet tenni, néha meg kell

tagadni bizonyos vágyak kielégítését, hogy fontosabb, hosszú távú céljaink

megvalósuljanak. Ez türelmet igényel. Ahhoz, hogy megtaláljuk ezt a

türelmet, gyakoroljuk a felépülés programját, a teljes lelki ébredést keresve,

ami lehetővé teszi számunkra, hogy úgy éljük és élvezzük az életet, ahogy

van.

Csak a mai nap: Felsőbb Erő, segíts nekem felfedezni, hogy mi a

legfontosabb az életemben. Segít nekem türelmet tanulni, hogy a

forrásaimat a fontos dolgokra fordíthassam.

Az alázat akcióban Július 13

„Amikor fáj valami, és legtöbbünknek időről időre fáj, megtanulunk

segítséget kérni.”

Basic Text, 80. o

Néha a felépülés nagyon nehéz. Még nehezebb lehet elég alázatosnak lenni

ahhoz, hogy segítséget kérjünk. Azt gondoljuk, „Már ennyi ideje tiszta

vagyok. Ennél jobbnak kéne lennem!” De a felépülés valósága egyszerű:

Akár harminc napja, akár harminc éve vagyunk tiszták, hajlandónak kell

lennünk segítséget kérni, amikor szükségünk van rá.

A alázat gyakori téma Tizenkét Lépésünkben. A Narcotics Anonymous

programja nem a külsőségekről szól. Ehelyett, a program segít nekünk a

legtöbbet kihozni a felépülésünkből. Hajlandónak kell lennünk arra, hogy

leleplezzük a nehézségeinket, ha megoldást akarunk találni az életünkben

felmerülő problémákra.

Néha elhangzik egy régi mondás a Narcotics Anonymous-ban: Nem tudjuk

egyszerre menteni a bőrünket és a méltóságunkat. Nem könnyű megosztani

egy gyűlésen, amikor több év józanságunk könnyekben oldódik fel, mert az

élet és annak feltételei megmutatták tehetetlenségünket. De amikor vége a

gyűlésnek, és odajön egy másik tag, és azt mondja, „Tudod, nagyon

szükségem volt rá, hogy halljam, amit elmondtál”, akkor tudjuk, hogy van

egy Isten, aki működik az életünkben.

Az alázat íze sosem keserű. Az ajándékok, melyeket attól kapunk, hogy

alázatossá válunk, hogy segítséget kérjünk, megédesítik a felépülésünket.

Csak a mai nap: Ha segítségre van szükségem, kérni fogom. Mozgásba

indítom az alázatot az életemben.

Július 14 „Belső munka”

„A társadalmi elfogadhatóság nem egyenlő a felépüléssel.”

Basic Text, 21. o

Az egyik dolog, ami sokunkkal történik a felépülésben az, hogy kezdünk

jobban kinézni. Egészségesebbek leszünk; fürdünk; megfelelőbb módon

öltözködünk. És az aktív függőség nógatása nélkül, sokunk végül

abbahagyja a lopást, a hazudozást és az ügyeskedést. Kezdünk normálisnak

tűnni – csupán azzal, hogy kiiktatjuk a drogokat.

De normálisnak tűnni, nagyon más, mint normálisnak lenni. A világ

szemében való elfogadhatóság a felépüléssel járó előny; nem ugyanaz, mint

a felépülés. Élvezhetjük a felépülés előnyeit, de vigyáznunk kell arra, hogy

tápláljuk az igazi forrását. A tartós felépülést nem abban találjuk meg, hogy

mások elfogadnak minket, hanem a belső növekedésben, amit a Tizenkét

Lépés helyez mozgásba.

Csak a mai nap: Tudom, hogy nem elég csak jól kinézni. A tartós felépülés

belső munka.

Kapcsolatok másokkal Július 15

„Listát készítettünk az összes személyről, akiknek kárt okoztunk, és

hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani.”

Nyolcadik Lépés

Minden ember küszködik az én-központúsággal. A függőség magjában

megbújó krónikus én-központúság kétszer olyan nehézzé teszi ezt a

küszködést a hozzánk hasonló emberek számára. Sokan úgy éltünk, mintha

azt hittük volna, mi vagyunk az utolsó emberek a földön, egyáltalán nem

láttuk, hogy viselkedésünk milyen hatással volt a körülöttünk lévőkre.

A Nyolcadik Lépés a folyamat, amit programunk adott nekünk, hogy

őszintén megvizsgáljuk múltbéli kapcsolatainkat. Rápillantunk arra, amit

leírtunk a Negyedik Lépésünkben, hogy azonosítsuk cselekedeteink hatását

az életünkben jelenlévő emberekre. Amikor felismerjük, hogy kárt

okoztunk ezeknek az embereknek, hajlandóvá válunk felelősséget vállalni a

tetteinkért azáltal, hogy jóvátételt nyújtunk nekik.

A különféle emberek, akikkel egy napunkon találkozunk, és a velük való

kapcsolatunk nagymértékben meghatározza a saját életünk minőségét.

Azoknak a dolgoknak a jelentősége, amik miatt érdemes élni – a szeretet,

humor, izgalom, törődés – onnan ered, hogy másokkal megosztjuk őket. Ezt

felfogva, fel akarjuk fedezni a más emberekkel való kapcsolatunk igaz

természetét, és helyre akarunk hozni minden törést, amit ezekben a

kapcsolatokban találunk. Dolgozni akarunk a Nyolcadik Lépésen.

Csak a mai nap: Teljesen élvezni akarom a társaim társaságát. Meg fogom

vizsgálni a más emberekkel való kapcsolataimat az életemben. Ahol úgy

találom, hogy bántottam másokat, törekedni fogok a hajlandóságra, hogy

mindnyájuknak jóvátételt nyújtsak.

Július 16 Önbecsülés

„Mélyen belül, alkalmatlansági és kisebbrendűségi érzéseim voltak.”

Basic Text, 112. o

Valahol útközben, sokunkban, az alkalmatlanság és kisebbrendűség erős

érzése alakult ki. Mélyen belül egy hang azt kiabálta, „Nem érsz semmit!”

Felépülésünkben sokan nagyon korán megtanuljuk felismerni az alacsony

önbecsülésnek ezt a jellemvonását. Néhányan úgy érezzük, hogy a

kisebbrendűségi érzéseink voltak, ahol az összes problémánk elkezdődött.

Akár a családunkban tanuljuk ezt az alacsony önbecsülést, akár a másokkal

való kapcsolatunkon keresztül, az NA-ban megismerjük az eszközöket arra,

hogy rendbe hozzuk magunkat. Összetört önbecsülésünk felépítése néha

azzal kezdődik, hogy egyszerűen elfogadunk egy szolgálati pozíciót. Vagy

talán elkezd csörögni a telefonunk, és most először azért hívnak minket,

hogy megtudják, hogy vagyunk. Nem akarnak tőlünk semmit, csak

kinyújtani a kezüket és segíteni.

Aztán szerzünk egy szponzort, valakit, aki azt tanítja nekünk, hogy

érdemesek vagyunk és hisz bennünk addig, amíg mi nem tudunk hinni

magunkban. A szponzorunk átvezet minket a Tizenkét Lépésen, ahol

megismerjük, hogy kik is vagyunk igazán, nem pedig hogy kinek építettük

fel vagy le magunkat.

Az alacsony önbecsülés nem múlik el egy nap alatt. Néha évekbe telik,

hogy igazán kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal. De más NA tagok

segítségével, akik ugyanazokat az érzéseket osztják meg, mint mi, és a

Tizenkét Lépésen való munkán keresztül olyan egyénekké érünk mások, és

legfőképpen mi magunk is tisztelünk.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy megérdemlem a Felsőbb Erőm

szeretetét. Tudom, hogy érdemes vagyok arra, hogy ember legyek.

Használjuk a „használó álmokat” Július 17

„Elfogadjuk a tényt, hogy minden kísérletünk arra, hogy abbahagyjuk a

használatot, vagy kontrolláljuk a használatot, kudarcba fulladt?”

Basic Text, 18. o

A szoba sötét. A homlokodról hideg izzadtság csorog. Hevesen ver a

szíved. Kinyitod a szemed, biztosan abban, hogy épp most szúrtad el a

tisztaságodat. Éppen egy „használó álmod” volt, és pont olyan volt, mintha

ott lettél volna – az emberek, a helyek, a rutin, a hányinger a gyomrodban,

minden. Beletelik néhány percbe, hogy felfogd, csak egy rémálom volt,

valójában nem történt meg. Lassan megnyugszol, és újra elalszol.

A következő reggel van az ideje, hogy megvizsgáljuk valójában mi történt

előző éjszaka. Nem használtál múlt éjjel – de milyen közel vagy ma ahhoz,

hogy használj? Még mindig vannak illúzióid azzal kapcsolatban, hogy

képes vagy kontrollálni a használatodat? Tudod kétség nélkül, hogy mi

történne, amint bevennéd az első adagot? Mi áll közted és egy igazi, élő

visszaesés között? Milyen erős a programod? A kapcsolataid a

szponzoroddal, a honi csoportoddal és a Felsőbb Erőddel?

A használó álmok nem feltétlenül azt jelzik, hogy rés van a programunkon;

egy drogfüggő számára semmi sem természetesebb, mint hogy

droghasználatról álmodik. Néhányan úgy gondolunk a használó álmokra,

mint ajándékokra a Felsőbb Erőnktől, élénken emlékeztetve minket az aktív

függőség őrületére, és arra bátorítva minket, hogy erősítsük a

felépülésünket. Ennek fényében, hálásak lehetünk a használó álmokért.

Amennyire ijesztőek, nagy áldásnak is bizonyulhatnak – ha felépülésünk

megerősítésére használjuk őket.

Csak a mai nap: Meg fogom vizsgálni a személyes programomat. Beszélni

fogok a szponzorommal arról, amit találok, és keresni fogom a módokat

felépülésem erősítésére.

Július 18 A kétségbeesés ajándéka

„Betegségünk mindig felszínre került, vagy tovább haladt előre, amíg

kétségbeesésünkben egymásnál kerestünk segítünk segítséget a Narcotics

Anonymous-ban.”

Basic Text, 13. o

Amikor a kétségbeesésre gondolunk, egy nemkívánatos állapotot képzelünk

el: szegény, lerongyolódott lélek kapaszkodik valamibe, amire nagy

szüksége van, szemében kétségbeesés. Üldözött álatokra, éhes gyerekekre

és magunkra gondolunk, mielőtt megtaláltuk az NA-t.

Igen, a kétségbeesés, amit az NA-ba érkezésünk előtt éreztünk,

kényszerített minket az Első Lépés elfogadására. Éppen kifogytunk az

ötletekből, és így nyitottá váltunk újak felé. Az őrületünk végre magasabbra

nőtt, mint a tagadásunk fala, arra kényszerítve minket, hogy őszinték

legyünk betegségünkkel szemben. A kontrollálásra irányuló legnagyobb

erőfeszítéseink kimerítettek minket; így hajlandóvá váltunk a megadásra.

Megkaptuk a kétségbeesés ajándékát, és ennek eredményeként el tudtuk

fogadni a lelki elveket, amik lehetővé tették számunkra a felépülést.

A kétségbeesés az, ami sokunkat végül a segítségkéréshez vezet. Ahogy

elértük ezt az állapotot, megfordulhatunk, és újra kezdhetjük. Mint ahogyan

a kétségbeesett, üldözött állat biztonságos menhelyet keres, mi is ezt

tesszük: a Narcotics Anonymous-ban.

Csak a mai nap: A kétségbeesés ajándéka segített, hogy őszintévé, nyitottá

és hajlandóvá váljak. Hálás vagyok ezért az ajándékért, mert lehetővé tette a

felépülésemet.

Álmaink beteljesítése Július 19

„Álmok, melyeket rég feladtunk, most valósággá válnak.”

Basic Text, 68. o

Minden egy álommal kezdődik. De mennyien teljesítettük be az álmainkat,

amíg használtunk? Még ha sikerült is befejeznünk valamit, amit elkezdtünk,

függőségünk általában a teljesítményünk minden büszkeségétől megfosztott

minket. Amikor használtunk, talán arról a napról álmodtunk, amikor tiszták

leszünk. Ez a nap eljött. Használhatjuk ezt a napot arra, hogy valóra váltsuk

az álmainkat.

Ahhoz, hogy álmainkat beteljesítsük, cselekednünk kell, de az önbizalom

hiánya visszatarthat minket a próbálkozástól. Kezdhetjük azzal, hogy reális

célokat tűzünk ki. A siker, amit kezdetleges céljaink megvalósításánál

tapasztalunk, megengedi, hogy következő alkalommal nagyobb álmokat

álmodjunk.

Néhány tagunk megosztja, hogy amikor összehasonlítják a kitisztulásuk

elején lévő ambícióikat, azzal, amit tulajdonképpen elértek a felépülésben,

megdöbbennek. A felépülésben, úgy találjuk, gyakran több álmunk valóra

válik, mint amennyit valaha el tudtunk volna képzelni.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy minden dolog egy álommal

kezdődik. Ma, megengedem magamnak, hogy valóra váltsam az álmaimat.

Július 20 Első Lépés

„Beismertük, hogy tehetetlenek voltunk függőségünkkel szemben, és

életünk irányítatlanná vált.”

Első Lépés

Az Első Lépés többes számmal kezdődik, és ennek megvan az oka. Nagy

ereje van a tehetetlenségünk verbális beismerésének. És amikor elmegyünk

a gyűlésekre és megtesszük ezt a beismerést, akkor a személyes erőnél

többet kapunk. Tagokká válunk, egy együttes „mi” részévé, ami lehetővé

teszi számunkra, hogy együtt felépüljünk a függőségünkből. Az NA

tagságával együtt tapasztalatok gazdagságára is szert teszünk: más függők

tapasztalatára, akik találtak egy módot arra, hogy felépüljenek a

betegségükből.

Nem kell többé egyedül próbálnunk megoldani a függőségünk rejtélyét.

Amikor őszintén beismerjük tehetetlenségünket függőségünkkel szemben,

akkor megkezdhetjük egy jobb életmód kutatását. Nem fogunk egyedül

kutatni – jó társaságban vagyunk.

Csak a mai nap: Azzal fogom kezdeni a napot, hogy beismerem

tehetetlenségemet a függőségemmel szemben. Emlékeztetni fogom magam

arra, hogy az Első Lépés többes számmal kezdődik, és tudom, hogy soha

többé nem kell egyedül lennem a betegségemmel.

A megadás mindenki számára van Július 21

„Ha egy idő után úgy találjuk, hogy nehézségeink vannak a

felépülésünkkel, akkor valószínűleg abbahagytunk egy vagy több dolgot,

ami a felépülésünk korai szakaszában segített.”

Basic Text, 92. o

A megadás az újonnan érkezőknek van, így van? Nem!

Miután már itt vagyunk egy ideje, néhányunk megadja magát egy olyan

állapotnak, ami az öreg józanokra jellemző. Azt hisszük, tudunk valamit a

felépülésről, Istenről, az NA-ról, magunkról – és tudunk is. A probléma az,

hogy azt hisszük, eleget tudunk, és azt hisszük, hogy elég pusztán tudni. De

az számít igazán, amit azután tanulunk és teszünk, amikor már azt hisszük,

hogy mindent tudunk.

A megelégedettség és az önteltség nagy bajba sodorhat minket. Amikor úgy

találjuk, hogy saját erőnkből „alkalmazni az elveket” egyszerűen nem

működik, akkor gyakorolhatjuk azt, ami az elején működött: a megadást.

Amikor úgy találjuk, hogy még mindig tehetetlenek vagyunk, életünk ismét

irányíthatatlan, akkor egy nálunk hatalmasabb Erő gondoskodását kell

kérnünk. És amikor felfedezzük, hogy az ön-terápia egyáltalán nem is

annyira terápiás, akkor ki kell használnunk „annak terápiás értékét, hogy

egyik függő segíti a másikat.”

Csak a mai nap: Szükségem van az irányításra, segítségre, és a sajátom

feletti Erőre. El fogok menni egy gyűlésre, ki fogom nyújtani a kezem egy

újonnan érkező felé, fel fogom hívni a szponzoromat, imádkozni fogok a

Felsőbb Erőmhöz – tenni fogok valamit, ami azt mondja, „Megadom

magam.”

Július 22 Lelki halál

„Ha használunk, az halált jelent számunkra, gyakran nem csak egyféle

módon.”

Basic Text, 78. o

Újonnan érkezőként, sokunk úgy érkezett az első gyűlésére, hogy az életnek

csak egy kis szikrája maradt benne. Ez a szikra, a lelkünk, élni akar. A

Narcotics Anonymous táplálja ezt a lelket. A közösség szeretete gyorsan

lángra gyújtja a szikrát. A Tizenkét Lépéssel és más felépülő függők

szeretetével, kezdünk azzá az egész, élettel teli emberré válni, akinek a

Felsőbb Erőnk akart minket. Kezdjük élvezni az életet, megtaláljuk a

létezésünk célját. Minden nap azt választjuk, hogy tiszták maradunk,

lelkünk újjáéled és az Istenünkkel való kapcsolat fejlődik. Lelkünk minden

nappal erősebbé válik, amikor a tisztaságot választjuk.

Annak a ténynek ellenére, hogy életünk a felépülésben jutalmazó, a

használat kényszere néha nyomasztó lehet. Amikor úgy tűnik, hogy minden

rosszul megy az életünkben, a használathoz való visszatérés tűnhet az

egyetlen kiútnak. De tudjuk mi lesz a következménye, ha használunk –

gondosan táplált spiritualitásunk elveszítése. Túl hosszú utat tettünk meg

már a spirituális ösvényen ahhoz, hogy használattal becstelenítsük meg a

lelkünket. Eloltani a spirituális lángot, aminek megtartásáért a

felépülésünkben olyan sokat dolgoztunk, túl magas ár azért, hogy beálljunk.

Csak a mai nap: Hálás vagyok, hogy a lelkem erős és életteli. Ma, úgy

becsülöm meg ezt a lelket, hogy tiszta maradok.

Az önfejűség feladása Július 23

„Akarjuk és követeljük, hogy a dolgok mindig úgy legyenek, ahogyan mi

akarjuk. Múltbéli tapasztalatainkból tudhatnánk, hogy ahogyan mi csináltuk

a dolgokat, az nem működött.”

Basic Text, 90. o

Mindannyiunknak vannak elképzelései, tervei és céljai az életével

kapcsolatban. Semmi nincs az NA programban, ami azt mondaná, hogy ne

gondoljunk magunkra, ne kezdeményezzünk, és ne kezdjünk

felelősségteljes tervek megvalósításába. Hanem amikor életünket az

önfejűség vezérli, akkor találkozunk a problémákkal.

Amikor akaratosan élünk, akkor túllépünk azon, hogy magunkért

gondolkodjunk – akkor csak magunkra gondolunk. Elfelejtjük, hogy csak a

világ részei vagyunk, és bármilyen személyes erőnk van, azt egy Felsőbb

Erőből merítjük. Talán még addig is elmehetünk, hogy azt képzeljük, más

emberek csupán azért léteznek, hogy a mi rendelkezésünkre álljanak.

Hamarosan haragban álltunk mindenkivel és mindennel körülöttünk.

Ennél a pontnál két választásunk van. Továbbra is az önfejűségünk

rabszolgái lehetünk, lehetetlen követeléseket támasztva és frusztráltan mert

a bolygó nem úgy kering, ahogy mi akarjuk. Vagy megadhatjuk magunkat,

elengedhetjük magunkat, kérhetjük hogy tudomásunk legyen Isten

akaratáról, és erőnk annak kivitelezésére, és visszatalálhatunk egy olyan

állapothoz, amiben békében vagyunk a világgal. A gondolkodás, a

kezdeményezés, és felelősségteljes tervek – semmi baj nincs ezekkel a

dolgokkal, amíg Isten akaratát szolgálják, nem csupán a miénket.

Csak a mai nap: Isten akarta szerint fogok tervezni nem a sajátom szerint.

Ha úgy találom, hogy mindennel, ami körülvesz, viszályban állok, fel

fogom adni a makacsságom.

Július 24 Az álarcoknak el kell tűnniük

„…azzal takartuk el alacsony önbecsülésünket, hogy hamis képek mögé

bújtunk, melyekről reméltük, hogy megvezeti az embereket. Az álarcoknak

el kell tűnniük.”

Basic Text, 32. o

A túlérzékenység, bizonytalanság és az identitás hiánya gyakran az aktív

függőséggel áll összefüggésben. Sokan magunkkal visszük ezeket a

felépülésbe is; az alkalmatlanságtól, elutasítástól és céltalanságtól való

félelmeink nem múlnak el egy nap alatt. Sokunknak vannak énképei, hamis

személyiségei, amiket vagy önvédelemből, vagy mások kedvéért építettünk

fel. Néhányan azért használunk álarcokat, mert nem tudjuk, hogy valójában

kik vagyunk. Néha azt hisszük, hogy a képet, amiket használatunk alatt

építettünk fel, a felépülésben is megvédhetnek minket.

Hamis arcokat használunk, hogy valódi személyiségünket elfedjük, vagy

hogy önbecsülésünk hiányát elrejtsük. Az álarcok elrejtenek minket mások

elől, és saját valódi énünk elől is. Azzal, hogy hazugságban élünk, azt

mondjuk ki, hogy nem tudunk élni az igazsággal magunkról. Minél jobban

elrejtjük valódi énünket, annál több kárt okozunk az önbecsülésünknek.

A felépülés egyik csodája önmagunk megismerése, erényeinkkel és

hibáinkkal együtt. Az önbecsülés ezzel a felismeréssel kezdődik. Attól való

félelmünk ellenére, hogy sebezhetővé válunk, hajlandónak kell lennünk

elengedni az álcáinkat. Szabaddá kell válnunk a maszkjainktól, és szabaddá

kell válnunk, hogy bízzunk magunkban.

Csak a mai nap: El fogom engedni az álarcaimat, és hagyom az

önbecsülésemet növekedni.

Tizenkettedik Lépés „kudarc”? Július 25

„Miután ezeknek a lépéseknek eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk,

próbáltuk ezt az üzenetet függőkhöz elvinni, és ezeket az elveket életünk

minden területén gyakorolni.”

Tizenkettedik Lépés

Nem létezik olyan, hogy „kudarcba fulladt” Tizenkettedik Lépés hívás.

Még ha a jelöltünk nem is lesz tiszta, akkor is elértünk két célt. Elültettük a

felépülés magját a függő fejében, akivel megosztottuk a tapasztalatunkat,

erőnket és reményünket. És mi magunk még egy napig tiszták maradtunk.

Egy felépülő függő ritkán távozik egy Tizenkettedik Lépés hívásról mással,

mint mély adag hálával.

Néha úgy gyakoroljuk a Tizenkettedik Lépést, hogy észre sem vesszük.

Amikor a munkatársaink, vagy más ismerőseink ismerik a történetünk egy

részét, és látják, hogy ma milyen emberek vagyunk, tudják kihez

forduljanak, ha amikor egy barátjuknak vagy szerettüknek a segítségünkre

van szüksége. Sokszor mi vagyunk a legnagyobb vonzás, amit az NA

kínálhat!

A Tizenkettedik Lépés sok függő számára a felépülés sarokköve. Őszintén

hisszük, hogy „úgy tudjuk megtartani, amink van, ha továbbadjuk.” A

Tizenkettedik Lépés paradoxa nyilvánvaló, mert ha adunk, azzal kapunk.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy a Tizenkettedik Lépés élő példája

vagyok. Nem tudok „kudarcot vallani”, amikor a felépülés üzenetét

próbálom elvinni egy függőhöz.

Július 26 Feltétel nélküli megadás

„A segítség a függőknek csak akkor kezdődik el, amikor be tudjuk ismerni

a teljes vereséget. Ez ijesztő lehet, de ez az alap, amire életünket építettük.”

Basic Text, 22. o

Legtöbben mindent kipróbáltunk, amire csak gondolni tudtunk, minden

lehetséges erőt kihasználtunk, hogy betöltsük a bennünk lévő lelki űrt.

Semmi – sem a drogok, sem a kontrol és az irányítás, sem a szex, pénz,

vagyon, hatalom, vagy presztízs – nem töltötte be. Tehetetlenek vagyunk;

az életünk irányíthatatlan, legalábbis, ha egyedül vagyunk. A tagadásunk

nem változtat ezen a tényen.

Tehát megadjuk magunkat; kérjük a Felsőbb Erőt, hogy gondoskodjon

akaratunkról és életünkről. Néha, amikor megadjuk magunkat, nem tudjuk,

hogy létezik egy nálunk hatalmasabb Erő, ami visszaállíthatja egész

állapotunkat. Néha nem vagyunk biztosak benne, hogy a saját felfogásunk

szerinti Isten gondoskodni fog irányíthatatlan életünkről. Bizonyosságunk

hiánya azonban nem befolyásolja a lényegbeli igazságot: Tehetetlenek

vagyunk. Életünk irányíthatatlan. Meg kell adnunk magunkat. Csak így

tudjuk magunkat tágra kinyitni – elég tágra ahhoz, hogy megszabaduljunk

régi elképzeléseinktől és a múlt romjaitól, és elég tágra ahhoz, hogy egy

Felsőbb Erő belépjen.

Csak a mai nap: Feltétel nélkül meg fogom adni magam. Ezt olyan

könnyen, vagy nehezen teszem meg, ahogy akarom Akárhogy is, meg

fogom tenni.

Felépülünk Július 27

„Miután az NA-ba jöttünk, nagyon különleges emberek csoportjában

találtuk magunkat, akik ugyanúgy szenvedtek, mint mi és megtalálták a

felépülést. A tapasztalatukban, amit ingyen megosztottak, mi magunk is

reményt találunk. Ha nekik működött a program, akkor nekünk is

működhet.

Basic Text, 10. o

Az újonnan érkező remegve és zavartan sétál be az első gyűlésére. Az

emberek nyüzsögnek. Üdítők és irodalom van kirakva. Miután mindenki a

székéhez sodródott, és kényelembe helyezte magát, elkezdődik a gyűlés. Az

újonnan érkező, miután meghökkent pillantást vet erre a fura

embercsoportra, megkérdezi, „Miért tenném fel az életemet erre a

csoportra? Végül is, ők is csak ugyanolyan függők, mint én.”

Bár igaz talán, hogy sok tagunkra nem várt túl nagy jövő, amikor

megérkeztünk, de az újonnan érkező hamar megtanulja, hogy az számít,

ahogyan ma élünk. A gyűléseink tele vannak olyan függőkkel, akiknek az

élete teljesen megváltozott. A kedvezőtlen esélyek ellenére, felépülünk. Az

újonnan érkező tud azonosulni azzal, ahol mi voltunk, és reményt meríthet

abból, ahol ma vagyunk. Ma, mindannyiunknak megvan az esélye, hogy

felépüljön.

Igen, biztonsággal rábízhatjuk életünket a Felsőbb Erőnkre és a Narcotics

Anonymous-ra. Amíg dolgozunk a programon, biztos a kifizetődés: az aktív

függőségtől való szabadság, és egy jobb életmód.

Csak a mai nap: A felépülés, amire a Narcotics Anonymous-ban találtam,

biztos. Ha erre alapozom az életemet, akkor tudom, hogy fejlődni fogok.

Július 28 Titkok és intimitás

„Attól féltünk, hogy ha valaha leleplezzük, hogy milyenek vagyunk, akkor

biztosan elutasítanak minket.”

Basic Text, 31. o

A korlátok nélküli kapcsolat, amiben teljesen nyitottak lehetünk az

érzéseinkkel kapcsolatban, valami, amire sokan vágyunk. Ugyanakkor, az

ilyen fajta intimitás lehetősége majdnem több félelmet okoz, mint

bármilyen más helyzet az életünkben.

Ha megvizsgáljuk, hogy mitől félünk, akkor általában azt találjuk, hogy

megpróbáljuk elrejteni a személyiségünk egy oldalát, amit szégyellünk, egy

olyan oldalát, amit néha még mi magunk sem ismertünk be magunknak.

Nem akarjuk, hogy mások ismerjék a bizonytalanságainkat, a fájdalmunkat,

a hiányainkat, így egyszerűen csak nem tárjuk fel ezeket. Azt képzelhetjük,

hogy ha senki nem tud a hibáinkról, akkor ezek a hibák megszűnnek

létezni.

Ez az a pont, ahol a kapcsolataink befejeződnek. Senki, aki belép az

életünkbe, nem fog túljutni azon a ponton, ahol a titkaink kezdődnek.

Ahhoz, hogy megtartsuk egy kapcsolatban az intimitást, elengedhetetlen,

hogy tudomást vegyünk a hibáinkról, és elfogadjuk őket. Amikor ezt

tesszük, akkor a tagadás erődítménye, amit ezeknek a dolgoknak az

elrejtésére emeltünk, össze fog omlani, és képesek leszünk felépíteni

kapcsolatainkat másokkal.

Csak a mai nap: Lehetőségeim vannak arra, hogy megosszam a belsőmet.

Ki fogom használni ezeket a lehetőségeket, és közelebb kerülök azokhoz,

akiket szeretek.

Elvárások Július 29

„Ahogyan felismerjük a megbocsátásra való szükségünket, mi is

könnyebben megbocsátunk.”

Basic Text, 38. o

Az életünkben lévő más emberekkel szembeni viselkedésünk tükrözi a

magunkkal szembeni viselkedésünket. Amikor tökéletességet követelünk

magunktól, akkor másoktól is azt fogjuk megkövetelni. Ahogyan

törekszünk arra, hogy rendbe tegyük és gyógyítsuk életünket a

felépülésben, talán másoktól is elvárjuk, hogy ugyanolyan keményen és

ugyanolyan tempóban dolgozzon a felépülésén, mint mi. És mint ahogyan

gyakran mi sem bocsátjuk meg a saját hibáinkat, talán elfordulunk a

barátainktól és családtagjainktól, amikor azok nem felelnek meg az

elvárásainknak.

Ha dolgozunk a lépéseken, az segít megérteni saját korlátjainkat és saját

emberségünket. Eljutunk oda, hogy kudarcainkat emberi hibáknak látjuk.

Felfogjuk, hogy soha nem leszünk tökéletesek, és hogy időnként csalódást

fogunk okozni magunknak és másoknak. Megbocsátást remélünk.

Ahogyan szépen lassan tanuljuk elfogadni magunkat, kezdhetünk másokat

is ugyanazzal az elfogadó és toleráns szívvel szemlélni. Ezek az emberek is

csak emberek, akik a legjobbat akarják, ami néha nem sikerül.

Csak a mai nap: Olyan toleranciával és megbocsátással fogok másokat

kezelni, amilyent magamnak is szeretnék.

Július 30 Rendszeres leltár

„A folyamatos személyes leltárkészítés azt jelenti, hogy kialakítunk egy

szokást, hogy rendszeresen megvizsgáljuk magunkat, cselekedeteinket,

hozzáállásunkat és a kapcsolatainkat.”

Basic Text, 41. o

A rendszeres leltárkészítés az új életformánk kulcseleme. Aktív

függőségünkben olyan keveset vizsgáltuk meg magunkat, amennyire csak

lehetett. Nem tetszett, ahogyan éltük az életünket, de nem éreztük úgy, hogy

tudunk változtatni azon, ahogyan élünk. Az önvizsgálat, úgy éreztük,

hiábavaló és fájdalmas dolog lett volna.

Ma, mindez változik. Ahol tehetetlenek voltunk függőségünkkel szemben,

ott egy nálunk hatalmasabb Erőre találtunk, ami segített nekünk abbahagyni

a használatot. Ahol egyszer úgy éreztük, hogy elvesztünk az élet

labirintusában, ott irányításra találtunk felépülő függő társaink

tapasztalatában, és a Felsőbb Erőnkkel való egyre fejlődő kapcsolatban.

Nem kell hogy a régi, romboló szokásaink csapdájában érezzük magunkat.

Élhetünk másképp, ha azt választjuk.

Azáltal, hogy kialakítjuk a leltárkészítés rendszeres szokását, lehetőséget

adunk magunknak arra, hogy megváltoztassunk bármit, ami nem működik

az életünkben. Ha elkezdtünk valami olyasmit csinálni, ami problémákat

okoz, akkor elkezdhetünk változtatni a viselkedésünkön, mielőtt teljesen

kezelhetetlenné válik. És ha valami olyasmit csinálunk, ami

megakadályozza a problémák előfordulását, akkor azt is feljegyezhetjük, és

bátoríthatjuk magunkat arra, hogy azt folytassuk, ami működik.

Csak a mai nap: El fogom kötelezni magam, hogy a rendszeres leltár az új

életformám része legyen.

Szabadság az aktív függőségtől Július 31

„A Narcotics Anonymous csak egyetlen dolgot ígér nekünk, és az pedig az

aktív függőségtől való szabadság, a megoldás, ami olyan sokáig elkerült

minket.”

Basic Text, 102. o

Az NA nem kínál más ígéretet, mint az aktív függőségtől való szabadságot.

Igaz, hogy néhány tagunk anyagi sikerekkel találkozik a felépülése során.

Szép házakat vesznek, szép autókat vezetnek, szép ruhákat hordanak, és

csodálatos családot alapítanak. Ugyanakkor a jólétnek ezek a külső jelei

nem jellemzőek a legtöbb tagunkra. Nagyon sokunk soha nem ér el anyagi

sikereket. Ez nem feltétlenül tükrözi a felépülésünk minőségét.

Amikor kísértésbe esünk, hogy ezekhez a látszólag gazdag tagokhoz

hasonlítsuk magunkat, akkor jó emlékezni arra, hogy miért jöttünk a

Narcotics Anonymous termeibe. Azért jöttünk, mert az életünk összeomlott

körülöttünk. Érzelmi, fizikai és lelki vereséget szenvedtünk. Basic Text-ünk

emlékeztet minket arra, hogy „kétségbeesésünkben egymásnál kerestünk

segítséget a Narcotics Anonymous-ban.” Azért jöttünk, mert vereséget

szenvedtünk.

A függők számára minden tiszta nap egy csoda. Amikor emlékezünk, hogy

miért jöttünk a Narcotics Anonymous-ba és hogy milyen állapotban

érkeztünk meg, akkor fogjuk fel, hogy az anyagi jólét elhalványul a

spirituális gazdagság mellett, amit a felépülésben kaptunk.

Csak a mai nap: Sokkal inkább egy spirituális ajándékot kaptam, mint

anyagi jólétet: a felépülésemet. Meg fogom köszönni a saját felfogásom

szerinti Istennek az aktív függőségtől való szabadságomat.

Megszabadítva a bűntudattól Augusztus 1

„Függőségünk szolgává tett minket. Saját elménk rabjai voltunk, és saját

bűntudatunk kárhoztatott el minket.”

Basic Text, 7. o

A bűntudat egyik olyan akadály a felépülésben, amibe leggyakrabban

belebotlunk. A bűntudat egyik ismertebb formája az önutálat, ami annak

eredménye, amikor próbálunk megbocsátani magunknak, de nem érezzük a

megbocsátást.

Hogyan tudunk magunknak megbocsátani, hogy érezzük is? Először is,

emlékezzünk arra, hogy a bűntudat és a kudarc nem egy széttéphetetlen

lánc láncszemei. A szponzorral és más függőkkel való megosztás ezt

igaznak mutatja. Az ilyenfajta megosztás gyakran egy érzékelhetőbb

tudatosságot eredményez a dolgainkban játszott saját szerepünkkel

kapcsolatban. Néha megértjük, hogy túl magasak voltak az elvárásaink.

Növeljük a hajlandóságunkat, hogy inkább a megoldásokban vegyünk részt,

mint hogy a problémáknál időzzünk.

Valahol útközben felfedezzük, hogy valójában kik vagyunk. Általában úgy

találjuk, hogy nem vagyunk sem azok a teljesen tökéletes, sem azok a

teljesen tökéletlen lények, akiknek képzeltük magunkat. Nem kell

megfelelnünk az illúzióinknak; csak a valóságban kell élnünk.

Csak a mai nap: Hálás vagyok az erényeimért, és elfogadom a hibáimat. A

hajlandóságon és az alázaton keresztül szabadon fejlődhetek a

felépülésemben és megszabadulhatok a bűntudattól.

Augusztus 2 Az őszinteség gyakorlása

„Amikor csapdában, vagy nyomás alatt érezzük magunkat, akkor hatalmas

lelki és érzelmi erő kell az őszinteséghez.”

Basic Text, 81. o

Sokan úgy próbálunk kikecmeregni egy nehéz helyzetből, hogy

őszintétlenek voltunk. Néhányunk természetszerűen kicsavarja a történetét,

akkor is, ha ugyanolyan könnyen elmondhattuk volna a szimpla igazságot

is. Amikor próbáljuk elkerülni az őszinteséget, az mindig visszaüt. Az

őszinteség kényelmetlen lehet, de a gond, amit el kell viselnünk, amikor

őszintétlenek vagyunk, általában sokkal rosszabb, mint annak

kényelmetlensége, ha elmondjuk az igazságot.

Az őszinteség a felépülés egyik alapelve. Felépülésünk legelejétől

alkalmazzuk ezt az elvet, amikor végül beismerjük tehetetlenségünket és

irányíthatatlanságunkat. Az őszinteség elvének alkalmazását folytatjuk

minden alkalommal, amikor szembesülünk a választással, hogy fantáziában

éljünk, vagy saját törvényei szerint éljük az életet. Megtanulni őszintének

lenni nem mindig könnyű, különösen a palástolás és megtévesztés után,

amit olyan sokan gyakoroltunk a függőségünkben. Talán remeg a hangunk,

amikor újonnan talált őszinteségünket teszteljük. De az igazság hangja, ami

saját szánkból jön ki, hamarosan minden kételyt eloszlat: Az őszinteség jó

érzés! Könnyebb igazságban élni, mint hazugságban.

Csak a mai nap: Őszintén magamhoz ragadom az életet, minden

nyomásával, és követelésével együtt. Gyakorolni fogom az őszinteséget,

még ha kellemetlen is. Az őszinteség segíteni fogja az erőfeszítéseimet,

hogy tisztán éljek és felépüljek, nem pedig bántani.

Bízni az emberekben Augusztus 3

„Sokunknak nem lett volna hova mennie, ha nem tudtunk volna megbízni

az NA csoportokban és tagokban.”

Basic Text, 81. o

Megbízni az emberekben, kockázat. Az emberek arról hírhedtek, hogy

feledékenyek, megbízhatatlanok és tökéletlenek. Legtöbbünk olyan

háttérből jön, ahol gyakran előfordult a barátok közötti árulás és

érzéketlenség. Még a legmegbízhatóbb barátaink sem voltak nagyon

megbízhatóak. Mire az NA ajtajához érkezünk, legtöbbünknek több száz

olyan tapasztalata van, ami igazolja azt a meggyőződésünket, hogy az

emberek nem megbízhatóak. Felépülésünk mégis megkívánja, hogy

megbízzunk az emberekben. Ezzel a dilemmával állunk szemben: Az

emberek nem mindig megbízhatóak, mégis meg kell bennük bíznunk. Adva

a múltunk bizonyítékait, hogyan csináljuk ezt?

Először is, emlékeztessük magunkat arra, hogy az aktív függőség szabályai

nem vonatkoznak a felépülésre. Legtöbb társunk a tőlük telhető legtöbbet

teszi azért, hogy éljék a lelki elveket, melyeket a programban tanulunk.

Másodszor, emlékeztessük magunkat arra, hogy mi sem vagyunk 100%-

osan megbízhatóak. Bennünk is biztosan csalódni fog valaki az életünkben,

bármennyire is törekszünk arra, hogy ez ne legyen. Harmadszor, és

legfontosabban, felfogjuk, hogy szükségünk van arra, hogy megbízzunk

NA-s társainkban. Az életünk a tét, és az egyetlen módja annak, hogy

tiszták maradjunk, az, hogy megbízunk ezekben a jó-szándékú emberekben,

akik saját bevallásuk szerint nem tökéletesek.

Csak a mai nap: Meg fogok bízni a társaimban. Bár bizonyára nem

tökéletesek, ők a legnagyobb reményem.

Augusztus 4 Mikor nem titok egy titok?

„A függők hajlamosak titkos életet élni… Nagy megkönnyebbülés

megszabadulni minden titkunktól, és megosztani a múltunk terhét.”

Basic Text, 32. o

Hallottuk már, hogy „annyira vagyunk betegek, mint a titkaink.” Mit

tartunk titokban és miért?

Titokban tartjuk azokat a dolgokat, amik szégyenérzetet okoznak. Talán

azért ragaszkodunk ezekhez a dolgokhoz, mert nem akarjuk feladni őket.

Ha szégyenérzetet okoznak, akkor nem élnénk könnyebben magunkkal, ha

megszabadulnánk tőlük?

Néhányunk más okból ragaszkodunk a dolgokhoz, amik szégyenérzetet

okoznak. Nem arról van szó, hogy nem akarunk megszabadulni tőlük; csak

nem hisszük, hogy meg tudunk szabadulni tőlük. Olyan hosszú ideig

gyötörtek minket, és olyan sokszor próbáltunk megszabadulni tőlük, hogy

már nem reméltünk megkönnyebbülést. Még mindig szégyelljük őket,

mégis titokban tartjuk őket.

Emlékeznünk arra, hogy kik vagyunk: felépülő függők. Mi, akik olyan

sokáig próbáltuk titokban tartani a droghasználatunkat, szabadságra

találtunk a megszállottságtól és a kényszertől, hogy használjunk. Bár

sokunk egészen a végéig élvezte a használatot, azért mégis akartuk a

felépülést. Nem bírtuk tovább az áldozatot, amit a használatunk követelt.

Amikor beismertük tehetetlenségünket és másoktól kértünk segítséget,

megszabadultunk a titkunk terhétől.

Ugyanez az elv vonatkozik bármilyen titokra, ami terhel minket. Igen,

annyira vagyunk betegek, mint a titkaink. Csak amikor a titkaink

megszűnnek titkok lenni, akkor kezdhetünk megkönnyebbülést találni a

dolgoktól, amik szégyenérzetet okoznak nekünk.

Csak a mai nap: A titkaim csak addig tehetnek beteggé, amíg titkok

maradnak. Ma, beszélni fogok a titkaimról a szponzorommal.

Gondolataink alakja Augusztus 5

„Ha spirituális eszmékkel alakítjuk gondolatainkat, akkor szabadok

vagyunk, hogy azzá váljunk, akivé akarunk.”

Basic Text, 101. o

A függőség a maga módján alakította a gondolatainkat. Bármilyen is volt

egykor az alakjuk, eltorzultak, amint a betegségünk átvette a teljes uralmat

életünk felett. A drogokkal és önmagunkkal való megszállottságunk

alakította a hangulatainkat, cselekedeteinket, és életünk formáját is.

Programunk minden egyes spirituális eszméje arra szolgál, hogy

kiegyenesítse gondolkodásunkban egyik-másik csomót, ami aktív

függőségünkben alakult ki. A tagadással szembeszáll a beismerés, a

titkolózással az őszinteség, az elszigeteltséggel a közösség, a

kétségbeeséssel pedig egy szerető Felsőbb Erőbe vetett hit. A lelki elvek,

melyeket a felépülésben találunk, visszaállítják gondolataink és életünk

alakját természetes állapotukhoz.

És mi az a „természetes állapot”? Az állapot, amit őszintén szeretnénk

magunknak, legnagyobb álmaink tükörképe. És ezt honnan tudjuk? Onnan,

hogy a felépülésben gondolatainkat a lelki elvek alakítják, amiket az NA-

ban talált Istennel való fejlődő kapcsolatunkban találunk.

Többé nem a függőségünk formálja a gondolatainkat. Ma, életünket a

felépülésünk, és a Felsőbb Erőnk formálja.

Csak a mai nap: Hagyni fogom, hogy lelki elvek alakítsák a gondolataimat.

Ily módon meg fogom találni a saját Felsőbb Erőm alakját.

Augusztus 6 A belső öröm

„Felépülésünk kezdete óta úgy találjuk, hogy az öröm nem az anyagi

dolgokból fakad, hanem belülről.”

Basic Text, 103. o

Néhányunk a betegségünktől legyengülve érkezett a Narcotics Anonymous-

ba. Függőségünk miatt minden tulajdonunkat elveszítettük. Amikor

kitisztultunk, minden energiánkat az anyagi javaink visszaszerzésébe

fektettük, amitől elégedetlenebbek lettünk az életünkkel, mint valaha.

Más tagok anyagi dolgokkal próbáltak könnyíteni a lelki fájdalmukon.

Elutasított minket egy szeretőjelölt? Akkor vegyünk valamit. Meghalt a

kutyánk? Irány a sétálóutca. Az a probléma, hogy az érzelmi kielégülést

nem lehet megvásárolni, még kedvező részletre sem.

Az anyagi dolgokkal önmagában véve semmi baj. Kényelmesebbé és

pazarabbá tehetik az életet, de nem tudnak helyrehozni minket. Akkor hol

található meg az igazi öröm? Mi tudjuk; a válasz bennünk van.

Mikor találtuk meg az örömöt? Amikor jutalom elvárása nélkül ajánlkozunk

mások szolgálatára. Igaz melegségre találtunk a közösségben – nem csak az

NA-ban, de a családunkban, a kapcsolatainkban, és a társadalomban. És az

Istenünkkel való tudatos kapcsolatunkban megtaláltuk a megelégedettség

legbiztosabb forrását. A belső béke, az irányítás biztos érzése és az érzelmi

biztonság nem az anyagi dolgokból fakadnak, hanem belülről.

Csak a mai nap: Az igazi örömöt nem lehet megvásárolni. Az örömömet a

szolgálatban, a közösségben, a Felsőbb Erőmben – belül fogom keresni.

Hála lista Augusztus 7

„Koncentrálunk bármire, ami nem úgy működik, ahogy mi akarjuk, és nem

vesszünk észre a csodákat az életünkben.”

Basic Text, 77. o

Könnyű hálásnak lenni, amikor minden simán megy. Ha fizetésemelést

kapunk, hálásak vagyunk. Ha megházasodunk, hálásak vagyunk. Ha valaki

egy szép ajándékkal vagy egy nem-kért szívességgel lep meg minket,

hálásak vagyunk. De ha kirúgnak az állásunkból, elválunk vagy csalódunk,

akkor a hála megy is ki az ablakon. Úgy találjuk, hogy megszállottak

vagyunk azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik nem működnek, akkor is

ha minden más csodálatos.

Ez az, ahol hasznát vehetjük egy hála listának. Lelünk tollal és papírral, és

listát készítünk azokról az emberekről, akikért hálásak vagyunk.

Mindannyiunk ismer embereket, akik átsegítettek minket az élet

megrázkódtatásain. Listát készítünk a lelki erényekről, melyekre szert

tettünk, mivel tudjuk, hogy nélkülük nem tudnánk átvészelni a jelen

körülményeket. És végül, de nem utolsó sorban, magát a felépülést is

felírjuk a listára. Bármi, amiért hálásak vagyunk, felkerül a listára.

Biztosan úgy fogjuk találni, hogy gyakorlatilag több száz dolog van az

életünkben, ami hálánkat inspirálja. Még azok is közülünk, akik egy

betegségben szenvedünk, vagy akik minden anyagi jólétet elveszítetünk,

fogunk találni spirituális természetű áldásokat, amiért hálásak lehetünk. A

lelki ébredés a legértékesebb ajándék, amit egy függő kaphat.

Csak a mai nap: Listát fogok írni, mind anyagi, mind lelki dolgokról,

amikért hálás vagyok.

Augusztus 8 Felelősségteljes felépülés

„…elfogadjuk a felelősséget problémáinkért, és azt látjuk, hogy egyformán

felelősek vagyunk a megoldásainkért is.”

Basic Text, 94. o

Néhányan, jól hozzászokva ahhoz, hogy másokra hagyjuk a személyes

felelősségünket, talán ugyanezzel a viselkedéssel próbálkozunk a

felépülésben is. Hamar rájövünk, hogy nem ez működik.

Például, változtatást fontolgatunk az életünkben, így felhívjuk a

szponzorunkat, és megkérdezzük, mit tegyünk. Azzal az álcával, hogy

irányítást kérünk, valójában arra kérjük a szponzorunkat, hogy legyen

felelős az életünkkel kapcsolatos döntésekért. Vagy talán nézeteltérésünk

volt valakivel egy gyűlésen, így a személy legjobb barátját kérjük meg,

hogy kérjen bocsánatot helyettünk. Talán az utóbbi hónapban több

alkalommal erőlettük, hogy egy barátunk végezze el szolgálati

kötelességeinket. Előfordulhat, hogy egy barátunkat kértük meg, hogy

elemezze a viselkedésünket és azonosítsa a hibáinkat, ahelyett, hogy mi

készítsük el a saját leltárunkat?

A felépülés olyan dolog, amiért meg kell dolgozni. Nem fogják ezüst tálcán

nyújtani nekünk, és nem várhatjuk el a barátainktól vagy a szponzorunktól,

hogy felelős legyen a munkáért, amit saját magunknak kell elvégezni. Úgy

épülünk fel, hogy a saját döntéseinket hozzuk meg, saját szolgálatunkat

végezzük, és saját lépéseinken dolgozunk. Ha magunkért tesszük,

megkapjuk a jutalmát.

Csak a mai nap: Elfogadom a felelősséget az életemért és felépülésemért.

A szeretet Ereje Augusztus 9

„Kezdjük látni, hogy Isten szeretete végig jelen volt, csak arra várva, hogy

elfogadjuk.”

Basic Text, 46. o

Isten szeretete az átalakító erő, ami felépülésünket hajtja. Ezzel a szeretettel

szabadságra találunk a használat, önutálat és még több használat

reménytelen és kétségbeesett körforgásától. Ezzel a szeretettel megkapjuk

egykor céltalan életünk okát és célját. Ezzel a szeretettel megkapjuk az új

élet kezdetéhez szükséges belső irányítást és erőt: az NA útját. Ezzel a

szeretettel, kezdjük másképp látni a dolgokat, mintha új szemünk lenne.

Ahogyan életünket a szeretet szemeivel vizsgáljuk, egy elképesztő

felfedezésre bukkanhatunk: A szerető Isten, aminek felfogására mostanában

jutottunk el, mindig velünk volt, és mindig szeretett minket. Emlékezünk

azokra az időkre, amikor egy Felsőbb Erő segítségét kértük, és megkaptuk.

Még olyan időkre is emlékezünk, amikor nem kértünk ilyen segítséget, és

mégis megkaptuk. Megértjük, hogy egy szerető Felsőbb Erő végig

gondoskodott rólunk, életünket megtartotta addig a napig, amikor el tudtuk

magunknak fogadni ezt a szeretetet.

A szeretet Ereje mindvégig velünk volt. Ma, hálásak vagyunk, amiért elég

hosszú ideig életben maradtunk ahhoz, hogy tudatában legyünk annak, hogy

ez a szeretet jelen van a világunkban és életünkben. Életereje elárasztja

lényünket, vezet a felépülésben, és mutatja hogyan éljünk.

Csak a mai nap: Elfogadom egy Felsőbb Erő szeretetét az életemben.

Tudatában vagyok ennek az Erőnek a bennem lévő irányításában és

erejében. Ma, ezt magaménak tekintem.

Augusztus 10 Rendszeres ima és meditáció

„Legtöbbünk akkor imádkozik, ha valami fáj. Megtanuljuk, hogy ha

rendszeresen imádkozunk, akkor nem lesz olyan gyakori, vagy heves a

fájdalmunk.”

Basic Text, 44. o

A rendszeres ima és meditáció az új életbeli szokásaink két kulcsfontosságú

eleme. Aktív függőségünk több volt, mint pusztán egy rossz szokás, ami

arra várt, hogy akaraterővel megtörjék. Függőségünk egy negatív, kimerítő

függés volt, ami minden pozitív energiánkat elrabolta. Ez a függés annyira

totális volt, hogy megakadályozta bármiféle bizalom kialakítását egy

Felsőbb Erőben.

Felépülésünk legelejétől kezdve a Felsőbb Erőnk volt az erő, ami meghozta

nekünk a szabadságot. Először is, megszabadított minket a kényszertől,

hogy továbbra is drogozzunk, akkor is, ha tudjuk, hogy megöl minket. Majd

megszabadított minket a betegségünk mélyebben megbúvó oldalaitól.

Felsőbb Erőnk megadta nekünk az irányítást, az erőt, és a bátorságot, hogy

leltárt készítsünk magunkról; hogy hangosan beismerjük egy másik

személynek, hogy milyen volt az életünk, talán életünkben először; hogy

elkezdjünk könnyebbülést keresni a problémáink alatt meghúzódó krónikus

jellemhibáinktól; és hogy végre jóvátegyük a károkat, amiket okoztunk.

Ez a Felsőbb Erővel való első találkozás, és az első szabadság, egy

szabadságban bővelkedő életté növekedett. Úgy tartjuk meg ezt a

szabadságot, hogy rendszeres imán és meditáción keresztül megtartjuk és

fejlesztjük tudatos kapcsolatunkat a Felsőbb Erőnkkel.

Csak a mai nap: El fogom magam kötelezni arra, hogy a rendszeres imát és

meditációt az új életmódom részévé tegyem.

Aktív hallgatás Augusztus 11

„Aktív hallgatáson keresztül hallunk olyan dolgokat, amik működnek

számunkra.”

Legtöbbünk a hallgatás nagyon csekély képességével érkezett a Narcotics

Anonymous-ba. De ahhoz, hogy teljesen ki tudjuk használni azt „a terápiás

módot, hogy egyik függő segíti a másikat,” meg kell tanulnunk aktívan

hallgatni.

Mi nekünk az aktív hallgatás? A gyűléseken azt jelenti, hogy arra

koncentrálunk, amit a speaker megoszt, addig, amíg a speaker megoszt.

Félretesszük saját gondolatainkat és véleményünket a gyűlés végéig. Ekkor

kiválogatjuk, amit hallottunk, hogy eldöntsük, mely gondolatokat akarjuk

használni, és melyeket akarjuk tovább kutatni.

Aktív hallgatási készségeinket a szponzorálásban is alkalmazhatjuk. Az

újonnan érkezők gyakran beszélnek velünk valami „nagy eseményről” az

életükben. Az ilyen események talán nem tűnnek nekünk jelentősnek,

viszont az újonnan érkező számára igen, neki még kevés tapasztalata van az

élet feltételei szerinti élettel. Aktív hallgatásunk segít nekünk átérezni

azokat az érzéseket, amiket az ilyen események idéznek elő szponzoráltunk

életében. Ezzel a megértéssel, jobb elképzelésünk van arról, hogy mit

osszunk meg velük.

Függőségünk elszigeteltségében ismeretlen volt számunkra az aktív

hallgatás képessége. Ma, ez a képesség segít nekünk aktívan részt venni a

felépülésben. Az aktív hallgatáson keresztül mindent megkapunk, amit az

NA-ban kínálnak nekünk, és teljességében megosztjuk másokkal a

szeretetet és törődést, amit kaptunk.

Csak a mai nap: Arra fogok törekedni, hogy aktív hallgató legyek.

Gyakorolni fogom az aktív hallgatást, amikor mások megosztanak és

amikor én osztok meg másokkal.

Augusztus 12 Elég!

„Belül valami azt kiáltja, ’Elég, elég, elegem volt,’ és ekkor késze állnak

megtenni azt az első és gyakran legnehezebb lépést a betegségük kezelése

felé.”

Basic Text, 203. o

Tényleg elegünk volt? Ez az a kulcsfontosságú kérdés, amit fel kell tennünk

magunknak, amikor készülünk a Narcotics Anonymous Első Lépésén

dolgozni. Nem számít, hogy sértetlen családdal, még működő karrierrel és

egészséges külső megjelenéssel érkeztünk az NA-ba, vagy sem. Csak az

számít, hogy olyan érzelmi és spirituális mélypontot értünk el, ami kizárja

az aktív függőséghez való visszatérésünket. Ha így van, akkor igazán

készen állunk arra, hogy a végsőkig elmenjünk a használat abbahagyásáért.

Amikor feltárjuk a tehetetlenségünket, akkor egyszerű kérdéseket teszünk

fel magunknak. Tudom kontrollálni a droghasználatomat akármilyen

formában? Milyen események történek meg droghasználatom

eredményeként, amiket nem akartam, hogy megtörténjenek? Hogyan

kezelhetetlen az életem? Hiszem a szívemben, hogy függő vagyok?

Ha ezekre a kérdésekre adott válaszok a Narcotics Anonymous ajtaihoz

visznek minket, akkor készen állunk rátérni az aktív függőségtől való

szabadság felé vezető következő lépésre. Ha tényleg elegünk volt, akkor

hajlandóan leszünk bármeddig elmenni, hogy felépülésre találjunk.

Csak a mai nap: Beismerem, hogy elegem volt. Készen állok, hogy

dolgozzam az Első Lépésen.

Nehéz emberek Augusztus 13

„Azáltal, hogy feltétlen szeretet adunk… szeretőbbé válunk, és azáltal,

hogy megosztjuk spirituális fejlődésünket, spirituálisabbá válunk.”

Basic Text, 99. o

Legtöbbünk életében van egy-két kivételesen nehéz ember. Hogyan

kezeljünk egy ilyen személyt a felépülésünkben?

Először is, elkészítjük saját leltárunkat. Okoztunk-e kárt ennek a

személynek? Valamilyen cselekedetünk, vagy viselkedésünk szolgált

invitálásként erre a fajta bánásmódra, amiben részesítettek minket? Ha igen,

akkor meg akarjuk-e tisztítani a levegőt, beismerni, hogy hibáztunk és kérni

a Felsőbb Erőnket, hogy eltávolítson bármilyen hibát, ami megakadályozza,

hogy segítőkészek és konstruktívak legyünk.

Majd, spirituálisan orientált életet kereső emberekként, a másik személy

szemszögéből közelítjük meg a problémát. Számos kihívással állhatnak

szemben, amiket vagy nem veszünk számításba, vagy nem tudunk róluk,

kihívások, amik miatt kellemetlenül viselkednek. Ahogy mondják, a

felépülésben arra törekszünk, hogy „inkább mi bocsássunk meg, minthogy

nekünk legyen megbocsátva; inkább mi értsük meg, minthogy mi legyünk

megértve.”

Végül, amennyire hatalmunkban áll, módokat keresünk arra, hogy segítsünk

másoknak túltenni magukat a kihívásaikon, anélkül, hogy sértenünk a

méltóságukat. Imádkozunk a jólétükért és lelki fejlődésükért és a

képességért hogy kínálhassuk nekik a feltétel nélküli szeretetet, ami olyan

sokat jelentett nekünk a felépülésünkben.

Nem tudjuk megváltoztatni a nehéz embereket az életünkben, és nem is

tudunk mindenki kedvére tenni. De az NA-ban tanult lelki elvek

alkalmazásával megtanulhatjuk szeretni őket.

Csak a mai nap: Felsőbb Erő, segíts, hogy más embereket szolgáljak, és ne

azt követeljem, hogy ők szolgáljanak engem.

Augusztus 14 Korlátjaink elengedése

„Nem kell beérnünk a múlt korlátjaival. Megvizsgálhatjuk, és

újravizsgálhatjuk a régi elképzeléseinket.”

Basic Text, 11. o

Legtöbben saját magunk által felállított korlátok tömkelegével érkezik a

programba, ami gátol minket teljes lehetőségeink felismerésében, ami

hátráltatja próbálkozásainkat, hogy megtaláljuk a létünk magjában lévő

értékeket. Korlátokat helyezünk képességünk elé, hogy igazak legyünk

magunkhoz, a képességünk elé, hogy működjünk a munkahelyünkön,

korlátozzuk a kockázatokat, amiket hajlandóak vagyunk vállalni – a lista

végtelennek tűnik. Ha a szüleink és tanáraink azt mondták nekünk, hogy

soha nem leszünk sikeresek, és mi elhittük nekik, akkor jó esély van rá,

hogy nem is értünk el sokat. Ha szocializációnk arra tanított minket, hogy

ne álljunk ki magunkért, akkor nem is tettük, még ha bennünk minden azt

üvöltötte is, hogy csináljuk.

A Narcotics Anonymous egy olyan folyamatot ad nekünk, amivel

felismerhetjük ezeknek a hamis korlátoknak a valódi voltát. Negyedik

Lépésünkön keresztül fel fogjuk fedezni, hogy nem akarunk minden tanult

szabályt megtartani. Nem kell, hogy a múltbéli tapasztalataink áldozati

legyünk egy életen át. Megszabadulhatunk a fejlődésünket akadályozó

elképzelésektől. Képesek vagyunk arra, ahogy kitoljuk határainkat új

elképzelések és tapasztalatok felölelésére. Szabadon nevethetünk, sírhatunk,

és mindenekelőtt, élvezhetjük felépülésünket.

Csak a mai nap: El fogom engedni a magam által felállított korlátokat és

megnyitom magam új elképzelések felé.

Idővel, nem egy nap alatt Augusztus 15

„Úgy találtuk, hogy nem épülünk fel fizikailag, mentálisan és spirituálisan

egy nap alatt.”

Basic Text, 27. o

Előfordult, hogy azzal az érzéssel álltál egy felépülési ünnepséghez, hogy

előbbre kéne már tartanod a felépülésedben, mint ahol vagy? Talán

hallgattad már nálad sokkal kevesebb ideje tiszta újonnan érkezők

megosztását a gyűléseken, és arra gondoltál, „De én épp hogy most kezdem

érteni azt, amiről beszélnek!”

Fura, hogy abban a hitben kellene megérkeznünk a felépülésbe, hogy

azonnal csodálatosan fogjuk érezni magunkat, és hogy nem lesznek többé

nehézségeink az élet fordulatainak kezelésével. Azt várjuk, hogy fizikai

problémáink egyik napról a másikra helyretevődjenek, gondolkodásunk

racionálissá váljon és egy teljesen kifejlett lelki élet jutassa magát

kifejezésre. Elfelejtjük, hogy éveket töltöttünk azzal, hogy testünket

bántalmazzuk, elménket eltompítsuk és hogy egy Felsőbb Erő létének

tudatát elnyomjuk. Nem tudjuk egy nap alatt visszacsinálni a kárt. De

tudjuk alkalmazni a következő lépést, el tudunk menni a következő

gyűlésre, tudjuk segíteni a következő újonnan érkezőt. Apránként

gyógyulunk és épülünk fel – nem egyik napról a másikra, hanem idővel.

Csak a mai nap: A testem egy kicsit gyógyulni fog, az elmém egy kicsivel

tisztább lesz, és a Felsőbb Erőmmel való kapcsolatom erősödik.

Augusztus 16 Fel vagy le

„Ez a lelki növekedés felé vezető út. Minden nap változunk… Ez a

növekedés nem pusztán kívánság, hanem tettek és ima eredménye.”

Basic Text, 35-36. o

Lelki állapotunk soha nem állandó; ha nem fejlődik, akkor hanyatlik. Ha

egyhelyben állunk, akkor lelki fejlődésünk elveszíti a felfelé irányuló

lendületét. Fejlődésünk fokozatosan lelassul, majd megáll, majd visszafelé

halad. Elfogy a toleranciánk; csökken a hajlandóságunk, hogy másokat

szolgáljunk; beszűkül és bezárul az elménk. Kis idő múlva ugyanott

leszünk, ahol elkezdtük: konfliktusban mindenkivel és mindennel

körülöttünk, arra is képtelenül, hogy saját magunkat elviseljük.

Egyetlen lehetőségünk, hogy aktívan részt veszünk spirituális fejlődési

programunkban. Imádkozunk, a saját tudásunkat meghaladó tudást kérve

egy nálunk hatalmasabb Erőtől. Elménket megnyitjuk, és nyitva tartjuk,

taníthatóvá válunk, és hasznosítjuk, amit mások megosztanak velünk.

Kinyilvánítjuk hajlandóságunkat, hogy új elképzeléseket próbáljunk ki, és

hogy egy új módon tegyük a dolgokat, az életet egészen új módon

tapasztaljuk. Lelki fejlődésünk felveszi a sebességet és a lendületet, amit

egy Felsőbb Erő hajt, akit minden egyes nappal jobban megértünk.

Fel vagy le – egyik vagy a másik, nagyon kevés van a kettő között, ami a

lelki fejlődést illeti. Ahogy felfedeztük, a felépülést nem a kívánság és az

álmodozás hajtja, hanem az ima, és a tettek.

Csak a mai nap: Az egyetlen állandó a lelki állapotomban a változás. Nem

bízhatok a tegnap programjában. Ma, imán és tetteken keresztül új lelki

fejlődésre fogok törekedni.

Igazat mondani Augusztus 17

„Betegségünk egyik tünete az elidegenedés, és az őszinte megosztás

szabaddá tesz minket a felépülés felé.”

Basic Text, 80. o

Az igazság összeköt minket az élettel, míg a félelem, elszigeteltség és

őszintétlenség elidegenít tőle. Használó függőként olyan sokat elrejtettünk

magunkból a világ nagy része elől, amennyit csak tudtunk. Félelmünk

meggátolt minket abban, hogy megnyíljunk a körülöttünk lévők felé,

védelmet biztosítva azzal szemben, amit mások tennének velünk, ha

sérülékenynek látszanánk. De félelmünk abban is meggátolt minket, hogy

kapcsolatot teremtsünk a világunkkal. Úgy éltünk a saját bolygónkon, mint

a földön kívüliek, mindig egyedül, és minden perccel egyre

magányosabban.

A Tizenkét Lépés, és a felépülő függők közössége egy olyan helyet adnak a

hozzánk hasonló embereknek, ahol biztonságban elmondhatjuk magunkról

az igazságot. Őszintén meg tudjuk osztani frusztráló, megalázó

tehetetlenségünket a függőségünkkel szemben, mert sok olyannal

találkozunk, akik ugyanabban a helyzetben voltak – biztonságban vagyunk

közöttük. És ahogyan tovább dolgozunk a lépéseken, egyre többet mondunk

el a rólunk szóló igazságról. Minél többet teszünk, annál jobban érezzük,

hogy igaz kapcsolatban állunk a körülöttünk lévő világgal.

Ma, nem kell elbújnunk az életünkben lévő emberekkel, dolgokkal és

helyekkel való kapcsolatunk valóság elől. Olyannak fogadjuk el ezeket a

kapcsolatokat, amilyenek, és vállaljuk a részünket bennük. Minden nap

szakítunk időt, hogy megkérdezzük, „Az igazat mondom magamról?”

Minden alkalommal, amikor ezt tesszük, annyival távolabb kerülünk a

függőségünket jellemző elidegenedéstől, és annyival közelebb kerülünk a

szabadsághoz, amit a felépülés hozhat nekünk.

Csak a mai nap: Az igazság köt össze a valósággal. Ma időt fogok szakítani

arra, hogy megkérdezzem magamtól, „Igazat mondok?”

Augusztus 18 „Meddig kell járnom?”

„Úgy maradhatunk termékeny, felelősségteljes tagjai a társadalomnak, hogy

a felépülésünket helyezzük előre.”

Basic Text, 102. o

A gyűlések óriásiak voltak! Minden este, amikor ott voltunk, más

függőkkel gyűltünk össze, hogy megosszuk tapasztalatunk, erőnket és

reményünket. És nap mint nap használtuk, amit a gyűléseken tanultunk,

hogy folytassuk a felépülésünket.

Ezalatt az élet megy tovább. Munka, család, barátok, iskola, sport,

szórakozás, közösségi tevékenységek, polgári kötelezettségek – mindegyik

igényli az időnket. A mindennapi élet elvárásai néha arra kényszerítenek,

hogy megkérdezzük magunktól, „Meddig kell járnom ezekre a gyűlésekre?”

Gondolkozzunk el ezen. Mielőtt a Narcotics Anonymous-ba jöttünk,

képesek voltunk egyedül tisztán maradni? Miből gondoljuk, hogy most

képesek vagyunk rá? És magára a betegségre is gondolnunk kell – a

krónikus önközpontúság, a megszállottság, a kényszeres viselkedési

formák, melyek életünk olyan sok területén kifejeződnek. Tudjuk a

betegségünk hatékony kezelése nélkül élni és élvezni az életünket? Nem.

A „hétköznapi” embereknek talán nem kell ilyen dolgok miatt aggódniuk,

de mi nem vagyunk „hétköznapi” emberek – mi függők vagyunk. Nem

csinálhatunk úgy, mintha nem lenne halálos, progresszív betegségünk, mert

van. A programunk nélkül lehet, hogy nem érjük meg, hogy az iskola,

család elvárásai, vagy bármi más miatt aggódjunk. Az NA gyűlések

megadják nekünk a támogatást és irányt, ami szükséges, hogy felépüljünk a

függőségünkből, lehetővé téve, hogy a lehető legteljesebb életet éljük.

Csak a mai nap: Élni és élvezni akarom az életet. Hogy ezt tehessem, a

felépülésemet teszem előre.

Először ami az első Augusztus 19

„Legnyilvánvalóbb problémáinkért erőfeszítéseket teszünk, a többit

elengedjük. Dolgozunk a soron következő munkán, és ahogyan haladunk

előre, a fejlődés új lehetőségei mutatkoznak meg.”

Basic Text, 54. o

Azt mondták, hogy a felépülés egyszerű – amin változtatnunk kell, az

csupán minden! Ez elég nehéz ügynek látszhat, különösen, amikor először

érkezünk a Narcotics Anonymous-ba. Végtére is, legtöbbünk nem azért

jelent meg az első gyűlésén, mert az élete annyira óriási formában volt.

Ellenkezőleg, legtöbbünk az élete legnehezebb krízishelyzete közepette jött

az NA-ba. Felépülésre volt szükségünk, és gyorsan!

Az életünkben szükséges változás óriási mértéke rémisztő lehet. Tudjuk,

hogy nem tudunk mindennel foglalkozni, amit el kell végezni, nem

egyszerre. Hogyan kezdjünk hozzá? Valószínűleg már elkezdtük. Megtettük

az első, legnyilvánvalóbb dolgot, amit meg kellett tennünk: abbahagytuk a

drogok használatát és elkezdtünk járni a gyűlésekre.

Mit teszünk ezután? Többnyire ugyanazt, csak többet: ahol vagyunk,

megtesszük, amit tudunk. Úgy járunk a felépülés útján, hogy felemeljük a

lábunkat, és megtesszük az előttünk lévő lépést. Csak miután ezt

véghezvittük, kell azzal foglalkoznunk, hogy mi következik. Lassan de

biztosan, úgy találjuk, hogy haladunk előre az úton, minden nappal

szemmel láthatóan közelebb kerülünk ahhoz a személyhez, akik szeretnénk

lenni.

Csak a mai nap: A közvetlenül előttem lévő lépés megtételével fogom járni

a felépülés útját.

Augusztus 20 Szembesülés a halállal

„Felépülésünk során gyakran kell szembesülnünk valamiféle krízissel, mint

például egy szerettünk halálával…”

Basic Text, 98. o

Minden életnek van egy eleje és egy vége. Ugyanakkor, amikor valaki

olyan érkezik élete végéhez, akit nagyon szeretünk, akkor nagyon nehéz

lehet nekünk elfogadni a hirtelen, végső hiányát. Fájdalmunk olyan

hatalmas lehet, hogy attól félünk, teljesen le fog sújtani minket – de nem

fog. A bánatunk jobban fájhat, mint bármi, amire emlékezni tudunk, de el

fog múlni.

Nem kell elszaladnunk az érzelmektől, amik egy szerettünk halálából

fakadhatnak. A halál és a fájdalom, részei az „élet feltételei szerinti élet”

teljességének. Ha megengedjük magunknak a szabadságot, hogy átéljük

ezeket az érzéseket, mélyebben részesei leszünk mind a felépülésnek, mint

az emberi természetnek.

Néha valaki más halálának valósága hangsúlyosabbá teszi a saját

halandóságunkat. Átértékeljük prioritásainkat, jobban megbecsüljük a még

velünk lévő szeretteinket. Életünk és az ő életük sem tart örökké. Ki akarjuk

hozni a legtöbbet abból, ami a legfontosabb, amíg tart.

Úgy találhatjuk, hogy egy szerettünk halála segít erősíteni tudatos

kapcsolatunkat a Felsőbb Erőnkkel. Ha emlékezünk, hogy mindig

fordulhatunk ehhez az erőforráshoz, amikor bajban vagyunk, akkor tudni

fogunk arra összpontosítani, bármi is történik körülöttünk.

Csak a mai nap: El fogom fogadni egy szerettem elvesztését, és a Felsőbb

Erőmhöz fogok fordulni az erőért, hogy elfogadjam az érzéseimet. A

legtöbbet fogom kihozni a szeretetemből azok iránt, akik ma az életemben

vannak.

Barátságok Augusztus 21

„Barátságaink elmélyülnek, és tapasztaljuk a melegséget és a törődést, ami

annak eredménye, hogy függők megosztják a felépülést és egy új életet.”

IP. No. 19, Önelfogadás

Legtöbbünk nagyon kevés igazi baráttal jön a Narcotics Anonymous-ba. És

legtöbbünknek halvány elképzelése sincs arról, hogy mi kell a tartós

barátságok építéséhez. Idővel azonban megtanuljuk, hogy a barátságok

munkát igényelnek. Egyszer vagy másszor minden barátság kihívás. Mint

minden más kapcsolat, a barátság is egy tanulási folyamat.

A barátaink eléggé szeretnek minket ahhoz, hogy elmondják nekünk az

igazságot rólunk. A régi mondás, hogy „Az igazság szabaddá tesz, de

először tombolsz tőle,” különösen igaznak tűnik a barátságokra. Ez kínossá

teheti a barátságokat. Úgy találhatjuk, hogy inkább elkerülünk bizonyos

gyűléseket, minthogy szembekerüljünk a barátainkkal. Ugyanakkor úgy

találtuk, hogy a barátok irántunk való törődésből beszélnek. A legjobbat

akarják nekünk. A barátaink hibáink ellenére elfogadnak minket. Megértik,

hogy még mindig egy folyamatban lévő munkában vagyunk.

A barátokra számíthatunk, amikor saját magunkra nem tudunk. A barátok

segítségével értékes meglátásokra tegyünk szert az életünk és felépülésünk

eseményeinek kapcsán. Fontos, hogy aktívan ápoljuk a barátságokat, mert

megtanultuk, hogy egyedül nem tudunk felépülni.

Csak a mai nap: Hálás leszek a barátaimért. Aktív részt fogok vállalni a

barátságaimban.

Augusztus 22 Hozzájárulás

„Amikor ki tudjuk nyújtani a kezünket, és másokat segítünk, akkor

ismerjük fel spirituális növekedésünket.”

Basic Text, 56. o

Változtatni a világon, valami különlegessel hozzájárulni – az emberi szív

talán legfőbb vágya. Mindegyikünknek van valamilyen egyéni értéke, a

személyes összetételünktől függetlenül.

Valószínű, hogy felépülésünk egy pontján találkoztunk valakivel, aki

megérintett minket, amikor senki más nem tudott. Ez akár egy olyan valaki

volt, aki megnevettetett az első gyűlésünkön, akár egy melegszívű és

együtt-érző szponzor, vagy egy megértő barát, aki átsegített egy érzelmi

viharon, ez a személy minden megváltoztatott a világon.

Mindegyikünk részesült abban, amikor egy másik felépülő függő megosztja

velünk a felépülés ajándékát. Ezért hálásak vagyunk. Úgy fejezzük ki a

hálánkat, hogy ingyen megosszuk másokkal, amit kaptunk. Az egyéni

üzenet, ami viszünk, segíthet egy újonnan érkezőnek, akit csak mi

érinthetünk meg.

Több módja van a közösség szolgálatának. Mindegyikünk úgy fogja találni,

hogy bizonyos dolgokat jobban csinálunk, mint mások, de minden szolgálat

egyformán fontos. Ha hajlandóak vagyunk szolgálni, akkor biztosan meg

fogjuk találni a hozzájárulás számunkra megfelelő módját.

Csak a mai nap: Számít a hozzájárulásom. Ma fel fogom ajánlani a

segítségemet.

Döntéshozatal Augusztus 23

„Mielőtt kitisztultunk, cselekedeteink legtöbbjét érzések irányították. Ma

nem vagyunk bezárva az ilyenfajta gondolkodásba.”

Basic Text, 87. o

Az élet döntések, cselekedetek és következmények sorozata. Amikor

használtunk, döntéseinket általában a betegségünk vezérelte, ami

önromboló cselekedeteket és borzalmas következményeket eredményezett.

Végül a döntéshozatalt olyannak láttuk, mint egy csalárd játékot, amit a

lehető legritkábban kéne játszanunk.

Emiatt sokunknak nagy nehézséget okoz megtanulni döntéseket hozni a

felépülésben. Lassan, ahogy dolgozunk a Tizenkét Lépésen, gyakorlatot

szerzünk az egészséges döntések hozatalában, olyanokéban, melyek pozitív

eredményeket hoznak. Ahol betegségünk egykor befolyásolta akaratunkat

és életünket, ott Felsőbb Erőnk gondoskodását kérjük. Leltárt készítünk az

értékeinkről és cselekedeteinkről, valakivel, akiben megbízunk,

megvizsgáljuk amit találtunk, és hibáink eltávolítására kérjük a saját

felfogásunk szerinti Istent. Azáltal, hogy dolgozunk a lépéseken,

megszabadulunk a betegségünk befolyásától, és olyan elveket tanulunk a

döntéshozatalra, amik minden dolgunkban irányítást adhatnak.

Ma nem kell, hogy a betegségünk befolyásolja a döntéseinket és azok

következményeit. Hitünk megadja a bátorságot és az irányítást, hogy jó

döntéseket hozzunk, és megadja az erőt, hogy szerintük cselekedjünk. Az

ilyenfajta döntéshozatal eredménye egy olyan élet, amit érdemes élni.

Csak a mai nap: A Tizenkét Lépés elveit fogom használni arra, hogy

egészséges döntéseket hozzak. A Felsőbb Erőmtől fogom kérni az erőt,

hogy e döntések szerint cselekedhessek.

Augusztus 24 Isten akaratának keresése

„Megtanuljuk, hogy óvatosan bánjunk a konkrét dolgokért való

imádkozással.”

Basic Text, 45. o

Aktív függőségünk alatt, általában nem azért imádkozunk, hogy

tudomásunk legyen Isten velünk kapcsolatos akaratáról, és hogy legyen

erőnk annak kivitelezésére. Ellenkezőleg, imáink legtöbbje azért volt, hogy

Isten húzzon ki minket a bajból, amit magunknak okoztunk. Csodákat

vártunk parancsra. Az effajta gondolkodás és imádkozás megváltozik,

amikor elkezdjük gyakorolni a Tizenegyedik Lépést. Az egyetlen módja,

hogy kikerüljünk a magunk okozta bajból, hogy megadjuk magunkat egy

nálunk hatalmasabb Erőnek.

A felépülésben tanuljuk az elfogadást. Az imáinkban és a meditációban

keressük a tudást arra, hogyan üdvözöljük az utunkba kerülő

körülményeket. Abbahagyjuk a harcot, feladjuk a saját elképzeléseinket

arról, hogy a dolgoknak hogyan kéne lenniük, kérjük a tudást, és várjuk a

választ. A válaszok általában nem egy fehér fénycsóva alakjában érkeznek

dobpergés kíséretében. Általában a válaszok csupán egy csendes érzéssel

fognak jönni, egy bizonyossággal, hogy az életünk mederben van, hogy egy

nálunk hatalmasabb Erő vezet minket az utunkon.

Van választásunk. Akár tölthetjük minden időnket harccal, hogy úgy

menjenek a dolgok, ahogy mi akarjuk, vagy megadhatjuk magunkat Isten

akaratának. Békére lehet találni az élet hullámainak elfogadásában.

Csak a mai nap: Feladom az elvárásaimat, a Felsőbb Erőmtől várom a

segítséget, és elfogadom az életet.

Kilencedik Lépés – visszakapni az életet Augusztus 25

„Megszabadulunk múltunk romjaitól.”

Basic Text, 40. o

Amikor belekezdünk a Kilencedik Lépésbe, elérünk egy izgalmas szintet a

felépülésünkben. Az életünkben okozott kár az, ami sokunkat legelőször a

segítségkéréshez vetett. Most lehetőségünk van arra, hogy eltakarítsuk

ezeket a romokat, jóvátegyük a múltunkat, és visszakapjuk életünket.

Hosszú időbe és sok erőfeszítésbe került, hogy felkészüljünk erre a lépésre.

Amikor az NA-ba jöttünk, a múltunk romhalmazával való szembesülés

valószínűleg a legutolsó dolog volt, amit akartunk. Elkezdtük magunkban

csinálni, egy személyes leltárral. Majd megnyitottuk a múltunkat néhány

kiválasztott ember vizsgálatának: magunknak, a Felsőbb Erőnknek, és egy

másik embernek. Megnéztük hibáinkat, az életünkben lévő káosz nagy

részének forrását, és kértük mindezeknek a jellemhibáknak az eltávolítását.

Végül, listát készítettünk a hibáink helyretételéhez szükséges jóvátételekről

– mindegyikről – hajlandóvá váltunk, hogy megtegyük őket.

Most, lehetőségünk van jóvátételeket nyújtani – hogy megszabaduljunk a

múltunk romjaitól. Minden, amit eddig az NA-ban tettünk, ide vezérelt

minket. A felépülésünk folyamatának ezen a pontján, a Kilencedik Lépés

pontosan az, amit tenni akarunk. A Tizenkét Lépéssel és egy Felsőbb Erő

segítségével eltakarítjuk a törmeléket, ami olyan sokáig a fejlődésünk

útjában állt; és szabadok leszünk, hogy élhessünk.

Csak a mai nap: Kihasználom a lehetőséget, hogy visszakapjam az

életemet. Tapasztalni fogom a szabadságot a múltam romjaitól.

Augusztus 26 Tizedik Lépés leltár

„Folytattuk a személyes leltárkészítést, és amikor hibáztunk, azt

haladéktalanul beismertük.”

Tizedik Lépés

Egy napi szintű Tizedik Lépés stabil spirituális alapzaton tart minket. Míg

minden tag más kérdéseket tesz fel, bizonyos kérdéseket majdnem

mindenki számára hasznosnak találtunk. Két Tizedik Lépés kulcskérdés,

„Őszintén kapcsolatban állok magammal, a cselekedeteimmel és az

indítékaimmal? És imádkoztam Isten velem kapcsolatos akaratáért, és az

erőért annak kivitelezésére?” Ez a két kérdés, őszintén megválaszolva, a

napunk alaposabb áttekintéséhez vezet minket.

Amikor a másokkal való kapcsolatainkra koncentrálunk, megkérdezhetjük

magunktól, „Bántottam ma valakit, közvetlenül, vagy nem közvetlenül?

Jóvátételeket kell nyújtanom valakinek a mai cselekedeteim

eredményeként?” Egyszerűen csináljuk a leltárunkat, ha emlékezünk, hogy

megkérdezzük, „Hol hibáztam? Mit tudok jobban csinálni legközelebb?”

NA tagok gyakran találják úgy, hogy a leltáruk más fontos kérdéseket is

tartalmaz. „Jó voltam ma magamhoz? Megcsináltam valakinek valamit, és

nem vártam semmit cserébe? Megerősítettem a hitemet egy szerető Felsőbb

Erőben?”

A Tizedik Lépés az NA program egy karbantartó lépése. A Tizedik Lépés

segít nekünk, hogy továbbra is kényelmesen élhessünk a felépülésben.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy átnézzem a napomat. Ha bántottam

valaki mást, akkor jóvá fogom tenni. Gondolkodni fogok, hogyan

cselekedhetek másképpen.

Az életet választani Augusztus 27

„Szükségessé vált az élet önromboló szokásain változtatni.”

Basic Text, 15. o

Az aktív függőség egy lappangó halálvágy. Mindegyikünk a halállal nézett

szembe, minden használat alkalmával. Életmódunk szintén veszélybe sodort

minket. A függő minden nappal és minden adaggal olcsón árulja életét.

A felépülésben, az első szokás, amin változtatunk, az a használat szokása. A

tisztán maradás az élet felé tartó utazásunk kezdete. De önromboló

viselkedésünk általában sokkal mélyebbre ment, mint pusztán a

használatunk. Még a felépülésben is, talán úgy bánunk magunkkal néha,

mintha semmit sem érnénk. Amikor másokkal rosszul bánunk, akkor

rosszul érezzük magunkat. És amikor rosszul érezzük magunkat, akkor

enyhülést keresünk – talán éppen a régi megoldásunkban, a drogokban.

A felépülést választani azt jelenti, hogy az életet választjuk. Úgy döntünk

minden nap, hogy élni akarunk, és szabadok akarunk lenni. Minden

alkalommal, amikor elkerüljük az önromboló viselkedést, a felépülést

választjuk.

Csak a mai nap: Azzal, hogy a felépülést választom, az életet fogom

választani. Vigyázni fogok magamra.

Augusztus 28 A feltárás fénye

„Ezek a hibák a sötétben növekednek és elpusztulnak a feltárás fényében.”

Basic Text, 31. o

AZ Ötödik Kérés arra kér minket, hogy megosszuk igaz természetünket

Istennel, magunkkal, és másik emberrel. Nem bátorít minket arra, hogy

mindenkinek elmondjunk minden kis titkot magunkról. Nem kér minket

arra, hogy felfedjük az egész világ előtt minden szégyenletes, vagy

félelmetes gondolatunkat, amik valaha megfordultak a fejünkben. Az

Ötödik Lépés egyszerűen azt sugallja, hogy a a titkaink több kárt okoznak,

mint hasznot, ha teljesen megtartjuk őket magunknak.

Ha engedünk az attól való vonakodásunknak, hogy felfedjük igaz

természetünket akár egy ember előtt is, akkor az életünk titkos oldala

erősebbé válik. És amikor a titkok irányítanak, akkor azok éket vernek

közénk, a Felsőbb Erőnk közé, és a dolgok közé, amiket legjobban

értékelünk a felépülésünkben.

Amikor bizalmasan megosztjuk a titkos énünket legalább egy emberrel – a

szponzorunkkal, vagy talán egy közeli baráttal – ez a személy általában

nem utasít vissza minket. Felfedjük magunkat valaki más előtt, és ő az

elfogadásával jutalmaz minket. Amikor ez történik, rájövünk, hogy az

őszinte megosztás nem életveszélyes; a titkok elveszítették a hatalmukat

felettünk.

Csak a mai nap: Hatástalaníthatom a titkokat az életemben, ha megosztom

őket egy másik emberrel.

Ne nézz vissza Augusztus 29

A lépések „nagy változást kínálnak attól az élettől, amit a bűntudat és a

megbánás dominált. Jövőnk megváltozott, mert nem kell elkerülnünk

azokat, akiket bántottunk. Ennek eredményeként… új szabadságra találunk,

ami véget vethet az elszigeteltségnek.”

Basic Text, 38. o

Sokunk úgy érkezett a Narcotics Anonymous-ba, hogy tele voltunk

megbánással a múltunk felett. A lépéseink segítenek nekünk elkezdeni

megoldani ezeket a megbánásokat. Megvizsgáljuk életünket, beismerjük

hibáinkat, jóvátételeket nyújtunk értük, és őszintén próbálunk változtatni a

viselkedésünkön. Ezzel egy örömteli szabadságérzetre találunk.

Nem kell többé letagadnunk vagy megbánnunk a múltunkat. Miután

megtettük a jóvátételeinket, amit már elvégeztünk az végleg a múlté. Ettől a

ponttól kezdve, már nem az a legfontosabb dolog velünk kapcsolatban,

hogy honnét jövünk. Az számít, hogy hova tartunk.

Az NA-ban, elkezdünk előre nézni. Igaz, csak a mai nap élünk és maradunk

tisztán. De azt találjuk, hogy kezdhetünk célokat kitűzni, álmokat álmodni,

és várakozással nézni az élet örömei elé, melyeket a felépülés kínál. Az

előre tekintés segít nekünk arra összpontosítani, amerre tartunk, nem pedig

a múltunk feletti megbánásra és bűntudatra. Végtére is, nehéz előrehaladni,

ha hátrafelé nézünk.

Csak a mai nap: A lépések megszabadítottak a múltam feletti

megbánásomtól. Ma várakozással tekintek új életem elé a felépülésben.

Augusztus 30 Jót tenni, jól érezni

„Megvizsgáljuk cselekedeteinket, reakcióinkat, és indítékainkat. Gyakran

találjuk úgy, hogy jobban cselekedtünk, mint ahogyan éreztük.”

Basic Text, 42. o

A módja, ahogyan másokat kezelünk, gyakran leleplezi saját állapotunkat.

Amikor békében vagyunk, akkor valószínűleg tisztelettel és együttérzéssel

kezelünk másokat. Ugyanakkor, amikor szét vagyunk esve, akkor lehet,

hogy intoleranciával és türelmetlenséggel reagálunk másokra. Amikor

rendszeres leltárt készítünk, akkor valószínűleg észreveszünk egy mintát: ha

rossz érzéseink vannak magunkkal kapcsolatban, akkor másokkal is rosszul

bánunk.

Ugyanakkor, ami talán nem derül ki a leltárunkból, az érme másik oldala:

Amikor másokkal jól bánunk, akkor magunkkal kapcsolatban is jó

érzéseink vannak. Amikor hozzáadjuk ezt a pozitív igazságot a negatív

tényekhez, melyeket leltárunkban találunk magunkról, akkor kezdünk

másképp viselkedni.

Amikor rosszul érezzük magunkat, megállhatunk irányításért és erőért

imádkozni. Majd úgy döntünk, hogy a körülöttünk lévőkkel kedvességgel,

gyengédséggel és ugyanazzal a törődéssel bánunk, amilyet mi szeretnénk

magunknak. A döntés, hogy kedvesek legyünk, táplálhatja és fenntarthatja a

boldogságot, és lelki békét, amit mindannyian szeretnénk. És az általunk

inspirált öröm emelheti a körülöttünk lévők lelkét, ami cserébe a saját

jólétünket táplálja.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy ha változtatok a cselekedeteimen,

azt a gondolataim követni fogják.

Hála Augusztus 31

„Az élet reménytelen problémái örömtelin megváltoztak. Betegségünket

feltartóztattuk, és most minden lehetséges.”

Basic Text, 102. o

Az NA program több szabadságot adott nekünk, mint amennyiről valaha

álmodtunk. Bár néha, a mindennapokban, szem elől veszítjük, hogy milyen

sokat kaptunk. Pontosan hogyan is változott meg életünk a Narcotics

Anonymous-ban?

A leglényegesebb természetesen a felépülés, a használat kényszerétől való

szabadság. Nem kell többé minden forrásunkat a függőségünk táplálásának

szentelnünk. Nem kell többé veszélyeztetnünk, megaláznunk vagy

bántanunk magunkat vagy másokat csak azért, hogy meglegyen a

következő adag. Maga az absztinencia óriási szabadságot hozott az

életünkbe.

A Narcotics Anonymous sokkal többet adott nekünk pusztán

absztinenciánál – egy teljesen új életet kaptunk. Elkészítettük leltárunkat, és

azonosítottuk a jellemhibákat, melyek olyan sokáig megkötöttek minket,

megakadályozva minket abban, hogy éljük és élvezzük az életet. Feladtuk

ezeket a hibákat, felelősséget vállaltunk értük, és kértük a szükséges

irányítást és erőt ahhoz, hogy máshogyan éljünk. A honi csoportunk

megadta nekünk a személyes melegséget és a segítséget, ami segít folytatni

életünket a felépülésben. És mindennek tetejében, miénk az NA-ban talált

Isten szeretete, törődése és irányítása.

A napról napra történő felépülés folyamán néha elfelejtjük, mennyit

változott életünk a Narcotics Anonymous-ban. Teljességgel megbecsüljük,

amit a programunk adott nekünk?

Csak a mai nap: A felépülés szabadságot adott nekem. Reménnyel fogom

üdvözölni a napot, hálával, amiért ma minden lehetséges.

Valódi értékek Szeptember 1

„Képessé válunk bölcs és szeretet teli döntéseket hozni, melyek az

életünkben valódi értékeket hordozó elveken és elképzeléseken alapulnak.”

Basic Text, 101. o

A függőség értékek és elvek bizonyos készletét adta nekünk, melyeket

alkalmaztunk az életünkben. „Meglöktél,” szólt ezeknek az értékeknek az

egyike, „tehát én visszalöktelek, erősen.” „Ez az enyém” szólt egy másik

értékünk, melyet a betegségünk generált. „Vagyis, oké, lehet hogy először

nem az enyém volt, de megtetszett, és a magamévá tettem.” Ezek az értékek

aligha voltak értékek – inkább racionalizációk – és bizonyára nem

segítettek nekünk bölcs és szeretettel teli döntéseket hozni. Sőt, elsősorban

arra szolgáltak, hogy mélyebbre ássanak minket a sírba, amit már kiástunk

magunknak

A Tizenkét Lépés valódi értékek erős dózisát adja nekünk, azt a fajtát, ami

segít nekünk harmóniában élni magunkkal és a körülöttünk lévőkkel.

Hitünket nem magunkba, a családunkba vagy a közösségünkbe helyezzük,

hanem egy Felsőbb Erőbe – és ezáltal elég biztossá fejlődünk ahhoz, hogy

megbízzunk a közösségünkben, a családunkban és még magunkban is.

Tanulunk bármi áron őszintének lenni – és tanuljuk, hogy tartózkodjunk

olyan dolgok megtételétől, amiket el akarnánk titkolni. Megtanulunk

felelősséget vállalni a cselekedeteinkért. Az „ez az enyém” helyére az

önzetlenség szelleme lép. Ezek azok a fajta értékek, amelyek segítenek

nekünk a körülöttünk lévő élet felelősségteljes, termékeny részévé válni.

Ahelyett, hogy mélyebbre ásnának minket egy sírba, ezek az értékek,

visszaállítanak minket az élők világába.

Csak a mai nap: Hálás vagyok az értékekért, amiket kifejlesztettem.

Köszönöm a képességet, amit adnak nekem, hogy a közösségem

felelősségteljes és termékeny tagjaként bölcs, szeretettel teli döntéseket

hozzak.

Szeptember 2 Felsőbb Erőtől hajtva

„A Tizenkét Lépés napi szintű gyakorlása lehetővé teszi számunkra, hogy a

Felsőbb Erő által vezetett emberekké váljunk abból, amik voltunk.”

Basic Text, 83. o

Kik voltunk, és kikké váltunk? Van pár módja, hogy válaszoljunk erre a

kérdésre. Az egyik nagyon egyszerű: A Narcotics Anonymous-ba

függőként jöttünk, függőségünk megölt minket. Az NA-ban

megszabadultunk a drogokkal szembeni megszállottságunktól, és a

használat kényszerétől. És életünk megváltozott.

De ez csak a jéghegy csúcsa. Kik is voltunk valójában? A múltban erő és

irányítás nélküli emberek voltunk. Úgy éreztük, nincsen célunk, nem volt

értelme élnünk. Életünket mi magunk sem értettük jobban, mint a

családunk, barátaink, vagy a szomszédjaink.

Kikké válunk valójában? Ma, nem csupán tiszta függők vagyunk, hanem

cél, irányítás és nálunk hatalmasabb Erő érzetével rendelkező emberek

vagyunk. A Tizenkét Lépés napi szinten történő gyakorlásával kezdjük

megérteni, hogy függőségünk hogyan ferdítette el érzéseinket, indítékainkat

és a viselkedésünket. Fokozatosan, a betegségünk romboló erejének helyére

a Felsőbb Erőnk életadó ereje lépett.

A felépülés többet jelent a kitisztulásnál – egy felfelé hajtó erőt is jelent.

Többet tettünk annál, hogy pusztán levedlettünk néhány rossz szokást; új

emberré válunk, egy Felsőbb Erő által vezérelve.

Csak a mai nap: Az irányítás ahhoz, hogy egy új személlyé váljak, készen,

kéznél van. Ma távolabb kerülök az irányítás régi hiányától, és közelebb a

Felsőbb Erőmhöz.

Alázat az névtelenség által kifejezve Szeptember 3

„Az alázat egy melléktermék, ami elősegíti, hogy a szabadság

atmoszférájában növekedjük és fejlődjünk és eltávolítja az attól való

félelmet, hogy munkáltatóink, családunk, vagy barátaink függőként

ismerjenek meg minket.”

Basic Text, 72-73. o

Sokunk talán nem értette azt az elgondolást, hogy „a névtelenség minden

hagyományunk szellemi alapja.” Tűnődtünk, ez vajon hogy lehet. Mi köze

van a névtelenségnek a lelki életünkhöz?

A válasz: nagyon sok! Azzal, hogy vigyázzuk és megbecsüljük

névtelenségünket, olyan jutalmakat kapunk, melyek meghaladják

értelmünket. Óriási erény van abban, ha valakivel valami jót teszünk, és

nem mondjuk el senkinek. Ugyanezen az alapon, ha ellenállunk az

érzésnek, hogy büszkén bejelentsük NA tagságunkat a világnak –

gyakorlatilag azt kérve, hogy mindenki vegye tudomásul, milyen

csodálatosak vagyunk – ezzel annál jobban értékeljük felépülésünket.

A felépülés egy olyan ajándék, amit egy nálunk hatalmasabb Erőtől

kaptunk. Felépülésünkkel való hencegés, mintha a mi munkánk lenne,

gőgös érzésekhez és nagyzoláshoz vezet. De névtelenségünk megtartása

alázathoz és hálás érzésekhez vezet. A felépülés önmaga jutalma; a

közéljenzést nem teheti értékesebbé, mint amennyire már az.

Csak a mai nap: A felépülés önmaga jutalma; az enyémnek nem kell a

nyilvános jóváhagyás. Megtartom és megbecsülöm a névtelenségemet.

Szeptember 4 Rendetlen lelkek

„Próbálunk emlékezni arra, hogy amikor jóvátételeket nyújtunk, azt

magunkért tesszük.”

Basic Text, 40. o

Mindaddig, amíg jóvátételekkel tartozunk, a lelkünk zsúfolva van olyan

dolgokkal, amelyekre nincs szükségünk. Egy adós bocsánatkérés, egy

megtartott neheztelés, egy ki nem fejezett megbánás plusz terhét cipeljük.

Olyan, mintha lenne egy rendetlen házunk. Otthagyhatjuk, hogy ne lássuk a

rendetlenséget, vagy talán csak átléphetünk a romhalmokon, és tehetünk

úgy, mintha nem lennének ott. Attól, hogy nem veszünk tudomást a

rendetlenségről, még nem fog eltűnni. A végén a piszkos edények, a

morzsákkal borított szőnyeg és kicsorduló szemetesek még mindig ott

vannak, takarításra várva.

Egy rendetlen lélekkel ugyanolyan nehéz együtt élni, mint egy rendetlen

otthonnal. Úgy tűnik, mindig elbotlunk a tegnap maradványaiban. Minden

alkalommal, amikor megfordulunk és próbálunk menni valamerre, valami

elállja az utunkat. Minél inkább elhanyagoljuk a felelősségünket a

jóvátételekért, annál rendetlenebbé válik a lelkünk. És még csak nem is

bérelhetünk fel valakit, hogy kitakarítson. Magunknak kell a munkát

elvégezni.

Saját jóvátételeink megtételével egy mély elégedettség érzésre találunk.

Ugyanúgy, mint ahogyan akkor éreznénk magunkat, miután kitakarítottuk

az otthonunkat, és van időnk élvezni egy kis napsütést a ragyogó ablakokon

keresztül, a lelkünk is örül a szabadságnak, hogy őszintén élvezzük a

felépülésünket. És amikor már a nagy rendetlenség el van takarítva, akkor

csak annyit kell tennünk, hogy feltakarítunk magunk után, ahogyan

haladunk előre.

Csak a mai nap: Úgy fogom eltakarítani a lelkemben lévő rendetlenséget,

hogy megteszem a jóvátételeket, melyekkel tartozom.

Nem reménytelenül rossz Szeptember 5

„Úgy gondoljuk, hogy egy betegségben szenvedünk, nem pedig egy

erkölcsi dilemmától. Halálos betegek voltunk, nem reménytelenül rosszak.”

Basic Text, 16. o

Sokunk számára a Narcotics Anonymous volt a válasz egy régóta fennálló

személyes rejtélyre. Miért érezzük magunkat állandóan egyedül, még

tömegben is, tűnődtünk? Miért csináltunk annyi őrült, önromboló dolgot?

Miért voltak olyan sokszor olyan rossz érzéseink magunkról? És hogyan

kuszálódott össze ennyire az életünk? Azt hittük reménytelenül rosszak

vagyunk vagy talán reménytelenül őrültek.

Így óriási megkönnyebbülés volt megtudnunk, hogy egy betegségben

szenvedünk. A függőség – ez volt a problémáink forrása. Megértettük, hogy

a betegséget lehet gyógyítani. És amikor kezeljük a betegségünket, akkor

elkezdhetünk felépülni.

Ma, amikor látjuk, hogy betegségünk tünetei újra felszínre kerülnek az

életünkben, nem kell kétségbeesnünk. Végtére is, egy kezelhető

betegségben szenvedünk, nem pedig egy erkölcsi dilemmától. Hálásak

lehetünk, hogy az NA Tizenkét Lépésének alkalmazásán keresztül

felépülhetünk a függőség betegségéből.

Csak a mai nap: Hálás vagyok, amiért egy kezelhető betegségem van, nem

pedig egy erkölcsi dilemmám. Az NA program gyakorlásával továbbra is

alkalmazni fogom a függőség betegségének kezelését.

Szeptember 6 Rendszeres gyűléslátogatás

„Csoporttapasztalatainkból azt tanultuk, hogy akik rendszeresen járnak a

gyűléseinkre, tiszták maradnak.”

Basic Text, 9. o

Az NA program egy új életformát ad nekünk. Ennek az új mintának egyik

alapeleme a gyűlések rendszeres látogatása. Az újonnan érkező számára a

tisztán élés, egy vadonatúj tapasztalat. Minden, ami valaha ismerős volt,

megváltozott. A régi emberek, helyek és dolgok, amik kellékekként

szolgáltak életünk színpadán, már mind a múlté. Új stressz helyzetek

jelennek meg, amiket már nem álcázunk, vagy fojtunk el drogokkal. Ezért

van, hogy gyakran javasoljuk, hogy az újonnan érkezők minden nap

járjanak gyűlésre. Akármi merül fel, akármilyen őrültté válik a nap, tudjuk,

hogy az aznapi gyűlésünk vár minket. Ott pedig megújíthatjuk

kapcsolatunkat más felépülő függőkkel, olyan emberekkel, akik tudják,

hogy min megyünk keresztül, mert ők maguk is átmentek rajta. Nem kell

napnak eltelnie a megkönnyebbülés nélkül, amit csak egy ilyen közösségtől

kapunk meg.

Ahogyan érünk a felépülésben, a rendszeres gyűléslátogatásnak ugyanolyan

haszna van számunkra. Függetlenül attól, mióta vagyunk tiszták, mindig

függők maradunk. Igaz, valószínűleg nem kezdünk el azonnal tömeges

mennyiségű drogot használni, ha kihagyjuk a gyűléseinket néhány napig.

De minél rendszeresebben látogatjuk az NA gyűléseket, annál jobban

megerősítjük felépülő függő voltunkat. És minden egyes gyűlés által annál

távolabb kerülünk attól, hogy ismét használó függőkké váljunk.

Csak a mai nap: El fogom kötelezni magam, hogy a rendszeres

gyűléslátogatást új életformám részévé tegyem.

Neheztelés és megbocsátás Szeptember 7

„Ahol sérelem volt, ott a program a megbocsátás szellemét tanítja nekünk.”

Basic Text, 12. o

Az NA-ban kezdünk érintkezni a körülöttünk lévő világgal. Már nem élünk

elszigeteltségben. De az elszigeteltségtől való szabadságnak megvan az ára:

minél többet érintkezünk emberekkel, annál gyakrabban találjuk, hogy

valaki a lábunkra lép. És gyakran az ilyen körülmények szülik a

nehezteléseket.

A neheztelések, akár jogosnak véltek, akár nem, veszélyesek a folyamatos

felépülésre. Minél tovább tápláljuk a nehezteléseket, annál keserűbbé

válnak, végül megmérgeznek minket. Ahhoz, hogy tisztán maradjunk, meg

kell találnunk a képességet arra, hogy elengedjük a nehezteléseinket, a

képességet, hogy megbocsássunk. Ezt a képességet először a Nyolcadik és

Kilencedik Lépésen való munka során fejlesztjük ki, és a Tizedik Lépés

rendszeres megtételével tartjuk meg.

Néha, amikor nem vagyunk hajlandóak a megbocsátásra, segít, ha

emlékezünk, hogy talán egy nap nekünk lesz szükségünk egy másik ember

megbocsátására. Nem követtünk el mindannyian, egyik vagy másik

alkalommal valami olyat, amit mélyen megbántunk? És nem okoz

valamilyen mértékű enyhülést, amikor mások elfogadják őszinte

jóvátételeinket?

Egy kicsivel könnyebb kialakítani egy megbocsátó hozzáállást, amikor

emlékezünk, hogy mi mindannyian a tőlünk telhető legjobbat tesszük. És

egy napon nekünk is szükségünk lesz a megbocsátásra.

Csak a mai nap: El fogom engedni a nehezteléseimet. Ma, ha sérelem ér,

megbocsátást fogok gyakorolni, tudva azt, hogy én magamnak is

szükségem van a megbocsátásra.

Szeptember 8 Lázadás

„Nem kell elveszítenünk a hitünket, amikor lázadóvá válunk.”

Basic Text, 34. o

Sokan egész életünket egy lázadásban éltük. Az első reakciónk bármiféle

irányításra gyakran negatív. A hatalom automatikus elutasítása úgy tűnik

kellemetlen jellemhiba a legtöbb függőnél.

Egy alapos önvizsgálat megmutathatja nekünk, hogyan reagálunk a

körülöttünk lévő világra. Megkérdezhetjük magunktól, hogy az emberekkel,

helyekkel és intézményekkel szembeni lázadásunk jogos-e. Ha elég hosszan

írunk, akkor általában túllépünk azon, amit mások csináltak, és felfedjük

saját részünket a dolgainkban. Azt találjuk, hogy amit mások tettek velünk,

nem is volt annyira fontos, mint az, ahogyan reagáltunk a helyzetekre,

amikben találtuk magunkat.

A rendszeres leltár segít nekünk megvizsgálni az életre való reakcióink

mintáit, és segít látni, hogy krónikus lázadásra hajlamosak vagyunk. Néha

azt fogjuk találni, hogy míg általában inkább belemegyünk abba, amit

javasolnak, minthogy az elutasítást kockáztassuk, titokban nehezteléseket

táplálunk a hatalom ellen. Ha magukra vannak hagyva, ezek a neheztelések

eltávolíthatnak minket felépülési programunktól.

A leltárfolyamat segít nekünk felfedni, értékelni és megváltoztatni lázadó

mintáinkat. A világot nem tudjuk megváltoztatni egy leltárkészítéssel, de

meg tudjuk változtatni, ahogyan reagálunk rá.

Csak a mai nap: Szabad akarok lenni a lázadás zűrzavarától. Mielőtt

cselekszem, leltárt fogok készíteni magamról és az igaz értékeimre fogok

gondolni.

Agyaglábak Szeptember 9

„Úgy tűnik, a felépülés egyik legnagyobb buktatója, amikor irreális

elvárásokat támasztunk… másokkal szemben.”

Basic Text, 78. o

Sokunk meglehetősen kevésnek tartotta magát, amikor a Narcotics

Anonymous-ba érkezett. Ellenben a felépülő függők, akikkel a gyűléseken

találkoztunk, majdhogynem emberfelettien békésnek tűnhetnek. Ezek a

bölcs, szerető emberek hónapok, sőt évek óta lelki elvek szerint élnek, úgy

adva magukból másoknak, hogy nem várnak cserébe semmit. Megbízunk

bennük, engedjük, hogy szeressenek minket, amíg mi nem tudjuk magunkat

szeretni. Azt várjuk tőlük, hogy mindent újra helyrehozzanak.

Majd a korai felépülés fénye halványodni kezd, és kezdjük látni az NA-s

barátaink és a szponzorunk emberi oldalát. Talán egy társunk a honi

csoportunkból nem jön el a megbeszélt találkozóra, vagy látjuk, hogy két

öreg józan veszekszik egy bizottsági gyűlésen, vagy rájövünk, hogy

szponzorunknak van egy-két jellemhibája. Összetörünk, kiábrándulunk –

ezek a felépülő függők tulajdonképpen nem is tökéletesek! Hogyan tudnánk

bennünk megbízni ezután?

Valahol a „felépülés hősei” és a „nyamvadt NA-s semmirekellők” húzódik

meg az igazság: függő társaink nem teljesen rosszak, és nem is teljesen jók.

Végtére is, ha tökéletesek lennének, akkor nem lenne szükségük erre a

programra. A barátaink és a szponzorunk átlagos felépülő függők,

ugyanúgy, mint mi. Tudunk azonosulni átlagos felépülési tapasztalataikkal,

és használhatjuk ezeket saját programunkban.

Csak a mai nap: A barátaim és a szponzorom emberek, ugyanúgy, mint én –

és ezért annál jobban bízok a tapasztalataikban.

Szeptember 10 Nagyobb ereje van a szavaknál

„Megtanuljuk, hogy egy egyszerű, szerető ölelés többet számíthat bárminél

a világon.”

Basic Text, 88. o

Talán voltak már olyan idők a felépülésünkben, amikor valakinek a

közelünkben nagy fájdalma volt. Azzal a kérdéssel küszködtünk, hogy „Mit

tehetek, hogy jobban érezze magát?” Nagyon szerettünk volna könnyíteni a

szenvedéseiken, de alkalmatlannak éreztük magunkat rá. Azt kívántuk

bárcsak több tapasztalatunk lenne, amit megoszthatnánk. Nem tudtuk, mit

mondjunk.

De az élet néha olyan sebeket oszt ki ránk, melyeken még a legjobban

szívből jövő szavak sem könnyíthetnek. A szavak soha nem tudnak

kifejezni mindent, amit akarunk, amikor az együttérzés legmélyebb

érzéseiről van szó. A nyelv nem elég arra, hogy elérjen egy sebzett lelket,

mivel csak egy szerető Felsőbb Erő érintése tudja a lélek sebeit gyógyítani.

Amikor a szeretteink fájdalomban vannak, egyszerűen talán a jelenlétünk a

legtöbb, amit adhatunk. Biztosítva lehetünk afelől, hogy egy szerető

Felsőbb Erő keményen dolgozik a lélek gyógyításán; a mi felelősségünk az,

hogy ott legyünk. A jelenlétünk, egy szerető ölelés, és a megértő fül

biztosan ki fogja fejezni az érzéseink mélységét, és jobban eléri egy

szenvedő ember szívét, mint amennyire pusztán szavak valaha is tudnák.

Csak a mai nap: A jelenlétemet, egy ölelést, és egy megértő fület fogok

kínálni valakinek, akit szeretek.

A széllel hajolni Szeptember 11

„Tanulunk hajlékonynak lenni… Ahogyan új dolgok kerülnek napvilágra,

megújulva érezzük magunkat.”

Basic Text, 98. o

A „rugalmasság” nem volt része a szókincsünknek használatunk napjaiban.

A drogok nyers örömének megszállottjaivá váltunk, és bekeményítettünk a

finomabb, enyhébb, sokkal változatosabb örömökkel szemben, melyeket a

körülöttünk lévő világ kínált. A betegségünk börtönök, intézmények és a

halál állandó fenyegetésévé változtatta magát az életet, amely fenyegetéssel

szemben még inkább megkeményítettük magunkat. A végén rideggé

váltunk. Az élet szelének legkisebb fuvallatától összeomlottunk végre,

összetörve, legyőzve, nem maradt más választásunk, mint hogy megadjuk

magunkat.

De a felépülés csodálatos iróniája, hogy a megadásunkban rátaláltunk a

rugalmasságra, amit függőségünk során elveszítettünk, épp aminek a hiánya

győzött le minket. Visszakaptuk a képességet arra, hogy az élet szellőivel

együtt hajoljunk anélkül, hogy eltörnénk. Amikor fújt a szél, akkor szerető

simogatását éreztük a bőrünkön, ahol egykor bekeményítettünk volna,

mintha egy vihar támadása lett volna.

Az élet szelei minden pillanatban új levegőt fújnak az utunkba, és velük

együtt új illatokat, új örömöket, sokfélét, enyhén mást. Ahogyan együtt

hajlunk az élet szelével, érezzük, és halljuk, és megérintjük, és szagoljuk, és

ízleljük mindazt, amit nekünk kínál. És ahogyan új szél fúj, megújulva

érezzük magunkat.

Csak a mai nap: Felsőbb Erő, segíts nekem az élet szelével meghajolni, és

hogy az áthaladása fényében álljak.

Szeptember 12 Új horizontok

„Az életem kerek, és önmagam egy kellemesebb verziójává válok, nem az

az idegbajos, unalmas személy, akinek hittem magam drogok nélkül.”

Basic Text, 262. o

Tényleg van élet drogok nélkül? Az újonnan érkezők biztosak abban, hogy

egy egyhangú létezésre vannak ítélve, ha abbahagyják a használatot. Ez a

félelem távol áll a valóságtól.

A Narcotics Anonymous egy új életmód felé nyitja meg az ajtót a tagjaink

számára. Az egyetlen dolog, amit elveszítünk az NA-ban, az, hogy a drogok

rabszolgái legyünk. Kapunk egy csomó új barátot, időt, hogy hobbikat

űzzünk, megkapjuk a képességet, hogy állandó alkalmazásban álljunk, még

azt a képességet is, hogy továbbtanuljunk, ha úgy kívánjuk. Képesek

vagyunk vállalkozásokba fogni, és véghezvinni őket. Elmehetünk egy

táncba, és kellemesen érezhetjük magunkat, még ha két-ballábasak vagyunk

is. Kezdünk félretenni pénzt utazásra, még ha csak egy sátorral is közeli

kempingbe. A felépülésben, megtaláljuk, mi az, ami érdekel minket, és új

időtöltéseket űzhetünk. Merünk álmodni.

Az élet bizonyosan más, ha megvannak a Narcotics Anonymous termei,

ahová visszatérhetünk. Az NA-ban talált szereteten keresztül kezdünk hinni

magunkban. Ezzel a hittel felszerelkezve, tovább merészkedünk a világban,

hogy új horizontokat fedezzünk fel. Sokszor attól lesz jobb hely a világ,

hogy ott volt egy NA tag.

Csak a mai nap: Kerek és kellemes életet élhetek – olyan életet, amiről soha

nem hittem, hogy létezik. A felépülés új horizontokat nyitott meg előttem és

felszerelt, hogy felfedezzem őket.

Valami más Szeptember 13

„Valami másra volt szükségünk, és azt hittük, hogy azt a drogokban találtuk

meg.”

Basic Text, 13. o

Sokan mindig másnak éreztük magunkat, mint a többi ember. Tudjuk, hogy

nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel; sok függő megosztását halljuk

ugyanerről az érzésről. Egész életünkben kerestünk valamit, ami rendbe hoz

minket, ami helyre teszi azt a „más” helyet bennünk, hogy egésszé, és

elfogadhatóvá váljunk. Úgy tűnt, a drogok kielégítették ezt a szükségletet.

Amikor be voltunk állva, akkor legalább nem éreztük az ürességet, vagy a

hiányt. Ennek egy hátulütője volt: a drogok, amik a megoldást jelentették,

hamar a problémánkká váltak.

Miután feladtuk a drogokat, az üresség érzése visszatért. Először

kétségbeesést éreztünk, mert nem volt saját megoldásunk arra a nyomorult

vágyakozásra. De hajlandóak voltunk követni az irányítást, és elkezdtünk

dolgozni a lépéseken. Ahogyan ezt tettük, megtaláltuk, amit kerestünk, azt a

„valami mást”. Ma, hisszük, hogy az életen át tartó vágyakozásunk

elsősorban egy Felsőbb Erő ismeretére irányult; a „valami más”, amire

szükségünk volt, egy szerető Istennel való kapcsolat volt. A lépések

megmondják nekünk, hogyan kezdjük el ezt a kapcsolatot.

Csak a mai nap: A Felsőbb Erőm az a „valami más”, ami mindig hiányzott

az életemből. Használni fogom a lépéseket, hogy visszakerüljön a lelkem e

hiányzó összetevője.

Szeptember 14 A titkok fenntartások

„Végül felismerjük, hogy őszintének kell lennünk, különben újra használni

fogunk.”

Basic Text 82. o

Mindenkinek vannak titkai, igaz? Néhányunknak kis titkai vannak, dolgok,

melyek ha kiderülnek, csak kis kellemetlenséget okoznának. Néhányunknak

nagy titkai vannak, egész területei életünknek, vaskos, homályos sötétségbe

burkolva. A nagy titkok nyilvánvalóbb és közvetlenebb veszélyt jelentenek

a gyógyulásunkra. De a kis titkok maguk is kárt okoznak, sokkal

alattomosabbak, talán mert azt hisszük ártalmatlanok.

Nagy vagy kicsi, a titkaink olyan lelki területet jelentenek, melyet nem

vagyunk hajlandóak feladni a felépülés elveinek. Minél tovább tartjuk meg

életünknek olyan részeit, melyeken a saját akaratunk uralkodik, annál

erősebben védjük a „jogunkat” arra, hogy ezekbe kapaszkodjunk, és annál

több kárt okozunk. Életünk fel nem adott területei fokozatosan terjednek,

több és több teret elvéve.

A titkok az életünkben akár kicsik, akár nagyok, előbb vagy utóbb

ugyanoda juttatnak minket. Választanunk kell – vagy mindent feladunk a

programunknak, vagy elveszítjük a felépülésünket.

Csak a mai nap: Azt a fajta felépülést akarom, ami a programnak való teljes

megadásból ered. Ma beszélek a szponzorommal és felfedem a titkaimat,

legyenek kicsik, vagy nagyok.

Az ürességet kitölteni Szeptember 15

„…azt hittük, ha elég ételhez, elég szexhez, vagy elég pénzhez jutunk, ki

leszünk elégítve és minden rendben lesz.”

Basic Text, 77. o

A függőségünkben soha nem tudtunk elég droghoz, vagy pénzhez, vagy

szexhez, vagy bármi máshoz jutni. Még a túl sok sem volt elég soha! Egy

lelki üresség volt bennünk. Bár olyan keményen próbáltuk mi magunk

betölteni ezt az ürességet, ahogy csak tudtuk, soha nem sikerült. Végül

megértettük, hogy nem volt hatalmunk ahhoz, hogy betöltsük; ennek a

megtételére egy nálunk hatalmasabb Erőre van szükség.

Tehát abbahagytuk a használatot, és nem próbáljuk többé a belső

ürességünket dolgokkal megtölteni. A Felsőbb Erőnkhöz fordultunk, kértük

a gondoskodását, erejét és irányítását. Megadtuk magunkat, és utat

engedtünk ennek az Erőnek, hogy megkezdje a belső űr töltésének a

folyamatát. Felhagytunk a dolgok megmarkolásával és elkezdtük elfogadni

a Felsőbb Erőnk szeretetének ajándékát. Lassan a belső ürességünk

megtöltődött.

Most, hogy megkaptuk a Felsőbb Erőnk szeretetét, mit kezdünk vele? Ha

erősen magunkhoz szorítjuk, azzal megfojtjuk. Emlékeznünk kell arra, hogy

a szeretet csak úgy növekedik, ha megosztjuk. Csak úgy tudjuk megtartani

ezt az ajándékot, ha továbbadjuk. A függőség világa az a világ, ahol

elveszünk és tőlünk is elvesznek, a felépülés világa az a világ, ahol adunk

és kapunk. Melyik világot választjuk?

Csak a mai nap: Azt választom, hogy a felépülés teljességében élek. Azzal

ünneplem a tudatos kapcsolatomat a saját felfogásom szerinti Istennel, hogy

megosztom másokkal azt, amit velem mások megosztottak.

Szeptember 16 Érzelmi egyensúly

„Az érzelmi kiegyensúlyozottság a meditáció első eredményeinek egyike,

és ezt a tapasztalatunk bizonyítja.”

Basic Text, 45. o

Bár mindegyikünk kissé másképp határozza meg az „érzelmi egyensúlyt”,

mégis, mindannyiunknak meg kell találnia. Az érzelmi egyensúly jelentheti

azt, hogy megtalálunk és megtartunk egy pozitív életszemléletet,

függetlenül attól, ami körülöttünk történik. Néhányunk számára jelentheti

érzelmeink megértését, ami által válaszolni tudunk az érzéseinkre, nem

reagálni azokra. Jelentheti azt, hogy olyan intenzitással éljük át az

érzéseinket, ahogy csak tudjuk, túlzott kinyilvánításukat visszatartva.

Az érzelmi egyensúly ima és meditáció gyakorlásával jön el.

Elcsendesedünk, és megosztjuk gondolatainkat, reményeinket és

aggodalmainkat a saját felfogásunk szerinti Istennel. Majd hallgatva várjuk

az irányítását, várjuk az erőt, hogy kövessük ezt az irányt.

Végül javulnak a képességeink, hogy megtartsuk az egyensúly közeli

állapotot, és a vad, egyszer fenn, egyszer lenn érzelmi ingadozások,

melyeket régebben tapasztaltunk, csillapodni kezdenek. Kifejlesztünk egy

képességet arra, hogy hagyjuk másoknak is érezni, amit éreznek; nincs

szükségünk arra, hogy megítéljük őket. És teljességgel magunkhoz öleljük

saját, személyes érzelmeink skáláját.

Csak a mai nap: Rendszeres ima és meditáció útján felfedezem, hogy mit

jelent nekem az érzelmi egyensúly.

Túllépni az Ötödik Lépésen Szeptember 17

„Azt gondolnánk, hogy eleget tettünk azzal, hogy írtunk a múltunkról. Ezt a

hibát nem engedhetjük meg magunknak.”

Basic Text, 32. o

Néhányan nem igazán lelkesedünk azért, hogy megírjuk a Negyedik Lépést;

mások megszállottan túlzásba viszik. A szponzorunk növekedő

aggodalmára, újabb és újabb leltárt készítünk magunkról. Felfedezünk

mindent, amit tudni lehet arról, hogy miért voltunk olyanok, amilyenek. Azt

hisszük, hogy elég gondolkodni, írni és beszélni a múltunkról. Nem halljuk

meg a szponzorunk javaslatát, hogy teljesen készen álljunk hibáink

eltávolítására és a károk, melyeket okoztunk, jóvátételére. Egyszerűen csak

többet írunk ezekről a hibákról és örömmel osztjuk meg új rálátásainkat.

Végül elfáradt szponzorunk önmagát védve elhúzódik tőlünk.

Végletesnek tűnhet ez a forgatókönyv, sokan mégis ugyanebben a

helyzetben találtuk magunkat. Attól, hogy gondolkodtunk, írtunk és

beszéltünk arról, ami nem volt rendben velünk, úgy éreztük, hogy mindent

mi irányítunk. Mégis, előbb vagy utóbb felismertük, hogy elakadtunk a

problémáinkkal, és sehol nem láttuk a megoldásokat. Tudtuk, hogy ha

máshogyan akarunk élni, akkor túl kell lépnünk az Ötödik Lépésen a

programunkban. Elkezdtünk hajlandóságot keresni, hogy egy Felsőbb Erő

megszabadítson a jellembéli hiányosságainktól,, melyekre olyannyira

figyelmesek lettünk. Jóvátételt nyújtottunk a rombolásért, amit másoknak

okoztunk, míg ezekkel a hibákkal működtünk. Csak ekkor kezdtük el

tapasztalni egy ébredő lélek szabadságát. Ma már nem vagyunk áldozatok;

szabadon haladhatunk a felépülésünkben.

Csak a mai nap: Bár szükséges a Negyedik és az Ötödik Lépés,

önmagukban nem hoznak érzelmi és lelki felépülést. Fogom őket, és

cselekszem.

Szeptember 18 Őszinte kapcsolatok

„Életünkben a legmélyebb változások egyike, a személyes kapcsolatok

birodalmában van.”

Basic Text, 55. o

A felépülés sokunknak olyan kapcsolatokat ad, melyek szorosabbak és

intimebbek, mint amiben valaha is részünk volt. Ahogy múlik az idő, azt

vesszük észre, hogy azokhoz vonzódunk, akik végül a barátaink,

szponzorunk, vagy partnereink lesznek az életünkben. A megosztott

nevetések, könnyek, és küzdelmek megosztott tiszteletet és tartós empátiát

hoznak.

De mit teszünk akkor, amikor úgy találjuk, hogy nem értünk egyet

mindenben a barátainkkal? Talán azt fedezzük fel, hogy nem egyforma a

zenei ízlésünk a legkedvesebb barátunkéval, vagy nem értünk egyet a

házastársunkkal a bútorok elrendezésében, vagy éppen másképp szavazunk,

mint a szponzorunk egy szolgálati bizottság gyűlésen. Azt jeleni a

konfliktus, hogy vége a barátságnak, házasságnak, vagy szponzorálásnak?

Nem!

Ezek a fajta konfliktusok, nemcsak hogy várhatóak minden hosszú távú

kapcsolatban, hanem tulajdonképpen annak a jelei, hogy mindkét ember

érzelmileg egészséges és őszinte egyén. Bármilyen kapcsolatban, ahol

mindkét ember mindenben egyetért, valószínűleg csak az egyik

gondolkodik. Ha feláldozzuk az őszinteségünket és becsületességünket

azért, hogy elkerüljük a konfliktusokat és nézeteltéréseket, akkor a legjobb

dolgoktól válunk meg, amiket a kapcsolatainkba viszünk. A társas

kapcsolatok egész nagyságát tapasztaljuk egy másik emberrel, amikor

őszinték vagyunk.

Csak a mai nap: Elfogadom a különbségeket, amik mindnyájunkat

különlegessé tesznek. Ma azon dolgozom, hogy önmagam legyek.

Közösség Szeptember 19

„Az NA-ban megsokszorozódnak örömeink azzal, hogy megosztjuk a jó

napokat; bánatunk csökken, ha megosztjuk a rosszakat. Életünkben először,

semmit nem kell egyedül átélnünk.”

IP No. 16, Az Újonnan Érkezőnek

Amikor gyakoroljuk a lépések és a programunk többi eszközének

használatát, hogy megoldjuk nehézségeinket, képesek leszünk élvezni a

tisztán élés örömeit. De az örömeink túl gyorsan elszállnak, ha nem osztjuk

meg őket másokkal, míg a magunkban hordozott nehézségek soká

múlhatnak el. A Névtelen Narkománok Közösségében gyakran

megsokszorozzuk örömeinket és elosztjuk terheinket, ha megosztjuk őket

egymással.

Mi függők olyan örömöket tapasztalunk meg a felépülésünkben, amit néha

csak egy másik függő tud értékelni. Társaink értik, amikor arról beszélünk

nekik, hogy milyen büszkék vagyunk ma arra, hogy teljesítjük a

kötelezettségeinket, arról a melegségről, amit elromlott kapcsolatos

helyreállításánál érzünk, a megkönnyebbülésről, hogy nem kell drogokat

használnunk, hogy átvészeljünk egy napot. Amikor megosztjuk ezeket a

tapasztalatokat más felépülésben lévő függőkkel, és ők hasonló

történetekkel válaszolnak, az örömünk megsokszorozódik. Ugyanez az elv

érvényes a kihívásokra, melyekkel felépülő függőkként találkozunk.

Azáltal, hogy megosztjuk a kihívásainkat, és engedjük, hogy más NA tagok

megosszák velünk erősségeiket, könnyebb lesz a terhünk.

A közösség a Narcotics Anonymous-ban, értékes. Az egymással való

megosztással fokozzuk a felépülés életének örömeit, és csökkentjük a

terheit.

Csak a mai nap: Megosztom az örömeimet és terheimet más felépülő

függőkkel. Ők is megosztják az övéiket. Hálás vagyok A Narcotics

Anonymous közösségének szoros kötelékeiért.

Szeptember 20 Bátorság, hogy változtassak

„Istenem, adj lelki békét, hogy elfogadjam, amin változtatni nem tudok,

bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok, és bölcsességet, hogy

felismerjem a különbséget.”

Békesség Ima

A felépülés magában foglalja a változást, és a változás azt jelenti, hogy

másképp csináljuk a dolgokat. A probléma az, hogy sokan ellenállunk

annak, hogy másképp csináljunk dolgokat; amit csinálunk, lehet, hogy nem

működik, de legalább jól ismerjük. Bátorság kell ahhoz, hogy az

ismeretlenbe lépjünk. Hogyan találjuk meg ezt a bátorságot?

Körbenézhetünk NA gyűléseken. Ott olyanokat látunk, akik megtalálták,

azt, amire szükségük volt, hogy változtassanak azon amit csináltak, és akik

ezt sikerrel tették. Ez nem csak az attól való félelmünket segít nyugtatni,

hogy a változás – bármilyen változás – katasztrófát jelent, hanem hasznot is

nyújt nekünk, hogy felhasználhatjuk az ő tapasztalataikat arról ami

működik, arra, hogy változtassunk azon, ami nem működik.

A saját felépülésünk tapasztalatait is megnézhetjük. Még ha ez a tapasztalat

eddig csak a drogok használatával való felhagyásra korlátozódott is, akkor

is sok változást vittünk végbe az életünk területén – jó irányba változunk.

Életünk akármilyen területeire alkalmaztuk a lépéseket, mindig jobbnak

találtuk a megadást, mint a tagadást, és a felépülést előrébbvalónak, mint a

függőséget.

A saját tapasztalatunk, és mások tapasztalatai az NA-ban azt mutatják

nekünk, hogy a „változtassak azon, amin tudok” nagy része annak, amiről a

felépülés szól. A lépések és az erő, hogy gyakorolhassuk őket megadják azt

az útmutatást, és bátorságot, amire szükségünk van, hogy változzunk.

Semmitől sem kell félnünk.

Csak a mai nap: Elfogadom a változást. A Felsőbb Erőm segítségével

megtalálom a bátorságot, hogy változtassak azon, amin tudok.

Ima Szeptember 21

„Az imádkozás gyakorlást igényel, és emlékeztetnünk kell magunkat arra,

hogy gyakorlott emberek nem a gyakorlottságukkal jöttek a világra.”

Basic Text, 45. o

Sokan úgy érkeztünk a felépülésbe, hogy nem volt tapasztalatunk az

imával, és aggódtunk, hogy nem ismerjük a „megfelelő szavakat”.

Néhányan emlékeztünk azokra a szavakra, melyeket gyerekkorunkban

tanultunk, de nem voltunk biztosak benne, hogy még mindig hiszünk

azokban a szavakban. A hátterünktől függetlenül, felépülésünkben

küzdenünk kellett, hogy megtaláljuk azokat a szavakat, melyek őszintén a

szívünkből szóltak.

Sokszor, az első ima, amivel megpróbálkozunk, egy egyszerű kérés a

Felsőbb Erőnkhöz, hogy segítsen nekünk tisztán maradni, nap, mint nap.

Kérhetünk útmutatást és bátorságot, vagy egyszerűen azért imádkozunk,

hogy felismerjük Isten velünk kapcsolatos akaratát, és az erőért, hogy azt

kivitelezhessük. Ha úgy találjuk, hogy botladozunk az imádkozásunkban,

megkérhetünk más tagokat, hogy osszák meg velünk, ők hogyan tanultak

imádkozni. Nem számít, hogy szükségből, vagy örömünkben imádkozunk,

az a fontos, hogy erőfeszítéseket teszünk.

Az imáinkat a Tizenkét Lépéssel, és a saját felfogásunk szerinti Istennel

való tapasztalatunk alakítja. Ahogy kapcsolatunk a Felsőbb Erővel fejlődik,

egy re könnyebben imádkozunk. Idővel, az ima erő és vigasz forrásává

válik. Gyakran és szívesen keressük ezt a forrást.

Csak a mai nap: Tudom, hogy az ima lehet egyszerű. Ott kezdem, ahol most

vagyok, és gyakorolom.

Szeptember 22 Az ajándékot megtartani

„Az élet új jelentést nyer, amikor megnyitjuk magunkat ennek az

ajándéknak.”

Basic Text, 102. o

A felépülést elhanyagolni, ugyanolyan, mintha elhanyagolnánk akármilyen

más ajándékot, amit kaptunk. Tételezzük fel, hogy valaki adott neked egy új

autót. Hagynád, hogy a garázs előtt álljon, amíg lerohadnak róla a gumik?

Vagy csak vezetnéd, semmibe véve a rutinkarbantartást, amíg ki nem leheli

a lelkét az úton? Természetesen nem! Mindent elkövetnél, hogy megtartsd

egy ilyen értékes ajándék állapotát.

A felépülés is egy ajándék, és foglalkoznunk kell vele, ha meg akarjuk

tartani. Felépülésünk nem meghosszabbított garanciával jön, van hozzá

viszont egy rutin karbantartó program. Ebbe a karbantartásba beletartozik a

gyűlések rendszeres látogatása, és a szolgálat különböző formái. Napi

rendszerességgel takarítást kell végeznünk – a Tízedik Lépésünk – és néha

egy nagyobb Negyedik Lépés generáljavítás szükségeltetik. De ha

megtartjuk a felépülés ajándékát, minden nap megköszönve az

Adományozónak, akkor folytatódni fog.

A felépülés ajándéka, olyan, ami adással növekedik. Hacsak meg nem

válunk tőle, meg tudjuk tartani. De ha megosztjuk felépülésünket másokkal,

egyre jobban fogjuk értékelni.

Csak a mai nap: Felépülésem ajándék, és meg akarom tartani. Megteszem a

szükséges karbantartást, és megosztom a felépülésemet másokkal.

A pletykát kezelni Szeptember 23

„A felépülés elvei szerint, próbáljuk nem megítélni, sztereotípiákba sorolni,

vagy oktatni egymást”

Basic Text, 11. o

Nézzünk szembe a tényekkel: A Narkotics Anonymous-nál egyfajta

üvegházában élünk. Társaink többet tudnak a magánéletünkről, mint amit

valaha valaki is tudott. Tudják, kivel töltjük az időnket, hol dolgozunk,

hányadik lépésnél tartunk, hány gyerekünk van, és így tovább. És amit nem

tudnak a társaink, azt pedig valószínűleg elképzelik.

Boldogtalannak érezhetjük magunkat, amikor mások rólunk pletykálnak.

De ha elhúzódunk a közösségtől és elszigeteljük magunkat, hogy elkerüljük

a pletykát, akkor megfosztjuk magunkat a szeretettől, barátságtól, és

társaink összehasonlíthatatlan tapasztalatától, melyet a felépülésről kínálnak

nekünk. Egy jobb módja, hogy a pletykát kezeljük, ha egyszerűen

elfogadjuk a dolgokat ahogy vannak, és amilyenek mi vagyunk, és az elvek

szerint éljük az életünket. Minél biztosabbak vagyunk a saját

programunkban, a döntéseinkben és az irányításban, amit egy szertő Istentől

kapunk, annál kevésbé fog mások véleménye érdekelni.

Csak a mai nap: Elkötelezem magam, hogy az NA közösségbe tartozom.

Mások véleménye nem fogja befolyásolni elkötelezettségemet a

felépüléshez.

Szeptember 24 Az Isten növekvő fogalma

„A javasolt irányelvek mindössze azok, hogy ez az Erő szerető,

gondoskodó, és nálunk hatalmasabb legyen. Nem kell vallásosnak lennünk,

hogy elfogadjuk ezt a gondolatot. A lényeg, az, hogy nyitottá válunk arra,

hogy higgyünk.”

Basic Text, 24. o

A hitre való eljutás egy életen át tartó folyamatában, Istenről való

felfogásunk változni fog. A felfogásunk, amikor még újak vagyunk a

felépülésben nem lesz ugyanaz, mint amikor néhány hónapja tiszták

vagyunk, és megint nem ugyanaz, amikor néhány éve vagyunk tiszták.

A kezdeti elképzelésünk egy nálunk hatalmasabb Erőről valószínűleg

korlátozott lesz. Ez az Erő tisztán tart minket, de, gondolhatnánk, ezen kívül

semmi több. Talán vonakodunk, hogy imádkozzunk, mert feltételekhez

kötöttük, hogy miben kérjük majd a Felsőbb Erőnk segítségét. „Ó, ez olyan

szörnyű, hogy ezzel még Isten sem tudna mit kezdeni,” mondhatjuk, vagy

„Istennek egy csomó emberről kell gondoskodnia. Rám nincs ideje.”

De, ahogyan fejlődünk a felépülésünkben, úgy fog fejlődni a felfogásunk is.

Kezdjük látni, hogy az egyetlen korlátok, melyek Isten szeretete és kegye

előtt állnak, azok amiket mi magunk állítunk fel azzal, hogy elutasítjuk,

hogy elálljunk az útból. A szerető Isten, amiben hiszünk végtelen, és az erő

és szeretet, amire hitünkben találunk, megoszlik, majdnem az összes

felépülő függő között a világon.

Csak a mai nap: Az Isten, akit kezdek felfogni a szeretet és gondoskodás

határtalan képességével rendelkezik. Bízom benne, hogy az Isten nagyobb

bármilyen felmerülő problémámnál.

A Negyedik Lépés – félelem az érzéseinktől Szeptember 25

„Talán attól félünk, hogy ha kapcsolatban állunk az érzéseinkkel, az

fájdalom és pánik nyomasztó láncreakcióját fogja elindítani.”

Basic Text, 29. o

Gyakori panasz a Negyedik lépésről, hogy jellemhibáinknak fájdalmasan

tudatában leszünk tőle. A tétovázás kísértésébe eshetünk a felépülés

programjában. A megadáson és az elfogadáson keresztül, megtalálhatjuk a

forrásokat, melyek szükségesek, hogy tovább dolgozzunk a lépéseken.

Nem a hibáink tudatossága okozza a legtöbb kínlódást – hanem maguk a

hibák. Amikor használtunk, minden, amit éreztünk, a drogok voltak;

figyelmen kívül tudtuk hagyni a szenvedést, amit a hibáink okoztak nekünk.

Most, hogy a drogok eltűntek, érezzük a fájdalmat. Ha elutasítjuk, hogy

tudomást vegyünk a gyötrelmeink forrásáról, attól azok még nem tűnnek el;

a tagadás védi és erősíti a fájdalmat. A Tizenkét Lépés úgy segít nekünk

kezelni a hibáink okozta gyötrődést, hogy közvetlenül a hibákkal

foglalkozunk.

Ha a hibáink fájdalmától szenvedünk, emlékeztethetjük magunkat

függőségünk rémálmára, egy rémálomra, amiből most felébredtünk.

Felidézhetjük a megszabadítás reményét, amit a Második Lépés adott

nekünk. Megint átadhatjuk akaratunkat és életünket, a Harmadik Lépésen

keresztül, a saját felfogásunk szerinti Istennek. A Felsőbb Erőnk úgy

törődik velünk, hogy megadja nekünk a segítséget, ami szükséges a

Tizenkét Lépés hátralévő részén való munkához. Nem kell félnünk az

érzéseinktől. Csak a mai nap, tovább haladhatunk a felépülésben.

Csak a mai nap: Nem fogok félni az érzéseimtől. A Felsőbb Erőm

segítségével, tovább fogok haladni a felépülésemben.

Szeptember 26 Önmagunkat látjuk másokban

„Nem leszünk jobb emberek attól, ha mások hibái felett ítélkezünk.”

Basic Text, 37. o

Milyen könnyű mások hibáira rámutatni! Ennek oka van: Mások hibái,

amikkel legkönnyebben azonosulunk, gyakran azok a hibák, amiket

legjobban ismerünk a saját jellemünkből. Észrevehetjük azt, hogy a legjobb

barátunk hajlamos a túlköltekezésre, de ha megvizsgáljuk a saját

költekezési szokásainkat, valószínűleg ugyanazt a kényszerességet fogjuk

felfedezni. Eldönthetjük, hogy a szponzorunk túl sok szolgálatot teljesít, de

azt vesszük észre, hogy az utóbbi három hónapban egy hétvégét sem

töltöttünk a családunkkal, mert egyik, vagy másik szolgálatnak köteleztük

el magunkat.

Amit nem szeretünk a társainkban, gyakran azok a dolgok, amiket

legkevésbé szeretünk magunkban. Ezt a megfigyelést lelkünk hasznára

fordíthatjuk. Amikor késztetést érzünk arra, hogy másokat megítéljünk,

olyan irányba terelhetjük ezt a késztetést, hogy tisztábban felismerjük saját

hiányosságainkat. Amit látunk, a felépülés felé fogja irányítani a

cselekedeteinket és segít nekünk érzelmileg egészséges, és boldog

egyénekké válni.

Csak a mai nap: Mások jellembéli hiányosságai mögé nézek, és felismerem

a sajátjaimat.

Megfelelő támogatás Szeptember 27

„Van valami az önromboló személyiségünkben, ami kudarcért kiált.”

Basic Text, 77. o

„Szegény én; jaj nekem; nézz rám, az életem egy összevisszaság!

Elbuktam, és akármennyire próbálkozom, továbbra is kudarcot vallok.”

Sokan ezt a szomorú refrént énekelve jöttünk az NA-ba.

Már nem ilyen az élet. Igaz, néha elbotlunk; lesz, amikor el is esünk. Néha

úgy érezzük, nem tudunk előrejutni életünkben, akármilyen keményen

próbáljuk. De az igazság az, hogy más felépülő függők segítségével az NA-

ban egy kézre találunk, ami felsegít minket, leporol, és segít, hogy újra

nekiinduljunk. Ma, ez az életünk refrénje.

Már nem azt mondjuk, hogy „Egy csődtömeg vagyok és nem jutok

semerre.” Legtöbbször inkább így hangzik, „Butaság ! Megint ugyanabba a

buckába ütköztem az élet útján. Hamarosan megtanulom, hogy lelassuljak,

és teljesen kikerüljem.” Addig is, továbbra is elesünk alkalomadtán, de

megtanultuk, hogy mindig ott egy segítő kéz, ami újra talpra állít minket.

Csak a mai nap: Amikor elkezdek siránkozni, emlékezni fogok, hogy van

mód arra, hogy előre haladjak. Elfogadom az NA bátorítását, és

támogatását.

Szeptember 28 Remény

„Fokozatosan, ahogyan jobban Isten-központúvá, mint ön-központúvá

válunk, a kétségbeesésünket felváltja a remény.”

Basic Text, 92. o

Aktív függőként, a kétségbeesés volt könyörtelen társunk. A kétségbeesés

az aktív függőségünk tapasztalataiból született: Bármekkora

mennyiségekkel próbálkoztunk, hogy jobbá tegyük az életünket, csak

mélyebb nyomorúságba estünk. A kísérleteink életünk irányítására

kudarcba fulladtak. Bizonyos értelemben, tehetetlenségünk beismerése az

Első Lépésben, a kétségbeesés beismerése volt.

A Második és Harmadik Lépés a kétségbeesésből fokozatosan új

reményhez vezetett minket, a felépülésben lévő függő társához. Miután

elfogadtuk, hogy oly sok erőfeszítésünk arra, hogy változtassunk, kudarcba

fulladt, eljutunk a hitre, hogy létezik egy nálunk hatalmasabb Erő. Hisszük,

hogy ez az Erő tud – és fog – nekünk segíteni. A Másodok és Harmadik

Lépés gyakorlása egy megerősítése annak, hogy van remény egy jobb

életre, miközben ehhez az Erőhöz fordulunk irányításért. Ahogyan a

mindennapi életünk kezelését egyre jobban rábízzuk egy Felsőbb Erőre,

eltűnik a kétségbeesés, ami az önállósággal való hosszas kísérletezésünkből

ered.

Csak a mai nap: Megerősítem döntésemet a Harmadik Lépésben. Tudom,

egy Felsőbb Erővel az életemben, van remény.

Csak a mai nap: Szeptember 29

„Amikor nem az itt és most-ban élünk, problémáink eszelősen

megnagyobbodnak.”

Basic Text, 96. o

„Csak a mai nap” – ez egy vigasztaló gondolat. Ha a múltban próbálunk

élni, felsebezve találhatjuk magunkat fájdalmas és nyugtalanító

emlékeinktől. Nem a használatunk leckéit keressük, hogy tanítsanak minket

a felépülésünkben. A mában élni azt jelenti, hogy együtt élünk a

félelemmel. Nem láthatjuk a titkos jövő alakját, és a bizonytalanság

aggodalmat okoz. Nyomasztónak tűnik az életünk, amikor elveszítjük az

összpontosítást a mára.

A pillanatban élni szabadságot kínál. Ebben a pillanatban, tudjuk, hogy

biztonságban vagyunk. Nem használunk, és mindenünk megvan, amire

szükségünk van. Mi több, az élet az itt és most-ban zajlik. A múltnak vége,

a jövő még nem érkezett el; ha aggódunk, az nem változtat semmin. Ma,

élvezhetjük a felépülésünket, ebben a pillanatban.

Csak a mai nap: Az itt és most-ban maradok. Ma – ebben a pillanatban –

szabad vagyok.

Szeptember 30 Önmagunk lenni

„Igazi értékünk abban van, hogy önmagunk vagyunk.”

Basic Text, 101. o

Újra és újra megpróbáltunk megfelelni a körülöttünk lévők elvárásainak.

Lehet, hogy úgy neveltek minket, hogy azt hisszük, minden rendben van, ha

jó jegyeket szerzünk az iskolában, kitakarítjuk a szobánkat, vagy egy

bizonyos módon öltözködünk. Mindig valahová tartozónak és szeretve

akartuk érezni magunkat, sokan egy csomó időt töltöttünk azzal, hogy

beilleszkedjünk – mégis mindig úgy tűnt, nem tudunk megfelelni.

Most, a felépülésben, elfogadnak minket, úgy, ahogy vagyunk.

Az igazi értékünk mások számára az, hogy önmagunk vagyunk.

Ahogyan dolgozunk a lépéseken, megtanuljuk elfogadni magunkat

olyannak, amilyenek vagyunk. Ahogy ez megtörténik, szabaddá válunk,

hogy azok legyünk, akik lenni szeretnénk.

Mindannyiunknak sok jó tulajdonsága van, amit megoszthatunk másokkal.

Őszintén megosztott tapasztalataink segítenek másoknak egy olyan szintű

azonosulásra találni, amire szükségük van, hogy elkezdjék a felépülést.

Felfedezzük, hogy mindegyikünknek vannak különleges adottságai,

melyből a körülöttünk lévőknek adhatunk.

Csak a mai nap: A tapasztalatom a felépülésben a legnagyobb ajándék, amit

egy másik függőnek adhatok. Őszintén megosztom magam másokkal.

Nem csak motiváció a növekedésre Október 1

„Megtanuljuk, hogy a fájdalom, motiváló tényező a felépülésben.”

Basic Text, 29. o

„Kinek van szüksége a fájdalomra?” gondoljuk, amikor benne vagyunk.

Nem látjuk jó célját a fájdalomnak. Értelmetlen gyakorlatnak tűnik a

szenvedésben. Ha valaki szellemi növekedésről beszél nekünk, amikor mi

szenvedünk, legvalószínűbb, hogy undorral felhorkanunk, és odébbállunk,

miközben azt gondoljuk, hogy még soha nem találkoztunk ennyire

érzéketlen emberrel.

De mi lenne, ha az emberek nem éreznének fájdalmat – sem fizikait, sem

érzelmit? Úgy hangzana, mint egy ideális világ? Nem igazán. Ha nem

lennénk képesek fizikai fájdalmat érezni, nem tudnánk mikor pislogjunk ki

idegen partikulákat a szemünkből; nem tudnánk, mikor hagyjuk abba a

testmozgást; még azt sem tudnánk, mikor forduljunk az oldalunkra, míg

alszunk. Egyszerűen csak magunkat rongálnánk egy természetes

figyelmeztető rendszer hiányában.

Ugyanez vonatkozik az érzelmi fájdalomra. Hogyan tudtuk volna, hogy az

életünk irányíthatatlanná vált, ha nem szenvedtünk volna? Ugyanúgy, mint

a fizikai fájdalom, az érzelmi fájdalom tudatja velünk, hogy mikor

hagyjunk abba valamit, ami fájdalmat okoz.

De a fájdalom nem csak egy motiváló tényező. Az érzelmi fájdalom

összehasonlítási alapul is szolgál, amikor örülünk. Nem tudnánk értékelni

az örömöt, ha nem ismerjük a fájdalmat.

Csak a mai nap: Elfogadom a fájdalmat, mint az élet szükséges részét.

Tudom, hogy amekkora fájdalmat, ugyanakkora örömöt is tudok érezni.

Október 2 Megtartani a hitet

„Megragadjuk a határtalan erőt, melyet mindennapi imádkozásunktól és

megadásunktól kapunk, mindaddig, amíg megtartjuk és megújítjuk

hitünket.”

Basic Text, 44. o

A felépülésnek két része van: kitisztulni, és tisztának maradni. A kitisztulás

viszonylag könnyű, csak egyszer kell megtennünk. A tisztán maradás

nehezebb, életünk minden napján figyelmet igényel. Ugyanakkor,

mindkettő a hitből meríti az erőt.

Hit az, amitől tiszták lettünk. Beismertük, hogy függőségünk hatalmasabb

volt nálunk, és felhagytunk a próbálkozással, hogy egyedül

szembeszálljunk vele. Átadtuk a harcot egy nálunk hatalmasabb Erőnek, és

ez az Erő tisztává tett minket.

Minden nap ugyanúgy maradunk tiszták: hittel. Csak a mai nap, megadjuk

magunkat. Az élet túl nagy lehet ahhoz, hogy egyedül megbirkózzunk vele.

Amikor ez áll fenn, akkor egy nálunk hatalmasabb Erő segítségét kérjük.

Imádkozunk, kérjük a Felsőbb Erőnk irányítását, és erőt, hogy követni

tudjuk. Azzal, hogy naponta gyakoroljuk és megújítjuk hitünket, azokat az

erőforrásokat használjuk, amik egy tiszta és teljes élethez szükségesek.

Határtalan erőhöz juthatunk, amikor csak szükségünk van rá. Hogy

megragadjuk, mindössze hinnünk kell a Felsőbb Erőben, ami tisztává tett és

tisztán tart minket.

Csak a mai nap: A hit ami tisztává tett, és a hit az, ami tisztán fog tartani.

Ma, hinni fogok a Felsőbb Erőmben. Megújítom a megadásomat és tudásért

és erőért imádkozok.

Az önfejűség elveszítése Október 3

„Az énünk, ami valaha olyan hatalmas és domináns volt, most egy hátsó

helyet foglal el, mert harmóniában vagyunk egy szerető Istennel. Azt

vesszük észre, hogy gazdagabb, boldogabb, és sokkal teljesebb életet élünk,

amikor elveszítjük önfejűségünket.”

Basic Text, 101. o

A függőség és az önfejűség kéz a kézben járnak. Az irányíthatatlanság, amit

az Első Lépésben beismertünk, ugyanúgy az önfejűségünk, mint a krónikus

droghasználatunk terméke volt. És ma az önfejűség ugyanolyan

irányíthatatlanná teszi az életünket, mint amikor használtunk. Amikor a mi

elképzeléseink, mi vágyaink, mi követeléseink állnak az első helyen

életünkben, állandó konfliktusban találjuk magunkat körülöttünk

mindenkivel és mindennel.

Az önfejűség az énünkbe vetett bizalmat tükrözi. Az egyetlen dolog, ami

megszabadít az önfejűségtől és a konfliktusoktól, amiket az okoz, hogy

megtörjük az énünkbe vetett bizalmat, és helyette az irányításba és erőbe

vetjük hitünket, melyet egy szerető Isten kínál nekünk.

Megtanuljuk, hogy egy Felsőbb Erő irányítását keressük, aki jobban átlátja

a dolgokat, mint mi. Ahogyan ezt tesszük, azt vesszük észre, hogy életünk

egyre könnyebben kerül összhangba a körülöttünk lévő dolgokkal. Nem

zárjuk ki többé magunkat az élet folyamatából; részévé válunk, és

felfedezzük a teljességet, amit a felépülés kínál nekünk.

Csak a mai nap: Keresem a szabadságot énemtől és a konfliktusoktól,

amiket az önfejűségem okoz. Próbálom fejleszteni tudatos kapcsolatomat a

saját felfogásom szerinti Istennel, az irányítást és erőt keresve, mely

szükséges, hogy harmóniában éljek a saját világommal.

Október 4 - 30 napos csoda

„Amikor kezdjük élvezni a megkönnyebbülést függőségünktől, fennáll a

kockázata annak, hogy azt hisszük, újra irányítani tudjuk az életünket.

Elfelejtjük a szenvedést és a fájdalmat, amit ismertünk.”

Basic Text, 48. o

Sokan „30 napos csodák” voltunk. Kétségbeesetten haldokoltunk, amikor

megjelentünk az első NA gyűlésen. Azonosultunk a függőkkel, akikkel

találkoztunk és az üzenettel, amit megosztottak velünk. A segítségükkel

végre abba tudtuk hagyni a használatot és fellélegezhettünk. Hosszú, hosszú

idő óta először otthon éreztük magunkat. Életünk egyik napról a másikra

megváltozott; tudtunk járni, enni, inni, aludni, és a Narcotics Anonymous-

ról álmodtunk.

Aztán, az NA elveszítette újdonságának varázsát. A gyűlések, amik

izgalmasak voltak, monotonná váltak. Csodálatos NA-s barátaink untattak

minket; a felemelő NA szövegük ostobaságnak tűnt. Amikor régi barátaink

hívtak, hogy menjünk szórakozni kicsit, ahogy szoktunk, búcsút intettünk a

felépülésnek.

Előbb vagy utóbb visszataláltunk a Narcotics Anonymous termeibe. Kint,

felfedeztük, semmi nem változott – sem mi, sem a barátaink, sem a drogok,

sem semmi. Ha valami, akkor az, hogy rosszabb lett, mint valaha.

Igaz, az NA gyűlések talán nem örömlázadások, és NA-s barátaink nem

spirituális óriások. De van egy erő a gyűléseken, egy egyszerű kapocs a

tagok között, hogy a programnak élünk, ami nélkül nem létezhetünk. Ma, a

felépülésünk több mint hóbort – egy életforma. Úgy gyakorolunk a program

szerint élni, mintha az életünk függne tőle – mert tőle függ.

Csak a mai nap: Nem vagyok „30 napos csoda”. Az NA útja az én életutam,

és mindvégig itt leszek.

Irgalmat kérj, ne igazságot Október 5

„Sokunknak nehézséget okoz beismerni, hogy mások kárára voltunk…

Elvágjuk mentségeinket és képzeteinket arról, hogy mi vagyunk az

áldozatok.”

Basic Text, 37. o

Életünk szépen halad előre. A dolgaink jól mennek, és a felépülés minden

egyes éve több anyagi és lelki ajándékot hoz. Lehet egy kis pénzünk a

bankban, lehet egy új autónk, vagy egy komoly kapcsolatunk. Lehet egy kis

önbizalmunk, és hitünk egy Felsőbb Erőben növekszik.

Ekkor, valami történik. Valaki feltöri új autónkat, és ellopja belőle a rádiót,

vagy a személy akivel párkapcsolatban élünk, hűtlen lesz hozzánk. Azonnal

áldozatnak érezzük magunkat. „Hol az igazság?”, jajveszékelünk. De ha

visszatekintünk a saját viselkedésünkre, azt találhatjuk, hogy megtettük

ugyanazokat a dolgokat, amit most velünk tettek meg. Ráébredünk, hogy

valójában nem is igazságot akarunk – nem magunknak és nem másoknak.

Amit akarunk, az irgalmasság.

Megköszönjük egy szerető Istennek a könyörületességet, amit nekünk

mutatott, és időt szánunk arra, hogy értékeljük mindazt az értékes

ajándékot, amit a felépülés hoz számunkra.

Csak a mai nap: Irgalmasságért imádkozok, nem igazságosságosságért.

Hálás vagyok a könyörületért, amit kaptam és megbocsátok másoknak.

Október 6 Jóvátételek elvárások nélkül

„A tulajdonképpeni jóvátételek előrevetítése jelentős akadályt jelenthet

mind a lista elkészítése tekintetében, mind abban, hogy hajlandóvá

váljunk.”

Basic Text, 38. o

A Nyolcadik lépés arra kér minket, hogy hajlandóvá váljunk jóvátételeket

nyújtani mindazoknak a személyeknek, akiknek kárt okoztunk. Ahogyan

megközelítjük ezt a lépést, kíváncsiak lehetünk, hogy mi lesz a

jóvátételeink kimenetele. Meg lesz nekünk bocsátva? Megkönnyebbülünk

bármiféle hosszantartó bűntudattól? Vagy tollba és kátrányba fognak minket

hempergetni az emberek, akiket bántottunk?

Fel kell adnunk a megbocsátás keresésére való hajlamunkat, ha meg akarjuk

kapni a Nyolcadik és kilencedik Lépés spirituális előnyeit. Ha úgy

közelítjük meg ezeket a lépéseket, hogy bármit is elvárunk, akkor

valószínűleg csalódni fogunk az eredményekben. Talán jó, ha

megkérdezzük magunktól, hogy nagy reményeket fűzünk-e a

megbocsátáshoz, amit a személytől kapunk, akinek a jóvátételt nyújtjuk.

Vagy talán azt reméljük, hogy valami együtt érző hitelező, könnyekig

meghatva szerencsétlenségünk történetétől majd elengedi a tartozásainkat.

Hajlandónak kell lennünk megtenni a jóvátételeinket, függetlenül a

kimenetelüktől. Megtervezhetjük a jóvátételeket, de nem tudjuk

megtervezni az eredményeket. Bár talán nem garantált a megbocsátás

mindenki részéről, akinek jóvátételekkel tartozunk, de meg fogunk tanulni

megbocsátani magunknak. Ennek folyamatában azt fogjuk észrevenni, hogy

nem kell tovább cipelnünk a múlt terheit.

Csak a mai nap: El fogom engedni az elvárásaimat, amik azokkal az

emberekkel szemben lehetnek, akiknek jóvátételekkel tartozom.

Rábízzuk magunkat a Felsőbb Erőnkre Október 7

„Felépülésben lévő függőkként azt tapasztaljuk, hogy még mindig függünk

valamitől, de függőségünk áttevődött a minket körül vevő dolgokról egy

szerető Istenre és a belső erőre, melyet a Vele való kapcsolatban találtunk.”

Basic Text, 67-68. o

Sok függőnek a lázadó szellem másodlagos természete. Nem akartunk

függni senkitől és semmitől, legkevésbé Istentől. A használat szépsége,

gondoltuk, az volt, hogy megadta nekünk a hatalmat, hogy azok legyünk,

akik akarunk, azt érezzük, amit akarunk, saját magunktól. De az ár, amit

ezért a látszólagos szabadságért fizettünk, egy függőség volt, ami felülmúlta

legrosszabb rémálmainkat. A használat inkább rabszolgává, mint szabaddá

tett minket.

Amikor a Narcotics Amonymous-ba jöttünk, megtanultuk, hogy Istentől

függni nem kellett, hogy azt jelentse, amit gondoltunk, hogy jelent. Igen, ha

meg akartuk őrizni józanságunkat, akkor „egy nálunk hatalmasabb Erőhöz”

kellett fordulnunk. Mindamellett, kiválaszthattuk saját elképzelésünket erről

a Felsőbb Erőről – akár ki is találhattunk egyet. Egy Felsőbb Erőtőt való

függés nem korlátoz, fedeztük fel; szabaddá tesz minket.

Az Erő, amit a felépülésben találunk az az erő, ami belőlünk hiányzott. A

szeretet, amit mások iránt érzünk, akikre féltünk rábízni magunkat. Egy

személyes irányítás érzése, amiben soha nem volt részünk, az irányítás,

amit nem tudtunk alázattal kérni, vagy másoktól bizalommal elfogadni.

Mindezek a dolgok, és ez mind a miénk. Ma, hálásak vagyunk, hogy van

egy Felsőbb Erőnk, amire rábízhatjuk magunkat.

Csak a mai nap: Rábízom magam a szeretetre és belső erőre, amit a saját

felfogásom szerinti Istenből merítek.

Október 8 Egy új életforma

„Azt gyanítjuk, hogy ha nem használjuk, amink van, akkor elveszítjük,

amink van.”

Basic Text, 75. o

A függőség egy formát adott az életünknek, és ezzel együtt egy jelentést is

– egy sötét, beteg jelentés volt, az biztos, de legalább jelentés volt. A

Narcotics Anonymous felépülési programja új életformát ad nekünk, hogy

régi szokásaink helyébe lépjen. És ezzel az új formával az életünknek egy

új jelentése is jön, a fény, és remény jelentése.

Mi ez az új életforma? Elszigetelődés helyett megtaláljuk a közösséget.

Ahelyett, hogy vakon élnénk, újra és úja megismételnénk ugyanazokat a

hibákat, rendszeres önvizsgálatot végzünk, szabadok vagyunk, hogy

megtartsuk azt, ami segít a fejlődésben, és megszabaduljunk attól, ami nem.

Ahelyett, hogy folyamatosan saját, korlátozott erőnkből próbálnánk jutni

valamire, tudatos kapcsolatot alakítunk ki egy szerető, nálunk hatalmasabb

Erővel.

Életünkben szükség van rendre. Hogy megőrizzük a felépülésünket, meg

kell őriznünk az új mintákat, amit a programunktól tanultunk. Azzal, hogy

rendszeres figyelmet szentelünk ezeknek a mintáknak, megőrizzük a

szabadságot, amelyre a függőség halálos betegségéből találtunk, és

megtartjuk a jelentést, amit a felépülés hozott életünkbe.

Csak a mai nap: Elkezdek egy új minta szerint élni; felépülésemen

rendszeres karbantartást végzek.

Rend Október 9

„Hangsúlyt fektetünk arra, hogy rendet tegyünk a házunk táján, mert ez

megkönnyebbülést okoz.”

Basic Text, 93. o

Amikor arra figyelünk, hogy mások mit csinálnak, akkor pillanatnyilag nem

kell magunkkal foglalkoznunk. De a Narcotics Anonymous sikerének egyik

titka, hogy biztosítjuk, hogy a saját házunk tája rendben legyen. De

egyáltalán, mit jelent az, hogy „rendet teszünk a házunk táján”?

Azt jelenti, hogy dolgozunk a lépéseken, megengedjük magunknak, hogy

megnézzük, mi a mi szerepünk a másokkal való kapcsolatunkban. Amikor

problémánk van valakivel, elővehetjük saját leltárunkat, hogy rájöjjünk, mi

volt a mi részünk a problémában. A szponzorunk segítségével arra

törekszünk, hogy elintézzük a problémát. Majd, nap mint nap, folyamatos

leltárt készítünk, hogy elkerüljük, hogy ugyanazokat a hibákat

megismételjük a jövőben.

Elég egyszerű. Úgy kezelünk másokat, ahogy mi szeretnénk, hogy mások

kezeljenek minket. Haladéktalanul jóvátételt nyújtunk, amikor jóvátétellel

tartozunk. És amikor életünket nap mint nap a Felsőbb Erőnk

gondoskodására bízzuk , kezdünk nem az önfejűségünkkel működni, ami

oly jellemző volt aktív használatunkra. Egy Erő vezetésével, ami mindenki

számára a legjobbat akarja, a másokkal való kapcsolatunk biztosan javulni

fog.

Csak a mai nap: Rendet teszek a házam táján. Ma, megvizsgálom a saját

részemet az életemben lévő problémákban. Ha jóvátétellel tartozom, akkor

jóvátételt nyújtok.

Október 10 Következmények

„Mielőtt tiszták lettünk, cselekedeteink legtöbbjét impulzusok irányították.

Ma, nem vagyunk bezárva ebbe a fajta gondolkodásba.”

Basic Text, 87. o

Ismerős a kísértés, hogy valamit megtegyél, még ha tudod is, hogy az

eredmény végzetes lenne? Gondoltál valaha arra, hogy mennyi fájdalmat

okozna, ha engednél a csábításnak, majd mégis megteszed azon nyomban?

Azt mondják, minden cselekedetnek van következménye. Mielőtt tiszták

lettünk, sokan ezt egyszerűen nem hittük el. De most pontosan tudjuk, hogy

mit jelent. Amikor cselekszünk, tudjuk, hogy vállalnunk kell a

következményeket. Nem dönthetünk úgy többé, hogy megteszünk valamit

és nem veszünk tudomást róla, amikor pontosan tudjuk, hogy nem fog

tetszeni az ár, amit fizetni kell érte.

Van egy nyeremény, van egy ára. Rendben van, hogy a következmények

ellenére cselekszünk, ha hajlandóak vagyunk megfizetni az árat, de az árat

mindig meg kell fizetni.

Csak a mai nap: Cselekedeteim következményeire gondolok, mielőtt

cselekszem.

Szemüveg és hozzáállás Október 11

„Legjobb gondolkodásunk bajba kevert minket… A felépülés, aktív

változás a gondolatainkban és viselkedésünkben.”

Basic Text, 53. o

Aktív függőségünk ideje alatt, a világ valószínűleg egy irtózatos helynek

tűnt. A használat segített nekünk elviselni a világot, amit láttunk. Mégis, ma

megértjük, hogy nem a világ helyzete volt a problémánk. A világról alkotott

fogalmunk és állásfoglalásunk volt, ami lehetetlenné tette, hogy megtaláljuk

helyünket a világban.

Hozzáállásunk és elképzeléseink - az a szemüveg, amin keresztül látjuk

életünket. Ha ez a szemüveg homályos, vagy piszkos, akkor életünket

borúsan látjuk. Ha hozzáállásunk nincs fókuszban, akkor az egész világ

torznak tűnik. Ahhoz, hogy tisztán lássuk a világot, elképzeléseinket, és

fogalmainkat tisztán kell tartanunk, nehezteléstől, tagadástól, önsajnálattól

és zárkózottságtól mentesen. Hogy biztosítsuk, hogy életképünk fókuszban

maradjon, elképzeléseinket egy vonalba kell hozni a valósággal.

Függőségünk alatt, legjobb gondolkodásunk is megakadályozta, hogy

tisztán lássuk akár a világot, akár a mi részünket benne. A felépülés azt

szolgálja, hogy korrigálja a receptet hozzáállásbeli szemviseletünkre. Azzal,

hogy eltávolítjuk a tagadást, és a helyébe hit, őszinteség, alázat és

felelősség kerül, a lépések segítenek abban, hogy életünket egy teljesen új

módon szemléljük. És a lépések segíteni fognak a spirituális lencsénket

tisztán tartani, arra bátorítva minket, hogy rendszeresen megvizsgáljuk

elképzeléseinket, hozzáállásunkat és cselekedeteinket.

Ma, a hit és felépülés tiszta lencséin keresztül, meleg, hívogató helynek

látjuk a világot.

Csak a mai nap: Életemet és a világot a programom tiszta, spirituális

lencséjén keresztül nézem.

Október 12 Kinek van igaza

„Amikor beismerjük, hogy életünk irányíthatatlanná vált, nem kell

bizonygatnunk az álláspontunkat… Már nem kell, hogy mindig igazunk

legyen.”

Basic Text, 56. o

Semmi nem szigetel el minket jobban a NA-s társaink melegségétől és

bajtársiasságától, mint az, hogy nekünk kell, hogy „igazunk” legyen.

Bizonytalanságunkban, valamiféle tekintélyfigurának tettetjük magunkat.

Alacsony önbecsüléstől szenvedve, úgy próbáljuk magunkat felépíteni,

hogy közben másokat leépítünk. Legjobb esetben, az ilyen taktikák

eltaszítanak tőlünk másokat; a rosszabbik esetben pedig visszavágnak.

Minél inkább azt a benyomást akarjuk kelteni másokban, hogy mennyire

„igazunk” van, annál jobban tévedünk.

Ahhoz, hogy biztonságban legyünk, nem kell, hogy „igazunk” legyen; nem

kell úgy csinálnunk, mintha mindenre tudnánk a választ, azért, hogy mások

szeressenek vagy tiszteljenek minket. Sőt, ennek az ellenkezője az igaz.

Egyikünk sem tudja mindenre a választ. Egymásra vagyunk utalva, hogy

segítsünk egymásnak áthidalni a dolgok felfogásában rejlő réseket, és egy a

magunkénál hatalmasabb Erőre vagyunk utalva, hogy kárpótolja saját

tehetetlenségünket. Könnyen együtt élünk másokkal, amikor azt kínáljuk,

amit tudunk, beismerjük, amit nem, és tanulni akarunk a társainktól.

Magunkban biztonságban élünk, amikor többé nem a saját erőnkre

számítunk és kezdünk bízni egy Istenben, akihez a felépülésünkben

jutottunk el.

Az „igazunknak” nem kell mindig meglennie, csak a felépülésünknek.

Csak a mai nap: Istenem, beismerem tehetetlenségemet, és életem

irányíthatatlanságát. Segíts, hogy úgy éljek másokkal, hogy egyenlők

vagyunk, rád utalva irányításért és erőért.

Változtatás Október 13

„Nem lehet szavakkal leírni a lelki tudatosság érzését melyet tapasztalunk,

amikor adunk valamit, bármekkora apróságot is, egy másik személynek.”

Basic Text, 100. o

Néha úgy tűnik, annyi baj van a világban, hogy nekünk nem is érdemes

próbálkozni, hogy változtassunk rajta. „Végül is,” gondoljuk, „mit tudok én

tenni a világban? Én csak egy ember vagyok.” Legyen olyan tág az

érdekeltségünk, hogy világbékére vágyunk, vagy legyen olyan személyes,

hogy egyszerűen csak elérhetővé szeretnénk tenni a felépülést minden

felépülni vágyó függő számára, a feladat nyomasztónak tűnik. „Oly sok

mindent kell csinálni, és oly kevés az idő,” sóhajtunk, azon tűnődve néha,

fogunk-e valaha is valami jót cselekedni.

Meglepő módon, a legkisebb hozzájárulás hozza a legnagyobb változást.

Nem sok erőfeszítést kíván a részünkről, hogy egy szokványos, gürcölő

létezésnél többet kapjunk az élettől. Mi magunk is átalakulunk a mély

elégedettségtől, amit tapasztalunk, amikor csupán egy embernek felemeljük

a lelkét. Amikor rámosolygunk valakire, aki ráncolja homlokát, amikor

magunk elé engedünk valakit az országúton, amikor felhívunk egy újonnan

érkezettet, csak hogy elmondjuk, fontos nekünk, egy csodálatos világba

lépünk be.

Meg akarod váltani a világot? Kezd a függővel, aki melletted ül ma este,

majd képzeld el kedvességedet megsokszorozva.

Egyszerre csak egy ember, mindannyian tudunk változtatni.

Csak a ami nap: Egy kis kedvesség nem kerül nekem semmibe, de

felbecsülhetetlen annak, aki kapja. Ma kedves leszek valakihez.

Október 14 A magányosság vége

„A szeretettel, amit a Narcotics Anonymousban kapok, nincs mentségem a

magányosságra.”

Basic Text, 262, o

A függőség egy magányos betegség. Lehet, hogy körül vagyunk véve

emberekkel, de előbb vagy utóbb, függőségünk éket ver közénk, és még a

hozzánk legközelebb álló szeretteink közé is. Sokunkat a kétségbeesett

magány vezet el a Narkotics Anonymous programjába.

Bár lehet, hogy óvatosan, és gyanakodva közelítünk az NA szobáiba,

öleléssel, mosollyal és egy meleg „gyere visszá”-val köszöntenek ott

minket. Talán hosszú, hosszú idő óta ez az első hely, ahol otthon éreztük

magunkat. Figyeljük, hogy más tagok beszélnek, nevetnek, és csoportokban

hagyják el a gyűlést, hogy tovább beszélgessenek a sarki kávézóban. Azon

tűnődünk, vajon mi is részesei lehetünk-e ennek a szerető társaságnak?

Elszigetelődésünk kialakult viselkedésformája megnehezítheti, hogy

csatlakozzunk. Idővel azonban kezdjük inkább részévé, mint kivételnek

érezni magunkat. Nemsokára, amikor besétálunk a szobákba, otthon

érezzük magunkat. Lesznek barátaink, és életünk kezd megváltozni.

Az NA megtanítja, hogyan tegyük túl magunkat elszigetelődésünkön. Az

első, próbaképpeni barátságokon keresztül, melyeket a csoportban

formálunk, kezdjük látni, hogy barátokat szerezni nem olyan nehéz. A

hovatartozás érzésére találunk, amikor magunkat megosztjuk másokkal.

Csak a mai nap: Hálás vagyok a barátságokért, melyeket Felsőbb Erőm

adott nekem az NA-ban. Nekik köszönhetem, hogy nem vagyok többé

magányos.

Választási lehetőségek Október 15

„Nem mi választottuk, hogy függők legyünk.”

Basic Text, 3.o

Fiatalabb korunkban, mindannyiunknak voltak álmai. Minden gyerek

hallotta már egy rokon, vagy szomszéd kérdését, „Mi leszel, ha nagy

leszel?” Még ha többünknek nem is voltak elmélyedt álmai a sikerről,

legtöbbünk munkáról, családról, méltósággal és tisztelettel teli jövőről

álmodott. De senki sem kérdezte, „Akarsz drogfüggő lenni, ha felnősz?”

Nem mi választottuk, hogy függők legyünk, és nem választhatjuk, hogy ne

azok legyünk. A függőség egy betegség. Függőségünkért nem vagyunk

felelősek, de felépülésünkért igen. Miután megtanultuk, hogy beteg

emberek vagyunk és van egy út a felépüléshez, el tudunk távolodni a

magunk vagy környezetünk hibáztatásától, és elkezdhetünk a megoldásban

élni. A függőséget nem mi választottuk, de mi választhatjuk a felépülést.

Csak a mai nap: A felépülést választom.

Október 16 A legegyszerűbb ima

„…csupán azt kérve, hogy velünk kapcsolatos akaratát felismerhessük, és

erőt annak kivitelezésére.”

Tizenegyedik Lépés

Hogyan imádkozunk? Kevés tapasztalatunkkal, sokan nem is tudjuk,

hogyan kezdjük? Mégis, ez a folyamat nem nehéz, és nem is bonyolult.

Drogfüggőségünk miatt jöttünk a Narcotics Anonymous-ba. De ennek

alapja az volt, hogy sokan mély zavarodottságot éreztünk magával az

élettel. Úgy látszott eltévedtünk, egy nyomtalan pusztán barangoltunk, nem

volt senki, aki vezessen minket. Az ima egy mód arra, hogy életünkben

irányítást kapjunk és erőt, hogy követni tudjuk azt.

Mivel az imának olyan központi szerepe van az NA felépülésben, sokan

minden nap szánunk rá egy kis időt, hogy imádkozzunk, kialakítva ezzel

egy szokást. Ebben a csendes időszakban „beszélünk” a Felsőbb Erőnkhöz,

magunkban, vagy hangosan. Megosztjuk gondolatainkat, érzéseinket, a

napunkat. Megkérdezzük, „Mit akarnál, mit tegyek?” Ugyanakkor azt

kérjük, „Kérlek, adj erőt akaratod kivitelezésére!”

Imádkozni megtanulni egyszerű. Kérjük, hogy „velünk kapcsolatos akaratát

felismerhessük, és erőt annak kivitelezésérre.” Azzal, hogy ezt tesszük,

megtaláljuk az irányítást, ami hiányzott, és az erőt, amire szükségünk van,

hogy Isten akaratát végrehajtsuk.

Csak a mai nap: Szánok egy kis nyugodt időt arra, hogy „beszéljek” a

Felsőbb Erőmmel. Kérni fogom ennek az Erőnek az irányítását, és hogy

képes legyek aszerint cselekedni.

„Az igazság” Október 17

„Minden, amit tudunk, felülvizsgálatnak alávetendő, különösen az, amit az

igazságról tudunk.”

Basic Text, 91. o

Sokan azt gondoltuk, felismerjük „Az Igazságot”. Azt hittük, az igazság egy

dolog, biztos és megváltozhatatlan, amibe könnyen és kétség nélkül

kapaszkodhattunk. A valódi igazság, ugyanakkor az volt, hogy sokszor

akkor sem láttuk az igazságot, amikor az arcon csapott minket.

Betegségünk mindent kiszínezett életünkben, különösen az igazságról való

felfogásunkat – valójában, amit „tudtunk” az igazságról, az majdnem

megölt minket. Mielőtt elkezdhettük felismerni az igazságot, át kellett

helyezni függőségünkhöz való ragaszkodásunkat egy Felsőbb Erőhöz, ami

minden jónak és igaznak forrása.

Ahogy hitünk egy Felsőbb Erőben növekedett, úgy változott az igazság.

Ahogy dolgoztunk a lépéseken, a felépülés elveinek gyógyító erején

keresztül egész életünk kezdett megváltozni. Azért, hogy kinyíljon az ajtó e

változás felé, fel kellett adnunk egy változhatatlan és rideg igazsághoz való

kötődésünket.

Az igazság, minden vele való találkozás alkalmával, tisztább és egyszerűbb

lesz. És ugyanúgy, ahogyan a lépések működnek – ha hagyjuk - mindennapi

életünkben, növekedésünkkel az igazságról való felfogásunk is változik.

Csak a mai nap: Megnyitom szemem és szívem a lépések által hozott

változások felé. Ha nyitott vagyok, megérthetem az igazságot mostani

életemben.

Október 18 Mindannyian ide tartozunk

„Bár, ahogy a régi mondás tartja, „a politika rossz hálótárs.”, függőségünk

tekintetében ugyanabból a fajtából valók vagyunk.

Basic Text, 84. o

Micsoda vegyes népség vagyunk mi a Narcotics Anonymousnál.

Akármelyik gyűlésen, akármelyik estén, olyan különböző emberekkel

találkozunk, akik valószínűleg soha nem ültek volna le együtt egy

szobában, ha nem a függőség betegségén múlott volna.

Egy NA tag, aki orvos, úgy írta le vonakodását, hogy első gyűlésén

azonosuljon, hogy elutasította, hogy bemenjen „abba a szobába, tele junky-

val”. Egy másik függő, aki mögött komoly múlt állt börtönökben és

intézményekben, hasonló történetet osztott meg, kivéve, hogy az őt ért sokk

és meglepetés abból a felismerésből eredt, hogy „kedves emberek voltak ott

– ráadásul öltönyben!” Ez a két barátunk nemrég ünnepelte hetedik

házassági évfordulójukat.

A legvalószínűtlenebb emberek kötnek barátságot, szponzorálják egymást,

és együtt teljesítenek szolgálatot. Találkozunk a felépülés szobáiban,

megosztjuk a múlt szenvedéseinek kötelékeit és a jövő reményét. Közös

alapokon találkozunk, ahogyan a két dologra koncentrálunk, ami

mindannyiunkban közös – a függőség és a felépülés.

Csak a mai nap: A személyes körülményeimtől függetlenül, ide tartozom.

Valamit jelképezünk Október 19

„...tudtuk érezni az időt, megérinteni a valóságot, és rég elveszett spirituális

értékeket ismertünk fel magunkban.”

Basic Text, 85. o

Aktív függőségünk idején készek voltunk mindent feladni, amiben hittünk,

hogy több droghoz juthassunk. Akár megloptuk a családunkat és

barátainkat, árultuk magunkat, vagy hazudtunk a munkáltatóinknak,

semmibe vettük a számunkra legfontosabb értékeket. Minden egyes

alkalommal, amikor feladtunk egy hőn tartogatott hitünket, egy újabb darab

hullott le a vakolatból, ami jellemünket összetartotta. Amire sokunk eljutott

az első gyűlésre, nem maradt más, csak korábbi énünk roncsai.

Helyretesszük elveszett értékeinket, amikor elvégezzük az első őszinte

önvizsgálatot. De hogy újraépíthessük jellemünket, szükségesnek találjuk,

hogy megtartsuk ezeket az értékeket, bármekkora is a kísértés, hogy

félrelökjük őket. Őszintének kell lennünk, akkor is, amikor azt gondoljuk,

hogy hazugsággal mindenkit megtéveszthetnénk. Ha semmibe vesszük

értékeinket, felfedezzük, hogy a legnagyobb hazugságok, amiket mondtunk,

azok, amiket saját magunknak mondtunk.

Nem akarjuk újrakezdeni lelkünk rombolását, miután ennyi munkát

fektettünk a helyreállításába. Fontos, hogy jelképezzünk valamit, különben

fennáll a veszélye, hogy bedőlünk bárminek. Mindent, ami nekünk fontos,

megbecsülünk.

Csak a mai nap: Valamit jelképezek. Az erőm annak eredménye, hogy

használom értékeimet.

Október 20 Szabadok vagyunk, hogy válasszunk

”Az erőltetett erkölcsiségből hiányzik az erő, melyet a lelki élet

választásával kapunk.”

Basic Text, 44. o

Aktív függőségünk idején, hibásan éltük életünket. Nem voltunk

hajlandóak, vagy képesek arra, hogy megválasszuk cselekedeteinket, azt

válasszuk, amit csinálni szeretnénk, vagy akár, hogy kiválasszuk

lakhelyünket. Engedtük, hogy a drogok, vagy mások tegyék meg helyettünk

legalapvetőbb döntéseinket. Az aktív függőségtől való szabadság többek

között azt jelenti, hogy szabadok vagyunk saját magunknak meghozni

ezeket a döntéseket.

A választás lehetősége egy csodálatos ajándék, de óriási felelősség is. A

választás lehetővé teszi számunkra, hogy rájöjjünk, kik vagyunk, és miben

hiszünk. Ugyanakkor, a választás gyakorlása közben fontos, hogy

mérlegeljük választásainkat, és elfogadjuk a következményeket. Ez

többünket arra visz, hogy felkeressünk valakit – szponzorunkat, a csoportot,

NA-s barátainkat – aki dönt helyettünk, ugyanúgy, ahogyan a betegségünk

döntött helyettünk, amíg használtunk. Ez nem a felépülés.

Mások tapasztalatát kérni, egy dolog; a személyes felelősségről lemondani

egészen más. Ha nem használjuk a választás szabadságát, amit kaptunk, ha

megtagadjuk a vele járó felelősség elfogadását, akkor elveszítjük ezt az

ajándékot, és életünk eltűnik előlünk. Felelősek vagyunk saját

felépülésünkért, és választásainkért. Bár nehéznek tűnhet, de saját

magunknak kell meghoznunk a döntéseket, és hajlandónak kell lennünk,

hogy elfogadjuk a következményeket.

Csak a mai nap: Hálás vagyok a szabadságért, hogy úgy élhetek, ahogy

akarok. Ma, elfogadom, hogy felelős vagyok a felépülésemért, én magam

hozom a döntéseimet, és elfogadom a következményeket.

Isten akarata a mai napon Október 21

„Ez a döntés folyamatos elfogadást igényel, mindig növekedő hitet, és a

felépüléshez napi szinten történő elköteleződést.”

IP No. 14, Egy Függő Tapasztalata…

Sokszor, igazán használjuk a Harmadik Lépést – és ez óriási! Nem bánjuk a

múltat, nem félünk a jövőtől, és általában elégedettek vagyunk a jelennel.

Néha, azonban szemünk elől veszítjük Isten életünkkel kapcsolatos

akaratát.

Sokan arról álmodunk, hogy töröljük a múltban elkövetett hibákat, de a

múltat nem lehet kitörölni. Sokan hálásak vagyunk ezért, mivel a múlt

tapasztalatai hoztak el minket a felépüléshez, amit ma élvezhetünk. Azzal,

hogy dolgozunk a programon, megtanuljuk elfogadni a múltat, és hibáink

jóvátételével megbékélni vele. Ugyanez a Tizenkét Lépés segíthet

megszűntetni a jövővel kapcsolatos aggodalmainkat. Amikor napi

rendszerességgel gyakoroljuk az NA elveit életünk minden területén, akkor

az eredményt rábízhatjuk Felsőbb Erőnkre.

Úgy tűnik, hogy a legerősebb hittel rendelkező NA-sok azok, akik

legjobban tudnak a jelen pillanatban élni. Öröm, megbecsülés, és hála azért,

hogy értékes életet élhetünk – ezek az eredmények, ha magában az életben

hiszünk. Amikor gyakoroljuk programunk elveit, a mai nap az egyetlen nap,

amire szükségünk van.

Csak a mai nap: Kihozom a legtöbbet a mai napból, és bízok abban, hogy a

tegnap és a holnap Isten kezében van.

Október 22 Nicsak, ki beszél

„Betegségünk olyan alattomos, hogy lehetetlen helyzetekbe kerülhetünk

miatta.”

Basic Text, 80. o

Néhányan azt mondjuk, „Beszél hozzám a függőségem.” Mások azt

mondják, „Az agyam egyszerűen nem kapcsol ki.” Még mások úgy utalnak

rá, hogy a „lény a fejemben”, vagy a „kis ördög”. Nézzünk szembe a

tényekkel. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk, ami továbbra is

befolyásol minket, még felépülésünkben is. Függőségünk hamis képet

mutat nekünk arról, ami az életünkben folyik. Azt mondja, ne nézzünk

magunkba, mert amit látunk, az túl félelmetes lesz. Néha azt mondja

nekünk, hogy nem vagyunk felelősek saját magunkért és tetteinkért; máskor

azt mondja, minden a mi hibánk. Függőségünk elhiteti velünk, hogy

bízzunk benne.

Az NA programja ellát minket olyan hangokkal, amik szembeszállnak

függőségünkkel, hangokkal, amikben bízhatunk. Felhívhatjuk

szponzorunkat egy valóság vizsgálatért. Hallgathatjuk egy függő hangját,

aki le akar állni. Az egyetlen megoldás az, hogy dolgozunk a lépéseken és

erőt merítünk egy Felsőbb Erőből. Így át tudjuk vészelni azokat az időket,

amikor „a függőségünk beszél hozzánk.”

Csak a mai nap: Nem figyelek függőségem hangjára. A program, és egy

nálam hatalmasabb Erő hangjára fogok figyelni.

Megadás Október 23

„Az irányítás feladásával, egy sokkal hatalmasabb erőhöz jutunk.”

Basic Text, 43. o

Amíg használtunk, mindent megtettünk, hogy mi irányíthassuk a

dolgainkat. Minden elképzelhető mesterkedést bevetettünk, hogy világunkat

kontrolláljuk. Amikor megszereztük, amire szükségünk volt, hatalmasnak,

legyőzhetetlennek éreztük magunkat; amikor nem tudtuk megszerezni,

akkor, sebezhetőek, legyőzöttek voltunk. De ez nem állított meg minket –

csak több erőfeszítésre volt szükségünk, hogy kontrolálással és

manipulációval kezelhetőbbé tegyük életünket.

A fondorlatossággal tagadtuk tehetetlenségünket. Amíg el tudtuk terelni

figyelmünket a tervezgetéssel, nem kellett elfogadnunk, hogy kicsúszott a

lábunk alól a talaj. Csak lassanként fogtuk fel, hogy életünk

irányíthatatlanná vált, és hogy a világ összes szélhámossága és

manipulációja nem lett volna elég ahhoz, hogy életünk helyreálljon.

Amikor beismerjük tehetetlenségünket, nem próbáljuk többé irányítani és

kézben tartani az életünket – megadjuk magunkat. Mivel egyedül nincs elég

hatalmunk, egy nálunk hatalmasabb Erőhöz fordulunk; segítségét és

irányítását kérve, és kérjük ezt az Erőt, hogy gondoskodjon életünkről és

akaratunkról. Megkérünk más felépülésben lévőket, hogy osszák meg

tapasztalataikat arról, hogyan élik a programot, ahelyett, hogy mi

próbálnánk programozni a saját életünket. Az erő és az irányítás, amit

keresünk, itt van mellettünk; csak el kell fordulnunk az énünktől, hogy

rátaláljunk.

Csak a mai nap: Nem próbálom mesterkedéssel és manipulációval

kezelhetőbbé tenni életemet. Az NA programján keresztül, átadom magam

a Felsőbb Erőm gondoskodásának.

Október 24 Felelősség

„Betegségünkért nem vagyunk felelősek, csak felépülésünkért. Ahogyan

elkezdjük alkalmazni, amit tanultunk, életünk jobb irányba fog változni.”

Basic Text, 88. o

Minél előbbre vagyunk a felépülésben, annál több felelősséget vállalunk

magunkért és cselekedeteinkért. Ha alkalmazzuk a Narcotics Anonymous

programjának elveit, akkor tudunk változtatni az életünkön. A felelősség, és

a vele járó szabad választási lehetőség elfogadásával, létünk új jelentést

nyer. Felépülésünket nem vesszük biztosra.

Szponzorunkkal dolgozunk a lépéseken, és ezzel felelősséget vállalunk

felépülésünkért. Rendszeresen járunk a gyűlésekre, és megosztjuk az

újonnan érkezettel, amit mi kaptunk: a felépülés ajándékát. Részt veszünk a

csoport munkájában és elfogadjuk saját részünket a felelősségben, hogy

megosszuk a felépülést a még szenvedő függővel. Ahogyan megtanuljuk

hatékonyan gyakorolni a lelki elveket életünk minden területén, életünk

javulni fog.

Csak a mai nap: A spirituális eszközök használatával, melyeket a

felépülésem során kaptam, hajlandó, és képes vagyok arra, hogy

felelősségteljes döntéseket hozzak.

Az elveket a személyiségek elé Október 25

„Minden hagyományunk szellemi alapja a névtelenség, ami folyamatosan

emlékeztet bennünket arra, hogy az elveket mindig helyezzük a

személyiségek elé.”

Tizenkettedik Hagyomány

„Az elveket a személyiségek elé.” Sokan együtt mormoljuk ezeket a

szavakat az olvasóval, amikor felolvassuk a Tizenkét Hagyományt. Attól,

hogy ezek a szavak egyfajta klisévé váltak, még nem lettek kevésbé fontos

szavak, akár a szolgálat, akár életünk terén. Ezek a szavak megerősítésként

szolgálnak: „Hallgatunk lelkiismeretünkre, és azt tesszük, ami helyes, nem

számít, kiről van szó.” Ez az elv a felépülés egyik alap pillére, ugyanúgy,

mint a hagyományok.

De mit jelent az, hogy „az elveket a személyiséget elé?” Azt jelenti, hogy

őszinteséget, alázatot, részvétet, toleranciát és türelmet gyakorolunk

mindenkivel szemben, függetlenül attól, hogy szeretjük-e az illetőt, vagy

sem. Az, hogy az elveket a személyiségek elé helyezzük, arra tanít minket,

hogy mindenkit egyenlően kezeljünk. A Tizenkettedik Lépés azt kéri

tőlünk, hogy életünk minden területén alkalmazzuk az elveket; a

Tizenkettedik Hagyomány azt javasolja, hogy mindenkivel szemben

alkalmazzuk őket.

Az elvek gyakorlása nem áll meg a barátoknál, amikor elhagyjuk a gyűlést.

Minden napra szól, mindenkire érvényes… életünk minden területére.

Csak a mai nap: Hallgatok a lelkiismeretemre, és azt teszem, ami helyes. Az

elvekre összpontosítok, nem emberek személyiségére.

Október 26 Út önmagunk elfogadásához

„A leghatékonyabb eszköz önmagunk elfogadására a felépülés Tizenkét

Lépésének alkalmazása.”

IP. No. 19, Önmagunk Elfogadása

Függőségünk, sokunk számára a szégyen forrása volt. Elrejtettük magunkat

mások elől, bizonyosak voltunk abban, hogy ha valaki megtudja, kik is

vagyunk valójában, akkor elutasít minket. Az NA segít nekünk, hogy

megtanuljuk önmagunkat elfogadni.

Sokunknak már az is megkönnyebbülést okoz, ha látogatjuk a gyűléseket,

hallgatjuk függő társainkat, ahogy megosztják a történetüket, és

felfedezzük, hogy mások ugyanúgy éreztek, ahogyan mi érezzük magunkat.

Amikor mások őszintén megosztják velünk, hogy kik ők, akkor mi is

könnyebben tesszük ezt. Ahogyan megtanuljuk másoknak elmondani

magunkról az igazat, úgy megtanuljuk elfogadni önmagunkat.

Ugyanakkor, önmagunk leleplezése csak a kezdet. Miután megosztottuk a

dolgokat, melyek kellemetlenné tették életünket, egy új életutat kell

találnunk – és itt jönnek a lépések. Kialakítunk egy elképzelést egy Felsőbb

Erőről. Részletes leltárt készítünk életünkről, és megbeszéljük

szponzorunkkal. Kérjük a saját felfogásunk szerinti Istent, hogy felszámolja

jellembéli fogyatékosságainkat, a hibákat, gondjaink forrását. Felelősséget

vállalunk cselekedeteinkért, amiket elkövettünk, és jóvátételt nyújtunk

értük. És ezeket az elveket mindennapi életünkbe foglaljuk, „ezeket az

elveket életünk minden megnyilvánulásában gyakoroljuk.”

Ha dolgozunk a lépéseken, olyan emberekké válhatunk, akikre büszkék

lehetünk. Nyugodtan beszélhetünk magunkról őszintén, nincs titkolni

valónk.

Csak a mai nap: Önmagam elfogadásán dolgozok. Megjelenek gyűlésen, az

igazat mondom, és dolgozok a lépéseken.

A jelenben élni Október 27

„Szembe akarunk nézni a múltunkkal, teljes valójában akarjuk látni, és

elengedni, hogy tudjuk a mában élni.”

Basic Text, 28. o

Sokunk számára a múlt olyan, mint egy rossz álom. Életünk már más, de

még mindig vannak tovaröppenő, érzelmileg túlfűtött emlékeink egy elég

kellemetlen múltból. A bűntudat, félelem és düh, ami valaha dominált

minket, belecsöppenhet új életünkbe, megnehezítve erőfeszítéseinket a

változás és a növekedés felé.

A Tizenkét Lépés a képlet, ami segít nekünk megtanulni, hogy helyére

tegyük a múltat. A Negyedik és Ötödik Lépésen keresztül tudatosul

bennünk, hogy a régi viselkedésmódunk nem működött. A Hatodik és

Hetedik Lépésben kérjük a Felsőbb Erőt, hogy megszabadítson minket

jellembéli hiányosságainktól, és kezdünk megszabadulni a bűntudattól és a

félelemtől, ami olyan sok éven át fertőzött minket. A Nyolcadik és

Kilencedik Lépésben a jóvátételek által mutatjuk másoknak, hogy életünk

változik. Már nem a múltunk irányít minket. Amint a múltnak elveszíti

kontrollját fölöttünk, szabaddá válunk, hogy új életutakra találjunk, olyan

utakat, amik azt mutatják, akik valójában vagyunk.

Csak a mai nap: Nem kell, hogy a múltam kontrolláljon. Úgy élem ezt a

mai napot, mint az a személy, akivé válok.

Október 28 Hozzáállás

„Arra is használhatjuk a lépéseket, hogy hozzáállásunkon változtassunk.”

Basic Text, 53. o

Van olyan napod, amikor, úgy tűnik, minden ellened fordult? Vannak olyan

periódusaid, amikor annyira elfoglalt vagy más emberek leltárkészítésével,

hogy te magad alig állsz a lábadon? És amikor azon kapod magad, hogy

minden ok nélkül ráförmedsz egy munkatársadra, vagy szeretteidre?

Amikor ilyen zord hangulatban találjuk magunkat, akkor cselekedni kell.

A nap bármelyik részében szánhatunk néhány percet egy „villámleltárra.”

Megvizsgáljuk, hogyan reagálunk külső helyzetekre, és más emberekre.

Amikor ezt tesszük, azt vehetjük észre, hogy egyszerűen csak rossz

hozzáállásunktól szenvedünk. Egy negatív kilátás árthat a Felsőbb Erővel,

és az életünkben más emberekkel való kapcsolatunknak. Amikor őszinték

vagyunk magunkhoz, gyakran azt vesszük észre, hogy a probléma velünk és

a hozzáállásunkkal van.

Az élet kihívásai felett nincs hatalmunk. Tudjuk viszont irányítani, ahogyan

ezekre a kihívásokra reagálunk. Hozzáállásunkon akármelyik ponton

tudunk változtatni. Az egyetlen dolog, ami tényleg változik a Narcotics

Anonymous programjában, mi vagyunk. A Tizenkét Lépés megadja nekünk

az eszközöket arra, hogy ne a probléma, hanem a megoldás felé

közelítsünk.

Csak a mai nap: A mai nap folyamán megvizsgálom hozzáállásomat.

Használom a lépéseket, hogy javítsak rajta.

A most-ban élni Október 29

„Ha csak a mai nap élünk, könnyítünk a múlt terhén, és a jövőtől való

félelmen.”

Basic Text, 90-91. o

Ha arról gondolkodunk, hogy milyen rossz volt – vagy milyen rossz lehet –

felemésztjük reményeinket a felépülésre. A fantáziálás arról, hogy milyen

csodálatos volt – vagy lehet – elterelhet minket attól, hogy a való világban

cselekedjünk. Ezért van az, hogy a Narcotics Anonymous-nál úgy

beszélünk az életről és felépülésről, hogy „csak a mai nap.”

Tudjuk, hogy az NA-ban változhatunk. Eljutottunk a hitre, hogy a Felsőbb

Erő képes helyreállítani lelkünk és szívünk épségét. A lépéseken keresztül

tudjuk múltunk roncsait kezelni. A felépülés megtartásával, csak a mai

napra, elkerülhetjük a problémákat a jövőben.

Az élet a felépülésben nem egy fantázia. Az álmodozásaink, hogy milyen jó

volt használni, vagy hogyan tudunk sikerrel használni a jövőben, illúzióink,

hogy minden milyen nagyszerű lenne, túlzott elvárásaink, melyek

csalódáshoz és visszaeséshez vezetnek – mind elveszítik erejüket a

programban. Isten akaratát kérjük, nem a sajátunkat. Másokat szeretnénk

szolgálni, nem magunkat. Önközpontúságunk, és annak fontossága, hogy

dolgaink milyen nagyszerűek lehetnének, vagy kellene, hogy legyenek,

eltűnik. A felépülés fényében, érzékeljük a különbséget a fantázia és a

valóság között.

Csak a mai nap: Hálás vagyok a felépülés elveiért, és az újfajta valóságért,

amit ezektől kaptam.

Október 30 Bátorság

„Újonnan szerzett hitünk, bátorságunk szilárd alapjául szolgál a jövőben.”

Basic Text, 93. o

A Narcotics Anonymous nem a nyúlszívű emberek helye! Szembenézni az

élettel és feltételeivel, drogok használata nélkül, nem mindig könnyű. A

felépülés többet kíván kemény munkánál; nagy adag bátorság is szükséges.

De mi a bátorság? Ha belepillantunk egy szótárba, megtudjuk. Bátrak

vagyunk, amikor szembenézünk valamivel, amit nehéznek, veszélyesnek,

vagy fájdalmasnak vélünk, kezeljük ezt, ahelyett, hogy elfordulnánk tőle. A

bátorság azt jelenti, hogy bátrak vagyunk; van célunk; van lelkünk. Szóval,

akkor mi valójában a bátorság? A bátorság egy hozzáállás, olyan

hozzáállás, amiben kitartóak vagyunk.

Ez az, amire egy függőnek a felépülésben igazán szüksége van – kitartás.

Elkötelezzük magunkat a programhoz, hogy elkerüljük a használatot,

történjék bármi. Egy bátor függő az, aki nem használ, csak a mai nap,

akármi is történik.

És mi ad nekünk bátorságot? A Felsőbb Erővel való kapcsolat adja nekünk

az erőt és bátorságot ahhoz, hogy tiszták maradjunk. Tudjuk, hogy amíg

Isten gondjaira bízzuk magunkat, addig lesz erőnk, hogy szembenézzünk az

élettel és feltételeivel.

Csak a mai nap: Van egy Felsőbb Erőm, aki mindentől függetlenül

gondoskodik rólam. Ezzel a tudattal arra törekszem, hogy ma bátor

hozzáállásom legyen.

Kapcsolatunk a Felsőbb Erővel Október 31

„A folyamatos felépülés egy szerető Istennel való kapcsolatunktól függ,

Istennel, aki gondoskodik rólunk, és megteszi értünk azt, amit mi magunk

lehetetlennek vélünk.”

Basic Text, 96. o

Ha dolgozunk a Narcotics Anonymous Tizenkét Lépésén, tiszta lappal

kezdhetjük az életet, és irányítást kapunk abban, hogy hogyan éljünk a

világban. Amikor mindenünket beleadjuk a lépéseken való munkába,

kialakítunk egy kapcsolatot személyes Felsőbb Erőnkkel.

A Harmadik Lépésben eldöntjük, hogy átengedjük egy szerető Istennek

életünk irányítását. A bátorság, a bizalom, és a hajlandóság nagy része, ami

szükséges ahhoz, hogy tovább fejlődhessünk a lépéseken keresztül, ebből a

döntésből ered. A Hetedik Lépésben tovább lépünk azzal, hogy kérjük a

Felsőbb Erőt, hogy változtasson életünkön. A Tizenegyedik Lépés egy

eszköz arra, hogy erősítsük ezt a kapcsolatot.

A felépülés a növekedés és a változás folyamata, melyben életünk megújul.

A Tizenkét Lépés a térkép, pontos útbaigazítás, ami a felépülés

folyamatában szükséges. De a segítséget, ami ahhoz kell, hogy minden

egyes lépéssel haladhassunk, abból merítjük, hogy hiszünk egy Felsőbb

Erőben, és hisszük, hogy minden rendben lesz. A hit bátorságot ad, hogy

cselekedjünk. Minden lépésünkben segít egy szerető Istennel való

kapcsolatunk.

Csak a mai nap: Emlékezek arra, hogy a Felsőbb Erővel való kapcsolatom a

bátorságom és hajlandóságom forrása

Ébredés November 1

„Ahogyan egymást segítjük, Isten is segít minket.”

Basic Text, 51. o

Függőségünk azt okozta, hogy szinte kizárólag saját magunkra gondoltunk.

Még imáink is – ha egyáltalán imádkoztunk – én-központúak voltak. Arra

kértük Istent, hogy intézze el a dolgainkat, vagy húzzon ki minket a bajból.

Miért? Mert nem akartunk a problémákkal élni, amiket mi okoztunk

magunknak. Bizonytalanok voltunk. Azt gondoltuk, az élet arról szól, hogy

kapni, és mi mindig többet akartunk.

És a felépülésben többet kapunk – többet annál, hogy nem használunk. A

szellemi ébredés, amit a Tizenkét Lépésen keresztül tapasztalunk, egy olyan

életet mutat meg nekünk, amiről álmodni sem mertük, hogy lehetséges.

Nem kell többé amiatt aggódnunk, hogy „elég” lesz-e valami, mert bízunk

egy Felsőbb Erőben, aki gondoskodik mindennapi szükségleteinkről.

Megszabadulva állandó bizonytalanságunktól, már nem úgy látjuk a

világot, ahol másokkal kell versenyeznünk, hogy vágyainkat kielégítsük.

Ehelyett, a világot olyan helynek látjuk, ahol kiéljük a szeretetet, amit

Felsőbb Erőnktől kapunk. Nem azonnali örömérzet céljából imádkozunk;

abban segítenek az imák, hogy egymásnak segíthessünk.

A felépülés felébreszt az én-központúság, a küzdelem és a bizonytalanság

rémálmából, ami betegségünk középpontjában áll. Egy új valóságra

ébredünk: mindent, amit érdemes megtartani, csak úgy tarthatunk meg, ha

továbbadjuk.

Csak a mai nap: Az Istenem segít nekem, ahogyan én is segítek másoknak.

Ma segítséget kérek abban, hogy átadjam másoknak a szeretetet, amit

Felsőbb Erőmtől kaptam, és tudom, hogy ez a módja annak, hogy

megtartsam ezt a szeretet.

November 2 Megoldatlan problémákkal élni

„Egészen más, ha vannak barátaink, akik törődnek velünk, amikor

fájdalmunk van.”

Basic Text, 54. o

A legtöbb problémánkra egyszerű a megoldás. Felhívjuk a szponzorunkat,

imádkozunk, dolgozunk a lépéseken, vagy elmegyünk egy gyűlésre. De mi

van az olyan helyzetekkel, amikor a teher nem szűnik, és úgy tűnik, soha

nem is lesz vége?

Legtöbbünk tudja, milyen egy fájdalmas szituációval együtt élni – egy

problémával, ami egyszerűen nem fog megszűnni. Van, akinek ez a

probléma egy gyógyíthatatlan, halálos betegség. Másoknak kezelhetetlen

gyerekei vannak. Sokan azt tapasztaljuk, hogy a keresetünk egyszerűen nem

fedezi a kiadásainkat. Van, aki egy krónikus betegségben szenvedő barátot,

vagy családtagot ápol.

Azok, akiknek valaha is egy megoldatlan problémával kellett együtt élnie,

tudják, hogy mekkora enyhülést ad, ha pusztán, csak beszélünk a

problémáról felépülésben lévő barátainkkal. Akár érezhetünk egy komikus

megkönnyebbülést. Barátaink, lehet, hogy sajnálni fognak, minket, vagy

együtt érzően sírnak. Bármit is csinálnak, könnyítnek a terhünkön. Lehet,

hogy nem tudják megoldani a problémánkat, vagy megszűntetni

fájdalmunkat, de a tudat, hogy szeretnek minket és törődnek velünk,

elviselhetővé teszi problémáinkat. Soha többé nem kell egyedül lennünk a

problémáinkkal.

Csak a mai nap: A problémák, amiket nem tudok megoldani,

elviselhetőbbek lesznek, ha beszélek róluk egy barátomnak. Ma felhívok

valakit, aki törődik velem.

Történjék bármi November 3

„Ha végül úgyis meg kell állnunk a saját lábunkon, és szembe kell néznünk

az élettel, akkor miért nem tesszük ezt mindjárt az elején?”

Basic Text, 85. o

Sokan úgy érezzük, óvnunk kell az újonnan érkezetteteket, és azt mondjuk,

hogy míg régen minden rettenetes volt, most, hogy a felépülésben élünk,

már minden csodálatos. Attól félünk, elijeszthetünk valakit, ha fájdalomról,

nehézségekről, zátonyra futott házasságokról beszélünk, vagy hogy

kiraboltak minket, és hasonlók. Azzal az őszinte, és jóakaratú vággyal,

hogy átadjuk az üzenetet, hajlamosak vagyunk arra, hogy sugárzó arccal

beszéljünk mindarról, ami jól működik életünkben.

De a legtöbb újonnan érkezett már gyanítja az igazságot, még ha csak

néhány napja tiszta is. Valószínű, hogy az „élet, az élet szabta feltételekkel”,

amit egy átlagos újonnan érkezett tapasztal, egy kicsit több stresszel jár,

mint amivel egy öreg józannak kell megküzdenie nap mint nap. Ha sikerül

meggyőznünk az újonnan érkezettet, hogy a felépülésben minden rózsás,

akkor legjobban tesszük, ha készenlétben állunk, hogy ott legyünk, amikor

valami rosszul sül el az életében.

Talán egyszerűen csak valósághűen kell megosztanunk, hogyan használjuk

a Narcotics Anonymous forrásait, hogy elfogadjuk, az életet, és az élet

szabta feltételeket, akármik is azok a feltételek, akármelyik napon. A

felépülés, és maga az élet egyenlő részben tartogat örömöket, és fájdalmat.

Fontos, hogy mindkettőt megosszuk, hogy az újonnan érkezett tudja, hogy

tiszták maradunk, történjék bármi.

Csak a mai nap: Őszintén megosztok az újonnan érkezettekkel, és

elmondom nekik, hogy nem számít, mit hoz az élet, soha többé nem kell

használnunk.

November 4 Kölcsönös szeretet

„..szeretetet adunk, mert mi is olyan bőségesen kaptunk belőle. Új határok

nyílnak meg előttünk, ahogyan megtanulunk szeretni. A szeretet lehet az

életenergia áramlása egyik személytől a másikig.”

Basic Text, 100-101. o

Az adott és kapott szeretet, maga az élet lényege. Az az egyetemes közös

nevező, ami összeköt minket a körülöttünk lévőkkel. A függőség

megfosztott minket ettől a kapcsolattól, magunkba zárva minket.

A szeretet, amit az NA programjában találunk újra megnyitja előttünk a

világot. Megnyitja a függőség ketrecét, ami valaha fogva tartott minket.

Amikor szeretetet kapunk más NA tagoktól, megtudjuk – talán először – mi

a szeretet, és hogy mire képes. Hallunk más tagokat beszélni arról, hogy

megosztják a szeretetet, és érezzük a tartalmat, amit ez ad az életüknek.

Kezdjük gyanítani, hogy ha szeretetet adni és kapni olyan sokat jelent

másoknak, akkor talán a mi életünknek is adhat jelentést. Érezzük, hogy

egy nagy felfedezés határán állunk, de azt is érezzük, hogy nem érthetjük

meg a szeretet jelentését, ha nem adjuk tovább. Megpróbáljuk, és

felfedezzük a hiányzó kapcsot magunk és a világ között.

Ma, értjük, hogy igaz, amit mondanak: „Csak úgy tudjuk megtartani amink

van, ha továbbadjuk.”

Csak a mai nap: Az élet egy új megnyílt határ számomra, és az eszköz a

felfedezésére a szeretet. Bőségesen adok a szeretetből, amit kaptam.

Isten irányítása November 5

„Felsőbb Erőnk mindenkor elérhető számunkra. Vezet minket, amikor

kérjük, hogy Isten velünk kapcsolatos akaratát felismerhessük.”

Basic Text, 92. o

Nem mindig könnyű megfelelő döntést hozni. Ez különösen igaz függőkre,

akik most először tanulnak spirituális elvek szerint élni. A függőségben

önromboló, antiszociális ösztöneink alakultak ki. Amikor felmerült egy

konfliktus, ezek a negatív érzések voltak a tanácsadóink. Betegségünk nem

készített fel minket arra, hogy határozott döntéseket hozzunk.

Ma, Felsőbb Erőnket kérjük, hogy megtaláljuk az irányt, amire szükségünk

van. Megállunk; imádkozunk; és csendben, belsőnkre hallgatunk és várjuk

az irányítást. Eljutottunk a hitre, hogy bízhatunk egy nálunk hatalmasabb

Erőben. Ez az Erő elérhető számunkra, amikor csak szükségünk van rá.

Csak annyit kell tennünk, hogy imádkozunk, hogy Isten velünk kapcsolatos

akaratát felismerhessük, és erőt kérünk, hogy azt kivitelezhessük.

Minden egyes alkalommal, ahogy ezt megtesszük, és irányra találunk

zavarunk közepén, hitünk nő. Minél jobban bízunk a Felsőbb Erőnkben,

annál könnyebb lesz irányításért fordulni. Rátaláltunk az Erőre, ami

függőségünkben hiányzott, egy Erő, ami mindig elérhető számunkra. Hogy

rátaláljunk az irányításra, amire szükségünk van ahhoz, hogy teljes életet

éljünk és spirituálisan növekedjünk, csak annyit kell tennünk, hogy

megtartjuk a kapcsolatot a saját felfogásunk szerinti Istennel.

Csak a mai nap: Felsőbb Erőm a bennem lévő spirituális irányítás forrása,

amiből mindig meríthetek. Ma, amikor hiányzik az irányítás, kérni fogom,

hogy felismerhessem Felsőbb Erőm velem kapcsolatos akaratát.

November 6 Megértjük az alázatot

„Az alázat annak eredménye, hogy őszinték vagyunk magunkhoz.”

Basic Text, 35. o

Az alázat annyira idegen dolog volt számunkra, hogy amíg csak tehettük,

nem vettünk tudomást róla. Amikor először találkoztunk az „alázatos”

szóval a Hetedik Lépésben, azt képzelhettük, hogy jó adag megaláztatás vár

ránk. Talán kikerestük a szótárban, és a meghatározás még jobban

összezavart minket. Nem értettük, hogy az „alázatosság és engedelmesség”

miképp vonatkozik a felépülésre.

Alázatosnak lenni nem azt jelenti, hogy alacsonyabb rendű lények lennénk.

Ellenkezőleg, alázatosnak lenni azt jelenti, hogy egy valós képet kapunk

magunkról és helyünkről a világban. Belenövünk egy tudatosságba, azon

alapszik, hogy elfogadjuk önmagunk minden oldalát. Nem tagadjuk jó

tulajdonságainkat, és nem túlozzuk el hibáinkat. Őszintén elfogadjuk, hogy

kik vagyunk.

Egyikünk sem fogja soha elérni a tökéletes alázat állapotát. De minden

bizonnyal törekedhetünk arra, hogy őszintén beismerjük hibáinkat,

elfogadjuk értékeinket, és erőnk forrásaként bízzunk a Felsőbb Erőnkben.

Az alázat nem azt jelenti, hogy négykézláb kússzunk az élet ösvényén; csak

annyit jelent, hogy be kell ismernünk, hogy egyedül nem megy a felépülés.

Szükségünk van egymásra, és minden felett szükségünk van egy szerető

Isten hatalmára.

Csak a mai nap: Hogy alázatos legyek, elfogadom önmagamat, minden

oldalammal együtt, látva valódi helyemet a világban. Az erőt, amire

szükségem van, hogy betöltsem ezt a helyet, a saját felfogásom szerinti

Istenből merítem.

Érezzük Isten akaratát November 7

„Őszintén hittem, hogy egy Felsőbb Erő helyreállíthatja lelki egészségemet,

és nem próbálok többé rájönni, hogy mi lehet Isten akarata, csak elfogadom

a dolgokat, ahogy vannak, és hálás vagyok.”

Basic Text, 198. o

Minél régebb óta vagyunk józanok, annál kevésbé vagyunk biztosak abban,

hogy „tudjuk”, mi Isten velünk kapcsolatos akarata – és annál kevésbé

számít. Felsőbb Erőnk akaratának felismerése már nem annyira „tudás”,

mint inkább „érzés” dolga. Még mindig hűen gyakoroljuk a Tizenegyedik

Lépést. De ahelyett, hogy „jeleket” várnánk a Felsőbb Erőnktől, kezdünk

inkább megérzéseinkben bízni, érezzük, mikor cselekszünk helyesen.

Néhány éves tisztaság után, úgy tűnik, hogy amit tudunk, az, hogy mikor

cselekszünk Isten akarata ellen. Amikor Isten akarata ellen cselekszünk, egy

rég ismert, kényelmetlen érzés járja át a belsőnket. Ez az émelyítő érzés egy

figyelmeztetés arra, hogy ha így folytatjuk a dolgainkat, akkor álmatlan

éjszakák állnak előttünk. Fontos lehet, hogy figyeljünk az ilyen érzésekre,

mivel ezek gyakran annak jelei, hogy Isten akaratával ellentétben

cselekszünk.

Tizenegyedik Lépésünk világosan kimondja az ima és meditáció valódi

célját: fejlesztjük tudatos kapcsolatunkat a saját felfogásunk szerinti

Istennel, így világosabb lesz számunkra Felsőbb Erőnk velünk kapcsolatos

akarata, és erőt kapunk annak kivitelezésére. Isten akaratát abból tudjuk

legvilágosabban, ahogyan érezzük, nem „jelekből”, vagy szavakból – és jól

érezzük.

Csak a mai nap: Ma imádkozok, hogy felismerjem Felsőbb Erőm velem

kapcsolatos akaratát, és kérek erőt annak kivitelezésére. Figyelek az

érzéseimre, és akkor cselekszem, amikor érzem, hogy helyesen teszem.

November 8 Megszabadulva az őrülettől

„Azt hiszem, őrültség lenne odamenni valakihez, és azt kérdezni,

„Kaphatnék egy szívrohamot kérem, vagy szenvedhetnék halálos

balesetet?”

Basic Text, 23. o

Hallottuk már, hogy nem emlékezhetünk a szerelem érzésére, hacsak nem

vagyunk éppen szerelmesek. Ugyanez elmondható az őrületről: Ha már

egyszer megszabadultunk tőle, elfeledhetjük, milyen bizarr tud lenni őrült

gondolkodásmódunk. De hogy hálásak tudjuk lenni a józanságért, amit

visszakaptunk a Narcotics Anonymous-ban, emlékeznünk kell arra, hogy

mennyire őrültek voltunk.

Ma nehéz lehet elképzelni, hogy valami olyan nevetséges dolgot

kérdezzünk, mint például, „Kaphatnék egy szívrohamot, vagy egy halálos

balesetet?” Normális ember nem fog ilyet kérdezni. És ez a lényeg. Aktív

függőségünk alatt nem voltunk normálisak. Minden nap, amíg használtunk,

halálos betegségnek, megaláztatásnak, kizsákmányolásnak, hanyatlásnak,

börtönnek, erőszakos halálnak, és akár egyszerű ostobaságból eredő

halálnak tettük ki magunkat. Ebben az értelemben, a gondolat, hogy

kapjunk egy szívrohamot, vagy halálos balesetet szenvedhessünk, nem

tűnik olyan extrémnek. Ennyire őrültek voltunk.

A program, a közösség, és Felsőbb Erőnk – együtt, csodákra képesek. A

Második Lépés nem hiú ábránd, hanem valóság. Ismerve azt a fokú

őrületet, amit megtapasztaltunk, jobban meg tudjuk becsülni a csodatevő

Erőt, ami eddig visszaállította józanságunkat. Ezért őszintén hálásak

vagyunk.

Csak a mai nap: Időt szakítok arra, hogy emlékezzek, mennyire őrült

voltam, amíg használtam. Majd megköszönöm Felsőbb Erőmnek a

józanságot, amit visszaállított életembe.

A legjobb tervek November 9

„A tetteink azok, amik fontosak. Az eredményeket a Felsőbb Erőre

hagyjuk.”

Basic Text, 88. o

Van egy régi mondás, amit néha gyűléseken hallunk: „Ha meg akarod

nevettetni Istent, akkor beszélj neki a terveidről.” Amikor ezt halljuk, akkor

legtöbbször mi is nevetünk, de idegesség érződik a nevetésünkön. Azon

tűnődünk, vajon az összes gondosan felépített tervünk kudarcra van-e

ítélve? Amikor egy nagy eseményt tervezünk – esküvőt, visszatérést az

iskolába, talán munkahelyváltást – azon kezdünk tűnődni, vajon a terveink

egyeznek-e Felsőbb Erőnk terveivel? Képesek vagyunk olyan eszeveszett

aggodalomba lovallni magunkat ezen a kérdésen, hogy inkább egyáltalán

nem tervezünk semmit.

De puszta tény az, hogy nem tudjuk, Felsőbb Erőnk életünkkel kapcsolatos

tervei kőbe vannak-e vésve? Legtöbbünknek van véleménye a sorsról és a

végzetről, de akár hiszünk ilyen teóriákban, akár nem, felelősek vagyunk,

hogy éljük az életünket, és tervezzünk a jövőre. Ha elutasítjuk, hogy

elfogadjuk a felelősséget életünkért, még mindig tervezünk – egy

tartalmatlan, unalmas létezést.

Amit felépülésünkben készítünk, azok tervek, nem eredmények. Nem

fogjuk tudni, hogy a házasság, az iskola vagy az új munkahely működik-e,

amíg ki nem próbáljuk. Egyszerűen csak gyakoroljuk legjobb

ítélőképességünket, megkérdezzük szponzorunkat, imádkozunk, használjuk

az összes elérhető információt, és a tőlünk telhető legésszerűbb tervet

készítjük el. A többit saját felfogásunk szerinti Isten szerető

gondoskodására bízzuk, tudván, hogy felelősséggel cselekedtünk.

Csak a mai nap: Tervezek, de az eredményeket nem tervezem el. Bízok

Felsőbb Erőm szerető gondoskodásában.

November 10 Félelem, vagy hit?

„Bármilyen messzire szaladhattunk, félelmünket mindig magunkkal vittük.”

Basic Text, 14. o

Mielőtt a Narcotics Anonymous-hoz jöttünk, a félelem sokunk életében

állandó tényező volt. Használtunk, mert féltünk a lelki és fizikai

fájdalomtól. Emberektől és helyzetektől való félelmünk kényelmes kifogás

volt arra, hogy használjunk. Néhányan annyira féltünk mindentől, hogy arra

is képtelenek voltunk, elhagyjuk a lakásunkat, anélkül, hogy előtte

használtunk volna.

Ahogyan tiszták maradunk, félelmünk helyébe a közösségben, a lépésekben

és egy Felsőbb Erőben való hit lép. Ahogyan ez a hit növekedik, a felépülés

csodájában való hitünk kezdi színesíteni életünk minden területét. Kezdjük

másként látni életünket. Megértjük, hogy spirituális lények vagyunk, és arra

törekszünk, hogy életünket lelki elvek szerint éljük.

A lelki elvek alkalmazása segít kizárni a félelmet életünkből. Ha másokkal

nem bánunk bántóan vagy törvénytelenül, akkor úgy találjuk, nem kell attól

félnünk, hogy velünk hogyan fognak bánni. Ahogyan szeretete,

együttérzést, megértést és türelmet gyakorolunk másokkal való

kapcsolatainkban, úgy ők is tisztelettel és figyelemmel fordulnak felénk.

Felismerjük, hogy ezek a pozitív változások annak eredménye, hogy

hagyjuk, hogy a Felsőbb Erő rajtunk keresztül dolgozzon. Hisszük – nem

gondoljuk, hisszük – hogy a felsőbb Erőnk csak a legjobbat akarja

számunkra. Függetlenül a körülményektől, azt vesszük észre, hogy hittel

járhatunk, félelem helyett.

Csak a mai nap: Nem kell többé félelemben szaladnom, hanem járhatok a

hittel, hogy Felsőbb Erőm csak a legjobbat tartogatja számomra.

A megadástól az elfogadásig November11

„Csendben megadjuk magunkat, és hagyjuk, hogy a saját felfogásunk

szerinti Isten gondoskodjon rólunk.”

Basic Text, 26. o

A megadás és az elfogadás olyan, mint a rajongás és a szeretet. A rajongás

ott kezdődik, amikor találkozunk valakivel, aki különleges. A rajongáshoz

nem kell más, mint hogy tudomást veszünk rajongásunk tárgyáról. De

ahhoz, hogy a rajongásból szeretet legyen, óriási erőfeszítés kell. Ezt a

kezdeti kapcsolatot lassan, türelmesen kell tartós, maradandó kötelékké

növelni.

Ugyanez érvényes a megadásra és az elfogadásra. Megadjuk magunkat,

amikor beismerjük tehetetlenségünket. Lassan kezdjük hinni, hogy egy

nálunk hatalmasabb Erő megadhatja nekünk a gondoskodást, amire

szükségünk van. A megadás elfogadássá válik, amikor ezt az Erőt

beengedjük életünkbe. Megvizsgáljuk magunkat, és hagyjuk, hogy az

Istenünk olyannak lásson minket, amilyenek vagyunk. Miután beengedtük a

saját felfogásunk szerinti Istent lényünk mélységeibe, könnyebben

elfogadjuk Isten gondoskodását. Ezt az erőt kérjük, hogy megszabadítson

hibáinktól és segítsen jóvátenni a károkat, melyeket okoztunk. Aztán

elindulunk egy új életúton, miközben fejlesztjük tudatos kapcsolatunkat és

elfogadjuk Felsőbb Erőnk folyamatos gondoskodását, irányítását és erejét.

A megadás, ugyanúgy, mint a rajongás, egy életen át tartó kapcsolat kezdete

lehet. Megadásunk elfogadássá válik, de engednünk kell, hogy a saját

felfogásunk szerinti Isten minden nap gondoskodjon rólunk.

Csak a mai nap: A felépülésem több mint rajongás. Megadtam magam. Ma

fejlesztem tudatos kapcsolatomat Felsőbb Erőmmel és elfogadom az Ő

állandó gondoskodását.

November 12 Saját történetünk

„Amikor őszintén megosztjuk történetünket, valaki más talán tud

azonosulni velünk.”

Basic Text, 95. o

Sokan hallottunk már igazán magával ragadó speaker-eket Narcotics

Anonymous találkozókon. Emlékszünk, hogy a hallgatóságban az

azonosulás könnyei hangos derültséggel váltakoztak. „Egy napon,”

gondoljuk talán, „Én is speaker leszek egy találkozón.”

Hát, sokunk számára ez a nap még nem érkezett el. Egyszer-egyszer, talán

felkérnek minket, hogy beszéljünk egy gyűlésen a közelünkben, ahol

lakunk. Talán egy kisebb találkozó műhely gyűlésén is beszélünk. De

mindezek után, még mindig nem vagyunk „menő” speakerek, akik a

találkozókon beszélnek – és ez így van rendjén. Megtanultuk, hogy nekünk

is van egy rendkívüli üzenetünk, amit meg tudunk osztani, még ha ez egy

helyi gyűlésen történik is, tizenöt függővel.

Mindegyikünk csak a saját történetét tudja elmondani; ennyi az egész. Nem

mondhatjuk el valaki másnak a történetét. Minden alkalommal amikor

elkezdünk beszélni sokan azt vesszük észre, hogy az okos mondatok és

vicces történetek mind eltűnnek a fejünkből. De van valami, amit adhatunk.

A remény üzenetét hordozzuk - fel tudunk épülni függőségünkből és fel is

épülünk. És ez elég.

Csak a mai nap: Emlékezni fogok, hogy őszinte történetem, amit legjobban

meg tudok osztani. Ma ez elég.

Nem tökéletes November 13

„Nem leszünk tökéletesek. Ha tökéletesek lennénk, nem lennénk emberek”

Basic Text, 30.o

Mindegyikünknek voltak elképzelései életünket illetően a felépülésben.

Néhányan azt hittük, hogy a felépüléstől majd hirtelen találunk munkát

vagy bármit meg tudunk csinálni amit akartunk. Vagy talán tökéletes

könnyedséget képzeltünk másokkal való kapcsolatunkban. Amikor

megállunk és gondolkodunk, ráébredünk arra, hogy azt vártuk, a felépülés

tökéletessé tesz majd minket. Azt nem vártuk, hogy továbbra is elkövetünk

hibákat. De hibázunk. Ez nem a függő részünk, ami látszik belőlünk: ez az,

hogy emberek vagyunk.

A Narcotics Anonymous-ban a felépülésre törekszünk, nem a

tökéletességre. Az egyetlen ígéretet: szabadság az aktív függőségtől. A

tökéletesség emberi lények számára nem elérhető állapot, hanem egy nem

reális cél. Amit gyakran a tökéletességben keresünk, az a hibázás

kényelmetlen érzésétől való szabadság. Kíváncsiságunkat,

rugalmasságunkat és a növekedésre való terünket cseréljük be ezért a

szabadságért a kényelmetlenségtől.

Megfontolhatjuk ezt a cserét: akarunk-e életünk végéig egy jól értelmezett

kis világban élni, ami biztonságos, de fojtogató lehet? Vagy kívánunk-e az

ismeretlenbe merészkedni, vállalni a kockázatot, és kinyúlni mindenért,

amit az élet kínál?

Csak a mai nap: Akarom mindazt, amit az élet kínál nekem, és amit a

felépülés biztosítani tud. Ma, vállalni fogom a kockázatot, kipróbálok

valami újat, és növekedni fogok.

November 14 Nem csak túlélni

„Amikor használtunk, az életünk egy túlélési gyakorlattá vált. Most sokkal

többet élünk, mint amennyit túlélünk.”

Basic Text, 50. o

„Jobb lenne, ha halott lennék!” Ismerős refrén egy használó függő számára,

és okkal. Nem volt más, aminek elébe néztünk, mint még több ugyanabból

a gyötrelmes létezésből. Az életen való fogásunk legjobb esetben is gyenge

volt. Érzelmi romlásunk, lelki halálunk, és annak lesújtó tudata, hogy soha

semmi nem fog változni, állandó volt. Kevés reményünk volt és nem volt

elképzelésünk az életről, amiből kimaradtunk.

Érzelmeink, lelkünk és fizikai egészségünk feltámadása időbe telik. Minél

több tapasztalatot szerzünk az életben, mint a pusztán létezésben, annál

jobban megértjük, hogy milyen értékes és örömteli lehet az élet. Utazás,

játék egy kisgyerekkel, szeretkezés, intellektuális horizontunk kiszélesítése

és új kapcsolatok létesítése szerepel azok között a végtelen tevékenységek

között, amik azt mondják, „élek.” Olyan sok dolgot fedezünk fel, amit

becsben tarthatunk, és hálásak lehetünk, hogy van egy másik esélyünk.

Ha meghaltunk volna az aktív függőségben, keserűen meg lettünk volna

fosztva az élet oly sok örömétől. Minden nap megköszönjük egy nálunk

hatalmasabb Erőnek az élet még egy napját, hogy még egy napig tiszták

vagyunk.

Csak a mai nap: Hálás vagyok, hogy élek. Ma ezt fogom ünnepelni

valamivel.

Elengedés November 15

„Vedd el akaratomat és életemet. Vezess a felépülésemben. Mutasd, hogyan

éljek.”

Basic Text, 25. o

Hogyan kezdjük el a folyamatot, hogy átengedjük Felsőbb Erőnknek

életünk irányítását? Amikor tanácsot kérünk olyan ügyekben, amik

bántanak minket, gyakran azt vesszük észre, hogy Felsőbb Erőnk másokon

keresztül dolgozik. Amikor elfogadjuk, hogy nem tudjuk mindenre a

választ, új és másfajta lehetőségek felé nyitjuk meg magunkat. A

hajlandóság arra, hogy elengedjük előre megalkotott elképzeléseinket, és

véleményünket, a spirituális irányítás csatornáját nyitja meg, ami majd

utunkon vezet minket.

Előfordul, hogy az őrület határához kell érkeznünk, mielőtt készek volnánk

átengedni a nehéz helyzeteket a Felsőbb Erőnknek. Szorongással teli

tervezgetés, küszködés, aggódás – egyik sem elég. Biztosak lehetünk abban,

hogy ha átengedjük problémáinkat a Felsőbb Erőnek, akkor azzal, hogy

mások megosztására figyelünk, vagy a meditáció csendjén keresztül

megkapjuk a választ.

Egy őrült létezésnek nincs értelme. Ha átrohanunk az életen, mintha a

házunk égne, kimerülünk, és nem jutunk semmire. Hosszú távon a világ

minden manipulációja sem változtat a dolgokon. Amikor engedünk, és

hagyjuk magunkat közel kerülni a Felsőbb Erőhöz, felfedezzük a legjobb

utat, melyen előre haladhatunk. Biztosak lehetünk abban, hogy a szilárd

spirituális alapból kapott válaszok minden általunk összetákolt válasz felett

állnak.

Csak a mai nap: Engedek és hagyom, hogy a Felsőbb Erőm irányítsa

életemet.

November 16 Nem vagyunk többé egyedül

„Fokozatosan és óvatosan kilépünk függőségünk elszigetelődéséből és

magányából, és belépünk az élet áramlatába.”

Basic Text, 35. o

Sokan a legtöbbször egyedül használtunk, más embereket – különösen

olyanokat, akik nem használtak – elkerülve, akármi történt is. Az

elszigeteltség hosszú évei után, nem mindig könnyű megtalálni helyünket

egy nyüzsgő, néha lármás közösségben. Talán még mindig elszigetelve

érezzük magunkat, és inkább a köztünk lévő különbségekre, mint

hasonlóságokra koncentrálunk. A nyomasztó érzések, amik gyakran

előjönnek a felépülés elején – félelem, düh, bizalmatlanság – is

elszigeteltségben tarthatnak minket. Lehet, hogy idegennek érezzük

magunkat, de emlékeznünk kell, az elidegenedés nem az NA elidegenedése,

hanem a miénk.

A Narcotics Anonymous-ban egy különleges lehetőséget kapunk a

barátságra. Olya emberekkel kerültünk össze, akik megértenek minket, mint

senki más. Arra bátorítanak, hogy megosszuk ezekkel az emberekkel

érzéseinket, problémáinkat, sikereinket és kudarcainkat. Lassan, az NA-ban

talált felismerés, és azonosulás áthidalja szívünkben az elidegenedés

magányos szakadékát. Ahogy már hallottuk – a program működik, ha

hagyjuk.

Csak a mai nap: A közösség tagjainak barátsága egy életet megtartó

ajándék. Az NA-ban kínált barátságért nyújtom a kezem, és elfogadom azt.

Keresztül megyünk a fájdalmon November 17

„Bárhogyan érezzük magunkat, soha többé nem kell használnunk. A végén

minden érzés elmúlik.”

Basic Text, 79. o

Úgy fáj, mint még soha. Felkelsz egy álmatlan éjszaka után, beszélsz

Istenhez, és még mindig nem érzed jobban magad. „el fog múlni,” mondja

egy hang. „Mikor?” tűnődsz, ahogyan mész, dünnyögsz, és nekikezdesz a

napnak.

Az autóban sírdogálsz, és teljes hangerőre tekered a rádiót, hogy még a

saját gondolataidat se halljad. De egyenesen a munkába mész, és eszedbe

sem jut, hogy használj.

Úgy érzed, mintha a belsődet fáklyával perzselnék. De amikor a fájdalom

már elviselhetetlen, elzsibbadsz, és lecsendesülsz. Elmész egy gyűlésre, és

azt kívánod, bárcsak olyan boldog lehetnél, amilyennek más tagok tűnnek.

De nem esel vissza.

Sírsz még egy sort, és felhívod a szponzorodat. Elautózol egy barátodhoz,

és észre sem veszed, hogy milyen szép a táj, mert a belső képed annyira

sivár. Lehet, hogy nem érzed jobban magad barátod meglátogatása után –

de legalább nem a dealer-t látogattad meg.

Meghallgatod valakinek az Ötödik Lépését. Megosztasz egy gyűlésen.

Ránézel a naptárra, és azt veszed észre, hogy még egy tiszta nappal több.

Majd egy napon felébredsz, kinézel az ablakon, és felfedezed, hogy

csodálatos nap van. Süt a nap. Kék az ég. Mély levegőt veszel, újra

mosolyogsz, és tudod, hogy tényleg elmúlik.

Csak a mai nap: Bárhogyan is érzem ma magam, folytatom a felépülést.

November 18 Ön-felfedezés

„A Tizedik Lépés segíthet nekünk jelenbéli problémáinkat megoldani, és

megakadályozni, hogy újra előforduljanak.”

Basic Text, 85. o

Hogy kik vagyunk, amit gondolunk és ahogyan érzünk, tapasztalataink

alapján alakult. Voltak tapasztalataink, melyek jobb emberré tettek minket;

voltak, amik szégyent és kényelmetlen érzést okoztak; mind befolyásolták

azt, akik ma vagyunk. Hasznunkra fordíthatjuk a tudást, melyet hibáink

vizsgálatával szereztünk, ezt a bölcsességet használva arra, hogy vezéreljen

a döntésekben, amiket ma hozunk.

Önmagunk elfogadása azt jelenti, hogy minden oldalunkat elfogadjuk –

értékeinket, hibáinkat, sikereinket, és kudarcainkat. A szégyen és bűntudat,

aminek nem adtunk nevet megbéníthat minket, megakadályozva minket

abban, hogy életünkben előre haladjunk. A legjelentősebb jóvátételek

közül, melyeket a múltban elkövetett hibákért nyújthatunk, sokat

egyszerűen csak úgy teszünk, hogy ma másképpen cselekszünk. Javulásra

törekedünk, és sikerünket azzal mérjük, hogy összehasonlítjuk azt, akik

voltunk, azzal, akik ma vagyunk.

Mivel emberek vagyunk, továbbra is fogunk elkövetni hibákat; de nem kell

újra és újra ugyanazokat elkövetni. Ha rápillantunk a múltunkra, és

felismerjük, hogy változtunk és fejlődtünk, lesz reményünk a jövőre. A

legjobb még hátra van.

Csak a mai nap: A tőlem telhető legjobbat teszem ma, azzal, amim van.

Minden nap tanulok valami újat, ami holnap segíteni fog.

Az empátia nyelve November 19

„…azok példáját látva, akik már évek óta felépülésben vannak, a függő

kezdettől fogva annyira fog azonosulni, amennyire szüksége van ahhoz,

hogy meggyőzze magát arról, hogy tisztának kell maradnia…”

Basic Text, 85. o

Sokunk meglátogatta az első gyűlést, és mivel nem voltunk egészen

biztosak abban, hogy az NA-t nekünk találták ki, sok dolgot találtunk, amit

kritizálni tudtunk. Vagy úgy éreztük, hogy senki nem szenvedett annyit,

mint mi, vagy úgy, hogy nem szenvedtünk eleget. De ahogyan

odafigyeltünk, valami újat hallottunk, egy szavak nélküli nyelvet, aminek

gyökerei a felismerésben, a bizalomban és a hitben voltak: az empátia

nyelvét. Hogy megértsük ezt a különleges nyelvet, a szívünkre kell

hallgatnunk. Az empátia nyelve kevés szót használ; jobban lehet érezni,

mint beszélni. Nem prédikál vagy oktat – meghallgat. Kinyújtja a kezét, és

megérinti egy másik függő lelkét, egyetlen kimondott szó nélkül.

Az empátia nyelvének folyékonysága gyakorlaton keresztül jön. Minél

többet használjuk más függőkkel és a felsőbb Erőnkkel, annál jobban

megértjük ezt a nyelvet. Ez az, ami visszahoz miket.

Csak a mai nap: A szívemre hallgatok. Minden elmúló nappal,

folyékonyabban beszélem az empátia nyelvét.

November 20 Megtaláljuk a beteljesülést

„Nem a beteljesülés felé orientálódtunk; a beteljesülés ürességére és

értéktelenségére koncentráltunk.”

Basic Text, 86. o

Valószínűleg számtalan olyan alkalom volt aktív függőségünk ideje alatt,

amikor azt kívántuk, bárcsak valaki más helyében lehetnénk. Talán azt

kívántuk, bárcsak lehetnénk valaki olyannak a helyében, akinek szép autója,

nagyobb háza, jobb munkája van, helyesebb barátai – bármi, csak az nem,

ami nekünk volt. Olyan komolyan kétségbeestünk, hogy nem igazán tudtuk

elképzelni, hogy valakinek súlyosabb lett volna a helyzete, mint a miénk.

A felépülésben úgy találjuk, hogy egy másfajta irigységet tapasztalunk.

Talán még mindig mások külsőségeivel hasonlítjuk össze a belsőnket, és

úgy érezzük, hogy még mindig nem kaptunk eleget semmiből. Talán azt

gondoljuk, hogy mindenki, a legújabb tagtól a legrégibb társunkig jobban

beszél a gyűléseken, mint mi. Talán azt gondoljuk, hogy mindenki más

jobban dolgozik a programon, mert nekik jobb autójuk, nagyobb házuk,

több pénzük van, stb.

A Tizenkét Lépésünkön keresztül tapasztalt felépülési folyamat lelki

beteljesüléshez, és mély hálaérzethez juttat minket egy olyan hozzáállásból,

amire az irigység és az alacsony önbecsülés volt jellemző. Azt vesszük

észre, hogy nem cserélnénk senkivel, mert amit magunkban felfedeztünk,

az felbecsülhetetlen érték.

Csak a mai nap: Sok mindenért hálás lehetek az életemben. Becsben tartom

a lelki beteljesülést, amire a felépülésben találtam.

Elengedjük hibáinkat November 21

„Ha (karakterhibáink) hozzájárultak volna az egészségünkhöz, akkor nem

kerültünk volna a kétségbeesés ilyen állapotába.”

Basic Text, 34. o

Elkezdeni a Hatodik és a Hetedik Lépést nem mindig könnyű. Úgy

érezhetjük, annyi baj van velünk, hogy teljesen hibásak vagyunk. Talán úgy

érezzük, hogy egy kő alatt bujkálunk. Semmiképpen nem engednénk, hogy

függő társaink megismerjék hiányosságainkat.

Valószínűleg lesz egy időszak, amikor megvizsgálunk mindent, amit

mondunk és csinálunk, hogy azonosítsuk karakterhibáinkat, és biztosan el

tudjuk nyomni őket. Lehet, hogy visszatekintünk egy bizonyos napra, és

azon problémázunk, hogy mennyire lejárattuk magunkat valamivel, amit

mondtunk. Elhatározzuk magunkat, hogy bármi áron is, de megszabadulunk

ezektől a förtelmes jellemvonásoktól.

De sehol nem olvasható a Hatodik és a Hetedik Lépésben, hogy

karakterhibáinkat megtanuljuk irányítani. Sőt, minél több figyelmet

szentelünk nekik, annál szilárdabbra ássák be magukat az életünkbe. Alázat

kell ahhoz, hogy felismerjük, hibáinkat ugyanannyira nem tudjuk irányítani,

mint függőségünket. Nem tudjuk saját hibáinkat eltávolítani; csak a szerető

Istent kérhetjük, hogy eltávolítsa őket.

Valami fájdalmasat ugyanolyan nehéz lehet elengedni, mint valami

kellemeset. De nézzünk szembe vele - a kapaszkodás sok munkával jár.

Amikor igazán belegondolunk, hogy mi az, amit nem akarunk elengedni,

akkor látjuk, hogy nem éri meg az erőfeszítést. Itt az idő, hogy elengedjük

karakterhibáinkat és kérjük Istent, hogy szabadítson meg tőlük.

Csak a mai nap: Készen állok hibáim eltávolítására. Elengedem őket, és

engedem, hogy egy szerető Felsőbb Erő gondoskodjon rólam.

November 22 Első az alapozás

„Ahogy elkezdünk működni a társadalomban, alkotói szabadságunk segít

abban, hogy kiválasszuk azt, ami a legfontosabb, és az alapvető dolgokkal

kezdjük.”

Basic Text, 83. o

Alig vagyunk még tiszták, és néhányunk mindjárt elkezd más dolgokat

helyezni a felépülés elé. Karrier, család, kapcsolatok – ezek a dolgok mind

részei az életnek, amit megtaláltunk, miután lefektettük felépülésünk

alapjait. Nem építhetünk magunknak stabil életet, mielőtt keményen

megdolgoztunk volna azért, hogy lefektessük felépülésünk alapjait. Mint a

homokra épített ház, az ilyen élet legjobb esetben is ingatag lesz.

Mielőtt minden figyelmünket annak szentelnénk, hogy felépítsük életünk

részletes vázát, le kell fektetnünk az alapjainkat. Először tudomásul

vesszük, hogy még nincsenek meg az alapjaink, és hogy függőségünk

életünket teljesen irányíthatatlanná tette. Majd szponzorunk és a csoport

segítségével hitre találunk egy Erőben, ami elég hatalmas ahhoz, hogy

segítsen nekünk előkészíteni a talajt új életünk számára. Eltakarítjuk a

romokat a területről, amire a jövőnket fogjuk építeni. Végül, kialakítunk

egy mély, és működő jártasságot az elvekben, amiket további ügyeinkben

fogunk gyakorolni: őszinte önvizsgálat, bizalom egy felsőbb Erő

irányításában, és erejében, és mások szolgálata.

Amikor az alapozás elő van készítve, akkor teljes gőzzel mehetünk előre,

hogy új életünket összerakjuk. De először meg kell kérdeznünk magunktól,

hogy biztosak-e az alapjaink, mivel alapozás nélkül, semmi nem állhat

sokáig, amit felépítünk.

Csak a mai nap: Gondoskodom arról, hogy biztos alapokat teremtsek a

felépülésemben. Ezekre az alapokra egy életen át építhetek a

felépülésemben.

Isten akarata November 23

„Az „engedd el és engedd Istennek” adta megkönnyebbülés segít nekünk

kialakítani egy olyan életet, amit érdemes élni.”

Basic Text, 26. o

Függőségünk ideje alatt attól féltünk, hogy mi történik, ha nem mi

irányítunk mindent magunk körül. Sokan gondosan kidolgozott

hazugságokat találtunk ki, hogy védjük a használatunkat. Néhányan, abban

az őrült próbálkozásban, hogy többet használhassunk, minden körülöttünk

lévő embert manipuláltunk. Voltak közülünk, akik mindent megtettek azért,

hogy megakadályozzák, hogy két ember találkozzon, és felfedezzék

hazugságainkat. Sok fájdalmat elviseltünk azért, hogy megtartsuk az

illúziót, hogy függőségünket és életünket irányítani tudjuk. Ebben a

folyamatban meggátoltuk magunkat abban, hogy megtapasztaljuk azt a

békességet, amit abból merítünk, hogy megadjuk magunkat egy felsőbb Erő

akaratának.

Felépülésünkben fontos, hogy elengedjük az irányítás illúzióját, és

megadjuk magunkat egy Felsőbb Erőnek, akinek akarata jobb nekünk, mint

bármi, amit mi hazudunk, manipulálunk, vagy kiagyalunk magunknak. Ha

felismerjük, hogy mit eredményez, ha mi akarunk irányítani, és úgy

érezzük, félünk a jövőtől, akkor tehetünk azért, hogy megfordítsuk ezt a

trendet. A Második és Harmadik Lépésünkhöz fordulunk, és megnézzünk,

hogy milyen szintű hitre jutottunk el egy Felsőbb Erő tekintetében?

Őszintén hisszük, hogy ez az Erő gondoskodni tud rólunk, és képe

helyreállítani lelki egészségünket? Ha igen, akkor együtt tudunk élni az élet

hullámaival – csalódásaival, bánataival, csodáival és örömeivel.

Csak a mai nap: Megadom magam, és hagyom egy felsőbb Erő akaratát

érvényesülni életemben. Elfogadom a békesség ajándékát, amit ez a

megadás hoz számomra.

November 24 Hálás felépülés

„Játszottunk a gondolattal, hogy tisztának maradni nem kifizetődő, és a régi

gondolkodásmód önsajnálatot, neheztelést, és dühöt szított bennünk.”

Basic Text, 98. o

Vannak napok, amikor önsajnálatba süppedünk. Ez könnyen megy.

Lehetnek elvárásaink azzal kapcsolatban, hogy életünk milyen kellene,

hogy legyen, elvárások, amiknek nem tudunk eleget tenni. Talán sikertelen

volt a próbálkozásunk, hogy valakit kontrolláljunk, vagy úgy gondoljuk, a

körülményeinknek kellene másnak lenniük. Talán más felépülésben lévő

függőkkel hasonlítottuk össze magunkat, és hiányt találtuk magunkban.

Minél jobban akarjuk, hogy életünk megfeleljen elvárásainknak, annál

kényelmetlenebbül érezzük magunkat. Önsajnálatot eredményez, ha az

elvárásainkban élünk, nem pedig a világban, ahogy az valójában van.

Amikor a világ nem felel meg az elvárásainknak, akkor gyakran az

elvárásainkon kell igazítani, nem a világon. Kezdhetjük azzal, hogy

összehasonlítjuk régi életünket azzal, ahogyan ma élünk, kialakítva így egy

hálaérzetet felépülésünk iránt. A hála gyakorlását bővíthetjük azzal, hogy a

jó dolgokat tartjuk számon az életünkben, és hálásak vagyunk azért, hogy a

világ nem alkalmazkodik elvárásainkhoz, hanem felülmúlja őket. És ha

továbbra is dolgozunk a Tizekét Lépésen, tovább csiszolva hálánkat és

elfogadásunkat, akkor amit a jövőben várhatunk, nagyobb fejlődés, több

boldogság, és nagyobb lelki béke.

Sokat kaptunk a felépülésben; tisztának maradni kifizetődött. Életünk

elfogadása, csak a mai nap, megszabadít az önsajnálattól.

Csak a mai nap: Hálásan elfogadom életemet, úgy ahogy van.

Meditáció November 25

„Lelkünk meditáción keresztül történő elcsendesítésével egy belső békét

érünk el, ami kapcsolatba hoz minket a bennünk lévő Istennel.”

Basic Text, 45. o

Ahogyan felépülésünk előre halad, gyakran gondolunk arra, ami először a

Narcotics Anonymousba hozott minket, és értékelni tudjuk, hogy életünk

minősége mennyit javult. Nem kell többé a saját gondolatainktól félnünk.

Minél többet imádkozunk, és meditálunk, annál jobban tapasztaljuk egy

belső jólét nyugodt érzését. A béke és a nyugalom, melyet csendes

időszakunkban tapasztalunk, igazolja, hogy legfontosabb szükségleteink –

spirituális szükségleteink – ki vannak elégítve.

Együtt tudunk érezni más függőkkel és ebben a folyamatban saját lelkünket

erősíthetjük. Megtanuljuk, hogy ne ítéljünk meg másokat, és

megtapasztaljuk annak szabadságát, hogy önmagunk lehetünk. Spirituális

elmélkedésünk során ösztönösen megtaláljuk a „bennünk lévő Istent” és azt

látjuk, hogy összhangban vagyunk egy nálunk hatalmasabb Erővel.

Csak a mai nap: Gondolkodok a felépülés ajándékán, és halkan figyelek

Felsőbb Erőm irányítására.

November 26 Felelősség

„Egy csomó negatív és pozitív dolog történik minden nap. Ha nem

szakítunk időt arra, hogy mindkettőt értékeljük, talán lemaradunk valamiről,

ami segítene minket a fejlődésben.”

IP No. 8, Csak a Mai Nap

Felelősség, felelősség – az élet felelősségei ott vannak mindenütt.

Biztonsági övet „kell” hordanunk. Ki „kell” takarítani az otthonunkat.

Bizonyos dolgokat meg „kell” tennünk házastársunkért, gyerekeinkért, az

emberekért, akiket szponzorálunk. Mindennek tetejébe gyűlésekre „kell”

járnunk, és programunkat legjobb képességünk szerint gyakorolni. Nem

csoda, hogy néha el akarunk szaladni ezek elől a feladatok elől, és el

akarunk szökni egy távoli szigetre, ahol semmit sem „kell” csinálnunk!

Ilyenkor, amikor ki sem látszunk a felelősség alól, elfelejtjük, hogy a

felelősség nem kell, hogy teher legyen számunkra. Amikor vágyat érzünk

arra, hogy elmeneküljünk a felelősségeink elől, le kell lassulnunk,

emlékeznünk kell, hogy miért ezeket választottuk, és gondolnunk kell az

ajándékokra, melyeket a felelősség ad nekünk. Legyen ez egy munka, amit

általában kihívásnak és érdekesnek találunk, a partnerünk, aki mindig

izgalomba hoz minket, vagy egy gyerek, akivel természetes, hogy szeretünk

játszani, akiről természetes, hogy gondoskodni szeretnénk, életünk minden

felelősségében örömöt találhatunk.

Csak a mai nap: Minden pillanat különleges. Figyelek, hálás leszek

felelősségeimért, és az örömökért, amit ezektől kapok.

Isten segítségét kérjük November 27

„Időnként, felépülésünkben az erő és bátorság legnagyobb forrása az a

döntés, hogy Istenhez forduljunk segítségért.”

Basic Text, 26. o

Amikor megtesszük a Harmadik Lépést, úgy döntünk, hogy egy szerető

Felsőbb Erőre bízzuk az irányítást, és hagyjuk, hogy mindennapi

életünkben gondoskodjon rólunk. Úgy döntünk, hogy beengedjük ezt az

irányítást és gondoskodást az életünkbe. Néhányan úgy gondoljuk, amikor

megtettük ezt a döntést a Harmadik Lépéssel, onnantól Isten vezet minket;

ettől a ponttól kezdve csak azon múlik, hogy figyelünk arra, merrefelé vezet

minket.

A döntés a Harmadik Lépésben a hit egy cselekedete, és azzal, hogy

Istenhez fordulunk irányításért, megújítjuk hitünket. Ha a munkához

mindennapi életünkben hozzáadjuk hitünket, az összes erőt és bátorságot

megkapjuk, amire szükségünk van, mert tudjuk, hogy velünk van egy

szerető Felsőbb Erő segítsége. Bízunk abban, hogy szükségleteink ki

lesznek elégítve. Megkaphatjuk ezt a hitet és bizalmat pusztán azzal, hogy

kérjük.

Csak a mai nap: Emlékeztetem magam arra, hogy ha Felsőbb Erőm

segítségét kérem az út minden lépésénél, nem leszek egyedül.

November 28 Önmagunk vagyunk

„Igazán alázatosnak lenni azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat, és

őszintén próbálunk önmagunk lenni.”

Basic Text, 35. o

Az alázat rejtélyes fogalom. Egy csomó mindent tudunk a megaláztatásról,

de az alázat egy új fogalom. Gyanúsan úgy hangzik, mint a hajlongás,

alázatoskodás. De az alázat egyáltalán nem ez. A valódi alázat egyszerűen

az, amikor elfogadjuk önmagunkat.

Mire elérkezünk ahhoz a lépéshez, amelyik az „alázatos” szót használja,

már elkezdtük ezt az elvet gyakorolni. A Negyedik Lépés lehetőséget

biztosít arra, hogy megvizsgáljuk, valójában kik vagyunk, és az Ötödik

Lépés segít nekünk elfogadni ezt a tudatot.

Az alázat gyakorlásába beletartozik, hogy elfogadjuk valódi

természetünket, és hogy őszintén önmagunk vagyunk. Nem kell

megalázkodnunk, vagy lealacsonyítani magunkat, és nem kell, hogy

okosabbnak, módosabbnak, vagy boldogabbnak próbáljuk mutatni

magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Az alázat egyszerűen azt

jelenti, hogy minden színlelést elejtünk, és olyan őszintén élünk, ahogyan

tudunk.

Csak a mai nap: Hagyom, hogy valódi természetem ismerete irányítsa

cselekedeteimet. Ma, önmagamként nézek szembe a világgal.

Felsőbb Erőnk gondoskodása November 29

„Hisszük, hogy Felsőbb Erőnk gondoskodni fog rólunk.”

Basic Text, 35. o

Programunk azon az elgondoláson alapul, hogy egyszerű elvek alkalmazása

mély hatást gyakorolhat életünkre. Egyik ilyen elv az, hogy ha kérjük,

akkor Felsőbb Erőnk gondoskodni fog rólunk. Mivel ez az elv annyira

egyszerű, hajlamosak lehetünk arra, hogy ne vegyük figyelembe. Ha nem

tanuljuk meg tudatosan alkalmazni ezt a spirituális igazságot, akkor

előfordulhat, hogy kihagyunk valamit felépülésünkből, ami olyan fontos

lehet, mint a levegő az élethez.

Mi történik, amikor stressz, vagy pánik lesz úrrá rajtunk? Ha állhatatosan a

Felsőbb Erőnkkel való kapcsolat fejlesztésén dolgoztunk, akkor nincs

problémánk. Ahelyett, hogy elhamarkodottan cselekednénk, inkább

megállunk egy pillanatra, és röviden konkrét példákra emlékeztetjük

magunkat, amikor Felsőbb Erőnk megmutatta nekünk gondoskodását. Ez

biztosítani fog minket arról, hogy még mindig Felsőbb Erőnk irányítja

életünket. Ezután erőt és irányítást kérünk az előttünk álló helyzethez, és

nyugodtan járunk el, abban bízva, hogy életünk Isten kezében van.

„Programunk elvek összessége,” mondja a Fehér Könyv. Minél

állhatatosabban törekszünk az elvek tudatos megbecsülésének fejlesztésére,

annál előbb tudjuk őket alkalmazni.

Csak a mai nap: Fejlesztem tudatos kapcsolatomat a Felsőbb Erővel, aki

gondoskodik rólam. Amikor szükségem lesz rá, tudom, hogy bízhatok

ebben a gondoskodásban.

November 30 Az igazi énemet megosztani

„Ha másokkal megosztunk, nem fogjuk elszigetelve és egyedül érezni

magunkat.”

Basic Text, 81. o

Az intimitás az, amikor legbelsőbb gondolatainkat és érzéseinket

megosztjuk egy másik emberrel. Sokan vágyunk a melegségre és a

társaságra, amit az intimitás ad, de ezek a dolgok nem jönnek maguktól,

erőfeszítések nélkül. Függőségünk ideje alatt megtanultuk védeni magunkat

másoktól, attól félve, hogy fenyegetnék használatunkat. A felépülésben

megtanulunk megbízni másokban. Hogy érezhessük az intimitásból fakadó

közelséget, közel kell engednünk másokat magunkhoz – a valódi

önmagunkhoz.

Ha meg akarjuk osztani legbelsőbb önmagunkat másokkal, akkor először

kell, hogy fogalmunk legyen arról, hogy milyen a legbelsőbb önmagunk?

Rendszeresen megvizsgáljuk életünket, hogy rájöjjünk, kik vagyunk, mit

akarunk, és mit érzünk valójában? Ezután rendszeres önvizsgálatunkra

alapozva teljesen és kitartóan őszintének kell lennünk barátainkhoz, annyira

őszintének, amennyire csak lehet.

Az intimitás az élet része, ebből adódóan, a tisztán élés része – és az

intimitásnak, mint mindennek a felépülésben, megvan az ára. A

lelkiismeretes önvizsgálat, ami az intimitáshoz kell, nehéz munka lehet. És

az intimitás teljes őszinteségének gyakran megvannak a maga bonyodalmai.

De az intimitás adta szabadság az elszigeteltségtől és a magánytól megér

minden erőfeszítést.

Csak a mai nap: Keresem az elszigeteltségtől és a magánytól való

szabadságot, amit az intimitás ad nekem. Ma, egy személyes leltár

készítésével megismerem a valódi önmagamat, és gyakorolom a teljes

őszinteséget egy másik emberrel.

Az élet eredményei December 1

„Elkezdünk kizárólag Isten velünk kapcsolatos akaratáért imádkozni. Így

csak annyit kapunk, amennyit elbírunk.”

Basic Text, 47. o

Képzeljük el, mi történne, ha Isten mindent megadna nekünk, amit csak

akarunk? Csodás autó, tiszta ötösök a vizsgán, háromszoros fizetésemelés –

mindez a miénk, erőfeszítés nélkül, csak kérnünk kellene.

Most képzeljük el a problémákat, melyek a nem általunk keresett pénzzel,

luxus autókkal, meg nem érdemelt iskolai elismeréssel járnak. Mit

kezdenénk egy meg nem indokolt óriási fizetésemeléssel? Hogyan

kezelnénk az új felelősségeket, amik a pénzügyekkel járnak? Hogyan

tudnánk megfelelni ennek a fizetésemelésnek? Fel tudnánk úgy tűntetni,

mintha kiérdemeltünk volna egy ilyen fizetésemelést, ha tudjuk, hogy nem

érdemeltük ki? Mi a helyzet egy mesés, új autóval? A legtöbbjük óriási

biztosítási részletfizetéssel, és súlyos karbantartási költségekkel jár. Készen

állunk arra, hogy gondoskodjunk is arról, amit kértünk?

Akadémiai elismerés? Tudnánk úgy teljesíteni, mint egy kitűnő tanuló,

miután olyan magas pontszámokra tettünk szert, amit meg sem

érdemeltünk? Mit tennénk, ha csalóként lepleznének le minket?

Amikor Istenhez szólunk, emlékeznünk kell arra, hogy a valós világban

élünk. Eredményeket érünk el, és ezeket tanuljuk kezelni. Ha arra

korlátozzuk imáinkat, hogy azt kérjük, Isten akaratát felismerhessük, legyen

erőnk annak kivitelezésére és képesek legyünk a következményeivel együtt

élni, akkor biztos, hogy nem mér ránk többet, mint amennyit elbírunk.

Csak a mai nap: Csak azért imádkozok, hogy Isten akaratát felismerhessem,

és legyen erőm annak kivitelezésére a valós világban.

December 2 Felépülés: a legfontosabb dolgunk

„Felépülésünknek kell az első helyen állnia, és meg kell tartanunk a

sorrendet.”

Basic Text, 79. o

Mielőtt a NA-ba jöttünk, sok kifogást használtunk, hogy

droghasználatunkat védjük. „Rám ordított.” „Ezt és ezt mondta.” „Elhagyott

a partnerem.” „Kirúgtak.” Ugyanezeket a kifogásokat használtuk arra, hogy

nem kértünk segítséget drogproblémánkra. Fel kellett ismernünk, hogy ezek

a dolgok azért történtek meg újra meg újra, mert továbbra is használtunk.

Csak akkor kezdtek változni ezek a szituációk, amikor felépülésünket tettük

az első helyre.

Ma is ugyanúgy hajlamosak lehetünk ezekre a dolgokra, kifogásokat

használunk arra, hogy miért nem járunk el gyűlésekre, vagy miért nem

teljesítünk szolgálatot. Jelenlegi kifogásaink talán más természetűek, mint

régen: „Nem hagyhatom otthon a gyerekeket.” „Kimerített a nyaralás.” „Be

kell fejeznem egy munkát a főnökömnek.” De ha nem helyezzük

felépülésünket mindenek elé, akkor valószínű, hogy nem is kell többé

ezekkel a kifogásokkal foglalkoznunk. Valószínű, hogy nem lesznek

gyerekek, vakációk, munkák az életünkben, ha visszaesünk.

Felépülésünknek az első helyen kell állnia. Munka ide vagy oda, kapcsolat

ide vagy oda, el kell járnunk a gyűlésekre, dolgoznunk kell a lépéseken, fel

kell hívnunk a szponzorunkat, és Isten és mások szolgálatában kell állnunk.

Ezek az egyszerű dolgok azok, amik lehetővé teszik azt, hogy elmenjünk

nyaralni, legyen családunk, főnökünk, akik miatt tudunk aggódni. A

felépülés az életünk alapja, ami minden mást lehetővé tesz.

Csak a mai nap: Megtartom a fontossági sorrendet. Listámon első a

felépülés.

Határtalan látás December 3

„Talán először, el tudjuk képzelni új életünket.”

Basic Text, 34. o

Függőségünk ideje alatt elég korlátolt képünk volt önmagunkról. Minden

napunk ugyanarról szólt: megszerezni, használni, és módot találni, hogy

többhöz juthassunk. És ez volt minden, amit ésszerűen el tudtunk képzelni

életünk hátralévő részére. Lehetőségeink korlátozottak voltak.

Mára már mások a kilátásaink. A felépülés új képet adott nekünk

önmagunkról és életünkről. Nem vagyunk többé a függőség végtelenül

szürke rutinjának rabjai. Szabadon nyújtózhatunk új irányokba,

kipróbálhatunk új ötleteket, és új elfoglaltságokat. Lehetőségeink korlátja

egyedül a gondoskodó Felsőbb Erő hatalmának határa – és ez az erő

határtalan.

A felépülésben, minden az életben, és maga az élet nyitva áll előttünk. Lelki

elveink által vezérelve, saját felfogásunk szerinti Isten erejétől hajtva,

végtelen előttünk a láthatár.

Csak a mai nap: Kinyitom a szemem az előttem álló lehetőségekre.

Lehetőségeim ugyanolyan határtalanok, és hatalmasak, mint a saját

felfogásom szerinti Isten. Ma élek ezekkel a lehetőségekkel.

December 4 Isten akarata, nem a miénk

„Tudjuk, hogy ha Isten akaratáért imádkozunk, akkor függetlenül attól, amit

gondolunk, a számunkra legjobbat fogjuk megkapni.”

Basic Text, 44. o

Amire az NA-ba érkeztünk, belső hangjaink megbízhatatlanná, és ön-

rombolóvá váltak. A függőség elgörbítette vágyainkat, érdeklődésünket, és

a képességet, hogy érezzük, mi a legjobb nekünk. Ezért volt olyan fontos,

hogy a felépülésben kialakítsuk hitünket egy nálunk hatalmasabb Erőben,

valamiben, ami józanabb, megbízhatóbb irányítást tud biztosítani

számunkra, mint mi magunk. Kezdtük megtanulni, hogy rábízzuk magunkat

ennek az Erőnek a gondoskodására, és bízzunk a belső irányításban, amit

tőle kapunk.

Ugyanúgy, mint minden tanulási folyamatban, gyakorlat szükséges ahhoz,

hogy „kizárólag azért imádkozzunk, hogy Isten velünk kapcsolatos akaratát

felismerhessük, és legyen erőnk annak kivitelezésére.” Az önző,

egocentrikus hozzáállásunk, amit függőségünk ideje alatt kialakítottunk,

nem tűnik el egy nap alatt. Ez a hozzáállás befolyásolhatja azt is, ahogyan

imádkozunk. Még azt is előfordulhat, hogy azon kapjuk magunkat, így

imádkozunk: „Szabadíts meg ettől a karakterhibámtól, hogy jobbnak

látszódjak!”

Minél őszintébbek vagyunk elképzeléseinkkel és vágyainkkal kapcsolatban,

annál könnyebb lesz megkülönböztetni saját akaratunkat Felsőbb Erőnk

akaratától. „Csak hogy tudd, Istenem,” imádkozzuk talán, „ez az, amit én

szeretnék ebben a szituációban. Mindenestre, azt kérem tőled, hogy a te

akaratod teljesüljön, ne az enyém.” Ha ezt megtesszük, felkészültünk, hogy

felismerjük, és elfogadjuk Felsőbb Erőnk irányítását.

Csak a mai nap: Felsőbb Erő, megtanultam, hogy bízzak irányításodban,

mégis megvannak a saját elképzeléseim arról, hogyan akarom élni az

életemet. Engedd, hogy megosszam veled ezeket az elképzeléseket, majd

segíts, hogy tisztán megértsem velem kapcsolatosan akaratodat. Végül, a te

akaratod érvényesüljön, ne az enyém.

Akik fel akarnak épülni December 5

„Azt láttuk, hogy a program minden függő számára működik, aki nyíltan és

őszintén abba akarja hagyni (a droghasználatot).

Basic Text, 10. o

Honnan tudjuk meg, hogy valaki igazán, őszintén abba akarja hagyni a

droghasználatot? Az igazság az, hogy nem tudjuk! Mivel nem vagyunk

gondolatolvasók, nem ismerjük mások indítékait és vágyait, egyszerűen

csak a legjobbakat kell remélnünk.

Talán egy újonnan érkezettel beszélünk, és azt gondoljuk, soha többé nem

látjuk, miközben évek múlva azt látjuk, hogy szépen halad a felépülésében.

Kísértésbe eshetünk, hogy lemondjunk valakiről, aki újra és újra visszaesik,

vagy nem lesz azonnal tiszta, de ezt nem tehetjük meg. Akármennyire

vonakodónak tűnik valaki, egy dolog a lényeg – a függő egy gyűlésen van.

Soha nem tudhatjuk a Tizenkét Lépésen való munkánknak az eredményét;

nem a mi feladatunk, hogy felmérjük egy újonnan érkezett hajlandóságát.

Az üzenet, amelyet hordozunk, önmagunk egy része. Mindenhová

magunkkal visszük, és ingyen osztjuk meg, az eredményeit egy nálunk

hatalmasabb Erőre hagyva.

Csak a mai nap: Bármelyik függővel megosztom felépülésemet, bárhol,

bármikor, bármilyen körülmények között. Ennek eredményeit Felsőbb

Erőmre hagyom.

Románc és felépülés December 6

„A kapcsolatok rettentően fájdalmas területek lehetnek.”

Basic Text, 78. o

Sokunk számára a szerelem olyan, mint egy varázsital. Egy új szerető

okozta izgalom, az intimitás felfedezésének kalandja, a megkönnyebbülés

érzése, amikor hagyjuk, hogy sebezhetően legyünk – ezek mind hatalmas

érzések. De nem felejthetjük el, hogy függőségünk csak napi szinten

kegyelmez nekünk. Ennek a napi szinten lévő kegyelemnek a megtartása

kell, hogy a legfontosabb legyen minden felépülésben lévő függő életében.

Túl mélyen belebonyolódhatunk egy kapcsolatba. A folyamatban

elhanyagolhatjuk régi barátainkat, vagy a szponzorunkat. Majd amikor

nehézségek adódnak, gyakran azt érezzük, hogy már nem kérhetünk

segítséget azoktól, akik szerelmi kapcsolatunk előtt segítettek minket. Ez a

gondolat lehet egy visszaesés alapköve. Ha kitartóan dolgozunk a

programon, és eljárunk a gyűlésekre, akkor biztosítunk felépülésünkben egy

hálózatot, még ha mély szerelemben vagyunk is.

Romantikus kapcsolatra való vágyunk természetes. De nem szabad

elfelejtenünk, hogy a programunk nélkül még a legegészségesebb kapcsolat

sem véd meg minket függőségünk erejével szemben.

Csak a mai nap: A románc utáni vágyamban nem hagyom figyelmen kívül a

felépülésemet.

Érzelmeinket túlélni December 7

„A számunkra elérhető eszközöket használjuk arra, hogy kifejlesszük

képességünket érzelmeink túlélésére.”

Basic Text, 30. o

„Hogy túléljem az érzelmeimet?” mondanánk talán. „Viccelsz?” Amikor

használtunk, soha nem adtunk magunknak lehetőséget arra, hogy

megtanuljuk túlélni az érzelmeinket. Az érzelmeket nem túlélni kell,

gondoltuk – hanem használni rájuk. A probléma az volt, hogy a

„gyógymód”, mellyel túlélhetetlen érzelmeinket kezeltük, megölt minket.

Ekkor léptünk a Narcotics Anonymousba, elkezdtünk dolgozni a lépéseken,

és ennek eredményeként elkezdtünk érzelmileg érni.

Sokan mindjárt a kezdettől érzelmi megkönnyebbülést éreztünk.

Belefáradtunk annak tettetésébe, hogy függőségünket és életünket irányítani

tudjuk; igazából jó érzés volt végül beismerni, hogy nem tudtuk. Miután

megosztottuk szponzorunkkal a leltárunkat, kezdtük úgy érezni, nem kell

többé tagadni, hogy kik vagyunk, és mit érzünk, azért, hogy elfogadjanak

minket. Amikor megtettük jóvátételeinket, tudtuk, hogy nem kell

bűntudattól szenvednünk; be tudtuk ismerni, és nem haltunk bele. Minél

többet dolgoztunk az NA programján, annál jobb érzéssel tudtuk elfogadni

az életet úgy ahogyan jött.

A program ma is ugyanolyan jól működik, mint valaha. Azzal, hogy számot

vetünk a napunkról, őszinték vagyunk a benne lévő szerepünkről, és

megadjuk magunkat a valóságnak, minden érzést túlélhetünk, amit az élet

utunkba rak. Azáltal, hogy használtuk a számunkra elérhető eszközöket,

kialakítottuk képességünket arra, hogy érzelmeinket túléljük.

Csak a mai nap: Nem tagadom az érzéseimet. Gyakorlom az őszinteséget és

megadom magam az életnek, úgy ahogyan az jön. A program eszközeit

használom, hogy érzelmeimet túléljem.

December 8 A hibát hibának nevezni

„Amikor látjuk, hogyan léteznek hiányosságaink az életünkben, és

elfogadjuk őket, akkor el tudjuk őket engedni, és haladhatunk új

életünkben.”

Basic Text, 33-34. o

Néha jellembéli hiányosságaink eltávolítására való készenlétünk attól függ,

hogy minek nevezzük. Ha fogyatékosságaink kisebbnek tűnnek attól, hogy

más néven nevezzük őket, lehet, hogy nem látjuk a kárt, melyet okoznak.

És ha hiányosságaink nem okoznak kárt, akkor miért kérnénk Felsőbb

Erőnket, hogy eltávolítsa őket életünkből?

Vegyük a „kedveskedést” például. Nem is hangzik olyan rosszul, ugye?

Csak annyit jelent, hogy kedvesek vagyunk másokhoz, nem? Nem egészen.

Őszintén szólva azt jelenti, hogy őszintétlenek és manipulatívak vagyunk.

Hazudunk érzéseinkről, meggyőződésünkről, szükségleteinkről, másoknak

hízelgünk, hogy kívánságainkhoz alkalmazkodjanak.

Vagy azt gondoljuk talán, hogy „könnyedén vesszük”. De azt jelenti a

„könnyedén venni”, hogy elmegyünk a házimunka mellett, elkerüljük a

konfrontációt, és megmaradunk egy kitaposott úton? Akkor találóbb szó

lenne ránk a „lustaság”, a „halogatás”, vagy a „félelem”.

Sokunknak nehézséget okoz jellembéli hiányosságaink azonosítása. Ha ez

áll fenn velünk, akkor beszélhetünk a szponzorunkkal, vagy NA-s

barátainkkal. Világosan és őszintén leírjuk nekik viselkedésünket, és

segítségüket kérjük hiányosságaink azonosításában. Ahogy múlik az idő,

egyre jobban tudjuk saját karakterhibáinkat azonosítani, nevén nevezve

őket.

Csak a mai nap: Valódi nevén fogom hívni hiányosságaimat. Ha problémám

adódik ezzel, akkor a szponzorom segítségét kérem.

Hallgatás December 9

„A hallgatás képessége egy ajándék, ami spirituális növekedésünkkel együtt

növekszik. Az élet új értelmet nyer, amikor megnyílunk ennek az

ajándéknak.”

Basic Text, 102. o

Figyeltél valaha két kisgyereket, ahogy egymással beszélgetnek? Az egyik

lila sárkányokról beszél, míg a másik csak arról, hogy milyen kényelmetlen,

hogy homok került a cipőjébe. Néha mi is ugyanezekkel a kommunikációs

problémákkal találkozunk, ahogyan tanulunk másokat hallgatni. Talán

végigküszködjük a gyűléseket, hogy kétségbeesetten próbálunk mások

megosztására figyelni, míg azzal vagyunk elfoglalva, hogy mit fogunk

mondani, amikor ránk kerül a sor. Beszélgetés közben hirtelen arra lehetünk

figyelmesek, hogy a válaszainknak semmi köze a hozzánk intézett

kérdésekhez. Inkább ön-megszállottságunk szorításában előre elkészített

beszédek ezek.

Megtanulni hallgatni – igazából hallgatni – nehéz feladat, de nem

elérhetetlen. Kezdhetjük azzal, hogy válaszadásunkban tudomást veszünk

beszélgetőpartnerünk mondanivalójáról. Megkérdezhetjük, hogy

segíthetünk-e valamiben, amikor valaki egy problémáról beszél. Egy kis

gyakorlattal nagyobb szabadságra találunk az ön-megszállottságtól, és

közelebbi kapcsolatba kerülhetünk az életünkben jelenlévő emberekkel.

Csak a mai nap: Elcsendesítem gondolataimat, és valaki más

mondanivalójára figyelek.

December 10 Győztesek

„Elkezdtem utánozni bizonyos dolgokat, amit a győztesek csináltak.

Belekeveredtem az NA-ba. Jó érzés volt…

Basic Text, 223. o

Gyakran halljuk gyűléseken, hogy „tartsunk a győztesekkel.” Kik a

győztesek a Narcotics Anonymous-ban? A győzteseket könnyű azonosítani.

Aktívan dolgoznak a felépülés programján, a megoldásban élnek, nem a

problémában. A győztesek mindig készek, hogy kezüket nyújtsák az

újonnan érkezett felé. Van szponzoruk, és dolgoznak is a szponzorukkal. A

győztesek tiszták maradnak, csak a mai nap.

A győztesek felépülésben lévő függők, akiknek pozitív hozzáállása van.

Lehet, hogy nehéz időkön mennek keresztül, de akkor is eljárnak a

gyűlésekre, és nyíltan megosztják problémáikat. A győztesek tudják a

szívükben, hogy egy Felsőbb Erő segítségével semmi olyan nem fog

történni, amit nem tudnának kezelni.

A győztesek az egységre törekednek szolgálati erőfeszítéseik során. A

győztesek gyakorolják azt az elvet, hogy „helyezzük az elveket a

személyiségek elé.” A győztesek emlékeznek a névtelenség elvére, az elv

szerint cselekednek, függetlenül attól, hogy kiről van szó.

A győzteseknek van humorérzékük. A győztesek tudnak saját magukon

nevetni. És amikor a győztesek nevetnek, veled nevetnek, nem rajtad.

Kik a győztesek a Narcotics Anonymous-ban? Akármelyikünket hívhatjuk

győztesnek. Mindannyiunkban megvannak a győztesek bizonyos

jellemvonásai; néha nagyon közel kerülünk az ideálishoz, néha nem. Ha ma

tiszták maradunk, és legjobb képességeink szerint dolgozunk a programon,

akkor nyerők vagyunk!

Csak a mai nap: Példaképeim elérésére törekszem. Győztes leszek.

A szenvedés szabadon választható December 11

„Senki nem kényszerít minket arra, hogy feladjuk a szenvedést.”

Basic Text, 29. o

Érdekes visszaemlékezni, hogy régen mennyire vonakodtunk, hogy

megadjuk magunkat a felépülésnek. Használó függőként úgy gondoltuk,

hogy csodálatos, kielégítő életet éltünk, és a drogok abbahagyása rosszabb

lenne, mintha életfogytiglani kemény munkára lennénk ítélve. A

valóságban ennek az ellenkezője volt igaz: életünk egy szenvedés volt, de

féltünk felcserélni ezt a biztonságot a felépülés bizonytalanságára.

A felépülésben a szenvedés is lehetséges, de nem szükséges. Senki nem

kényszerít, hogy dolgozzunk a lépéseken, gyűlésekre járjunk, és a

szponzorunkkal dolgozzunk. Nincs egy olyan NA hadsereg, ami arra

kényszerítene minket, hogy megtegyük azokat a dolgokat, amik

megszabadítanak minket a fájdalomtól. De van választási lehetőségünk.

Már eldöntöttük, hogy feladjuk az aktív függőség fájdalmát a felépülés

józanságáért. Most, ha készen állunk felcserélni a ma szenvedését egy még

nagyobb békére, akkor erre megvannak az eszközeink - ha igazán akarjuk.

Csak a mai nap: Nem kell, hogy szenvedjek, csak akkor, ha akarok. Ma

felcserélem szenvedésemet a felépülés javaira.

December 12 Félelem a változástól

„Ha dolgozunk a lépéseken, el fogjuk fogadni a Felsőbb Erő akaratát…

Elveszítjük az ismeretlentől való félelmünket, és szabadok leszünk.”

Basic Text, 16. o

Az élet változások sorozata, nagyok és kicsik egyaránt. Habár

intellektuálisan ismerhetjük és elfogadhatjuk ezt a tényt, valószínű, hogy

első érzelmi reakciónk a változásra félelem lesz. Valami ok folytán azt

feltételezzük, hogy minden egyes változás fájdalmat fog okozni, amitől

szenvedni fogunk.

Ha visszanézünk a változásokra, melyek életünkben történtek, azt vesszük

észre, hogy legtöbbjük a legjobb volt nekünk. Valószínűleg nagyon féltünk

a drog nélküli élet gondolatától, mégis ez volt a legjobb dolog, ami valaha

történhetett velünk. Talán elveszítettünk egy munkahelyet, ami nélkül azt

hittük, hogy nem tudunk élni, de később nagyobb kihívásokra találtunk, és

megelégedésre egy új karrierben. Ahogy tovább merészkedtünk

felépülésünkben, valószínű, hogy több változást fogunk tapasztalni.

Kinövünk a régi helyzetekből, és készen állunk egy újra.

Mialatt mindenféle változások történnek, természetes, hogy megmarkolunk

valamit, bármilyen ismerős dolgot, és abba próbálunk kapaszkodni. Vigaszt

találhatunk egy nálunk hatalmasabb Erőben. Minél több változást engedünk

Felsőbb Erőnk irányába történni, annál jobban fogunk bízni abban, hogy

ezek a változások a legjobb irányban vannak. Hit lép a félelem helyébe, és

szívünkben tudni fogjuk, hogy minden rendben lesz.

Csak a mai nap: Amikor félek az életemben lévő változásoktól, abban

találok vigaszt, hogy tudom, hogy Isten velem kapcsolatos akarata jó

nekem.

Tagság December 13

„A tagság egyetlen feltétele a drogokkal való felhagyás szándéka.”

Basic Text, 9. o

Mindannyian ismerünk embereket, akiknek hasznára lenne a Narcotics

Anonymous. Sok emberrel találkozunk az élet minden területéről –

családtagjaink, régi barátok, és munkatársak – akik igazán hasznát vennék

életükben a felépülés programjának. Sajnos, akiknek szüksége van ránk,

nem mindig találnak el hozzánk.

Az NA a vonzás és nem a hírverés programja. Csak akkor vagyunk tagjai,

amikor azt mondjuk, hogy azok vagyok. Elhozhatjuk barátainkat és

szeretteinket a gyűlésekre, ha hajlandóak eljönni, de nem kényszeríthetjük

őket arra, hogy keblükre öleljék azt az életmódot, ami nekünk szabadságot

adott az aktív függőségtől.

A Narcotics Anonymous tagsága egy nagyon személyes döntés. A döntés,

hogy tagok legyünk, minden függőnek a szívében születik meg. Hosszú

távon, a kényszerített gyűlésre járás nem sok függőt tart meg nálunk. Csak a

még szenvedő függő tudja eldönteni, ha megvan rá a lehetősége, hogy

tehetetlenné vált függőségével szemben. Az üzenetet tudjuk hordozni, de a

függőt nem.

Csak a mai nap: Hálás vagyok a döntésemért, hogy a Narcotics Anonymous

tagja legyek.

December 14 Függőség, drogok és felépülés

„A függőség egy testi, szellemi és lelki betegség, ami életünk minden

területére kihat.”

Basic Text, 20. o

Mielőtt elkezdtünk használni, legtöbbünknek volt egy sztereotipiája, egy

elképzelése arról, hogy néz ki egy drogfüggő. Volt közülünk, aki egy

junkie-t képzelt el, aki boltokat rabolt, hogy meglegyen a pénze a drogra.

Mások egy paranoiás remetét képzeltek el, aki állandóan behúzott

függönyök, és zárt ajtók mögül kukucskál a világra. Amíg mi nem illettünk

ezekbe a sztereotípiákba, úgy gondoltuk, nem lehetünk függők.

Használatunk előrehaladtával eldobtuk ezeket a függőségről alkotott

téveszméket, de csak, hogy megalkossunk egy újabbat: azt az elméletet,

hogy a függőség a drogokról szólt. Talán azt gondoltuk, hogy a függőség

egy testi megszokást jelentett, azt hittük, hogy bármilyen drog, ami nem

okoz fizikai megszokást, nem okoz „függőséget.” Vagy azt gondoltuk, hogy

minden problémánkat a drogok okozták, amiket használtunk. Azt hittük,

hogy ha csupán megszabadulunk a drogoktól, akkor életünkben helyreáll a

rend.

Az egyik legfontosabb lecke, amit a Narcotics Anonymous-ban tanulunk,

hogy a függőség sokkal több, mint a drogok, amiket használtunk. A

függőség részünk; egy betegség, ami életünk minden területét érinti,

drogokkal, vagy azok nélkül. Láthatjuk hatásait a gondolatainkon,

érzéseinken, és a viselkedésünkön, még azután is, hogy abbahagytuk a

használatot. Ezért olyan megoldásra van szükségünk, ami működik, hogy

életünk minden területét helyrehozza: a Tizenkét Lépés.

Csak a mai nap: A függőség nem egy egyszerű betegség, de van rá egyszerű

megoldás. Ma a megoldásban fogok élni: a felépülés Tizenkét Lépésében.

A megosztás öröme December 15

„Egyik lelki elvünk, hogy továbbadjuk azt ,amit a Narcotics Anonymous-

ban kaptunk azért, hogy megtarthassuk. Azzal, hogy segítünk másokat

tisztán maradni, a lelki gazdagság előnyeit élvezzük, amire találtunk.”

Basic Text, 47. o

Felépülésünkben számtalanszor osztották meg velünk meg mások azt, amit

velük osztottak meg ingyen. Talán mi voltunk a Tizenkettedik Lépés

hívásának fogadói. Talán valaki összeszedett minket és elvitt első

gyűlésünkre. Lehet, hogy valaki meghívott minket vacsorára, amikor még

újak voltunk. Mindannyian kaptunk időt, figyelmet és szeretetet a

társainktól. Talán megkérdeztünk valakit, „Hogyan tudnám ezt

visszafizetni?” És a válasz, amit kaptunk, valószínűleg egy javaslat volt,

hogy amikor tudjuk, tegyük ugyanezt egy nálunk fiatalabb taggal.

Ahogy megtartjuk tisztaságunkat és felépülésünket, azt vesszük észre, hogy

azt akarjuk tenni másokkal, amit velünk tett valaki, és boldogok vagyunk,

hogy ezt megtehetjük. Ha kórházi vagy intézménybeli tartózkodásunk alatt

hallottuk az üzenetet, akkor csatlakozhatunk a helyi H&I (Kórház és

Intézmény) albizottsághoz. Talán önként jelentkezhetünk az NA

segélyszolgálatra. Vagy adhatjuk időnket, figyelmünket és szeretetünket egy

újonnan érkezettnek, akit segíteni próbálunk.

Sokat kaptunk felépülésünkben. Az egyik legnagyobb ajándék az a

lehetőség, hogy jutalmat nem remélve megosszuk másokkal, amit velünk

megosztottak. Öröm számunkra, hogy van valamink, ami mások hasznára

lehet, és ez az öröm megsokszorozódik, amikor megosztjuk. Ma ezt

megtehetjük, ingyen és hálával.

Csak a mai nap: Sokat kaptam a felépülésemben, és mélyen hálás vagyok

ezért. Örömömet lelem abban, hogy ezt ingyen megoszthatom másokkal,

ahogyan ezt megosztották velem.

December 16 Ahol füst van…

„Az önelégültség ellensége azoknak, akik számottevő ideje tisztán élnek.

Ha sokáig elégedettek maradunk, akkor felépülésünk folyamata összedől.”

Basic Text, 80. o

Felismerni felépülésünkben a megelégedettséget olyan, mint amikor egy

füsttel telt szobában vagyunk. A „füst” sűrűsödik, amikor ritkábban járunk

gyűlésre, amikor kevesebbet foglalkozunk az újonnan érkezettekkel, amikor

szponzorunkkal nem tartjuk a kapcsolatot. Folyamatos megelégedettséggel

nem fogunk tudni átlátni a füstön, hogy kitaláljunk belőle. Csak azonnali

közbelépés tudja megakadályozni a pokoli tüzet, ami keletkezhet.

Meg kell tanulnunk felismerni a megelégedettség füstjét. Az NA-ban

megkapunk minden segítséget, hogy ezt tehessük. Más felépülésben lévő

függőkkel kell együttlennünk, mert ők előbb felismerhetik

megelégedettségünket, mint mi. Az újonnan érkezettek emlékeztethetnek

minket az aktív függőség fájdalmára. Szponzorunk segít minket abban,

hogy megmaradjunk a helyes irányban, és az elérhetőségen belül tartott

felépülés irodalmat használhatjuk arra, hogy kioltsuk a kis tüzeket, amik

időről időre felbukkannak. A felépülésben lévő rendszeres részvétel segít

nekünk abban, hogy észrevegyük a kis füst foszlányt, mielőtt az pokoli

tűzbe csapna át.

Csak a mai nap: Részt veszek a felépülésem minden területén. Az NA-hoz

való elkötelezettségem ma ugyanolyan erős, mint felépülésem elején.

A szolgálat indítékai December 17

„Mindent, ami az NA szolgálata során előfordul ama indíték kell, hogy

motiváljon, hogy eljuttassuk a felépülés üzenetét a még szenvedő

függőhöz.”

Basic Text, xvi. o

Indítékaink sokszor saját magunknak is meglepetést okoznak. Felépülésünk

első napjaiban majdnem mindig meglepetésként értek minket. Megtanultuk

indítékainkat imán, meditáción, és a lépéseken keresztül megvizsgálni, és

azáltal, hogy szponzorunkkal, vagy más függőkkel beszélünk. Amikor

különösen erős kényszert érzünk valamire, akkor különösen fontos

indítékainkat megvizsgálni, hogy tudjuk, mit akarunk valójában. A

felépülés korai szakaszában sokan hevesen belevetettük magunkat a

szolgálatba, mielőtt elkezdtük volna szándékaink rendszeres vizsgálatát.

Beletelik egy kis időbe, amíg felismerjük szándékaink valódi célját. Talán

jó benyomást akarunk kelteni másokban, vagy értékeinkkel akarunk

dicsekedni, elismerésre vágyunk, fontosak akarunk lenni. Ezek a vágyak

más megnyilvánulásban talán nem okoznak kárt, de az NA szolgálatban

komoly károkat okozhatnak. Amikor az NA szolgálatot választjuk, akkor

egy olyan döntést hozunk, hogy segítsünk más függőknek megtalálni és

megtartani a felépülésüket. A szolgálatban óvatosan meg kell vizsgálnunk

szándékainkat, emlékezve arra, hogy sokkal könnyebb elijeszteni az aktív

függőket, mint meggyőzni őket, hogy maradjanak. Amikor játszmákat,

manipulációt, és fontoskodást mutatunk nekik, akkor nem egy vonzó képet

nyújtunk nekik a felépülésről. Ugyanakkor, a szolgálat önzetlen vágya

olyan légkört teremt, ami vonzó a még szenvedő függő számára.

Csak a mai nap: Megvizsgálom indítékaimat a szolgálat igazi szellemére.

December 18 A gyűlések üzenete

„A tény, hogy minden egyes csoportunk az üzenet továbbítására

összpontosít, egy következetességet biztosít; a függők számíthatnak ránk.”

Basic Text, 64-65. o

Lehet, hogy a régi csínytevéseinkről szóló mesék viccesek. Az életre való

bizarr módon való reagálásunkról szóló történetek érdekesek lehetnek. De

ezek inkább a káoszt, mint az üzenetet továbbítják. Isten természetéről

szóló filozófiai eszmefuttatások elképesztők lehetnek. A jelen kérdéseinek

megvitatásának is megvan a helye – de, az nem egy NA gyűlés.

Amikor megundorodunk a gyűlésektől, és arról panaszkodunk, hogy „nem

tudják, hogy kell megosztani”, vagy „megint egy nyavalygós gyűlés”, akkor

valószínűleg jól és alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy mi hogyan osztunk

meg.

A felépülés igazi üzenete az, amikor megosztjuk, hogyan kerültünk a

felépülésbe, és hogyan maradtunk meg benne a Tizenkét Lépés gyakorlásán

keresztül. Mindannyian ezt keressük, amikor elmegyünk egy gyűlésre.

Elsődleges célunk az, hogy eljuttassuk az üzenetet a még szenvedő

függőhöz, és amit a gyűléseken megosztunk, az vagy jelentős mértékben

hozzájárul ehhez az erőfeszítéshez, vagy nagy mértékben csökkenti. A

választás, és a felelősség a miénk.

Csak a mai nap: Megosztom felépülésemet egy NA meeting-en.

Járni az utat, amiről beszélünk December 19

„A szavak nem jelentenek semmit, amíg cselekedetté nem váltjuk őket.”

Basic Text, 56. o

A Tizenkettedik Lépés arra emlékeztet minket, hogy „ezeket az elveket

életünk minden megnyilvánulásában gyakoroljuk.” Az NA-ban, körülöttünk

mindenhol ennek a javaslatnak élő példáit látjuk. A tapasztaltabb tagokat

egy békés aura látszik körülvenni, és ők annak jutalmát jelenítik meg, hogy

ezeket a bölcsességeket az életükben alkalmazzák.

Hogy megkapjuk a Tizenkettedik Lépés jutalmait, elengedhetetlen, hogy a

lelki elveket akkor is gyakoroljuk, amikor senki nem lát minket. Ha

gyűléseken a felépülésről beszélünk, de továbbra is ugyanúgy élünk, mint

aktív függőségünk idején, akkor társaink azt gyaníthatják, hogy amit

teszünk, az nem más, mint szlogenek idézése.

Amit a fiatalabb tagoknak átadunk, többnyire abból ered, ahogyan élünk,

nem amiről beszélünk. Ha azt tanácsoljuk valakinek, hogy „add át”,

anélkül, hogy megtapasztaltuk volna a Harmadik Lépés csodáját, megvan rá

az esély, hogy az üzenet elmegy az újonnan érkezett - akinek az üzenetet

szántuk - fülei mellet. Másrészről, ha „úgy élünk, ahogy beszélünk” és

valódi tapasztalatainkat osztjuk meg a felépülésben, az üzenet mindenki

számára nyilvánvalóvá válik.

Csak a mai nap: Gyakorolom a felépülés elveit, akkor is, amikor csak én

tudok róla.

December 20 Az önmegszállottságon túllépni

„Azáltal, hogy éljük a lépéseket, kezdjük elengedni az

önmegszállottságunkat.”

Basic Text, 94. o

Sokan azzal a meggyőződéssel jöttünk a programba, hogy a mi érzéseink,

az akaratunk és a szükségleteink a legfontosabbak mindenkinek. Egy életen

át gyakoroltuk az önző, önközpontú viselkedést, és azt hittük, ez az élet

egyetlen módja.

Ez az önközpontúság nem szűnik meg csak attól, hogy abbahagytuk a

drogok használatát. Talán ellátogatunk az első NA-s rendezvényünkre, és

meg vagyunk róla győződve, hogy a teremben mindenki minket néz, meg-,

és elítél minket. Talán azt követeljük, hogy a szponzorunk mindig

készenlétben álljon, hogy meghallgasson minket, amikor csak akarjuk – és

ő cserébe finoman sugallhatja nekünk, hogy a világ nem körülöttünk forog.

Minél jobban ragaszkodunk, hogy mi álljunk a világegyetem

középpontjában, annál kevésbé leszünk megelégedve a barátainkkal,

szponzorunkkal és minden mással.

Az önmegszállottságtól való szabadságot abban található, hogy jobban

koncentrálunk mások szükségleteire, és kevésbé a sajátunkra. Amikor

másoknak problémái vannak, fel tudjuk ajánlani segítségünket. Amikor az

újonnan érkezőknek fuvar kell a gyűlésekre, el tudjuk vinni őket. Amikor a

barátaink magányosak, időt tölthetünk velük. Amikor úgy érezzük, nem

szeretnek minket, vagy nem vesznek tudomást rólunk, akkor megadhatjuk

valaki másnak a szeretetet és a figyelmet, amire nekünk van szükségünk.

Az adással, sokkal többet kapunk cserébe – és ez egy olyan ígéret, amiben

bízhatunk.

Csak a mai nap: Meg fogom osztani a világot másokkal, tudva azt, hogy ők

ugyanolyan fontosak, mint én. Azzal fogom táplálni a lelkemet, hogy

magamból adok.

Elfogadás és változás December 21

„A változás szabadsága, úgy tűnik, önmagunk elfogadása után következik.”

Basic Text, 56. o

A félelem és a tagadás az elfogadás ellentétei. Egyikünk sem tökéletes, még

a saját szemünkben sem; mindegyikünknek vannak bizonyos jellemvonásai,

amelyeken változtatnánk, ha lehetőségünk nyílna rá. Néha nyomasztó érzés,

amikor azon gondolkodunk, hogy milyen messzire vagyunk ideáljainktól.

Annyira nyomasztó, hogy attól félünk, esélyünk sincs arra, hogy olyan

emberré váljunk, amilyet szeretnénk. Ekkor lép be a tagadás védekező

mechanizmusa, ami a másik végletbe hajt minket: semmit nem kell

magunkon változtatni, mondjuk magunknak, akkor meg minek fáradni?

Egyik véglet sem adja meg nekünk a változás szabadságát.

Akár régi NA-sok vagyunk, akár újak a felépülésben, a változás

szabadságát abból kapjuk, hogy dolgozunk a Tizenkét Lépésen. Amikor

beismerjük tehetetlenségünket, és életünk irányíthatatlanságát, akkor

szembeszállunk azzal a hazugsággal, hogy nem kell változnunk. Azzal,

hogy eljutunk a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő segíthet nekünk,

elhagyjuk a félelmet, hogy javíthatatlanok vagyunk; kezdünk hinni abban,

hogy tudunk változni. Átadjuk magunkat a saját felfogásunk szerinti Isten

gondoskodásának, és merítünk az erőből ami szükséges ahhoz, alapos,

őszinte önvizsgálatot végezzünk. Beismerjük Istennek, magunknak és egy

másik embernek, hogy mit találtunk. Elfogadjuk magunkban a jót és a

rosszat; és ezzel az elfogadással szabaddá válunk a változás felé.

Csak a mai nap: Változni akarok. Azáltal, hogy dolgozom a lépéseken,

megtalálom az elfogadást, ami a változáshoz szükséges.

December 22 Egy új életmód

„Amikor végül azt vesszük észre, hogy sem drogokkal, sem nélkülük nem

tudunk emberi lények módjára működni, mindannyian ugyanazzal a

dilemmával találjuk szemben magunkat… Vagy megpróbáljuk a lehető

legjobban folytatni a keserű végig – börtön intézet, vagy halál – vagy

találunk egy új életutat.”

Basic Text, 84. o

Mi volt aktív függőségünk legrosszabb aspektusa? Sokunk számára nem

annak lehetősége, hogy betegségünk egy napján meghalhatunk. A

legrosszabb az élő halál volt, amit minden nap megtapasztaltunk, az élet

soha véget nem érő jelentéktelensége. Élő halottaknak, nem pedig a

körülöttünk lévő világ élő és szerető részének éreztük magunkat.

A felépülésben eljutottunk a hitre, hogy van valami oka, amiért itt vagyunk;

hogy szeressük magunkat, és másokat. Azáltal, hogy dolgozunk a Tizenkét

Lépésen, megtanultuk elfogadni magunkat. Önmagunk elfogadásával jött az

önbecsülés. Megfigyeltük, hogy minden, amit tettünk befolyással volt

másokra; Részei vagyunk a körülöttünk élő emberek életének, és ők a

miénknek. Kezdtünk más emberekben megbízni, és elismerni, hogy

felelősséggel tartozunk nekik.

A felépülésben visszatértünk az élethez. Új életünket úgy tartjuk meg, hogy

mások jólétéhez hozzájárulunk, és ezt minden nap jobban akarjuk csinálni –

itt lép be a Tizedik, Tizenegyedik, és a Tizenkettedik Lépés. Vége azoknak

a napoknak, amikor kísértetekként éltünk, de csak addig, amíg aktívan

kívánjuk, hogy egészséges, szerető, hasznos részei legyünk saját és a

körülöttünk élő emberek életének.

Csak a mai nap: Találtam egy új életutat. Ma szeretettel akarok másokat

szolgálni, és szeretni akarom magam.

Új elképzelések December 23

„Átértékeljük régi elképzeléseinket, hogy megismerkedhessünk az új

elképzelésekkel, amik egy új életmódhoz vezetnek.”

Basic Text, 91. o

Megtanulni új módon élni nehéz lehet. Néha, amikor különösen nehezen

megy, kísértésbe esünk, hogy azt az ösvényt kövessük, ahol legkisebb az

ellenállás, és a régi elképzeléseink szerint éljünk. Elfelejtjük, hogy régi

elképzeléseink megöltek minket. Ahhoz, hogy egy új életmódot éljünk,

nyitottnak kell lennünk az új gondolatok felé.

Dolgozni a lépéseken, gyűlésekre járni, másokkal megosztani, megbízni

egy szponzorban – ezek a javaslatok ellenállást válthatnak ki belőlünk, sőt,

még lázadást is. Az NA programja erőfeszítést kíván, de minden lépés a

programban közelebb visz minket ahhoz, hogy azokká az emberekké

váljunk, akik igazán lenni akarunk. Változni akarunk, növekedni, és valami

többé válni, mint amik ma vagyunk. Hogy ezt tegyük, megnyílunk,

kipróbáljuk az új elképzeléseket, amikkel az NA-ban találkozunk, és

megtanulunk egy új életutat.

Csak a mai nap: Megnyílok az új elképzelések felé és megtanulom, hogy új

módon éljek.

December 24 A csoport

„Személyes programunk Tizenkettedik Lépése azt is mondja, hogy

eljutassuk az üzenetet a még szenvedő függő felé… A csoport a legnagyobb

hatalommal rendelkező eszközünk arra, hogy továbbítsuk az üzenetet.”

Basic Text, 65. o

Amikor először jöttünk a Narcotics Anonymous gyűléseire, találkoztunk

felépülő függőkkel. Tudtuk, hogy függők, mert ugyanazokról a

tapasztalatokról és érzésekről beszéltek, amik nekünk voltak. A

békességükből tudtuk, hogy felépülők – van valamijük, amit mi akarunk.

Reményt érzünk, amikor más függők megosztják felépülésüket az NA

gyűléseken.

A felépülés légköre vonz minket a gyűlésekre. Ez a légkör akkor jön létre,

amikor a csoport tagja elkötelezik magukat, hogy együtt dolgozzanak. Úgy

próbáljuk felfokozni ezt a légkört, hogy segítünk előkészíteni a gyűlést,

üdvözöljük az újonnan érkezetteket, és beszélünk más függőkkel a gyűlés

után. Elkötelezettségünknek ezek a megnyilvánulásai teszik vonzóvá a

gyűlést, és segít csoportjainknak megosztani a felépülést.

A tapasztalatok megosztása a gyűléseken az egyik módja annak, hogy

egymásnak segítsünk, és gyakran a hovatartozás érzésünknek az alapja.

Azonosulunk más függőkkel, és bízunk a remény üzenetében. Sokan nem

maradtunk volna meg a Narcotics Anonymous-nál, a valahova tartozás és a

remény érzése nélkül. Amikor megosztunk a csoport gyűlésein, személyes

felépülésünket támogatjuk, míg másokat is segítünk.

Csak a mai nap: Kinyúlok egy másik függő felé a csoportból, és megosztom

a felépülésemet.

Névtelenség és önfejűség December 25

„A személyes haszon vágya… ami olyan sok fájdalmat okozott a múltban,

kiesik a küzdelemből, ha követjük a névtelenség elvét.”

Basic Text, 73. o

Az anonimitás szó önmagában névtelenséget jelent, de egy nagyobb elv is

működik az NA program anonimitásában: az önzetlenség elve. Amikor

beismerjük tehetetlenségünket, hogy saját életünket irányítani tudjuk,

megtesszük az első lépést, hogy eltávolodjunk az önfejűségtől, és hogy

közeledjünk az önzetlenség felé. Minél kevésbe próbáljuk saját életünket

önfejűségünkkel irányítani, annál jobban rátalálunk az erőre és irányításra,

ami valaha annyira hiányzott életünkből.

De az önzetlenség elve sokkal többet jelent, mint hogy egyszerűen csak

jobban érezzük magunkat tőle – segít, hogy jobban éljünk. Elképzeléseink

arról, hogy a világnak hogyan kellene működnie, kezdik elveszíteni

jelentőségüket. Nem próbáljuk többé körülöttünk mindenre, és mindenkire

ráerőszakolni akaratunkat. És amikor elhagyjuk a színlelést, hogy „mindent

tudok”, és kezdjük felismerni más emberek tapasztalatának értékét, akkor

kezdünk tisztelettel bánni velük. Mások jelentősége ugyanolyan fontossá

vált számunkra, mint a magunké. Kezdünk arra gondolni, hogy mi a legjobb

a csoportnak, nem csak arra, hogy mi a legjobb nekünk. Elkezdünk egy

olyan életet élni, ami nagyobb, mint mi vagyunk, ami több, mint mi, a

nevünk, önmagunk – elkezdünk a névtelenség elve szerint élni.

Csak a mai nap: Istenem, kérlek szabadíts meg önfejűségemtől. Segíts

nekem megérteni a névtelenség elvét; segíts önzetlenül élnem.

December 26 Egy Erő, ami soha nem hagy cserben

„Ahogy megtanulunk bízni ebben az Erőben, kezdünk túllépni az élettől

való félelmünkön.”

Basic Text, 24. o

Olyan emberek vagyunk, akik hozzászoktak, hogy mindent egy lapra

tegyünk fel. Sokunknak volt egy bizonyos választott drogunk, ami a

kedvencünk volt. Erre bíztuk magunkat, hogy átvészeljük a mindennapi

életünket, és elviselhetőbbé tegyük az életet. Hűségesek voltunk ehhez a

kábítószerhez: valójában, fenntartások nélkül elköteleztük magunkat hozzá.

És aztán ellenünk fordult. Az egyetlen dolog, amire valaha rá voltunk

utalva, elárult minket, és ez az árulás összezavart minket.

Most, hogy beléptünk a felépülés termeibe, kísértésbe eshetünk, hogy egy

másik emberben bízzunk, hogy szükségleteinket kielégítse. Talán a

szponzorunktól várjuk ezt, a szeretőnktől, vagy a legjobb barátunktól. De az

emberektől való függés kockázatos dolog. Távol vannak a tökéletestől.

Lehet, hogy szabadságon vannak, alszanak, vagy rossz passzban vannak,

amikor szükségünk van rájuk.

Egy nálunk hatalmasabb Erőre kell bízni magunkat. Emberi hatalom nem

képes helyreállítani józan gondolkodásunkat, nem tud gondoskodni

akaratunkról és életünkről, és nem képes feltétel nélkül elérhető, és szerető

lenni, amikor szükségben szenvedünk. A saját felfogásunk szerinti Istenbe

helyezzük bizalmunkat, mivel ez az Erő soha nem hagy cserben minket.

Csak a mai nap: Egy nálam hatalmasabb Erőbe helyezem a bizalmamat,

mivel ez az egyetlen Erő, ami soha nem fog cserbenhagyni.

Isten helyreállíthatja józan gondolkodásunkat December 27

„A hitre való eljutás folyamata visszaállítja józanságunkat. A cselekvéshez

szükséges erőt ebből a hitből merítjük.”

Basic Text, 24. o

Most, hogy végre beismertük őrületünket, és minden

megnyilvánulásunkban ennek példáit láttuk, azt hihetjük életünk végéig

ezeknek a hibáknak az ismételgetésére vagyunk ítélve. Mint ahogyan aktív

függőségünket reménytelennek gondoltuk, és azt hittük, soha nem leszünk

tiszták, most azt hihetjük, hogy a saját őrületünk reménytelen.

Ez nem így van. Tudjuk, hogy az aktív függőségünktől való szabadságunkat

egy szerető isten kegyelmének köszönhetjük. He a Felsőbb Erőnk képes

olyan csodát véghezvinni, mint hogy megszabadítson minket a

droghasználat megszállottságától, akkor ez az Erő bizonyosan arra is képes,

hogy őrületünk minden formájától megszabadítson bennünket.

Ha kételkedünk ebben, akkor csak arra a józanságra kell gondolnunk, ami

már visszatért az életünkbe. Talán elszálltunk egy kicsit a hitelkártyákkal,

de józanságunk visszatér, amikor beismerjük a vereséget és kettévágjuk

őket. Talán magányosnak érezzük magunkat, és régi ismerőseinket akarjuk

meglátogatni. Ha inkább a szponzorunkat látogatjuk meg, az egy józan

cselekedet.

Függőségünk őrülete visszahúzódik a múltba, ahogyan a józan gondolkodás

pillanatait kezdjük tapasztalni. Egy nálunk hatalmasabb Erőbe vetett hitünk

növekedik, ahogyan kezdjük felfogni, hogy ennek az Erőnek a szemében a

mi őrületünk is semmiség.

Csak a mai nap: Életem minden józan cselekedetét megköszönöm a saját

felfogásom szerinti Istennek, mert ezek józan gondolkodásom

visszatérésének jelei.

December 28 Depresszió

„Nem kell többé félelemmel, haraggal, bűntudattal, önsajnálattal, vagy

depresszióval küzdenünk.”

Basic Text, 26. o

Függőként, időről időre sokan tapasztalunk depressziót. Amikor

depressziósnak érezzük magunkat, kísértésbe eshetünk, hogy elszigeteljük

magunkat. Amikor ezt tesszük, akkor depressziónk kétségbeesésbe

fordulhat át. Nem engedhetjük meg, hogy a depresszió visszavezessen

minket a használathoz.

Ehelyett, inkább próbálunk nekilátni életünk rutinfeladatainak. A gyűlések

látogatását és a szponzorunkkal való kapcsolatot a legfontosabb dolgok

közé helyezzük. Ha megosztjuk érzéseinket másokkal, megtudhatjuk, hogy

nem mi vagyunk az egyetlenek, akik depressziósnak érzik magukat a

felépülésben. Az újonnan érkezettel való foglalkozás csodákat művelhet a

saját lelkiállapotunkkal. És, ami a legfontosabb, hogy az ima és a meditáció

segíthet nekünk meríteni az erőből, amire szükségünk van, hogy túléljük a

depressziót.

Gyakoroljuk az elfogadást, és emlékezünk arra, hogy az olyan érzések, mint

a depresszió, kétségtelenül elmúlnak idővel. Ahelyett, hogy az érzéseinkkel

küzdünk, elfogadjuk őket, és kérünk erőt ahhoz, hogy keresztüljussunk

rajtuk

Csak a mai nap: Elfogadom, hogy a depressziós érzéseim nem fognak

örökké tartani. Nyíltan fogok beszélni érzéseimről a szponzorommal, vagy

egy másik emberrel, aki megérti.

Mások szemein keresztül December 29

„Amikor valaki rámutat egy hibánkra akkor az első reakciónk védekezés

lehet…. (De) ha igazán szabadok akarunk lenni, alaposan megfontoljuk más

függők visszajelzéseit.”

Basic Text, p. 35

Felépülésünk egy bizonyos pontján arra a kínos felismerésre jutunk, hogy

mi nem feltétlenül ugyanúgy látjuk magunkat, ahogyan mások.

Valószínűleg sem olyan rosszak vagy jók, sem olyan gyönyörűek vagy

csúnyák nem vagyunk, mint amilyennek gondoljuk magunkat – de túl közel

vagyunk magunkhoz ahhoz, hogy biztosra megállapítsuk. Itt lépnek be a

programban élő barátaink, akik eléggé törődnek velünk, hogy megosszák,

amit látnak, amikor irányunkba néznek. Elmondják nekünk a jó dolgokat

rólunk, amiket talán nem tudunk – és elmondják a nehéz dolgokat is, amiket

talán nem látunk.

Az ilyen „segítségre” talán védekezően reagálunk – és bizonyos esetekben

jogosan. Ugyanakkor, még a feltételezett hibáinkra irányuló rosszindulatú

megjegyzések is rávilágíthatnak felépülésünk olyan oldalaira, amiket mi

magunk nem láthatunk. Bárhonnan is jön egy hasznos meglátás, bármilyen

okból is kínálják nekünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy

lebecsüljük.

Nem kell másokra várnunk, hogy spontán felajánlják meglátásukat. Amikor

szponzorunkkal vagyunk, vagy más NA tagokkal, akikben megbízunk,

megtehetjük az első lépést és kérhetjük őket, hogy mondják el mit látnak az

életünk bizonyos, számunkra nem látható területeivel kapcsolatban.

Szélesebb képet akarunk életünkről, mint a sajátunk: ezt a képet

megkaphatjuk úgy, hogy mások szemén keresztül nézzük magunkat.

Csak a mai nap: Olyannak akarom látni magam, amilyen igazán vagyok.

Hallgatni fogok arra, amit mások mondanak rólam és az ő szemükön

keresztül nézem magam.

December 30 Tett és ima

„… a növekedés nem kívánság, hanem tett és ima eredménye.”

Basic Text, 36. o

Néha úgy tűnik, mintha felépülésünk túlságosan lassan haladna előre.

Viaskodunk a lépésekkel; ugyanazokkal a problémákkal küszködünk;

ugyanazoktól a kényelmetlen érzésektől szenvedünk nap nap után. Azt

kívánjuk, bárcsak gyorsabban haladna felépülésünk, hogy egy kis

enyhülésre találjunk.

A kívánság nem működik a felépülésben; ez nem a csoda programja. Ha a

kívánság gyógyítaná a függőséget, már mind rég jól lennénk! Ami tényleg

enyhülést ad nekünk a felépülésben, az a tett és az ima.

A Narcotics Anonymous azért működik olyan sok függő számára, mert ez a

tett és az ima gondosan megtervezett programja. A cselekedetek, melyeket

minden egyes lépésben megteszünk, egyre nagyobb épülést hoznak életünk

minden területére. Az ima kapcsolatban tart minket a Felsőbb Erőnkkel. A

tett, és az ima együttesen jó alapot ad a felépülésünkben.

Csak a mai nap: Felépülésem túl értékes ahhoz, hogy csak kívánjam. A mai

nap jó a cselekvésre, és az imára.

Szolgálatban lenni December 31

„Másokkal együttdolgozni, csupán kezdete a szolgálati munkának.”

Basic Text, 56. o

Most a felépülésben vagyunk. Azáltal, hogy dolgozunk a programon,

szereztünk valamennyi stabilitást az életünkben. Hitünk nőtt egy Felsőbb

Erőben. Egyéni lelki ébredésünk kényelmesen halad. És akkor most mi

legyen? Egyszerűen csak ülünk és élvezzük? Természetesen nem. Módot

találunk arra, hogy szolgálatot teljesítsünk.

Hajlamosak vagyunk kizárólag bizottsági szolgálatként, vagy valamilyen

szintű posztként gondolni a szolgálatra, de a szolgálat jóval meghaladja ezt

a felfogást. Valójában életünk majdnem minden területén találhatunk

lehetőséget a szolgálatra. Munkánk a társadalmi szolgálatnak egy formája,

függetlenül a foglalkozásunktól. A munka, amit az otthonunkban végzünk,

a családunkat szolgálja. Talán önkéntes munkát végzünk a közösségünkben.

Milyen sokat számít a szolgálat! Ha kételkedünk ebben, csak képzeljük el,

milyen lenne a világ, ha senki nem foglalkozna mások szolgálatával.

Munkánk az emberiséget szolgálja. Az üzenet, amit továbbítunk, jóval

messzibb megy a felépülés termeinél, mindre kihat, amit csinálunk.

Csak a mai nap: Mindenben, amit csinálok, a szolgálat lehetőségeit fogom

keresni.